Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.
Cím: Bűnösök és Bűntetések Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Ayako!

Csodálatos fejezet volt! A visszaemlékezős jelenetek egyszerre voltak káprázatosak és szívbemarkolóak. Ezt a részt éppen a buszon olvastuk és meg kell hagyni, a mellettünk álló idős néni, az arcomon végigfutó grimaszcombó láttán olyan fejet vágott, aki hirtelen nem tudta, hogy zsepivel, aszpirinnal vagy szentelt vízzel kínáljon.

Meglepetésekből, nevetésből és sírásból nem volt hiány :D

Alterasia felbukkanásánál akkorát koppant az állunk a padlón, hogy Gaito is meghallotta, amikor pedig Ryuzetsu bemutatkozott XDDD az valami fenomenális volt XDDDD

A vége pedig.. Könnyeket csalt a szemembe T.T

Köszönöm, hogy elolvashattuk! Már nagyon kíváncsiak vagyunk a folytatásra (a hátralevő feltöltött fejikre és az elkövetkezendőkre is^^)

Nagy öleléssel,

Kantana

Dátum: 2017.05.22 9:06 [Jelentés írása]
Cím: Uralkodói vér Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Ayako!

 

Nem találot arra szavakat, amivel elmondhatnám, hogy mennyire, de mennyire nagyszerű volt ez a fejezet és, hogy mennyire, de mennyire szeretem ezt a történetet!

Peryfanos és Pandora picinyke jelenete szilánkosra törte a szivemet T.T 

A tanácsosok szavazás előtti vágni valóan feszült hangulatú csevejévell pedig olyan jólesően szemezgettünk, mint...

Cicóka:...mint egy oldal szalonnával!

*csatt, huss, csatt*

Most pedig, hogy kinyitottuk az ablakot, kihajtottuk a macskát és visszacsuktuk,  kiváncsian vágunk neki a következő fejezetnek! :)

 

Köszönjük a nagyszerű fejezetet, s csak igy tovább!

 

Nagy öleléssel, 

Kantana

Dátum: 2017.05.07 12:19 [Jelentés írása]
Cím: Uralkodói vér Kritikus: BlueCat Aláírt

Már elsőnek leszögezném,hogy remélem a következő rész fashbackel fog kezdődni. XD

 Na de,ez király volt,nem igen tudom,mit mondjak,mivel minden kritikámnál leírtam,hogy mennyire jó volt és mennyire tetszett ezért nem igen fogok tudni újat mondani,de ez tényleg kiemelkedő volt,már az eleje úgy kezdötött,hogy benyakaltam miatta a kóla tartalékaim..de a végére egész jól sült el,bár kitudja milesz még belőle. 

 Nagyon tetszik,hogy egyre jobban kezded kialakítani a karekterek egyéniségét,eddig is észleltem,hogy nem minden karakter egyforma,de az mitha az utobbi időben picivel nagyobb hanguslyt fektetnél erre meg a karakterek közti kapcsolatok kialakítására mélyítésére ami nagyon tetszik,főleg hogy nagyon jól csinálod.

 Nem vagyok egy nagy műkritikus,sőt ha lehet tartoszkodom a kritikáktól,mivel vagy nem tudok jót mondani egy adott dologgal kapcsolatban vagy ha tényleg nagyon jó sőt fenomenális mint a szóban forgó felyezet akkor meg egyszerűen nemjönnek a szavak,miver levagyok nyűgözve és így egyből a felyezet után nehezen szedem össze a gondolataim,egy igazi élmény volt. 

Tudom,hogy várod már,hogy említsem meg,hogy mit gondolok Gloriáról vagy ki volt az,nem tudom,de egyenlőre nincs nagyon véleményem róla,egy picit antipatikus karakter így az elején,de hé,ki nem így kezdte,ha emléskzel Cheshrie-t sem szerettem,meg Ayakon és Blacky-n és az OC-men kívűl tényleg senkit,de mostanra már van elég sok kedvencem köztük Devon akit egyenesen kitudtam volna filézni pedig csak a munkáját végezte XDD

Na de nem szeretnék egy fejezetet írni kiritkából,szóval szerintem összegzem is az olvasottakat. :D 

Történet vezetés jeles,nagyon jól vezeted a szálakat nem zökkent ki a váltás,ezt még fontosnak tartottam megemlíteni. 

Összeségében 10/11 

Imádtam ahogy téged is imádlak <3

Dátum: 2017.03.18 3:54 [Jelentés írása]
Cím: Káoszba taszítottam a világot Kritikus: BlackY Aláírt

Valaki írta nekem annak idején.. Hogy, ha elvesztem az ötleteimet és nem tudom folytatni, amit elkezdtem írni... Akkor olvassak. Sosem írta le, hogy mit, miért, mikor és hogyan... Hagyta, hogy magam jöjjek rá Bár sosem jutottam el addig, hogy ez sikerüljön, de most... Rájöttem valami szörnyű dologra, amit tettem... vagyis, hát pont, hogy nem tettem, de kellett volna már réges-régen. És mi a vicc az egészben? Az, hogy csak két fejezet kellett hozzá. Megérdemled az összes elismerést, amit kaptál, és ezt őszintén mondom, mert most is rengeteget segítettél.

Valaki írta nekem annak idején...

Hogy, ha elvesztem az ötleteimet és nem tudom folytatni, amit elkezdtem írni...

Akkor olvassak.

Sosem írta le, hogy mit, miért, mikor és hogyan...

Hagyta, hogy magam jöjjek rá.

Bár sosem jutottam el addig, hogy ez sikerüljön, de most...

Rájöttem valami szörnyű dologra, amit tettem... vagyis, hát pont, hogy nem tettem, de kellett volna már réges-régen

És mi a vicc az egészben?

