Kritikát kapja: [Add]iction
Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.
Cím: Vörös vízfesték varázs Kritikus: Ayako Aláírt

VÁÁÁ, SO CUTE <3

meg kell keresnem a régi vízfestékemet ><

 



Szerző válasza:

Kösziii^^

Úgy örülök, hogy cutenak gondolod :D Mission completed, yaaay, célt értünk vele :)))

Cicóka: Mission completed? Ennek fejezet szagja van, érzed?

*szimat.szimat* Te, mondasz valamit :D

Levadásszuk, s hozzuk azt a fejit ;)

Még egyszer köszi, hogy olvastad!^^

Dátum: 2017.08.06 12:34 [Jelentés írása]
Cím: Kérdések és válaszkeresések Kritikus: Ayako Aláírt

Kantanám!

Ez nagyszerű fejezet lett! ^^ Igazi kis mestermunka. Az illat befigyel :D

*Azt fogják hinni, hogy valami illat-betyár vagy.

Most miért mondod ezt Drágaszág?

*Stellának belekötöttél a levendulájába, itt meg a menta-citromba.

Jujjjj, igaz. De nem tehetek róla, olvasás közben minden érzékszervem pörög. És ez aztán az igazi nice imagine olfactiva :D

Na, de becsukva Ayako csőrét, köszönjük szépen a fejezetet! ^^

Cicókának pedig üzenem, hogy ha tovább sertepertél a házam körül, akkor becses alfelét a seprűvel fogom illetni. Annál inkább vigyázzon magára, mert kétlem, hogy volt már hasonló helyen hasonló sértés áldozata. Tartsa magát távol az apámtól, mielőtt valami beteg ötletet ültet a fejébe (így is elegen vannak már odabent)

Repeső szívvel várjuk akövetkező fejezetet!

Love ya (all ;D )

Ayako

Dátum: 2017.05.23 11:49 [Jelentés írása]
Cím: Ez az eső? Kritikus: Kantana Aláírt

Drága Sempai!

Első... Akarom mon...irni, másod(ik) sorban egy bocsánatkéréssel tartozok, amiért nem tudok olyan kritit irni, amilyet érdemelnél a történeteid alá, de igérem, hogy mindent bele fogok adni, ahogyan te is teszed alkotáskor^^

Cicóka: A random szógombóc után pedig rá is térhetünk a lényegre...

Igeen :)

Köszönöm szépen, hogy megajándékozol minket a történeteiddel, amik olyanok, mint az eső: megnyugtat, mint a vizcseppek hangja, meglep, mint a zápor, mennydörgésként döbbantja meg a szivet, vagy villámlásként világosit meg, esőillatú szélként simogat és arcon legördülő cseppekként rejti el a könnyeket, s közben szüntelenül tanit. A világról és önmagunkról is.

Számunkra ezek azok a mindennapi pluszok, amikről azt mesélted, hogy ők jelentik "a meleget a napfényben, a színeket a szürkületben, a tisztaságot a vízben."

Köszönjük a csodás fejezetet és köszönjük, hogy megosztod velünk az alkotásaid, amik, szavakkal ki sem lehet azt fejezni, mennyire sokat jelentenek nekünk^^

Köszönjük!

 

Nagy öleléssel, 

Kantana

Dátum: 2017.04.26 12:29 [Jelentés írása]
Cím: Psyker, mit tettél? Kritikus: Kantana Aláírt

Ó, Sempai!

Én… Én nem tudom, hogy az a démoni vigyor, ami a fejezetcím láttán az arcomra költözött, mikor váltott át egy könnyed mosolyra, s az elégedett sátánkacaj helyét mikor vette át egy reszketeg, mégis oly jóleső sóhajtás, de azt biztosra tudom, hogy ez életem egyik legmeghatározóbb története, ha nem a legmeghatározóbb.

Hosszú kritit terveztem, de még most se találom a szavaimat… Elvarázsoltál ezzel a történettel.

Amikor először megpillantottam a sorokat, hangosan felnevettem: ahá, szóval itt van Mercutio várva várt része!

Hangosan nevettem Psyker elméleti oktatásán és szegény Psyk zavarán. És a vizsga előkészületei! Amikor Psyker nevén nevezte a mi kis (mondhatom így, mondhatom, hogy a mi?) hős szerelmesünk szerelmét, az állam akkorát koppant a padlón, hogy Luci is meghallotta.

S az a zsenialitás, amivel tovább vezetted az eseményeket… Szegény Psyk próbálkozása és Psyker leckéje. Az a lepke hasonlat lebilincselő volt. Erről ilyen gyönyörűt életembe nem olvastam!

