Eyes of Amaterasu by Ayako
Tartalon:

Gondolkoztatok már azon, hogy mekkora változást idézhet elő egyetlen kis esemény? Például ha egy nap jobbra fordultál volna sétálás közben és nem balra, vagy nem felejtetted volna el a mosogatást?

Uzumaki Naruto életében is történik egy ilyen változás. Öt évesen a Kyuubi fesztiválon egy csapat részeg ember nagyon csúnyán összeveri, és magára hagyják az erdőben. Haldoklik, a sebei túl súlyosak, a róka pedig nem tud elég chakrát kipréselni a pecséten, hogy megmentse. Élet és halál között lebegve találkozik egy nővel.

Hogy ki ez a nő? Nem más, mint Amaterasu a nap istennő.

Az istennő egy szörnyű háború közeledtét jósolja, amelyből kiemelkedik majd két harcos. Amaterasu és Tsukuyomi Követei. A nap istennő úgy dönt, hogy Narutot választja követének és megajándékozza őt egy személyre szabott doujutsuval, a Ryugokugannal és rá bízza a feladatot, hogy összegyűjtse a világban szétszóródott Ryugoki ereklyéket, amik segítségére lesznek majd a harcban.

FIGYELMEZTETÉSEK:

- Egyes karaktereket összevonok, eltörlök vagy OOC-k lesznek.

- A történet AU (Alternativ Unirverzum), tehát ehhez tessék tartani magunkat

- Sakura, Sasuke szégyenítés az elején

- No yaoi

- Naruto x Harem (eddig biztos tagjai: Hinata, Ino, Anko) Kivételek: Shizune, Tsunade, Sakura. Nekik más dolgokat szánok.

- Erős, okos Naruto


Kategória: Anime, Anime > Naruto Szereplők: Haruno Sakura, Hatake Kakashi, Hyuuga Hinata, Uchiha Sasuke, Uzumaki Naruto
Műfaj: Akció, AU, Crossover, Fantasy, Humor, Idegen szavak, Kaland, OOC, Regény, Romantikus, Sötét, Saga/Hőstörténet
Kihívás:
Sorozat: Nincs
Fejezet: 37 Befejezett: Nem Szavak száma: 149388 Megtekintve: 10346 Beküldve: 2017.09.24 Frissítve: 2018.08.05
Megjegyzés a történethez:

FIGYELEM! 

A történetben lesznek más animéből kölcsön vett:

- Szereplők

- Képességek

- Fegyverek

- Öltözékek

 

1. 1. Az istennő követe - Ayako

2. 2. Az alapok lefektetése - Ayako

3. 3. A kézbesített ajándék - Ayako

4. 4. Az akadémiáig vezető út - Ayako

5. 5. Az akadémia vége - Ayako

6. 6. A csengő teszt - Ayako

7. 7. Az ifjú pecsétmester csendes debütálása - Ayako

8. 8. Egy különös kérés - Ayako

9. 9. Különleges feladatok - Ayako

10. 10. Színpadon táncolunk mind - Ayako

11. 11. Első vér - Ayako

12. 12. Naminato - Ayako

13. 13. Kígyófészek - Ayako

14. 14. A Chunin vizsga - 1.rész - Ayako

15. 15. A Chunin vizsga - 2.rész - Ayako

16. 16. A Chunin vizsga - 3.rész - Ayako

17. 17. A Chunin vizsga - 4.rész - Ayako

18. 18. A Chunin vizsga - 5.rész - Ayako

19. 19. Naruto mentő akció! - 1.rész - Ayako

20. 20. Naruto mentő akció! - 2.Rész - Ayako

21. 21. Levelek szerte a szélben - Ayako

22. 22. Az ismerős páciens - Ayako

23. 23. A Godaime Hokage - Ayako

24. 24. Ijesztő felfedezés - Ayako

25. 25. Új szerepkörök - Ayako

26. 26. Más idők szülöttei - Ayako

27. 27. Harc a Víz Országában - Ayako

28. 28. A háború lecsengése - Ayako

29. 29. Az isten és a követ - Ayako

30. 30. Isten VS Követ - Ayako

31. 31. A tesvériség nem vér függő - Ayako

32. 32. Az új fegyver - Ayako

33. 33. Új szinten - Ayako

34. 34. Új küldetés - Ayako

35. 35. Harc a kígyóval - Ayako

36. 36. Védelmező - Ayako

37. 37. Rémálom - Ayako

1. Az istennő követe - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~ 

Jutsu neve(Jutsu neve magyarul)


 

~Konoha~

A Rejtett levél falu utcáit öröm és zsibongás töltötte be. A színek és hangok kavalkádja árvízként árasztotta el az utcákat. A bazárokban zajlott az élet, gyerekek rángatták a szüleik ruháit és izgatottan mutogattak mindenféle szórakozási lehetőségekre. Az ember azt hitte volna, hogy ez a hely a megtestesült Paradicsom.

Egész addig, amíg tekintetét nem fordította az erdő felé. A sötét árnyak közé, ahonnan nem szökik meg a hang, ahova nem hatol be a sápadt Hold fénye. Nyolc magas alak tartott az erdő felé. A két első egy gyerek csuklóit szorongatta és nem törődve a tiltakozásával, vonszolták az ágak közé. A többiek kezében válogatott éles fegyverek villantak fel.

Úgy döntöttek, hogy ma, az ötödik Kyuubi fesztivál alkalmával végre leszámolnak a démonnal egyszer s mindenkorra. Ők lesznek a falu arctalan hősei, akik megölték a szörnyeteget, amely pontosan öt éve megtámadta a falut mindannyiuktól elvett legalább egy családtagot. A Yondaime Hokage (Negyedik Hokage) az életét adta azért, hogy nekik meg legyen az a lehetőségük. Nem fogják hagyni, hogy a halála hiába való legyen, bármit is mondjon a Sandaime (Harmadik).

Mikor úgy vélték, hogy elég mélyre értek, kikötözték a fiút két fa közé, ninja húrokra feszítették, hogy biztosan ne tudjon megszökni. A kis szőkeség csendesen szipogott, arcát kövér könnycseppek áztatták. Mégsem szólt egy szót sem. Már megpróbált megszökni, de esélye sem volt nyolc felnőtt ellen. Csak remélte, hogy végre vége lesz ennek a rémálomnak. Titkon talán azt remélte, hogy ma éjjel végeznek vele.

Akkor nem kellene elviselnie az állandó gyűlölködő pillantásokat, a folyamatos veréseket, a nevetségesen magas árakat és az egyedüllétet. Végre kaphatna egy kis nyugalmat még akkor is, ha ehhez a Shinigami (Halál isten) közben járása szükséges.

Az árnyak között egy nő állt. Arca kifejezéstelen volt, aranyszínű szemei teljesen érzelem mentesek. Karcsú alakját egy éjszakánál is feketébb kimonó fogta közre, mely díszítése arany kaméliákból és lángokból állt. A derekán levő obi is aranyszínű volt egy vörös kötéllel egyetemben. Térdig érő, kissé hullámos éjfekete haja olyan volt, akár a megtestesült éjszakai égbolt, a Hold fénye csillagokat festett a selymes zuhatagra. Egy aranyszínű hajtűvel volt összefogva a feje hátulján és úgy szóródott szét a hátán. A hajtű egy félkörívet ábrázolt, amelyet hét vékony tövis szúrt át.

Minden érzelem kimutatása nélkül nézte végig, ahogy a nyolc felnőtt megkínozza a gyermeket. Egyszer sem fintorodott el, egyszer sem hatódott meg az időnkénti fájdalmas, mégis halk vonyításokon, amikor a kínzás túlságosan eldurvult a csendhez. Megvárta, amíg befejezik és elmennek, ott hagyva az öt éves kis testet a két fa között lógni. Alig maradt olyan pont a testén, amit nem borított vér.

Haldoklott.

A nő tudott a fiúba zárt démonról, ahogy azt is tudta, hogy ebben a helyzetben a róka segítsége is csak csók egy halott szemére. Ekkor lépett elő az árnyak közül. Elegáns, uralkodóra jellemző léptekkel közelítette meg a szőke kisfiút. Arcán még mindig semmi változás. Amint elég közel ért hozzá, letérdelt elé, hogy arcuk egy szinten legyen. Jobb kezének kecsei ujjai közé fogta a gyerek állát és megemelte, hogy a szemébe nézhessen, amikből lassan elszállt az élet.

- Uzumaki Naruto. Rajtad a sor, hogy próbára tegyelek.

A nő aranyszemei egy pillanatra felvillantak, és a két ninja húr, ami a fiút tartotta úgy vált ketté, mintha penge hasította volna. A haldokló test az ölébe esett. Az ember azt hitte volna, hogy vére a nő ruhájára kenődik, de a cseppek úgy pörögtek le a szövetről, mint a vízgyöngy a hattyú tolláról. A fekete hajú vértelen ajkait a fiú vértől maszatos homlokához illesztette és lehunyta a szemét.

Mikor kinyitotta egy csatorna vizében ültek. Ő és a fiú, akit az ölébe feketetett. A sérüléseknek és a vérnek nyoma sem volt. Mögötte hatalmas vörös kapu állt, a lakat felett egy papírral, amire a „pecsét” szót írták. Amint ők ketten megjelentek, a kapu mögötti sötétben két vörös szem villant fel.

- Ki vagy te? – dörgött egy mély, bariton hang. A démon hangja. –Hagyj minket békében meghalni! –parancsolta.

A fekete hajú nő hátranézett a válla felett, arany szemeiben uralkodói felsőbbrendűség ragyogott.

- Vigyázz a nyelvedre Kyuubi no Yoko! A démonok királyának is térdelni kell az istenek előtt!

A vörös szemek alig észrevehetően elkerekedtek. A nő érezte, hogy végig mérik. Fél perc múlva egy hatalmas, kilencfarkú róka bontakozott ki a sötétből, fejét olyan mélyre hajtotta, hogy az orra a vizet érje.

- Amaterasu-sama. Elnézésedet kérem. Nem ismertelek meg ebben az alakodban.

A napistennő bólintott. Tekintetét visszafordította a fiú felé.

- Úgy döntöttem, próbára teszem ezt a gyermeket. –jelentette ki, hogy megválaszolja a démon ki nem mondott kérdéseit. – Háború közeleg. Olyan háború, mely mellett a Három Nagy Shinobi Háború pusztán gyermeki civakodásnak fog tűnni. Háború az emberek és démonok, démonok és bölcsek között.

A démonok királyának a szemei még inkább megnőttek, de nem állt módjában félbe szakítani az istennőt.

- A Követemet keresem. –beszélt tovább a nő, a gyerek arcát cirógatva. –Tsukuyomi már egy évszázada választott magának egyet. Én nem akartam elsietni, de már engem is szorít az idő. –visszafordult a róka felé. –Azt akarom, hogy légy a tanúm. Ha ez a gyerek megfelel az elvárásaimnak, azt akarom, hogy legyen, aki igazolja, Követemnek választottam őt.

- Megtisztelsz.  –dorombolta mély hangon. –És hogy tudd, én a te oldaladon állok, megesküszöm neked az életemre. Ha a fiú méltónak bizonyul a szerepre, tanítója és támogatója leszek. Egyszer sem fogom megtagadni tőle az erőmet, ha szüksége lenne rá.

Az istennő bólintott. Ekkor a fiú felnyögött a karjaiban, így visszafordította felé a tekintetét. A gyerek lassan nyitogatta a szemeit. Tengerkék csillogású íriszek találkoztak tökéletesen megmunkált aranyokkal.

- Ki vagy te? –suttogta álmos hangon a kisfiú. –Te vagy a Shinigami?

Amaterasu arcára egy apró, gyengéd mosoly költözött.

- Nem gyermek. A nevem Amaterasu.

- Amaterasu? –pislogott fel. Láthatóan még soha nem hallott róla.

- Igen. És azért vagyok itt, hogy alkut ajánljak neked.

- Alkut? –ismételte nagyra nyílt szemekkel.

- Igen. Alkut. Mond Uzumaki Naruto, mi az, amit nekem adnál az életedért cserébe?

A gyerek nem lepődött meg a bizarr kérdésen, korának naivságával kezdett gondolkozni rajta. Nem igazán sokáig töprengett, alig pár percig. Mikor újra találkozott a tekintetük, a tengerszín íriszeket megtöltötte az elhatározottság.

- A szívem azon részét, amely gyűlöl.

Az árnyak között a Kyuubi szemei hatalmasra nyíltak. A gyermek, akinek minden joga meglenne elégtételt venni a falun, amely élete első óráitól kínozza, meg akar szabadulni a gyűlöletétől.

- Miért éppen ezt? –kérdezte az istennő.

- Engem egész életemben gyűlöltek. –magyarázta a fiú. –Láttam, mit tesz a gyűlölet az emberekkel. Szörnyetegekké változtatja őket. Nem akarok gyűlölni. Nem akarok azzá a szörnyeteggé változni, akit mindenki bennem lát. –lehajtotta a fejét. –Talán tényleg szörnyeteg vagyok, nem tudom. De ha egy kis esélye is van, hogy elkerüljem azt az életet, akkor meg kell próbálnom! –vegytiszta határozottság égett a szemeiben, ami arról tanúskodott, hogy minden szavát komolyan gondolja.

Az istennő a szívére tette a kezét.

- Rendben van Uzumaki Naruto. A szíved ezen része mostantól hozzám tartozik. Most pedig szeretnék kérni tőled valamit.

A gyerek szemei felragyogtak.

- Kérj bármit Amaterasu-sama!

- Szükségem van egy Követre Naruto. Valakire, aki majd harcol a nevemben. Úgy határoztam, hogy te megfelelő vagy erre a feladatra. Már csak az a kérdésem, hogy elvállalod-e és ha igen, akkor mit szeretnél cserébe?

A szőke szemei felragyogtak.

- Elvállalom! –suttogta áhítattal. –Cserébe csak annyit szeretnék, hogy taníts meg olvasni!

- Olvasni? –ismételte döbbenten a nő.

A démonok királya nem győzött csodálkozni. Forrt a vére, amiért azok az átkozott falusiak ilyen borzasztóan bántak a gyerekkel. Ő nem lett volna annyira nemes, hogy megszabaduljon a gyűlöletétől. Sokkal inkább addig tombolt volna, amíg volt lélegző személy ebben az átkozott koszfészekben. Biztosra ment volna, hogy amint végzett, egy fűszál sem lenne képes megélni abban a földben, amit maga után hagy.

- Igen! –mosolygott. –Ha érted kell majd harcolnom, akkor meg kell erősödnöm! Ahhoz pedig kell tudnom olvasni, hogy ninja legyek!

Az istennő elmosolyogott.

- Rendben van.

Ajkait ismét a homlokához érintette és erejének egy részét a gyerek elméjébe jutatta. Ahogy ígérte, megtanította olvasni. És adott neki még valamit. Valamit, ami senki másnak nincs. Létrahozott egy új doujutsut, amely még senki másnak nem volt és nem is lehetett. Nem volt örökölhető és csak Naruto volt képes használni.

Mikor ismét szembenézett a fiúval, annak a szemei pont olyan színben csillogtak, mint a szőke tincsei. Középen a szembogara ragyogó fehérré vált. Hasonló fehér kör volt az írisze közepén. A gyerek, erről mit sem tudva meglepetten pislogott egyet. Amint újra kinyitotta a szemét, íriszei újra tengerkékek voltak.

- Tessék.

Naruto úgy érezte, hogy hirtelen nagyon álmossá válik. Lassan lehunyta a szemét és elszenderedett az istennő ölében. Amaterasu visszafordult a démon rókához, aki figyelmesen végignézte a jelenetet.

- A szemek neve Ryugokugan. Hívd fel rá a figyelmét, amikor úgy érzed, hogy elég erős hozzá. Segíts neki összeszedni az ereklyéket. Tedd erőssé Kyuubi no Yoko. Ezt a feladatot szánom neked.

A démon lehunyta a szemeit.

- Ahogy óhajtod Amaterasu-sama.

Amint az istennő eltűnt a csatornából, újra az erdőben nyitotta ki a szemeit. Ujjai közé fogta a vérben úszó kisfiú arcát és közelebb hajolt hozzá.

- Teljesítem az alku rám eső részét Naruto.

Lehunyta a szemét és ajkait alig érezhetően a fiúéhoz érintette. Aranyszínű energiája végigszaladt a gyerek testén. A sebek azonnal elkezdtek beforrni, egyetlen nyomot sem hagytak maguk után. Amint a gyógyításnak vége szakadt, az istennő elhúzódott és tenyerét a szőke szíve felé helyezte. Lelki szemei előtt látta, hogy a szív bal felén a koszorú erek aranyszínűre változnak.

- Ez a része már hozzám tartozik. –suttogta. –Vigyázz magadra én drága Követem.

Naruto másnap reggel az ágyában ébredt, szemében könnyekkel. Kinézve az ablakon látta a Hokage arcok fölé emelkedő napot.

- Számíthatsz rám Amaterasu-sama.

A szoba árnyai közt lecsukódott egy arany szempár.

 

 

Megjegyzés a befejezéshez:

Ennyi lenne az első fejezet :D Még próbálkozok írni belőle, attól függően, hogy milyen visszhangot kap :P

Köszike, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

2. Az alapok lefektetése - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

~Helyszín~ 

Jutsu neve(Jutsu neve magyarul)

 


 

~Konoha~ 

Egy hét telt el az óta, hogy Naruto találkozott Amaterasuval. Ahogy az istennő ígérte, meg tanult olvasni.

Az első nap rögtön a könyvtárba szaladt. Mivel egy hónapja kirúgták az árvaházból, a Sandaime biztosított neki egy apró ninja lakást. Olyan kicsi volt, hogy csak egy nappalival egybe vett háló és konyha volt benne, illetve egy aprócska fürdő. Kevés volt, de már az első nap jobban érezte magát benne, mint eddig bárhol. Ráadásul még fizetnie sem kellett, mert az öreg Hokage a saját számlájáról állta a lakbérét.

Mivel nem lakott vele senki, senki sem szólhatta le, amikor hajnalhasadáskor gyorsan felöltözött egy fehér rövid ujjúba, egy fekete rövidnadrágba és egy fekete szandálba. Egészen a könyvtárig szaladt. Mikor belökte az ajtót, rögtön a könyvtáros előtt találta magát. Egy idős nő volt, a hatvanas évei felett.

Ettől megszeppent kicsit és szívét összeszorította egy gondolat. Mi van akkor, hogy ha a könyvtáros is démonnak nevezi és megtiltja neki, hogy olvasson? Akkor mihez fog kezdeni? Akkor semmit sem tud megtanulni, és akkor nem lesz erős harcos. És ha nem lesz erős harcos, akkor Amaterasu-sama Követe sem lehet, mert szégyent hozna rá.

Remegve sétált közelebb a pulthoz, ami olyan magas volt, hogy tüskés haja teteje sem látszott ki. Egy nagy levegőt vett és annyira illedelmesen köszönt, amennyire csak bírt. Mikor hallotta, hogy a könyvtáros nő mocorog a székében, nyílván a hang forrását keresve, felemelte a kezét, és integetni kezdett, magára vonva a figyelmet.

Az idős nő áthajolt a pult felett. Apró, kerek szemüvegei mögött szigorú barna szemek nyugodtak. Ahogy a tekintetük találkozott, Naruto tudta, hogy azonnal felismerték. Félelme megtízszereződött.

- Mit akarsz itt kölyök? –kérdezte kissé reszelős hangon, utána aprókat köhögött.

- Olvasni szeretnék. –válaszolta Naruto remegő hangon.

Az öreg hölgy ősz szemöldöke a magasba szökött.

- Hány éves vagy kölyök?

- Öt. –válaszolta pironkodva.

A nő ismét végigmérte.

- És tudsz már olvasni?

Naruto nyelt egyet és lendületesen bólogatott. Az idős hölgy feje eltűnt a pult felett, majd papírok susogása hallatszott. A szőke ajkai legörbültek. Nem hisz neki. Mindjárt megfenyegeti, hogy ha nem takarodik el, akkor hívja a ninjákat és azokkal dobatja ki. Próbálta lenyelni a könnyeit és éppen fordult volna meg, amikor egy kéz tűnt fel a pult mögött, benne egy tenyérnyi kártyával.

Bátortalanul vette el. A nevét írta rajta és azt, hogy olvasó jegy.

- Erre nagyon vigyázz! –mondta az idős hölgy. –Csak akkor olvashatsz, ha ez nálad van. Megértetted?

A kisfiú gyorsan vigyázzba vágta magát.

- Igenis hölgyem!

A nő megcsóválta a fejét és motyogott valamit a mai fiatalságról.

- Az első emeleti könyveket olvashatod csak. A többit csak akkor, ha ninja vagy.

Naruto hálásan megköszönte a segítséget és elindult a hatalmas polcok között. A lámpák fényében könyvek tengerével találkozott. Első dolga az volt, hogy megkereste azokat a könyveket és tekercseket, amik a ninja léthez szükséges alapokat tartalmazták. Megtudta, hogy az első dolog, amit meg kell tanulnia az a chakra irányítása. A chakra segítségével fogja tudni használni a ninjutsut, genjutsut, fuinjutsut. A taijustuhoz és kenjustuhoz előbb a fizikai testét kell megerősítenie.

Az elején megpróbált mindent megjegyezni, amiket a könyv ír. Az órák csak múltak és múltak, aztán arra lett figyelmes, hogy az öreg hölgy áll előtte. Ijedten nézett fel rá. Talán valami rosszat csinált? El fogják venni az olvasó jegyét?

- A könyvtár nemsokára zár. –mondta az idős hölgy. A névtáblája szerint Kimikonak hívták. –Ha szeretnéd folytatni, akkor kölcsönözd ki a könyveket és menj haza.

- Kikölcsönözni? –pislogott értetlenül.

- Igen. –a fiú előtt levő öt könyvre és három tekercsre pillantott. –Ezeket szeretnéd elolvasni?

Naruto kissé kábán bólintott. Közben szívta magába az új helyzet nyújtotta információkat.

- Akkor szedd őket össze és gyere. –fordított neki hátat és visszamentek a pulthoz.

Kimiko levett egy nagy könyvet és lehozta az egyik kisebb asztalhoz, ami mellé le tudtak ülni. Egyesével megnézett valamiket a könyvekben és tekercsekben, amiket Naruto haza szeretett volna vinni és írt a nagy könyvbe. Majd elővett egy kisebb lapot, amin sok sor volt. Ezeket is kitöltötte a könyvek alapján, majd Naruto elé tartotta.

A fiú értetlenül pislogott rá és a kezében levő írószerre.

- Alá kell írnod itt. –mutatott egy pontra ráncos ujjával Kimiko néni. – A nevedet írd oda.

Naruto bólintott és amennyire szépen csak tudta, odaírta a nevét. Visszaadta a lapot és az írószert az öreg hölgynek, aki bólintott és összecsukta a nagy könyvet.

- Két hétig lehetnek nálad. Ha addigra nem végeztél vele, hozd vissza őket és meghosszabbítjuk még két héttel. De vigyázz, mert ha nem hozod vissza, ki kell fizetned őket.

A szőkeség bólintott és megköszönte az öreg hölgy segítségét. Távozáskor szépen elköszönt és megpróbált a legkevésbé feltűnően hazamenni.  Szívét olyan melegség töltötte el, amit csak akkor érzett, hogy ha Hokage-Ojii-san vele volt. Aznap késő estig olvasott.

Már egy hete voltak nála a könyvek. Ez alatt rengeteg mindent megtanult belőlük. Csak akkor hagyta el a házat, amikor ételt vásárolni és futni ment reggel és este. Minden mást a szobájában végzett, tanult és gyakorlatozott, próbálva minél inkább megerősíteni a testét. Az első, amit meg szeretett volna tanulni, az a Henge (Alakváltás) jutsu volt. Ha sikerül elsajátítania, akkor tud majd normális árakon vásárolni és végre változatossá teheti az étrendjét.

Ez a feladat nehezebb volt, mint gondolta. A negyedik napon sikerült először meditálnia. Még maga is meglepődött azon, hogy milyen sok chakrát érzett, de mivel nem volt hasonlítási alapja, azt hitte, hogy mindenkinek ennyi chakrája van. Felfedezte, hogy neki kettő féle van. Egy olyan kék színű, mint a szemei, ami a könyv szerint az átlagos. Ez nyugodt volt és sokkal kevesebb volt belőle, mint a másikból. A másik rosszindulatú volt és kicsapongó, vörös színű. Narutot megrémisztette ez az erő és a könyvekben sem talált róla semmit. Úgy döntött, hogy inkább a kék színű chakrával fog foglalkozni.

A könyvek alapján előírt gyakorlatokat végezte minden nap. Reggel elment tíz percet futni, utána fél órát gyakorlatozott otthon, reggelizett, utána egy órát meditált, ismét gyakorlatozott fél órát, két órát gyakorolta a chakra kontrolt, ismét fél órát gyakorlatozott, utána elment még tíz percet futni és egészen lámpaoltásig tanult.

Egy hét múlva meditáció alatt úgy vette észre, mintha nőtt volna a kék chakrájának a mennyisége.

A kontrollja is javult. Sajnos a kenjutsut még nem tudta gyakorolni, mert nem volt hozzá megfelelő fegyvere. Ugyan ez igaz volt a többi fegyverre is, így maradt a taijustunál és a chakra kontrollnál, ami még mindig nagyon pocsékul ment neki a nagy mennyiség miatt.

Egy hónap elteltével képes volt végrehajtani a Henge (Alakváltás) jutsut. Mivel az öreg Hokagétól minden hónapban kapott egy bizonyos összeget, neki fogott spórolni. Feljavította az étrendjét, hála a sikeres alakváltásának. Meglepte azonban, hogy a könyv szerint az alakváltás csak egy illúzió, és ha megérintik, eltűnik. Az övé azonban szilárd volt és több chakrát igényelt.

Négy hónap múlva sikerült összekuporgatnia annyi pénzt, amennyiből tudott venni magának egy szett shurikent és egy szett kunait. A szobája falára rajzolt egy céltáblát és ott gyakorolt. A gyakorlatok számát, amiket végzett egyre inkább növelte és a futási idejét is kibővítette.

A könyvtárban Kimiko-Obaa-sanal mondhatni jó viszonyt építettek ki. Naruto sokszor fordult hozzá, amikor keresett valamit és nem találta, Kimiko pedig, amikor nem volt éppen semmi dolga, főleg este, zárás előtt le szokott ülni a vele szembeni székre a megszokott sarokasztaluknál és köt. Ilyenkor Naruto történelmet és történeteket olvas hangosan.

A szőke fiú hamar megtalálta magának a saját hőst a történelmi alakok között. A Yondaime Hokage, Konoha no Kirii Senko (Konoha Sárga Villanása), Namikaze Minato. Naruto rengeteget olvasott róla. Az egész életét végigkövette az akadémiától kezdve. Hozzá hasonlóan Minato is árva volt és egészen a Hokage címig vitte. Ő volt az, aki eldöntötte a Harmadik Nagy Shinobi Háború kimenetelét. Az első és egyetlen ninja, akit a bingo könyvben SS rangúvá nyilvánítottak. Az ellenség körében az volt a parancs, hogy fussanak, amint meglátják.

Naruto azt is megtanulta, hogy a Yondaime fuinjustu mester volt, így sikeresen kifejlesztette a Hiraishin (A Repülő Villám Isten) jutsut, amitől a halálosságát kapta. Ezen kívül készített egy saját teknikát is, a Rasengant, amit nem tudott befejezni a halála előtt. Naruto elhatározta, hogy ő is fuinjustu mesternek fog tanulni és Kimiko-Obaa-sanal kikeresték az összes könyvet, amit erről írtak és a civilek számára elérhető volt.

Igazi őstehetségnek számított fuinjustu terén. Három hónap múlva Naruto már fejből ismerte az olyan pecséteket, mint a levélbombák vagy a tároló pecsétek. Sokat gondolkodott azon, hogy a sebessége növeléséhez súlyokat használjon-e vagy ellenállás pecséteket, de inkább az utóbbinál döntött. Egyrészt ezek nem kerültek pénzbe, másrészt gyorsabban meg lehetett tőlük szabadulni, ha szükség volt rá. Plusz nem akadályozták a növésben sem. Amióta hét hónapja neki fogott edzeni, magasabb lett és izmosabb. Utóbbi fejlődését bő és hosszú ruhák alá rejtette. Nem szerette volna, ha a falusiak elkezdenek tényleges fenyegetést látni benne, nem számít, hogy még csak hat éves lesz.

Így most az általános öltözete egy fehér póló volt egy naruto tekercs mintával az elején, erre felvett egy fekete kapucnis felsőt, aminek a hátán ott volt Konoha vörös örvény jele. Ezen kívül egy sötétszürke, bő nadrágot és fekete szandált viselt. Attól a pillanattól fogva, hogy először látott a Yondaimeról egy képet és rájött, hogy nem csak a szemszínük, de a hajszínük is ugyan az, úgy döntött, hogy ő is megnöveli elől azt a két hosszú tincset. Ami persze vásárt a napjáig művelet volt, úgy számolta, hogy két-három év alatt lesz akkora a haja.

A hetedik hónapban már sikerült annyira megerősödnie, hogy elkezdett kihívásokat keresni magának. Kiválasztott egy-egy olyan falusit, aki a szokottnál is csúnyábban nézett rá és a ninja képességeit tesztelve megtréfálta az illetőt.

Egy hónap múlva, amikor végre sikeresen megspórolt elég pénz ahhoz, hogy vegyen magának egy fegyvert, izgatottan pattant ki reggel az ágyból. Gyorsan megmosakodott, felöltözött, készített magának egy könnyű és egészséges reggelit és elvégezte a reggeli gyakorlatait. Egy rókavigyorral az arcán zárta be az ajtót és szaladt le az első sikátorba, ahol Henge segítségével átalakult. Magasabb lett, az öltözetét is megváltoztatta kissé, de főleg az arcát. A szőke hajának nyoma sem volt, helyette fekete volt, akár egy Uchiháé és a szemét is kifakította jég színűre.

Megelégedve az átváltozással, elindult a felé a bolt felé, amiről tudta, hogy egy shinobi család tulajdonában állt. Nemrég edzés közben hallotta, hogy két Chunin arról beszél, hogy sokkal jobban jár az, aki shinobi boltból vásárol fegyvereket, mert annak ellenére, hogy drágábbak, sokkal jobb minőségűek.

Naruto nehezen rejtette el ámulatát, amikor benyitott a boltba. Már egyszer járt itt, amikor shurikent és kunait vett, és már akkor kinézett magának egy fegyvert, ami talál a méretéhez és a pénztárcájához egyaránt. A pult mögött egy nála talán egy-két évvel idősebb lány volt. Barna szeme és barna haja volt, amit két kontyba fogott a feje tetején. Naruto köszönt neki.

- Szia! Te vagy az eladó?

- Nyílván. –küldött felé egy mosolyt a lány. Naruto már megszokta, hogy ebben a Henge alakjában mindenki csak mosolyog rá, ezért szerette viselni. –Mivel szolgálhatok?

A kérdezett le sem vette a szemét a lányról, csak megajándékozta egy rókavigyorral és a falon levő egyik wakazashira mutatott. A pengéje világos volt és a markolatát fehér anyaggal tekerték körbe. Nem volt semmi különleges, de a céljainak tökéletesen megfelelt. A lány bólintott és leakasztotta a falról a hüvelyével együtt.

- 25.000 ryo lesz. –mondta. –Becsomagoljam?

- Nem köszönöm. –mosolygott Naruto és kifizette. Valóban drágább volt, mint máshol, de itt legalább minőségi felszerelésre számíthatott. –Viszlát!

- Viszlát!

Az első útja az egyik tisztásra vezetett, mivel az edzőpályákhoz engedély kellett. A kenjustuval már nehezebb dolga volt, annyi szerencséje akadt csupán, hogy az elméletet már fejből tudta és egy bottal már próbálgatta a mozdulatokat.

Pár hónap múlva már elég jól bánt a pengével, viszont nem hordta magánál. Hála az ellenállás pecséteknek megerősödött és a sebessége is megnőtt így már taijutsuval is meg tudta védeni magát, ha szükséges. Legtöbbször azonban kerülte az összezörrenéseket és inkább meglógott a sebességével és a falra mászással chakra segítségével. Amikor azonban sarokba szorították, akkor sohasem habozott megvédeni magát.

Kimiko-Obaa-san azt tanácsolta neki, hogy iratkozzon be az akadémiára, de Naruto csak a fejét rázta. Egyik este, amikor a könyvtárban olvastak, az öreg újra felhozta a témát.

- Hé Gaki (Kölyök). –mindig így nevezte. –Még soha nem mondtad, miért ne akarsz beiratkozni az Akadémiára.

Naruto megállt olvasás közben. Megjelölte, hogy hol tartott és becsukta a könyvet.

- Mindketten tudjuk, hogy nem pusztán a civileknek vagyok a begyében, de a civilt tanácsnak is. Habár a törvény szerint a Hokage felügyelete alatt áll az iskola, a tanács már rég átvette felette az irányítást. Láttam a tantervet és a vizsgaprogramot. Nevetséges. Ha most iratkoznék be, akkor a tanács mindent megtenne, hogy ne tudjak levizsgázni, mert az azt jelentené, hogy geninné nevezhetnek ki, akkor pedig elhagyhatom a falu területét, amint elkezdjük a csapatommal a C-rangú küldetéseket. Arról nem is beszélve, hogy amint ninjának számítok, a hatalmuk felettem teljes mértékben megszűnik és csak a Hokagénak kellene felelnem.

Kimiko nem lepődött meg azon, hogy a fiú ilyen jól kifejtette a gondolatait. Már régen rájött, hogy a gyerek esze úgy vág, mint a borotva. A rengeteg tanulása miatt pedig bölcsessége talán hat-hét évvel meghaladta a korát.

- Akkor hogyan szándékozol levizsgázni? Vagy nem is akarsz?

- Természetesen akarok. –fonta össze maga előtt az ujjait. – És már meg is van a tervem, hogy hogyan. Három év múlva fog indulni az akadémián az az osztály, amelybe a legtöbb klán örökös fog járni, név szerint a Hyuuga, a Nara, az Akimichi, a Yamanaka, az Inuzuka, az Aburame és az Uchiha, amióta Itachi az öccse kivételével megölt mindenkit a klánból. Ahogy utána néztem az elmúlt négy év eredményeinek azt szűrtem le, hogy azok, akik klánokból származnak, nagyobb eséllyel mennek át a vizsgán, hála az otthoni edzésnek.

- Ezt nézegetted legutóbb az Archívumban?

Naruto bólintott.

- Ha sikerül ebbe az osztályba kerülnöm, akkor nagyobb az esélyem arra, hogy egy csapatba kerülök a fent említett klán örökösökkel. Őket nehezebb lenne megbuktatni csak azért, mert én is a csapatukban vagyok. Ezek után már két lehetőségem van. Vagy eljátszom a tehetségtelen hülyét, hogy mint leggyengébb láncszemet, a legjobb tanulóval tegyenek egy csapatban, -

- Ki az? –húzta fel a szemöldökét a nő.

A szőke megforgatta a szemeit.

- A nyakamat rá, hogy az Uchiha lesz az. Úgy kezelik, mintha ő lenne a falu hercege.

- Pedig rosszul teszik. Ha az elkényeztetés a fejébe száll, az első komolyabb küldetésen ott hagyja a fogát.

- Az nem lenne kellemes. –sóhajtott Naruto. –Bármilyenek is a képességei és a viselkedése, attól még Uchiha, vagyis a vérében van a Sharingan. Valószínűleg részt kell majd vennie a KÚÉP-ban, mivel ő az utolsó a vérvonalából. A Sharingan túl értékes ahhoz, hogy hagyják csak így odaveszni. Habár nem vagyok rajongója annak, aki mások kemény munkáját lopkodja, Konohának minden erejére szüksége van, hogy megtartsa a helyét az Öt Nagy Shinobi Nemzet között.

Kimikot mindig lenyűgözte a fiúnak ez az oldala. Még hat éves sem volt és már úgy gondolkodott, mint egy Hokage, de minimum egy tanácstag. Tökéletesen átlátja, hogy mi a szükséges és mi a szükségtelen rossz és mindig a falut helyezi maga elé, annak ellenére, hogy az folyamatosan bántalmazza és gyűlölködve tekint rá. A nő szerint mind bolondok. Aki képes egy ilyen ragyogó tehetséget összetéveszteni egy démonnal, azzal nagy gondok vannak az emeleten. Kimiko még egyszer sem látott gyűlöletet a fiú szemében, csak időnként fordult elő, hogy egy-egy csínytevése durvább volt a megszokottnál. Fizikai bántalmat soha senkinek sem okozott.

- Szóval akkor mik a lehetőségeid? –kanyarodott vissza az eredeti témára.

- Az egyik, mint mondtam, hogy eljátszom az idiótát és az Uchihával kerülök egy csapatba. A másik az, hogy én magam dolgozom fel magam osztály elsőnek, amire hencegés nélkül mondhatom, hogy jó esélyem van, és hagyom, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

Az öreg nő ráncolta a homlokát.

- Ez a második nem hangzik túl átgondoltnak.

- Pedig átgondoltam. A falunak szüksége van arra, hogy tudja, milyen fegyverek vannak a készletében. A shinobi fegyver, mindegy hogy próbálják kiszínezni és megszépíteni. Ha eltitkolom a képességeimet, megtörténhet, hogy a faluban teszek kárt vele.

Kimiko visszatért a munkájához, Naruto pedig a könyvéhez. Az idős nő már Kami tudja hányadszorra gondolkozott el azon, mennyire messzire vihetné ez a fiú, hogy ha a falu másként állna hozzá.

Megjegyzés a befejezéshez:

Itt van még egy fejezet. Most, hogy 12.-es lettem, soha nem tudhatom, hogy mit hoz a holnap, ezért próbálok annyit írni szabad időmben, amennyit csak lehet. Egyesek azt mondanák, hogy inkább spórolnám meg ezeket a fejezeteket a nehéz időkre, de én mindig fordítva vakarózok :D

Köszönöm, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

3. A kézbesített ajándék - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

- Démon/Idézett állat gondol

~Helyszín~ 

Jutsu neve(Jutsu neve magyarul)

 


 

~Konoha~

Az, hogy Naruto frusztrált volt, annyira volt helytálló kifejezés, mint az, hogy Anko kissé ijesztő vagy Gai néha hidegrázó. Abszolút enyhe kifejezés. Már eltelt másfél év, amióta Naruto találkozott Amaterasu-samaval és az óta minden tőle telhetőt megtett, hogy erősebb legyen. Mindent megtanult a könyvtárból, amit Kimiko-Obaa-san a rendelkezésére bocsájthatott. A fizikuma több volt, mint megfelelő, a sebessége pedig már túl is lépett a genin szinten.

Mikor elég magabiztos volt, készített három tároló tekercset és a megtartott Chunin vizsga után nekivágott a 44es kiképző pályának, becenevén a Halál Erdejének. Mivel a terepet csak a második forduló végét követő hét után kezdik el kitakarítani, pontosan egy hete volt ahhoz, hogy feltérképezze az erdőt. A célja az volt, hogy megtalálja azokat, akik ott hagyták a fogukat és megszerezzen tőlük mindent, ami a hasznára lehet.

Maga az ötlet nagyon morbid volt, és ha nem szorulna ennyire pénzre, akkor eszébe sem jutott volna. Viszont így juthatott ingyen felszereléshez, jutsut tartalmazó tekercsekhez és néha még pénzhez is. Még csak feltűnést sem keltett egy-egy hulla kifosztásával, hiszen a takarítók csak úgy könyvelik majd el, hogy a többi résztvevő tette ezt. Senki sem gyanakodott egy hat és fél éves szőkére.

Az első tíz hullája nagyon megviselte. Még az után két hónappal is rémálmai voltak, ott helyben pedig búcsút mondott a reggelijének. De erre szüksége volt ahhoz, hogy mentálisan is megérjen a shinobi életre. Öt éjszakát töltött el a 44es kiképző pályán, ez alatt pedig élesben tanulta meg, mit jelent a túlélés.

Kimiko-Obaa-sant nem vonta be ebbe az akcióba. Mikor az öreg megkérdezte, hogy hol járt az alatt az idő alatt azt válaszolta, hogy az egyik könyvben talált valami érdekesen a fuinjusturól és azt tanulta végig. Az öreg hölgy többet nem is kérdezett. Régen megtanulta már, hogy ha pecsétekről van szó, Naruto az utolsó információ morzsát is szivacsként szívja magába.

Viszont ezzel ellentétben volt valami, amire egyszerűen képtelen volt, és ez okozta a frusztráltságát. Nem számít, mennyire élesítette a chakra kontrolját, egyszerűen képtelen volt megtanulni a Bunshin (Klón) jutsut. Az évek során rájött, hogy az első elmélete, miszerint mindenki minimum annyi chakrával rendelkezik, mint ő, csúfosan lebőgött. Naruto néhány feljegyzésből rájött, hogy a chakra mennyisége magas Kage szinten van, hála annak a vörös chakrának, amihez a felfedezése óta egyszer sem piszkált. A saját, kék chakrája közép Chunin szint körül mozgott, ezért nem kellene gondot okoznia a Bunshin jutsunak.

Egy nap belógott éjszaka a könyvtárba és olyat tett, amiről addig még álmodni sem mert. Megszegte Kimiko-Obaa-san szabályát és felosont a második emeletre, ahol a magas szintű tekercseket tartották. Alig pár óra alatt rájött, hogy miért van gondja a kevés chakrát igénylő jutsukkal.

Már többször gondolkodott, hogy mit jelenthetett a hasán megjelenő pecsét. Tudta, hogy akkor tűnik fel, amikor chakrát használ. Akkor azt is megértette, hogy miért. A hasán levő pecsét egy mesterien bonyolult teknika volt, amely arra szolgált, hogy valamit elzárjanak belé, illetve ennek a valaminek a chakráját használatkor összekapcsolják a sajátjával. Így, még ha nem is használta a vörös chakrát, a puszta ott léte hazavágta a kontrollját az alacsony chakra igényű techinkáknál.

Naruto ez után gyorsan összetette az egyet a kettővel. Ahogy hazament, levágta magát meditatív pózba és nekiállt kielemezni a helyzetét. Másfél óra után rájött valószínűleg a falu egyik legnagyobb titkára, amit a felette levő generáció bizonyára sejtett. Naruto testébe zárták el a Kyuubi no Yokot, a legerősebbek a bijuuk (farkas démonok) közül. Annyira nem volt nehéz, figyelembe véve a gyűlölködő pillantásokat, amiket a falusiaktól kap, a démon elnevezését, és persze azt, hogy a születésnapja pont a Kyuubi fesztiválra esik.

Másnap mindennek utána nézett a civil részlegen, ami kiegészíthetné előtte a képet. A hozzá hasonló embereket jinchurikinek (emberáldozatnak) nevezték és őket tekintették a legvégső fegyvereknek háborúk esetén. Naruto az elején le volt törve, amiért a személyes hőse az ő testébe zárta el a rókát, viszont megértette a Yondaime döntését. A bijuukat hiába ölik meg, hiszen chakra lény lévén később újraélednek. Így elzárta, megvédve a falut és lehetőséget adva neki arra, hogy egy különleges fegyverként megvédje az itt élőket.

Azt is megtudta, hogy habár a Yondaime egy felnőttbe is elzárhatta volna a bijuut, egy újszülött esetében több esély volt a túlélésre és így a chakra hálózata is sokkal fejlettebbé vált az átlagosnál.

Naruto úgy döntött, hogy fel fog nőni a hőse által rá hagyott felelősséghez. Immár nem csak Amaterasu-samanak, de a Yondaimének is meg kellett felelnie. Ez csak újabb kedvet adott neki az edzés komolyan vételéhez.

Mivel úgy döntött, hogy a Bunshint jegeli addig, amíg ki nem talál valami megoldást, Henge alakban vásárolt egy nagy vörös tekercset, amit átalakított tároló tekercsé. Ezek után vett két tucat tekercset, aminek egy részét felhasználta, a többit elrakta tartaléknak. A tekercsbe rendszerezte mindenét, ami fontos lehet.

Egy külön kisebb tekercsbe elzárt egyesével mindent, ami a túléléséhez szükséges, név szerint: négy váltás ruhát, egy sátrat, egy serpenyőt és evő eszközöket, pár előre meghegyezett botot, amit nyárs vagy halsütésre használhatott és hálózsákot. Ezeket mind a spórolt pénzéből vette, mindegyiket külön kisebb tekercsbe zárta, majd az egészet egy nagyobba, amit „Felszerelés” néven zárt el a vörös tekercsbe.

Egy másik nagyobb tekercsbe azokat a fegyvereit zárta, amiket éppen nem hordott magánál. Ezek általában azok voltak, amiket összegyűjtött a Halál Erdejében. Külön tekercsekbe zárta a kardokat, a kunaiokat, a shurinekenek, a ninja drótot és a saját kézzel készített robbanó céduláit. Ezt a nagy tekercset „Fegyverek” néven zárta a vörös tekercsbe.

A többi fegyverét, név szerint hat kunait, hat shurikent és tizenkét senbon tűt mindig kéznél tartott az olyan kisebb táskákban, amiket a jobb combjára és két oldalt az övére erősített. Természetesen ezek is csak látszatként voltak ott, mivel a felső csatokon volt egy olyan pecsét, ami az ő chakrájára reagálva idézte meg a kívánt fegyvert. A wakazashit egyelőre még nem hordta magánál, de már annak a szállítására is volt terve.

Az utolsó pecsét a vörös tekercsen a „Jutsuk” voltak. Itt rendszerezte azokat a technikákat, amiket megtanult és lejegyzett. Itt tárolta még az olyan pecséteket is, amiket szemétbe dobott tekercsekről másolt át.  A falu lakosságának egy része ostoba módon, miután lemásolta a régi tekercseket, egyszerűen eldobta őket a helyett, hogy megsemmisítette volna. Így a harmadik nagyobb tekercsben a rendszer így nézett ki: Tűz, Víz, Villám, Szél, Föld és Egyéb.

Mikor letesztelte az affinitását, meglepő eredményre jutott. Első sorban szél elemű volt, másodsorban pedig víz és föld. Mivel utána nézett, tudta, hogy elképesztően ritka, ha valakinek kekkei genkai (vérörökség) nélkül van több mint egy affinitása, ezért még kétszer letesztelte. Ugyan arra az eredményre jutott.

Újabb egy év elteltével már hét szél elemű, öt víz elemű és két föld elemű jutsut ismert, ezek mellé pedig az négy akadémia teknikák közül hármat. A Bunshin jutsura egyszerűen nem talált megoldást.