Az, hogy csak két fejezet kellett hozzá.

Minden elismerést megérdemelsz, amit kaptál! Őszintén mondom. Most is rengeteget segítettél.




Szerző válasza:

Szégyen és gyalázat, hogy csak most válaszolok, de...

Rég hatott meg kritika ennyire, mint a tied. Már egy ideje készülök, hogy visszaírok neked, de nem igazán találtam a szavakat és most sem találom őket. 

Köszönöm. Köszönök minden támogatást és elismerést, amit tőletek kapok. 

Köszönöm, hogy lábon állva tartotok.

És sose bánd, ha valamit akár csak késve is teszel meg. Az érett gyümölcs az, ami kényezteti az embert.

Minden jót a továbbiakban is.

Love ya and your work!

Ayako

Dátum: 2016.12.17 7:07 [Jelentés írása]
Cím: Ébredező ősi erők Kritikus: Kantana Aláírt

Drága Sempai!

 

Az előző fejezethez szántam ezt a kis szöveget, de olyan sokkot kaptam a végén, hogy nem csak köpninyelni nem tudtam, de egy értelmes szó kinyögése is nehézséggé vált. Felejtve mindet, csak arra tudtam gondolni, hogy: neeeeeeeeeee! Chesrie, neeeeeeeeeeeee!!!T.T

 

De a mostani feji után megnyugodtam... Csak egy álom volt. Egy nagyon rossz álom ><

 

Tudom, hogy nem egy ilyen hogyanreagáltamafejezetrerészlet kritit kellett volna ebből kikerekíteni, de ebben az órában csak ennyire futja...

 

El se tudod képzelni, mennyire szeretem ezt a sztorit és mennyire de mennyire várom a folytatást!^^

 

Köszönöm, hogy olvashatom ezt a mesterművet :)

 

Szavak nélkül, de annál nagyobb szeretettel,

Kantana

 



Szerző válasza:

Hello ^^

Nagyon örülök, hogy tetszett a sztori. Ami az előző fejezet végét illeti, azt egy akkora Cheshire (haha... szóvicc...itt kell röhögni XD) vigyorral írtam, amekkorára még a drága apuci is büszke lett volna. Az jó, ha megnyugodtál, de azért légy résen  továbbra is :D 

Köszönöm a kitartó olvasást, a kritikára szán időt és a lendületet, amit adsz minden kritkáddal.

Love ya so much!

Ayako

Dátum: 2016.11.23 0:01 [Jelentés írása]
Cím: Szeretni sokféleképpen lehet Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Sempai!

Miután elolvastam minden egyes fejezetet ésvégigbarangoltam minden egyes bekezdést, sort, mondatot, szót, betűt és szóközt és… Igen. Ezt már nem lehet felsorolás mögé rejteni: nem tudom,  mit irjak.

Amikor felmerült bennem a kritikairás gondolata, a fejemben felszólalt az a kis vészcsengő, szüntelenül azt morogva, hogy jó lenne. De ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni. Nem akartam irni, mert még most is úgy érzem, hoy nincs jogom hozzá. Egyszerűen nincs jogom ahhoz, hogy ehhez a csillagként ragyogó történethez forditsam remegő gondolataim arcát, nincs jogom ködös kritikaként a nap elé járulnom, nem tehetem.

Igyekeztem elterelni a figyelmem a kritikairásról.

Először gondolateltereléssel próbálkoztam, de az a kis brummogó medve állandóan azt suttogta, hogy irnom kell valamit. Ha valami zakuszka is lesz belőle, de e fölött nem lehet csak úgy elsiklani. És meg kell hagyni, bitangjól tud érvelni

…ő mit tenne a helyedben? – Kritikát irna, hiszen még egyszer ő mondta, hogy igyekszik mindenelolvasott történethez irni egy két bátoritó szót, mert ez nagyon fontos az iróknak.

…te hogy éreznéd magad a helyében, ha nem irna? – Hát... Biztos nem dob hátast a kritikafoszlányoktól és infernókat sem fúj elkeseredtében, ha nem jön a várva várt kriti, de az ő helyében ha tudnám, hogy valaki elolvasta azt a történetet, amibe szivem lelkem beleadtam a kemény alkotási folyamat során… Hát nem esne jól.

…akkor mire vársz még? – Ó, hadd ne kelljen elismételnem. Olvasd el inkább újra a de előtti részt.

…ha egy ember a másik szemébe néz, nem csak amásik embert látja és vizsgálja, hanem saját magát is látja. Ahhoz, hogy valakinek a szemébe nézhess, először magaddal kell szembenézned – Az idézetfelidézés sohasem volt az erősséged, de…

De csak volt benne valami. Legszivesebben kifutottam volna a világból. Végül képekbe és videókba temetkeztem, s mit nem a Chesrie? Kedvenc vloggerem új csatornáján szó esik a kritikáról és azok fontosságáról is az alkotó lélek számára és… Matka! Megint ide jutottunk. Oké. Jöhettek a képek,irány a Tumblr! Ott pedig egy olyan kép fogadott, ami magáért beszélt. Egyszerű kis kép, két kéz az asztalon. Na persze az asztalon egy álomszép mattfekete irógép pixelesedett. A kezek pedig egy bögrét tartottaka következő felirattal:Tears of My Readers.