A zárójelenet pedig… Minden egyes szavad a szívembe csöpögtette a testvérek érzéseit. Psykerét, Addét és Psykét… Még pici Arc szundikálásának jólesőmelegségét is.

S hogy mit tett Psyker? Azt nem tudom nevén nevezni… De amit te tettél, azt igen: egy csoda. Egy röpke fejezet által annyi érzést éltem át, amennyinek a megtapasztalásához egy élet is kevés lenne. S szerintem éppen ez az, ami varázslatossá teszi nem csak ezt a fejezetet, hanem minden alkotásod. Ez a TE varázsod!

Köszönöm, hogy történetről történtre, mindig új formában, átélhetem ezt a csodát! Köszönöm, hogy az írással lángra lobbantott, magadból adott darabkával tanítasz látni, hallani és érezni! Köszönöm, hogy utat mutatsz! Köszönöm! Köszönöm… Bár a világ összes szava sem lenne elég megköszönni…

Hálás mosollyal, örökké hűséges tanoncod,

Kantana



Szerző válasza:

Hello-hello! ^^

Nagyon örülök, hogy tetszett ez a fejezet. Az Ördög híján végig apucival táncoltam, amíg meglett és szerintem nem lett annyira pocsék, mint amilyennek a fejemben indult :D Nos igen, Mercutio. Az a csávó arany XD Életed legmeghatározóbb története? :D Ne szaladjunk annyira előre, van még pár sztori a tarsolyomban :D

*khmönteltkhm

Hagyjál Ayako! Ez éppen elég kriti, láttad volna mekkorára nőttek a szemeim, amikor legörgettem XD Úgy tűnik van egy fétisem arra, hogy humorosan kezdek egy sztorit, aztán áthajlik az egész egy ilyen... izébe. (szókincsből jeles :D) Psyker tartogat meglepetéseket, ha erotika szag van, jobban fog az orra, mint egy vadászkopónak XD A lepkén sokat gondolkodtam, eleinte nem lepke lett volna, de aztán jött az a kis "lepkecsók" és Cheshrie keze álltal pofon vágott az ihlet.

A végjelent... nos, az egy elég sötét órámban született, úgy hiszem, csak akkor alkotok nagyot (*khmnagyonönteltkhm), hogy ha szenvedek, mint egy mérgezett egér. 

Én köszönöm, hogy elolvastad, nagyon nagyon jól estek a szavaid ^^ De ne feledd kiscsillag, az én lángom csak az utakat mutatja, a döntéseket neked kell meghoznod és a lépéseket neked kell megtenned.

Love ya so much!

Ayako

Dátum: 2017.03.04 10:23 [Jelentés írása]
Cím: Téli mese (4. rész - vége) Kritikus: Ayako Aláírt

Mi a szererelem, hmmm? Na, vajon mi is lehet? :D

Mi is lehet, ha nem más, mint ez a két kis ezüst hóbagoly egymás mellé gubancolódva egy téli mesés éjszakán. Mi más lehetne, mint egy könnyed kis lepkevallomás? Mi más lehetne, mint egy kis tétova összebújás?

Nos igen. "A szerelem, tenger érzelem, tüzes jégvirág" :D

*És akkor most jön Mercutio része XD

Az majd Addékkal érzezik :D

Nagyon büszkék vagyunk rád, amiért megirtad ezt a mesét, és reméljük, minél hamarabb hallhatunk a kis drágákról ^^

With sooooooo much love!

Ayako



Szerző válasza:

Kedves Ayako!

Az szavakkal kifejezhetetlen, mennyire meghatott, mennyire megmosolyogtatott és mennyire, de mennyire jól esett a kritika, meg a tudat, hogy elolvastad ezt a csöppnyi kis semmiséget. Minden szava, mindem betűje, szóköze, vesszője egy világot jelent nekem...

S mit adhatnék én viszonzásképp?

Csak néhány szót a világért, de az őszinte, s szívből jövő:

Köszönöm! Köszönöm. köszönöm...

Dátum: 2017.02.24 11:58 [Jelentés írása]
Cím: Téli mese (3. rész) Kritikus: Ayako Aláírt

Pont a legjobb résznél T.T T.T T.T

Na, de nem szabad sírdogálni csapat! kaptunk fejezetet, ez a lényeg! Igazam van?

A&Ch: Yes Ma'am!