Az Amaterasu-samaval való találkozása óta magasabb lett, talán ő lesz az osztályban az egyik legmagasabb. Az öltözetét lecserélte egy bő, fekete nadrágra, aminek az alját fehér gézzel szorította a két lábszárára. Szintén fehér gézt viselt a jobb lábán, amin a shuriken tartóját hordta, ám ezt az akadémián még nem szándékozta felvenni, csak úgy, mint az övét, amint a senbon és kunai tartója van, illetve a vörös tekercset sem. Felül egy bordó színű rövid ujjút hordott.

A haja lassan kezdett annyira hosszú lenni, mint a Yondaiméé, amiért néha furcsa tekinteteket kapott az utcán szembe jövő ninjáktól. A falusiak már egy fél éve abbahagyták a bántalmazását, miután rájöttek, hogy úgyis vagy megszökik előlük, vagy finoman helyben hagyja őket. Már csak a csúnya pillantásokat és a sugdolózást kapta.

Miután a chakrájával lassan kiélesítette az érzékszerveit felfedezte, hogy mindig legalább két ANBU van a közelében. Arra számított, hogy ezek már születése óta követik. Néha sikerült leráznia őket pár órára, amikor a komolyabb technikáit tanulta, vagy éppen egy csínytevéssel tesztelte a fejlődését. Nem zavarta, ha az ANBU beszámol a Hokage-samanak a fejlődéséről, de azt már kicsit sem szerette volna, ha a képességei olyan emberek fülébe jut, mint a civil tanács tagjai.

Egyik este, meditatív pózban ült az ágyon, amikor megérezte az ANBU váltást. Úgy döntött, itt az ideje annak, hogy az ANBU tudtára adja, tisztában van azzal, hogy követik, és hogy szeretne beszélni a Hokage-samaval.

- ANBU-san. Megtennéd, hogy előjössz az árnyak közül? Szeretnéd kérni tőled valamit.

A kijelentését pár másodperc döbbent csend követte, majd az árnyak közül kibontakozott egy kutya maszkot viselő ANBU.

- Jó estét Inu-san! –küldött felé egy kedves mosolyt és kissé felkuncogott, mikor hallotta, hogy az ANBU hirtelen beszívja a levegőt.

- Uzumaki-san. –mondta végül. –Megmondanád, hogy mióta tudsz a jelenlétünkről?

Naruto megvakargatta a tarkóját.

- Csak pár hete. –hazudta szemrebbenés nélkül. Valójában már fél éve észrevette őket. –Csak szólni akartam, hogy nem kell annyira elrejtőznötök, nem bánom, ha szemmel tartotok. – mielőtt az ANBU bármit mondhatott volna, Naruto arcra elkomorult, tengerkék szemei mintha elsötétültek volna. –Viszont szeretnék biztosra menni abban, hogy csak a Hokage-sama tud a fejlődésemről.

Inu hallgatott.

- Tudom, hogy ez mindennel szembe megy, ami a feladatotok. Viszont fél év múlva tervezek jelentkezni az Akadémiára. Érted, hogy mi a problémám?

Az ANBU csendesen bólintott, ám mégsem mondott semmit. A szőke várt még egy percet, közben csak nézte az vele szemben álló férfi maszkját és remélte, hogy az belegyezik. Mikor semmilyen választ nem kapott felsóhajtott és lehajtotta a fejét.

- Megértettem. Nem is zavarlak tovább.

Az ANBU amilyen csendben jött, olyan csendben tűnt el. Naruto egyik kezével a hajába túrt és hátradőlt, hátát a hűvös falnak vetve az ágya feletti ablak alatt. Hátrapillantva rálátása nyílt a Hokage arcokra, amiket megvilágított a holdfény. Tekintete a Yondaime arcán állt meg.

A kőarc hallgatott, akár a sír. Ugyanott volt, ugyanolyan mozdulatlanul. Végignézett a falun, amiért az életét adta és vigyázott rájuk. Naruto kilépett az ablakon és a házak tetején ugrálva megközelítette az emlékművet. A hűvös éji levegőben felsétált a Yondaime fejének tetejére. Végignézett a falun, ahol már kezdtek kialudni a fények, ahogy az emberek nyugovóra tértek. Ismét meditatív pózba ült.

Szemét lehunyva próbált a chakrájára koncentrálni. Azt akarta megnézni, mennyit fejlődött az elmúlt hónapokban. Ám hirtelen úgy érezte, mintha valami lerántaná az elméje mélyére. Ijedten pattantak ki a szemei. Egy csatornában találta magát. Előtte egy hatalmas vörös kapu volt, középen egy pecsét felirattal. A kapuk mögül mozgolódás hangzott.

A sötétből két vörös szem meredt rá.

Naruto érezte, ahogy halántékáról megindult egy kövér verejtékcsepp és eltűnik a pólója nyakában.

- Kyuubi no… Yoko… - lehelte döbbenten.

Mély, bariton kuncogás hangzott fel a csatornában. Naruto azonnal talpon volt. Első gondolata a menekülés lett volna, ám gyorsan rájött, hogy hasztalan. A saját elméjében volt, ott hiába futna a róka elől. Egyetlen lehetősége volt, hogy szembenézzen a démonnal.

- Üdv börtönőr-chan.

A szőke nyelt egyet. Amennyire képes volt rá, kiegyenesedett és vett egy mély levegőt.

- Miért hoztál ide? –annyira szúrósan nézett, amennyire csak tudott.

- Mert megerősödtél. –válaszolt a róka, alakja körül pedig lassan szertefoszlott a sötétség. A vízben feküdt a hasán, arca nem túl messze a ketrectől. Fejét az egyik kezén támasztotta, mintha valami érdekeset nézegetne. –Én pedig megígértem valakinek, hogy átadom az ajándékát.

- Kinek? –kérdezte gyanakodva. –És miféle ajándék?

- Hát Amaterasu-samanak, ki másnak?

Narutora úgy hatott a név, mint egy pofon és egy hidegzuhany együttese. A félelem eltűnt a tartásából és szemébe kíváncsiság költözött.

- Amaterasu-sama ajándékot hagyott nekem? Mi az? Miért rád bízta? Most akarod ideadni?

A róka nevetése végigzengett a csatornán.

- Még mindig kölyök vagy, a felől semmi kétség! –Naruto durcás arcot vágott –De erős vagy és ez a lényeg. Jól figyelj rám, mert csak egyszer mondom el. –elvigyorodott, amint a szőke arcára azonnal az osztatlan figyelem mintapéldánya ült ki. –Amaterasu-sama adott neked egy doujutsut azon az éjszakán. Mivel azonban senki sem ismerte a képességeit úgy látta helyesnek, ha csak akkor teszel szert rá, mikor megérik az eszed és el tudod dönteni, hogyan használd és mire.

Naruto bólintott, nem szakította félbe.

- A doujutsu neve Ryugokugan. Úgy tudod aktiválni, hogy a szokásosnál is több chakrát összpontosítasz a szemedbe. Próbáld meg.

A szőke kissé döbbenten bólintott és lehunyta a szemeit. Pár percen belül érezte, hogy lassan sajgó fájdalom ébred a szemében. Ezzel mit sem törődve csak pumpálta a chakrát az ébredező doujutsuba. Tíz perc után a fájdalom lassan elviselhetetlen volt, de nem állt le, mert ismerte egy doujutsu felébresztésének folyamatát. Csak akkor hagyhatja abba, ha a fájdalom szertefoszlik. A fogait csikorgatta annak érdekében, hogy ne üvöltsön fel, de azért sem hagyta abba. És mikor már azt hitte, a feje kettéhasad, hirtelen a fájdalom szertefoszlott.

Lihegve támaszkodott meg a térdein. Reflexből kinyitotta a szemeit, ám abban a pillanatban valósággal tányér méretűre nőttek a döbbenettől. A tükörképének a szemei pontosan olyan színűek voltak, mint a hajtincsei, szembogara fehéren ragyogott pont, mint az íriszében levő kör.

- Ez… elképesztő… - lihegte.

Lepillantva a kezeire az első dolog, amit észrevett, az a sokkal élesebb látása volt. Felnézve a rókára, döbbenten hátrált pár lépést. A hatalmas rókának csak a körvonalait látta. Azokon belül vörösen kavargó chakrát látott és valahogy meg tudta, mit érez most a róka. Volt ott nem is annyira mélyen gyűlölet és harag, de jelenleg leginkább kíváncsiság.

- Mit látsz Gaki? –kérdezte kissé türelmetlenül.

- Chakrát. –lehelte nehezen és megrázta a fejét, hogy kikerüljön a sokkból. – És érzelmeket. Ezen kívül minden sokkal élesebbnek tűnik.

A róka egyik szemöldöke a magasba szökött. Érzelmeket?

- Ennyi?

- Egyelőre igen. –sóhajtott Naruto és megszűntette. Felnézve a démonra, sokáig méregette. –Megmondod a neved?

- Tán mégis ostoba vagy? Én vagyok a Kyuubi no Yoko!

- A nevedet kérdeztem. Az igazit. Ezt az emberek aggatták rád. Attól, hogy engem démonnak neveznek, még Narutonak hívnak. Tehát nyílván neked is van sajátod.

A róka egy darabig gondolkozott azon, hogy válaszoljon-e. A fiú az első tömlöctartója, aki normálisan beszél hozzá. És habár megígérte Amaterasu-samanak, hogy segíti a kölyköt, arról nem volt szó, hogy jóba is kell lenniük. Végül úgy döntött, hogy elnapolja.

- Megmondom, ha levizsgáztál.

A szőke arcára egy mosoly költözött és bólintott. Szétnézve keresett valami kivezető utat, hogy végre elmehessen aludni, mert későre járt. Mikor pár perc múlva ráérzett a módjára, zsebre dugta az egyik kezét és elindult a másik irányba.

- Köszönöm a kézbesítést Kyuubi-san. Jó éjt! –szabad kezével lazán intett neki, majd végül eltűnt.

Furcsa kölyök az egyszer szent. De legalább erős. És még erősebb lesz. Remélem jól választottál, Amaterasu-sama.

Megjegyzés a befejezéshez:

Ezt is feltöltöm és NEM tudtok megállítani XD Szeretem magam alatt vágni a fát XD

Köszönöm, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

4. Az akadémiáig vezető út - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

- Démon/Idézett állat gondol

~Helyszín~ 

Jutsu neve(Jutsu neve magyarul)

 


 

~Konoha – Hokage irodája~

A kései óra ellenére Sarutobi Hiruzen, a Sandaime Hokage, a Professzor, még mindig a papírmunka rabigáját húzta. Végeláthatatlan erőfeszítésnek bizonyult ez. Csak abban reménykedett, hogy valamikor a közel jövőben el tud menni aludni. Egy falut vezetni nehéz munka volt, főleg a sok ármánykodás közepette.

Szemöldöke felszaladt a hirtelen megjelent chakra lenyomatra.

- Tehetek valamit érted Inu-san?

Szavaira egy kutya maszkot viselő ANBU jelent meg az asztala előtt, máris féltérdre ereszkedve.

- Hokage-sama! –köszöntötte.

A falu vezetője letette a lapot az asztalra és ujjait összefonva vizsgálta az előtte levő férfit.

- Mit keresel itt Inu-san? Úgy tudom, éjszaka te vagy a felelős Naruto-kun megfigyeléséért.

- Pontosan erről lenne szó Hokage-sama. Uram, mondja mikor látta utoljára a fiút?

Az öreg oldalra biccentette a fejét. Elkerekedtek a szemei a felismeréstől.

- Már két és fél éve. Csak nincs, valami baj?

- Éppen ellenkezőleg Hokage-sama. Mint tudja, Uzumaki-san autodidakta módon elkezdett shinobinak tanulni. –az öreg bólintására folytatta. –Úgy tűnik, korához képest kimagasló eredményeket ért el.

- Igen, olvastam a jelentéseket. –sötétült el a Hokage arca. –Be kell vallanom, nem örülök ennek túlzottan. Attól tartok, hogy rossz hatással lesz a személyiségére. Félek, hogy a falubeliek csak még inkább gyűlölni fogják, amiért okod ad a félelmükre. Aggódom, nehogy ez gyűlöletet eredményezzen a szívében a falu iránt.

- Ilyesmiről szó sincs Hokage-sama. Valóban megszűntek a fizikai támadások, de ezek leginkább Uzumaki-san fürgeségének és képességeinek köszönhető. A fiú pár durvább csínyt leszámítva csakis akkor bonyolódik harcba, ha sarokba szorítják, és akkor sem okoz semmilyen maradandó sérülést.

- Valóban? –Hiruzen arcára egy apró mosoly költözött.

- Igen. –bólintott az ANBU. –Bár távolságtartó, a megfelelő személyekkel igazán nyílt személyiség. Gondolok itt a könyvtárosra és az Ichiraku étterem tulajdonosaira.

- Senki korabelivel?

- Korabelivel nem. –az öreg sóhaját hallva azért gyorsan hozzátette. –De szándékában áll beiratkozni az akadémiára. Talán ez segít abban, hogy vele egyidősekkel szocializálódjon.

- Honnan tudod, hogy készül az akadémiára?

- Elmondta uram.

- Neked személyesen? –szökött fel az öreg szemöldöke.

- Igen. Képes volt megérezni a jelenlétemet a szobában és megszólított.

Az öreg kissé felkuncogott.

- Csak nem kezdesz berozsdásodni?

Az ANBU megrázta a fejét.

- Hiba nélkül elrejtettem a chakrámat. Egyszerűen tudta, hogy ott vagyok.

- Értem. És csak ezért szólított le?

Inu felsóhajtott. A Hokage jókedve azonnal eltűnt.

- Nem. Arra kért, hogy az erejével kapcsolatos jelentésemet korlátozzam csakis az ön füleire uram. Úgy tűnik, nem szeretné, ha a civil tanács tudomást szerezne a képességeiről. Attól tart, hogy akadályokat gördítenének a karrierje útjába.

Hiruzen alig palástolta döbbenetét.

 - Ezt egy hét és fél éves fiú mondta neked? –hirtelenkedett.

- Hokage-sama. –hajtotta le a fejét az ANBU. –Legjobb lenne, ha a saját szemével látná a fejlődését.

- Azt fogom tenni. –jelentette ki határozottan az öreg. –Köszönöm a jelentést Inu, visszatérhetsz a pozíciódra.

Az ANBU bólintott és azonnal eltűnt az irodából. A Hokage pedig azt latolgatta, milyen programját halassza el annak érdekében, hogy találkozhasson a fiúval.


Másnap reggel Naruto a szokásos reggeli rutingyakorlatait végezte a szobájában, amikor egy macska álarcos ANBU jelent meg az ajtaja előtt.

- Jó reggelt Neko-san. –küldött felé egy mosolyt Naruto, miközben nem hagyta abba a fekvőtámaszokat. –Segíthetek valamiben?

- A Hokage-sama látni kíván.

Ez már felkeltette a szőke érdeklődését. Egy erősebb lökéssel eltaszította magát a földről és gond nélkül kiegyenesedett.

- A Hokage-sama? Vajon megint bajt csináltam? –kérdezte inkább csak magától, kuncogva.

Levette a fekete felsőjét a fogasról és amint megigazította magán, biccentett az ANBUnak, hogy készen áll. A következő pillanatban Shunshin jutsu segítségével már a Hokage asztala előtt álltak. Naruto egy pillanatra felkuncogott, látva, hogy az öreg Hokage szájából kiesett a pipája, amint ránézett. Egy pár pillanatnyi halk szitkozódás és tűzoltás után az öreg Kage elbocsájtotta az ANBUt, aki nyílván visszatért a helyére.

- Kami nevére Naruto-chan, nagyon megváltoztál. –mondta egy mosollyal, amit Naruto viszonzott.

- Már lassan két és fél éve. –vigyorgott. –Éppen most vagyok a növekedési szakaszomban.

A Hokage bólintott, és az asztala elé kikészített székre gesztikulált. Miután Naruto helyet foglalt, fél percig hallgattak.

- Jól gondolom, hogy az edzésem miatt vagyok itt? –kérdezte a szőke sokkal komolyabb hangon, mint amilyen egy hét és fél éves fiúhoz illene. Hiruzen egy pillanatra egy másik szőke fiút látott maga előtt, ugyanazokkal az intenzív kék szemekkel.

- Igen. Az ANBU jelentés szerint nagyon gyorsan fejlődsz. Azt is hallottam, hogy jelentkezni szeretnél az Akadémiára.

Naruto bólintott.

- Inu-san szerint azonban nem szeretnéd, ha ez a civil tanács fülébe jutna.

A fiú felsóhajtott. Kihúzta magát, hogy valamennyire egy magasságban legyenek és arcáról minden gyermeki naivság eltűnt.

- Ez így igaz. Mint ön is tudja, nem vagyok ennek a falunak a szíve csücske okok és okok miatt. Ez különösen igaz a civil tanácsra és van egy olyan érzésem, hogy részben nekik köszönhetem a csillagászati árakat, amiket meg kell fizetnem az olyan egyszerű árukért, mint a zöldségek. –mikor az öreg szólásra nyitotta volna a száját, Naruto megrázta a fejét. –Ne aggódjon e miatt Hokage-sama. Már találtam megoldást a problémára.

- Naruto-chan, minden jogod megvan ahhoz, hogy igazságtalannak érezd a helyzetet. Most azonnal utána nézek ezeknek a boltoknak és biztosíthatlak, hogy megbüntetem az összes tulajdonost.

A szőke arcára egy szívet melengető mosoly költözött. Pont, mint az apja. Futott át a gondolat a Hokage fején, amitől egy régi szomorúság csavarta meg a szívét.

- Erre semmi szükség, Hokage-sama. Megértem a falusiak viselkedését.

- Csakugyan? –szökött fel az öreg szemöldöke, miközben fejben már a legrosszabbtól tartott. Vajon tényleg rájött volna?

- Igen. –bólintott komolyan. –Viszont amíg mások is tartózkodnak a szobában, addig nem beszélek erről.

Az öreg Kage szívébe ténylegesen beköltözött a rettegés. Sürgetően jelzett az ANBUnak, hogy hagyják el a szobát, majd aktiválta az irodájában elhelyezett pecséteket, amik megakadályozták a beszélgetés lehallgatását. Már magyarázta volna a fiúnak, hogy most már nyugodtan beszélhet, de a fiú csak bólintott és folytatta a beszédet.

- Nemrég tudomást szereztem arról, hogy a Kyuubi no Yoko nem halt meg hét és fél éve, hanem lepecsételték a testembe.

- Honnan? –nyögte ki az öreg, mert mást nem tudott reagálni.

Naruto megvonta a vállát.

- Annyira nem volt nehéz összerakni. Amikor a chakra kontrollt gyakoroltam, felfedeztem egy vörös chakrát, ami nem hozzám tartozott. Egy ki szabály áthágás után, - vallotta be pirulva és a tarkóját vakarva. – megtudtam, hogy a hasamon levő pecsét egy bijuu elzárására való. Ezek után gyorsan összeraktam a dátumok és az egyértelmű bizonyítékok alapján.

Sarutobi Hiruzen érezte, hogy az évszázad fejfájása tart felé iszonyatos sebességgel.

- És… mit érzel ezzel kapcsolatban? –abból kiindulva, hogy Naruto miként hordta a haját, abban reménykedett, hogy a fiú nem gyűlöli az előző Hokagét a tettéért.

- Eleinte össze voltam zavarodva. –vallotta be felsóhajtva. – Viszont a Yondaime mindig is a hősöm volt. Megértem, hogy miért tette. A Kyuubi no Yoko a legerősebb a bijuuk közül, így egy felnőtt nem bírta volna ki a lepecsételést. Én pedig alig lehettem több pár órásnál azon a napon, tehát a tökéletes alany a jinchurikinek. Tudom, hogy a bijuukat nem lehet megölni, és ha nem zárta volna el, akkor a Kyuubi az egész falut lerombolta volna.

Újabb sóhaj a részéről. Hátradőlt a székben. Ideje színt vallani.

- Ha attól tart, Hokage-sama, hogy bármilyen negatív érzésem van a falu vagy a Yondaime iránt, felesleges. Magam is tanulmányoztam a fuinjutsut és jól tudom, mennyire nehezen érthető művészet. Éppen ezért nem csodálkozom, hogy az emberek összekevertek a rókával. Megbékéltem azzal, hogy egy jinchuriki vagyok. –megrázta a fejét. –Nem is. Büszke vagyok rá. Egyszerre vagyok pecsét és fegyver, ami a falut védi. A támadásban rengeteg ember meghalt, nem csodálkozom, hogy az életben maradottak gyászukban bűnbakot keresnek. Nem érdekel, hogy gyűlölködve néznek rám, mert tudom, hogy mikor eljön az ideje, meg fogják érteni. És egészen addig a pillanatig én vigyázni fogok rájuk. Csendben, abban a kis szobában, a nap minden percében óvom majd őket.

Az öreg Hokage észre sem vette, mikor kezdtek el a szeméből dőlni a könnyek. Ez az apró gyermek olyan bölcsességgel rendelkezik, ami talán az egész faluét felülmúlja. Mennyi szeretet lakozhat egy ekkorácska szívben, ha képes ellensúlyozni tízezrek gyűlöletét? Ez a gyermek valóban Minato és Kushina fia. Mindkettejük tüze benne él tovább. Hiruzen ebben a pillanatban mindennél jobban gyűlölte a rókát, amiért elpusztította ezt a gyönyörű családot.

Csak Kami a megmondója, hogy mennyi idő telt el, amíg újra meg nem szólaltak. Talán órák, talán csak percek. Ott ültek egymással szemben, végtelen nyugalomban és gondolkodtak. Néha találkozott a tekintetük, vizsgálgatták egymás bölcsességét, majd tovább gondolkoztak. A Hokage törte meg a csendet.

- Semmiért sem kell aggódnod Naruto-chan… nem is. Naruto-san. –mosolygott rá a kalapja alól. –Amíg én élek, a tanács egyetlen akadályt sem gördíthet eléd.

A fiatal szőke csendben felállt a székből, és a lehető legmélyebben meghajolt a falu vezetője előtt.

- Köszönöm a támogatását Hokage-sama.

Az öreg megrázta a fejét.

- Nem Naruto-san. Én köszönöm mindenki nevében, hogy vigyázol ránk.

Erre a válasz már egy sugárzó rókavigyor volt a fiú részéről.

- Tehetek még önért valamit, Hokage-sama? –kérdezte, immár egyenesen állva.

- Nem. –rázta a fejét. –És én tehetek érted valamit?

- Hát lenne itt valami… - kezdte bátortalanul. – Igazából csak azon tanakodtam, hogy ön tudja-e esetleg, hogy kik voltak a szüleim?

Hiruzen ekkor másodszorra maradt szó nélkül a beszélgetés alatt. Többször is szólásra nyitotta a száját, de nem tudta, hogyan mondhatná meg a fiúnak, hogy még nem biztonságos a számára. A szőke gyermek azonban ebből a hallgatásból is tökéletesen megértette, milyen gondolatok futkosnak az öreg Hokage fejében.

- Értem. Akkor talán majd máskor. –sóhajtott, majd elköszönt és távozott az épületből.

Pontosan egy hét múlva Naruto éppen meditálni kezdett, amikor újra megérezte azt a furcsa erőt, amely az elméje mélyére rántotta. Ez úttal közel sem lepődött meg annyira. Mikor kinyitotta a szemét, a csatorna vízén ült lótuszülésben, szemben a róka ketrecével. Nem állt fel, még a kezeit sem húzta szét a meditatív tartásból. Csak felnézett a róka vörösen izzó szemeibe.

Félt, tévedés ne essék. Viszont bízott a pecsétben. Bízott a hősében, aki a pecsétet készítette. Nem lehet baja.

- Minek köszönhetem a látogatásomat, Kyuubi-san? –kérdezte kissé élesen.

A róka vigyora szélesebb lett. Tökös a kölyök.

- Észrevettem, hogy nem használod az ajándékodat. Miért?

- Folyamatos megfigyelés alatt vagyok. –sóhajtott a fiú. – Ha sikerül megszabadulnom az ANBUtól, akkor majd próbálgatom.

- Helyes. –biccentett a róka és kényelmesebb pozícióba helyezkedett. –Mint legutóbb mondtam, megerősödtél. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy nem csak az ajándék miatt vártam ezt a pillanatot. Két és fél évvel ez előtt megesküdtem Amaterasu-samanak, hogy segíteni foglak a fejlődésedben.

Naruto szemöldöke magasan ívelt.

- Most felajánlod nekem, hogy tanítasz?

- Igen. –bólintott a róka. –Tőlem ugyan nem tanulhatsz olyasmit, mint a kenjutsu vagy a ninjutsu. Más területeken viszont adhatok tippeket. Vegyük például a jelenlegi legnagyobb szálkát a körmöd alatt. A Bunshin Jutsut.

Naruto már a név hallatára is a fogát csikorgatta.

- Hagyd a csudába. –jelentette ki a róka.

- Nem hagyhatom csak úgy. –magyarázta ingerülten a fiú. –Ez a jutsu az elmúlt négy évben minden vizsga része volt! Ha nem tanulom meg, nem engednek át!

- Ha hagynád, hogy végigmondjam, akkor megértenéd, hogy nem hülyeséget beszélek! –dörrent kissé ingerülten a róka hangja, amitől a fiúnak csengett ugyan a füle és kicsit megszeppent, ám súlyosabb mértékben nem hatotta meg. Azonban elhallgatott és ez volt a lényeg. –Szóval. Mint mondtam, hagyd a csudába. Annyira nevetségesen kevés chakrát igényel, hogy számodra egyszerűen képtelenség végre hajtani. Azonban. Bizonyosan rájöttél már, hogy az általad használt Henge is eltér az akadémiai változattól.

- Igen. –bólintott a fiú kissé elgondolkodva. –Illúzió helyett igazi alakváltás történik.

- Erre van szükséged a Bunshinnál is. A jutsunak van egy nagyobb testvére, ha úgy tetszik, a Kage Bunshin no Jutsu (Árnyék Klón Jutsu). Ez egy fizikailag és létező klónt hoz létre, tiszta chakrából. Arról nem is beszélve, hogy az akadémiai verzióval ellentétben ennek a használhatósága határtalan.

- Ezt hogy érted?

Na, most felkeltettem az érdeklődésedet, ugye? Kuncogott gondolatban róka.

- A Kage Bunshin minden megszerzett emléke eloszlatáskor visszaszáll az eredeti testébe. Például, ha elolvas egy könyvet, akkor minden, amire emlékszik belőle, eloszlatás után a tudomásodra jut. – látta, hogy a fiú szemei felcsillannak és már kezdte volna az öröm táncot, de gyorsan elfojtotta. –Tovább. Az olyan emlékek is, mint például a ninjutsu, genjutsu és fuinjutsu gyakorlása közben megszerzett tapasztalat. Viszont a Kage Bunshin nem használható fizikai edzésre, legfeljebb csak akkor, ha megbízod őket, hogy támadjanak vagy dobáljanak valamivel, amíg te védekezel.

- És mik a hátul ütői?

Legalább megvan a magához való esze.

- A hátul ütőihez tartozik, hogy ha túl sokat csinálsz, akkor belehalhatsz a chakra veszteségbe. Mivel az erőnk keveredik, ezzel semmi gondod nem lesz. Másik, hogy ha egyszerre oszlatod el őket, akkor az információ túltöltheti az agyad és kidőlsz, ameddig nem sikerül rendszerezned őket. Ennek enyhébb verziói a fejfájás, egészen pokoli szintig.

- Ez zseniális! –örvendezett Naruto. – Így akár tízszeresére gyorsíthatom a fejlődésemet! Meg tudod tanítani?

- Úgy nézek ki, mint aki mestere a Kage Bunshinnak? Vagy egyáltalán szükségem lenne rá? Nem kölyök. Használd szépen a fejed és találj ki egy módot, amivel megtanulhatod!

Naruto motyogott valamit, ami hasonlított arra, hogy „akkor minek korbácsoltad fel a reményeimet”, de végül csak sóhajtott egyet és bólintott.

- Köszönöm a segítséget Kyuubi-san. Holnap majd nekikezdek a gyakorlásnak.

- Tökmindegy. –morogta a róka és alvó pozícióba helyezkedett.

- Jah, neked is jó éjt! –vigyorgott Naruto és ő is elment aludni.

Másnap reggel Naruto vigyorogva ébredt. Gyorsan elvégezte a reggeli rutinját és úgy döntött, hogy a reggeli kocogás a könyvtárig fogja vinni, ahol megpróbál utána nézni a Kage Bunshinnak. Jókedve nem volt hosszú életű, mivel Kimiko-Obaa-san közölte vele, hogy az Jonin szintű titkos jutsu és Naruto csak belehalna a próbálkozásba.

Ez azonban közel sem vette el a szőke kedvét és elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ő megtanulja a technikát. Mivel nem akarta hanyagolni az edzését sem, ezért kihúzott egy órát a könyvtárban levő olvasási idejéből és ezt arra szánta, hogy vagy olyan ninják után kémkedett, akikről tudta, hogy Jonin senseiek, vagy magától próbált rájönni a dologra.

A Kyuubi kérdése bogarat ültetett a fülébe, ezért vásárolt magának egy olyan napszemüveget, ami a lehető legjobban eltakarja a szemeit. Ez után gyakorolta az ANBUk lehagyásának művészetét. Egy hét alatt sikerült minden eddigi sunyiságát gyakorlatba ültetnie. Egy hónap múlva már bármikor képes volt meglépni az „utánfutói” elől, főleg amióta egy újabb apró „szabály szegés” következtében a kezébe került az a tekercs, ami a Shunshin jutsut tartalmazta. Már csak négy hónapja volt az akadémia elkezdéséig. Úgy döntött, hogy addig, ha bele roppan is, de megtanulja a Kage Bunshin jutsut.

Az alatt az egy hónap alatt időt szakított a Ryugokugan tanulmányozására. Bármennyire húzta az orrát a gondolattól, el kellett ismernie, hogy bizonyos mértékben hasonlított a Shanringanra. Mivel látta vele a chakrát, ezért azt is látta, hogy egy technikába mennyi szükséges belőle, illetve milyen elemű. Még így is vért izzadva kellett megtanulnia őket, ám minél többet tanult és minél jobban fejlesztette a chakra kontrolját, annál könnyebben ment a tanulás.

A második héten azt is észrevette, hogy valami furcsa chakra kavarog körülötte a természetben. Mintha magának a köveknek, fáknak, víznek és levegőnek is lenne saját chakrája. Mikor rákérdezett a rókánál, akit mellesleg a Kage Bunshinos beszélgetés óta minden este meglátogatott, azt a választ kapta, hogy az pontosan az, aminek látja. Ez a fajta a senjutsu alapja.

Kyuubi-sensei, legalább is, amikor éppen tanítja, akkor Naruto így szólítja, elmagyarázta neki a senjutsu lényegét és alapjait. A veszélyeire különös hangsúllyal figyelmeztette. Ha valaki túl sok természet chakrát szív magába, akkor kővé változik. Azt is elmondta, hogy amint fejleszti egy kicsit a fuinjutsu tudását, képes lehet létrehozni egy olyan pecsétet, ami cseppenként fogja megcsapolni a természet chakrát és keverni az övével, ezzel kiküszöbölve a veszélyét és lassan szoktatja hozzá az irányításához. Ezzel a módszerrel legkésőbb két év múlva képes lehet kockázat nélkül használni a senjutsut.

Naruto ezt kihívásnak vette és a hónap másik két hetében minden éjjel eltűnt az ANBU szemei elől. Természetesen a könyvtárba ment. Immár a szabályokra fittyet hányva kezdte egymás után tanulmányozni az összes könyvet, aminek akár csak egy kicsit is köze volt a fuinjutsuhoz. A negyedik hét végén történt, hogy rámosolygott a szerencse.

Éppen az egyik random Jonin senseit figyelte aktív Ryugokugannal, mert tudta, hogy éppen három az egy ellen gyakorlatot tartanak. Eleinte csak egy-két föld jutsut akart újra szemügyre venni, amikor a Jonin, hogy kivédje az egyik rohamot a diákjai részéről, létre hozott egy Kage Bunshint. Azon a napon, a szél percekig szállította a gonosz kacajt, ami a szőke torkából szabadult fel.

Még két órájába sem telt megtanulni a jutsut. Hirtelen úgy érezte, hogy lehetőségek ezer kapuja nyílik ki előtte. Gyorsan, amíg az ANBU nem akadt újra a nyomára, létrehozott magából tíz replikát, mindegyiknek meghagyva, hogy mit csináljon, és hogy pontosan mikor oszlassa el magát. Miután a klónok az övéhez hasonló vigyorral az arcukon eltűntek szem elől, Naruto egész nap taijutsu és kenjutsu edzést végzett.

A klónok nagy részét ninjutsut tanulni küldte, így a következő hat órában annyi információt kapott, amennyit egyedül huszonegy óra alatt tudott volna megtanulni. Az ANBU pedig azt fogja jelenteni, hogy egész nap csak fizikai edzést folytatott. Senki sem kutatna utána a könyvtárban, ha egyszer szem előtt van, nemde bár?

A maradék négy hónap elképesztő iramú fejlődést hozott. Kyuubi-senseinek igaza volt. A klónok segítségével négy hónap alatt úgy képezte magát, hogy levedlett szinte minden feladatot. Összesen három féle edzést végzett személyesen. A két fizikai edzést és a fuinjutsu tanulást azokból a könyvekből, amiket a klónok hordtak neki haza. Minden egyéb más feladatot a klónok végeztek. Legszívesebben a pecséteket is a klónokkal tanultatta volna meg, ám ehhez teljes koncentráció kellett. Egyetlen rosszul húzott vonás is az életébe kerülhet, ha nem vigyáz.

Az akadémia kezdetére sikeresen elkészítette azt a pecsétet, amely elkezdte a chakrájába csepegtetni a természet chakrát. Minden órában csak egy cseppet. Egy klónnal rajzoltatta fel a hátára, több mint két óra alatt. Mikor végre végzett és a pecsét jól aktiválódott, semmi változást nem érzett. Egyedül a róka igazolta, hogy a próbálkozás sikeres volt.


Ezen a reggelen korábban kelt, hogy be tudja fejezni a teljes reggeli rutinját, mielőtt el kell indulnia az akadémiára. A Hokage egy hete biztosította, hogy áll az ígérete, Naruto nyugodtan mutatkozhat teljes erőbedobással, mert a civil tanácsnak vele gyűlik meg a baja, ha akadályozni próbálják.

Naruto éppen magát méregette a tükörben. Habár még a fegyver tartóit és a tekercset nem adta hozzá az öltözékéhez, mert túlzásnak gondolta azt az akadémiára, más téren nem fogta vissza magát. A haja lassan teljesen úgy nézett ki, mint a Yondaiméé, elől pedig egy hosszú fekete fejpánttal tartotta féken, aminek a két vége a lapockájáig ért. Egy fekete színű bő nadrágot vett fel, aminek a végét sötétszürke szövettel erősítette a lábszárához. Egy fekete, kissé testhez álló, ujjatlan felső mellett döntött. Nem is beszélve a szeme fényéről, amire nemrég tett szert. Egy térdig érő köpeny, ami hasonlított a Yondaime híres Hokage köpenyére, csak ezen a lángok feketék voltak az alján és az alapja volt vörös.

Elkönyvelve, hogy készen áll, egy rókavigyorral az arcán zárta be a lakása ajtaját és az első tetőre pattanva ugrált el az iskoláig. Legszívesebben kioldotta volna az ellenállás pecsétjeit és a teljesen sebességével rohant volna az épület felé, de nem akarta lebuktatni magát az őt figyelő ANBUk előtt, így maradt a tőle jól ismert közlekedésnél.

Az osztályba már a diákok nagy része be volt gyűlve, amikor kinyitotta az ajtót. Minden szem rá szegeződött. A lehető legragyogóbb mosolyával ajándékozta meg őket, miközben jobb kezével lazán küldött feléjük egy két ujjas üdvözlést.

A reakció több volt, mint sokkoló. A lányok nagy része hirtelen aktiválta a Szív Szem Jutsut és rögtön a nevét kezdték kérdezgetni. Nem igazán sejtve, hogyan kellene reagálnia egy ilyen helyzetben, illedelmesen bemutatkozott és megkérte a lányokat is, hogy tegyenek így. Egészen addig csüngtek minden szaván, amíg újra ki nem nyílt az ajtó.

Ez úttal is egy fiú lépett be. Rettentően sötétkék haja volt és fekete szemei, amik elütöttek porcelánfehér bőrétől. Egy bő nyakú kék rövid ujjú volt rajta és egy világos rövidnadrág. Egy pár pillanatnyi néma csend után a lányok ismét felsikkantottak és köszöntötték „Uchiha-samat”.

Szóval ő lenne az Uchiha. Tűnődött Naruto. A szeme sarkából látta, hogy a fiúk nagy része vagy figyelmen kívül hagyja az érkezetett, vagy úgy néznek rá, mintha éppen a sorscsapás maga lépett volna be az ajtón. Ő maga egy pillanatra felmérte a jövevényt, majd ismét magára öltötte mosolyát és közelebb lépve a kezét nyújtotta neki.

- Üdv. A nevem Uzumaki Naruto! Mától egy osztályba járunk.

Az Uchiha lenézett a felé nyújtott kézre, majd felhúzta az orrát, mintha a puszta gesztus is sértené és zsebre dugott kézzel elment mellette, hogy letehesse felséges ülepét az első padba. Naruto értetlenül vakargatta meg a tarkóját és az első lányhoz fordult, aki mellette volt.

- Én mondtam valami rosszat, vagy csak szimplán paraszt?

A teremben azonnal síri csend lett. Minden szem vagy rá szegeződött, vagy a „falu hercegére”. Az Uchiha minden tőle telhetőt megtett, hogy gyilkosan nézzen a szőkére, aki viszonzásul ugyanolyan hidegen nézett rá.

- Talán nem tetszik az új beceneved Teme? –kérdezte Naruto.

- Fogd be a szádat Dobe. Nem vagy méltó az időmre. –mordult vissza.

- Áh, szóval tudsz beszélni! –tettette a megdöbbentet Naruto. –Lassan haladunk!

- Ha van valami közölni valód, odakint is lerendezhetjük. –sziszegte az Uchiha.

Naruto szájára azonnal egy róka vigyor költözött.

- Hidd el, nem szeretnéd te azt.

Bármi is lett volna a dolog folytatása, a két belépő tanár pontot tett a közepére. Miután mindenki helyet foglalt elkezdődött a bemutatkozás. A két senseit Irukának és Mizukinak hívták. Naruto próbált nem megsértődni azon, hogy Mizuki úgy nézett rá, mint a két lábon járó dögvészre.

Hosszú négy év lesz ez.

Megjegyzés a befejezéshez:

Nem... tényleg nem tanulok semmiből XD

Köszike, hogy elolvastad! 

Love ya all!

Ayako

5. Az akadémia vége - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

~Helyszín~


~Konoha - Akadémia~

Már két hét telt el az óta, hogy elkezdődött az akadémia. Naruto csalódottan vette tudomásul, hogy a könyvek közül, amelyekből tanulnak, az összeset kivégezte már a könyvtárban. Így aztán megpróbált órán figyelni, hátha a senseiek mesélnek valami olyasmit is, ami nincs meg a könyvekben. Csalódnia kellett. Mizuki-sensei leginkább csak ostobaságról fecseg, ha letér a tananyagról, Iruka-sensei pedig szigorúan köti az ebet a karóhoz, diákot a leckéhez és szinte sohasem kalandozik el.

Az első érdekes dolog a fizikai edzéseknek csúfolt, bemelegítésre sem elég gyakorlatok alatt történt. Naruto észrevette, hogy a lányok nagy része közte és Sasuke Teme között kapkodja a tekintetét. Nem telt bele sok időbe, amíg leesett neki, hogy miért. Ők ketten egymás tökéletes ellentétei voltak, mind megjelenésben, mind személyiségben. Hamar ők váltak az osztálybéli lányok két kedvencévé. Hamarosan „rajongó táborok” alakultak ki.


Éppen olvasott egy könyvet, amikor az egyik lány pipacs vörösen odasomfordált hozzá. A szőke bátorításképpen a legragyogóbb mosolyát küldte felé, de a lány ettől csak még jobban elpirult.

- Naruto-sama! –kezdte, kezében a pólója alját gyűrögette. –Mond csak, mit szeretsz egy lányban?

A háttérben legalább öt lány volt egymásra mászva és hallgatóztak. A szőke fiú kuncogva megrázta a fejét. Még csak nyolc évesek. Ráérnek még az udvarlással. Bár ezt sehogy sem tudta megértetni velük, kiskutyaként loholtak a sarkában.

- Hogy mit szeretek? –tűnődött hangosan. Már volt is egy ötlete arra nézve, hogy hogyan fordítsa az előnyére a helyzetet.– Hm. Szeretem azokat a lányokat, akik komolyan veszik az edzést! És ha jól főznek, az csakis egy plusz lehet! –nevetett a tarkóját vakargatva.


A következő naptól kezdve az osztály női tagjainak fele vért izzadva fogott neki a tanulásnak és az edzésnek. Nem is beszélve arról, hogy minden szüneten akadtak legalább ketten, akik „pont a főzést gyakorolták otthon” és véletlenül pont Naruto volt „az egyetlen, akitől véleményt kérhetnének”.

Az elején le kellett küzdenie pár borzalmas próbálkozást, ám a lányok nagy része szép fejlődést mutatott már az első hét után. Valahonnan még olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy „Naruto-sama” szerint ostoba dolog a diéta, „Naruto-sama” a hosszú hajú lányokat szereti, „Naruto-sama” meg szokta dicsérni azokat, akik fejlődnek taijutsuban vagy fegyverhasználatban.

Sasukénak láthatóan végtelenül sértette az egóját Naruto puszta jelenléte is, amit a szőke magasról letojt. Az osztály többi fiúja közül sikerült ez közelebbi ismeretségnek nevezhető kapcsolatot kialakítani Nara Shikamaruval, Akimichi Chojival és Aburame Shinoval. Egyesével megtalálta velük a közös hangot és úgy nézett ki, hogy egy baráti kör van kialakulóban.


Naruto éppen nem figyelte, hogy merre megy, mert könyékig bele volt bújva egy könyvbe, amely a csapda pecsétek fortélyairól írt. Majdnem olyan mértékben nyálazott rá, mint egy bizonyos ezüsthajú Jonin egy jellegzetes narancssárga könyvre. Ezért is nem vette észre, amikor valaki elé került. Sikeresen össze is ütköztek, az illető pedig seggre ült.

- Jaj, ne haragudj! –csapta össze a könyvet a szőke és a kezét nyújtotta a földön ülő duci fiúnak, aki éppen a hátsóját súrolta. – Nem figyeltem, merre megyek.

- Áh, semmi baj. –mosolygott a fiú és elfogadta a felé nyújtott kezet. Hirtelen megdermedt, amikor felfogta, kinek is sétált tulajdonképpen.

Naruto híre a faluban és az akadémiában egymás ellentéte volt. A faluban mindenki nyíltan gyűlölte és démonnak nevezte, az akadémián azonban Mizuki sensei, Inuzuka Kiba és Uchiha Sasuke, illetve utóbbi rajongótábora volt csak az, aki folyamatosan dárdákat döfködött felé a szemével. A többiek rendesnek, a lányok közül sokan helyesnek, tartották. Kimagasló eredményei voltak és sokat mosolygott, ám Choji számára mindig is egy olyan fiúnak tűnt, akinek legfeljebb köszön, ha belép az osztályba.

- Akimichi-san, igaz? –vakargatta a tarkóját a szőke. –Tényleg sajnálom az előbbit. Kárpótollak érte, úgy is egy étterem mellett vagyunk, meghívlak.

A duci fiú azonnal aktiválta a Csillag Szem Jutsut. Most már tökéletesen értette, miért érdemelte ki a fiú a „Naruto-sama” becenevet.

- Én a helyedben meggondolnám ezt. Ki fog enni a vagyonodból. Kellemetlen. –hallottak meg egy harmadik hangot.

Naruto elnézett Choji mögé. Két fiú állt ott. Egy ananász hajú barna és egy csendes szemüveges.

- Áh, Nara-san és Aburame-san. –biccentett nekik. –Semmi baj, komolyan gondoltam. Titeket is szívesen látlak.

- Igazat mondott Uzumaki-san. –helyeselt monoton hangján a bogarak barátja.

- Szólítsatok nyugodtan a keresztnevemen. És semmi gond. –villantotta róka mosolyát. –Most éppen sikerült megspórolnom egy kis pénzt. Ragaszkodom hozzá. –hüvelyk ujjával az étterem felé bökött a feje mellett.

Choji lelkesen sietett be az ajtón. A két klán örökösnek igaza volt, az Akimichi klán örököse elképesztő sebességgel lapátolta magába az ételt. Amíg ettek, addig egy könnyű csevejt kezdeményeztek. Choji is abbahagyta fél óra után az evést és ő is nekibátorodva mesélte a saját élményeit. Narutonak estére már fájt a hasa a rengeteg nevetéstől. Viszont nemsokára jelenése volt a könyvtárban Kimiko-Obaa-sannál, ezért lezárták az estét, Naruto ígéretéhez híven fizetett és elbúcsúztak egymástól.

Ez után az este után többször is találkozgattak iskolán belül és iskola után egyaránt.


Inuzuka Kiba azonban már teljesen más történet volt. Már a második nap kijelentette, hogy bármit is gondol Naruto meg Sasuke magáról, ebben az osztályban ő az Alfa és az összes nő hozzá tartozik. Ezzel nyert is magának egy alapos verést az említett nők részéről. Narutot nem igazán érdekelte a dolog, de úgy tűnt a Temét szórakoztatta Kiba újra és újra megszégyenülő személyisége, mert amikor csak tehette, beszólt neki. Ez persze a lányoknál úgy ütközött ki, hogy „Uchiha-sama milyen menő”.

A második érdekes dolog a taijutsu edzések alatt történt az első hónap végén. Ez volt az az óra, amiben a diákok kettesével megmérkőztek egymással. Narutot egy égi nagyon nem kedvelhette, mert pont a Temével kellett megküzdenie. Volt egy olyan érzése, hogy ebben Mizuki-sensei keze van, aki nyíltan gyűlölte, de eddig semmivel sem tudott fogást találni rajta. Nyílván abban reménykedett, hogy Sasuke ellátja a baját.

A legnagyobb hiba. Ebben az évtizedben.


A szőke meglepetten pislogva vette tudomásul, hogy neki kell megküzdenie Sasukéval. Az említett Teme már a körön belül vigyorgott, nyílván olyasmikre gondolt, hogy „Most megtanulja, mire képes egy elit Uchiha!”, vagy hasonlókra. Naruto bosszankodva lépett be a körbe. Shikamaru ekkor már előzékenyen megfogta Choji száját, aki már azon volt, hogy előre elröhögi magát „Kacsasegg Herceg” kárára. Nekik ugyan is már volt tapasztalatuk Naruto taijutsu tudását illetően.

Naruto egy éve tanulta a Yondaime által használt stílust, és bár Sasuke akadémiai mércével valóban kimagaslónak számított, a jellemtelen akadémiai stílussal esélye sem volt egy harcban kipróbált mozdulatsor ellen.