A brummogó macihang persze gúnyosan felkuncogott én pedig szép lassan kezdek rájönni a szomoú valóságra, hogy nem merek szembenézni azzal az átkozot nagy egómmal, aminek hála még mindig magamról rizsálok,ahelyett, hogy a lényegre térve Italia – chan Oly jó vagy Németország cimű dalát a kétes körülmények között született Daiszetsu féle forditásban kornyikálnám,ismeretlen eredetű indiántáncot járva a könyved körül. Mindeközben nem megfeledkezve a konfettiről és arról, hogy az egóm egy olyan háborúba indul, amit már rég elvesztett, hiszen nem leszek képes egy minimum négy szempont alapján felépülő esszét sem irni, sem egy olyan kritikát összerakni, amilyeket tőled szoktam kapni és amiken nem egyszer sirtam, amik miatt nem egyszer ujjongtam, kaptam új reményt a folytatáshoz, vagy éppen az elkezdéshez és amihez ez az  egy életem sem elég, hogy kellőképpen megköszönhetném.

Persze most a csillagos Kantana röhöghet a markába, hogy ez mindjárt levél lesz és nem kritika, de azt hiszem, jobb is ez igy. Az esszéforma a magyarórák emlékét idézné és a frász kerülgete irás közben az összetett mondatok helyességét illetően, egy kritikában pedig nem lennék képes elmondani mindent (de lehet, hogy igy sem). Egy biztos, a levél elég kényelmes ahhoz, hogy biztosra vegyem, ebben a kavarodásban nem csak a sorokat, de a sorok közötti részt is megérted.

Akkor hát, a kezdetektől…

Többször is nekifutottam ennek a regénynek,s szégyenlem is, hogy csak most olvastam végig tisztességesen (?). Mindig ugyanazzal a kijelentéssel hagytam abba, ugyanazzal az előitélettel és ugyanazzal az érdektelenséggel, amivel eddig a fantasyk iránt viseltettem.

(Ó, az egóm szorongat, ezúttal is bocsáss meg, hogy ennyit rizsálok magamról… Talán azt a Pov-s módszert kellene használnom, amit a DaIban ismerhettem meg először és még most is a formakáprázat hatása alatt vagyok miatta…és sok más részlet miatt is.).

Egyszerűen nem akartam elfogadni a fantasykat, s egy olyan inget akartam felvenni, amit egyszerűen nem nekem készitettek, mégpedig azt a tipikus komoly inget. Olyan ember akartam lenni, aki komoly, mesének nevezi a képzelet szüleményeit és a valóságtól elrugaszkodott alkotásokat (s itt csak hadd emeljem ki egyedül a fantasy világát) és aki nem törődik a mesékkel.

Viszont a regényed olvasása közben egyre inkább az embert láttam az események mögött. Az erős embert, a gyengét, a magabiztosat és a rettegőt. Az uralkodó embert és a szolgálót, a pöffeszedőt és az alázatosat. Az embert, akit nem ért meg senki és az embert, akit mindenki félreismert. Az embert. Ezt a különleges és mégis hétköznapi lényt, ezt az esendő harcost, aki olykor vidám, olykor szomorú, olykor a béka segge alatt van, olykor sárkánykirályként kecsesen siklik az azúrkék ég flhői közt.Az embert, aki szaladni szokott, olykor valami felé, olykor valami elől. Az embert, aki olykor fél szembe nézni a valósággal. Az embert, aki bármit megtenne azokért, akikről tudja, hogy számitanak rá, akiknek szüksége van rá, aki kötelességtudó és immunis és mindent megtesz azokét, akiket szeret… Az embert, aki remegő lábakkal állva a másik előtt lassan felemeli fejét és szembenéz az előtte állóval és az annak iriszeiben visszatekintő tükörképével is.

Ezt persze ragozhatnám minden egyes betű és szóköz szintjén, mint világfelépités, világszemlélet, szereplők, cselekmény, megformáltság és minden szemszögéből de… Nem tehetem. Gyáva vagyok. Gyáva és lusta. Félek, hogy megunod olvasni ezt az igy is túl hosszúra nyúlt akármicsodát és persze lusa vagyok és szivesebben tukmálom arra a személyre a hosszú kifejtés feladatát, aki a könyved elemzéséről fog könyvet kiadni. És persze az őt követőkr, akik az ő elemzését fogják pro vagy kontra kiegésziteni, esetleg éhes farkasok módjára szétcincálni és kiéhezett Vénusz módjára megostorozni.

Na, de Tréfi törp el nem sült meglepetés viccét félretéve. A sorokon végighaladva egyre több beszélgetésünk az eszembe jutott. A legelsőtől kezdve, a megismerkedésünk napján. És egy bizonyos pont után már nem csak az embert láttam a törénetben hanem az irót is. Azt a személyt, aki nem csak Isten adta tehetségére hivatkozva ir néhány sort, s majd valahogy lesz, hanem kemény alkotói folyamatot szenved végig, azért, hogy csoda születhessen. Mert a regényed körülirásához két ember szókincse sem lenne elég, nemhogy az én makogásom, ami akárhogy is próbálkozom, egyetlen egy szó köré csoportosul, ez pedig a csoda! Mert ez a regégy egy csoda!

Visszaszökkenve a regény mögötti iróra, szinte minden fejezetnél felelevenedd egy egy beszélgetésünk emléke, s egyre inkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy mi történhetett azoknál a részeknél, amik akkor iródtak, amikor még nem ismertelek. Mi inditotta el ezt az egészet?