Helyes. Nos akkor édeském én itt meg is köszönöm ezt a tündéri kis szösszenetet ^^ Leginkább az üzenetes rész tetszett nekem. Psyker, mint a jeles kurvapecér bizonyosan nem találja meg a lábait egy héten belül XD Time és a tábor! Kocka a szabadban! Ezt fel kell írnunk valahova! XD Esper feleségül fogja venni a konyhatündértén én érzem... neee neeee, csak várd ki a végét, nézd csak meg hogy lagzi lesz abból. És persze Add, a rabszolgahajcsár (Anya 2.0) egy halom feladattal, majd aggódással és Psyk...21-szer....hússzor és még egyszer... O.O Szegény srác valószínűleg megzabálta a saját idegeit a buszon XD

És pont a legjobb résznél vágtad el. Ej ej.

Na, de nem is lökön tovább a rizsát, várjuk a kövit ^^

Love ya sooo much!

Ayako

Dátum: 2017.02.16 9:17 [Jelentés írása]
Cím: Téli mese (1. rész) Kritikus: Ayako Aláírt

Drága Kantanám!

Csak egy szó jut eszembe: Aztaleborultszivarvégitezdeédiésimádivalóéscukiésromantikusésfeelingeséselképesztőéshúdejóóóóó

Nos... igen :D khmm.

Most kevésbé retardált megfogalmazásban.

Nagyon cuki lett. Átérzem Arc átfagyását, nekünk is van hasonló sztorink a hideg buszmegállóval :D Olyan édi volt, hogy végig kitartó volt, miközben a természet igyekezett hóembert faragni belőle :D Nagyon érdekes hangulat áradt az egészből, és lehet hogy ez csak nekem tűnik úgy, de ez... karácsony.

Oké, kimondtam a hülyeséget, itt már zárhatom is a kritikának szánt gügyögést :D

Alig várom a második fejezetet! ><

Love ya so much!

Ayako

Dátum: 2017.02.10 16:47 [Jelentés írása]
Cím: Never made it to the bedroom Kritikus: Kantana Aláírt

Drága Sempai!!!

Vasvillát?! Felszúrni vele?! Oh, nem, angyalom, téged aranyba kéne foglalni! Őszintén szólva, a dal nem igazán keltette fel az érdeklődésem, de a sztori, jesszumpepi, a sztori!

Hát... A jelenlegi, történeted okozta fangörcsös helyzetben csak annyit mondhatok, hogy nem Add az egyedüli, akinek hirtelen melege lett. Egyszerűen imádtam! Az a telefonbeszélgetés... Annyira zabálnivaló, hogy ez a kettő ennyire ismeri egymást^^ Ó, s az a humor... A kis paradicsompalántok és Elsword, hű de milyen dögös nővére (nem akarok károgni, de van egy olyan öcsikéknek rossz, nekem meg annál jobb érzésem, hogy ez a csaj még (látszólag? Who knows :D) bekavarhat a frissenfőtt párocskánkan (no, de ez a jövő zenéje)) akit a bunyós figyelmen kívül hagyott... És igen, megfordult XD Meg a konyhaasztal °\\° 

Te jószagú tornaterem odalenn az elátkozott iskola pincéjében, szavakkal kifejezhetetlen mennyire jó volt (akárcsak minden történeted;) )

No, de nem is koptatom tovább a lepénylesőt...

Szerettük. Imádtuk. Kérünk még!

Köszönjük a nagyszerű fejezetet és már nagyon nagyon várjuk a következőt!^^

Óriási (de nem titáni:'D) öleléssel,

Kantana



Szerző válasza:

Hello-bello~ ^^

Már rég óta várom azt a felszúrást, mert megérdemlem. XD Aranyba foglalni? Megelégszek én a csokival :3

Ne tudd meg, nekem milyen melegem lett írás közben ^^ Ez a beszélgetés két emberen le lett tesztelve és mivel még Blue is hajlandó volt nevetni rajta úgy érezte, ez a rész rossz nem lehet. Elsword hű de dögös nővére kap egy fenekelést, ha belefingik a finomlisztbe, csak várja ki a végét. :D

A konyhaasztal, nos... XD Mikor már megírtam azt a sort jöttem rá, hogy tulajdonképpen mit is írtam, de Cheshrie volt az, aki rámkiáltott, hogy "Az összes lehetséges hely közül a KONYHAASZTALON"? És így születettt meg Add replikája XD.

Az a tornaterem éjszakánként a kárhozottak sikolyaitól visszahangzik, mert nem voltak képesek a férfi és a női öltöző közé legalább egy függönyt bevágni -.- Jezz, mennyire nyűgölöm azt a helyet.

Részemről is megy az óriási (de nem titáni XD) ölelés :D

Love ya sooooooooo much!