- Biztos meg akarsz szégyenülni a csitriid előtt Dobe? –vigyorgott az Uchiha.

- Csak támadj Teme, van még olvasni valóm. –forgatta a szemeit.

- Megbánom még, hogy elsietetted a dolgot! –kiáltotta és nekirontott.

Az első ütés elől Naruto úgy hajolt el, hogy nem is használta a feljavított sebességét. Csak megragadta az Uchiha csuklóját, közel rántotta magához, gyomron térdelte, majd a feje felett kipenderítette a körből. Még csak fel sem kellett vennie az alapállást, így nem árulta el magát a két tanár előtt sem. Ásítva sétált ki a körből és huppant vissza a fa alá, ahol úgy folytatta az olvasást, mintha mi sem történt volna.


Legszívesebben röhögött volna, milyen nevetséges kérdőíveket hívnak a senseiek tesztnek. Ha álmából költik is meg tudja oldali. Alig tíz perc alatt befejezte az összeset, soha sem volt egyetlen hibája sem. Taijutsuban is osztály elsővé vált, fegyverhasználatból pedig szinte nevetve hagyta le a többieket.

Fél év múlva elérkezett arra a pontra, amikor nyíltan meditált az óra kellős közepén. A két sensei még így is megpróbálta néha elkapni, hogy nem figyel, ám mindig tökéletesen tudta a választ. A fizikai edzéseken már részt sem vett, inkább csak letelepedett egy fa alá és fejlesztette a fuinjutsu tudását.

Kyuubi-sensei megengedte neki, hogy növelje a hátán levő pecsét adagolási mennyiségét. Ekkor már három hónapja egyszer felgyorsította, hogy tíz percenként szüreteljen le egy cseppet és pár napja ismét felgyorsította, hogy percenkét adagolja a természet chakrát.

Elképesztő érzés volt. Minden érzéke kiélesedett, szinte mindenki chakráját érezte és külön tudta választani. Az érzékszervei, a szaglását leszámítva mind maguk mögött hagyták az Inuzuka klánét és a fizikai ereje is az egekbe szökött.

A legtöbb idejét mégis a tanulás töltötte ki. Mivel már az akadémiára járt, a könyvtár első emelete is a rendelkezésére állt. Persze ez csak formaság volt, egy ideje már azt a részt olvasta, amelyikhez kedve szottyant, úgysem tudták soha elkapni. Az iskola idő alatt leginkább a kölcsönzött könyveket olvasta, iskola után pedig a maga módján fejlesztette tovább a fizikumát. Sasukéval és Kibával már egyáltalán nem foglalkozott, leginkább csak azokkal törődött, akiket jobban megismert.

Rajongó tábora ellenére csak két lánnyal létesített baráti kapcsolatot. Yamanaka Inoval és Hyuuga Hinatával. Előbbivel az első találkozása érdekesre sikerült.


Egy hosszú, szőke hajú lány ült egy hintán az iskola előtt és lógatta az orrát. Naruto nem szerette, ha egy lány szomorú volt, még akkor sem, ha említett lány a Teme Rajongó táborát erősítette. Mintha érdekelte volna az ilyesmi.

- Jól vagy? –kérdezte a pár méterre levő fának dőlve.

Ino felkapta a fejét és körülnézett. Mikor megtalálta, ki szólt hozzá, a szemei összeszűkültek.

- Mit akarsz Naruto-baka? –mordult rá. –Most nem vagyok jó hangulatomban. –motyogta a végét inkább csak magának.

- Azt látom. –sóhajtott a szőke. –Szeretnél beszélni róla?

- Miért akarnék éppen hozzád beszélni? –vicsorgott rá a lány.

- Hát, mert más nagyon nincs itt rajtam kívül. –nevetett a tarkóját vakargatva. –De nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd. Tessék. –egy színes cukorkát dobott az ölébe. –És üzenem a Temének, hogy ha még egyszer rosszul bánik egy ilyen csinos lánnyal, elporolom a hátsóját.

Megfordulva lazán intett neki, így nem láthatta, ahogy a szőke lány arca pipacsvörös lesz.


Ezek után még többször találkoztak változatos helyeken és időpontokban. Lassan forrott ki köztük a barátság, ám annál szorosabbá vált. Naruto szerette a szőke lány társaságát, mert szabad szellemű volt és életvidám. Néha Ino is csatlakozott az edzésekhez, amiket a fiúkkal tartott. Pontosabban Shinoval és Chojival, mert Shikamaruval leginkább csak shogit szokott játszani. Habár mindig megizzasztották egymást, Naruto még egyszer sem győzte le. Ino egy hónap múlva hivatalosan is kilépett a Sasuke rajongói táborból.

Hinata már egészen más történet volt.


Naruto már egy jó ideje érezte, hogy nem csak az ANBU tartotta szemmel. Nem volt különösebb problémája azzal, hogy a Hyuuga hercegnő a nyomában lohol, de jobban szeretett volna beszélgetni vele, hogy megismerje. Így, amikor befordult az egyik kanyarnál, felugrott a tetőre és várta, amíg a lány feltűnik.

Hinata óvatosan kukucskált ki a sarkon és döbbenten vette tudomásul, hogy a szőke (herceg) eltűnt. A következő pillanatban végigcikázott a hideg a hátán, ahogy meghallott egy igen ismerős hangot maga mögül.

- Üdv Hyuuga-san!

Rákvörös arccal fordult meg és szembe találta magát egy sugárzóan mosolygó szőkével.

- U-u-u-uzumaki-san! –dadogta és még vörösebbé vált.

- Ugyan, szólíts csak Narutonak. –nevetett a fiú.

- N-n-n-Naruto-san… - kis híján elájult.

- Így már jobb. –mosolygott. –Figyelj, elhiszem, hogy jó dolog leskelődőst játszani, de szívesebben ismernélek meg beszélgetés során.

Hinata ekkor tényleg elájult.


Vele sokkal fáradtságosabb munka árán tudott összebarátkozni főleg azért, mert a lány olyan volt mellette, mint moly a tűz mellett. Amint közel merészkedett hozzá, vége is volt. Ám nem adta fel és hamarosan sikerült kialakítania vele egy stabil kapcsolatot.

A szárnyai alá vette, amikor látta, hogy megfelelő mentorra van szüksége. Hosszú út állt előttük, de a harmadik év végére elérkeztek arra a pontra, hogy Hinata teljesen elhagyta a dadogást. A lány bevallotta, hogy a klánján belül nagyon rosszul bánnak vele, mert nem tudja megfelelően használni a klán saját stílusát, a Juukent. Naruto ezt a problémát is hamar orvosolta, amint rájött, mi a baj.


- Az affinitásom? –pislogott meglepetten a lány.

- Igen. –mondta Naruto komolyan, hátával a fát támasztva. –Van egy olyan érzésem, hogy itt rejlik a probléma gyökere.

A zsebéből előhúzott egy papírlapot és átnyújtotta a lánynak.

- Vezesd bele a chakrádat.

Hinata így is tett, a papír pedig szinte azonnal átnedvesedett.

- Úgy tűnik, víz elemű vagy.

A Hyuuga hercegnő hallgatott.

- Valami baj van ezzel?

- Um… biztos ez Naruto-kun? A klánban mindenki föld típusú.

- Szeretnéd megpróbálni még egyszer?

A lány bólintott, így Naruto elő halászott még egy chakra papírt. Ez is átnedvesedett. Mikor Naruto megkérdezte, hogy mi ezzel a baj, Hinata a könnyeit törölgetve mesélte el, hogy már így is különcnek tartják és rosszul bánnak vele a miatt, hogy nem tudja megfelelően használni a klán által használt taijutsu stílust, így pedig már bizonyosan kitagadják.


Naruto megnyugtatta, hogy első sorban elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy majd a ninja világban életben maradjon, majd csak az után kellene az elmaradott, nyafogós vének véleményével foglalkozni.

Ketten kidolgoztak egyfajta hibrid Juukent, ami tökéletesen kompatibilis volt a lány képességeivel.  Az alatt a két és fél év alatt annyira összenőttek, hogy Naruto egy nap hatalmas döntést hozott.


Éppen az egyik edzésük végén voltak és lihegve feküdtek egymás mellett a fűben, amikor a szőke úgy döntött, hogy eljött az igazság pillanata.

- Figyelj, Hinata-san. –kezdte halkan.

- Mond csak Naruto-kun. –mosolygott rá a lány. Levendula szemeiben olyan élet tombolt, amelyhez foghatót Naruto még sohasem látott.

- Egy vallomással tartozom neked. –ült fel a szőke, és keresztbe tett lábakkal szembe fordult vele, mire a lány is hasonlóan tett.

- Hallgatlak.

A fiú nagyot sóhajtott.

- Tudok az érzéseidről. –a lány egy év után először megint pipacsvörös lett. Naruto felemelte a kezét, mielőtt bármit mondhatott volna. –Már az első nap óta tudok róluk. Eleinte nem akartam semmit sem reagálni rájuk, mert a jelenlegi életstílusom mellé nehezen tudtam volna beszorítani egy barátnőt.  És mindketten tudjuk, hogy reagáltak volna a klánod tagjai, ha megtudnák, hogy a falu számkivetettjével vagy együtt. Ám úgy érzem, hogy ha ketten összedugjuk a fejünket, akkor kétség kívül megoldjuk majd valahogy. Persze csak ha szeretnéd… - motyogta a végén bátortalanul.

- S-semmit sem szeretnék ennél jobban! –jelentette ki határozottan a lány.

- Oh, hála Kami-samanak! –fújta ki a levegőt a szokásosnál mélyebb hangon a fiú, mire Hinata csak kuncogni tudott. – Figyelj, Hinata-hime. Amit most elmondok neked, azt még soha senki sem hallotta a számból. –mondta halál komolyan.

Hinata, értve a célzást megvárta, amíg két Naruto klón rögtönöz köréjük egy privát beszélgető buborékot.

Naruto elmesélte neki az életét attól a pillanattól kezdve, hogy találkozott Amaterasu-samaval. Elmondta azt is, hogy az elsődleges céljává a megerősödés vált és nem a családalapítás, ám az alatt az idő alatt, amíg együtt edzettek rájött, hogy igazán erős csak az lehet, akinek vannak szívéhez kedves emberek, akiket meg akar védeni.

- És így jutottam el a határozatig, ahol most vagyok. –vett egy mély levegőt. –Hinata-hime! Eljössz velem vacsorázni?

A Hyuuga örökös ekkor már nyíltan szipogott és a könnyeit törölgetve hevesen bólogatott, amiért cserébe Naruto a legsugárzóbb mosolyával ajándékozta meg.


A kapcsolatuk csodálatos módon felvirágzott, mint egy titkos liliom, amely csak a holdfényben nyílhat, hogy elrejtőzzön a nappali élőlények szemei elől. Titokban tartották, amely egyre könnyebbé vált, hála Naruto elképesztően fejlett fuinjutsu tudásának. Hinata a három év együtt lét alatt rájött, hogy Naruto is a hosszú hajú lányokat szereti, így ő is neki fogott megnöveszteni. Az óta a haja lapockájáig ért, és a szőke nem győzte dicsérni az ő Hinata-himéje szépségét.

Naruto az edzések alatt sem lustálkodott.

Az akadémia végére ott tartott, hogy genjutsut leszámítva mindenből legalább egy alacsony Jonin szinten állt. Ismert legalább tizenhét szél elemű, kilenc víz elemű és hat föld elemű jutsut. Fuinjutsu terén már sikeresen mester szintre lépett, már csak arra várt, hogy Konoha fuinjutsu mestere visszatérjen a faluba, letesztelje a képességeit, és ha úgy látja jónak, akkor neki adja a Pecsét Mester címet.

A Ryugokugan képességeit szinte semennyire sem tudta kiaknázni a falu biztonságos környezetén belül, egyedül a Halál Erdejében ért el egy kis fejlődést. Úgy tűnt, hogy veszély helyzetben képes maga körül lelassítani az időt, annyira, hogy ami normálisan egy másodperc lenne, az tíz alatt történik meg. Ezen felül semmi újdonságot nem sikerült kiderítenie.

A Halál Erdejében tartott edzések alatt összebarátkozott a falu másik páriájával, Mitarashi Ankoval is, akivel heti rendszerességgel edzettek együtt, majd hívták meg egymást egy rámenre. A nő egy igazi egyéniség volt, és Naruto minden percben jól szórakozott a társaságában, még akkor is, ha néha nem osztozott a morbid humorában.

Az akadémiai vizsga napján Naruto szembesítette Iruka-senseit a problémájával, mi szerint az átlagos Bunshinhoz túl sok chakrája van, így engedélyt kapott a Kage Bunshinhoz. Nem is történt semmi érdeken, kimagasló eredményeket ért el úgy az írásbelin, mint a kötelező jutsuk végrehajtásánál és a fegyverhasználatnál. A páros mérkőzésekkor, mint elvárható volt, a lányok közül Hinata lett az első, a fiúk közül pedig ő.

Azok, akik az ő inspirációjára (gondolok itt Inora, aki mellesleg Hinata egyetlen női cinkostársa volt a kapcsolatuk alatt, Sikamarura, Chojira és Shinora, illetve az el nem maradó „rajongó táborra”), mint nagyszerű eredményeket értek el.

Amint végeztek, fogadták a két sensei gratulációját, és éppen készültek elszóródni különböző irányokba. A Naruto csapat úgy döntött, hogy egy hatalmas lakomával ünnepli meg, hogy mindegyikük jól teljesített. Ekkor azonban felbukkant mindannyiuk „kedvenc” senseie Mizuki képében.

- Naruto! –szólította le egy szarevő vigyorral. –Beszélhetnék veled egy percre?

- Menjetek előre, majd ott találkozunk. –intett a többieknek. Zsebre dugott kézzel sétált oda a férfihez. –Segíthetek valamiben, Mizuki-sensei?

- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy hivatalosan még nem vagy genin. Mindannyian kaptok egy második küldetést, amit egyénileg kell végrehajtanotok. A tiéd az lesz, hogy ellopj egy titkos lepecsételt tekercset a Hokage-sama irodájából és észrevétlenül eljuttasd hozzám az erdőbe.

Narutonak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne kezdjen el rángatózni a szemöldöke, de még így sem sikerült teljesen. Szemeivel mosolyogva (mivel a szájára csak egy vicsor féle sikerült az összeszorított fogai miatt) próbált egy negédes hangot megütni.

- Igazán? Rendben van, amit csak szeretne, sensei.

Mizuki úgy tűnt, nem vette észre a fiú hangjában a változást, túlságosan el volt foglalva azzal, hogy „csapdába csalta a démont”. Naruto a zsebében ökölbe szorította a kezeit. Ilyenkor persze egy ANBU sem hallgatózik a nyomában. Megbeszélték, hogy mikor és hol fognak találkozni aztán elköszöntek egymástól.

Amint a férfi kiért a látóteréből, Naruto készített egy klónt.

- Menj, szólj a többieknek, hogy most nem tudok csatlakozni hozzájuk. És mond meg Hinata-himének, hogy felesleges aggódnia, nincsen semmi baj, csak a Hokage-sama kívánt látni.

- Persze Főnök! –bólintott szintén komoly arccal a klón és az egyik háztetőre ugorva megindult a megbeszélt étterem felé.

Az eredeti Naruto a példáját követve felugrott a legközelebbi tetőre és a biztonság kedvéért kerülő úton ment a Hokage toronyba. Alig pár perc alatt tette meg a majdnem egy mérföldes utat. Amint belépett az ajtón, a Hokage titkárnője szúrós szemmel nézett rá. Remek, még egy démongyűlölő.

- Mit akarsz itt? –morogta a legbarátságtalanabb hangon, amit csak ki tudott sajtolni magából.

- A Hokage-samaval szeretnék beszélni. –igyekezett civil hangot megütni.

- Nincs az irodájában. –vágta rá.

- Nézze kisasszony, a chakrája alapján nagyon is az irodájában van, és mielőtt mondaná, nem, érzem, hogy az ANBUn kívül nincs senki más a helyiség közelében. Egy nagyon fontos üzenetem van a számára, amit így is úgy is kézbesíteni fogok, és nem lennék a helyében, amikor a Hokage-sama megtudja, hogy az utamban állt.

- Mintha könyvből olvasnád mi? –szisszent fel a nő. –Takarodj el, míg szépen mondom!

A szőke megforgatta a szemét. A következő pillanatban Shunshin jutsu segítségével eltűnt és a Hokage asztala előtt jelent meg. Azonnal két ANBU ugrott az oldalaira, az egyik a torkának nyomta a pengét, a másik a tarkójának. A fiú szeme meg sem rezzent, tudta, hogy csak parancsra végeznék ki.

- Naruto! –lepődött meg az öreg, majd egy kedves mosollyal végig mérte. –Segíthetek valamiben?

- Sajnos nem szolgálhatok éppen jó hírekkel. –kezdte a fiú, miután a Hokage intésére az ANBU visszaugrott az árnyékba.

Ez után pár mondatban, de éppen eléggé részletekbe menően elmagyarázta, hogy miféle beszélgetés zajlott le közte és Mizuki között. Kissé meglepődött, amikor a Hokagéból egy kisebb adag gyilkos szándék szabadult fel.

- Most azonnal ide hozatom. –morogta az öreg.

- Az nem lenne túl bölcs, Hokage-sama. –rázta a fejét a szőke.

Hiruzen erre meglepődött.

- Miért nem Naruto?

- Jelenleg csak az én szavam, a falu démonáé van szemben egy iskolai tanáréval. Ez aligha számíthat megfelelő bizonyítéknak a falu szemében. –A Hokage átgondolta, majd intett, hogy folytassa. –Legjobb lesz tetten érni az árulót.

- Tettem érni? –pislogott az öreg.

- Igen. –bólintott. –Ha engedélyezi, egy álcázott tekerccsel elmegyek a kijelölt időpontban a találkozóhelyre. A legjobb lenne, ha utánam küldené a Chuninok egy részét, hogy Mizuki ne fogjon gyanút. Természetesen az osztagvezetők be lennének avatva. Ezek után szavakkal vallomásra bírom az árulót, így legalább egy tucat fültanúja lesz a dolognak. Ezt már jóval nehezebben fogja tudni kimagyarázni.

A Sandaime legszívesebben nemet mondott volna, mert féltette a fiú testi épségét. Ám a megfigyelésére bocsájtott Neko szerint (mivel Inut a tanács áthelyezte Uchiha Sasuke felügyelésére) Naruto bőven képes volt megvédeni magát. Ha az ANBU nem túloz, akkor a fiú jelenleg egy alacsony Jonin szinten áll. Ha Mizuki alábecsüli, pontosan úgy fog táncolni, ahogy Naruto fütyül.

- Rendben van Naruto. Mivel még nem vagy túl a Jonin senseied vizsgáján, ezért még nem adhatok neked küldetést. Viszont a faluért tett szolgálatodért a sikeres kivitelezés esetén egy különleges ajándékom van a számodra. Gyűjts össze mindent, amire szükséged van egy óra alatt. Amikor itt lesz az idő, utánad küldök egy ANBUt a lakásodra.

Naruto derékból meghajolt.

- Igenis Hokage-sama.

Ezt követően Shunshin jutsuval eltűnt.


Egy óra múlva Naruto készen állt mindenre, amit ez a feladat a nyakába szakíthat. A megszokott öltözetét vette fel. A négy év alatt ő lett az osztály legmagasabb tagja. A haját váll hosszúságúra növelte, de a két első tincset leszámítva szorosan összekötve hordta a fekete fejpántja felett.

Egy fekete ninja szandál és hasonló színű nadrág volt rajta, amit a lábszáránál fehér kötéssel szorított le. Ugyanilyen a fehér kötéssel tekerte körbe a jobb combját, amire a pecséttel feltuningolt shuriken tartóját húzta. Az övére végre felcsatolta a senbon és kunai tartóját is. Egy fekete színű ujjatlan felsőt vett felül, arra pedig az új kabátját. Ezt direkt a ninjaként való debütálására készítette. Szín és mintavilág szempontjából ugyan olyan volt, mint az előző, ám ez egészen a bokályáig ért. Úgy számolta, hogy már nem fog sokat nőni, így úgy készítette, hogy felnőtt korára a térdéig érjen majd. E mellett a háta közepén volt egy nagy fekete „róka” kanji is.

A saját vörös tekercsét a hátára csatolva még egyszer megfordult a tükör előtt. A két alkarjára egy-egy sötétszürke kötött karvédőt húzott, amit Kimiko-Obaa-san készített neki. Ezekre egy-egy fém alkarvédőt csatolt, amikre elhalványuló tintával tároló pecséteket rajzolt. Egy-egy wakazashit pecsételt beléjük, az egyiket tartaléknak, végső esetekre.

Abban a pillanatban, hogy késznek nyilvánította magát, egy ANBU jelent meg mögötte. A tükrön keresztül a maszkra nézett, majd bólintott. Mind a ketten Shunshin jutsut segítségével a Hokage toronyba mentek.

A falu vezetője már készenlétben várta őket. Két Jonin is volt a szobában, akiket Naruto komoly biccentéssel üdvözölt, pedig legszívesebben röhögött volna a lesokkolt arckifejezésükön. Előtte az asztalon egy akkora forma tekercs volt, mint amekkora Naruto hátán. A szőke egy gyors álcázással átalakította a saját tekercsének a kinézetét és visszavette a hátára.

- Egyenesen indulj a megbeszélt helyre. Ők ketten Sarutobi Asuma és Genma Shiranui. Vigyázni fognak rád, amíg nem csikarsz ki egy vallomást Mizukiból.

- Örvendek. –hajolt meg Naruto.

- Már most leszögezem kölyök, hogy egy ilyen feladat ezer féle képpen vehet váratlan fordulatot. –magyarázta Genma a nélkül, hogy kivette volna a senbon tűt a szájából. –Légy résen és ne ess ki a szerepedből.

A szőke bólintott.

- Öt perces késéssel fogjuk megszólaltatni a riasztót. A többi Jonin úgy tudja, ez csak gyakorlat. Jó eséllyel mire lecsillapítják a kedélyeket, Mizuki már rég a megbeszélt helyen fog várni. Mi három perces késéssel indulunk utánad. Nem szükséges nyomokat hagynod, lesz egy-egy Inuzuka a csapatunkban.

- Rendben van. Engedelmével Hokage-sama, - hajolt meg az öreg felé. –én már indulok is.

Szavához híven a következő pillanatban már hűlt helye volt. Hiruzen egy sóhajjal nyomta meg a riasztó gombját.


Naruto pár perc szándékos késéssel érkezett meg a megbeszélt helyre. A tisztás közepére ugrott, hogy minden szögből jól látható legyen. Szánt szándékkal amatőr módon rejtette el a jelenlétét. Türelmesen várt több percig. Lótuszülésben, a tisztás közepén várta, hogy az áruló megérkezzen. Közben chakrát vezetett a hátán levő pecsétbe, megnyitva az energia áramlását. Az érzékei pillanatok alatt kiélesedtek, de még nem nyelt el annyit, hogy fizikai változásokon is keresztülmenjen.

A következő pillanatban valaki leugrott előtte a fák közül. Naruto ellenállt a készetetésnek, hogy felsóhajtson. Iruka-senseinek megvolt az a bosszantó képessége, hogy a legalkalmatlanabb pillanatokban volt képes betoppanni. Mivel érezte, hogy nem csak Mizuki van már a közelben, de az utána küldött csapatok is elfoglalták a helyüket, úgy döntött, hogy játssza a szerepét. Az említett árulóból egy kisebb adag gyilkos szándék szivárgott. Mivel nem menekült el rögtön az után, hogy Iruka feltűnt, Naruto azt szűrte le, hogy a tanár társának is azt a sorsot szánja, mint a „démonnak”.

- Naruto! Mégis mit képzelsz, hogy elloptad a Titkos Tekercset? –rivallt rá az ananász hajú tanár.

- Miről beszélsz Iruka-sensei? –döccentette oldalra a fejét a szőke, igyekezve értetlennek tűnni. –Mizuki-sensei nem is mondta? Én kaptam azt a feladatot, hogy észrevétlenül elhozzam neki a tekercset.

Mégis mi ez az egész? Mire készül Mizuki? Futott át Iruka fején a gondolat.

A következő pillanatban legalább hat shuriken zúdult rájuk az ágak közül, amiket az idősebb gyors reflexekkel kivédett. Egy magasabb ágon állt Mizuki, hátán két nagy shurikennel és egy ördögi vigyorral az arcán kuncogott.

- Mi ez az egész Mizuki? –vallatta rosszat sejtve a barna hajú.

- Sejthettem volna, hogy ebbe is bele kell ütnöd az orrodat. –fintorgott Mizuki, majd a szőkére nézett. – Naruto! Add ide a tekercset!

Narutonak még csak ideje sem volt megrezzenni, Iruka már kontrázott is.

- Ne add oda neki! Becsapott, magának akarta megszerezni a tekercset!

Naruto gondolatban az első fának ütögette a fejét. Úgy beszéltek hozzá, mint egy átlagos nyolc éves taknyoshoz. Nyugalom. Nyugalom. Nyugalom. Ismételgette magában. Ne törd be az orrát, még nem vallotta be, csak megvádolták.

- Mizuki-sensei, ez igaz? –meresztett rá kiskutya szemeket. Próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a fejében a róka már a hasát fogva röhög.

- Ha már úgy is meghaltok mindketten, akkor akár el is mondhatom. –parádézott az áruló. –Igen, valóban el akartam lopni a tekercset! Meg fogom tanulni belőle az összes jutsut és én leszek a történelem legerősebb ninjája!

Kérlek, Kami, mond, hogy ennyi elég! Ennél még Kiba is eredetibb ötlettel állt volna elő!

Naruto azon gondolkodott, hogy mégis mekkora egy féregnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen rútul elárulja a szülőfaluját. Hogy két lábbal a porba tapossa a hűségét. Pedig bizonyára ezerszer jobb sorsa volt itt, mint neki. Egyesek egyszerűen csak alávaló gerinctelenek.

Közben a tanár és az ex-tanár egymással veszekedtek. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas shuriken tart felé. A kezdetleges bölcs forma miatt érezte, hogy Iruka-sensei elé vetette magát, és biztosra tudta, hogy ha így találják el, nem éppen kellemes sérülésben lesz része. Így mielőtt végiggondolhatta volna teljesen, hogy mit is tesz, egy kunai termett a kezében és a legnagyobb sebességével előre ugrott, szembe a shurikennel. Félúton átlökte a kunait a shuriken közepén és úgy térítette el a legközelebbi fának.

A két tanár, de valószínűleg még a vadász csapat is döbbenten nézte, ahogy a fiú, akit ketté kellett volna szeljen a fegyver, egy veterán kecsességével ér földet. Egyetlen karcolás nélkül. Többet egy pillanatot sem vártak, Asuma és Genma parancsára letartóztatták az árulót, akinek semmi esélye sem volt a túlerővel szemben.

- N-Naruto. –a megdöbbent sóhaj hallatára a hang irányába fordult. –Mégis hogy…

- Nem vagyok átlagos diák Iruka-sensei. –jelentette ki teljes komolysággal a szőke.

- Azt… azt látom.

Naruto arcára egy lágy mosoly költözött.

- El sem tudod képzelni sensei, mennyit jelent nekem, hogy megpróbáltál megvédeni. Köszönöm. –mélyen meghajolt előtte.

- Ez csak természetes. A diákom vagy. A ninja társam. Bármit megtennék, hogy megvédjelek.

A szőke kitörölt két könnycseppet a szemeiből, Iruka pedig hasonlóan tett. A következő pillanatban két ANBU jelent meg mellettük. A biccentésük után a vállukra tette a kezét és a Shunshin segítségével a Hokage irodájába ugrottak. Amint földet értek, Naruto ANBU stílusban letérdelt.

- Jelentem, küldetés teljesítve.

- Hála az égnek. –sóhajtott az öreg. –Nem sérültél meg?

- Nem, Hokage-sama.

Iruka csak döbbenten pislogott a falu vezetője és a fiú között. Megszánva az értetlenkedő tanárt, Hiruzen röviden elmesélte, hogy mi is történt valójában. Naruto ismét csak nőtt a férfi szemében, amiért ennyire szakszerűen és gyorsan megoldotta a helyzetét. Miután megnyugodott, hogy a diákra rendben van, elbúcsúzott és kilépett az ajtón.

- Most pedig a jutalmad Naruto. –fordult felé egy mosollyal az öreg és az asztala előtti szék felé gesztikulált.

A szőke engedelmesen leült. A Hokage kiküldte az összes ANBUt a szobából, majd aktiválta az irodáján levő biztonsági pecséteket. Komoly, tárgyilagos hangon szólalt meg.

- Nemrég azt kérdezted tőlem, tudom-e, hogy kik voltak a szüleid.

Hallani lehetett volna, ahogy egy tű koppan a padlón.

Megjegyzés a befejezéshez:

Ennyi lenne :D Még ma neki fogok a következőnek, de nem hiszem, hogy feltöltésre is kerül. Talán majd holnap :D

Köszike, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

6. A csengő teszt - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~A Hokage irodája~

Uzumaki Naruto úgy érezte, nehezen kap levegőt. Körmei a szék karjába mélyedtek. A füle is csengett. Úgy érezte magát, mint amikor véletlenül egyszerre öt Kage Bunshint oszlatott el. A felfogandó információ túltöltötte az agyát.

- A… A Yondaime… az apám?

Hiruzen nézte, ahogy a fiú hirtelen visszazuhan a saját korába. Már nem egy borzasztó körülmények között edződött ígéretes harcos volt előtte, csak egy tizenkét éves, árva fiú, aki életében először hallotta az apja nevét. A szőke talán észre sem vette, hogy két kövér könnycsepp gördült le az arcán.

- Igen Naruto. –tudta, hogy hatalmas szükség van erre a megerősítésre.

A gyerek összeszorította a szemét, fogai összekoccantak. Egész testében remegett. Lassan felállt a székből és az ajtó felőli falhoz fordult. Hiruzen tudta, hogy mit keres. Mindkettejük tekintete a falról mosolygó szőke férfire esett. Naruto pontosan olyan volt, mint Minato annyi idősen. Ugyanazt a melegséget hordozta a szemük.

A fiú óvatosan a képhez sétált és még óvatosabban leemelte a falról. Halk koppanások jelezték a könnyek üvegre érkeztét.

- Naruto… - szólt halkan az öreg.

A fiú a neve hallatára szembe fordult vele.

- Naruto figyelj rám. Amit az édesapád tett- a torkán akadt a szó, amikor a fiú megrázta a fejét.

- Mindig is… - mondta elcsukló hangon. –Mindig is erre vágytam… Erről álmodtam… Az én legnagyobb hősöm… az apám… akitől ezt a fontost küldetést kaptam…

A Hokage szívéről mázsás kő zuhant le. Nézte a fiút, aki szívére szorította apja fényképét, miközben szemeiből patakzottak a könnyek. Arcán a sírás ellenére is mosoly bujkált. Perekig maradtak így, csendben, egy helyben. Csak a szőke gyerek szipogása hallatszott. Mikor végül sikerült kissé megnyugodnia, a világ minden törődésével letörölte a képről a sós vízcseppeket és óvatosan visszaakasztotta a falra.

Visszasomfordált a székhez és visszarogyott eredeti helyzetébe.

- És… - hangja kissé rekedt volt. –Az édesanyám?

Hiruzen csendben kihúzta az íróasztalának legfelső fiókját, majd fél perc múlva előhalászott belőle egy fényképet. Naruto kézbe vette. Egy átlagos méretű két volt, amelyen két személy állt. Az egyik az általa már oly jól ismert Yondaime Hokage, Namikaze Minato, az apja. A másik pedig egy nő volt, akitől az első pillantásra is elfogta az otthon érzete.  Gyönyörű nő volt, hatalmas vörös hajzuhataggal és hívogató tekintettel. Egyik kezével a férje vállába kapaszkodott, a másikkal a már gömbölyödő hasát tartotta. Minato keze az övén nyugodott.

- A neve Uzumaki Kushina. Biztosan olvastál már róla.

Nagyon is jól ismerte a Kushináról szóló történeteket. A híres Akai Chishio no Habanero (Vörös Forró Vérű Habanero), a Harmadik Nagy Shinobi Háború egy újabb hősi alakja. Naruto könnyei ismét eleredtek, ahogy magához ölelte az egyetlen családi képet, ami valaha készülhetett róluk.

Közben pedig hallgatta, amit az öreg Hokage mesél. Azt, hogy az édesanyja volt a Kyuubi no Yoko előző jinchurikije, és a születése napján valami nagy baj történt és a Kyuubi elszabadult. A szülei együttes erővel fékezték meg a rókát, akinek Minato egyik felét magával együtt lepecsételte a Shiki Fūjin (Halálisten Ölelése) jutsuval, amiért az életével fizetett. A másik felét pedig Narutoba zárta. Az öreg azt is elmondta, hogy Kushina még életben volt, amikor rájuk találtak és ő volt az, aki elmondta nekik Naruto nevét és Minato utolsó kívánságát, hogy a fiukat hősnek tekintsék. Ez után ő is meghalt, mert ha egy jinchurikiból kiszívják a démont, az kivétel nélkül belehal.

- A képet… megtarthatom?

- Mindig is a tied volt Naruto. –felsóhajtott. –Sajnálom, hogy eddig eltitkoltam előtted a kilétüket.

- Semmi baj Hokage-sama. –mondta a szemét dörzsölve. –Így könnyebb volt megvédeni. Tudom, hogy egész Iwa és Kumo csak arra vár, hogy visszafizesse a kölcsönt az apámnak. A szavamat adom, hogy hallgatni fogok.

A Hokage ismét csak mosolyogni volt képes a fiú bölcsességén. Lelki szemei előtt látta, ahogy a két szülő áll a szőke mögött, és annyira büszkék, amennyire egy szülő csak lehet. Ő is pontosan olyan büszke volt, mint egy nagyapa.

- Van itt számodra még valami. –mondta az öreg és odasétált Minato fényképéhez.

Intett Narutonak, hogy menjen oda. A kép mögött egy széf volt, amit egy nagyon erős pecséttel zártak le. Csak a család tagjainak vérével volt nyitható. Naruto megharapta az ujjbegyét és a pecsét közepére nyomta. Az aprócska széfben két napló volt, egy tekercs és egy kulcs. Naruto kérdő tekintettel nézett fel az öregre.

- Mind a tied Naruto. Ez az örökséged.

A fiú remegő kezekkel vette ki a tárgyakat. A Hokage tanácsára lepecsételte őket, hogy majd mikor készen lesz rá, egy nyugodt helyen átböngészhesse őket. Miután ezzel végeztek, Naruto elbúcsúzott és sétálva indult haza a Holdfényben. Életében először, nem érezte magát igazán árvának.


Este Naruto meditatív pozícióba ült és meglátogatta a rókát. Kyuubi már várta, hiszen látta, mi zajlott le a Hokage irodájában.

Elmondta Narutonak, hogy a születése éjszakáján a Yondaime mindent megtett, hogy a pecsétet zárva tartsa. Ekkor bukkant fel egy rejtélyes alak fekete köpenybe burkolózva, amin vörös felhők voltak. Arcát egy narancssárga, csavaros maszk fedte. Megfenyegette a Hokagét, hogy végez Narutoval, ha nem adja át neki Kushinát. Amíg Minato biztonságos helyre vitte a fiát, addig a férfi, aki magát Madarának nevezte feltörte a nőn levő pecsétet, megidézte a Kyuubit a külvilágra és a Sharingannal Konoha ellen uszította.

A róka következő emléke az volt, hogy lassan felébred az irányítás alól, de nem sikerült megfékeznie magát abban, hogy a Madara nevű férfi ne használja fel. Ő kényszerítette a rókát, hogy megtámadja az újszülöttet, akit így a szülei a saját testükkel védtek meg.

- Ez a Madara még véletlenül sem Uchiha Madara… ugye?

Kyuubi felsóhajtott.

- Ismerem Uchiha Madara chakráját, mint a sajátomat. Az Madara volt.

- De hogy lehet ez? Ha valahogy varázslatosan életben is maradt, akkor már kilencven éves volt!

A róka megrázta a fejét.

- Vannak olyan módszerek ezen a világon, amivel meg lehet hosszabbítani egy ember életét. Vallások és tiltott teknikák.

A szőke a hajába túrt.

- Mekkora az esélye annak, hogy még mindig életben van?

- Nem tudom kölyök. De ha életben is van, többé nem engedjük neki, hogy védtelenül kapjon minket! –jelentette ki. – Inkább végzem a Shinigami gyomrában, mint egy Uchiha kenneljében!

Naruto csak bólintani tudott. Hosszú ideig hallgattak. Végül a szőke egy cinkos rókavigyorral nézett fel rá.

- Azt mondtad, ha végzek az akadémiával, elárulod a neved!

- Azt mondtam, ha levizsgáztál! –vigyorgott a róka. –Majd ha a Jonin senseied is átenged és hivatalosan is Genin leszel.

Naruto megforgatta a szemeit.

- Akkor két hét múlva!


Másnap sürgető kopogásra ébredt. Kikászálódva az ágyból szélesre tárta az ajtót, ami mögött aggódó barátnőjét fedezte fel. Miután a lány végigmérte és megbizonyosodott, hogy semmi baja, egy meleg mosollyal üdvözölte.

- Jó reggelt Naruto-kun. –mosolygott.

- Jó reggelt Hinata-hime.

Beinvitálta, és amíg ő elment zuhanyozni és öltözni, addig a lány neki fogott készíteni egy könnyű reggelit. Megvolt már ez a szokásuk. Hinata korán reggel, amikor a falu még az igazak álmát alussza, átoson hozzá, a csendes lakásba, ahol nem zavarja őket senki és élvezik egymás társaságát. Naruto reggeli rutinja tovább tartott a megszokottnál. Hinata reggeli közben látta alkalmasnak, hogy rákérdezzen.

- Valami gond van Naruto-kun?

Naruto villája megállt mozdulat közben. Lassan felállt és aktiválta a házban elhelyezett pecséteket, majd a tegnap esti pecsétből megidézte a fényképet, amit a Hokagétól kapott. Amikor a lány kezébe adta, annak hirtelen elállt a lélegzete. Elkerekedett szemekkel nézett fel szerelmére, a szőke meg csak egy mámoros mosollyal bólintott.

Hinata könnyek közt ölelte magához szerelmét. Sokáig csak ültek a kanapén és beszélgettek. Naruto megnézte a két tekercset is, amit a szülei ráhagytak. A Kushina tekercsében egy könyv volt, amelyben az édesanyja leírta a kedvenc jutsujait. Mivel szél és víz elemű volt, leginkább erre az elemekre korlátozódott.

A Minato tekercsében szintén egy könyv volt, mellé pedig valami, amitől a két fiatalnak eláll a lélegzete.

- Ez csak nem…? –suttogta Hinata.

- De igen. –lehelte Naruto és áhítattal kézbe vette a fegyvert.

A Yondaime híres háromágú kunaija, amit a Hiraishinhez használt. Naruto sietve nyitotta ki a könyvet, ami mellette volt. Ami benne volt, attól még inkább megdöbbent. Kushinához hasonlóan Minato is a legpraktikusabb jutsuit jelenítette meg. Ezek között pedig ékes díszként jelent meg a két világhírű technika, a Rasengan és a Hiraishin. Míg előbbiről pontos leírást ad, utóbbi esetében csak az alap pecsétet mutatta meg és a lépéseket, ami alapján Narutonak el kellett indulnia. Ez annak volt betudható, hogy minden Hiraishin használónak ki kell fejlesztenie a saját pecsétjét. Ám azok alapján, amit ott látott, legfeljebb egy fél évébe kerülhet.

Naruto gyorsan visszapecsételte az értékeket és elrejtette őket. Befejezték a reggelit és úgy döntöttek, egymásnak szánják a napot.


Két hét múlva Naruto és a barátai az akadémia előtt álltak. Ma fogják kiválasztani a Genin csapatokat és a Jonin senseieket. Naruto most először lépte át ezeket a kapukat teljes felszerelésben. Elképesztő érzés volt.

- Szerintetek mennyi az esélye, hogy legalább ketten egy csapatba kerülünk? –kérdezte Ino.

- Nektek elég sok. –mondta Naruto. – A nyakamat rá, hogy idén is bedobják a jól bevált Ino-Shika-Cho triot a közösbe.

- Kellemetlen.

- Már mér lenne kellemetlen, te lusta dög? –rivallt rá Ino, miközben egy barackot nyomott a fejére.

- Pont ezért. –sóhajtotta a fiú.

Choji hozzászólása kimerült a majszolásának hangjában. Naruto csak nevetett rajtuk, miközben még Hinata is halkan kuncogott a jeleneten.

- Ha már itt tartunk, nektek is jó esélyetek van egy csapatba kerülni. –fordult a szőke Hinatához és Shinohoz.

A fiú bólintott.

- Egy követő csapat. –helyeselt Hinata. –De akkor veled mi lesz Naruto-kun?

- Áh, én majd csak elleszek valahol. –nevetett. –Nézzük a jó oldalát a dolognak. Mennyi az esélye, hogy egy csapatba kerülök a Temével?

- Gyakorlatilag nulla. –bólogatott Shikamaru. –Ti ketten vagytok az osztály legerősebb fiújai. A legjobbakat általában a legrosszabbal szokták összerakni.

- Szóval valami civilekkel, mi? –gondolkozott hangosan a szőke.

Ebben a pillanatban az egyik klónja eloszlatta magát. Naruto arcán egy napnál is fényesebb mosoly ragyogott fel és felkapta Hinatát a levegőbe, aki ismét pipacs vörösre pirult.

- Megcsináltam Hinata-hime! Egyikük rájött a nyitjára!

- G-gratulálok Naruto-kun! –mosolygott szívből a lány.

- Mégis mihez? –pislogtak a többiek.

Naruto magára öltött egy róka vigyort és Hinatának is huncut fény költözött a szemébe.

- Titok. –suttogták egyszerre.


Az osztályban Naruto odáig volt és vissza a boldogságtól. Az egyik klónja éppen most robbantotta szét sikeresen a gumilabdát, ami a Rasengan tanulásának a második szakasza volt. A fejlett chakra kontrolja és a klónos edzésmódja miatt az első lépésen, a vizes lufi kipukkasztásán már az első héten túl esett. Már csak a harmadik lépés van hátra, maga a jutsu létrehozása minden segédeszköz nélkül.

Amíg a klónok ezzel voltak elfoglalva, addig az ő szabadidejének nagy részét a Hiraishin pecsét kifundálása kötötte le. Szinte semmi konkrétat sem csinált még, inkább behatóan tanulmányozta az alap pecsétet. Az apja valóban egy fuinjutsu mester volt. Elképesztő szinten dolgozott.

A naplóikat is végig olvasta. Olyan érzése volt, mintha így valamennyire mégis részévé vált volna az életüknek, és ők az övének. Ennél közelebb már csak akkor lesznek, ha elsajátítja a rá hagyott jutsukat és tovább élteti a nevüket. És amint felér az ő örökségükhöz, a következő lépcsőfok már az Amaterasu-samanak való megfelelése lesz.

Mámoros tervezéséből Iruka-sensei hangja zavarta fel.

- A hetes csapat tagjai: Uzumaki Naruto –az osztály fele keresztbe tett ujjakkal reménykedett a neve elhangzásában, a lányok egy része pedig pont az ellenkezőjéért imádkozott. – Haruno Sakura, - vegyes hangzavar, tiltakozások és megkönnyebbülések kavalkádja. A fiúk egy sajnálkozó pillantást küldtek felé. Ő kapta a bansheet. Emlegetett rózsaszín hajú sorscsapás éppen próbálta legyilkolni Narutot a szemeivel. –És Uchiha Sasuke. A Jonin sensei pedig Hatake Kakashi.

Naruto figyelmen kívül hagyta a két csapattársa gyűlölködő pillantását és inkább a tanárára koncentrált.

- Iruka-sensei, feltehetek egy kérdést?

- Kérdezz csak.

- Biztos ez a felosztás? Csak mert én és Sasuke osztályelsőként végeztünk, Sakura-san pedig kiemelkedő eredményeket mutatott az írásbelin, ha máshol nem is. –Páran felröhögtek a megjegyzésre. –Ez nem igazán tűnik kiegyenlített elosztásnak.

- Ezt megvallom én is így gondolom, - kezdte a sensei –viszont a csapatokat a Hokage-sama állította össze, így biztosra veszem, hogy megvolt a megfelelő oka erre.

- Értem, köszönöm a választ.

- Tovább! Nyolcas csapat: Aburame Shino, Hyuuga Hinata és Inuzuka Kiba. Jonin sensei Yuuki Kurenai.


A többi csapat Jonin senseie már több mint egy órája megérkezett értük. Naruto egy sóhajjal vette tudomásul, hogy ezen túl el kell viselnie a két sorscsapást. Ez nyílván valóan a Hokage ötlete volt, hogy bebiztosítja, Kakashinak őt is át kell engednie. Másképp a „falu hercege” is bukik, és azt a tanács soha nem engedné meg.

Hatake Kakashi. A Másoló Ninja vagy Sharingan Kakashi, akiről úgy tartják, hogy több mint ezer jutsut lemásolt már. Egy örökös késő és perverz. De legalább erős. Narutonak mégis kételyei voltak azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogja komolyan venni a feladatait senseiként.

Ismét végignézett a csapattársain. Mindkettejükben lenne potenciál, amit a megfelelő tanár nagyon ügyesen ki tudna aknázni. Ha Kakashi siralmas munkát végez, akkor majd megpróbálja finoman a saját kezébe venni a dolgokat.

Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és egy ezüsthajú küklopsz dugta be rajta a fejét. Végigjártatta a tekintetét az emo kisugárzású Temén, az éppen neki udvarló rajongólányon és az ablakban ülő és olvasó szőkén.

- Az első benyomásom… még nem egészen teljes. Találkozzunk a tetőn tíz perc múlva.

Ezzel nyoma veszett. A másik kettő morogva indult meg az ajtó felé. Naruto már éppen utánuk szólt volna, de a sors megelőzte, mert amint a Teme kitette a lábát a folyosóra, máris botló drót áldozata lett, aminek hatására nem kevés liszt ömlött a nyakába.

- Talán jobb lenne, ha nem a megszokott úton mennénk. –vetette fel óvatosan a szőke.

A rózsaszín banshee, miután sikeresen félig megsüketítette mind a kettejüket az aggódásával, csak azért is a megszokott úton indult felfelé. Naruto oldalra sandított a még mellette álló pórul járt Uchihára.

- Nyílván telepakolta az egész folyosót csapdákkal. –biccentett a fejével az aktivált felé. –Nem hiszem, hogy kellemes lenne.

- Fogd be Dobe. Mennyi az esélye, hogy egymás után elhelyez kettőt? –leckézette Kacsasegg és felhúzott orral elindult Sakura után.