Oké, ez persze nagyon egóspocsogóspicsogósegósan hangzik, hiszen nem illik a magánéletről, irói titkokról, nagynmély érzelmekről faggatózni, sem a legjobb pecahelyekről tudakolózni; de én ilyet effektiv még egy regénynél sem tapasztaltam, és azt meg kell hagynom, -az egóm malmára hajtva a vizet, hogy nem egy és nem két regéy van a htam mögött, hanem három (vagyis egy sem, mert a hátam mögöttcsak a fal van. A könyve jobb kézre),- hogy én ilyet egyetlen regénynél sem éreztem. Volt ami mögött láttam az embereket és volt, ami mögött az irót is, de … Nem igy. Ha valaha is regény olvasáskor az iróra gondoltam, lelki szemeim előtt egy Isten adta tehetség bukkant fel, aki könnyedén forgatja a tollat és mosolyog, de… Most egy irót láttam, aki nem csak irt, hanem alkotott. Megdolgozott minden egyes betűért és sorért, infót és inspirációt gyűjtött, éjszakába és hajnalba nyúlóan gépelt, olykor lemondott erről arról, számára kedves dolgokról, hanyagolta a sulit, vagy matek helyett ötleteket körmölt és még sebes kézzel is irt, javitott, újrairt és irt. Irt egészségben betegségben, ihletett és ihletettelen állapotban, jóban rosszban… Mi ez? Esküvői ceremónia, temetés vagy telenovella?! Gaito szerelmére, megint elfutott velem a ló. Vagy csak Snow hátán suhant ki az ablakon Kuro?

És még ebben a fennkölt pillanatban is megzáll a gonosz egy kis yaoi képében…No, de ne tessék félreérteni! Nem! Nem akarok arról beszélni hogy hogy! Most arról akarok beszélni hogy hogy, s közben dehogy!

Usami – sensei jutott eszembe. De nem a Misaki fan Usami, hanem az iró Usami. Usami, akinek a foglalkozásáról szinte meg is feledkeztem a történet folyamán. Csak annyit érzékeltem az egészből, hogy delikvidálja magát néhány hétre, majd előkerül és teszi amit tenni kell (találkozók, Misaki, vita a munkaadóval, Misaki, vita viszaki haverjaival, Misaki, telefonos beszélgetés Misaki bátyjával, Misaki…basszus, ez az ember mikor szokott enni? Amikor Misaki főz neki *facepalm*. És… Amikr elvszi Misakit egy étterembe *same thing here*). De az utolsó részeknél nem a kapcsolati életének a megváltozáa keltette fel a legjobban az érdeklődésemet, és nem is az a néhány flashback a gyerekkoráról,hanem… Egy kritika (és itt zárul a kritikák ördögi köre a számomra). Arról a könyvről, amit Misaki megérkezésekor irt. Vagyis pontosabban arról a könyvről és az utána irt könyveiről.

A kritika pedig úgy szólt, hogy Usaminak azóta a könyv óta, megváltozott a stilusa. Azelőtt a történetei hideg, kietlen és reménytelen eseteket mutattak be,de azóta a könyv óta ebben a kilátástalan helyzetben ott ragyog egy kis fénypont, egy kis remény. Egy kút a sivatagban.

És persze még sok baromság eszébe jut a fangirlnek, s a vége felé közelitve rájön, hogy eddig nem a könyvről irt (pedig jesszumpepi, arról akart), hanem magáról és random gondolatnak nevezett random dolgokról.

De engedd meg, hogy zárásként elmeséljek egy rövid történetet.

Az ezüsthajú férfi léptei siró hegedűkként visszhangoztak a sötét szobában. Annyi minden nyomta a szivét, hogyha egy életen át számolta volna ezeket az apró homokszemeket, akkor sem tudta volna megmondani pontosan, hány porszem van a szivére telepedett sivatagban.

Az ablakhoz lépve elrántotta a függönyt és kiváncsian figyelte a tavaszi napfény simogatta zöldülő kertben játszó kislányt. A gyerek vörös fürtjei meglebbentek, amint fel felugrott, vagy a kezeivel hadonászott és nagyon komoly arckifejezéssel beszélt, vagy teli torokból nevetett.

Egy könnyed mosoly csúszott az arcára, s egy hirtelen vezérelt gondolattól annak az időnek múltba vésett emléknyomain indult el, amik a kislány életébe csöppenése előtti időszakba vezetik vissza és egy könnyed, békés, megkönnyebbült mosoly kiséretében megszólalt. Halkan, szentimentálisan bazsalygott maga elé.

- Igy végiggondolva mindent rá kell jönnöm, hogy a gyereknevelés nem gyerekjáték. Ezer meg egy baj van vele. Csintalan, minden érdekli és a kérdéseivel sokszor ütött szöget a fejembe. Szöget, ami még most is ott van. A határaimat feszengette. De ha különbséget kell tennem az érkezése előtti és utáni életeim között, rá kell jönnöm, hogy ez nem a felelősségről, vagy a felnőttek horrorisztikusan nagybetűs életéről szól, de nem is arról, hogy én nevelném őt… Sokkal inkább ő nevel engem. S habár még igy – s itt halkan felkuncogott- felnőttként is nehéz szavakba öntenem ezeket a meleg érzéseket egy biztos – s egy könnyed mozdulattal kinyitotta az ablakot és beengedte a tavaszi szellőt és a kislány csengő kacaját, ami mintha egy szempillantás alatt elsöörte volna a mellkasára nehezedő homokot – Te vagy az, aki megtanit arra, hogy a felnőtt is ember…

A szónál pedig jóleső mosoly költözött az arcára, s nevén szólitva a kislányt kimászott az ablakon, hiszen van mit még tanulnia.

Sokat volna mit még tanulni, az biztos, ez most sem úgy sült el, ahogy azt szerettem volna. De egy valamiben bizok: Te tudsz a sorok között olvasni és a sorok közé irni.

Ezért nem is fogom újrajavitani ezt a kritikának szánt, éterben gomolygó, piruló zakuszkagömböt. Mert tudom, hogy te még igy is meg fogod érteni ezt a szivemhez legközelebb álló fejezet alá rittyentett akármicsodát.

Mit mondhatnék zárásképpen?

Bocsánat és Köszönöm.

Bocsánat, mivel még ennyi szövegelés után se vagyok képes kifejezni azt, amit a regényed adott nekem.

És.