Ayako

Dátum: 2017.02.09 11:21 [Jelentés írása]
Cím: Lepke Kritikus: Ayako Aláírt

Hali! ^^

Szegény drága, egyetlen, pici Arcom. Nem lehetett kellemes arra ébredni (igen, emlékszem, amikor mesélted ezt az esetet veled a főszerepben, téged is pont úgy sajnállak), ismerem milyen érzés, csak én kést kaptam a mellcsontomba és csikorgásra ébredtem XD

Ám úgy tűnik a történelem megismétli önmagát. Szegény Add. Meg van áldva ezzel a testvéri körrel XD Bár őt ismerve ezért is Psyker fog kapni :D

Tetszett az a rész, amikor Arc meg...(na, ez most csók vagy puszi?) when he planted a small kiss on Psyk's lips (háhá, Mission Clear :D) és utána úgy viselkedett, mint egy jó uke :D Olyan kis ártatlan, egyem a szívét. Persze MM-et meg piszkálja napestig. Nem felejtem el. 

Psyker és az úszóleckéi, hát azon meghaltam. A párkapcsolati tanácsadásairól ne is beszéljünk, büszke vagyok az úrfira (és persze rád :D)

Psyk pedig egy igazi Jégherceg. Mr.titokzatos-vagyok-és-sexy-belőlem-semmit-nem-szedsz-ki csak várja ki a végét a dolognak. Úgy sem fogja tudni örökre elrejteni azokat az érzelmeket, közeleg a nyár (pun intended)

És az a bizonyos lepke... Hm-hm, azt hiszem felírhatunk egy új szót a dámázás meg a tollasozás mellé az utalásszótárban :)

Ám mostmár befogom a számat, valószínlűleg semmi olyat nem mondtam, amire kíváncsi vagy ><

Love ya and this cute little chapter!

Ayako



Szerző válasza:

Kedves Ayako!

Pici Arcot én is sajnáltam, amikor ráerőszakoltam az álmaim (nem félreérteni!), de igy utólag örülök ennek a vérivós álomnak, mert lepke lett a vége :D

Igen, ez most csók volt ®///®

De nem kell aggódni a miatt, hogy Arc csak Addot piszkálja, még fiatal az este :D

És most egy normálisabb (?) válasz…

Jajh… El sem hiszed mennyire felderített és jól esett ez a kriti… ^^

Köszönöm szépen!

Kantana

Dátum: 2017.01.21 13:24 [Jelentés írása]
Cím: Sweet Dreams are made of My Sisters Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Sempai!

Amikor megláttam a fejezetcímet, a kis idézetet örömsikolyt hallattam...volna, ha a family nem alszik. De! Dedededededede van az a fennkölt állapot, amikor hangtalanul, nyitot szájjal, retardált fóka módjára csapkod az ember: ez az! Ez az a sztori!!!

No, ez kábé ilyen volt, mielőtt egy köcsög vigyorral rávetettem magam a sorokra.

Az a stílus. Az a megfogalmazás. Az a cselekményvezetés. Egyszerűen nem találok arra szavakat, hogy mennyire csodálatos.

Amint az olvasással haladtam a széles vigyor egyre csak fogyatkozott és valami olyasmi mosolyba ment át, amit akkor szoktak megejteni, amikor látják az alvó szüleiket.

Köszönöm szépen ezt a történetet és ezt a mosolyt, ami úgy hiányzott már, mint Psykernek az édesanyja.

Pontot kanyarítva a kurtafurcsaegoistadeannálnagyobbszeretettelíródott kriti végére, maradok kis fanatikus tanítványod,

Kantana

Dátum: 2016.10.09 22:14 [Jelentés írása]
Cím: Silver fur Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Ayako!

Köszönöm szépen ezt a meleg fénnyel ragyogó történetet, amely segítet kikászálódni egy sötét és hideg gödörből.

Új reménnyel és hálás mosollyal,

Kantana

Dátum: 2016.09.20 10:11 [Jelentés írása]
Cím: Pavlov kedvenc kutyusa Kritikus: Meron-chan Aláírt

Meron meg jól szórakozott az olvasása közben :D

Köszönöm, hogy megírtad ezt!



Szerző válasza:

Örülök, hogy jól érezted magad :D Én köszönöm az olvasást és a kritikát :D

Love ya!

Ayako

Dátum: 2016.09.13 11:44 [Jelentés írása]
Cím: Pavlov kedvenc kutyusa Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Sempai!

Na így kell kezdeni egy sikeres tanévet! Jókedvűen, optimistán és lelkünkbe zárva a nyár melegségét.

Köszönöm szépen ezt a nagyszerű fejezetet, ami a humor és a mesteri szövegformázás gyöngyeként lebeg fel a szemeim előtt.