A folyosóról hirtelen sikoly hangzott. Naruto reflexből felgyorsult, hogy a lány segítségére siessen, ám nem volt akkora probléma, ami a beavatkozását igényelte. Csak egy kunai állt a falba a lány feje búbja felett egy ujjnyival.

Szadista sensei. Gondolta, miközben rángatózott a szemöldöke.

- Akkora az esélye, Teme, mint hogy az osztály két legjobb tanulója egy osztályba kerül.

A másik kettő azért sem vett tudomást róla és tovább haladtak az eredeti úton. Naruto vett egy mély lélegzetet. Megfordult a fejében, hogy a sebességével előre rohan és felfelé remélhetőleg az összes csapdát sikerül aktiválnia és hatástalanítania. De ezt az ötletet inkább elvetette, mert 1. Ha valaha ki akar jönni az Uchihával, előbb közelebb kell hoznia a saját szintjéhez, mielőtt elkezd „felvágni” és 2. Tanulják csak meg, hogy a hőben a vas is meghajlik.

Amint azok ketten kiértek a látóteréből. Shunshin segítségével eltűnt.


Kakashi az épület tetejének korlátján ült és halkan kuncogott, nem tudni, hogy a híres narancsságra könyvecske miatt-e vagy az épületből kiszűrődő válogatott halálsikolyok hallatán.

Nemsokára befutottak a háborús hősök, magukon viselve szinte az összes csapdájának nyomait. A szöszi azonban sehol sem volt a láthatáron. A könyv majdnem kiesett a kezéből, amikor egy kunait érzett meg a nyaka jobb oldalán. Naruto pont olyan szögben tartotta a fegyvert, hogy a másik két diák akkor sem láthatta volna, ha éppen feléjük néznének.

- Attól hogy Geninek vagyunk, neked még résen kell lenned, sensei. –kuncogott mögötte a keresett szőke, majd annyira lehalkította a hangját, hogy csak a küklopsz hallja. –Egy ANBUnak ennél nehezebben megölhetőnek kell lennie, nem igaz, Inu-san?

Ez után Naruto végigvizsgálta a padot lehetséges csapdák után, majd felült a felsődeszka tetejére, a lábát téve az ülőkére. A hátán levő tekercs miatt másképp nem lett volna képes kényelmesen ülni. A másik két csapattársa is helyet foglalt, miközben felváltva gyilkos pillantásokat küldtek hol a szőke, hol a küklopsz felé. Az említett Jonin úgy nézett a szőkére, mintha egy pillanatra szellemet látna. Az az arc, az a hanghordozás. Naruto kiszúrhatta a zavarát, mert egy kissé veszélyes mosolyt küldött felé.

Minato-sensei…

- Rendben van! –zökkentette ki magát a döbbenetből. – Akkor mit szólnátok egy kis bemutatkozáshoz? Ki kezdi?

- Mondjuk te sensei. –könyökölt a saját térdére Naruto és a tenyerébe támasztotta a kezét. –Hogy lássuk, mit értesz bemutatkozás alatt.

Kakashi felsóhajtott.

- A nevem Hatake Kakashi. Hogy mit szeretek? Ahhoz még fiatalok vagytok. Nem tartozik rátok, hogy mit nem szeretek. Az álmom? Hát, nem is tudom. Még nem gondolkodtam rajta. –Küldött feléjük egy Szem Mosoly Jutsut. –Kezdje a rózsaszín.

A nevén kívül semmit sem nyögött ki. Szaladt át a három diák fején a gondolat.

- Haruno Sakura vagyok. Amit szeretek, vagyis akit szeretek… - Sasuke felé sandított és elpirult. –Az álmom… - még jobban elpirult.

- És mi az, amit nem szeretsz? –vágott az ábrándozása közepébe a férfi.

- Az Naruto-baka! –jelentette ki, miközben vádlón rá mutatott.

A szőke csak megforgatta a szemeit.

- Értem. Most az emos szépfiú.

- A nevem Uchiha Sasuke. Szinte semmit sem szeretek. Igazából kevés dolog van, amit nem gyűlölök. Álmokat nem kergetek. Életcélom van és el is érem. Feltámasztom a klánomat és megölök egy bizonyos személyt.

Akkor jobb, ha összekaparod magad Teme. Fintorgott fejben Naruto. Ekkor mindenki felé fordult.

- A nevem Uzumaki Naruto. Szeretem Hinata-himét, a társaimat, az edzést, és a kihívásokat. Nem szeretem a hangos és öntelt egyéneket. Az álmom az, hogy elég erős legyek ahhoz, hogy három, általam nagyra becsült személy büszke lehessen rám.

- Nos, rendben. –bólintott a Jonin. –Holnap nyolckor találkozunk a hetes gyakorló pályán, ahol eldöntjük, melyikőtökből lesz Genin.

- De hát sensei, mi már levizsgáztunk. –pislogott döbbenten Sakura.

- Az akadémián igen. Ám a végzősök közül csak kilencen lesznek Geninek. A többiek mennek vissza az akadémiára. Holnap letesztellek bennetek. Oh, és ha elfogadtok egy tanácsot, ne egyetek semmit, mert úgyis kihányjátok.

Shunshinnal eltűnt.


Másnap korán reggel már mind a hárman ott voltak a megbeszélt időpontra, csak éppen a sensei hiányzott. Naruto az éjjel azt latolgatta a képességeinek hány százalékát érdemes használnia a teszt végrehajtásakor. Nem szerette volna leleplezni például a senjutsu tudását, de ha a helyzet megköveteli, akkor semmitől sem riad vissza. Később úgy is be kell avatnia a senseiét a képességeibe.

Legfeljebb lazít egy kicsit az ellenállás pecsétjein.

Egyelőre még a Ryugokugant sem szerette volna bevetni. Eddig csak kémkedésre használta, harc közben legfeljebb állatok ellen. Meglepetésnek jó lenne, de inkább úgy döntött kivárja azt a pontot, ahol már bízhat valamennyire a csapattársaiban.

Gondolataiból gyomorkorgás zavarta fel. Meglepetten pislogott a két csapattársára.

- Ti komolyan nem ettetek otthon?

- Kakashi-sensei azt mondta, hogy ne együnk, mert hányni fogunk. –dorgálta meg Sakura, mintha egy hülyéhez beszélne.

- Oh, és melyik a rosszabb? Viszont látni a reggelidet, vagy legyengülten nézni szembe egy Jonin szintű ninjával? –vágott vissza Naruto, próbálva minimálisra csökkenteni az ingerültséget a hangjában.

Sakura már éppen dünnyögött volna valamit, amikor Sasuke is megszólalt.

- A 24. shinobi szabály az, hogy mindig kövesd a vezető parancsait. – A banshee helyeslően bólogatott.

- A sensei azt mondta, hogy „azt tanácsolja”.  –forgatta a szemeit Naruto. –Parancsról szó sem volt.

A szőke sóhajtva megvakargatta a tarkóját. Már a startnál zseniális baklövésekkel néztek szembe. Leoldotta a hátáról a tekercset és pár idézés múlva már a kezében volt egy ételes doboz. Feléjük nyújtotta.

- Nekem is érdekem, hogy jól szerepeljetek. –magyarázta. –Legközelebb azért nézzetek egy kicsit a dolgok mélyére.

Sasuke, habár bosszankodva, de elfogadta a reggelis dobozt. Ő meg Sakura percekig csendben ettek, miközben Naruto az egyik szemben levő fa árnyékában meditált. Mikor végeztek, vett egy mély levegőt és beszélni kezdett.

- A legjobb lenne, ha beavatnánk egymást abba, hogy mire vagyunk képesek. Így nem kell ezzel időzni, ha gyorsan kell tervet kovácsolni.

- És mégis ki tett meg téged főnöknek Dobe? –morgott Sasuke, Sakura pedig kiskutya módjára hevesen bólogatott.

Nyugalom. Csapattárs. Ne rúgd le a veséjét.

- Senki Teme. Én nem is parancsolgattam, ez csak egy javaslat volt. Vagy talán van egy épkézláb indokod az ötlet ellen?

A fekete hajú hallgatott.

- Komolyan? –rázta a fejét a szőke. –Rendben van Teme. Akkor elmondom én. Közép- és nagytávolságú támadásaim is vannak egyaránt. A Yondaime által használt stílust gyakorlom már öt éve és leginkább kunai és wakazashi párost szoktam használni. Abszolút béna vagyok minden fajta genjutsu terén, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy ugyan azon okok miatt a genjutsuk nagy része nem hat rám. Na? Valaki?

Sakura még mindig úgy nézett rá, mintha sorscsapás lenne két lábon, de meglepetésére az emo herceg beszélni kezdett.

- Közeli és középtávolsági támadásaim vannak. A klánom egyes tűz jutsujait használom és az akadémián tanult taijutsu stílust. A fegyverkezelésem 9,7 hét volt az akadémián. A genjutsu nem igazán érdekelt.

Mind a ketten a rózsaszín hajú lányra néztek. Ám mielőtt megszólalhatott volna, Kakashi méltóztatott megérkezni egy órás késéssel. A hírneve alapján még ez is fejlődésnek számított.

- Késett! –üvöltötte Sakura.

- Áh, tudjátok, hogy megy ez. Találkoztam egy öreg nénikével, akinek segítettem hazacipelni a szatyrokat. Visszafelé pedig elvesztem az élet ösvényén.

- Meg a nagy francokat! –toporzékolt a banshee.

- Nos, akkor kezdhetjük? –három bólintás volt a válasza. –Remek! A feladat nagyon egyszerű! Szerezzétek meg tőlem ezt a két csengőt. Akinek délre nincs csengője, nem kap ebédet és mehet vissza az akadémiára. Oh és egy jó tanács. És azt tanácsolom, hogy úgy gyertek nekem, mintha meg akarnátok ölni, másképp esélyetek sem lesz. –letette az órát a középső oszlopra. –És… Rajta!

Mind a három genin az árnyékok közé vetette magát. Naruto azonban csak addig, amíg létre nem hozott magából tíz klónt. Az egyiknek a kezébe adta a tekercsét, majd egy átalakult klónt vett a hátára. A következő pillanatban már az első kunai a kezében volt. Kilőve az ágak közül a Joninnak vetette magát.

Kakashi megdöbbenve ugrott el a hirtelen agresszívvé vált szőke útjából. A levegőben még kivédett három senbon tűt, majd elmenekült a földön már készenlétben váró fiú kunai párbajai elől. Amint sikerült kellő távolságot ékelnie maguk közé, szinte azonnal eltette a kezében levő könyvet. A fiú sebességét nem lehetett félvállról venni.

Az is megdöbbentette, hogy miféle változáson ment át. A mosolygós szőkének nyoma sem volt, szemeiből és vonásaiból minden életvidámság eltűnt. Csak egy jéghideg maszk maradt a helyükön. Egy fegyver arca.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar komolyan veszel sensei. –még a hangja is mélyebb lett!

- Hogyan értél el ekkora sebességet Naruto? –maga is előhúzott egy kunait.

- Egy ninja nem árulja el a titkait az ellenségének. Azt mondtad, úgy támadjak, mintha meg akarnálak ölni. Ennél fogva ellenségek vagyunk.

- Ejnye, de komoly vagy. –jelent meg a verejtékcsepp Kakashi homlokán.

Naruto felé hajította a kezében levő fegyvert, és amíg a Jonin a kivédéssel foglalkozott, addig a sebességét használva eltűnt és jobbról támadt. Taijutsu párbaj következett. Naruto rúgását Kakashi tenyérrel állította meg az arca mellett, majd a másik kezével kivédte a fiú öklét, amivel gyomorba akarta vágni. Naruto, miután egy keze és egy lába csapdába esett, úgy döntött, hogy Kakashi ellen fordítja a helyzetet és a másik lábával erősen ellökte magát a földről, megpróbálva satuba fogni a férfi nyakát. Ez a próbálkozása sem jött össze, ám nem is ez volt a célja. Még egy pillanat kellett volna és enyves kezével megszerezte volna a csengőt, ám Kakashi Kawamiri (Helycsere) segítségével meglépett, és tőle pár méterre ért földet.

Ekkor az ágak közül két pontról shurikenek kezdtek záporozni, ami miatt a Jonin menekülésre kényszerült. Amint a fémeső abba maradt, veterán ösztönei megszólaltak és azonnal a levegőbe ugrott. Egy pillanatra rá azon a ponton ahol állt, egy Naruto klón tört ki a földből.

- Doton: Shinjū Zanshu no Jutsu. – Suttogta elképedve a Jonin.

Ez után pusztán a jó szerencséjének köszönhette, hogy nem lopták meg egy csengővel, ugyanis Naruto a következő pillanatban felé hajított egy démon szél shurikent, amit fogalma sem volt, honnan szedett elő. Amint kikerülte, észrevette, hogy a fiú hátáról hiányzik a tekercs. Csak a tapasztalata miatt sikerült időben felfognia, hogy mi történik, és a következő pillanatban még a levegőben megfordult és gyomron rúgta az enyves kezű klónt, aki egy füstfelhőben köddé vált.

Ez úttal rajta volt a sor, hogy meglepje a szőkét. A saját sebességével azonnal az eredeti előtt termett. Naruto hálát adott Amaterasu-sama nevének, hogy az ösztönei nem kapcsolták be a Ryugokugant. A Jonin mellkason ütötte és a két méterre mögötte levő fának esett. Amíg hörögve próbált levegőt venni, addig a Másoló Ninja pár pillanat alatt már a fához is kötözte ninja drót segítségével.

Narutot kiverte a hideg veríték, ahogy próbálta a torkában levő gombóccal együtt lenyelni a hirtelen felbuggyanó emléket.

- Lenyűgöző teljesítmény Naruto. –összeborzolta a haját egy Szem Mosoly Jutsu kíséretében. –De sajnos még így is kevés. Most pedig, ha megbocsájtasz, levadászom a másik kettőt.

Naruto felsóhajtott, majd felnézett az ágak közé, ahol egy klónja várt készen létben. Az bólintott és készített még egyet, ami azonnal el is oszlatta magát, így szétosztva a csata eredményének emlékét a többi, közben aktívan működő klón között. Végül leugrott a fa mögé és kiszabadította az eredetit egy szél chakrával megerősített kunai segítségével.


A Sasukét figyelő klón szemei összeszűkültek, amint megkapta a csata emlékeit. A következő percben egy sikoly töltötte be az erdőt. Egy fél perc múlva egy újabb klón emlékeit kapta meg, miszerint Kakashi genjutsut bocsájtott Sakurára, akit a klón társa jelenleg az eredeti Narutohoz visz. Ez azt jelentette, hogy most Sasukén volt a sor.

Egy szem klónként nem tehetett sokat a fiú érdekében, mert ha eloszlatják, akkor az eredeti információ nélkül marad. Végül úgy döntött, hogy létrehoz egy újabb klónt, aki majd Hengével felveszi egy madár alakját és végignézi a harcot. Az ujjait a már jól ismert kereszt alakba emelte és már suttogta volna a szavakat, amikor megérezte a rohamosan felé közeledő jelenlétet. Azonnal elugrott az ágról, így még éppen kivédve Kakashi becsapódó öklét, ami alatt recsegve tört szét az ág.

Természetesen az Uchiha is felfigyelt az akcióra és amint a szőke klónja mellé érkezett, már neki is fogott volna faggatózni.

- Nem én vagyok az eredeti. Nincs sok chakrám, süss el egy Katon: Gokakyu no Jutsut és rohanj a tisztás felé!

- Dobe, nekem te ne –kezdte volna a „kushadj fényes színem előtt te szánalmas szolga” szöveget.

A következő pillanatban kunaiok záporoztak rájuk szemből, Sasuke pedig túlságosan el volt foglalva a felháborodásával ahhoz, hogy időben észrevegye és kitérjen előle. Naruto klón megragadta a karját és maga elé rántotta, a saját hátát tartva a fegyverek felé, amelyekből nem is egy célba is talált.

- Mi a… - lehelte döbbenten a sötét hajú fiú.

- Tisztás. –hangsúlyozta a klón, mielőtt füstfelhővé foszlott szét.

Az utolsó Uchiha egy pillanatra még döbbenten figyelte a helyet, ahol a szőke hasonmása eltűnt, majd megrázta a fejét és rohanni kezdtet a tisztás felé.

Az árnyak között egy küklopsz lenyűgözve nézte végig a jelenetet.


Naruto felszisszent a klóntól kapott emlékekre. Biccentett a mellette levő két hasonmásnak, akik azonnal kilőttek a fák közé, ahol találkoznak majd Sasukéval és feltartják az esetleges üldözőjét. Egy újabb klón a hátára vette a még mindig genjutsu alatt levő rózsaszín hajú lányt.

A szőke közben lótusz ülésben ült a földön és senjutsu segítségével szemmel tartotta, hogy mi történik az erdőben. Amióta Kakashi magára hagyta, végig azon gondolkodott, mi lehet a vizsga igazi értelme. Nyílván való volt, hogy egyikőjük sem lehet ellenfele a joninnak, ha igazán komolyan veszi. Még akkor sem, ha egyszerre mennek rá…

Oh, én barom…

Fél perc múlva megérkezett Sasuke.

- A klónjaim nem bírják sokáig. –tápászkodott fel. – Kell egy terv.

- Na, ne mond! –forgatta a szemét az Uchiha.

- Sasuke figyelj, nincs sok időnk. Tudod, hogy ez a teszt lehetetlen számunkra egyenként. De ha csapatban dolgozunk, akkor talán lehet esélyünk.

- Már miért akarnék én pont veled dolgozni?

- Most? –döntötte oldalra a szőke. –Hogy átmenjünk. Később? Hogy te is bízhass abban, hogy védem a hátad. –hirtelen felkapta a fejét. –Mennünk kell, mindjárt itt lesz. Az egyik klónom már a vizsga eleje óta készít egy rejtőzködő pecsét burkot. Ott nem fog tudni egy ideig kiszimatolni minket. Erre!

Naruto és a klón, hátán a lánnyal, kilőtt a fák közé. Sasuke pár másodperc után követte őket.


A földalatti helyiség, amit a klón rögtönözve hozott létre alig volt elég a három genin számára. Ám jobb volt, mint a semmi és egy ideig még a Másoló Ninja orra elől is elrejtette őket. Miután Sasuke végre hajlandóságot mutatott, Naruto elmagyarázta neki az elméletét, miszerint az igazi vizsga az, hogy hajlandóak-e csapatként dolgozni.

Ez után pár lépésben kidolgoztak egy tervet, aminek halvány őszi rózsa volt az esélye, hogy beválik, de legalább kombinálták egymás képességeit. Miután mind a hármuknak találtak feladatot benne, Naruto feloldotta a Sakurát kiütő genjutsut. Megbeszélték, hogy Sasuke úgy hozakodik elő az ötlettel, mintha egyedül az övé lenne, mert akkor a lány kiskutya módjára fog engedelmeskedni.

A banshee első reakciója egy sikoly lett volna, ha az Uchiha nem fogja be a száját.

- Sakura figyelj. Ez a vizsga túl nehéz nekünk egyesével. Van egy tervem, amiben rád is szükségem van. Hajlandó vagy segíteni?

A lány a Szív Szem Jutsu támogatásával bólintott. Ez után Sasuke és Naruto ledarálták neki az ötletet, közben végig olyan utalásokat szúrtak közbe, ami Sasuke malmára hajtotta a dicsőséget, csak hogy a lánynak egy rossz szava se legyen. Mikor végre mind a hárman tudták a feladatukat és kimásztak a föld alól, Naruto hagyott mindkettejük mellett egy klónt, ami majd eloszlik, amikor készen vannak és visszament a tisztásra, ahol Kakashi már várta.

- Áh Naruto! Milyen kedves, hogy csatlakozol hozzám. –gúnyolódott a küklopsz.

A szőke válasz helyett csak megidézte a karvédőjéből a wakazashiját. Az ellenállás pecséteket még lazábbra engedve az elérhető legnagyobb sebességével támadott, ez úttal szinte „szégyentelenül” használva apja harci stílusát. Kakashi képtelen volt leplezni döbbenetét, amint két kunai társaságában penge táncra hívta a szőkét.

Mindez percekig tartott. Naruto kissé hátrányban volt, amit néha egy klónnal kompenzált, de még így is kapott egy vékony vágást a jobb szeme alá. Amint megkapta a második klónjának az emlékeit, a megbeszélt jel szerint három shurikent hajított Kakashi felé, aki könnyűszerrel védte ki őket. Naruto ekkor oldalra ugrott, ahol közben Sasuke landolt és a vállára tette a kezét.

Kakashi szét akarta választani őket, ám erre nem volt lehetősége, mert a lombok között egy hirtelen feltűnő kunoichi fegyverzáport zúdított a két küzdőfél közé. Naruto készített magából és Sasukéból is hat klónt, majd a megfelelő kézjelek után az Uchihák egyszerre elkiáltották magukat.

- Katon: Gokakyu no Jutsu!

Erre pedig a szőkék egyszerre visszhangozták.

- Futon: Reppusho no Jutsu!

A szél támadás azonnal egybeolvadt a tűzgolyókkal, valóságos tűzhullámot hozva létre. A jutsu tíz másodpercig tartott, a klónok pedig azonnal eltűntek. Naruto halántékán lecsordult egy izzadtság csepp. A következő pillanatban a senjutsuval megtámogatott érzékei veszélyt ordítottak és félrelökte Sasukét az útból. Lába alatt besüppedt a föld a jól ismert Doton jutsu miatt.

A következő pillanatban már egy jobb napokat is látott Kakashi tartotta a hűvös pengét a torkának.

- Sakura! –szólította fel a lányt. –Kötözd Sasukét az egyik oszlophoz, vagy Naruto barátunk csúnyán végzi.

Mielőtt a rózsaszín bármit reagálhatott volna, az Uchiha legalább hat Shurikent hajított Kakashi felé, aki elkapta a pengét a szőke torkától és azzal védte a támadást. Ekkor az egyik fa tövéből egy nagyon ismerős hangot hallottak meg.

- Doton: Dochū Senkō!

Habár a jutsu gyengének számított a saját mércéjén belül, valószínűleg a tanulás egyik első fázisában volt, arra éppen elég volt, hogy meglazítsa a földet az eredeti körül, aki, amint módja nyílt rá, eltűnt a csapdából és Sasuke oldalán termett, wakazashival harcra készen.

- Dobe.

- Tudom Teme.

Naruto elhajított négy shurikent, amiket Sasuke meggyújtott egy újabb tűz jutsuval. Amíg Kakashi hárított, addig a két fiú szétrebbent és két oldalról kezdték ostromolni a küklopszot, ami leginkább abból állt, hogy Naruto lefoglalta, Sasuke pedig megpróbálta megszerezni a csengőket. Sakura időnként, amikor a sensei megpróbált elhátrálni, hogy egy oldalra terelje a két fiút, távolsági fegyverekkel bírta jobb belátásra a férfit. Egészen addig, amíg a rózsaszín maga bele nem sétált egy csapdába, ami a lábánál fogva fellógatta a fára. Annyi szerencséje volt, hogy reggel még magára vett a ruhája alá egy rövid fekete nadrágot.

- Sasuke, menj!

Az Uchiha ekkor már kérdés nélkül indult meg a lány felé, ám oldalra kellett ugrania, amikor Kakashi hirtelen előtte termett és támadott. Ezt azonban Naruto védte ki, majd szinte vért izzadva próbálta elég ideig lefoglalni a Jonint, amíg a kunoichi kiszabadításra nem került.

- Doton: Ganchuusou.

Amint az Uchiha megfordult, egy verejtékcsepp indult meg a tarkóján. Kakashi éppen ekkor emelte fel a tenyerét a földről, Naruto pedig legalább tíz szikla tüske közé volt beszorulva. Egyik sem okozott sérülést, de gyakorlatilag mozgásképtelenné tették. A szőke éppen kapálózva próbálta áttörni a tüskéket és kiszabadulni.

Kakashi azonban mögötte termett és tarkón ütötte, amitől elvesztette az eszméletét.

- És most a másikat. –ropogtatta ki az ökleit.

Sasukénak esélye sem volt a sensei sebessége ellen, így kapott pár csúnya ütést. A háta találkozott az egyik fával. Lihegve törülgette a jobb kézfejével a szája sarkát. Azzal, hogy Narutot kivonták az egyenletből, elszállt az egyetlen esélyük. Ekkor meglepetésére Sakura állt közé és a Jonin közé.

- Sasuke-kun! Menj, szabadítsd ki Naruto-bakat! Én addig feltartom a senseit!

- Oh? –szökött fel Kakashi szemöldöke.

- Te menj Sakura, nekem több esélyem van ellene! –tápászkodott fel.

A rózsaszín megrázta a fejét.

- Egyikünknek sincs. Csak együtt.

Kakashi alig bírta elfojtani a mosolyát. Naruto és Sasuke részéről már rég eldöntötte, hogy átmennek, és most Sakura is bebizonyította, hogy több van benne, mint egy idegesítő rajongó lány. Még nagyjából két perc volt a próba végéig.

Arra készült, hogy Narutohoz hasonlóan kiüti a lányt, ám meg kellett döbbennie. Előtte ugyanis egy kisebb kráter keletkezett, amikor egy nagyon is ismerős szőke fiú landolt kettejük között. Kakashi úgy érezte, elönti a hideg verejték, amikor meglátta a szőke szemei körül a két narancssárga mintát.

- Ez lehetetlen! –nyögte ki.

- Csúnya dolog egy lányra támadni sensei. –vigyorgott a szőke fültől fülig.

A szemszíne megváltozott, tengerkékből átváltott vérvörösre, a púpillái hasítottá váltak. A Jonin első reakciója volt a chakrájának leellenőrzése. Mégis igaza volt, ez nem a róka chakrája, ez…

- Senjutsu… - lehelte még mindig sokkosan.

- Sasuke. Sakura. Vigyázzatok egymásra!

Nem pusztán a sebessége, de az ereje is az egekbe szökött. A kiélesedett érzékei miatt a Jonin többé nem tudta meglepni és a Yondaime stílusával, plusz kihasználva a küklopsz még mindig sokkos állapotát, éppen az óra megcsörrenése előtt a wakazashi végével lemetszette a két csengőt Kakashi övéről. Mire az óra elhallgatott, már a társai mellett áll.

- Naruto! –kiáltotta Kakashi. –Magyarázd ezt meg! Honnan tudsz senjutsut használni!

- Egek sensei, kiáltsd egy kicsit hangosabban, Sunában nem értették tisztán. –morgott a szőke és megszűntette a formát. – Ez egy kivételes alkalom volt, és ezt az információt csak a Jonin senseiemmel osztom meg. Ha jól sejtem és átmentünk, akkor javaslom egy vacsora mellett, rendben? –villantott egy róka vigyort. –Én fizetek!

Megjegyzés a befejezéshez:

ÉÉÉÉÉÉÉS CUT! Oké emberek, jó hétvégét :D

Köszi, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

7. Az ifjú pecsétmester csendes debütálása - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

~Helyszín~


~Konoha – Hokage iroda~

Az öreg Hokage komoran nézte az asztalon heverő részletes beszámolót a hetes csapat teljesítményéről. Egyrészt örült, hogy a három fiatal képes volt félretenni a nézeteltéréseiket a közös munka érdekében, csak azt nem tudta, hogy ez meddig fog tartani. A másik problémája egy bizonyos szőke hajú fiú képességeinek leírása volt.

A jelentés szerint Naruto kiváló eredményeket mutatott úgy hosszú távú tervezés terén, mint azonnali probléma megoldásban. Nem is beszélve arról, hogy parádésan levizsgázott fizikailag és chakra irányítás szempontjából. Hiruzen ezt mind tudta, legalább is sejtette. De egy valamit álmában sem gondolt volna.

Uzumaki Naruto képes volt a természet chakra irányítására. Ez, idézett állatokkal való szerződés nélkül, nem lehetett volna lehetséges. És mégis itt van előtte. Naruto nem pusztán tudott a senjutsuról, hanem egyedül képes volt úgy elsajátítani, hogy az sem sült el rosszul. Már a gondolat is leizzasztotta, hogy miféle sorsra juthatott volna.

Felpillantva látta a két előtte álló ninját, akik érkezésük óta nem mozdultak. Az egyik az emlegetett szőke, a másik az új Jonin senseie. A Hokage felsóhajtott.

- Naruto, kívánod elmagyarázni nekünk, hogyan váltál képessé a senjutsu használatára?

- Részletekbe menően? – döntötte oldalra a fejét a kérdezett.

- Ha lehetséges.

- Rendben. Először is mindez a fuinjutsu tanulásomhoz vezethető vissza…

Több mint egy óra alatt magyarázta el a két férfinak, hogy miként kezdett el pecsételést tanulni, és hogyan fejlődött a képessége. Arról a részről füllentett, hogyan szerzett tudomást a senjutsuról, azt mondta, hogy egy könyvben olvasta a könyvtár második emeletén.

Kifejtette a tanulmányait, ami alapján elkészítette a pecsétet és részletesen elmagyarázta azt is, hogyan került sor a kivitelezésre. Elmondta, hogy az ötletet igazából a hasán levő pecsét adta, ami keveri az ő erejét a rókával. Ugyan Kakashi meglepődött, hogy a fiú tudott a bérlőjéről, ezek után már az sem zökkentené ki, ha a fiú hirtelen előrukkolna egy doujutsuval.

Naruto azt is elmesélte, hogyan állította be a pecsét chakra adagolását, illetve hogyan és milyen időközönként növelte a szinteket. Mikor végzett, a két férfi megkérte, hogy mutassa meg nekik a pecsétet. Naruto fürgén kivetkőzött a felsőjéből. Eleinte semmi sem látszott a hátán, ám amint használatba vette a chakráját, feltűnt a pecsét.

Művészi munka volt és hatalmas. Egy nagy félkör a háta felső felét befedte, amelyből vonalasan indult végig két pecsét a felkarjai hátulján egészen a könyökéig, ahol egy kisebb körben végződött. Egy tenyérnyi kör volt a tarkóján is, ennek a középpontjából pedig egy újabb hosszú pecsétsor haladt le egészen az a középső ágyéki csigolyájáig, ahol egy tányér méretű körpecsét volt, hasonlóan komplex, mint a felső nagy.

A két férfi nem győzött ámulni.

- Habár ez már csak kisegítésként van jelen. –magyarázta Naruto. –Már nincs szükségem rá az irányításhoz, de amíg rajtam van, addig folyamatosan adagolja a szervezetembe a természet chakrát, így növekedésre késztetve és fejlesztve a sajátomat.

- A sajátodat? –szökött fel Kakashi szemöldöke.

- Igen. –bólintott és elkezdett visszaöltözni. – Nem igazán szoktam igénybe venni a Kyuubi erejét. Még a klónok esetében sem volt szükségem rá, mert mire megtanultam a teknikát, már Jonin szinten álltam készletek gyanánt. Mivel nagyon fiatalon kezdtem, sokkal rugalmasabb módon növekedett az erőm.  Egyelőre tíz saját klónt tudok csinálni, ez a legtöbb, ám ha a Kyuubi chakráját is bedobom a közösbe, akkor minimum négyszázat tudok készíteni.

- Elképesztő! –lehelte Kakashi őszinte elismeréssel a hangjában.

Hiruzen, habár örült a fiú hatalmas sikerének, titkon kicsit féltette is. Remélte, hogy a fiú inkább az apja sorsán osztozik majd, mintsem Itachién.

- Ez rendben van Naruto, de én még mindig nem értem, hogy voltál képes természet chakrát használni szerződés nélkül.

- A róka miatt. –válaszolta.

- A róka? –döbbentek meg.

- Igen. Habár ezt kevesen tudják, de a bijuuk képesek a saját chakrájukból idézett állatokhoz hasonló lényeket készíteni. Pontosan annyit képesek létrehozni, amennyi a farkaik száma. A Kyuubinak logikus módon kilenc van.

- És meg tudod őket idézni?

- Kami nevére, dehogy! –sóhajtott Naruto. –Ahhoz egyelőre túl szoros a pecsét. A róka erejének egy kilencedét kellene kihúznom egy ilyen idézéshez! Nem. –megrázta a fejét. –Majd talán egyszer, de bizonyosan nem a következő két év folyamán.

Hiruzen bólintott, megelégedve a válasszal. Lassan kezdte tényleg megismerni a fiút. Habár elsőre úgy tűnhet, hogy felelőtlenül ugrik bele a veszélyes dolgokba, valójában minden tökéletesen az irányítása alatt áll. Szerette volna megfeddeni, hogy ne próbálkozzon ilyen halálosan veszélyes dolgokkal, ám biztos volt benne, hogy a fiú nem kockáztatná az életét, ha van ideje és van más út.

- Rendben van. –bólintott végül. –Van még valami, amit szeretnél közölni velünk?

A szőke arcára egy baljós rókavigyor költözött.

- Igazából csak egy valami. De még nyugodtan várathat magára, nem sürgős.

- Részemről én inkább túl lennék rajta. –mondta Kakashi. –A senseied vagyok, ismernem kell a képességeidet.

Az öreg Hokage bólintott. Naruto kissé terpeszbe tette a lábait, mélyen kezdett lélegezni és előre nyújtotta a jobb kezét, míg a ballal megmarkolta a csuklóját.  Hiruzen szájából Kami tudja hányadszorra esett ki a pipa azon az estén, mikor megpillantotta az összeállni készülő kék gömböt a szőke kezében.

- Még nem sikerült befejeznem. –vallotta be. –De legkésőbb egy hét múlva bizonyosan készen lesz! –villantotta feléjük a legédesebb mosolyát, amitől kirázta őket a hideg.

- Azt hiszem, szükségem lesz egy nagy adag fejfájás csillapítóra. –motyogta a Hokage.


Másnap a csapat reggeli edzésre jelentkezett a hetes edzőpályán. Kakashi megdöbbentő módon pontosan érkezett, amiért a szőkének megfordult a fejében az alakváltó esélye, ám a fejlődő bölcs érzékei szerint ez az igazi küklopsz volt.

- Rendben van csapat! –mosolygott a sensei. –Ma felmérjük az állóképességeteket és eldöntjük, miféle edzést fogunk folytatni a következő két hónapban. Hogy hangzik?

- Zseniálisan! –mosolygott a szőke.

Ha csak egy kis esélye is volt annak, hogy Kakashi komolyan fogja őket tanítani, az igazi áldás számba ment, ami csakis kizárólag Amaterasu-sama öléből hullhatott alá.

- Kezdjük azzal, hogy ki hogyan edz reggelenként és mennyit. Sakura?

- Hát, izé… - kezdte a lány egy bárgyú vigyorral.

Naruto ellenállt a késztetésnek, hogy felnyögjön.

- Kérlek, mond, hogy legalább nem diétázol! –szinte már könyörgött.

- Pofa be Naruto-baka, mégis hogy őrizném meg másképp az alakomat?

A csapat hím tagjai ellenálltak a késztetésnek, hogy megfejeljék a legközelebbi fát.

- Ezen nagyon sokat kell majd dolgoznunk. –sóhajtott a Jonin. –És te Sasuke?

- Reggelente futok tíz percig, majd fél órán át minden kötelezőből csinálok húszat. Ez után két órát gyakorlom a chakra kontrollt. –jelentette ki büszkén.

- Nem rossz, de nem is elég. –hümmögött a Jonin. –Étrenddel hogy állsz?

- Olyan… mérsékelten egészséges. –vallotta be. Nem engedte volna meg, hogy a büszkesége álljon az edzése útjába.

- Ezen is dolgozunk még. Naruto?

A szőke, aki megpróbált elsomfordálni, most zavartan nevetgélve fordult meg a neve hallatára.

- Muszáj?

- Igen.

- Na, jó. –sóhajtott. – Reggelenként három kört futok a falu körül, a belső oldalon, mielőtt megkérdeznétek, utána két óra alapedzés száz darabbal minden gyakorlatból. Ez után nálam is jön két óra chakra kontrol, miközben két klónom ninjutsut tanul. A végén pedig három órát dolgozom az új projectemen, tíz klónom pedig próbálja véghezvinni azt a jutsut.

Úgy néztek rá, mint valami idegenre.

- És mond csak, mikor kapod elő a zöld kezes-lábast? –vigyorgott Kakashi.

- Hm? Hogy mondod sensei?

- Ezt még el sem sütöttem, honnan tudsz róla? –bosszankodott a Jonin.

Naruto vigyora veszélyesen széles lett.

- Mindegy, hagyjuk, nem akarom tudni! –tette keresztbe maga előtt X alakban a karjait a Jonin. –Az étrended?

- Általában vadászni szoktam és valamilyen salátát eszek mellé. Néha el szoktunk menni Hinata-himével és a többiekkel vacsorázni, legalább háromszor egy héten.

- Már akartam kérdezni. –vonta magára a figyelmet Sakura. –Miért hívod Hinata-sant „Hinata-himének”?

Sasuke egy olyan pillantást küldött felé, ami felért egy „komolyan?” elordításával, Naruto viszont egész testében megfeszült. Kakashi ezt észrevéve gyorsan közbelépett.

- Egyelőre még hagyjuk egymás magán életét és koncentráljunk az edzési tervetekre. Reggel mindannyian két kör futással kezdtek a falu körül Naruto megszokott útvonalánál, után egészen idáig szaladtok. Itt megreggelizünk, az első héten én készítem nektek a reggelit, hogy tudjátok, mit várok el benne. Ezek után gyakorlatozni fogunk, Sakura te mindenből hússzal kezdesz, Sasuke a tiédet feltoljuk ötvenre. Naruto, egyelőre te csinálj annyit, amennyit eddig is. Mikor ezzel végeztünk megebédelünk, amit szintén én készítek, majd a nap végéig véletlenszerű edzést fogunk végezni.

Egyedül Sakura volt az, aki elsápadt. Sasukénak nagyon is tetszett, hogy a sensei komolyan veszi az edzést. Néha félrepillantott, hogy lássa Naruto reakcióját, a szőke azonban nagyrészt közömbösen bólogatott.

- Egy kérdés sensei. –szólalt meg a végén Naruto. –Szándékosan nem említetted a ninjutsu edzést, vagy ezt magába foglalja a „véletlenszerű edzés”?

Erre az Uchiha is kérdő tekintetével ajándékozta meg a küklopszot.

- Szándékosan nem említettem. Ma fogom felmérni, hogy mennyire álltok készen fizikailag és chakra kontrol szempontjából a ninjutsura.

- És mi a helyzet a taijutsuval? –ezt már Sasuke kérdezte. –Én és Sakura csak az akadémiai stílust ismertük. –Naruto már elmondta, hogy ő a Yondaime stílusát használja, és hogy ha őszinte akart lenni, piszok hatásosnak tűnt.

- Ezzel majd a második hét után fogunk foglalkozni, amikorra felszedtek egy megfelelő mennyiségű izmot.

- És a sebességünk? –faggatózott tovább Sasuke.

- Azt Narutora bízzuk az első hét végén.

Mindenki az említett szőkére nézett, aki úgy tűnt, éppen ekkor zökkent ki a gondolataiból. Mikor látta, hogy mindenki őt nézi, zavartan vigyorogva megvakargatta a tarkóját.

- Elismételnéd sensei épp… fejleményt kaptam.

Kakashi elhatározta, hogy később rákérdez, de egyelőre nem firtatta.

- Azt mondtam, hogy te majd gondoskodsz a sebességetek növeléséről.

- Oh, hát persze! –most már igazi mosoly ült az arcán és a másik két Genin felé fordult. –Én már régen ellenállás pecséteket használok erre a célra. A súllyal ellentétben ez az egész testre hat és nem akadályoz a növekedésben. Könnyen működik, egyszerűen feltöltöd a megfelelő mennyiségű chakrával és máris nehezebben mozogsz. Mint például amikor vízben vagy.

Sasukénak felszökött a szemöldöke.

- És te honnan tudsz ilyeneket Dobe?

- Tanultam Teme. –mordult vissza.

- Akkor kezdjük is! –vetett véget a kavarogni készülő veszekedésnek Kakashi. – Kezdjük a futással.

- Igenis sensei! –vágták vigyázzba magukat.


A nap első fele döcögősen zajlott le. Még az Uchiha herceg homlokán is gyöngyözött az izzadtság. Naruto lassított a saját tempóján, hogy alkalmazkodjon a csapattársaihoz, miközben néha adott nekik pár tippet. Eleinte ugyanolyan bosszankodó pillantásokat kapott tőlük. Ez viszont nem vette el a kedvét.

Az aznapi véletlenszerű edzés abból állt, hogy nekifogtak gyakorolni a famászást. Kakashi úgy nehezítette meg Naruto dolgát, hogy megbízott hat klónt senbon dobálással, így a szőkének még a fegyvereket is kerülgetnie kellett.

Este a csapat különböző szinteken fáradtan, de mondhatni jókedvvel indult hazafelé. Naruto megindult a szokásos éttermük felé, mert már így is késésben volt. Amint belépett az étkezdébe, a pincérlány meg sem várta, hogy két lépést tegyen, már törzsvendégként üdvözölte.

- Jó estét Naruto!  Csak nem elhúzódott az edzés?

- De igen! – nevetett a szőke, átvéve az étlapot. –A többiek már itt vannak?

- Igen, a szokásos helyen.

- Most megkapom a magamét. –kuncogott és visszaadta az étlapot. –Szerintem két adagot kérek a szokásosból.

- Azonnal készítjük! –ezzel ellibegett a konyha irányába.

Naruto a szokásos úton hátrament az étterem egyik asztalához, ahol már éppen zajlott a jókedv. Choji két kézzel tömte magába a vacsoráját, e közben pedig a többiek kettesével beszélgettek ugyan, de úgy, hogy a többi asztalnál ülőt is hallják, ha esetleg ők is hozzászólnának. A lépések közeledtével mind felkapták a fejüket.

- Üdv. –vigyorgott a szőke és ledobta magát Hinata mellé.

A lány azonnal kiskutyaként bújt az ölelésébe. Ez volt az egyetlen hely Naruto házán kívül, ahol ténylegesen úgy viselkedhettek, mint egy szerelmes pár. Ino álmodozva pislogott a gyors csókot váltó párra.

- Olyan édesek vagytok ti ketten! –mondta, ők meg pirultak. – Nekem is elkelne már egy pasi. –motyogta csalódottan. Hirtelen ördögi vigyor csúszott az arcára. –Mond, Hinata-chan, nincs kedved osztozkodni?

Még szegény Choji is félrenyelte a falatot, így Shikamaru és Shino hátba veregették dagi barátjukat. Naruto már a javaslat ötletétől is vörösebb lett két árnyalattal, ami nála igazán ritka volt. Hinata egy pillanatig méregette barátnőjét, majd gonosz mosoly költözött az arcára.

- Persze, Ino-chan, de csak ha tudod tartani a tempót.

A reakció nem volt azonnali, mert a csapat nagy részének fel kellett dolgoznia, hogy Hinata, félős, kedves, bájos Hinata ilyesmit mondott volna. De amikor sikeresen leesett mindenkinek, válogatott reakciók cikáztak végig a társaságon csendes döbbenettől éles levegő beszívásig.

- Most már hivatalosan is megrontottad Hinata-sant, Naruto-san. –jelentette ki Shino azon a folyton monoton hangján.

- Kami nevére! –túrt a hajába a szőke, ahogy elnézte a két kuncogó lányt. –Mivel érdemeltem ezt ki?

- Azzal, hogy imádnivaló vagy! –kuncogott Hinata és még szorosabban megölelte.

- Tereljük a témát, kérlek. Kellemetlen.

- Igaz is! Milyenek a Jonin senseiek? –villantott széles mosolyt Naruto.

- Hát, egynek elmennek, gondolom. Legalább is a miénk. –motyogta Ino a milkshakejét piszkálva. Eközben Naruto elé is letették az adagját, ő pedig lelkesen látott neki.

- Kit kaptatok? Ne haragudjatok, nem figyeltem a beosztásnál.  –nyújtotta a nyelvét a szőke.

- Sarutobi Asuma senseit.

Naruto fejében a név azonnal arcra talált. A Hokage fia, az egyik a Joninok közül, aki be volt avatva a Mizuki ügybe. Akkor nem igazán volt lehetősége felmérni sem a képességeit és a személyiségét. Shikamaru azonban nem hagyta barátját a sötétben tapogatózni, amíg ettek, beavatta a többieket az egy nap alatt begyűjtött részletekbe.

Hinata és Shino senseie Yuuki Kurenai volt, egy kedves nő, akivel Naruto többször találkozott fiatal korában a könyvtár egyik archívumában, ám fél mondatoknál nem beszéltek többet egymással. Ő volt a falu genjutsu specialistája.

- És mi a helyzet a ti senseietekkel? –kérdezte Hinata a mesélés végén.

- Egyelőre semmi különleges. –vonta meg a vállát. –Megostorozza a Temét meg a Bansheet egy adag brutális gyakorlattal. Ugye nem kell említenem, hogy szadista?

Erre mindenkinek egy verejtékcsepp jelent meg a homlokán. Az este további két órája zavartalan hangulatban telt el, amelyet a szokásos csevegés töltött meg. Hazafelé menet egyesével váltak le a kis csapat tagjai. Végül már csak Naruto és Hinata maradt.  

Amikor elérkezett az ideje, hogy elváljanak, egy sokat ígérő pillantással némán megbeszélték a szokásos reggeli találkát Naruto házában, majd elbúcsúzva külön utakon indultak. A szőke klónja egészen hazáig követte a hercegnőt, hogy biztos legyen abban, nem történt semmi gond a hazaúton. Csak akkor oszlatta el magát, amikor a lány belépett a klán területére.

Megjegyzés a befejezéshez:

Ennyiiii :D Ha kértek, nyugodtan szólhattok, a kritika nem fáj, még akkor sem ha éles :D

Köszike az olvasást!

Love ya all!

Ayako

8. Egy különös kérés - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Naruto aznap este egy vigyorral az arcán lépett meditatív állapotba. Egy bizonyos bijuu tartozott neki egy vallomással. Amint újra kinyitotta a szemét, az arcán a róka vigyor szélesebb volt, mint az igazi rókáén. Kyuubi lustán fészkelődött a jelenlétére.

- Mire fel ez a nagy lelkesedés Gaki? –morajlotta szórakozottan.

- Megígérted sensei, hogy amint levizsgázok, elárulod a neved. Nos, levizsgáztam és itt vagyok. Hallgatlak.

A róka annyira közel helyezkedett a rácsokhoz, hogy az orra már a kaput érte.

- Rendben van kölyök. Te leszel a tizenegyedik személy, aki valaha tudomást szerez a nevemről. Érezd magad megtisztelve!

Naruto annyira előre hajolt, hogy kis híján orra esett. Ábrázata komoly volt, nyoma sem volt rajta szórakozottságnak. Érezte a helyzet súlyát. A róka egy lassú sóhajjal kifújta a levegőt, amely gőzként árasztotta el a ketrec előtti területet.

- Örvendek Uzumaki Naruto. A nevem Kurama.