Köszönöm. Köszönöm ezt a csodát, köszönöm a fáradozásaid és az áldozathozatalt, köszönöm, hogy a történeted által tanitasz mindig hinni, remélni és feltétel nélkül szeretni és köszönöm, hogy ezer köszönöm sem lenne elég a hála kifejezésére az olvasás ezer egy éjszakájának ezerkettedik csodájáért.

Köszönöm.

A kurtafurcsa akármicsuda végén is elhallatszó köszönöm utáni köszönöm. Köszönöm,

Kantana

Dátum: 2016.08.30 13:40 [Jelentés írása]
Cím: Hírek a távolból Kritikus: BlueCat Aláírt

Nagyon jó fejezet volt,rendkívül tetszett. Kiemelném,azt,hogy egyre jobban mennek a leírások,és egyre több érzelmet vagy képes átadni,ami nagyon jó,tényleg jó úton haladsz afele,hogy egy napon sikeres író váljék belőled. :)

   A másik dolgok. Egyre jobban kezdesz ráérezni a karakterekre,egyre jobban és jobbak a személyiségek. Nekem nagyon feltűnt,hogy az OC-mat nagyon jól vissza tudod adni az utóbbi pár fejezetben. (az előző fejezetben,a lemon kivétel.) Tényleg tetszik,hogy egyre jobb vagy ebbe is,nehéz lehet ennyire színes személyiségű karaktereket írni,inkább nem is gondolok bele,hogy milyen. :D 

  A másik amivel Blacky lehet nem fog egyet érteni,de én szerintem nagyon jól használod az ő OC-ját is. Mintha a valóságban is elhangzott beszélgetéseket írtál volna le,komolyan mondom. :D Igaz sokidőbe telt ráhangolódni az ő karakterére,mert van,hogy engem is megtud ő lepni a valóságban is annak ellenére,hogy olyan 6-7 éve ismerem. :D  

  Tudom,rég nem kaptál tőlem itt kritikát,és megmondom őszintén,hogy nem is akartam ide írni,személyesen jobb szeretek kifejteni a véleményem,de szerintem az utóbbi pár fejezetben olyan magasan volt a színvonal,hogy igazán megérdemled a kritikát. :) 

  További sok sikert kívánok neked egyetlenem! :* Nagyon ügyesen haladsz,és csak így tovább! IMÁDTAM! ÉS TÉGED MÉG MINDIG IMÁDLAK!!! 

Dátum: 2016.08.04 10:25 [Jelentés írása]
Cím: Új küldetés, régi rejtélyek Kritikus: Kantana Aláírt
Kedves Ayako-sempai!

Szeretnék hosszú, szépen megfogalmazott és értelmes kritikát írni. Sajnálom. Ez nem fog menni...
Számtalan gondolat rohamozza meg a szám, de mielőtt kijutnának, eggyé forrnak és többet mondanak a Raffaello minden szavánál: Köszönöm...

Kantana

Szerző válasza:

Igazán köszönöm a kritikára szánt időt :) Örülök, hogy tetszet. 

Köszönöm az olvasást és a kritikát!

Love ya so much!

Ayako.

Dátum: 2016.04.29 14:16 [Jelentés írása]
Cím: Az aggodalom láncai Kritikus: BlackY Aláírt

Elképesztő.

 

Bocsi több szó nem fért a fejembe. A lényeget azért érted remélem. :D

Happy happy, Vizslát ;)

Dátum: 2016.01.16 14:59 [Jelentés írása]
Cím: Az aggodalom láncai Kritikus: BlueCat Aláírt

Hát Ayako szerelmem erre szavak nincsenek. Ez valami eszméletlen volt,az a hentai jelenet,eszem faszom eldobom. Azt a rohadt. Én ilyen hentait még életemben nem olvastam és nem láttam,pedig jó pár van a hátam mögött nekem elhiheted. Ez valami extrém jól sikerült. Szókimondó az egyszer szent. Én csak gratulálni tudok ehhez,ez a részletesség ez a kidolgozottság,ahogy mindenre gondoltál,őrület. Komolyan mondom tiszta ideg vagyok most,hogy vége. Függőséget okoz csak az olvasása. Nagyon kitettél magadért,csak gratulálni tudok. Nagyon Nagyon Nagyon büszke vagyok rád! 

  Nyáladzhatnék itt tovább is,de erre nem tudok mondani már semmit. Eszméletlen jó volt olvasgatnám egész nap,azt hiszem ez hiányzott nagyon ebből a sztoriból,de most itt van. Még egyszer gratulálok,nagyon jó volt olvasni. ;)

IMÁDLAK! :*

Dátum: 2016.01.16 14:24 [Jelentés írása]
Cím: Csapdába csalhatod az őrületet? Kritikus: BlueCat Aláírt

Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa

Nagyon tetszett főleg a beszélgetést szerettem,lehet "kicsit" elnyújtottad de poénos volt az egyszer százas! :D 

  A továbbiakban is nagyon jó volt kicsit kiakasztó,rage generáló de jó :D Szegény vaú pár cm vel vékonyabb lett. XD De nem tehetek róla olyan ideges voltam majdnem meggyújtottam valamit...pfhu. De köszi a fejezetet ez így suli után nagyon jól esett :D

 Sok kérdésem van de gondolom mindre választ fogok a későbbiekben. :D 

Köszönöm a fejezetet. Nagyon jó volt. Imádlak. Puszi :* 

Dátum: 2015.12.07 8:53 [Jelentés írása]
Cím: Edzünk, tervezünk és szeretünk Kritikus: BlueCat Aláírt

Hát evvel gyakorlatilag megöltél! Az elmúlt pár hétben összesen nem szakadtam ennyit mint most! :D Nagyon köszönöm mindenki nevében a fejezetet! :D

   Ha azt mondom nagyon jó lett akkor hazudok mert ez zsirkirály minden mást megszégyenítően eszméletlen jó lett ;)