A sorokat falva a röhögésem visításba csapott át és ez a hang minden bekezdéssel egyre csak vékonyodott. Ha tovább tart a feji, talán egy magas cé után búcsút mondhattam volna a vázáknak (de annyi szent, egy cseppet sem bántam volna).

Ilyen jót már rég nem nevettem, a könnyem is kicsordult.

A masszív fangörcs és röhögő görcs után, mikor másodjára olvastam el a szöveget elakadt a szavam. Az emlékek, elméletek, képzelődések és tettek gondolati könnyedséggel íveltek át egymáson újra és újra, egy csodálatos történetet létrehozva.

És, őszintén szólva ilyenkor elkap az Arc-féle „féltékenység”.

Újra és újra elkápráztatsz a történeteiddel.

Köszönöm ezt a nagyszerű fejezetet!

Szorgalmad, törekvésed, kitartásod, fáradozásod és írásod őszinte csodálója,

Kantana



Szerző válasza:

Hello! ^^

Egy sikeres tanévet úgy kell kezdeni, hogy nem kell elkezdeni. Az már sikeres és boldogságban gazdag tanévnek ígérkezik.... meg munkának. A nyár melegsége szemérmetlenül fog átfordulni az őszébe, a télébe és a tavaszéba is, ugyanis nekem valószínűleg műson sem jár az eszem, mint kellemes langyos hullámokon... tengeri hullámoken. Mindegy. :D

Örülök, hogy tetszett a humor, párszor meglepő módon még én is megmosolyogtam, pedig nem az a fajta vagyok, aki a saját poénjain röhög... ok, hazudtam :D Szakadtam elejétől végéig.

Mindig irulok-pirulok, mikor dícsérsz >< Nem érdemlek én annyit, elég nekem egy csont is. Arcnak üzenem, hogy puszi és béke :D

Örülök, hogy tetszett és köszönöm a kritikát!

Love ya!

Ayako

Dátum: 2016.09.09 7:52 [Jelentés írása]
Cím: Távolság Kritikus: Ayako Aláírt

Wáááááá!!!!

T.T Le'me cry! Le'me cryyyyyyyyyyyyyyyyyyyy!

*Bocsika, kiégett, de lefordítom, nyugi. Idézem:

"ilyen jót még letemben nem olvastam, és most engedd meg, hogy az érzelmeim folyadékként távozzanak a szemeimen keresztül, miközben arra gondolok, hogy az ilyesmit életem végéig tudnám olvasni"

Save...my souuuuul....

*Ez meg annyit tesz:

"Erőt kaptam az íráshoz és az élethez ezen pár sorocska közreműködésével, amit vgtelenül köszönök"

Hüpp...hüpp.

*Jah és még:

"Love ya sooooooooo much!

Ayako"



Szerző válasza:

Kedves Ayako!

Rettentően szégyellem magam, amiért csak most válaszolok a kritikádra,de mentségemre szolgáljon: azt hittem az idő majd segít egy tisztességes válasz írni. Nem segített.

De a kritikád rengeteget segített.

Gyakorlatilag ezek a sorok, a kedves és biztató szavak és bátorító visszajelzések tartják bennem az életet.

Köszönöm szépen!

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a szózakuszkát és olvasás révén szöveggé tetted!

Köszönöm, hogy kritikát írtál és ez által reményt adtál a folytatáshoz!

Köszönök mindet!

Hálás hebegéssel és habogással, no meg rengeteg hulalával,

Kantana

Dátum: 2016.08.22 11:41 [Jelentés írása]
Cím: Even the Devil cries when he remembers he lost wings Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Ayako!

Akárhányszor újraolvasom ezt a fejezetet, annál jobban elbizonytalanodok kritikaírás területén, hiszen annyi érzéssel gazdagodtam a sorok olvasása közben, hogy két szótárban sincs elegendő szó a kifejezésére.

Csak annyit írhatok, hogy egy mások számára bolhacsípésnek tűnhető, de a számomra mégis igencsak nehéz időszakon segített túllendülni. Egy olyan pillanatban, amikor azt hittem végleg kihalt belőlem az érzelem befogadás és kinyilvánítás képessége, elolvastam ezt a történetet és mire észbe kaptam, néhány könnycsepp gördült végig az arcomon. Ezek az érzések pedig többet ért nekem, mint egy olvasás utáni viszketegség, aminek az eredménye egy többoldalas kritikába zárt műelemzés megírása és az elmondhatatlan elmondásának megpróbálása.

Olvasás közbe az az érzésem támadt, mintha többéves víz alatt élés után végre mély levegőt vehetnék.