- Kurama. –suttogta ámulattal a szőke, majd mélyen, derékból meghajolt. –Részemről a szerencse!


Immár két hét telt el az óta, hogy Kakashi szárnyai alá vette a hetes csapatot. Eleinte nem fűzött sok reményt a tagok barátkozási szándékaihoz, ám meg kellett döbbennie. Bár a hangulat közel sem volt barátias, messze nem testvéries, mégis volt benne valami hideg kezdeményezés. A tagok a hajnaltól délután hatig tartó program alatt meg tanultak egymással dolgozni.

Naruto gyakran adott tippeket a társainak, Sasuke kezdte elhagyni a „boruljatok a lábaim elé” megnyilvánulásait, legyen szó akár verbálisakról vagy szimpla gesztikulációról, Sakura pedig ténylegesen használni kezdte az eszét és a kiváló chakra kontrollját. Bár az utóbbi két diákot megnyomorították a Naruto által rájuk helyezett pecsétek, Kakashi látta az eredményt és nagyon is tetszett neki, amit látott.

Habár Sasuke és Sakura fejlődése látványos volt, ez a megfelelő tanterv hiánya miatt ütközött ki. Az akadémia nevetséges elvárásai után a tényleges edzés egyesével rángatta felszínre a bennük rejlő potenciálokat. Naruto fejlődése ugyanakkor Genin társai számára láthatatlan volt, de csakis azért, mert nem tudták, mit keressenek. Naruto három nappal ez előtt, miután csapattársai hazamentek, bemutatta Kakashinak az akkorra teljesen elsajátított Rasengant és szembesítette mesterét az elméletével.

Úgy gondolta, hogy a Yondaime jutsujának befejezése a senjutsuban gyökerezik. Vagy legalább is a folyamat felgyorsítása. Úgy számolta, hogy ha természet chakra segítségével befejezi a jutsut, akkor nem kell majd teljesen a sötétségben tapogatóznia, amikor ezt a saját chakrájával is véghez akarja majd vinni.

A két hetes együtt töltött idejük alatt egyetlen küldetést sem vállaltak. Naruto egy alkalommal halkan megjegyezte, hogy pár megterhelő fizikai D-rangú küldetésbe nem halnának bele, mert a többiekkel ellentétben ő nem igazán volt eleresztve, lévén a falu már nem állta a költségeit, hisz shinobiként már pénzkeresőnek számított. Kérése meghallgattatásra talált, amikor Kakashi bejelentette az első D-rangú küldetésüket, név szerint rendbe szedni az egyik éppen most berendezkedő farmer földjeit, hogy dolgozhasson rajtuk.

Naruto szabályosan jól szórakozott. Csapattársai izmukat megfeszítve igyekeztek lépést tartani vele. Természetesen a munka nagy részét a klónok végezték el, mégis jó kis edzés kerekedett belőle. A nap végén a megbízó megdicsérte őket és a felesége mindannyiuknak készített forró csokoládét a gyors munkáért. A szőke azonban személy szerint alig várta, hogy hazaérjen.

Úgy tűnt, megtalálta az első morzsát a saját Hiraishin pecsétje kifejlesztéséhez. A jutsu, amit eredetileg a Nidaime ötlött ki, majd a Yondaime tökéletesítette igazi fuinjutsu mestert követelt meg. Három hetébe telt kifundálni az egész alapját úgy, hogy segítségül hívta apja naplóját. Miután a kezdő löket megvolt, lassan minden kezdett körvonalazódni a fejében. Úgy számolta, hogy a Chunin vizsgák kezdetéig már elég közel fog járni a tökéletesítéshez ahhoz, hogy csatában is letesztelje.

A jutsuk tanulása késő esti elfoglaltságai egyikévé vált. A szülei lejegyzéseinek hála már egész szép repertoárral rendelkezett, huszonöt szél elemű és tíz-tíz föld és víz jutsut sikerült elsajátítania. Itt pontot tett a tanulására és inkább ezeknek a mesteri szintre hozására koncentrált.


Újabb két hét telt el. A hetes csapat rendszeresen elkapkodta azokat a küldetéseket, amelyek nagyobb fizikai megerőltetést igényeltek vagy chakra kontrolt megkövetelő elemekkel rendelkeztek. Az egy hónapos edzés elképesztő gyümölcsöt hozott. Nem csak erőnlét, de csapatépítés szempontjából.

Sasuke láthatóan moderálta magát és mindent megtett az egója visszafogásának érdekében. Sakura még mindig egy nyáladzó rajongó lánnyá változott abban a percben, hogy a holló négy mondatnál többet szólt hozzá, de ő is láthatóan megerősödött. Jót tettek neki Kakashi-sensei túlélési tréningjei az erdőben, amikor maguknak kellett levadászniuk vagy összegyűjteniük az élelmet.

A lányt szemlátomást megviselte az első ölése, ami egy pórul járt nyuszika képében pislogott rá ártatlanul. Természetesen ez közel sem volt egy igazi ember megöléséhez, de egy olyan lánynak, aki egy hónappal ez előttig nem látott tovább az utolsó Uchihánál, tökéletes kezdő fok.


- Kurama-sensei. –szólalt meg egy napon Naruto szokatlanul komolyan. A róka erre felkapta a fejét. –Kérlek, tanítsd meg nekem a Kilenc Maszkos Bestia megidézését! –lótuszülésben ült a ketrec előtt a víz felszínén, de még így is olyan mélyen hajolt meg a két kezére támaszkodva, hogy a homloka kis híján a vizet érte.

A róka teljesen megdöbbent a kérésen. Már egyszer megbeszélték a fiúval, hogy ez csakis akkor lehetséges, ha a pecsét meglazul és Naruto több erőt tud kiszipolyozni a résen keresztül. Ezt a feltételt megkerülni nem lehet, ami azt jelentette…

- Jól meggondoltad ezt Gaki? –vonta vallatóra. –Habár abban biztos lehetsz, hogy nem árullak el, hála az Amaterasu-samanak tett ígéretem miatt, –és a miatt, hogy egészen megkedvelte az ember kölyköt, bár ezt akkor sem vallotta volna be hangosan, ha le akarnák égetni a bundáját. –viszont az energiahullám, ami létrejöhet, nem éppen kellemes figyelmet vonzana.

Naruto elhatározottan nézett vissza a bijuura, szemében kevéske reménnyel.

- Kakashi-sensei két hónap múlva elvállal velünk egy C-rangú küldetést, amely jó eséllyel kivisz a faluból. Ott áll szándékomban meglazítani a pecsétet. Bár itthon túl sok az érzékelő ninja, odakint könnyen el tudok rejtőzni pár felerősített rejtőzködő pecséttel.

A róka bólintott. Talán ezzel számára is lehetőség nyílik arra, hogy többet érzékeljen a szőke világából. Már így is elég szépen egymásra hangolódtak, bár ez az érzés még csak nem is hasonlítható a valódi szélhez az arcán, vagy az illatokhoz az orrában, a napfényhez a bőrén. Kurama cserbenhagyta a kényelmes fekvő pozícióját ahhoz, hogy a szőke példájára lótuszülésbe helyezkedjen.

- Van még valami, amit tudnod kell. –dörmögte komolyan. –De előtte meg kell esküdnöd, hogy nem teszel semmi elhamarkodottat ezzel az információval.

- Megesküszöm sensei.

- Nemrég felfedeztem két különleges… lenyomatot a pecsétben, amik ugyan hozzá tartoznak, de teljesen szükségtelenek.

Narutonak felszökött a szemöldöke.

- Ez furcsa. Apa fuinjutsu mester volt, nem hiszem, hogy ilyen mellényúlást követett volna el.

- Én sem. –helyeselt a róka. –Habár a Yondaime elég nagy nyomás alatt volt, amikor elkészítette a pecsétet, biztos vagyok benne, hogy ha valaki, akkor az a férfi képes volt még abban a helyzetben is hideg fejjel gondolkodni.

Narutonak ujjongott a szíve, amikor a róka így beszélt az apjáról. Annak ellenére, hogy Minato elvette a chakrája felét és bezárta egy újszülöttbe mindketten tudták, hogy ha akkor nem így tesz, Kurama most valószínűleg Madarának a háziállata lenne. Ha érez iránta bármit is, akkor az csak hála lehet.

- Valami van abban a két lenyomatban. –folytatta a Kyuubi. –Nem csak az apád chakráját érzem benne, de Kushináét is.

A szőke tüdejéből kiszorult a levegő.

- Ez biztos?

Kurama bólintott.

- Elég ideig voltam a testébe zárva, hogy bizonyosan felismerjem a chakráját. A Yondaiméé pedig egyértelmű, hiszen pont ebből a chakrából áll a pecsét maga is.

- Akkor hogy különítetted el? –jött a meglepett kérdés.

- Olyan érzés, mint amikor végighúzod az ujjad a papíron. –Magyarázta a róka. – Még ha csak egy homokszem is van alatta, azt is megérzed, ha alaposan csinálod. Ilyen kis kiugrás ez a chakra lenyomat is.

Naruto, megelégedve a válasszal, gondolataiba merült. Az apjának bizonyosan jó oka volt arra, hogy elrejtse ezt a két lenyomatot a pecsétben. Talán soha észre sem vették volna, ha két hónapja nem kezdtek volna el rések után tapogatózni, amin keresztül növelhetnék az áramlást. Semmi ilyesmit nem találtak. A pecsét tökéletesen zár.

Hirtelen egy új jelenlétre lett figyelmes. Odakint, a teste közelében, megjelent egy ismerős chakra lenyomat.

- Látogatód van. –állapította meg szórakozottan a Kyuubi.

- Érzem. Vajon mit akarhat?

- Derítsd ki. –vonta meg a vállát. –Jó éjt Gaki.

- Jó éjt sensei.


Amint Naruto kinyitotta az ajtót, szembetalálkozott az éppen kopogni készülő Sasukéval. A fiú kissé meglepetten engedte le a kezét.

- Jó estét Sasuke. –dőlt az ajtónak a szőke. –Segíthetek valamiben?

- Igen. –sóhajtott. Hangja olyan színt ütött meg, amit csak akkor használt, ha valami nem egészen kényelmes a számára. –Nem bánod, ha bent folytatjuk ezt a beszélgetést?

Naruto azonnal megértette a célzást, és amíg a holló belépett mellette a házba, addig az ajtófélfánál levő aktiváló pecsétbe vezette a chakráját, ami nyomban láthatóvá vált az egész szobában. Egy pisszenés sem fog onnan kijutni. Elsétáltak az asztalhoz, ahol Sasuke helyet foglalt, Naruto pedig csinált mindkettejüknek egy-egy bögre teát.

Amint végre egymással szemben ültek, az utolsó Uchiha láthatóan elnyomott egy késztetést, hogy mély lélegzetet vegyen.

- Először kezdem azzal, hogy bocsánatot kérek az eddigi viselkedésem miatt. Legalább is a nagy része miatt. –küldött felé egy már jól ismert pimasz Uchiha félmosolyt, amire Naruto szokás szerint visszavigyorgott volna, ha nem rázták volna meg csontvelőig a szavak.

Ez most tényleg megtörténik? Uchiha „Herceg” Sasuke-sama, mert megnézte a chakráját, tényleg ő az és genjutsunak sincs semmi nyoma, bocsánatot kért? Amaterasu-sama nevére, befagyott a Pokol, vagy mi a fene?

- Megismételnéd? –nyögte ki végül.

- Tudod, hogy nem. –Na, ez már hasonlít.

- Rendben van. –ropogtatta ki a vállait a szőke. –Talán kiderült, hogy halálos beteg vagy? Esetleg impotens? –hirtelen gyanú szökött a szemébe. –Ugye nem vagy meleg?

- Dobe! –mordult fel fenyegetően a holló. Naruto látta lelki szemei előtt, ahogy mérgében a nem létező tollait borzolja.

- Jól van, komolyan veszem. –sóhajtott és intett, hogy folytassa.

- A másik, amit el szeretnék mondani, hogy el kell ismernem, hogy erős vagy.

- Kami nevére Sasuke, ennyire súlyos? –sziszegte Naruto. Kezdett komolyan aggódni a személyiség fordulás miatt.

- Számomra az, ugyan is, - mély lélegzet. –A segítségedet szeretném kérni.

- A segítségemet?

- Igen. Láthatóan jóval erősebb vagy, mint amennyit a külvilág felé mutatsz és érted a dolgodat. –gesztikulált a körülöttük levő pecsétekre. –Szeretnélek megkérni, hogy taníts engem.

- Tanítsalak? –Hála Amaterasu-samanak, egyelőre hanyagolta az ivást. Most biztos megfulladt volna.

Sasuke aprót biccentett.

- Biztos vagyok benne, hogy nem titok előtted sem a múltam, sem az életcélom. Arra kérlek, hogy segíts ezt elérnem.

- Talán nem felel meg Kakashi-sensei edzése? –kérdezte a szőke, összefonva maga előtt az ujjait az asztalon.

A holló szája vonallá szűkült egy pillanatra.

- Bizonyos mértékben igen. Ahogy hallottam, az egyetlen sensei, aki tényleg ennyire komolyan veszi még az edzést, az Maito Gai. Viszont már egy hónapja edzünk a keze alatt, és a famászáson kívül semmit sem tanított nekünk!

Naruto talán még soha nem hallotta ennyit beszélni a csapattársát. Egy szuszra biztos nem. Valamiért tetszett neki a változás.

- Megértem a fenntartásod, viszont részben a senseiiel értek egyek. –mikor a fiú megszólalt volna, Naruto megemelte a kezét. –Hadd fejezzem be. Beszéljünk őszintén Sasuke. Amikor te és Sakura kikerültetek az akadémiáról, erős kifejezéssel élve fogalmatok sem volt az életről, amire jelentkeztetek. –mikor látta, hogy a holló nem szakítja meg, kis híján mosoly felé rándult a szája széle. Kis híján. –Sakura gyakorlatilag csak tanulással és fejlett chakra kontrollal jutott át, ami nem csoda, mert alig volt több chakrája, mint egy átlag civilnek. A személyiségéről nem is beszélve.

Kortyolt egyet a teájából, gyűjtötte a gondolatait.

- Te pedig, - kezdte és komolyan a szemébe nézett, igyekezve éreztetni a fiúval, hogy megfigyeléseken alapuló száraz tényeket fog közölni és nem bírálja. –El voltál kényeztetve a civil tanács által. Nem tagadom, hogy jók a képességeid, sőt kiválók. Ha valaki végre ad neked egy kis formát, jó eséllyel fél éven belül beéred az előző évi legjobbat, akit zseniként emlegetnek. Viszont, minden egyéb téren, a te szintedhez mérve, csapnivalóan teljesítettél. Nem használod a klánod taijutsuját, nem vagy képes használni a Sharingant, és az alapján, amit ebben a hónapban láttam az akadémiai kötelezők mellett legfeljebb három jutsut ismersz.

- Éppen ezért fordultam hozzád! –szólalt fel egy kicsit élesebben és hangosabban a kelleténél. Naruto nem reagált.

- Még nem fejeztem be a gondolatot. Mint mondtam, alul voltatok képezve. Kakashi-sensei ezt látta és nekifogott kikupálni a csorbákat. Igaza van abban, hogy fejlesztenetek kell a chakra kontrollotokat mielőtt belevetitek magatokat a ninjutsuba. Igaza van abban, hogy minden ninjának kiváló fizikummal kell rendelkeznie. Igaza van abban, hogy a taijutsu a ninja egyik első és végső fegyvere, mert a chakra nem végtelen, és ha kifogytál, akkor csak a fegyverek és a fizikai erőd képes megvédeni az ellenfeleddel szemben. Viszont…

Erre már a holló, aki eddig lesütött szemekkel az asztalt bámulta, felkapta a fejét.

- Részben neked is igazat adok. A sensei azért nem kezdett el ninjutsut tanítani nekünk, mert jelenleg Sakura tartalékai, bár szépen fejlődnek, még nem megfelelőek arra a szintre. Biztosan belátod, mit tenne a csapat moráljával, ha az egyik tagunk nem tudná velünk tartani a lépést és ezért hasztalannak érezné magát.

Az utolsó Uchiha óvatosan bólintott.

- Nekem megvannak a magam módszerei az önképzésre. –sóhajtott a szőke. –Részben az én kudarcom is ez a helyzet, mert eddig nem gondoltam bele megfelelően a helyzetedbe. Ezért a válaszom rendben. –nézett ismét komolyan az Uchiha szemeibe. – Segítek neked megerősödni. De készülj fel arra, hogy cseppet sem leszek elnéző.

- Kevesebbre nem is számítottam! –sóhajtott fel megkönnyebbülten a sötéthajú.

Naruto bólintott és felállt az asztaltól. Intett a csapattársának, hogy kövesse. Leültek egymás elé a szőnyegre, a szőke pedig felnyitotta a vörös tekercset. Amíg ő megidézte a szükséges tekercseket és felszereléseket, addig Sasuke kezébe adott két chakra papírt, hogy tesztelje le az affinitását, majd a másodikkal erősítse meg. Mind a két lap elsőként összegyűrődött, majd pár másodpercre rá elhamvadt.

- Ez mit jelent? –kérdezte Sasuke, tekintete cikázott a tenyerében levő hamu és a szőke fiú között.

- Azt, hogy két elemed van. –magyarázta a szőke. –A villám és a tűz. Ez ritka számba megy, de lévén, hogy klánból származol, annyira nem meglepő. –elővett egy üres tároló tekercset, egy ecsetet és tintát. Keze művészi pontossággal, gyakorlattal és gyorsasággal mozgott a papíron. –Egyelőre három-három alacsony C rangú jutsut adok neked mind a két elemből. Még ne próbálgasd őket, majd holnap együtt nekifogunk az Uchiha rezidencián. Addig is nézd át az összeset és válassz ki egyet, amelyiket elsőként meg szeretnéd tanulni.

Amint ezzel megvoltak, a szőke elpakolt és kikísérte a fiút. Az ajtóban Sasuke még egyszer, fejet hajtott.

- Köszönöm Naruto.

- Nincs mit. –vigyorgott a szőke. –Na, hess-hess, mielőtt túlságosan kiesel a szerepedből.

- Hn. Dobe.

- Mindjárt jobb! –nevetett. –Jó éjszakát!

- Jó éjszakát.

Megjegyzés a befejezéshez:

Na, ebben a fejezetben kezdenek igazán kikristályosodni az OOCk. Narutoról természetesen eddig is tudtunk, de van egy olyan érzésem, hogy Sasuke és Kurama nehezebben lenyelhető pirula lesz egyesek számára. Én csak annyit tudok mondani, hogy ezt a történetet szórakoztatás szempontjából írom és akinek nem tetszik, az nyugodtan kifejezhetni nem tetszését, vagy abbahagyhatja az olvasást. Nem igazán szoktam ennyit magyarázkodni, csak azt szeretném, ha tudnátok, minden beérkezett véleményt és ötletet meggondolok, szóval ne féljetek kimondani, mi jut eszetekbe!

Köszönöm szépen az olvasást!

Love ya all!

Ayako

9. Különleges feladatok - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Miután a hetes csapat befejezte a szokásos edzéstervét és fáradtan indult haza, Naruto az árnyak közt követte a csapattársát, amíg az be nem fordult a második kanyarban. Csak ez után landolt mellette. Sasuke meg sem rezzent, hozzászokott már a szőke hirtelen fel- és eltűnéseihez. Tudta, hogy Naruto azért settenkedett így, mert ha Kakashi-sensei tudomást szerezne az edzésükről, akkor megkérné őket, hogy hagyják abba.

Amint elérkeztek azonban az Uchiha rezidenciára, a szőke megdermedt a kapuban. Sasuke kérdőn nézett rá.

- Mi történt Dobe?

Kissé visszahőkölt, amikor a szőke szemei megváltoztak. Egyszer látta eddig csak ezeket a szemeket, mégpedig a csengős teszt alkalmával. Az íriszek vörösek voltak és a pupillája hasított, kétoldalt a szemhéjai pedig narancsszínűek.

A szőke végignézett a földön, követett valamit a szemével, amit a holló nem láthatott. Sasuke csak annyit érzékelt az egészből, hogy az Uzumaki kezei ökölbe szorulnak. A környékre nyomasztó aura nehezedett.

- Naruto?

A megszólított felé kapta a fejét. Szemei újra a régiek voltak, arcára pedig egy jól megszokott rókavigyor ült. Az aura úgy megszűnt, mintha soha nem is lett volna.

- Ne haragudj, csak eszembe jutott valami. Mehetünk.

Sasuke nem firtatta csapattársa viselkedését, még akkor sem, ha tudta, hogy hazudott neki. Sejtette, hogy a szőkének mindenre megvan a maga oka, és majd ha eljön az idő és úgy ítéli, akkor úgy is beavatja. Elvezette őt a klán egyik saját gyakorlóterepére, ami nagyjából akkora volt, mint a hetes gyakorlópálya.

- Remek. –nézett körbe a szőke. –Kiválasztottad a jutsut, amit szeretnél megtanulni?

A holló bólintott és felé nyújtotta a tekercset. Narutonak elég volt a nevét megnéznie, lévén fejből tudta az összes tekercse tartalmát.

- Megtanultad a szükséges kézjeleket?

Újabb bólintás.

- Rendben. Először is be kell vallanom, hogy kisebb fajta gondjaink lesznek, mert én nem vagyok sem villám, sem tűz elemű. Viszont okok és okok miatt a tűz elem tanítása nem fog gondot okozni, csak a villám.

Sasuke bólintott. Az első részével tisztában volt, mert emlékezett arra, hogy Naruto a vizsga során szél és föld elemű jutsukat is használt. Azt is tudta, hogy amikor a szőke az „okok és okok” kifejezést használja, akkor általában olyasmiről beszél, amit rajta kívül csak Kakashi-sensei értett. Mikor egy hete rákérdezett erre nála, Naruto azt mondta, hogy ez egy S-osztályú titok és mikor eljön az ideje, mind a két csapattársát be fogja avatni.

Az edzés még így is megfelelő gördülékenységgel ment. Az első két órában a szőke figyelmesen elemző szemekkel figyelte, ahogy a jutsut próbálgatja. Tippek százaival látta el a létező összes mozzanatot illetően, ami a holló részéről arra engedett következtetni, hogy a fiú tapasztalatból beszél.

Naruto nagyon is elégedett volt a fejleménnyel. Ahhoz képest, hogy Sasuke eddig milyen képzést kapott ninjutsuból, kielégítő eredményeket sikerült felmutatnia. Ő és Kurama-sensei felváltva látták el a fiút tanácsokkal, még ha a róka az elején morgolódva is, mondván, „Csak azért segítek egy Uchihának, mert fáj nézni, ahogy szerencsétlenkedik”. Naruto már ennyiért is hálás volt, ismerve a bérlője történetét az Uchihákkal.

A második óra leforgása után a szőke leállította a hollót.

- Mára ennyi elég lesz. Ha jól sejtem, a chakrád nagy részét felhasználtad.

Sasuke biccentett. Egész testéről patakzott a verejték és lihegett. Naruto meghagyta, hogy mit egyen vacsorára, ami segít majd a chakrája gyorsabb visszatöltésében, majd elköszöntek egymástól és a szőke hazaindult.


A Hokage csendben morogva dolgozott a papírmunkán, amikor egy ismerős chakra lenyomatot érzett meg az ablakában. Egy mosoly csúszott az arcára, mert már egy hónapja nem látta a fiút. Annak ellenére, hogy Naruto nem ismerte a keresztapját, úgy tűnik, ösztönösen felvette azt a rossz szokását, hogy az ablakán keresztül jön az irodájába.

- Segíthetek valamiben Naruto? –kérdezte meg sem fordulva.

- Hokage-sama. –az öreg arcáról azonnal eltűnt a jókedv, amint meghallotta a szőke hangját. Naruto csak akkor használta ezt a hangszínt, ha komoly dologról volt szó. –Attól tartok, nagyon rossz híreket kell közölnöm.

Az öreg megfordult, hogy a fiú szemébe nézzen. A hideg, kötelességtudó kék tengerekből úgy érezte, Minato és Kushina egyszerre néz vissza rá. Nem segített az sem, hogy Naruto napról napra jobban hasonlított az apjára, főleg amióta hosszú volt a haja.

- Hallgatlak. –szólalt meg végül.

- S-osztályú rossz híreket. –pontosított a szőke.

Hiruzen úgy érezte, mintha egy jeges kéz markolta volna meg a szívét. Gondolatai azonnal a szőkébe zárt bijuu köré csavarodtak. Egy gyors mozdulattal intett az ANBUnak, hogy hagyják el az irodáját, majd gyorsan aktiválta a privát beszélgetés pecséteket. A szőke e közben az asztala elé állt, kissé feszült tartással. Az öreg aprót biccentett.

- Egy napja Sasuke eljött hozzám, hogy segítséget kérjen a ninjutsu edzése során, amit meg is ígértem neki. A mai csapat edzésünk után elmentem hozzá az Uchiha rezidenciára és találtam valamit, amiről feltétlenül tudnia kell.

A Hokage egy kicsit megnyugodott, hogy nem a rókával vannak gondok, viszont most egészen másfajta aggódás kerítette hatalmába.

- Amikor elkezdtem a senjutsut edzésemet felfigyeltem arra, hogy egy furcsa chakra hálózat húzódik az egész faluban. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, lévén kisebb csomópontjai voltak a fontosabb épületek alatt így azt hittem, valami féle falu szerte széthúzott védelmi rendszer. Nem is kerestem meg soha a középpontját. Ma azonban, amint beléptem az Uchiha rezidencia kapuján, rájöttem, hogy miféle hálózattal állok szemben.

Hiruzen nem akarta félbeszakítani, de nagyon is zavaró volt, amit a szőke leírt. Ő ugyanis semmi hasonló hálózatról nem tudott. Nem volt bolond, azt is tudta, hogy Danzo nem oszlatta fel a Gyökeret így azt is tudta, hogy ez nem az ő keze munkája. Még kellemetlenebb volt, hogy a pecsét középpontja az Uchiha klán régi rezidenciája.

- Egy Parazita pecsétről beszélünk, –habár hangja még mindig kontrollált volt, az öreg látta, hogy ökölbe szorulnak a kezei. –amit ha aktiváltak volna, az egész falutól elszívta volna a chakrát és azt a rezidencián levő egyénekbe töltötte volna. Nem vagyok a hadviselés mestere, de ez nagyon is puccskísérletnek látszik.

Az öreg felsóhajtott. Látta a szőke szemében, hogy levonta a maga következtetéseit és fejben összekapcsolta a szálak nagy részét. Mivel Naruto a nagy részét már úgy is kifundálta, ezért beavatta őt a részletekbe. A szőke becsületére legyen mondva, hogy egyszer sem rezzent meg, pedig a falu egyik legtragikusabb hőséről rántották le a leplet. Mikor a Hokage végzett, Naruto ANBU stílusban térdre ereszkedett előtte.

- Hokage-sama, engedélyt kérek Uchiha Sasuke teljes körű kiképzésére.

Hiruzen agya ugyan azon járt, mint a fiúé. Ha Naruto engedélyt kap a kiképzésre, akkor hivatalosan is jogában áll minden tudását az Uchihára ruházni. Viszont kétségei voltak a felől, hogy szabadna-e az örökös kezébe ekkora hatalmat adni. Narutoval soha sem voltak gondjai, a fiú hűsége a falu iránt olyan magaslatokba nyúlt, amelyet talán csak a Hokagék és pár kivételes személy tudhatott magáénak. Ha valaki, akkor a szőke képes lesz átformálni Sasukét és véglegesen a falu mellé állítani. Ugyanakkor rettegett attól, hogy ha a fiatal Uchiha szembesül a klánja és a bátyja sorsával, akkor a falu ellen fordul.

A legbiztosabb azonban abban volt, hogy Naruto megfelelő elővigyázatossággal fogja kezelni a helyzetet.

- Rendben van Naruto. –sóhajtott. –Jól figyelj rám. Megkapod tőlem írásban is az engedélyt. Ezen kívül, - az öreg itt ellenállt a késztetésnek, hogy felsóhajtson. Fiatal volt még a fiú ehhez, de remélhetőleg teljesen érett hozzá. –egy különleges ANBU címet és feladatot kapsz tőlem. Azt akarom, hogy kövess el mindent annak érdekében, hogy Sasuke hűsége a faluhoz húzódjon. Keríts köré olyan személyeket, akik hajlandóak figyelmen kívül hagyni az „utolsó Uchiha” státuszát, hogy igazi barátokra lelhessen. A jelentéseket nekem fogod megtenni és csakis nekem, illetve annak, aki utánam fogja viselni a Hokage kalapot. Az edzésnél szinte teljesen szabad kezet adok neked, viszont minden A és a feletti jutsu tanítása előtt az én jóváhagyásomra lesz szükséged.

A szőke csendben hallgatta a parancsokat, fejben pedig elraktározta az összeset. Belül a szívét szétvetette a büszkeség, hogy a Hokage ilyen fontos feladatot bíz rá és ennyire megbízik benne.

- Továbbá azt szeretném, hogy verd ki a fejéből a klánjának azt az ostoba hitét, hogy a Sharingan használata áll mindenekfelett. Tanítsd meg neki a kemény munka örömét. Hozzáférést biztosítok számodra a klán összegyűjtött tekercseihez, amiből majd taijutsut és kenjutsut fogsz neki tanítani. Ha érdeklődést mutat irányában, akkor kereshetsz neki egy megfelelő szerzősét az idézett állatokkal.  Kakashit majd én beavatom a részletekbe.

- Igenis Hokage-sama. –hajtott még inkább fejet a szőke.

- Még valami. Jelenleg te vagy a falu legképzettebb tagjai fuinjutsu terén, mivel Jiraya a kémhálózatával foglalkozik. Mit gondolsz, veszélyt jelent még a parazita pecsét?

A szőke aprót bólintott.

- Még mindig aktiválásra kész.

- Képes vagy hatástalanítani?

- Ahhoz tanulmányoznom kell. –vallotta be. –De pár hét alatt megtalálom a gyengéjét, utána már csak fel kell számolni.

- Kiváló, akkor részletes jelentést kérek a fejleményekről. Amint képes vagy feloldani a pecsétet, a rendelkezésedre bocsájtok egy Hyuugákból álló ANBU alakulatot, akik segítenek a pecsét eltávolításában.

- Igenis, Hokage-sama.

Az öreg hátradőlt a székében. A fiú láthatóan meg sem rezzent a rá szakított hatalmas feladattól. A szőke lassan felállt.

- Van valami, amit eddig mindenki elől eltitkoltam Hokage-sama. –vallotta be. –Ám úgy érzem, hogy ha bárkiben, akkor önben megbízhatok. Hogy megháláljam a bizalmát, felfedem mi volt a valódi oka annak, hogy felfedeztem a természet chakrát.

A Hokage úgy érezte, az estélye már nem lehet nehezebb. De amikor a fiú kék szemei nap sárgára változtak, már nem volt ebben annyira biztos. A szőke várt egy pár pillanatot, amíg a Hokage kizökken a kezdeti döbbenetéből. Mikor látta, hogy az öreg figyelme visszatért, ugyanolyan száraz hangon szólalt meg, mint amilyenben a jelentését tette.

- A neve Ryugokugan. Én vagyok az egyetlen használója.

Ez után elmondott mindent az öregnek, kezdve Amaterasu-samatól egészen a doujutsu eddig ismert képességeiig. Elmondta a rá bízott feladatot is és beszámolt az öregnek a nagy háborúról, amit az istennő említett. Hiruzen e közben figyelmes hallgatta. Csak ekkor kattant minden a helyére. A szőke elhatározása, a hűsége a falu iránt. Hiszen nem is volt képes gyűlöletre. Őszintén megértette, miért pont őt választotta az istennő. Ha ilyen ütemben halad, mire elfordul a második évtized a feje felett, már túlszárnyalja az előző Hokagékat.

- Rendben van Naruto. A szavamat adom, hogy hallgatni fogok a képességedről. Ám arra megkérhetlek ugye, hogy avass be a fejlődésébe?

A szőke egy pillanat alatt újra térden volt.

- Hogake-sama. A falu shinobija vagyok, a falu fegyvere. Jogában áll mindenről tudnia, ami velem kapcsolatos.

Az öregnek az már nem tetszett annyira, hogy a fiú csupán fegyverként tekint magára, de tiszteletben tartotta a gondolkodásmódját. Ezt követően elbocsájtotta a fiút az éjszakára.


- Nos, hogy megy az edzés? –kérdezte Naruto vigyorogva barátait, akik közül hárman eléggé megviseltnek látszottak.

- Edzés? –nyögte Shikamaru. –Inkább a Pokolból szökött macskadémon kergetése.

- Tora? –kérdezte Hinata és megborzongott. Naruto meg mert volna esküdni, hogy még Shino chakrája is feldúltnak érződött.

A három morgás elég válasznak számított.

- Már párszor hallottam arról a dögről. –húzta össze a szemöldökét. –Ennyire borzasztó lenne?

- Rosszabb. –nyögött fel Ino. –Az a macska egy veterán shinobi ösztöneivel rendelkezik!

Nagydolog lehetett, ha a fáradtságtól még Choji is csak tíz percenkét tudott megenni egy tányér ételt.

- Nem lenne jobb mindenkinek, ha egyszerűen futni hagynák szegény állatot? Úgy értem, vigyétek ki az erdőbe és eresszétek el. Onnan már úgyse szerzik vissza.

Hirtelen mindenki úgy nézett Narutora, mintha Kami-sama maga szólalt volna fel a szőke száján keresztül.

- Ez zseniális! –egyenesedett ki Shikamaru és az ott jelenlévők életükben először látták barátjukat energiával teli. –Megszabadulunk tőle egyszer s mindenkorra!

Naruto zavartan felnevetett, elkönyvelve, hogy soha többé nem akarja előhozni barátja őrdögi énjét, mert ijesztőbb volt, mint Anko-san, amikor bepörgött egy kínzástól.

Az este további része könnyed beszélgetéssel telt el. Naruto kissé aggódott, amikor kiderült, hogy Hinatáék egy hónap múlva el fognak vállalni egy C-rangú küldetést. Tudta, hogy előbb utóbb eljön az idő, amikor szerelme elhagyja a falut a csapatával és veszélyes helyzetekbe kerül, de reménykedett benne, hogy inkább utóbb, mint előbb. Már a gondolattól is elszorult a gyomra, hogy nem lehet ott megvédeni a lányt.

Ugyanakkor ilyenkor mindig összeszidta magát fejben. Az alatt a három év alatt, amíg együtt edzettek az akadémián, a lányból igazi kunoichi vált. Tökéletesen képes volt az önvédelemre és Naruto segítségével megtanult legalább hét víz jutsut. Megtámogatva ezt még a Byakugannal, Hinata bőven képes lesz elbánni pár banditával.


Naruto az edzés második napján leült Sasuke elé és szembesítette pár dologgal. Elmondta neki, hogy kötelességéből adódóan beavatta a Hokagét az edzésükbe, aki engedélyt adott neki arra, hogy minden rendelkezésére álló tudást átadjon neki, ha jónak látja. Beavatta abba is, hogy az A és a feletti jutsukhoz egyelőre a Hokage engedélye szükséges. Elmondta azt is, hogy a falu vezetője a rendelkezésükre bocsájtotta az Uchiha klán tekercseit, amiből Sasuke tanulni fog, de kihangsúlyozta, hogy csak azt tanulhatja meg, amire Naruto úgy gondolja, hogy készen áll. Továbbá azt is a tudomására adta, hogy Kakashit a mai nap folyamán a Hokage értesíteni fogja a fejleményről, ami ellen a Jonin nem tehet semmit, de valószínűleg az edzés része lesz, mivel ő villám használó.

Semmi másról nem számolt be. A holló még így is többnek látszott, mint elégedettnek. Meg volt győződve arról, hogy ha az eredményes megerősödésről volt szó, akkor a falu egyik legjobb tanárát kapta, hiszen Naruto saját erejéből jutott el odáig, ahol most van és továbbra is egyedül fejlődik.

Ami azonban meglepte a szőkét, hogy az Uchiha meghívta, lakjon vele együtt a rezidencián. Sasuke úgy gondolta, hogy minél közelebb élnek egymáshoz, annál több idejük lesz, amit a fejlődésre fordíthatnak. Ezen kívül azt is kijelentette, hogy hivatalosan is Naruto vált a riválisává. A szőke mondhatni kissé visszakozva fogadta el az ajánlatot.

Kétség kívül ez tökéletes lehetőség volt mindkettejük számára a klán saját edzőpályái miatt, valamint így megállás nélkül tanulmányozhatta a parazita pecsétet. Az sem volt negatívum, hogy a Sasukéval való összeköltözés megkönnyítette volna a barátságuk kialakulását. Az egyetlen gondja az volt, hogy ez szinte forradalmat fog kirobbantani a civil tanács részéről, amint a fülükbe jut. Javasolta a hollónak, hogy terjesszék a kérést a Hokage elé, aki visszakozás nélkül belement. Azt ígérte, hogy amíg lehetséges, titokban fogja tartani ezt a fejleményt.

Így hát Naruto beköltözött az Uchiha rezidenciára. Ugyan abban a házban laktak, mert az volt a legközelebb az edzőpályához, de éppen elég hatalmas ahhoz is, hogy ne zavarják egymás személyes terét és csak olyan helyeken találkozzanak, mint a konyha, az étkező vagy a fürdő. Ez valóban fellendítette az Uchiha fejlődését, ugyanis így Naruto az étrendjét is szemmel tarthatta, plusz nem kellett hamarabb lezárniuk az edzést azért, hogy a szőke hazaérjen.


Naruto meg volt elégedve a holló fejlődésével. Immár két hete edzettek együtt és ez alatt Sasuke két tűz jutsut sajátított el. Ezen kívül nekifogtak az Uchiha taijutsu stílus tanulásának is. Kakashi-sensei egyszer sem jelent meg a kettejük edzésén, amit egyelőre egyikük sem kérdőjelezett meg, vagy bánt. Ez alatt az idő alatt Naruto mindig, amikor lehetősége adódott rá hat klónt szétszórt a klánban, hogy keressék meg a pecsét gyengéjét. Már nagyon közel jártak.

Ma pedig úgy gondolta, ideje volt egy újabb köteléket kovácsolni a holló és a falu között. Mivel ő nem volt tűz használó, ezért úgy gondolta, hogy a fiú fejlődésének jót tenne egy hasonló elemű ninja segítsége, nem is beszélve arról, hogy szüksége volt olyan emberekre maga körül, akik nem imádták a lábnyomát is a porban. Két olyan személy volt, aki erre alkalmas lehet. És mivel Kakashi még nem dugta be hozzájuk a fejét, egy lehetőség maradt.

Felnézett a Hiraishin pecsét fejlesztéséből. Sasuke ugyan nem tudta, miféle jutsut fejleszt a szőke, de amint Naruto kitért a válasz elől, többet nem is kérdezte.

- Sasuke. –szólította meg, a fiú pedig abbahagyta a gyakorlást.

- Mond.

- Szeretném, ha megismernéd egy régi gyakorlópartnerem. Ő is tűzhasználó, így elméletem szerint a hasznodra válna. Viszont eléggé elfoglalt személy, így egy héten csak kétszer tud időt szakítani rád ebben az időpontban.

A holló bólintott. Naruto már rég megígérte neki, hogy szerez mellé olyan tanárokat, akik az ő elemét használják. Egészen eddig azonban a szőke nem hozta fel a témát.

- Holnap fogunk vele találkozni. A csapatedzés után egyenesen a 44es kiképzőterepre megyünk.

Ezzel visszafordult az előtte levő alacsony asztalon elterített papírok halmához. Sasuke, értve a célzást, visszatért a jutsu gyakorlásához.

Naruto még csak meg sem találta, hol hagyta abba a gondolatmenetét, amikor az egyik klónja eloszlatta magát. Megdermedt az emlék hatására. Szó nélkül felállt, ott hagyva a kabátját és a tekercsét, Sasuke felé fordult.

- Azonnal beszélnem kell a Hokage-samaval. Nem tudom, mikor jövök vissza, így rád bízom, mennyit gyakorolsz, de úgy készülj, hogy holnap hosszú napod lesz.

- Hn. –volt a válasz.

Narutonak ennél több nem is kellett, Shunshin segítségével eltűnt.


Hiruzen felnézett az előtte megjelent szőkére. Naruto az ANBU öltözetét viselte, arcát egy róka álarc takarta el. A Hokagénak volt egy olyan érzése, hogy végre egyszer jó híreket fog kapni.

- Kitsune-san. –biccentett. –Jelentést.

- Hokage-sama. Az egyik klónom kevesebb, mint negyed órája felfedezte a pecsét gyengepontját és készen állunk a felbontására. Az engedélyét kérem a művelet megkezdésére.

A Hokage megkönnyebbülten fellélegzett. Végre.

- Engedély megadva. ANBUként fogod végrehajtani a küldetést. Amíg összeszedem a csapatot, addig értesítsd Uchiha-sant a jelenlétetekről, de ne árulj el neki semmit. Mond nyugodtan, hogy ha kérdése van, nálam érdeklődhet. Elbocsájtva.

- Igenis Hokage-sama!

Amint a szőke eltűnt, Hiruzen nekiállt összegyűjteni azt a hét Hyuugát az ANBU közül, akik értettek a fuinjutsuhoz. Azt remélte, hogy ma éjjel végre nyugodtan feküdhet le, tudva, hogy egy fenyegetést eltűntettek a falu feje felől.


Sasuke meglepődött, amikor egy ANBU landolt pár méterre tőle az egyik fán, de ezt nem mutatta ki. Felnézett az illetőre. Fiatalnak tűnt, termetéből ítélve alig pár évvel idősebb nála. Bár ezt nem mondhatta biztosra, lévén szőke csapattársa és idősebbnek látszott a koránál.

- Uchiha-san. –köszöntötte az ANBU.

Sasuke biccentett.

- A Hokage-sama utasítására vagyok itt. Én és a csapatom egy fontos feladatot fogunk elvégezni a rezidencián. Minden további információt csak a Hokage-sama árulhat el neked.

Az utolsó Uchiha meglepődött. Nem tudta elképzelni, mit kereshet az ANBU a klánja rezidenciáján, amikor évek óta csak az a két ANBU járt oda, akik a testőreiként szolgáltak. Amióta Genin lett, az egyik el is maradt. És amióta Narutoval együtt laknak, a másik sem jött többet. Úgy döntött, hogy később elmegy a Hokagéhoz és rákérdez a dologra, ám azon kívül nem igazán tehetett semmit, így biccentett.

Az ANBU azonnal eltűnt.

Kitsune. Gondolta meglepetten. Még sohasem láttam eddig. Vajon új?


Naruto már két perce várt türelmesen az egyik Uchiha tetőn. A maszk mögött aktiválta a Ryugokugant és azzal nézett végig a falun. A szemének használatával kirajzolódott előtte az egész pecsét, ami egyébként csak akkor vált előtte láthatóvá, ha senjutsut használt. A klónjainak hála már fejből tudta az egész pecsétet, pontosan tudta, hol vannak benne a rejtett csapdák és mi szükséges a hatástalanításukhoz. Ez egyfajta utolsó vizsgálat volt. Amint megérezte a közeledő jelenléteket, kikapcsolta a doujutsut és helyette a hátán levő pecsét segítségével bölcs formába lépett.

Körülötte hét ANBU jelent meg.

- Kitsune-taicho. –köszöntötték.

- A Hokage-sama beszámolt arról, mi a feladatunk?

Bólintottak, magukban mind csodálkozva. A Hokage-sama átadta nekik a képességeiről szóló adatlapot, ami szerint csak tizenkét éves volt, de már Jonin szintű. A hangja azonban meglepően mély a korához képest és teljesen hivatalos.

- Rendben. Elsősorban arra szeretnélek kérni, hogy aktiváljátok a Byakuganotokat.

Amint az utolsó is biccentett, folytatta.

- Nézzetek körül. Láttok bármi szokatlant?

Az ANBU így tett, viszont egy furcsa lappangó chakrán kívül semmit sem vettek észre.

- Semmi különöset Taicho.

- Ezért van az, hogy habár az egész várost behálózza, eddig senki sem vette észre. Most koncentráljatok az én chakrámra.

Leugrott a tetőről, majd fél térdre ereszkedve tenyerét a földre simította. A következő pillanatban a mögötte álló hét ANBU élesen beszívta a levegőt. A kapitány chakrája végigterjedt az egész pecséten. Azok, akik nem koncentráltak az ő chakrájára, még mindig nem láthattak semmit. Számukra azonban az egész pecsét zöld színben derengett. Elborzadva néztek végig a falun.

- Mint egy pókháló! –suttogta megdöbbenten egyikük.

Naruto bólintott.

- Hatalmas munkának nézünk elébe. Hetekig is eltarthat, mire teljesen megszabadulunk tőle. Az elsődleges feladatunk ugyan is a hatástalanítása. –amíg ezt kimondta, a chakrája visszahúzódott és csak a központi pecsétkör volt látható.

Előhúzott egy térképet a kabátja zsebéből és kiterítette eléjük a tetőre, ahol tizenkét pont meg volt jelölve.

- Ezen a tizenkét ponton lehet kikapcsolni a pecsétet. Ha csak egy perc késés is van két deaktiválás között, a pecsét működésbe lép, így a kudarc nem megengedett. A kikapcsolás módja egyszerű. - magyarázta és mindenkinek adott egy lapot, amin a lépések voltak leírva. –Akad közületek bárki, aki nem ért valamit, vagy gondot okoz számára valami?

Mindenki nemlegesen rázta a fejét.

- Rendben. A kikapcsoláshoz annyi chakra szükséges, mint egy alacsony A rangú jutsuhoz. A lap alján megjelöltem, melyik pont lesz a sajátotok.

- De Taicho, csak nyolcan vagyunk. –szólalt meg egy gyík maszkot viselő ANBU. Női hangja volt.

- Ezt bízzátok rám. A maradék négy pontot az árnyék klónjaim fogják kikapcsolni.

Megdöbbentek, de nem szóltak egy szót sem.

- A következő tíz percig mindenki legyen a helyzetén. Egészkor fogjuk kikapcsolni a pecsétet, ameddig még tizenöt percünk van. Van kérdés?

Egy sem volt.

- Rendben. Akkor oszolj!

- Hai!

Naruto létrehozta a klónokat, és hogy biztosra menjen, a Kyuubi chakrájából is pumpált beléjük egy nagy adagot. Mindegyiknek kinevezett egy pontot. Mikor már csak ő maga maradt, még tizenkét perce volt a helyzete eléréséhez. Alig hat perc alatt érkezett meg. A chakrája még mindig ott izzott a pecsétben, így az zölden derengett a szeme előtt. Letérdelt a megfelelő pont elé és chakráját lassan a tenyerébe terelve felkészült.

- Mindjárt műsor idő Gaki. Remélem biztos vagy a dolgodban.

- Ne aggódj sensei. Az vagyok.