Erre megérte várni azt kell,hogy mondjam,erre megérte várni :D

 Elszórva azok a poénok ember...ZSENI VAGY :D Csak h ne sokat idézzek,ott van amikor Aqus és a kurva veszekednek xD Azon mennyit szakadtam xD

Aztán mikor úgy leesett az állad,hogy Gaitoék is meghallották XDDD Ott gyakorlatilag 2percet szakadtam minimum. :D

Eddig nagyon sötét volt a történet de az utobbi pár érszben már nem annyira sötét és nagyon nagyon bejön. :D

 Meg a szerencsétlen generálisok jajj 'stenem xD Hogy volt a másik olyan ökör,hogy beleköt egy a levegőben lebegő vigyori alakba? Ha valaki repül és vigyorics egyszerre abba nem kötünk bele. Remélem majd megtanulják.

Meg a másik már kicsit felbaszott. Mikor olyan élles szavakat mondtak rád a generálisok. Nagy kitartás kellett hozzá,hogy tarkón ne koccancs valakit,de remélem lesz majd rá alkalmad.

 Egy szó mint száz nagyon tetszett!! Sry,hogy nem tudtam kielégítő hosszúságú kritikát írni,de mikor személyesen találkozunk jobban kifelytem majd a véleményem:D

  Köszönöm a felyezetet! Nagyon szeretlek. Puszi :*

 

UI: ÉS a végeeeeeeee :3 Hmmmmmmmmm Maradjuk annyiban,hogy ennél jobb felyezet véget még nem kaptunk. :D Ilyenkor sajnálom,hogy csak 16+ os a töri,olvasgattam volna kicsit bővebben is a dolgokat de így is nagyon nagyon jó volt :D ;)

10/1000000000000000000000000000000000000(...)

Dátum: 2015.10.10 1:08 [Jelentés írása]
Cím: Üdvözöl a főváros! Kritikus: BlueCat Aláírt

Azt a jó édes mindenét a mindenségesen szétszoródott mindenségtelen mindenének!!! 

Ez már igen,ez már valami,sőt több mint valami! Ha azt mondanám,hogy nagyon jó volt hazudnék,mivel kurv@ jó volt. Nagyon jó volt olvasni,minden betű megfizethetetlen élményt nyújtott! Nem tudom mondtam már,hogy rohadt jó volt??? :DD Imádom,I M Á D O M!!! Nem is tudom elmondani mióta vártam egy ilyen felyezetet.

Végre nem volt sötét (annyira. XD) és vicces volt,persze voltak elszórva poénok egész végig de ez most felettébb vicces volt és egy ilyen esős depis napon nagyon jó volt ezt olvasni,feldobta az egész napom,sőt az elkövetkező napjaimat is. :D 

 Minden fanod nevében köszönöm neked ezt a csodállatos felyezetet! Komolyan mondom egész nap olvasnám ezt a mesterművet. 

Nagyon jó felyezet volt és most kicsit kitérnék rá részletesebben is. ^^

 

Az elején még nem gondoltam volna,hogy mik lesznek még itt,deeee aztááán :DDD

Amikor megérkeztek a fővárosba akkor kezdődőtt minden. Poénhegyek egymás után. Kicsit furcsáltam,hogy Ayako milyen könnyen felvette a furcsa ruhát,de hogy a király hozzáakarta adni ahhoz az izéhez...arra nem számítottam de Blue helyzettől függetlenül tuti úgy reagált volna rá,hogy:

Az elöbb elhangzott szavak komoly hatással voltak rá. Egy kis idő eltelt mire leesett neki,hogy mit mondott az imént a király. Lassan a királyra nézett az arcán egy phszihopata vigyor húzodott végig,a kezében hirtelen egy sötét energiagömb jelenik meg,végül megszólal.

- Most kinyírlak. És a végét elneveti.(gonosz nevetés)

Én kb így képzeltem volna ez azt a jelenetet.

 

És a másik jó jelenet amikor aludtál és odament az örült isten. XD Hááááát az aztán rohadt jó volt. Főleg a párnás rész,az aztán mindent vitt...fhúúú :DD Kezdem kedvelni főleg a végén ahogy elbánt a medvedisznógörény emberrel,tudom mindig más nevet adok neki.

Dátum: 2015.08.19 6:36 [Jelentés írása]
Cím: Két társ Kritikus: BlueCat Aláírt

jó feji volt,de a közepénél az ordítózásom lehet nem volt jó hatással a szomszédokra... 

  Érdekes megoldásokat találtál a dolgokra de + még egy ok,hogy megöljem azt a medvedisznócickánytrágyát. Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon 

Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon 

Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon Nagyon (...)

utálom. (kicsit elfáradt a kezem,de már vakon is letudom írni a "Nagyon"-t.)

Színtiszta gyülöletet érzek iránta amin nem változtathatna SEMMI. Folyamatosan megölném és feltámasztanám és megint és megint és a végtelenségig,soha nem unnám meg.

 

Meg mi volt az a cheet amivel az a kurva legyőzte Blue-t??? Végülis Blue hibája is volt mert alábecsülte.....Mikor nagy az erőkülönbség mindig hátralép úgy tesz mintha valami speckó erős támadásra készülne aztán FUTÁS! Mondjuk Ayako miatt ez kivételes eset volt. 

 

Chasrie meg azt a buzit ölje már meg mert kurva csaló,mert lenyomtad volna a medvedisznócickánytrágyát ha nem szól bele,minimum megkellett volna ölni mindkettőt. Ugy volt h nem fog beleszólni,de mocskos csicska noob. -.-" Mikor meghalnak szólj előre,esküszöm veszek pezsgőt rendelek pizzát mindent csak dögöljön már meg.