Annyi mindent mondanék, de egyszerűen nem megy. A szavak nem akarnak mondatok lenni, a betűk elszaladnak, s csak annyit sikerül összecserkészni egy lepkehálóval, amennyivel elmondhatom azt, hogy köszönöm.

Köszönöm.

 

Kantana



Szerző válasza:

Drága Kantanám!

Őszintén örülök, hogy elnyerte a tetszésed ez a kis valami. Még őszintébb a boldogságom a miatt, hogy átsegíthettelek egy nehéz időszakon. Szavaid mindig tudatják velem, hogy érdemes folytatni azt, amit csinálok. Ezért nekem kell köszönetet mondanom.

Köszönöm. Köszönöm a támogatást a te részedről és ugyan úgy mindenki részéről.

Imádlak titeket!

Love ya all!

Ayako

Dátum: 2016.08.06 8:28 [Jelentés írása]
Cím: Ügyes vagy, Psyk Kritikus: Meron-chan Aláírt

Áh, meg nem lehet szokni az elégedettség érzését, ahogy végig olvastam. Teljesen átjöttek az érzelmek: a boldogság, kétségek...

Nagyon köszönöm, hogy megosztottad ezt velünk!

By: Meron



Szerző válasza: Kedves Meron-san! Köszönöm szépen a kritit,jól esnek a kedves szavak :D Remélem mihamarabb megosztod velünk egy újabb műalkotásod!;) Hálával és kiváncsisággal, Kantana
Dátum: 2016.06.28 23:42 [Jelentés írása]
Cím: Egy kocsmázós este Kritikus: Ayako Aláírt

Eleinte mikor nekifogtam olvasni, reggel korán, egy héten át tartó éjszakázás után, pislogni is alig tudtam. Ahogy haladtam a sorok között egyre inkább azt éreztem, hogy ébren vagyok. Nem tudom, hogy az alvástól kicserepesedett ajkaim mikor adták meg magukat annak a nyitott mosolynak, amivel a végén találkoztam, azt sem tudom, fáradt szemeim mikor hívták meg reggelizni a könnyeket. Csak azt tudom, hogy itt ülök ebben a fotelban, ami szinte minden történetem tanúja és ezen sztori elolvasása után képes vagyok végre jólesően belegönyedni a kritikaírásba. 

Ahogy a sorok között bolyongtam és boncolgattam a csekély kis cselekményt, gyakran elvesztem a képleírásokban. Egy nagyon régi, elfeledettnek hitt emlékemben bezárt kis kocsmájába helyezte a tudatalattaim a történést, ezzel a végtelenségig személyessé téve.

Azon gondolkodom, hogy ez talán a történet varázsa-e. Pedig minden művednél ezt érzem, hogy szavak nélkül maradok egy olyan helyen, amit az emlékeim már egy X-aktába zártak, ez most mégis más. De ilyen, effektív, hogy én egy ilyen minimális cselekménytől térjek észhez, még sohasem történt. Úgy érzem, én magam fulladok bele Psyker érzéseibe, mert egyszerre zódult rám az összes.

Most értetted meg velem igazán a karakterét. Mert én, szégyen és gyalázat, készítettem az alapszemélyiségét, de sohasem értettem meg igazán. Mindig mondtam magamnak, hogy ismerem, hoy elfogadtam a tényt, hogy ő nem csak egy verekedő, bulizó, perverz mennykőcsapás, de eddig a pillanatig ez sohasem jutott el teljesen a tudatomig.

Most szégyellem magam. Szégyellem magam, több okból is, de a legfőbb oka az, hogy még mindig csak magamról rinyálok. Már többször ráébredtem, hogy egocentrikus és önző vagyok, de ez most fáj a leginkább.

Szerintem ebben rejlik a TE zsenialitásod. Ráébreszted az embereket olyan dolgokra, amik felett játszik könnyedséggel sikalanak el, amiket talán számba sem vesznek, a saját hibáikra, amiket eddig véka alá rejtettek. És a nagy különbség közted és a többi író között az, hogy ez nem csak ideiglenes. Minden, amit a történeteidből tanul az ember, az örökös és feledhetetlen. 

Úgy érzem, ezek a történetek segítenek igazán embernek lenni. Ezek a művek azok a kis Plusszok az életben, amiket odakint nem kaphat meg az ember. Nem tudom, hogyan kezelik ezt azok, akik nem ismerik a műveidet, csak egyet tudok.

Számomra legalább is, ezek a plusszok jelentik a meleget a napfényben, a színeket a szürkületben, a tisztaságot a vízben. Nekem ez a szemüvegem.