Amint az óra elütötte az egészet, mindkét kezét a pecsétre nyomta. A koncentrációtól izzadság gyöngyözött a homlokán és a halántékán, de nem törődött vele. A folyamat fél percig tartott. Amint az utolsó vonást is deaktiválta, a pecsét pulzált egyet. A következő pár másodperben pedig lassan elkezdett felszámolódni. A benne levő körkörös vonalak megszűntek létezni és csak a középpont maradt meg, ahol az összekötő vonalak találkoztak.

Naruto teljes sebességével közelítette meg ezt a pontot, ahol létrehozott még hat klónt, akik segítségével biztosra ment, hogy a központi kör teljesen felszívódott és sikeresen „letépték a bombáról az aktiváló gombot”. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a torkából, amikor az utolsó jel is megszűnt létezni. A többi ANBU pár másodpercre rá érkezett meg.

- Kiváló munka. –dicsérte a csapatot. –Mára végeztünk. Holnap kilenc órakor találkozunk ezen a ponton. Majd én megteszem a jelentést. Elbocsájtva.

- Hai!


Hiruzen csendben ácsorgott az ablaka előtt és a falut figyelte. Mivel Naruto chakrájára koncentrált érezte, hogy nemrég az egész faluban szétterjedt, majd később csak az Uchiha rezidenciára korlátozódott. Nagyon remélte, hogy minden rendben ment. Gondolataiból a várva várt szőke megérkezése zökkentette ki.

- Jelentést!

- A küldetés sikeres volt Hokage-sama. Komplikációk nélkül megszűntettük a központi pecsétet. A parazita pecsétet már nem lehet az egész falura aktiválni, viszont a kisebb részei még mindig aktiválhatók. A következő két héten ezektől is megszabadulunk.

- Kiváló munka Kitsune. Az asztalomon megtalálod az alakulatod mappáit. Nézd át az összeset. Holnapra írott jelentést várok.

- Igenis Hokage-sama!

- Elbocsájtva.

Halk suhogás jelezte, hogy az ANBU Shunshin segítségével távozott.


Másnap a csapat edzés után Naruto és Sasuke egyenesen a 44es kiképzőpályára mentek. Amint landoltak a Halál Erdejének a kapui előtt, az egyik fa ágai közül fél tucat kunai tartott feléjük. Mind a ketten azonnal elugrottak, szétválva. A lombok közül egy lila és világos barna folt lőtt Naruto felé. A szőke ösztönösen idézett meg egy kunait. Kétszer összekoccantak ellenfelével, majd a következő pillanatban már szét is ugrottak.

A legnagyobb sebességüket használva néhányszor összeugrottak, nagyrészt taijutsut használva, majd újra szét. Sasuke az egyik ágról döbbenten nézte a harcot. Nem tudta megállapítani, ki volt a támadó, ahhoz túl gyorsak voltak. Így azonban még segíteni sem tudott a szőkének. Eszébe jutott Naruto gyakorlótársa, aki valószínűleg a közelben lehet. Ő biztosan tudna segíteni a csapatársának.

Ám mielőtt még elindulhatott volna megkeresni, egy csattanás következtében valaki az egyik fának csapódott. Lepillantva egy fiatal nőt látott, torkától pár centire Naruto kunaia.

- Tudod, ez nem valami fényes bemutatkozás, Anko-san. –feddte meg a szőke, a nő pedig elvigyorodott.

- A hercegecskének tudnia kell, mire vállalkozik.

- Sasuke. –szólalt meg a szőke, még mindig nem mozdulva. –Bemutatom az új gyakorlótársadat.

- A nevem Mitarashi Anko. –vigyorgott feltápászkodva a nő, amint Sasuke leugrott Naruto mellé. –Az én drága szöszim megkért, hogy csiszoljak egy kicsit rajtad. –Naruto felhorkant és az egyik fa tövébe sétált.

 - Ő? –nézett rá hitetlenül a holló.

- Anko tökéletes tűzhasználó. –magyarázta Naruto elhelyezkedve. –És nem kell attól félned, hogy a lábad elé omlik a családneved miatt.

Sasuke ellenállt a késztetésnek, hogy ellent mondjon. Ha Naruto azt mondja, hogy ez a nő megfelelő tanár, akkor Anko megfelelő tanár. A szőke már korábban említette, hogy ő is tanult a nőtől. Sasuke újfent végigmérte a szóban forgó személyt. Kétszer annyi idős lehetett, mint ő és talán ő volt az első nőnemű lény az elmúlt hat évében, aki nem olvadozott „Uchiha-samatól”. Kellemes változás.

Sasuke mindig is gyűlölte, amikor hasznavehetetlen nőszemélyek lengték körbe, mert csak akadályozták. Persze az akadémián nem volt egy rossz szava sem, mert már akkor egyfajta riválisként gondolt Narutora és a szőkének is megvolt a saját rajongó tábora.

Naruto mint mindig, most is árgus szemekkel figyelte a holló edzését, miközben fejben megjegyzett pár mozzanatot, amin majd dolgozniuk kell. Ekkor érkezett meg a saját gyakorlótársa.

- Üdv, Hinata-hime. –mosolygott pimaszul.

A lány durcás arccal ugrott le a fáról.

- Nem fair senjutsut használni Naruto-kun.

- Az illatod árult el, nem a chakrád. –kuncogott a fiú. –Mit gondolsz?

- Szépen fejlődik. –állapította meg a lány. –És az alapján, amit elmondtál, a személyisége is. Talán eljön az a nap is, amikor el tudom viselni.

Hinata már az akadémián bevallotta Narutonak, hogy nem kedvelte az Uchihát. Amióta megerősödött és megnőtt az önbizalma, nyíltan hasonlította Sasukét az unokatestvéréhez, Nejihez. Mind a kettőt egy prűd, hataloméhes sznobnak tartotta, amit mostanában nem is rejtett véka alá. Őszintén örült, amikor szerelme azt mondta, hogy a holló viselkedése szépen fejlődik. Nem szerette volna, hogy a későbbiekben, majd ha Chuninok lesznek és egy csapatba kerülnek, bezavarjon ez a tényező az együttműködésükbe és a küldetés végrehajtásába.

A két edző fél észrevette az új jelenlétet.

- Üdv Anko-san. Uchiha. –biccentett a lány.

Sasukét több dolog is megdöbbentette. Az egyik az, hogy milyen közel állt a lány Narutohoz, szinte már rá volt mászva. Azt tudta, hogy Narutonak érzései vannak a lány iránt, de úgy tűnt, hogy ezek viszonzottak is. Vajon mióta számítanak egy párnak? A másik az, hogy a lány nem pusztán elhagyta a dadogást, de még hűvösen is viselkedett. Most, hogy jobban megnézte, nem az a szende kislány állt előtte, aki annak idején az akadémia első évében besettenkedett az osztályba.

Hinata haja a háta közepéig ért, de lófarokba fogta, oldalt hagyva két tincset. Megszabadult a nagydarab felsőjétől is és egy kellően diszkrét, de mégis messze magabiztosabb fekete felsőben, fekete, térdig érő nadrágban és egy fehér, combközépig érő nyitott, hosszú ujjú kapucnis kabátban volt. A fejpántját a nyakában hordta. Ezen kívül tele volt felszerelésekkel.

Végül egy biccentéssel viszonozta a köszönést.

- Oh, itt a kis hercegnő! –vigyorgott felé Anko. –Szeretnétek, ha elfordulnánk?

- Csak ha nem szeretnéd látni, ahogy betörik az orromat. –nevetett Naruto.

Sasuke hagyott magának egy percet, hogy megfigyelje a két harci helyzetbe felálló ninját. Naruto támadott először, és nagyon is gyorsan. A Hyuuga azonban olyan hajlékonyságról tanúskodott, ami szó nélkül hagyta. Olyan kecsesen mozgott, mintha táncolt volna. A lila hajú kunoichi szemmel alig látható sebességgel haladt végig egy sor kézjelen, a következő pillanatban pedig elkiáltotta magát.

- Suiton: Teppodama!

Naruto ez alatt a saját kézjelein suhant végig.

- Doton: Doro Gaeshi!

A szőke előtt egy földből készült fal jelent meg és ebbe csapódott Hinata víz támadása. Sasukénak nem volt ideje tovább nézelődni, mert egy kunai kis híján lekapta a fejét.

- Az ellenfeledre koncentrálj Gaki! –nevetett Anko.

- Hn.

- Megetetem még veled ezeket a betűket!

Két óra edzés után Naruto elmondhatta magáról, hogy szépen haladtak. Hinata már képes volt végigharcolni ezt a két órát úgy, hogy minden tíz percben a fejéhez vágott egy C vagy B rangú jutsut. Narutonak csak hízott a mája. Szerelme tartalékai magas Chunin szinten voltak és egyre jobb volt a kontrollja a jutsuk felett. A sajátos Juukenje is nagyszerű fejlődést mutatott.

Narutonak bűntudata volt, amiért nem tudott megfelelően sokat edzeni a lánnyal, de amióta Geninek voltak, nagyon ütötték egymást a programjaik. Így is nehezen jutottak el vacsorázni a többiekkel.

Oldalra pillantva látta, hogy Sasuke ki van fulladva. Anko, mikor észrevette, hogy nézi, egy szadista mosoly kíséretében felvette a Gai-Lee pózt. A szőke nem gondolta, hogy létezhet ilyen borzasztóan ijesztő dolog a világon.


Egy hét telt el az óta, hogy Naruto és a csapata hatástalanították a fő pecsétet. Ez után gondoskodtak olyan helyekről is, mint Hokage torony és a tanácsterem. A klánok értesültek a Hokagétól arról, hogy egy különleges ANBU alakulat szigorúan titkos feladatot végez el, és hogy előbb utóbb fel fognak tűnni, hogy ezt elvégezzék. Eddig öt klán területet tisztítottak meg, általában egy nagy pecsét jutott egy éjszakára.

Kakashi még mindig nem tette tiszteletét az edzéseiken. Néha rákérdezett, hogy hogy haladnak. Nemrég ott marasztalta Narutot egy percre, hogy megkérdezze, hogy halad a Rasengan befejezésével. Narutonak csak egy válasza lehetett: Lassan. A Hiraishin megfejtése, Sasuke edzése és a pecsétek eltávolítása között még szuszogni is alig volt ideje.

A chakra készletei tovább nőttek, közép Jonin szintre. Ez leginkább az intenzív chakra használat miatt volt, mert a nap minden pontjában volt legalább négy aktív klónja, plusz az edzések és este pedig a csapatával hatalmas mennyiségeket használtak fel a pecsétek semlegesítésével. Azonban már látták a fényt az alagút végén, csak hat pecsét maradt, amitől meg kell szabadulniuk. Utána feltakarítják egy éjszaka alatt a maradékot az utcákról. Hamarabb fognak végezni, mint Naruto becsülte.

Naruto közben folyamatosan jelentést tett a Hokage-samanak az utolsó Uchiha fejlődéséről. Nem csak ninja fejlődés terén, de a szocializálódás szempontjából is. Úgy tűnt, jó döntésnek minősült Anko beavatása. A nő hamar ráncba szedte a fiút, lévén mivel erősebb volt nála, gyakran elporolta a hátsóját, ha az Uchiha egója átlépett egy bizonyos szintet.

Sasuke e miatt hamar tiszteletet épített ki a nő iránt. Naruto felvetette a Hokage-sama előtt annak a lehetőségét, hogy Sasuke szövetséget köthetne a kígyókkal. Anko idézett állatai közül már kettővel egész jó kapcsolatban volt és úgy tűnt, kedveli az állatokat. Az öreg kevés gondolkodás után engedélyt adott rá.


- Szerződés a kígyókkal? –pislogott meglepetten a holló.

- Aah. A kígyókkal való szerződés rendkívül ritka. Anko segíthetne neked. –magyarázta Naruto felpillantva az előtte elterített pecsétekből felnézve. –Természetesen ez nem kötelező, vannak más idézett állatok is.

- Neked van szövetséged idézett állattal? –kérdezte Sasuke egy szelet bacont rágcsálva. Éppen most fejezte be az edzését. Úgy Naruto nemsokára, szokás szerint, elmegy valahová.

- Nincs.

Sasuke megfontolta az ajánlatot. Valóban jó kapcsolatot ápolt a kígyókkal. Láthatóan a legtöbb hozzá hasonló személyiséggel rendelkezett, így nem tartotta valószínűnek, hogy problémák merülnének fel együttműködés terén.

- Megfelel.

- Remek. A legközelebbi közös edzésünkön sort is kerítünk rá. Még valami.

- Hn?

- Fel szeretném mérni, mennyire vagy ellenálló genjutsuval szemben. Mivel én pocsék vagyok benne, beszerveztem két gyakorlópartnert holnaputánra. Már megbeszéltem Kakashi-senseiiel, hogy két órával korábban zárjuk aznap az edzést.

Sasuke csendben vette tudomásul az elhangzottakat. Ha Naruto úgy gondolja, hogy megfelelő edzőpartnerek lesznek, akkor ő több mint elégedett. A szőkével való edzések miatt az ereje elképesztő fejlődésnek indult. Még csak nem is volt szüksége Sharinganra, és már alacsony Chunin szintet ütött meg.

Lassan úgy érezte, hogy a szőkében igaz barátra talált.

Megjegyzés a befejezéshez:

Több kérdésem is van.

Az egyik az, hogy zavar-e titeket ez a sok vonal? Eredetileg arra szolgálna, hogy tudathassam veletek, jelentváltás van. Akit zavar, jelezze nyugodtan.

Mit gondoltok az új Hinatáról? Úgy éreztem, hogy nem elhamarkodott ez a változás, végülis három éve edzenek Narutoval így megerősödött és kibontakozott a kedveském.

Mit szóltok ahhoz, hogy Naruto ANBU lett? :D

Azoknak, akik esetleg aggódnak Sasuke kifordulása miatt, ne tegyétek. Azért tűnik ennyire rugalmasnak ebben a fejezetben, mert csak az edzésről volt szó, amit nagyon komolyan vesz. Majd, amikor lesznek megjelenítve civil beszélgetések közte és Naruto között, minden "rendben" lesz.

És meg lehet tippelni, ki a második gyakorlótárs, akit Naruto választott :D

Köszönöm szépen az olvasást!

Love ya all!

Ayako

10. Színpadon táncolunk mind - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

~Helyszín~


~Konoha~

Naruto egy fa alatt meditált. Éppen annak a fél órás szünetnek a közepén voltak, amiket Kakashi-sensei jóindulatból ékelt be a két „nyúzás” közé. Sasuke ugyan annak a fának a tövében ült és minden figyelmét az ebédjének szentelte. Mindketten felfigyeltek a feléjük közeledő lányra.

- Segíthetünk valamiben Sakura? –kérdezte Naruto úgy, hogy ki sem nyitotta a szemét.

- Nem bánjátok, ha veletek eszem? –kérdezte a lány kissé bátortalanul vigyorogva.

- Dehogy. –mosolygott felé Naruto és kettejük közé gesztikulált.

- Hn. –jött az Uchiha beleegyező válasza.

Sakura letelepedett a két fiútól ugyan akkora távolságra, a háromszög harmadik csúcsaként. Igazság szerint ritkán volt idejük beszélgetni, legfeljebb küldetések alatt, mert az edzés mindig komoly koncentrációt igényelt. A lány is nagyon szépen fejlődött, a chakrája végre elérte a Naruto mércéje szerinti átlagos Genin szintet. A majdnem nulláról, alig két hónap alatt, ez a fejlődés nagyszerűnek számított.

- Mond csak Sakura. –szólalt meg hirtelen Naruto, magára vonva a rózsaszín figyelmét. –Eldöntötted már, hogy milyen kunoichi szeretnél lenni?

- Hogy milyen? –pislogott a lány.

- Igen. Én és Sasuke frontharcosok vagyunk. Ezen kívül van még a támogató, a követő és a medikus.

- Hát. –tolt egy hajtincset a füle mögé. –Szerintem a medikus lenne részemről a legjobb választás. Úgy értem, kevés chakrám van, de a felett tökéletes a kontrollom. Így mindig lesz valaki, aki összefoltoz titeket. –mosolygott.

Naruto visszamosolygott rá. Sasuke hallgatott, de ez tőle nem volt újdonság.

- Mond csak, hogy haladsz a fegyverhasználattal? –érdeklődött tovább Naruto, nem igazán kedvelve a kínos csendeket.

- Már egész jól! A sensei meg van velem elégedve.

- És te meg vagy elégedve magaddal? –szólalt fel hirtelen a holló.

- Hát én izé… - motyogta, nem tudva teljesen, hogy mi a jó válasz.

- Teme. –mordult fel figyelmeztetően Naruto, jól ismerve ezt a hangszínt.

- Hn, Dobe. –szúrt vissza.

Pár hosszú pillanatnyi csendes párbaj után a szőke felsóhajtott és bólintott.

- Ha csak mások elismerését szajkózod, sosem erősödsz meg igazán. –ezzel visszafordult az ebédjéhez.

Naruto látta, mennyire szíven ütötték a lányt a szavak, még mielőtt lehajtotta volna a fejét.

Átkozott Teme. Még beszélni sem tud rendesen.

- Amit a Teme mondani akar az az, hogy első sorban magadnak kell megfelelned Sakura. –magyarázta a lány pedig felkapta a fejét. –Ne mások elismerését űzd. Tűzz ki magadnak egy célt és azt érd el. Felelj meg magadnak, utána pedig ismételd meg ezt a folyamatot. Így lehetsz igazán erős.

A kunoichi aprót biccentett, majd szó nélkül felállt és visszaindult a sensei felé. Naruto felsóhajtott.

- Baszódj meg Teme.

- Hn.


Sasuke és Naruto pár pillanattal ez előtt érkeztek meg a tízes gyakorló pályára, ahol a Naruto által választott személyek fogják letesztelni őket genjutsu terén. A két személy már ott várta őket. Sasuke, mikor meglátta kikről van szó, elkomorult, de nem szólt semmit.

- Hello Naruto-kun! –integetett Ino. –Üdv Sasuke.

- Ino-san. Kurenai-sensei. Köszönöm, hogy időt szakítottatok ránk. –hajolt meg a szőke.

- Igazán nem probléma Naruto-san. –mosolygott Kurenai, majd az Uchihára nézett. –Örvendek Sasuke-san.

- Örvendek. –visszhangozta a holló.

- Szerintem ne is húzzuk tovább az időt. –tette csípőre a kezét Ino. –Évek óta várok egy lehetőséget, hogy bemásszak a fejedbe, úgyhogy én a helyedben remélném, hogy nem jön össze. –a vigyora semmi jót nem ígért, miközben mutató ujjával mellkason bökte a szőkét.

- Hidd el, bízom benne, hogy nem sikerül. –vallotta be kissé sápadtan a szőke.

- Akkor kezdjük Ino jutsujával, mert az gyorsabban megy. –határozta el Kurenai. –Melyiketek kezdi?

- Én kezdem. –állt el Sasuke mellől Naruto, szembe szőke barátjával.

- Oké, Naruto-kun. –vigyorgott sötéten a lány, és összetette maga előtt a kezeit a híres jutsu kézjelébe, tökéletesen célba véve a szőkét. –Aki bújt, aki nem, jövök!

Ino teste a következő pillanatban úgy rogyott össze, mint egy rongybaba. Alig fél perc után azonnal ülő helyzetbe egyenesedett, homlokáról legyöngyözött egy verejték. Mikor a fiú nevetni kezdett, bosszúsan megrázta felé az öklét.

- Ez nem vicces te szadista kujon!

- Mi történt, mit láttál? –érdeklődött Kurenai és még Sasuke is kíváncsinak nézett ki, bár amennyire kíváncsinak nézhet ki egy Uchiha.

Ino válaszként csak pipacs vörösbe fordult és halkan csak ennyit motyogott.

- Minden nő álmát…

Kurenai nagyon bölcsen nem firtatta, de azért küldött egy sokat mondó tekintetet a szőke fiú felé. A következő Sasuke volt. Ino immár a földről hajtotta végre a jutsut, Naruto pedig elkapta, mielőtt hátradőlhetett volna. Az Uchiha teste percekig nem mozdult, amit Kurenai azzal magyarázott, hogy túl erős a tudata az átvételhez és most egymással harcolnak a fejében. Alig öt perc múlva Ino vissza lett tessékelve a testébe.

- Egek, te aztán nem finomkodsz a hölgyekkel. –öltötte rá a nyelvét.

Sasuke részéről csak egy fölényes „Hn” volt a válasz. Naruto csak nevetve megrázta a fejét. A következő lépés azonban már koránt sem lesz ennyire könnyű a holló részéről, ugyanis Kurenai volt a falu genjutsu specialistája, aki könnyen az ujja köré csavarja, ha nem vigyáz. Sasuke nagyjából úgy teljesített, ahogy Naruto azt megjósolta, sikerült minden genjutsuból kiszabadulnia B szintig.

A szőke már a maga részéről beavatta Kurenait arra, mire számíthat, de a nő úgy gondolta, azért csak haladjanak lépésről lépésre.

Narutonak igaza lett, még csak nem is látott létrejönni semmilyen genjutsut egészen A rangig. Ekkor Kurenai minden tudását latba vetve megidézett egy jutsut, aminek a hallatára Naruto teste megfeszült.

- Kanashibari!

A szőke, aki eddig Kurenait figyelte, hirtelen egy új irányba fordult. A többiek csak annyit láthattak, hogy elsétál egy pontig, és lehajol. Végighúzta két ujját a füvön, majd az arca elé emelve összesúrolta őket. Még meg is szagolta.

- Ez érdekes. –jegyezte meg kiegyenesedve. –Kai.

- Na? –lelkendezett Ino. –Sikerült? Mit láttál?

- Nem sikerült teljesen. –vallotta be. –A kép áttetsző volt. A tapintásomra hatott, viszont a szaglásomra nem.

- Mit láttál? –érdeklődött Sasuke.

- Téged. –fordult felé Naruto. –Holtan.

A holló megdermedt a hallottakra. Ha ez igaz, akkor ez a jutsu veszélyesen hasonlít arra, amivel Itachi megkínozta azon az éjszakán. Hirtelen örült annak, hogy Kurenai nem jutott el ehhez a jutsuhoz az ő esetében. Említett nő gondolkodva sétált oda a szőkéhez.

- Azt hiszem, tudom, mi a baj. –szólalt meg halkan. –Mond csak Naruto, te érzékelő típus vagy?

- Nem egészen. Viszont senjutsut használok.

- Így már érthető. Aki senjutsut használ, érzékelővé válik. Vannak olyanok, akik ilyenkor ösztönösen beborítják magukat egy chakra köpennyel. Úgy tűnik, te is ezek közé tartozol. A sűrű chakra és a nagy mennyiség miatt pedig a genjutsu lepattan rólad.

- Ez még hasznos lehet. –állapította meg a szőke. –És mi a helyzet a genjutsu használatommal? Lehetséges ekkora mennyiséggel?

- Van egy, amit megtanulhatsz. Ez a Shodaime és Nidaime egy genjutsuia volt. Elég sok chakrát igényel ahhoz, hogy te is elsajátíthasd.

A szőke bólintott. Ezek után megbeszélték, pontosan mit gondol Kurenai Sasuke lehetőségeit és edzését illetően. Úgy beszélték meg, hogy minden héten egy este, egy órát fognak együtt gyakorolni, ahol Kurenai segít a hollónak az erősebb genjutsu legyőzésében és megtanít neki pár C és B rangút, mert a D rangúakhoz már túl sok chakrája volt. Narutonak megígérte, hogy megtanítja neki a Hokagék Kokuangyou no Jutsuját (Teljes sötétség technika).

Mikor vége volt az edzésnek, Naruto hálásan megköszönte a segítséget, a nő pedig csak annyit felelt, hogy tud a közte és Hinata közti kapcsolatról és cserébe csak annyit kér, hogy vigyázzon a lányra és becsülje meg nagyon, mert olyan számára, mintha a húga lenne. Naruto ezt már a kérdés előtt alap követelménynek tekintette.


Naruto éppen az utolsó jelentését tette a Hokagénak. Mögötte, hasonló pozícióban térdelt az egész csapata, lévén befejezték a különleges küldetést. Hiruzen több volt, mint elégedett. A szőke rekordidő alatt számolt fel egy ilyen monumentális fenyegetést.

Már éppen bocsájtotta volna el őket, amikor a szőke hozzátette.

- Azonban újabb rossz híreket kell közölnöm Hokage-sama.

Hiruzen tekintete elsötétült.

- Hallgatlak.

- Tokage-san az utolsó bevetésünk során felfedezett egy pecsétet az északi fal közelében, a túlsó oldalon. Bátorkodtunk utána járni az ügynek.

- Értem. És mire jutottatok?

- Ezen kívül három hasonló pecsétet találtunk. Összesen két ostrom pecsétet és két idézőt.

Hiruzen újabb fejfájás ébredését érezte. Mikor kaphatnak már egy kis szünetet?

- Az új információ fényében még nem oszlatom fel az egységet. Kitsune-san, amilyen gyorsan csak lehet, fejleményeket várok. Ugyanilyen pontos és gyors munkát várok el a pecsétek felszámolását illetően.

- Hokage-sama, ha megengedi. –hajtotta le a fejét a szőke.

- Hallgatlak.

- Valaki nyílván valóan támadást tervez a falu ellen. A pecsétek szinte tökéletesen el voltak rejtve, ha nem kutattunk volna óvintézkedés szempontjából hasonlókért, fel sem fedeztük volna őket. Hatalmas munkákról van szó uram. Ha most felszámoljuk a pecséteket, az illető vagy illetők visszahúzódik, és új tervet sző, amit talán nem leszünk ilyen szerencsések lefülelni. Véleményem szerint bölcsebb lenne módosításokat végezni a pecséteken, hogy a támadó terve végül a saját arcába robbanjon.

A Hokage a pipáját tömve fontolta meg a szőke szavait, miközben szúrósan nézett az asztallapjára.

- Mennyi idősek ezek a pecsétek? –kérdezte hirtelen.

- Becslésem szerint több mint egy évtizedesek.

- És mennyire fejlettek?

- Amennyire meg tudom ítélni, nincsenek sem a Yondaime-sama sem Jiraya-sama szintjén, bár utóbbihoz közel áll.

Hiruzen felsóhajtott. Már meg is fogalmazódott benne egy elmélet azt illetően, hogy ki lehet a felelős ezekért a pecsétekért.

- El vagytok bocsájtva. Kitsune-san, maradj még.

- Igenis, Hokage-sama. –visszhangozták heten és már ott sem voltak.

Hiruzen aktiválta a privát beszélgetés pecséteket.

- Bizonyosra veszem, hogy tudsz Orochimaru árulásáról.

- Igen, Hokage-sama.

- Egy olyan helyzetbe kerültünk, ahol minden okom megvan rá, hogy őrá gyanakodjak. Nemsokára nyakunkon vannak a Chunin vizsgák, én pedig megöregedtem. Orochimaru már nagyon rég óta rá akarta tenni a kezét a Shanringanra. Ha ezt az alkalmat választja a támadásra, azt akarom, hogy a falu tökéletesen készen legyen rá. A parancsaid a következők. Módosíts a pecséteken és ne fogd vissza magad, minél jobban visszaüt, annál jobb. A rendelkezésedre bocsájtok pár S-osztályú mappát, amiben Orochimaru minden általunk ismert képességét megtalálod. Készítsd fel Sasukét és magadat egyaránt a vele való harcra, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, az elsődleges célotok vele szemben a menekülés legyen.

- Igenis Hokage-sama.

- Még valami. Orochimaru ellen semmi képen se használd a doujutsudat. Amint megpillantja, rögtön szemet fog vetni rá. Semmiképpen sem hagyhatjuk, hogy a kezére kerülj.

Kitsune bólintott.

- Most pedig. Jelentést kérek a saját fejlődéséről. Hogy haladsz a Hiraishin elsajátításával?

- Lassan, de biztosan. –vallotta be a szőke. –Már rájöttem a nyitjára, csak létre kell hoznom a saját pecsétemet és meg kell tanulnom többszörösen használni. Ebben az iramban, a Chunin vizsgák kezdetére képes leszek akár ötven összekötött ugrásra.

- Nagyszerű. Kiváló. És a Rasengan befejezése?

- Megvallom, nem fordítottam rá különösebb figyelmet. A senjustu segítségével már sikerült kevés szél elemű chakrát vegyítenem a gömbbe, de ez eddig csak a színe változásában és az ereje enyhe növekedésében ütközött ki.

- Amint megtettétek az első C-rangú küldetéseteket, Kakashi feladata tovább lép a ninjutsutok fejlesztésére. A Chunin vizsga kezdetéig ti ketten ezt a jutsut fogjátok fejleszteni.

- Igenis, Hokage-sama.

- Rendben van. –dőlt hátra sóhajtva az öreg. –Rendben. Nagyon büszke vagyok rád Naruto. És tudom, hogy a szüleid is rendkívül büszkék lennének rád.

- Köszönöm… Jiji.


Sasuke egy mosollyal az arcán lépett be a szobájába. Naruto négy napja egy újabb engedéllyel jött a Hokage részéről, megtámogatva még kilenc B és három A rangú tűz jutsuval, amit a Hokage-sama bocsájtott a rendelkezésükre. Naruto a maga részéről egyre erősebbé és erősebbé vált. Bármi is volt az, amin annyi lap társaságában dolgozott elképesztően fontos lehetett, ugyanis Sasuke egyszer megébredt az éjszaka közepén és a levegőn sétálva látta, hogy Naruto szobájában még világít a gyertya.

A szőke az esti edzéseiket követően nyolc után mindig eltűnik két órára. A holló szeretett volna rákérdezni arra, hogy edzeni jár-e, de egy hang a fejében azt súgta, hogy nem erről van szó. Naruto repertoárjában levő összes jutsut látta legalább egyszer és a szőke nem úgy nézett ki, mintha egy kimerítő edzés után vergődne haza. Sasuke mégis érezte, hogy a chakrája lassan növekszik.

Elhatározta, hogy mivel holnap van az első C-rangú küldetésük, az út alatt valamikor rákérdez.

Ekkor hirtelen egy ANBU jelent meg a szobájában.

- Uchiha-sama! –köszöntötte. –A Tanács látni kívánja.

Sasuke az órára nézett. Tizenegy múlt. Mit akarhat tőle ilyenkor a Tanács? Biccentett az ANBUnak, aki a vállára tette a kezét, majd Shunshin segítségével a tanácsterembe termettek. Odabent jelen volt nem csak a civil és shinobi tanács, de egy igen idegesnek tűnő Hokage is. A félkör alakú asztal előtt egy ANBU térdelt, olyan helyen, ahol mindenki jól láthatta.

- Ostrom veszélye fenyeget minket! Jogában áll az egész falunak tudni! –kiabálta egy felbőszült öreg civil tanácstag, az egyik legnagyobb kereskedelmi vállalat feje.

- Oh, és mi jó sülne ki abból? –vágott vissza Tsume Inuzuka, az Inuzuka klán feje. –Pánik törne ki az egész faluban!

- Ez már nem csak a ninjákra vonatkozik! –harsogta Sakura anyja, Mebuki. – Nem csak nekik kell tudniuk a közelgő veszélyről!

- Mi is csak ma este tudtuk meg. –válaszolta Choji apja, Choza Akimichi, az Akimichi klán feje.

- De megtartották volna magatoknak az információt! –üvöltötte teli torokból egy újabb kereskedő.

- Csend legyen! –mennydörögte a Hokage, mire azonnal síri csend lett. –Senki sem titkol el senki elől semmit! Kitsune-san. Kérlek, avasd meg a Tanácsot a küldetésed részleteibe.

- Igenis, Hokage-sama. Én és a csapatom azt a küldetést kaptuk, hogy módosítsuk a falu köré elhelyezett négy pecsétet. Amint a módosítások készen lesznek, ha bárki megpróbálja használni őket, száz méteres körzetben minden a levegőbe repül, beleértve azokat is, akik aktiválni akarják. Ez éppen elég széles hatósugár az ellenség biztos megsemmisítéséhez, de elég messze van a városfaltól ahhoz, hogy legfeljebb minimális károkat okozzon.

- Lenyűgöző. –jegyezte meg Danzo előre hajolva. –Talán egy új pecsétmesterhez van szerencsénk?

- Jiraya még nem mérte fel a képességeit, így nem mondhatunk semmit biztosra, viszont kiváló eredményeket ért el és az eddigi munkái többek, mint figyelemre méltóak.

- Akkor biztonságban vagyunk? –pislogott meglepetten Mebuki.

- Kitsune-sannak hála igen. –zárta le a témát a Hokage.

Hiashi csak ekkor szúrta ki az ajtóban tanácstalanul álldogáló Sasukét.

- Hát a kölyök mit keres itt? –húzta össze a szemöldökét.

Erre a térdelő ANBU kivételével mindenki Sasuke felé fordult.

Baszd meg Teme. Sziszegte fejben Naruto. Nagyobb bajba csöppentél, mint hinnéd.

- Mi hívtuk ide. –válaszolta egy újabb civil tanácstag. – A klán fejeként joga van tudni az ilyesmiről.

- Még nem klán fő. –szúrta közbe Shikaku, a falu Jonin parancsnoka. – Nem lenne szabad ezt hallania. Fiatal még hozzá, ráadásul Genin.

- Hogy is jutott eszetekbe meghívni valakit a Tanácsba a Hokage beleegyezése nélkül? –nézett végig rajtuk gyilkos tekintettel Inoichi, a Kínzás és Kihallgatás csapat vezetője.

- Úgy, hogy az ő ügyét is meg kell vitatnunk. –válaszolta a Hokage felé fordulva Mebuki. –Hokage-sama. Mégis hogy engedhette meg, hogy Uchiha-sama és a… démon egy fedél alatt éljenek!?

Sasuke nem értett semmit. Milyen démon?

- Ki tudja, miféle borzasztó dolgokat művel vele, vagy talán még rosszabb, tanít neki! És nem csak ő, de a Kígyó Szajha is!

- Na, itt húzzuk meg a vonalat! –dörrent Inochi. –Mitarashi Anko a falu értékes tagja, aki minden nap keményen dolgozik azért, hogy mi nyugodtan aludjunk. Egy háziasszonynak nem helye bírálatot mondani egy kunoichi felett!

Sasuke kezdte lassan fejben eltompítani a körülötte levő ordibálást. Látta a Hokage sajnálkozó arcát és Danzo a szokatlannál is komorabb tekintetét. Neki azonban csak azon járt az esze, hogy mégis miről beszélt az a nőszemély? Milyen démon? Az egyetlen személy, aki együtt él vele az-

- Csend legyen! –üvöltötte újra a Hokage, a hatás pedig ugyan az volt. Még Sasuke is felkapta erre a fejét.

Az öreg Hokage halkan felsóhajtott, majd váltott egy-egy pillantást Danzoval és a két régi csapattársával, Homurával és Koharuval. Végül a tekintete az előtte térdelő ANBUra esett.

Naruto. Sajnálom.

Naruto fejében egymást érték a gondolatok, ám egyiket sem tudta megfelelően végigvezetni vagy követni. A civil tanács, akik az előbb még hálásan néztek rá, most szégyenérzet nélkül mocskolták. A maszkja alatt látta, hogy a shinobi tanács egy része sajnálkozva néz rá, főleg azok a családfők, akikhez az akadémia alatt gyakran járt a barátai miatt és felismerték. Volt egy olyan érzése, hogy eljött az ideje a színvallásnak.

Várta a Hokage parancsát. Parancsot, ami bármi is legyen, nem szeg meg. Mert ez a shinobi, a fegyver feladata. Végrehajtani a parancsot és közben érzelemmentesnek maradni. A Hokage hangja zökkentette ki a gondolataiból. Közben észrevette, hogy az öreg magához intette sasukét, aki most az oldalán állt. Talán így akart egy kis támogatást nyújtani mindkettejük számára az elkövetkezőkben.

- Vedd le a maszkodat Kitsune.

Ideje színt vallani. A keze azonnal mozdult a parancsra. Amint felszegte a fejét, a csuklya lehullt a fejéről. Gyakorlott kézzel vette le a maszkját.

A civil tanács oldaláról döbbent hangok szakadtak fel. A terhes csendben másodpercekig egy hang sem hallatszott. Naruto tekintete összeakadt Sasukéével, aki úgy nézett rá, mintha szellemet látna. Ekkor mindenki magához tért a sokkból, a civil tanács pedig teli torokból kezdett üvöltözni.

- Hogy lehet a démon ANBU tag?

- Nem lett volna szabad ninját csinálni belőle!

- Ez a szörnyeteg védi a falut?

- El fog árulni minket!

- Elhallgatni! –üvöltötte Hiruzen, a szobát olyan intenzív gyilkos szándék árasztotta el, hogy még Sasuke lábai is megremegtek. –Hálátlan, tudatlan népség! Épp eleget néztük már, hogy kínozzátok ezt a szegény fiút! Nézzetek rá bolondok! Úgy néz ki, mint a démon, akitől eszeteket vesztve rettegtek?

A tanácsterembe ismét síri csend költözött. A Hokage szólalt meg ismét, ez úttal már nyugodtabb hangon.

- Uzumaki Naruto a születése órái óta óvja ezt a falut. Ő nem a Kyuubi, csak az áldozat, akibe elzárták a szörnyet. Nem téveszthető össze. A hozzá hasonló, jinchurikiknek nevezett emberáldozatok a falvak legnagyobb hősei, akik magukban hordozzák a szörnyegetek, így minden lélegzetükkel óvva minket tőlük.

A szóban forgó szőke csak az asztal előtt elterülő padlót nézte. Hiábavalóak a Hokage szavai. Az emberek már túlságosan mélyen gyűlölik. Más falvak is megpróbálták már megszerettetni a jinchurikiket az emberekkel, de Kumo kivételével mind csúfos kudarcba fulladt. Csak azt nem értette, miért ezt a percet választotta a Hokage, hogy beavassa a többieket. Most, amikor Ő is itt van…

- Igen. Narutonak adtam a város megvédésének küldetését, mert ezt teszi az első lélegzete óta. Neki adtam Uchiha Sasuke kiképzését, mert bizonyította, hogy rövid idő alatt képes kiváló eredményeket kihozni a gyakorlótársaiból. –itt Hiashira nézett. –Ahogy azt te is tanúsíthatod.

Mindenki várakozóan nézett a Hyuuga klán fejére. Naruto gondolatban már felkészült arra, hogy Hiashi elküldi a Pokol legmélyebb bugyraira, amiért a lánya közelébe ment. Ezért is döbbentette meg ennyire a férfi válasza.

- Így igaz Hokage-sama. –a Tanács többi tagja felé fordult. –A lányom, Hinata, képtelen volt megfelelően elsajátítatni a klánunk Juuken stílusát, ezért mindenki lemondott róla és megvetette, a helyett, hogy megpróbáltunk volna segíteni. Uzumaki-san segített ott, ahol mi elbuktunk. Három év alatt a lányom igazi magabiztos kunoichivé vált, és büszkén mondhatom, hogy már bőven Chunin szinten van. –Naruto felé fordult. –Igazán hálás vagyok érte.

- N-nem tesz semmit. –nyögte ki a szőke döbbenten.

- Mint látjátok, Sasuke remek kezekbe került. –itt egy kicsit a fiúra is nézett, de az még mindig döbbenten bámult szőke csapattársára. Talán mégsem így kellett volna megtudnia. –Folyamatos jelentéseket kaptam a fejlődéséről, ami csak javult Mitarashi Anko bevonása után.

Hosszú, nehéz csend telepedett a teremre. Az első, aki ez után megszólalt, egy kereskedő volt.

- Hokage-sama. Hiashi-sama. Ezt nem gondolhatják komolyan. Még ha ő csak a hordozója is, mi a garancia arra, hogy a róka gyűlölete nem fertőzte meg? Hogy mindez nem csak egy álca, hogy akkor csaphasson le ránk, amikor a legsebezhetőbbek vagyunk? Talán tudatuk alatt maga mellé állított már két klán örököst is!

Sasuke gyilkos tekintettel fordult a tanácsfő felé. Szemében mindenki megdöbbenésére ott lángot az egykarmú Sharingan. Lassan kezdett felfogni és megérteni mindent. A falusiak viselkedését Narutoval szemben, a szőke titkolózásait és a mosolya mögé rejtett bizonytalanságát. Mindez csak azért, mert az ostobák nem képesek megkülönböztetni a tekercset a fegyvertől!

- Kételkedsz Uzumaki-san hűségében? –kérdezte ijesztően komoly hangon Danzo.

- Igen. –bólintott dacosan a kereskedő és páran követték a példáját.

- Naruto, fogd a kardod. –szólalt fel hirtelen Hokage.

Mindenki döbbenten nézett rá. A szőke gondolkodás nélkül cselekedett.

- Fordítsd magad felé.

Késés nélkül engedelmeskedett.

- Döfd a szívedbe.

A szőke keze meg sem rezdült, csak ösztönösen mozdult a parancsra.

 - Állj! –a kard hegye éppen a szíve előtt állt meg, belefúródva a mellvértjébe.

Mindenki lesokkolva nézte a szőke fiút, aki megállt ugyan mozdulat közben, de nem mozdította el a kardot. Az öreg Hokage arcán egy sajnálkozó mosoly ült.

- Azt mondjátok, ez a fiú nem hűséges? Nézzetek rá. Kérdés nélkül kivégezte volna magát a parancsomra, pedig nekem elhihetitek, vannak céljai és álmai. Számára különleges személyek, akiknek esküt tett, akinek meg akar felelni. Ha most megölte volna magát, szemen köpte volna az első személyt, aki valaha kedvességet mutatott felé, akinek megígérte, hogy erős lesz. De megtette volna, mert az én szavam a falu szava és még nem tudtam olyat kérni tőle, amit ne tett volna meg a faluért. A hálátlanokért, akik még most is gyűlölik.

Néma csend honolt a tanácsteremben. Páran csak ekkor merték kiengedni a bent tartott levegőt. A falu vezetője visszanézett a fiúra.

- Tedd el a kardodat Naruto. Vidd haza Sasukét. A holnapi küldetésetek elmarad.

- Igenis Hokage-sama.

A következő pillalantban már az Uchiha mögött állt, vállára tette a kezét és Shunshin jutsuval eltűnt.


Sasuke már percek óta bámulta a vele szemben álló fiút. A szobája előtt álltak, a kertre néző folyosón. A szőke még mindig az ANBU öltözékét viselte. Arcán nyoma sem volt az érzelemmentes shinobi maszknak, helyét leplezetlen szégyen és bűntudat kente össze. Még egy szót sem szólt csapattársához. Hagyta, hogy Sasuke rendbe tegye a gondolatait. A holló szemeiben még mindig ott izzott a Sharingan.

- Te vagy a róka jinchurikije. –szólalt meg hirtelen.

Naruto biccentett.

- A Yondaime beléd zárta, mert nem tudta megölni.

Újabb biccentés.

- És gyűlölnek e miatt.

Biccentés.

A kertet gyilkos aura töltötte meg, ami ez úttal az Uchihából szabadult fel. Naruto egy lépést hátrált.

- Hogy merik! –mennydörögte az utolsó Uchiha. – Az ostobák! A vakok! Semmit sem értek a pecsétekhez, de még így is értem. Az első lélegzetedtől fogva az életed áldozod, hogy ők nyugodtan aludjanak és ez a hála!

Megindult volna, még talán maga sem tudja hova, de a szőke elkapta a karját.

- Maradj.

- És te még őket véded! –sziszegte halálosan. –Elmész minden éjjel, ki a faluból, veszélybe sodorva az életedet egy olyan fenyegetés miatt, amiről eddig nem is tudtak! Amiről egyébként nem is lehetne tudomásuk! Hányszor akarod megmenteni még az életüket, mire rájössz, hogy nem érdemlik meg?

Két öklével Naruto mellvértjére csapott, a szőke viszont állta a sarat. Már az ő szemében is tűz gyúlt. Sasuke örült neki, még ha a barátja, igen, a barátja, dühös is volt rá. Még ha szemeiben az a gyilkos él is csillogott. Jobb volt, mint az elkeseredett üresség és szégyen.

- Kik vagyunk mi, hogy eldöntsük, mi éri meg! –dörrent a szőke hangja. –Az egész falu nem fizethet az életével azért, csak mert egy része nem ért valamit és fél tőle. A gyermekekkel mi van? Akik azt sem értik miért, de az anyjuk az mondja, gyűlöljenek, ezért gyűlölnek! Mit vársz tőlük? –tárta szét a karját. –Talán járnak könyvtárba és tanuljanak fuinjutsut, hogy eszükbe jusson „Jah, várj, az a szőke szerencsétlen igazából nem egy démon, aki kiirtotta a fél falu családját, hanem egy csecsemő, aki éppen kéznél volt, amikor a Démonok Királya szétzúzta a falut”!

- Kifogásokat keresel nekik helyettük! –vicsorogta a holló. –Senkinek sem lehet sorsa, hogy mindenki megvesse! Ilyet senki sem érdemel! Ez nem igazságos!

A szőke tekintete ellágyult és valami szánakozáshoz hasonló költözött bele.

- Tényleg képes vagy azt hinni, hogy ezen a világon csak igazságos dolgok történnek?

Sasuke megdermedt. Haragja egy pillanat alatt elpárolgott. Furcsa, dermedt üresség tört rá, ahogy elnézte társát. Naruto fejét lehajtva állt, haja, amit most nem fogott vissza a fejpánt, eltakarta a szemeit. Ebben az egy hosszú pillanatban a holló sebezhetőnek látta. Nem a mérföldkőnek, aki előtte magasodott, nem a gyermek testbe zárt férfinak, aki szabad idejét áldozta arra, hogy ő megerősödjön, nem a barátot, aki reggel oldalba rúgta, ha elaludt vagy csúnyán nézett rá, ha piszkálta az ételt.

Egy sebzett fegyvert látott. Valakit, akik messze túl sokat látott a korához képest, pedig még jóformán el sem hagyta a falut. Eszébe hasítottak a szőke szavai, amikor nemrég a faluról beszélgettek. A falu az a hely, ahol a shinobi végre megpihenhet. Ahol számíthat arra, hogy biztonságban van, mert a társai megvédik. Ahol a szeretet és az otthon lakozik. Hát hol az ő szeretete? Hol az ő otthona? Ki védi az ő hátát, mikor hazajön?

Mintha Naruto kitalálta volna a gondolatait, felnézett rá. Mélyen a szemébe. Sasuke pedig megértette. Épp itt. Ebben az egy házban. Ezt a házat nevezheti otthonnak. Tőle, a barátjától és a Hokagétól és a szerelmétől, Hinatától kapja a szeretetet, amit megérdemel. Itt van az otthona.

- Soha többé. –sziszegte a holló. –Soha többé ne hazudj nekem Dobe. Ne titkolj el semmit. Ezek után már semmi miatt nem fordítok hátat neked.

