Kritikát kapja: Vigasz egy baráttól
Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.
Cím: Fejezet 1 Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Meron- san!

 

Kora reggel, a hatos buszon ücsörögve olvastam ezt a történetet, s most gépközelbe érve gyorsan lepötyögöm a lepötyögnivalóm, mert úgy érzem, nem birom tovább magamban tartani.

 

Kora reggel volt, még a nap sem kelt fel. A több heti éjszakázás is meghozta a maga gyümölcsét hullámvasutazó vércukor és komorság formájában. Egy világosságra vágyó gyűlöletgombócnak éreztem magam, aki nem átall gondolataiban mindenkibe belekötni: szülőkbe, osztálytársakba, buszsofőrbe, a buszon szundikáló piaszagú fazonba, az egész világba. A neten is csak azért kezdtem el barangolni, hogy itt is beleköthessek valakibe. Ekkor a Myfict útjára tévedve útjelző táblába botlottam: a TE történetedbe. S miután elolvastam ismét hatalmába keritett az a langyosan bizsergető érzés, ami minden történetednél, és ekkor ugrott be hetek óta először az a gondolat, hogy én is csak emberből vagyok. Hosszú ideje először mertem saját magamnak bevallani, hogy nekem is szükségem van a nevetésre, hobbyra és semmittevésre. No meg a mások irányába tanúsitott kedvességre, saját magam önelemzésére.

Szükség volt arra, hogy beismerjem, nagyot tévedtem. Lehet, hogy a szüleim megszólnak a napirendem miatt, de csak aggódnak. Lehet, hogy az osztálytársam favicceket mesél, de csak meg akar nevettetni másokat. Lehet, hogy a buszsofőr nem fogadja a köszönést, de lehet, hogy neki is csak rossz napja van. Lehet, hogy a piaszagú fazon csak pihenni, felejteni akar. Lehet, hogy az egész világot ellenségként kezeltem, pedig csak óvni akar. Az önelemzés során meg rá kellett jönnöm,hogy én is ugyanúgy elitéltetem, ahogyan itélkezek. Rá kellett ébrednem, hogy szükségem van támaszokra és arra is, hogy a kriti kezd túl hosszú lenni és még mindig csak magamról hablatyolok. 

 

A történeted (mint minden történeted ) olyan, mint a napfelkelte. Új reményt ad, új erővel tölt fel és rávilágit még a legsötétebbnek tűnő sarokra is. 

Olvasóként csak hálás lehetek ezért a történetért és csak reménykedhetek, hogy mihamarabb újra felkel a nap!

 

Hálával és csodálattal,

 

Kantana



Szerző válasza:

Szia, Kantana-san!

Nagyon köszönöm, hogy leírtad, amit éreztél, ami megváltozott. Mindig ilyenkor döbbentesz rá, hogy talán valakinek jól esik olvasni, ráadásul pont tőlem...

Kicsit ijesztő ilyenkor saját magamra néznem, hisz én csak leírom, amit ők éreznek. Szóval ne nekem köszönd meg, hanem nekik, a többi embernek, akik ugyanúgy élnek, mint mi. Ugyanúgy szenvednek a mindennapok mókuskerekétől, mint mi. Ott állhatnak épp az ajtó előtt, és mosolyogva beszélgethetnek az egyik barátjukkal, vagy épp egy vadidegennel, akivel épp most fűzik a barátságuk fonalát, csendben, halkan. Az ember sose tudja, hogy mi rejlik egy másik lelkének legmélyén. Hisz te írtad épp az imént, kell a rávilágítás, és mindig csak magadnál leled meg a lámpát, légy bárhol is, te vagy saját magad fénye.

Őszinte örömmel és hálával,

MeronC

Dátum: 2016.06.19 5:07 [Jelentés írása]
Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.