Köszönöm  látásjavítást és ezt a temérdek érzelmet. Nem is emlékeztem, milyen is őszintén érezni. Köszönöm! Köszönöm és köszönöm! (bár ezer köszönöm sem lenne elég)

Őszite csodálattal és hódolattal

Love ya so much!

Ayako



Szerző válasza: Írjak, ne írjak? Válaszoljak, ne válaszoljak? Tegyem, ne tegyem? A kritid elolvasása óta ezen töröm a fejem. De végül mégis írok. Szégyellem magam, amiért még nem válaszoltam a hosszú, szívet melengető, jól átgondolt és könnyedén megformált kritikádra. Remélem, megbocsájtod nekem ezt a mulasztásom. Őszintén szólva, amikor először elolvastam, úgy éreztem magam, mint akit homlokon csapott a köd. Szellemként suhogtam át az órákon, üresen bámultam magam elé, a legmelegebb délután legtikkasztóbb percében futott végig a hideg a hátamon, szédültem, össze –vissza motyogtam és remegtek a kezeim… És még mindig magamról rinyálok, ahelyett, hogy a tárgyra térnék. Hazudnék, ha azt mondanám, nem estek jól a kedves szavak. Igen is jólestek, sőt! A kis májam már rég nem volt ilyen pufók és gömbölyű. Azt se tudtam, hogyan rejtsem el mások elől azt az elégedett félmosolyt, ami kritiolvasás után átsuhant az arcomon. Viszont, a májam és a mosolyt ugyanolyan könnyen elrejthettem, mint a könnyeket, vagy a vállremegést. Nevetséges, de még most, válaszírás közben is remegnek az ujjaim, s görcsösen összerándul a kezem. Nem vagyok képes kiengedni a kezeim közül azt a rengeteg kettős érzelmet és gondolatot, amelyeket a kritikád révén kaptam. Egyszerre érzem magam boldognak és boldogtalannak, bátornak és gyávának, szabadnak és rabnak. Nagyon, de nagyon boldog voltam a képernyőről felém ragyogó szavak láttán, de ugyanakkor nagyon megrémültem. Féltem… Remegtem… Kihagyott a szívem két dobbanást. …akárhány szinonimáját sorolnám a szónak, mindmáig nem tudom megmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi is rémített meg annyira azokban a szavakban. Talán a nagyságuk… Talán az őszinteségük… Talán a tudat, hogy nem érdemlek meg ekkora dicséretet, s főleg nem a TE dicséreted. No de ideje félretenni ezt a sok bizonytalanságot. Igaz, nem vagyok képes kimondani, megfogalmazni, hogy miért is ilyen fontos nekem ez a kritika, de az. Olyan érzések kötnek hozzá, mint egy szülőhöz, vagy egy tükörhöz. Olyan tisztelet-aggódás- szeretet-csodálat- fröccs- szerű érzés  Megmutatja valóságot, dicsér és támogat, tanít, nevel, célt és utat mutat. Azt hiszem ideje lezárni ezeket a sorokat. Akárhányszor futok neki, akkor sem fogom tudni pontosan leírni, hogy mennyire hálás vagyok ezekért a sorokért. Csak annyit mondhatok, hogy köszönöm! (Bár milliom köszönöm sem volna elég ahhoz, hogy megköszönjem). Hálával és köszönettel, Kantana
Dátum: 2016.06.16 21:06 [Jelentés írása]
Cím: Making Coffee Kritikus: Kantana Aláírt
Kedves Ayako-!


Ezután a sztori után a tizenhárom poklot most kibõvíteném eggyel: szavak nélkül. A legapróbb névelõ vagy kötõszó nélkül. Vesszõ, pont és szóköz nélkül.


A leíró részek és a párbeszédek ritmusa, valamint az érzelmek, gondolatok és tettek harmonikus összefonódása mesterre vall. Egy igazi, tehetséges íróra, egy mesterre vall, akinek neve köré nem vagyok képes megfelelõ jelzõs szerkezetet kanyarítani. Egy író, aki a legapróbb, mások számára láthatatlan dolgokat is észrevesz és még a szegény, kihûlt kávéról is képes olyan sztorit írni, amitõl az olvasó ajkai kaján vigyorra húzódnak, hangosan felnevet és szemei mégis könnyeznek. Egy író, aki az olvasó fejébe millió értékes gondolatot ültet, szívét kedves érzésekkel ajándékozza meg. Egy író, aki ha törik, ha szakad, ha kedvenc kóláját eltörlik a Föld felszínérõl vagy ha kitör egy újabb netes háború valamelyik chatszobában, vagy ha a nyakára is szakad minden megtestesült félelme, vagy ha kritiolvasás közben rájön, hogy az az idióta kijelentõ módban fogalmazott feltételes helyett, még akkor is ír és még akkor is írna. Egy író, aki ficit ír, verset költ, a létezõ összes mûfajban megcsillogtatja a tehetségét, könyvet nyomtat (és remélem ad ki mihamarabb) és remek sztorikat tölt fel nekünk :) Mindezáltal pedig nem csak gondolatokkal és érzésekkel ajándékoz meg, nem csak szórakoztat, hanem megihlet. Nem csak írásra buzdít, hanem a mindennapi teendõk és kötelességek elvéhzését is egy teljesen új szemszögbõl tárja fel.