Naruto kis híján feljajdult. Jaj, Teme. Ha ő azt tudná. Hogy mondhatná el neki, hogy a saját apja zárta a szörnyet a testébe? Hogy mondhatná el, hogy ő a falu hercege, akit mindenki várt, de végül mindenki megvet? Hogy mondhatná el, hogy egy istennő mentette meg a falutól, mielőtt a hűen szolgált faluja kivégezte volna az erdőben? Hogy mondhatná el, hogy tanárának nevezi a démont, aki megölte a szüleit?

Hogy mondhatná el Sasukénak mindazt, amit a bátyjáról tud?

- Teme. –suttogta végül. –Tudod, hogy egy nap úgyis mindent elmondok neked.

- És ezt is elmondtad volna? –kérdezte gyanakvóan és élesen.

- Mindent.

- Jó.

Elsétált mellette és elhúzta a szobája alját. Onnan még visszanézett a holdfénynek hátát mutató szőkére, aki annyira idegennek nézett ki számára az ANBU egyenruhában. Mintha nem is Naruto lenne. Csak egy rossz lidércnyomás.

- Jó. –ismételte és ezzel becsukta az ajtót.

Éppen elmulasztotta a magányos könnycseppet, ami megcsillant a szőke arcán.

Megjegyzés a befejezéshez:

ENNYI ENNYI ENNYI XD NE ÖLJETEK MEEEEEG XD

Love ya all!

Ayako

11. Első vér - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Másnap Naruto rettentő fáradt volt. Egész éjjel a szobája feletti tetőn ült és a Holdat bámulta. Régen szerette a Holdat. Mielőtt megismerte Amaterasu-samat. A Hold mindig vigyázott rá odafentről, amiért hálás volt. De végül a Nap mentette meg. Amaterasu-sama, a nap istennője és ősi ellensége a Hold istenének, Tsukuyominak. Naruto e miatt lassan elhidegült a sápadt égitesttől.

Egész éjjel úgy érezte, mintha a Hold az ő nyomorúságán szórakozna. Erőteljes fényével beterítve, mintha csak azt kiabálná „nézzétek, itt van a falu démona, jól látjátok?” Szinte áldásként élte meg, amikor a Nap végre felütötte a fejét a horizonton és sugarai végigsimítottak a bőrén. Az égitest is érezhette, hogy a fiú a mesteréhez tartozik. Őt szolgálja.

Naruto sokat gondolkodott a tegnap estén. Hogy mi történt volna, ha a Hokage nem állítja meg. Valószínűleg átdöfte volna a szívét. Gondolkodás nélkül. Azt a felét, amelyik még hozzá tartozott. Amaterasu-sama tulajdonához nem mert volna érni. És ha az istennő úgy akarja, fél szívvel is életben tarthatja. Ha nem, akkor nem volt méltó arra, hogy tovább szolgáljon az istennő neve alatt.

Úgy tűnt, az utolsó Uchiha sem aludt valami fényesen, mert két órával korábban mozgolódni kezdett. Amint kilépett az ajtón meglátszott, hogy szemei alatt sötét foltok húzódnak. Tekintete valahogy azonnal megtalálta szőke barátját.

Barátját. Naruto még most is alig tudta elhinni. De a tegnap este nyílván valóvá vált, hogy ők ketten barátok. Narutonak nem Sasuke volt az első barátja, ám hozzá mégis valami különös kötelék fűzte. Talán sorstársi, hiszen mindketten árvák voltak. Olyan mélységekig érthették meg egymást, amelyről a többiek talán álmodni sem mernek.

Sokáig maradtak így. Naruto a tetőn ülve, Sasuke a folyosó oszlopának dőlve és egymást méregették. Órákig talán. Az zökkentette ki őket, hogy Naruto mellett valaki kecsesen földet ért. A szőkének még csak koncentrálnia sem kellett az illetőre, a szíve azonnal megismerte.

- Pocsékul néztek ki. –jelentette ki a lány.

- Neked is jó reggelt Hime. –nyögte halkan a szőke.

Hinata levendula szemei találkoztak az Uchiha szénjeivel. Egy percig néma beszélgetést folytattak. Végül a Hyuuga megszólalt.

- Menjetek és fürödjetek meg. Csinálok reggelit.

Választ nem várva, ellenkezést nem tűrve, hangtalanul eltűnt.


Sasuke már öt perce ült a konyhában a magas asztalnál. Nem volt kedve az étkezőben enni. Minél kisebb helyre vágyott, amiben nem érezte magát elveszettnek. Ahol nem volt olyan érzései, hogy gondolatai visszhangot vernek a falon. Tekintete a neki háttal dolgozó Hyuuga örökösre tévedt. Igazi szépség volt, mostanra igazi jelenlét. Büszkén tartotta magát a Hyuuga klán hercegnőjének és még büszkébben egy bizonyos szőke barátnőjének.

- Te tudtad? –gondolkodott hangosan a holló.

- Tudtam mit?

- Hogy Naruto a Kyuubi no Yoko jinchurikije.

A lány keze megállt zöldség szeletelés közben. Pár másodpercig nehéz csend költözött a szobára. A kés pillanatokkal később újra kopogni kezdett.

- Igen.

- És mit gondolsz?

- Mit gondolok miről?

- A faluról.

A Hyuuga örökös ez úttal nem hagyta abba a munkát.

- Nem érdekel a falu. Nem érdekel a véleményük. Szeretem Naruto-kunt. Azért szeretem aki. Igen, ő egy hős, még ha nem is ismerik el, de nem ezt szeretem benne. Szeretem az elszántságát, az életerejét, a karizmáját. Narutot szeretem. Nem a státuszát, nem a feladatait. Narutot. Vannak barátai, még ha kevés is, de igaz barátok. Ők is mind önmagáért szeretik. Vannak emberek, akik tisztelik. Nem a róka miatt. Maga miatt, amiért ennyi évesen ilyen magaslatokba tornázta magát, mindezt a saját erejéből.

Sasuke észre sem vette, mikor került tányér az orra elé. Nézte a Hyuuga hercegnőt a rövid, fekete, lenge harci kimonójában, amiket levendula színű kaméliák díszítettek. Mind gyönyörűen virágzott. A fehér kabátban, ami a lábszára közepét verte, és ami uralkodói méltóságot és bájt kölcsönzött neki. A szenvedélyes szemeket.

Kevesebbet nem is érdemelnél Dobe. Futott át az agyán. Úgy gondolta, hogy ha valaki, akkor ez a lány megfelelő párja volt barátjának. És, kissé saját meglepetésére, örült neki.

Már csak magamnak kell kerítenem egy nőt. Motyogta gondolatban.

Az említett szőke ekkor lépett be az ajtón. Nem a szokásos ruháit viselte. Egy mélyvörös kimonóba öltözött. Frissen mosott haján vízcseppek ragyogtak a nap fényében. Nyílván való volt, hogy nem edzéshez öltözött.

Hinata végtelen gyengédséggel tette elé az elkészített ételt, majd a sajátjával mellette foglalt helyet. Ahogy Sasuke elnézte őket, rájött valamire. Ezeknek ez már rutin gyakorlat! Vajon hányszor fordult elő, hogy a Hyuuga örökös hajnalban bukkant fel a régi, apró lakás ajtajában? Hányszor készített már ilyen odaadással reggelit a szőkének?

Az utolsó Uchiha arcára egy alig látható, gonosz félvigyor költözött.

Most megvagy Dobe.


Kakashi kissé aggódva vette tudomásul, hogy Sasuke és Naruto késnek. Ma hajnalban a Hokage beavatta őt az este történetekbe. Az ezüsthajú küklopsz úgy gondolta, hogy korai volt még ezt a sok gyűlöletet az Uchiha örökösre szakítani. Naruto azon próbált dolgozni, hogy valahogy megszerettesse vele a falut, erre a fiú arcába vágják, hogy az egyetlen barátját a falu megveti és gyűlöli.

Nem véletlenül kerülték el a küldetéseket. Az volt a cél, hogy Sasuke ne azt lássa, hogy őt mindenki imádja, Narutot pedig mindenki gyűlöli. De ennek most mind vége, kibújt a szög a zsákból.

Kakashit az is megdöbbentette, hogy a Hokage mivel illusztrálta Naruto engedelmességét. Az még inkább, hogy a szőke egy rezzenés nélkül engedelmeskedett. A Jonin ezt a saját kudarcaként élte meg. A shinobi valóban fegyver, de nem lenne szabad ennyire vakon követnie a Hokage parancsát. Naruto azt mondja, hogy a falut szolgálja, de mit szolgált volna a falunak a halála? Ezt muszáj megbeszélnie vele.

Ám egyikük sem volt itt.

Végül, fél órás késéssel megérkezett Sasuke is. A régi ruháit lecserélte. Egy fekete színű, egybe foglalt rövid ujjút és rövidnadrágot viselt. Bal alkarján és lábszárain fehér kötést viselt, amit fekete szövettel is kiegészített. E mellé fekete ninja szandált és világos könyökvédőket hordott, plusz a kunai tartóit és a fejpántját.

- Sasuke! –köszöntötte Kakashi. –Hol van Naruto?

- Ő ma nem jön. –válaszolta kurtán.

- De hát ma egy C-rangú küldetést vállalunk, nem? –értetlenkedett Sakura.

- Ma nem Sakura. Bizonyos okok miatt ezt el kell halasztanunk. –magyarázta Kakashi.

A rózsaszín kunoichi bólintott. Kicsit azért aggódott. Vajon mi történ Narutoval?


Naruto a szokásos ANBU térdelésben érkezett, még ha nem is viselte a maszkot. A Hokage-sama megidézte az irodájába. Hiruzen a tegnap történtek nyomát kereste az arcán, de a szőke ismét abba az érzéstelen állapotba süllyedt, amit küldetéseken szokott magára ölteni.

- Hivatott Hokage-sama. –még a hangja sem változott.

Danzo, Homura és Koharu összenéztek. A szőke valóban annyira hatékonynak tűnt, mint amilyennek Hiruzen leírta.

- Igen. A mai nap folyamán Sarutobi Asuma és a csapata elvállaltak egy C-rangú küldetést. Ám nemrég kiderült, hogy az ügyfél hazudott a küldetésről, amikor szökött ninják támadták meg őket. A küldetés legalább egy gyenge A-rangra emelkedett. Mivel a tízes csapat mindenáron folytatni akarta a küldetést, azért a hetes csapatot küldjük utánuk.

- Igenis Hokage-sama. –hajtott fejet a szőke.

- Még valami. A csapatod nemsokára kész, már tudósítottuk őket a fejleményekről. A kapunál fognak rád várni fél óra múlva.

Naruto érezte, hogy most jött el a beszélgetésnek az a pontja, ami miatt a három idős tanácsos is velük van.

- A küldetés folyamán találkozni fogsz egy Gato nevezetű emberrel. Ő az ország ötödik leggazdagabb embere. Ne becsüld alá. Valószínűleg számos szökött ninját felbérelt, hogy megöljék a hídépítőt. A küldetés tekercsében megtudod a részleteket. És most a személyes parancsod. Találd meg a vállalat központját és vedd át felette az irányítást.

Ez már kissé kizökkentette a szőkét az érzéstelen álarcából.

- Hogyan? –kérdezett vissza, mintha rosszul hallotta volna.

- Jól hallottad. –szólalt fel Homura. –Megkeresed Gatot és a saját irányításod alá veszed a vállalatot.

- És ezt Namikaze Uzumaki Naruto néven fogod megtenni, bár az utóbbit a Chunin vizsgáig titkolni fogod.

- Hokage-sama, szólhatok? –kérdezte végül a szőke.

- Hallgatunk.

- Nem vonom kétségbe a döntésüket, ha ez a parancsuk, én végre hajtom. Csak azt nem tudom elképzelni, hogy miért? –kérdezte kissé elveszve. –Miért engem, miért nem valaki olyat, aki több tapasztalattal rendelkezik.

- Mert neked kell megtenned. –szólalt meg erőteljesen Danzo. – Ha Konoha ellen valóban támadást terveznek, akkor te leszel az, akit majd megfélemlítésként fogunk használni. Két klán örököse, egy milliárdos cég feje és egy Jonin szintű harcos. A híres Sárga Villanás fia. Ha jól játsszuk a lapjainkat, ezzel a fél háborút megnyerhetjük. Az apád neve a Harmadik Shinobi Háborúban hadseregeket futamított meg. Az egész Hullámok Földjét magunk mögé állítjuk.

Naruto döbbenten nézett Danzoról a Hokagéra. Hiruzen óvatosan bólintott. Mikor a fiú lesütötte a fejét, az öreg vezető szívét elárasztotta a bűntudat, amiért ekkora terhet rakott a vállára.

- Megértem, hogy ez nehéz neked Naruto. De te is tudod, hogy ez a falu legjobb érdekét szolgálja.

- Nem szükséges szabadkozniuk. –szólalt meg a szőke. –Fegyver vagyok csupán. Kedvük szerint forgatnak.

Hiruzen gyomra felfordult, látva Danzo és Koharu mosolyait. Magában megfogadta, hogy biztosra megy, mielőtt visszavonul, olyan Hokage kerül a székbe, aki nem fogja összetörni a fiút. Ideje lenne örökös urán néznie.


Kakashi abban a pillanatban látta a szőkén, hogy gond van, amint az két méterre földet ért tőlük. Az ő felszerelését már nem volt idejük ellenőrizni, de a Jonin biztosan tudta, hogy tökéletesen van felszerelkezve, mint mindig. Hála a komolyan vett edzéseknek, nem volt szükséges sétálva követniük a tízes csapatot, hanem a fákon ugrálva haladtak. Úgy tűnt, a csapat másik két tagja is észrevette, hogy a szőke szokatlanul komor.

Egyelőre nem tették szóvá. Kakashi úgy számolta, hogy legfeljebb négyórányira vannak ebben az iramban a tízes csapattól. Megengedte Sasukénak és Sakurának, hogy feloldják az ellenállás pecséteket. Látva, hogy a csapata két óra folyamatos menetelés után még csak meg sem izzadt, mosolyogni támadt kedve. De ez hamar megszűnt, amikor Naruto, aki eddig a formációt vezette, hirtelen megszólalt.

- Társaságunk van.

A következő ugrása már egy szaltó volt. Kakashi látta, ahogy megidéz egy kardot a csuklóvédőjéből. Két penge csattant egymásra. A csapat másik három tagjai is megállt. Rögtön négy ninja kerítette őket körbe.

Naruto egy pár pillanat alatt felmérte és beazonosította ellenfeleit a bingo könyvből. Három D besorolású, egy B besorolású és egy A besorolású szökött ninja. Utóbbi éppen vele szemezett egy beteg vigyorral az arcán.

- Üdv ninja-chan. –dorombolta és végignyalt a kardja pengéjén.

Narutonak hirtelen iszonyatos fájdalom nyílalt a szemeibe és a tarkójába, amitől egy-egy könnycsepp homályosította el a tekintetét. Minden porcikájában úgy érezte, hogy a kard megszólította, szinte könyörgött neki.

- Naruto. –hallotta maga mögött Kakashi hangját. –Majd én megküzdök vele.

A szőke érezte, hogy ez parancs, hogy azonnal hátra kellene ugrania, mégis úgy érezte, hogy a lábai a fába gyökereztek. Az ellenség megtette helyette a döntést.

- Oh, azt nem lehet! –tűnt fel hirtelen mögötte a hideg rázó idegen. – Tetszik nekem ez a ninja-chan.

Naruto még éppen az előtt ugrott el, hogy kettészelték volna. Az idegen chakrát vezetett a pengéjébe, Naruto pedig a fejéhez kapott. Bizonyosan hallotta a kard sikolyát a fejében. Furcsa zsibbadás terjedt végig a testén, miközben a fájdalom a szemeibe összpontosult. A csapata ekkor már sehol sem volt, a többi ninjával való harc lefoglalta.

- Na, gyerünk ninja-chan. –vihogott a férfi.

A következő pillanatban már a szőke wakazashija egy ujjnyira állt meg az arcától, alig tudta kivédeni. A férfi kis híján hátrahőkölt. A fiú szemei aranysárgán izzottak, a szembogara tejfehér volt. Egy hosszú és egy rövid vonal volt a szemében. A kettő között egy művészi minta foglalt helyet. Olyan volt, mint két apró óra, amely egy órát mutatott. A két szemhéja fekete volt, akár az éjszaka.

A szőke mindkét szeméből legördült egy-egy vércsepp.

- Vedd le róla a kezed! –sziszegte gyilkos szándékkal.

A következő pillanatban a férfi megérezte, hogy baj van és elugrott. Azon a ponton, ahol eddig állt egy újabb szőke érkezett a földre, kezében egy furcsa, fehér színű chakra gömbbel, ami hatalmas krátert okozott. Elkönyvelte, hogy ezt a támadást nem akarja megtapasztalni.

Naruto csakis vöröset látott. Minden ösztöne azt üvöltötte, hogy szerezze meg a kardot, vegye vissza. Az ellenfele egy támadást kiáltott és a következő pillanatban egy vízsárkány zúdult az irányába. Naruto fejében a taktikus egy pillanat alatt bekalkulálta, hogy melyik támadásra van szüksége, de mielőtt tudatosult benne, hogy ő nem rendelkezik villám affinitással, addig már túl is volt a kézjeleken és a saját döbbenetére képes volt elsütni a támadást.

A sárkány záporrá robbant a villám csapása alatt. Naruto döbbenten pillantott le a kezeire.

- Mégis hogy…

Ekkor a kard újra felkiáltott, a szőke fejét pedig ismét fájdalom hasította ketté. Úgy döntött, ezen majd később morfondírozik. Minden pecsétjét feloldva, teljes sebességgel lódult az ellenfelének. Ez úttal a férfi nem tudta kivédeni a támadást és kapott egy senjutsu chakrával megtámogatott jobbos, ami legalább ötven métert repítette, mire az egyik fa sikeresen megállította.

A kard hangja eltűnt, Narutonak pedig megszűnt a fejfájása. A szőke, mikor érezte, hogy ellenfele már nem tartozik az élők sorába, térdre rogyott. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejében. Mi volt ez a karddal? Hogyan volt képes Raiton jutsut használni?

De ami a legfontosabb, éppen elvett egy életet.

Sokat olvasott már erről. Kényszerítette magát, hogy lassan és egyenletesen kezdjen lélegezni. Nem szabad kizárnia az élményt, szembe kell néznie vele. Lassan lábra állt, hogy megközelítse a hullát, amikor meglepetésére fekete virágszirom eső zúdult rá. Felnézve látta, hogy ezer meg ezen van belőlük, de fogalma sem volt, honnan jöttek. Olyan érzés volt, mintha az arcát simogatnák.

Még mindig bölcs módban döbbenten vette észre, hogy a szirmok felszabdalják az útjukba kerülő leveleket. Nem is szirmok voltak ezek, hanem apró, csillogó pengék. Megbabonázva nyújtotta felfelé a kezét, reménykedve abban, hogy így jobban eléri őket. Ekkor az összes szirom arany színben villant, majd lassan összeállt a kezében egy karddá.

Naruto lenyűgözve nézte meg az elkészült kardot. Ez volt az a fegyver, amit az ellensége forgatott. Talán ez az átváltozás a képességei közé tartozott. A penge rövidebbnek tűnt, mint addig, éppen az ő méretéhez volt igazítva, és éjfekete volt az egész. A katana markolatának alapja aranyszínű volt, ám ez csak a keresztvasában és a fekete szövet szövet közötti lyukakban látszott. A végén egy fekete szalag függött, legalább egy méter hosszú.

Naruto megérezte, hogy valaki landol mögötte. Egy személy. De mégsem tudott egészen figyelni rá, mert a tekintetét elkapta egy arany villanás a pengén. A nap fényében, csakis egy bizonyos szögben látszott az arany betűkkel bevésett név. Kuroi Senbonzakura.

- Dobe.

A szőke megfordult, hogy szembenézzen csapattársával, aki meglepetésére hátra hőkölt. Nem értette miért.

- Mi a baj Teme?

- A szemeid. –mutatott az utolsó Uchiha a víz sárkány egyik maradéka, egy pocsolya felé.

Naruto a pocsolya fölé hajolt. Arca két oldalán egy-egy száraz vércsík húzódott. Szemeiben ott ragyogott a Ryugokugan, de úgy tűnt, sikerült egy új szintre léptetnie. Naruto meg mert volna esküdni, hogy még mindig bölcs formában volt. Ám a másik két jelenlét feltűnésére kikapcsolta úgy a bölcs formát, mint a doujutsut.

- Ezt majd megbeszéljük Teme. –suttogta. –Csak veled. –tette hozzá, hogy a holló értse a célzást.

- Naruto, te vérzel! –szaladt oda hozzá Sakura. –Ezt ő tette veled?

- Hol van? –kérdezte Kakashi.

A szőke fejével a tőlük ötvenlépésnyire levő hulla felé biccentett, majd hagyta, hogy a lány kezei végre megtalálják az arcát egy zsebkendővel. Sakura egy medikus ösztönös gyengédségével vizsgálgatta a szőke arcát, majd egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében lemosta róla a vért. Kakashi e közben megvizsgálta a hullát.

- Ti nem sérültetek meg? –kérdezte a szőke, felmérve mindkét csapattársát és felfedezve a lány karján egy vékony kötést.

- Kicsit megvágtak. –vallotta be Sakura. –De Sasuke-kun ott volt és megmentett.

A szőke és a holló tekintete összeakadt. Utóbbi aprót biccentett, Naruto pedig viszonozta.

- Naruto, gyere ide kicsit. –hallották Kakashi hangját.

Amint a szőke senseie mellé ért, az ezüst Jonin kiegyenesedett.

- Jól vagy?

- Még émelygek egy kicsit. –vallotta be. –De adjatok pár percet és túl leszek rajta.

A Jonin sensei a vállára tette a kezét és kissé megszorította. Naruto azon gondolkozott, hogy le kellene vágnia a férfi fejét, mert szép kis vérdíj volt rajta. De ezt nem tehette meg a csapattársai előtt, ezért észrevétlenül hagyott egy klónt, akit megbízott ezzel a feladattal. A klón majd az éj leple alatt átadja neki a tekercset, amibe lepecsételte.

A következő két óra síri csendben telt el. Amint véget ért az erdő elérték a tengert. Kakashi szerint a túloldalon, egy szigeten volt a Hullámok földje, ahova éppen tartottak. A vízen járás miatt az átkelés nem volt probléma, ám egy idő után Naruto inkább a hátára vette Sakurát, mert a lány lépései elég ingatagokká váltak. Túl sok chakrát használt. Az összes víz közül a tengeren volt a legnehezebb megmaradni, így nem volt csoda, ha Sakura kimerült, főleg úgy, hogy egész nap rohantak.

Nagyjából fél óra alatt átértek. Az úton tovább haladva már messziről érezték az összecsapás keltette chakra zavargásokat. Naruto bölcs módba váltva felmérte az ellenségüket.

- Momochi Zabuza. –mondta hangosan, miközben rohantak. –Hét víz klónja van, Asuma-senseit pedig vízbörtönbe zárta. Sasuke, rád bízhatom a klónokat?

- Ez nem is kérdés. –biccentett a holló.

- Sakura, te segíts, kérlek Inonak megvédeni az ügyfelet.

- Bízd csak rám. –húzott elő egy kunait.

Éppen ekkor kellett szétválniuk. Naruto kezében már ott kavargott a Rasengan és éppen célba vette Zabuzát, amikor egy klón az útját állta. Azonnal megsemmisült a támadástól, ám a szőke lendülete ekkor már odavolt. Ekkor szerencsére Kakashi-sensei váltotta fel, és kényszerítette az ex-köd ninját, hogy elhagyja a helyzetét, ezzel kiszabadítva Asumát.

- Sensei, van még egy vendégünk. –suttogta oda a szőke, Kakashi pedig bólintott.

- Rád bízom.

Vállára vette a sérült Jonint és pár ugrással már a parton is volt vele. Készített egy klónt, hogy segítsen a férfinek megvédenie magát a chakra kimerültsége miatt. Amint megbizonyosodott, hogy minden rendben lesz, előhúzott két kunait és az ágak közé ugrott. Az ökle egy pillanat múlva találkozott egy ággal azon a ponton, ahol az ellensége állt fél másodperce. Az ág recsegve zuhant a mélybe.

- Miért támadtál meg ninja-san? –kérdezte ártatlan hangon a ninja vadász.

- Mert te Zabuza szövetségese vagy. –igazából csak vak találgatás volt, de amint érezte, hogy a fiú légzése felgyorsul, tudta, hogy igaza van.

Ezek után már egy szót sem váltottak. Naruto megdöbbent, amikor ellenfele jég affinitásúnak bizonyult, ezért egy pillanatnyi vakfoltja keletkezett. Nem tudta teljesen kivédeni a támadást, csak az egyik karjával, így a következő pillanatban már az előző csatatérre zuhant és alámerült. Pár pillanat múlva ismét a felszínen volt és oldalra ugorva védte ki a rá zúduló jégtűket.

A chakra mennyisége alapján a hamis ninja vadász valami nagy dobásra készült. Megpróbált felé hajítani egy kunait, de az szembepattant egy jégtűvel és el lett térítve. Egy tűzgolyó érkezett a part felől, ám ez is elkésett.

Naruto hirtelen egy jégtükrökből készült dómban találta magát. Egy kunait hajított az egyik tükörre, de az lepattant róla. A szőke ismét a hátán levő pecséthez fordult. Amikor kinyitotta a szemeit, az egyik tükörben látta, hogy a szokásos vörös helyett ismét aranyszínűre változtak a szemei. Ezzel majd később fog foglalkozni.

Ellenfele úgy tűnt, egyik tükörből ugrott a másikba és senbon záport zúdított rá, amit nem volt lehetősége kikerülni. Az egyik kezébe gyorsan gyűjtött egy Rasengant, amelybe annyi elemi chakrát vezetett, amennyit csak bírt és a sebességével azonnal az egyik tükörbe vágta. Megkönnyebbülten vette tudomásul a recsegő hangot, és a következő pillanatban már a dómon kívül volt.

Viszont egy sündisznó legjobb benyomását keltette és kezdett szédülni. Talán az egyik tű mérgezett volt. Vagy az összes. Kyuubi azonnal nekiállt a vére kipucolásának. Naruto pillanatok alatt átsuhant két tucat kézjelen, majd elkiáltotta magát.

- Fuuton: Atsugai!

Az egyéként is A-rangú támadást még megtöltötte senjutsu chakrával. A jégdóm azonnal szilánkjaira robbant, a hamis vadász pedig jobb napokat is látva zuhant ki belőle. A ruhái nagy része összeszakadt, és több helyen patakzott belőle a vér.

- Te veszélyes vagy. –állapította meg a szőkét méregetve.

Naruto nem válaszolt semmit. Már így is elhasználta a senjutsu chakra készletét. Ismét kézjeleket formált.

- Fuuton: Daitoppa!

Az áttörés jutsu szinte akadály nélkül csapódott az ellenségébe. Annak maszkja kezdett összetörni. Azonban hirtelen eltűnt. Naruto azonnal mozgásba lendült, nagy sebességgel és cikk-cakkban, hogy az ellenfele nehezebben tudjon lecsapni rá. A part felé haladt, ott pedig meglátta, hogy az eddigi ellenfele Zabuzával együtt köddé válik.

Kiengedett egy bosszankodó, reszketeg levegőt.

- Naruto-kun! –hallotta meg a partról Ino kissé pánikba esett hangját, majd lépések csattogtak felé a vízen. –Te jó ég! –szörnyülködött a lány. –Gyere, segítek!

- Minden rendben Ino-san. –küldött felé egy gyenge mosolyt. –Pár perc és jól leszek.

A parton mindenki összegyűlt. Senki sem szenvedett súlyosabb sérüléseket. Asuma chakra kimerültség jeleit mutatta, mert a vízbörtönben azt használta, hogy növelje a tüdeje kapacitását. Sasukénak volt egy vágás az oldalán, de az sem mély, éppen csak elérte. Sakura és Ino kiszedegették Narutoból a senbon tűket, összesen tizenhetet. A sebek, hála a Kyuubinak, szinte azonnal begyógyultak.

Mivel a szőke csak a senjutsu chakráját használta el teljesen, ezért még mindig kellő mennyiségű tartalékokkal rendelkezett. A klónja, akit Asuma segítségére hagyott eloszlatta magát, ezzel átadva a szőkének a csata emlékeit. Naruto elégedett volt Sasuke teljesítményével, a fiú tökéletesen és higgadtan állta meg a helyét az ellenségével szemben.

Összeütötték az öklüket, ezzel elismerve egymás munkáját.

- El sem tudod képzelni, mekkora megnyugvás, hogy itt vagy. –sóhajtotta Shikamaru. –Már azt hittem itt hagyjuk a fogunkat.

- Majdnem elment az étvágyam. –szúrta közbe Choji is.

Ez Choji nyelven azt jelentette, hogy még pár perc és meghaltak volna. Ino és Sakura egyelőre passzív-agresszív pillantásokat küldtek egymás felé, de ezt a szőke hamar beszüntette és inkább Narutoval foglalkozott.

- Kami nevére, mázli, hogy jól vagy. Hinata ivartalanított volna minket, ha valami bajod esik.

Hirtelen minden beavatott lelki szemei előtt megjelent egy igencsak gyilkos tekintető Hyuuga örökös, a tökéletesen halálos Juuken ütésével. Kirázta őket a hideg.

- Rendben van gyerekek. –szólalt meg Kakashi. –Induljunk tovább.

Mivel Kakashi-sensei Asumát támogatta, ezért Sasuke vette át a vezetést. Utána jött Shikamaru és Ino majd a hídépítő, Sakura és Choji, a két sensei és a sort zárta Naruto, aki a pozíciójából bármilyen irányból érkező támadást azonnal le tudott reagálni. Beesteledett, mire elérték a hídépítő házát.

Az ajtót egy fiatal nő nyitotta, akinek a szemei felcsillantak, amint megpillantotta Tazunát.

A ház nem volt nagy, de éppen elég szoba volt. A fiúk egy helyen aludtak, a két sensei egy másikban és a két lány szintén egy külön szobában. Naruto és Sasuke éppen csak addig maradtak, amíg a holló lepakolt, és már el is mentek azzal a magyarázattal, hogy egyrészt felderítik a szigetet, másrészt fognak vacsorát.

Az erdőben Naruto Kurama chakráját használva készített legalább száz klónt, akiket állatokként álcázott és szétszórt a szigeten. Ő meg Sasuke két órán keresztül vadásztak a legnagyobb csendben. Amikor visszaértek a hídépítő és a családja, de még a csapatok is alig győztek csodálkozni. Mind a két fiú hozott egy-egy szarvast. Ezen kívül Sasuke hozott négy nyulat és két fácánt, Naruto pedig hat fácánt és két tucat halat. Minden feldolgozásra készen állt, már csak meg kellet sütni.

Tsunami megígérte, hogy pompás lakomákat fog főzni nekik. Amint mindenki előtt ott gőzölgött a tea és letelepedtek az asztal köré, vagy Naruto és Sasuke esetében a falnak dőltek, a két sensei úgy döntött, szembesíti az egész csapatot a tényekkel.

- Azoknak, akik nem tudják a teljes történetet. A szigetet jelenleg egy Gato nevezetű személy tartja rettegésben, aki több száz rablót bérelt fel és úgy tűnik nem is egy szökött ninját. Ezek közül már Asuma csapata legyőzte a démon fivéreket, akik C besorolásúak voltak. A mi csapatunk konfrontálódott egy újabb ellenséges csapattal, ami három D, egy B és egy A besorolású ninjából állt, amelyek közül Naruto végzett az A besorolásúval, a többit a démon fivérekhez hasonlóan tekercsekbe zártuk, amíg át nem adhatjuk őket a K.É.K.-nak.

- Ezek után, –vette át a szót Asuma. –összetűzésbe keveredtünk Momochi Zabuzával, aki a Köd Hét Kardforgatója közé tartozott és a segédjével. Mindkettőt alaposan helyben hagytuk, így minimum egy hétre van szükségük, mire újra csatarendbe állhatnak.

Mindenki csendben emésztette a hallottakat. Ezt követően Kakashi Narutora nézett.

- Megtudtál még valamit?

- A szigeten eddig két kisebb bázist fedeztem fel, az egyikben ötven rablóval, a másikban száz körül. A nyomok alapján még legalább három kisebb bázis és két nagy van a szigeten. Csak idő kérdése, hogy rájuk találjak.

- Egy egész hadsereg. –suttogta elsápadtan Ino.

- Kellemetlen.

- Kakashi-sensei. –fordult a küklopsz felé a szőke és ugyan abba a térdelő pozícióba ereszkedett, mint a Hokage-sama előtt szokott. Ettől a többiek azonnal kissé idegesek lettek, mert amikor Naruto ennyire formális volt, az mindig nagydolog előszeleként jelentkezett. – Engedélyt kérek a két felfedezett bázis teljes körű kiírtására.

A bent lévőkön különböző reakciók cikáztak végig. A civil család élesen beszívta a levegőt és úgy nézett rá, mintha valami őrültséget mondott volna. Bizonyos értelemben azt tette. Sakura szemei tágra nyíltak és a szája elé kapta a kezeit. Az Ino-Shika-Cho sokat mondó pillantásokkal nézett egymásra. A két sensei, akik nem csak személyes tapasztalatok, de jelentések alapján is ismerték a szőke képességeit, lehajtották a fejüket. Sasuke tekintete elsötétült és olvashatatlanul bámult egy pontot a földön.

- Naruto. –kezdte Kakashi halkan. –Még nem nyerted vissza az erődet a harcok után. Gondold ezt át.

A szőke bólintott.

- Ez esetben, engedélyt kérek az összes kisebb bázis felszámolására, amint meghatároztam a helyzetüket.

- Te őrült vagy kölyök! –ugrott fel a hídépítő. –Nem létezik, hogy ezt egyedül végigcsinálod!

- Csend legyen vénember! –hallatszott Sasuke éles, mégis kontrollált hangja. – Fogalmad sincs a képességeiről. Te csak építsd a hídadat és hagyd, hogy végezzük a munkánkat.

Naruto kivételével mindenki döbbenten nézett a hollóra. Ő most éppen kiállt Naruto mellett? És többet beszélt, mint két mondat? Befagyott a Pokol, vagy mi?

A két Jonin percekig néma kommunikációt folytatott. Egészen addig síri csend honolt a szobában. Naruto egy centit sem mozdult a helyzetéből. Végül Kakashi felsóhajtott.

- Az engedélyt megadom Naruto. Amíg nem fejezted be ezt a feladatot, felmentelek a küldetés többi aspektusa alól. Készülj fel a lehető legjobban!

- Igenis, Kakashi-sensei.

A szőke egy hang nélkül tűnt el a szobából.


Naruto a háztól fél mérföldre talált egy barlangot, amelyet megtöltött rejtőzködő pecsétekkel. A barlang közepén volt egy nagyobb kő, azon foglalt helyet lótuszülésben. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy a lehető legtöbb kezelhető senjutsu chakrát gyűjtse össze. Létrehozott még két klónt, akiket ugyan ezzel a feladattal bízott meg. Ezek után hagyta magát meditatív állapotba süllyedni.

A róka ketrece előtt ülve nyitotta ki ismét a szemeit. Nemrég megváltoztatta a környezetet és lecserélte a csatornát egy hatalmas szentélyre. A róka a szentélyben és a körülötte levő erdőben töltötte a legtöbb idejét. Amint megérezte a fiú jelenlétét, lustán hasonló pozícióba helyezkedett.

- Gondolom kérdéseid vannak Gaki. –hangja csendesen morajlott.

- Igen sensei. Azt sem tudom, hogy kezdjem.

- Csak nyugodtan. Még legalább nyolc órád van, mielőtt bevetésre indulsz.

Naruto vett egy mély levegőt.

- Mit gondolsz, hogy voltam képes villám affinitást használni?

A róka fészkelődött kicsit.

- Ez valószínűleg a miatt van, hogy apád fejlesztette ki a Hiraishint. Most, hogy te is ezzel foglalkozol, felébred az affinitásod.

A szőke biccentett.

- Miért nem tudom szétválasztani a bölcs formámat a Ryugokugantól?

A róka gondolkozott egy keveset.

- A senjutsut elsősorban a szemeid segítségével fedezted fel. Mindig használtad őket, valahányszor kísérleteztél vele. Ezzel tudat alatt jobban egymásra hangoltad őket, mint hitted volna. Nem is beszélve arról, hogy bölcs formában voltál, amikor a szemed továbbfejlődött.

A szőke bólintott, megelégedve a válasszal.

- Mi a helyzet a karddal? Miért reagáltam rá ilyen… drasztikusan?

- Amaterasu-sama Követeként nem kell majd puszta kézzel harcolnod. A világszerte vannak elszórva úgynevezett Ryugoki ereklyék, amelyeket össze kell gyűjtened ahhoz, hogy növeld az esélyeidet a harcban. Kuroi Senbonzakurával szerencséd volt, hogy éppen az utadba került. De jól jegyezd meg Gaki, ezek a tárgyak valamilyen szinten tudatosak, vannak érzésekhez hasonló megnyilvánulásaik. Bölcsen és megfelelő odaadással kell bánod velük.

- A kard ébresztette fel a szemeim tovább erejét? Vagy csak véletlen egybeesés.

A róka megvonta hatalmas vállait.

- Nem tudom Gaki. Emlékezz, a szemeid egy teljesen új jelenség ebben a világban.

Naruto lehajtotta a fejét. Gondolkodott.

- Az Uchihát valamikor be kell avatnod. Megígérted neki. –mutatott rá egy kis híján elfelejtett tényre a róka.

A szőke bólintott. Úgy tervezte, hogy miután végzett a banditákkal kapcsolatos küldetéssel, szembesíti Sasukét a szemeivel és a képességeivel. Abban még nem volt biztos, hogy Amaterasu-samaról is beszélni fog-e neki. Azt majd ott helyben dönti el a beszélgetés függvényében.

A banditák gondolatára ökölbe szorultak a kezei. A klónjai látták, hogy miféle helyzetbe taszította Gato a szigetet. Ő mégis visszakozott. Itt nem egyszerű gyilkosságokról volt szó, hanem százak mészárlásáról. A titkos küldetése fényében úgy tervezte, hogy a fő bázison levőket életben hagyja, hogy legyen mégis valami, amivel dolgozhat, de akkor is. Minimum ötszáz élettel kell majd elszámolnia.

- Mit gondolsz az Öregek tervéről? –suttogta a rókának.

- A nyakamat rá, hogy Danzo ötlete volt. –morgott a bijuu. –Viszont egyet kell értenem vele. Minden ninja, aki megretten majd a hírneved hallatán egy túlélőnek fog számítani az ostrom végére. Ezzel életeket menthetsz.

- És mi a helyzet Iwával és Kumoval? –a szőke kezei remegtek. –Apám ellenségei már több mint egy évtizede várják a lehetőséget, hogyan álljanak bosszút a Kirii Senkon. Démonok ezrei fognak kimászni a vackaikból, hogy lecsapjanak rám és miattam a falura.

- Alábecsülöd magad kölyök. –rázta a fejét a róka. –Elfelejted, hogy én is látom a fejlődésedet. A Chunin vizsga kezdetére már magas Jonin szintű leszel. Hozzáadva ehhez a Hiraishint és a befejezett Rasengant, még a Kagék és kétszer meg fogják gondolni, hogy Konohára támadjanak, amíg te a falakon belül vagy.

- Eltúlzod.

- Nem én. –vigyorgott a bijuu. –Olyan szerencsés körülmények közé kerültél, ahol pár év alatt érhetsz el olyan magaslatokat, ami másoknak évtizedeket vett igénybe. Bolond vagy, ha nem használod ki.

- A kihasználásról jut eszembe. –kapta fel a fejét Naruto. –Amint végeztem a banditás küldetéssel és beszéltem Sasukéval, sort kerítünk a pecsétre is.

A róka elhallgatott egy fél percre.

- Biztos vagy ebben kölyök? Még mindig nem tudjuk, mi az a két chakra lenyomat.

- A szüleim hagyták ezeket. –sóhajtott Naruto. –Még ha rosszindulatúak is, semmi maradandó kárt nem okoznának nekem.

- Ahogy gondolod Gaki.

A szőke hirtelen felkapta a fejét. Befejezte az egész sziget átfésülését. Elbúcsúzva a rókától, kilépett a meditatív állapotból és készített még egy klónt, akit megbízott egy térkép készítésével és a pontos adatok összeírásával. Ez után vett egy nagy levegőt, kilépett a barlangból és belevetette magát az éjszakába.


Hat óra telt el az óta, hogy megkapta az információkat. Kyuubi segítségével készített kétszáz klónt, amelyek öt perccel ez előtt érték el a pozíciójukat. Hangtalanul fognak bemenni a táborokba, és a legtöbb banditát álmukban végzik ki, az őröket pedig a túlerővel gyűrik le a végén. Az öt kis bázison összesen négyszáz bandita volt. A két nagy bázis közül a fő bázis volt a sziget másik oldalán, ahol kétszáz bandita állomásozott éppen. A másik nagy bázistól Narutot kiverte a hideg verejték. Hétszáz fő.

Ha nem akarja ennek a hétszáz embernek a haragját a szigetre szabadítani, még ma éjjel gondoskodnia kell róluk. Pokoli éjszakája lesz. Szerencséjére a maradék felfogadott szökött ninják közül négyen a fő bázison voltak és csak egy volt a másik nagyon. A kicsikben egy sem volt.

Még öt órája van a sötétségben. Ez alatt meg kell ölnie több mint ezer embert.

Hogy a fenébe csináltad ezt apa?!

A klón, aki jelentett a két Joninnak, szertefoszlott. Ez volt a jel. Az összes többi klón megkezdte a támadást. Mindegyik kisebb bázisnál volt egy, aki nem harcolt, még csak nem is nézte végig a harcot, hogy Narutot ne sújtsa le az együttes bűntudat a nagy bázis kiszedése, vagy legalább is megritkítása előtt.

Fél óra múlva mind az öt őr klón eloszlatta magát, jelezve, hogy megtörtént, aminek meg kellett történnie. Ezt követően az összes klón apró állatokká változott és megközelítették a nagy bázist. Naruto vacillált azon, hogy velük menjen-e, de végül ellene döntött. Odabent már volt egy szökött ninja, és ha az elkezdi gyilkolni a klónjait, akkor minél messzebb kell lennie a csatamezőtől, amikor lesújtja a bűntudat.

Visszament a barlangba, a pecsétek menedékébe. Fél óra múlva az egyik klónja eloszlott. Hatan konfliktusba kerültek a szökött ninjával. Az ellenfelük csak C-rangú volt, így három veszteséggel kiszedték. Rá két órára egy üres klón jelezte, hogy végetek. Naruto felkészítette magát az információra, és eloszlatta az összes klónt, beleértve azokat is, akik senjutsu chakrát gyűjtöttek.

És percekig csak üvöltött.


Kakashi látta, hogy a házban mindenki rettentően feszült volt. Még a civilek is. Naruto klónja az éjszaka folyamán érkezett meg öt órával napkelte előtt. Átadta a térképet és az össze megszerzett információt, majd szembesítette őket a sziget másik oldalán levő hatalmas veszéllyel. Elmondta, hogy az eredeti úgy döntött, amennyire képesek, gondoskodnak ezen az éjszakán a másik bázisról. Elméletileg Narutonak ma kellene visszajönnie.

Dél volt már, és a szőkének semmi nyoma. Lassacskán mindenki tövig rágta a körmét. Még enni is alig tudtak. Kakashi estefelé már azon volt, hogy maga megy ki az erdőben az idézett kutyáival és felkutatja a szőkét. Sasuke készen állt vele menni.

Naruto ekkor ért haza. Senki sem rejtette véka alá, mennyire elszörnyedtek a látványra. Szívből sajnálták a szőke Genint, aki úgy nézett ki, mintha a Pokolból küzdötte volna fel magát idáig. Sápadt volt, szemei alatt sötét foltokkal. A tekintete pedig, a szokásos élettel telisége után, teljesen üresnek látszott. Kakashi úgy sejtette, hogy ennél rosszabb állapotban volt egész nap.

Naruto pontosan úgy nézett ki, mint Minato az első Hiraishin bevetése után. Teljesen lesújtotta a bűntudat, hogy olyanokat mészárolt le, akiknek esélyük sem volt megvédeni magukat.

- Naruto-kun. –szólalt meg hirtelen Ino és elé lépve szorosan átölelte.

A szőke nem tiltakozott. Egy pillanatra megrezdültek a kezei, mintha viszonozni akarná a gesztust, de végül nem tett semmit. Shikamaru és Choji felkísérték a fiút a szobájukba, hogy aludhasson egy kicsit. Sasuke egyszer sem mozdult el mellőle.


Mindenki csendben ült az asztalnál, a fent alvó shinobin merengve. Eleinte Kakashi azt hitte, hogy felesleges altatót adni neki, mert a Kyuubi kimossa a véréből, de a róka nem tett semmit. Hagyta, hogy Narutot legyűrjék a pirulák és álomtalan állapotba zuhanjon.

- Nem hiszem el, hogy a fiú megcsinálta. –suttogta reszelős hangon a hídépítő, miközben már ki tudja hányadszorra húzta meg az üvegét.

- Szegény gyerek. –szipogott csendesen Tsunami. Mellette a fia Inari, aki tegnap egész nap arról prédikált, hogy mind meg fognak halni, mert senkinek sem lehet esélye Gato ellen, most csendesen ült és nézett a semmibe.

- Naruto már nem gyerek. –sóhajtotta Kakashi. –Ezek után nem. A Hokage-sama meg fog ölni.

- És engem veled. –morogta Asuma a cigarettája körül.

- Nem lett volna semmi más megoldás? –nézett fel az öreg.

- Ezek után, - sóhajtotta az ezüsthajú Jonin. –nem is akarom tudni.

Sokáig nagy csendben ültek. Senkinek sem volt kedve semmihez.

- Naruto jelentése szerint még van egy bázis, kétszáz banditával és négy szökött ninjával. Ha szerencsénk van, akkor egy jó ideig nem mernek majd támadni, miután Naruto megölte a nagy részüket. Ez alatt tudunk a hídra és az edzésetekre koncentrálni.

A Geninek csendben bólintottak.


Tizenkét óra múlva a szőke nyitogatni kezdte a szemeit. Sasuke, aki végig az oldalán volt, felfigyelt az ébredésére. Szó nélkül elvett egy pohár vizet a tálcáról és segített Narutonak inni.

- Le kellett szakadni az égnek ahhoz, hogy te ilyen anyáskodó legyél. –küldött felé egy vérszegény mosolyt.

- Hn, Dobe.

A szőke lassan felült az ágyba. Sasuke ellentmondást nem tűrő gesztusokkal az ölébe tette a tányér hideg ételt, amit Tsunami készített úgy negyed órája. Naruto fintorogva bámulta a reggelijét.

- Ha le kell tömnöm a torkodon, megteszem Dobe. –szólalt meg egy perc múlva a holló.