Animékben is rengeteg irritáló karakter van,de ez már túlő mindenen átléptek egy határt ahonnan nincs vissza út. 

 

  Azért kiváncsi lettem volna Blacky vs Pyroizé full harcára mondjuk az összesre de akkor vagy 20k szó lett volna. (nem mintha bánnám :O )

 

Na de jó fejezet volt,rage eltem is egy "kicsit" isten védjen meg minden velem szembejövőt ha kimegyek. 

 

Dátum: 2015.08.08 5:29 [Jelentés írása]
Cím: Amikor az őrület támogat és támad egyszerre Kritikus: BlueCat Aláírt

Nagyon tetszett a felyezet,igazából már nem bánom,hogy az az örült velünk van,nagyon kiváncsi vagyok mi fog kisülni a dolgokból. 2 ember már tuti nem áruló. Silver és a csaj aki megkapta a képességet. :D

  Azért van 2tippem,hogy ki lehet az imposztor de megtartom magamnak egyelőre. :DD 

Na de a felyezet irgalmatlan jó,minden résszel egyre jobb,egyre több szálra szakad ami nekem tetszik,főleg ez az új istenes és CSESRIS. (XDDD)

 

A leírások nagyon jók és hihetetlen,hogy pont én mondom de annyira lekötöttél,hogy észre sem vettem,hogy annyi harc volt az egészben,hogy CSESRI átdöfte a halálbácsi mellkasát. :D

 Szerintem ez a feszült hangulat miatt van,hogy penge éllen táncol minden és ez már jobban üt mint egy hosszú akció jelenet. :D

És azt már mondtam,hogy tud vicces is lenni? Kell ennél több? 

 

Én nagyon várom a kövi felyezetet! :DD SOK SIKERT! Puszi <3



Szerző válasza:

Köszönöm a kedves szavidat! CSESRI ( XD) szálát most egy időre hanyagoljuk, mert jön egy kis *spoiler!!!!* barlangozás XD Most hogy mondod, tényleg csak annyi harc volt benne XD És CSESRI letta vicces dolgokért a felelős, mert eddig a történet hangvétele sötétebb volt, mint a gondolataim. Szóval köszönöm a kritikát és az olvasást, szívmelengető, hogy vannak olyan emberek, akik rendszeresen követik a történetem :) Imádlak, Ayako.

Dátum: 2015.07.03 7:32 [Jelentés írása]
Cím: Rémálomból valóság, valóságból álom Kritikus: BlackY Aláírt

OMG! Hát ez elképesztően jól sikerült! 

 

Most lehet röhögni vagy akármi, de olyan gyönyörűen fogalmazol, hogy már azon elsírtam magam. Nem tudom, miért de rám mindig is nagy hatással voltak a szavak, csak éppen nem voltam elég nyitott rá. Az már más dolog, hogy én nem tudok úgy fogalmazni, hogy bárki ekkora örömöt leljen benne, de örülök, hogy ismerek valakit, akinek a művei mindig örömmel töltenek el és élvezettel olvasom őket.

 

További sok sikert a folytatáshoz :D Csak minél előbb olvashassam el! :P Mellesleg köszönöm a megtisztelő szerepet, szívesen viszonoznám, de ahhoz túl balfasz vagyok. :)



Szerző válasza:

Köszönöm a dícséretet. Örülök, hogy a történetemben tudhatom a karakteredet :) Jól esik, hogy ilyen nagy hatást gyakorolok rád és szeretném, ha ezt még több fejezet írásával viszonoznád! Köszönöm  akritikát, a kitartó olvasást és a kedves szavakat. Üdv, Ayako :D

Dátum: 2015.05.31 4:59 [Jelentés írása]
Cím: Rémálomból valóság, valóságból álom Kritikus: BlueCat Aláírt

Ayako kérlek szépen le a kalappal. Eddig is csak dícsérni tudtam ezt a történetet,de most kitettél magadért,ilyen szintű epic-séget ÉLETEMBEN NEM OLVASTAM! 

Agyfasz agyfaszután csavar csavarhátán,épp fejtené ki a hatását az egyik már ott is a másik és egy nagy WUT? lesz mindenből.

Ezt öröm volt olvasni :3 és a vége,arra külön kitérek. xd

Az elején nem gondoltam,volna,hogy mi fog történni,vesszek meg ha igen. Akkor kezdett agyfaszba torkollani a dolog mikor elzárták az erőd majd kiderült,hogy Blue ereje is el van zárva többeközt. Én már akkor láttam,hogy ebből valami oltári fog kisülni de erre nem számítottam. A vigyori volt a tisztavérű a tisztavérű volt a vigyori de a tisztavérű nem volt tisztavérű hanem Shadow volt. Áhhh xDD Értem XD 

Mondjuk tudom,hogy a vigyori a tisztavérűvolt és a tisztavérű nem volt hanem Shadow volt aki nem volt vámpír. xD Értem csak nem tudom normálisan leírni na. xD 

Nagyon sok kérdést megvállaszóltál de az már mi,hogy kitisztázódik valami és jön két másik helyette. Pl Shadow nem meghalt? A legjobb tudomásom szerint az a nyomorék ölte meg akit megöltél.

Mikor befejezed a sztoryt újra kell majd olvassam mert a régi fejezeteket kezdem elfelejteni.