Olvasás közben felerõsödött bennem a gondolat, hogy csak ember vagyok. Egy gyenge porhüvelybe szorult bizonytalan lélek. Nem is tudom, mióta voltam képes ezt ilyen jólesõen kimondani. Köszönöm ezt a nagyszerû történetet!

No de dobjuk egy pillanatra félre a barokkot és a romantikát! A posztmodern korban élünk, fogadd el posztmodern stílû kritikám: Hát ez pöpec!


Csodálattal és tisztelettel, Kantana

Szerző válasza:

Hello! ^^ 

A tizenhárom pokollal vigyázni tessék, így is elég sok van belőlük :D

Mester? Én? Ugyan. Inkább a tapasztalat teszi ezt a történeteimmel :) Mégis, habár mindketten tudjuk, hogy érzem magam már akkor, ha a "jó írót" próbálják rám aggatni, mégis jól esnek a dícséreteid és most rajtam volt a sor, hogy a tizennegyedik pokol bugyraiba zuhanjak, hogy Luciferrel koccintva a saját levemben főjek egy darabig. El sem tudtam képzelni, hogy ilyen kevés szócska ennyi mindent kiválthataz emberekből, amíg nem ismertelek meg téged és az írásaidat. A könyv nyomtatás titok *pisszegés* még a végén apu rájön (tudjuk melyik apu), és akkor sohasem fog felhagyni a cukkolásommal  :D

Nos, igazából nem is tudom mit mondhatnék erre a rengeteg kedves szóra, amivel elárasztottál. Csak arra tudok gondolni, hogy csupán azt képes ennyire megérinteni valami, aki maga is mester. Szóval emelem poharam mesterre és tanítványára! :) Habár ezek a titulusok lassan kezdenek elhalványulni. :)

Csak így tovább ifjú padavánom, és egy nap te leszel a legnagyobb Jedi Lovag, akit valaha is ismerni fogok.

Jah, és posztmodern stílű válasz: Kösz tesó :DDD

Love ya and your work!

Ayako

Dátum: 2016.06.04 0:04 [Jelentés írása]
Cím: Hogy is volt azzal a komornyikkal? (part1) Kritikus: Kantana Aláírt
Tényleg azt mondta? *.* Tényleg azt mondta. *0*

Imádtam! Fenomenális, ahogy Add történetmondásának hála, két sztorit ismerhetek meg egyszerre (2in1 Nescafé- a legjobb döntés :') )


Olyan hangulat kerített hatalmába olvasás közben, mint kiskoromban, amikor az uncsimmal nyakoncsíptük nagyapó egy elejtett szavát és addig nyaggattuk, amíg mesélni nem kezdett :D Neked hála ezek kedves emlékek ismét elõkerültek^^




... és jó tudni, hogy Add sem volt mindíg ilyen... Ilyeeen... ömmm... Ilyen!


Már nagyon várom a folytatást!^^




Kantana
Dátum: 2016.05.02 2:05 [Jelentés írása]
Cím: Miért sportol Psyk... Kritikus: Ayako Aláírt

Wow! Szóval ezért kezdett el sportolni! Megvilágosodtam :P Olyan jó végre tőled is olvasni valamit, már kezdtelek nagyon hiányolni. Remélem nem lesz megint egy Grand kanyon hosszúságú szünet, de végül is azt csinálsz, amit csak szeretnél, te vagy az író :P

Imádtam és valószínűleg még jópárszor elolvasom! Soha nem tudom megunni a munkáidat.

Love ya and your work sooooo much!

Ayako.



Szerző válasza: Nagyon szépen köszönöm, a kritikáiddal mindig kiszedsz a Grand kanyonból^^ Megpróbálom azt tenni, ami helyesnek tűnik, mert az iró szó olyan éteri körökbe emeli a szövegfoszlányaim, amelyről még csak álmodozni sem merek... Köszönet a bátoritó szavakért és mielőbb várom, hogy ismét olvashassak tőled! Tanonci csodálattal: Kantana.
Dátum: 2016.02.04 13:22 [Jelentés írása]
Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.