 

Na de a vééééééééééééééééééééééééééééééééééééééééége :3 

Annyira CUTE dolgon nem igen olvas az ember :3 De most tényleg nem :D erre ki is találtam egy új szót ami tökéletesen leírja Cuticness xD vagy Cutefull xD vagy nem tudom de ohhhw :3 

Hajrá csak így tovább! Kitettél magadért most is és látszik,hogy szíved lelked kitetted a fejezetért. NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKI NEVÉBEN :3

PUSZIKA! :3 A legnagyobb fanod: Blue 

 

Ui: 10/10



Szerző válasza:

Végig vigyorogtam, miközben olvastam a kritikádat. Isten bizony könnyeket csalsz a szemembe, nagyon jól esik. Tudom, hogy érted, mire gondoltam, örülök, hogy tetszett a vége és annyira jól esik ez az áradozás, de tényleg nem érdemlem meg. Még mindig nem vagyok elég idős a történetemhez, hiszen 16 évesen nem tusok elvinni egy ilyen történetete a hátamon, de értetek próbálkozom :) Köszönöm a hoszzú kritikát, a kitartó olvasást és a fanatizmust! Maradok örökre hű olvasód, Ayako! Puszi.

Dátum: 2015.05.30 15:48 [Jelentés írása]
Cím: Csata! Megnyerni, vagy meghalni! Kritikus: BlueCat Aláírt

Aztaaa...eddig a legjobban leírt harcjelenet volt amit valaha olvastam. Messze a kedvencem :3 És az a csavar,arra számítottam a legkevésbé,hogy vissza jön a vérfarkasbácsi,Silver még számításban volt de a vérfarkas egyáltalán. Na de a lények,hogy nagyon jól sikerült. Tetszett megint bebizonyítottad,hogy a legjobb példakép vagy. ;) 

  Köszönöm mindenki nevében ezt a fejezetet és azt,hogy ilyen gyorsan jönnek mostanság. Kitettél magadért. ;)

Millió puszika! A legnagyobb fanod: Blue. :*



Szerző válasza:

Köszike, hogy elolvastad. Most előre szólok, hogy mindenkinek lesz egy biccentés ebben a történetben, senki sem jelent meg feleslegesen. Mert azért lássuk be, Mr. Görény ellen elkell a segítség. Az egy dolog, hogy Ayako most legyőzte, de gondolj csak bele. Itt még alábecsülte, de legközelebb már nem fogja felkészületlenül érni és az a baj ezzel a szeméttel, hogy még messze nem mutatta meg minden erejét. Ami pedig a példakép dolgot illeti, nagyon köszönöm a dícséretet. Majd lesz még fejezet. Puszika ~

Dátum: 2015.05.14 13:49 [Jelentés írása]
Cím: Egy új szövetség... Már csak pillanatok kérdése! Kritikus: BlueCat Aláírt

Azta a kurva :D Teeeeeeeeee....

Az eleje az valami szörnyű volt a legjobb értelemben. Annyira átjött a depi h kedvem támadt eret vágni,azért nem tettem meg mert lekötött és inkább olvastam tovább és úgy döntöttem majd utánna ami szintén nem történt meg mert WTF?! AZT A... A vége az epic lett,elfelejtette viszonylag a depis kezdést ami 1 nagy pripont,nem hittem volna.

  Meg rohadt nagy csavar volt még az is szerintem,hogy összefutottál a fickóval az elejéről. Erre nem számítottam...megvoltam gyözödve,hogy egy jelentéktelen karakter és egy rész szereplője volt csupán szóval az állam kissé leesett. Alig tudtam titkolni meglepetségem de ebben jó vagyok. ^^

  Meg a közepénél a Snowon alkalmazott mágia...arra sem számítottam meg arrasem,hogy arra a kandúrméretű sárkira bízod a csapatot. De szerintem szétrugod annak a trágyának az arcát. A girhes úristenit a csapzott fejének...Ha Blue ott lenne úgy megcsapná azt a kotorék kulimászos marginális agyát,hogy leszakadna. De mivel nincs ott téged kérlek meg,hogy úgy verd szét,azt a tivornyát hogy két hétig cihelődjön és kurjongasson mire felépül.

 :DD 10/10  Várom a folytatást! A legnagyobb fanod: Blue. Puszika :DD



Szerző válasza:

Azta mindenségét! Nem hittem volna, hogy ennyire bejövős. Legközelebb kicsit hosszabb lesz. A csatáról no spoiler, tudom, hogy beszéltünk róla, de most más lesz. De hogy miben, azt nem mondom el :P Majd lesz még. Köszi az olvasást és a kritikát. Puszika!

Dátum: 2015.05.12 13:43 [Jelentés írása]
Cím: Előkészületek és baljóslatú jelek Kritikus: BlueCat Aláírt

AZTAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA KÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚRRRRRRRRVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!

 

:OO ILYEN EPICSÉGES FEJEZETETT. CSAK KAPKODTAM A FEJEM,MI HOL,HOGY? ÉS AZ ELEJE...AZ MEGÖLT EGÉSZEN.

 

 Eddig ezt volt a legjobb fejezet ja és többet NE MOND,HOGY NEM TUDSZ CSAVAROKAT ÍRNI MERT...mind 1.

Gratulálok,ez kurva epicségesre sikeredett,és azok a leírások. Ayako fájdalmát én is átéreztem te szadista,vagyi inkább mazoszadista vagy nem tudom. Nem lesz hosszú a kritika mivel láttad,hogy kiakadtam,szóval az mindent elmondott. De akkor is azt a rohadt mindenségit ennek. Ezt még el kell olvassam 1x. Nagyon nagyon epic. Minden elismerésem,imádtam egyszerüen nem tudtam abbahagyni az olvasást. O.o

  Hatalmas grat! :D Sok sikert továbbra is! ;)

 

                   A legnagyobb fanod: Blue.

(puszika :DD)



Szerző válasza:

Örülök, hogy ennyire tetszett. Bevallom, kicsit unom már ezt a történetet, de a kritikáitoknak hála mindig fellelkesülök :) Köszönöm a kitartó olvasást és a kritikát! Puszikaaa!

Dátum: 2015.05.01 7:43 [Jelentés írása]
Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.