Naruto halványan felkuncogott.

- Nem semmi jelenet lesz az Teme.

Végül mégis enni kezdett. Sasuke addig nem tágított, amíg legalább a felével nem végzett. Ez után Naruto sokáig hallgatott. Mikor végül megszólalt, szembefordult a barátjával.

- Azt hiszem, tartozom neked egy magyarázattal. Legalább eltereli a figyelmemet.

- Hn.

- Ez a beszéd. – a következő pillanatban Naruto szemei aranyszínűre változtak. Az alap kinézetet vette fel. – A neve Ryugokugan. Ajándékba kaptam egy számomra nagyon fontos személytől. Még nem igazán sikerült feltérképeznem a képességeit. Képes vagyok látni a chakrát és az érzelmeket. Amikor használom, megnöveli a felfogóképességemet, így ami átlagosan egy másodperc lenne, számomra tízre nyúlik.

Sasuke hallgatott. Csak szemezett a szőkével, akinek a szemei valami különös aurát sugároztak.

- Mikor akartad ezt elmondani Dobe?

- A Chunin vizsga előtt.

A holló bólintott. Ez után sokáig ültek csendben, ami Narutonak nem volt túl egészséges, lévén így egyedül maradta a gondolataival. Sasuke egy pillanatban felállt, kezébe véve a maradék ételt és megindult az ajtó felé.

- Csapatokra bontva vigyázzuk a házat és a hídépítőt. Te holnap mész a hídra Kakashi-senseiiel.

- Csodás. –sóhajtott a szőke vissza fekve és magára húzta a paplant.

Az Uchiha csendben távozott. Odalent mindenki megdermedt a jelenlétére. Korán volt még, ezért a hídépítő és a csapat még itthon volt. Mindenki várakozóan nézett a hollóra, majd mikor tekintetük a kezében levő félig megevett reggelire tévedt, páran megnyugodtak kissé.

- Hogy van? –kérdezte a kezét tördelve Tsunami.

- Ébren van.

Többet nem is mondott.


Kakashi edzés hangjaira lett figyelmes. A hangok alapján csak egy nagy távolság specialistáról lehetett szó.

Legalább kijött az ágyból.

A ház mögötti nagy, nyitott területen találta meg a szőkét. Legalább négy Naruto állt egymással szemben, mindegyikük bölcs módban. Egyikük előre tartotta a jobb kezét, bal kézzel a csuklóját markolva, a másik három pedig felé emelték a tenyerüket. A szőke kezében egy fehér színű Rasengan jött létre. Kakashi lenyűgözve nézte, ahogy a gömb oldalán négy sarlóhoz hasonló forma jelenik meg. Nem voltak hosszúak, mégis olyan hangot adtak ki, mint a fém, amikor vágják.

A klónok hirtelen eltűntek, a szőke pedig hátrahúzta a karját és lendületet vett. Kakashi kis híján nem hallotta meg, ahogy a szőke azt mondja: Fuuton: Rasenshuriken, mielőtt egy lendülettel eldobta volna a jutsut!

Lenyűgözve nézte, ahogy a támadás becsapódik az ötven méterrel arrébb álló fába, majd az átmérője két méteresre nyúlik és létrehozva egy fehér színű, kavargó dómot tíz másodpercen át tombol. Még sohasem látott ilyen pusztító támadást. A hatalmas fából semmi sem maradt, még forgács sem. Ha egyszer befejezi, az ellenségei rettegni fognak tőle.

Éppen kilépett volna az árnyak közül, amikor látta, hogy Naruto előre dől, ám valami megtartotta. Az árnyékából kezek nőttek is és egészen addig tartották, amíg egy szőke kunoichi meg nem jelent mellette.

- Most már elég legyen Naruto-kun! –szidta össze a lány. –Ez ma már a harmadik, nincs elég chakrád ehhez.

- Úgy hangzol, mint Hinata-hime. –kuncogta erőtlenül a szőke.

- Hinata már rég szétrúgta volna a hátsódat, amiért nem álltál meg a második után. –feddte meg, és talpra segítette.

- Mit gondolsz? –kérdezte Naruto a feléjük sétáló Nara örököst.

- Veled ellentétben én nem vagyok jutsu specialista, viszont véleményem szerint használj több szél chakrát és kevesebb senjutsut. Ha jól sejtem a szél miatt adja ki azt a hangot, ugye?

- És az adja a formáját is, igen. –biccentett.

- Akkor kezd a széladagolással és utána erősítsd fel senjutsuval. Ha fordítva csinálod, sokkal nehezebb dolgod lesz.

- De ha azzal kezdem, instabillá teszi a gömböt. –motyogta a szőke. –A végén még az arcomba robban.

- Akkor használj klónokat. –vonta meg a vállát Ino.

- Aah. Azt fogom tenni. Kösz a segítséget.

- Nem probléma. –kacsintott a lány és csuklón ragadta. –És most vissza az ágyba!

Kakashi csak mosolygott az árnyak között. 

Megjegyzés a befejezéshez:

Enyi! Ne haragudjatok, érzelmileg kikészített a filozófia project, és most kb olyan hangulatom van, mintha Pokolba kárhoztattak volna.

Ne kíméljetek

Love ya all!

Ayako

12. Naminato - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Naruto mélyeket lélegezve ült a barlangban. Ahogy lassan lehunyta a szemét, átpörgött az elméjén, mennyire rosszul sülhet el ez az egész. Ha a chakra elszabadul, Kami tudja egyedül, ki lesz képes megállítani. Kyuubi biztosította, hogy amennyire csak lehet segíteni fog a kontrollban. Naruto nem is kérhetett többet.

Amint feltűnt a szentély előtt, tekintete összeakadt a rókáéval. Kyuubi hozzá hasonló pózban ült.

- Csak hogy tudd Gaki. Ha meghalsz és Amaterasu-sama engem öl meg, miatta, kicsinállak.

Ez valahogy sikeresen mosolyt csalt a szőke arcára. Végül lehunyta a szemét és koncentrált. Lassan a magasba emelkedett. Amint a hatalmas pecsét jel előtt lebegett, ismét kinyitotta a szemét. Egy sóhaj kíséretében a pecsét sarka után nyúlt, ám alig húzta meg egy kicsit, egy kéz kapta el a csuklóját.

Naruto szemei hatalmasra nyíltak. A ketrec mögött még Kurama álla is leesett.

- Yondaime! –kiáltotta meglepetten.

- Apa. –suttogta a fiatal szőke fiú.

- Fiam.

Naruto úgy nézett végig a férfin, mintha attól félne, ha túlságosan rá koncentrál, szertefoszlik. Előtte állt az egyik shinobi legenda, a Yondaime Hokage. Fiatalnak látszott, talán még harminc sem lehetett. Arca kísértetiesen hasonlított a sajátjára, csak éppen idősebb volt és nem volt rajta egyetlen bajusz alakú nyom sem. Hátán a világhírű vörös lángú fehér köpeny.

- Hogy lehetséges ez? –dadogta a szőke.

Kezét óvatosan előre nyújtotta. Pont a volt Hokage szíve felett ért hozzá. Nem érzett semmit. Minato kétségtelenül halott volt.

- A pecsét készítésekor elzártam egy adagot a saját chakrámból és a Kushináéból, hogy később, ha nagy szükséged van ránk, melletted lehessünk.

A szőke kábán bólintott. Arcán patakzottak a könnyek, ahogy átölelte a szőke férfit. Az óta nem sírt ennyire, amióta megtudta, kik a szülei. Talán még jobban. Minato úgy ölelte magához a fiát, mintha az egész világtól meg akarná óvni. Mögöttük a ketrecben a róka csendesen figyelte a jelenetet.

- Naruto, nincs sok időm. –magyarázta az ex-Hokage. – Figyelemmel kísértem az életedet a pecsét mélyéről. Tudd, hogy mérhetetlenül büszke vagyok rád fiam és őszintén, borzasztóan sajnálom. –még mindig ölelve a fiút, hátranézett a válla felett. –Neked pedig köszönettel tartozom Kyuubi. Amiért vigyázol rá.

- Nem kell rá vigyázni! –vigyorgott a róka. –A kölyök olyan, mint a mini klónotok.

A Hokage hálás tekintettel bólintott és visszafordult a fiához.

- Mond Naruto. Biztosan le akarod tépni a pecsétet?

A fiatalabb szőke a könnyeit törölgetve bólintott.

- Hallottad Amaterasu-samat. Hatalmas háború közeleg. Minden elérhető erőre szükségem van.

Minato mélyet sóhajtott.

- Rendben van. Segítek kinyitni a pecsétet, viszont onnan már neked kell boldogulnod. Ha minden jól megy, a pecsét kinyitásakor Kushina is csatlakozik hozzánk.

Narutonak újra hullani kezdtek a könnyei. Talán most az egyszer, csak egy pár percre, együtt lehet az egész család, még ha ilyen kicsavart módon is. Visszafordult a pecséthez és egy rántással letépte. Mögötte egy elképesztően komplex zár bújt meg. Naruto ámulva nézte a Yondaime utolsó nagy bravúrját. Igazi mestermunka.

Minato jobb kezét a pecsét felé tartva, ballal megtámogatva belevezette azt a kevés chakrát, amit még meg tudott kímélni a pecsétbe.

A három jelen levő személy lélegzet visszafogva hallgatta a hangot.

Csengés.

Csengés.

Csengés.

Csengés.

Kattanás.

Nyikorgás.

A kapu két oldalt szélesre nyílt, majd teljesen megszűnt létezni.

- Minato? –hallottak meg egy új hangot.

Az érkezett felé fordulva egy gyönyörű, vörös hajú nőt pillantottak meg. Egy szürke kis háziasszony ruhában volt. Naruto megismerte a nőt. Ugyan az, mint a képen. Aki az otthon érzését árasztja.

- Kushina. –lehelte halkan a Yondaime.

Naruto érezte, hogy hirtelen két erős test közé szorul. A két szülő talán utoljára ölelhette őt és egymást. A szőke szíve kihagyott egy ütemet, amikor az apja lassan halványodni kezdett. Látva a kétségbeesését, Minato lehajolt, hogy a szemébe nézhessen.

- Nincsen semmi baj Naruto. –összeborzolta a haját. –Tudom, hogy sikerülni fog. Hiszek benned. És mikor eljön az ideje, édesanyád ott fog várni a túloldalt?

- Csak anya? –pislogott döbbenten a szőke, de Minato ekkor már a Kyuubi felé fordult.

- Nem adhatom vissza az erőd másik felét, mert nincs nálam, de kérlek, –hajolt meg előtte. –segíts a fiamnak.

- A fiad biztonságban van nálam Yondaime. Menj békével.

A szőke shinobi legenda még egyszer elmosolyodott, majd lágy csókot lehelt néhai felesége arcára és teljesen eltűnt. Naruto csak ekkor tudott megszólalni.

- Hogy értette azt… hogy csak veled?

- Naruto. –suttogta Kushina, magához ölelve a fiút. –Minato a Halálisten ölelését használta azon az éjszakán. Feláldozta neki a lelkét. Ő nem kerülhet a túlvilágra.

- Nem. –suttogta hirtelen a szőke, könnyektől csillogó szemében elhatározás gyúlt. –Legyen bármilyen erős, ez csak egy pecsételő jutsu. Megtalálom a gyengéjét és felbontom!

A vörös hajú szépség nem állt le vitatkozni a fiúval, mert tudta, hogy ha valaki, akkor az ő fiuk képes lesz erre. Inkább csak bólintott és ő maga is a róka felé fordult.

- Rég volt már, hogy hasonlót csináltunk Kyuu- nem. Kurama-san. –vigyorgott.

A róka vigyora a füleit érte.

- Csak nem berozsdásodtál Habanero?

- Csak vigyázz a szádra Dattebane!

Naruto ámulva nézte, ahogy az édesanyja és a Kyuubi chakrája keveredik, majd egészen különös színt ölt. Lángoló arany színt. Napszínt. Mikor elfogadta Kushina felé nyújtott kezét, egy döbbent sóhaj hagyta el az ajkait.

- Ez meg…

Az egész megjelenése átváltozott. A fekete mintázatot leszámítva az egész teste arany színben ragyogott és olyan volt, mintha a haja és köpenye lángokból állt volna. A hosszú, vörös köpenye kívül arany, belül fekete színűvé vált. A szőke döbbenten vizsgálta új megjelenését.

- Chakra köpenynek hívják. –magyarázta Kushina. –És a vörössel ellentétben ez nem tesz kárt benned.

- Viszont ne bízd el magad Gaki. –szólt közbe a róka. –Ez egy különleges alkalom, mert jelenleg mi ketten segítünk az irányításában. Most már az összes chakrám a tied, meg kell tanulnod parancsolni neki. Addig is, a Maszkos Bestiákkal kezdjük.

A szőke kótyagosan bólintott. Ez után Kurama visszavonult a szentélybe, egyedül hagyva anyát és fiát. Kushina elmesélte Narutonak, hogy ő és Minato hogyan ismerkedtek meg, majd később házasodtak össze. Mikor Naruto barátnőjére került a sor, a nőnek csak hízott a mája.

- Én is szemmel tartottalak ám! Azt kell, hogy mondjam, kettőtök közül te vagy a szerencsés. –mondta a hasát fogva a nevetéstől. –És ha felbosszantod és megöl, akkor odaát tőlem is kapsz majd egy tockost!

- Én és a nők az életemben! –nyögte szenvedőn a szőke, amire Kushina tényleg adott neki egy tockost.

- Még valami Naruto. –kezdte, mikor lassan ő is elhalványult. –Mond meg Jirayának, hogy Habanero azt üzeni, hogy ha rossz hatással lesz rád, jobb, ha felkészülve hal meg!

- Aah. –suttogta Naruto anyja ölelésében. –Meg mondom neki.

- És még valami. –suttogta a nő, hangja már halkult. –Mikor hazamész, kérd el a Hokagétól Uzushiogakure térképét. Ott az örökséged tőlem származó része vár rád.

Naruto bólintott.

Amint Kushina teljesen eltűnt, a szőke felébredt a külvilágban. Észrevette, hogy mind a két arcát könnyek áztatták. Felpillantva egy nagyon ismerős szén színű szempárral akadt össze a tekintete. Egy mosoly költözött az arcára és intett az utolsó Uchihának, hogy foglaljon helyet.

Sasuke nehezen emésztette meg a hírt barátja szüleivel kapcsolatban. Mikor Naruto ezt látta, jobban kihúzta magát. Most először érezték magukat mester és tanítvány szerepekben, amint Naruto Sasuke felett ült a sziklán.

- Sasuke. –a fiú felpillantott rá csendes dühöngéséből. –Mi ketten árvák vagyunk. Az egyetlen családunkat, ami valaha lehet, nekünk kell megválasztanunk. A Yondaime Hokage volt az apám. A Hokage az egész falu atyja, így bizonyos körülmények között ők mind a családom.

- Hát nem érted Dobe? A Hősük kellene legyél! A hercegük! E helyett az első alkalommal keresztre feszítenének, ha biztosra tudnák, hogy megússzák! Hogy védheted még mindig őket?

A szőke arcára gyengéd mosoly költözött.

- Mond Sasuke. Vágyom én arra, hogy Hősként kezeljenek?

Az Uchiha megrázta a fejét.

- Vágyom én arra, hogy hercegnek nevezzenek és a lábaim elé boruljanak?

Ismét fejrázás.

- Mire vágyom én szerinted?

A holló felsóhajtott és nyugalmat erőltetett magára.

- Barátokra. Családra. Erőre, hogy megvédhesd őket, hogy megfelelj.

- Így van. Akkor mond, mi a probléma?

- Az, hogy ezt máshol is megtalálnád! Egy szavadba kerül és Hinata veled megy. Pokolba már, én is veled megyek! Miért akarsz olyan helyen lakni, ahol gyűlölnek?

- Mert ezért a népért adták az életüket a szüleim. Ez volt az a hely, amiért apám a frontvonalon harcolt és később rémálmok gyötörték. Ez volt az a hely, amelyet anyám, hozzám hasonlóan minden egyes lélegzetével védett. Itt élnek a barátaim családjai. Itt én a szerelmem családja. Itt van minden, amire szükségem van. Ha a miatt aggódsz, hogy a falu gyűlöl, ne tedd. A szemeimben ugyan annyit ér az üres gyűlölet, mint az üres csodálat. Egyikre sincs szükségem.

Sasuke hallgatott. Nem először gondolkodott el azon, honnan szedheti Naruto ezeket a gondolatokat. Olyan szív és olyan elme magasodott előtte, amely talán egyszer fordult elő egy generációban.

- És azt szeretném, ha te is megértenéd ezt.  –komorult el hirtelen a szőke. –Nem az a lényeg, hogy mindenki szeressen minket Sasuke. Csak az számít, hogy az a kevés önmagunkért szeressen. Érted, ugye?

Az Uchiha bólintott.

- Sasuke. Tudnom kell, hogy hol áll a hűséged. –jelentette ki a szőke halasztást nem tűrő hangon.

- Hűséges vagyok. –mondta a holló és mielőtt Naruto megszólalhatott volna, folytatta. –De nem a faluhoz. Hozzád és a csapatomhoz. A falunak viszont adhatok egy esélyt.

- Köszönöm.


Egy hét telt el az óta, hogy a Hullámok Földjére érkeztek. Naruto ez alatt sem hagyta abba az utolsó Uchiha edzését, és hamarosan a többi Genin is csatlakozott hozzájuk. Kakashi és Asuma egy mosollyal az arcukon figyelték, ahogy az egész banda egyszerre támad a szőkére, az mégis játszi könnyedséggel hiúsítja meg minden próbálkozásukat, miközben még van benne elég szusz tippeket osztogatni.

- Elképesztő, hogyan inspirálja a többieket. –motyogta Asuma. – Van egy olyan érzésem, hogy egy igazi Zsenivel állunk szemben.

- Remélhetőleg a Yondaime példáját követi, és nem az Itachiét. –jegyezte meg Kakashi.

- A fiú tökéletesen hűséges a faluhoz. –vonta össze a szemöldökét a Hokage fia, ahogy eszébe jutott a legutóbbi eset, amikor Naruto a Hokage parancsára gondolkodás nélkül szíven szúrta volna magát.

- Itachi is az volt.


Sasuke, Sakura, Choji és Kakashi-sensei a hídon voltak, védték a hídépítőt. Naruto éppen a ház tetején sziesztázott, amikor lenyomatokra lett figyelmes, ahogy közeledtek. A senjutsu érzékelésének köszönhetően tudta, hogy rossz szándékkal jönnek, így az előtt megtámadta őket, hogy azok felfoghatták volna, mi történik. A szőke mind a kettőnek egy senbon tűt dobott a nyakába, amitől techalott állapotba kerültek. Asuma-sensei kijött a hangzavarra. Látva a két összeesett banditát, felnézett a tetőre.

- Még legalább két tucat tart erre az erdő felől. Kérlek, maradjatok a házban és védjétek a családot.

A férfi bólintott. Bent elmondta, hogy mi történik éppen, majd megnyugtatta Tsunamit és Inarit, hogy Naruto mindent kézben tart. A két civilnek e felől nem volt semmi kérdése.

A szőke shinobi a fák közé vetette magát és az egyik ágon landolva óvatosan előhúzta az új kardját. Amint a banditák alá értek, Naruto bizalmas hangon suttogott a pengének.

- Szóródj Kuroi Senbonzakura.

A kard lassan sziromszerű pengékre bomlott és esőként hullott alá a banditákra. Naruto a szívében érezte a kard szándékait. Akárcsak ő, a kard is szeretett gyorsan túl lenni a gyilkosságokon. A legtöbb áldozatnak átvágta legalább négy ütőerét, ami szinte fájdalommentes halálhoz vezetett. Amikor az utolsó bandita is összeesett, Naruto felkapta a fejét.

A hídnál levő őrszeme éppen ekkor oszlatta el magát. Amíg a kard újra össze nem állt előtte a levegőben, készített egy újabb klónt, akivel elküldte ezt az információt Asuma-senseinek. Ő maga elkapta a kardot és teljes sebességgel rohant a híd felé.


Amikor Naruto elérte a hidat, nem festettek túlságosan rózsásan a dolgok. Sasuke éppen egy ismerős jég dóm fogságába került és Kakashi, nos, ő el volt foglalva Zabuzával. Narutonak az viszont kicsit sem tetszett, hogy a ködöt kihasználva éppen négy ellenséges ninja igyekezett lecsapni Sakurára, Chojira és a hídépítőre, ezért úgy döntött, először a rejtőzködőket veszi célba.

Az erejük nem tűnt veszélyesnek, mind a négy Chunin szinten állt. Egészen addig, amíg egyesével ki tudja őket szedni, semmi gondot nem fognak jelenteni. Hangtalanul, a legjobb lopakodását alkalmazva, oldalról megközelítette a két Genint és a hídépítőt. Csendben hátra intette őket, miközben ő létrehozott három klónt, akik Henge segítségével felvették a kicserélt személyek alakját.

Az eredeti Naruto beleveszett a ködbe azzal a céllal, hogy amint lehetősége nyílik rá, megkerüli az ellenséget. A négy ninja vagy nem vett észre semmit, vagy megvolt a maguk terve és ezért nem adták jelét. Pár másodperc múlva penge és hús találkozásának hangja töltötte be a környéket, majd egy szépen artikulált „Mi a fasz?”

A következő pillanatban egy-egy kék gömb csapódott két ninja mellkasába. A támadás ereje ledobta őket a hídról és egy nagy csobbanással érkeztek a vízbe. Bár akkor már nem éltek. A köd a támadások szele következtében eléggé szertefoszlott ahhoz, hogy a híd azon részén álló személyek láthassák egymást. Tazuna és Sakura, de még Choji is kissé lesokkoltan néztek a köztük és az ellenség között álló szőke ninjára, aki a szemük láttára végzett ki két embert.

- Ne menjetek messzire. –szólt hátra a válla fölött a szőke, majd úgy eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Fegyverek csattanása és különféle káromkodások töltötték meg a ködöt, amely lassan visszakúszott, elvágva majdnem mindenki látóterét. Mivel a köd át volt itatva chakrával, még Narutonak is nehezére esett a chakra érzékelés, bár a senjutsuval feljavított érzékszervei kompenzálták ezt a pillanatnyi akadályt.

A következő ninját pár összecsapás alatt kiszedte. Egy tőr volt a szívbe, gyors halál és tiszta. A másik azonban meggyűjtötte a baját, mert úgy tűnt, ő valahogy képes megérezni a jelenlétét a ködben is. Naruto végül is úgy terítette le, hogy hat klónt szabadított rá. Az első négy ellen még valahogy tudott védekezni, de az ötödik megölte. Mikor ezzel is végzett egy kisebb chakra impulzust küldött szét, így a köd ismét oszlott kissé és tekintete találkozott a Chojiéval.

- Már csak Zabuza van és a társa. Azért legyetek résen.

Ezzel azonnal eltűnt szem elől, a fiú mégis dacosan és harcra készen bólintott, lelkesedését pedig Sakura is átvette. Tazuna csak döbbenten nézett a két hullára a hídon és az járt a fejében, hogy tanult meg a fiú ilyen könnyen ölni alig egy hét alatt?


Sasuke minden képességét latba vetette a Sharingan újabb előhívására. Nem szerette volna bevallani, de nagyon sokat segített, hogy a doujutsu Naruto leleplezésekor ösztönösen a felszínre tört, így volt egy kevéske fogalma arról, hol kellene tapogatóznia. Ő és Naruto ezen a héten minden éjszaka tartottak három óra privát edzést a barlangban, ahol a szőke mindent megtett, hogy előcsalogassa a doujutsut. A létező legnagyobb sebességével támadta, ezzel arra kényszerítve a hollót, hogy megpróbálja követni. És bár közel voltak, még mindig nem jártak sikerrel.

De már ez is kezdett elégnek mutatkozni ahhoz, hogy a rá zúduló senbon tűk nagy részét kikerülje. Titkon azonban megpróbált rájönni a fiú ritmusára, hogy akkor támadhasson rá, amikor kilép a tükörből és sebezhető. Ez nehezebbnek bizonyult, mint gondolta és jó pár találat érte a miatt, hogy a fiú mozgására figyelt és nem a tűkre.

Naruto a dómon kívül érdeklődve nézte a jelenetet. Őszintén úgy gondolta, hogy a holló képes lesz felébresztenie a Sharinganját, ha még legalább öt percet eltölt odabent. Ám ez azzal járna, hogy veszélyeztetni kellene az életét. A szőke minden izma ugrásra készen volt, hogy baj esetén a dóm közepén teremjen és megvédje a csapattársát. Ekkora távolságból ez egyáltalán nem jelentett gondot a számára.

Minden egyes sikeres senbon támadásnál egy utolsó rohadéknak érezte magát, amiért hagyta a hollót szenvedni, de ezt megpróbálta azzal elseperni, hogy Sasuke biztos jobban örülne a felébresztett doujutsujának, mint a felmentő seregnek és így legalább Sakura is eltölthet egy kis időt az Uchihával, amíg bekötözi a sérüléseit.

Naruto úgy saccolta, hogy legfeljebb egy vagy két perc kellett volna még, amikor az ellenség dühbe gurult és hatalmas mennyiségű tűt zúdított Sasukéra. Ez után már egy töredék pillanatot sem várhatott tovább, egy szempillantás alatt a dómon belül volt, két kézzel megmarkolva az Uchiha vállait, hogy az energia őt el ne tántorítsa, majd egy hatalmas adag chakrát kiengedve eltérítette a tűket. Pár még így is célba talált és mindketten kaptak belőle, de jobb volt, mint hogy a holló sündisznóvá változzon.

- Látom, megizzasztnak Teme.

- Hn.

- De költői vagy. –forgatta a szemét. –Állj hátrébb, ez csúnya lesz.

- Reméltem, hogy nem futok össze többé veled Shinobi-san. –mondta kissé zavartan a tükör mögül az ellenség.

- Oh. –vigyorodott el, lassan mindkét kezébe egy-egy Rasengan formálódott. –Jaj, nekem! Nem akartam tolakodni. Hagyd csak, majd kiengedem magam.

A következő pillanatban mind a két kék gömb találkozott egy-egy tükörrel a dóm oldalán. Mind a kettő szilánkokra robbant. Sasuke, Naruto még forró ösvényét követve, egy pár pillanattal később szabad volt, akár a madár. A többi jégtükör vízzé olvadt, a hamis vadász pedig velük szemben állt.

Amint feléjük rugaszkodott, Sasuke volt az, aki egy kunaiial a kezében válaszolt a támadásra. A szőke csak felvigyázó szemekkel nézte, ahogy a két tinédzser párszor összecsap, majd hátrább csúsznak. További öt perc párharc után nem csak Sasuke, de az idegen is sebekkel gazdagodott. Ez alatt a szőke ninja egy tapodtat sem mozdult, csupán kritikus szemmel nézte a harcot.

Sasuke a csontjaiban érezte, hogy hacsak az élete nem kerül közvetlen veszélybe, Naruto nem fog közbeavatkozni. Ezen a ponton nyílván való volt, hogy az ellenségnek semmi esélye nem lenne ellene, így átadta Sasukénak, hogy a holló tanuljon. Mint egy ragadozó, aki vadászni tanítja a kisebbet.

Mind a hárman felfigyeltek a hirtelen elkezdődött madárcsicsergésre.

- Mi ez? –értetlenkedett Sasuke.

- Chidori. –nézett egy irányba Naruto, ahol olyasmit látott, amit ők nem. –Még egy pár pillanat és a sensei is végez.

A hamis vadász azonnal eltűnt a szavait követően, a következőben pedig Sasuke látta, hogy a szőke arca elkomorul. Ez után neki is nyoma veszett. Sasuke hallotta, hogy a madárcsicsergés abba marad, és ahogy penge hatol a húsba, a köd pedig ritkulni kezdett. Mikor eléggé tisztává vált a levegő, elakadt a lélegzete.

Naruto éppen akkor húzta ki a kunaiát Zabuza hátából. A földön hevert a szökött ninja hatalmas fegyvere, Kakashi pedig éppen a földre fektette a halott fiú testét és egy hidegrázó hang kíséretében kihúzta a kezét a mellkasából. Amint mind a két test a földön hevert, Naruto és Kakashi néma párbeszédbe kezdtek, melynek végén mind a ketten a hídon heverő kardra néztek.

Ekkor valaki tapsolt a híd végében. Mindenki arra fordult. Naruto szeme összeszűkült, ahogy meglátta a banditák csapata előtt álló alakot.

- Gaki. –szólt a fejében a róka.

- Tudom.

- Nos, meg kell köszönnöm nektek, hogy segítettetek megszabadulni a szeméttől. Így legalább nem kell fizetnem. –vigyorgott az alacsony férfi. –De attól tartott, itt nektek is meg kell halnotok.

- Sensei. –szólalt meg Naruto és Kakashi rá nézett. A szőke felé dobott egy tekercset. –Elvárom a diszkréciót.

Ezzel előre sétált és lassan elhúzta a kardot a hátán keresztbe erősített tokból. Bizalmasan suttogta a fegyvernek a parancsot, amely szinte azonnal ezer meg ezer darabjára hullott és úgy zúdult szembe a felé rohanó banditákkal, mintha vihar tombolna. Naruto lassú ütemben sétált tovább, és mire elérte azt a pontot, ahol az első banditák összeestek, már mindenki halott volt, Gato pedig egy csónak segítségével menekült.

Amint a kard összeállt a kezében, visszahelyezte a tokjába és a lehető leghalkabban követni kezdte a prédáját.


A bázist megtalálni gyerekjáték volt, hiszen Gato egyenesen oda vezette. Bejutni még könnyebb, még ha egyedül is küzdött, hiszen a szűk folyosók megakadályozták, hogy egyszerre négynél több ellenfél kerüljön az útjába. Lassan, szinte sétálva vette be a bázist. Kurama tanácsa volt az erőfitogtatás, ha eredményesen akarja átvenni az irányítást.

És azok után, amit Gato művelt a Hullámok Földjével, Naruto azt akarta, hogy a férfi úgy érezze, a Shinigami maga jön el érte. Kevesebb, mint tíz perc alatt érte el a bázis közepét, ahol a férfi irodája és menedéke volt. Puszta kézzel törte be az ajtót. A keresett személy az asztala előtt remegett.

- M-mi vagy te? –kérdezte halálra váltan.

- Én fizetek neked vissza mindenért, amit tettél. –sziszegte a szőke.

Az alacsony ember, aki még a tizenkét éves Narutonál is alacsonyabb volt térdre esett és a földön mászva hátrált el a rá nehezedő jelenléttől.

- Kérlek! Kérlek, kegyelmezz! –hebegte. –Van pénzem! Nevezz egy összeget és kifizetem!

- Micsoda egybeesés. –dalolászta a szőke. –Történetesen a pénzedért jöttem. A vállalatodért. A hatalmadért.

A férfi szemei hatalmasra nőttek, de nem mert megszólalni. Vagy csak nem tudott.

- Gyerünk talpra! –mordult rá. –Nem érünk rá egész nap. Elő a papírokkal! Gyorsan túl akarok lenni ezen.

Amíg a férfi halálra váltan előkotorta a papírokat, addig Naruto még két tanú után küldetett. Amint mindenki megvolt, akire szüksége lehetett, kiállítatta a papírokat. A végén már csak a neve hiányzott a nyilatkozatról.

- Namikaze Uzumaki Naruto. –vetette oda félvállról, éppen egy aktát olvasva.

A szobába levők, ha ez még lehetséges, négy árnyalattal fehérebbek lettek, felismerve az első keresztnevet, egyesek talán még a másodikat is. Nem tartott sokáig, mire a cég már hivatalosan is az ő nevén volt. Nem volt nehéz ösztönözni Gatot, elég volt megkérdezni, melyik ujját érzi feleslegesnek. Naruto és Kurama azon tanakodtak, hogy végezniük kellene-e Gatoval.  A róka azon a véleményen volt, hogy amíg a férfi él, megpróbál majd ármánykodni a háta mögött, különben is tekintély szempontjából muszáj megtennie.

- Mindennel végeztünk? –kérdezte egy kunait pörgetve az ujjai között.

- I-igen.

- Helyes. Köszönjük a részvételt. –amint befejezte a mondatot, szem közt dobta a férfit, aki egy halk puffanással dőlt hátra. A szobában mindenki leizzadva nézett az új főnökre. –Sipirc. –dőlt vissza a székbe a szőke. –Vigyétek hírét az új főnöknek. És valaki hozzon egy kávét.


Egy hét telt el az óta, hogy Naruto átvette a vállalat főnöke címet Gatotól. A céget egyelőre Naminato-nak nevezte el, éppen elég utalás, hogy ne legyen később légből kapott a színre lépése, de elég diszkrét ahhoz, hogy ne provokáljon ki azonnal támadást. Az alatt az egy hét alatt négy klónja folyamatosan az utolsó Uchihát edzette, kettő átnézte a cég könyvelését, még kettő foglalkozott a változtatásokkal és egy utolsó biztosra ment, hogy a Hullámok Földje tudomást szerez a főnökváltásról és a Naminato cég segített az apró ország talpra állásában.

Naruto minden erejét latba vetette, hogy az ország, ami eddig gyűlölte a céget, most odaadáson kívül semmit se érezhessen az új főnök iránt. Egyelőre titkolta a személyazonosságát. Az egyetlen hely, ahol ténylegesen felfedte magát, a Tanácsülések voltak.

Az elején szükség volt egy nagy adag gyilkosságra és két példastatuálásra, de végül mindenki elfogadta az új főnököt. Lehetet választani a kés és a meghajlás között, szóval a legtöbbjének nem volt túl nehéz. A hét alatt már négyszer próbálták átverni vagy megkerülni, de gyorsan meg kellett tanulniuk, hogy Naruto nem akkor szállt le a falvédőről. Nem meglepő módon könnyebb volt gyilkolni ezeket a rohadékokat, miután átolvasta az összes aktát. Amint lehetősége lesz rá, az összestől megszabadul.

Mivel ez volt az utolsó nap, amit a bázison töltött, elméletileg problémája lett volna, ami megdöbbentő módon megoldotta saját magát. A hatalom átvételét követő ötödik napon egy öt ninjából álló alakulat érkezett hozzá, egytől egyik csupasz ANBU maszkot viselve. Danzo elküldte a Gyökér öt leghozzáértőbb tagját, hogy távollétében a nevében vezessék a céget. Mintha Naruto bánta volna. Nem is beszélve arról, hogy Danzo érdeke az volt, hogy a Hullámok Földje Konoha szövetségei közé tartozzon, így nem kellett aggódnia az itteniekért sem.

Út közben találkozott a csapattal, mert a bázisa közelebb volt Konohához, mint a település. Döbbenten vette tudomásul, hogy Tazuna a hidat Nagy Naruto Hídnak nevezte el. Vannak még meglepetések.

Egy nap alatt értek vissza a faluba. A két Jonin sensei elengedte a csapatot, mondván, ők majd jelentést tesznek. Naruto engedelmesen várt a Hokage torony tetején addig a pillanatig, amíg a két Jonin el nem hagyta a Hokage irodáját. Éles füleivel azonnal meghallotta, amint az öreg szólítja.

- Hokage-sama! –térdelt le üdvözlésképp.

- Naruto. Örülök, hogy épségben vagy. –sóhajtott megkönnyebbülten az öreg. –Ahogy hallottam voltak némi… kellemetlenségek. –a szőke látta elsötétülni a tekintetét.

- Jelentem, mindkét küldetést sikeresen végrehajtottam. Valóban voltak kényszeredett lépések, de ezeket sikeresen átvészeltük.

- És… hogy érzed magad?

A szőke hallgatott. Az öregnek ez elég válasz volt. Hiruzen lassan bólintott.

- Ma éjjel még nem kell visszatérned a másik küldetésedhez, ha pihenni szeretnél.

- Erre semmi szükség Hokage-sama. –biztosította a szőke. –Teljes mértékben szolgálatkész vagyok.

A Hokage bólintott és átvette a két, már elkészített írott jelentést és elbocsájtotta a szőkét.


Amióta Sasuke rájött, hogy Naruto az ANBU tagja, a szőke már nem töltötte azzal az idejét, hogy a rejtekhelyére megy átöltözni. Gyakorlottan és szakszerűen vette magára darabról darabra a ruhát és a páncélt. Sasuke az asztal előtt térdelve itta a teáját, amit az edzései közti szünetben szokott készíteni magának.

- Ma is mész?

- Nem látom értelmét, miért ne. –csatolta az oldalára a kardját. –Az ügy sürgős, én pedig szolgálatképes vagyok. Nincs értelme halogatni.

- Hn.

Sasuke utoljára a bátyját látta felvenni az ANBU ruháját, és Naruto hasonlóan precíz mozdulatai olyan emlékeket ébresztettek benne, amelyekről már azt hitte, régen semmivé lettek. A mészárlás után ez az emlék volt az egyetlen, ami nem szennyeződött be a fejében a bátyjáról. A gyűlölete nem volt elég erős ahhoz, hogy felülírja azt a biztonságérzetet, amit ez a mozdulatsor kiváltott belőle. Hogy egy igazi profi őrzi őket, miközben alszanak.

A holló még éppen elkapta, ahogy Naruto az arca elé húzza a maszkját.

- Jó éjt Teme.

- Jó munkát Dobe.


Naruto és a csapata gyorsan dolgoztak, mint mindig. Három óra alatt nagyszerű fejleményeket értek el, az egyik pecséttel fél óra múlva már készen is voltak. Mikor eloszlatta a csapatot, nem indult haza a szokásos úton, inkább arra várt, hogy megfigyelői felfedjék magukat. Nem kellett sokáig várnia, ugyanis pár pillanat múlva négy Gyökér tag jelent meg körülötte.

Nem szóltak. Nem is kérdezett. Amint az egyik a vállára tette a kezét, Shunshin segítségével máris Danzo előtt álltak. Naruto egy másodpercig vacillált, hogy megadja-e a férfinek azt a tiszteletet, hogy letérdel előtte. Végül mellette döntött. Ha Danzo habozást vagy dacot lát benne, az még komoly gondokat szül. Az engedelmesség egyszerűbb és probléma mentesebb.

- Danzo-sama.

- Kitsune-san. –biccentett az öreg és leült az asztalához. – Nem tartalak fel sokáig. Csupán személyesen beszélni szerettem volna veled a Naminato céget illetően.

A szőke bólintott, de nem mozdult és nem szólalt meg.

- Remélem nem bánod, hogy közbe avatkoztam?

- Éppen ellenkezőleg. Hálás vagyok a segítségéért. –Naruto maga sem tudta, hogy ez hazugság-e vagy sem. Nem volt szüksége sem a pénzre sem a cégre.

- Örülök, hogy így látod. –bólintott az öreg. –Visszakapod a céget, amint igényt tartasz rá. Addig is jól gondját fogjuk viselni. Ezzel nem is rabolnám tovább az idődet. Viszont lenne egy személyes kérésem az irányodban.

- Kérés?

Danzo bólintott.

- A hírek szerint kiemelkedő képességeid vannak fuinjutsu terén. Lenne itt valami, amire szeretném, ha vetnél egy pillantást.

Intett két Gyökér tagnak, akik az árnyak közül előhoztak egy vastagon fásliba csavart, két méter hosszú, vékony tárgyat. Az elejétől a végéig elzáró pecsétek borították, és Naruto részéről elég volt egy pillantás ahhoz, hogy tudja, ez a fuinjutsu magasiskolája.

- Már három éve van a birtokomban ez az ereklye. –magyarázta Danzo és közelebb intette a fiút. –A története szerint egyedi hatalmat biztosít a használójának. Eddig kilenc pecsét mester tett kísérletet a felnyitására, de egyiküknek sem sikerült. Gondoltam, vethetnél rá egy pillantást.

Akkor miért nem kéred meg rá Jiraya mestert?

Természetesen tartotta a nyelvét. Danzonak ezer meg egy oka van a titkolózásra és neki egyrészt nem tiszte kérdezősködni, másrészt a kíváncsi emberek hamar sírba szállnak, főleg ha egy bizonyos félszemű Tanácstag ügyletei felől érdeklődnek. Naruto szeretett volna homlokegyenest a Hokagéhoz rohanni az információval, de jobban tudta ő annál. Egyes dolgokban nem a diplomácia volt a megfelelő út. Néha csak a régi, jól bevált erőszak jelenti a megoldást. Valószínűleg ezért nem oszlatta még fel a Hokage-sama a Gyökeret. Legalább is csak hivatalosan.

Szemügyre vette a lepecsételt ereklyét, de nem nyúlt hozzá. A pecsétek nagy része magas szintű elzárás volt, viszont egy mozzanatáról nem tudta teljesen behatárolni, hogy mi az. Valószínűleg egy biztonsági zár. Amikor közölte a férfivel a felfedezetteket, az komoran bólintott.

- A többiek is erre a következtetésre jutottak. Egyesek szerint egy önmegsemmisítő kapocs. Valami, ami megsemmisíti az ereklyét, ha nem a megfelelő személy próbál hozzáférni.

Naruto megrázta a fejét.

- Ez nem önmegsemmisítő. Szabad? –amikor a férfi gesztikulálva engedett utat, kézbe vette a befáslizott tárgyat. Meglepően nehéz volt. – Abban igazuk van, hogy egy felismerési rendszer, de ez nem az ereklye ellen van, hanem…

- Várj, ez- kezdte volna Danzo, de már késő volt.

Naruto megmarkolta a tárgyat, úgy, hogy a tenyere pontosan a zár felett legyen. Egy erősebb áramütés rázta meg a testét, amire Kurama elkáromkodta magát. Gyűlölte a villámokat.

- Sokkal inkább az illetéktelen használó ellen. –letette az ereklyét és a maszkját, hogy jobban szemügyre vehesse a pecséteket. Ösztönszerűen végignyalt sérült kezének mutató ujján, víz típusú chakrával csillapítva az égés okozta fájdalmat. –És nagyon erős.

- Két emberem halt meg, mikor véletlenül megfogták a zárat! –jelentette ki a férfi és kétszer is végigmérte a szőkét.

- Egy ösztönös chakra köpenyt viselek. –magyarázta Naruto. –A chakra típusú támadások egy részét elvezeti és elnyeli.

Danzo bólintott. Fejben bosszantotta, hogy nem lépett időben és csinált Gyökeret a fiúból. Őstehetség, minden szempontból.

- A zár feloldásához idő kell. –tette vissza a maszkját a szőke. –Mivel gondolom a másolás nem opció, ezért önre bízom, hogy mikor enged ismét a közelébe, hogy dolgozhassak rajta.

- Majd érted küldök két Gyökér tagot az ANBU küldetéseid végén. Kapsz egy szobát, ahol dolgozhatsz. Ha bármire szükséged van, kérd nyugodtan és megadják neked.

- Köszönöm.

Megjegyzés a befejezéshez:

ENYI XD KAPUTT

Love ya all!

Ayako

13. Kígyófészek - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Naruto éppen az ANBU kardját élezte a ház tetején. Maszkja mellette feküdt, hiszen úgy is most fejezete be a szolgálatot. Tengerkék szemei a gyakorlópályán mozgó fiú alakját követték, miközben gondolatban messze járt.

Az elmúlt négy hónap parádés eredményeket hozott. Sasuke most már bizonyosan a közepes és a magas Chunin között volt chakra készletek szempontjából. Hála a klán tekercseinek és Naruto edzési stílusának, rendelkezett tíz tűz típusú jutsuval, amiből kettő A-rangú volt és hét villámmal, szintén egy A-rangú. A klán taijutsu stílusa érthető okok miatt a vérében volt. Kenjutsu terén érdeklődést mutatott a katana iránt, így Naruto az elmúlt hónapban azt tanított neki. Bármit, amit csak a fiú kért.

A Sharinganját is felébresztették. Naruto rájött, hogy a fiúnak szüksége van a halál közeli élményre az ereje felébresztéséhez, így egy reggel kivitte Sasukét a Halál Erdejébe, Ankoval megmérgezték és aztán magára hagyták. A méregről úgy tudta, hogy halálos lesz, ha nem éri el három nap alatt a kijáratot, de ez persze hazugság volt, csupán nagyon rosszul érezte magát tőle. És tényleges veszélyben sem volt, mivel a Hokage engedélyezte a küldetést, így Naruto tizenkét ANBU jelenlétében kísérte figyelemmel a holló fejlődését. Amint biztosra mentek abban, hogy a doujutsu használata tudatos, a szőke kihozta az erdőből.

Sasuke csak egy kicsit duzzogott az átverés miatt. Ez két hónapja volt. Az óta Naruto a saját doujutsu tudásából az elméletet mind legyúrta az Uchiha torkán, aki szivacs módjára szívta magába az információt. Annak érdekében, hogy a szeme hozzászokjon, Naruto edzés közben kötelezte az állandó használatra, nem számított, hogy bemelegít vagy jutsut tanul. Utóbbinál a holló hamar megtanulta, hogy az edzés által elsajátított technika sokkal inkább a sajátja és sokkal irányíthatóbb, mint a lemásolt, így le is tett a koppintásos tanulásról. Naruto szerint nem kell teljesen beszüntetnie, de amit lemásol, azt később jó alaposan be kell gyakorolnia.

A kígyókkal való szerződését is megkötötte, de egyelőre nem használta őket többre klónoknál és üzenetkézbesítőknél. Naruto még túlságosan is korainak tartotta a senjutsu edzést a részéről, így szóba sem hozta.

A saját edzése az egekbe ugrott, attól a pillanattól kezdve, hogy hazaértek. Egy hónapja fejezte be a Hiraishin pecsétet. Készített ötven három ágú kunait, amelyeket a többi fegyverével együtt egy pecséttel ellátott tárolóban hordott. Egy hónap után már negyven ugrásra volt képes egy huzamban. A Hokage minden héten kétszer választott két Jonint, akik ellen ki kellett állnia. A fejlődése jelentős volt.

A Rasenshuriken átmérőjében a kétszeresére nőtt az edzései alatt, bár még mindig nem érzett rá igazán. Ahhoz bőven elég volt, hogy megsemmisítsen akár több személyt is, de amíg nem volt képes öt másodperc alatt létrehozni és támadni vele, addig csak akkor volt logikus lépés, ha az ellenfelei nem tudtak mozogni. Ha pedig nem tudnak mozogni, akkor szimpla fegyverrel is kivégzi őket, nincs szükség a chakra pazarlásra.

Mivel a falakon kívüli négy fenyegetéssel már három hónapja leszámoltak, megnőtt a szabadideje. A Hokage-sama visszatérítette az elsődleges küldetéséhez, nevezetesen Sasuke kiképzéséhez és faluhoz való kötődése kialakításához. Ezt lassan építette be, mégis a holló, még ha nem is barátkozott össze, de egyfajta bajtársi köteléket alakított ki Naruto baráti köre és az őt tanító három Jonin senseiiel, természetesen Kakashi mellett.

Mivel Naruto és Asuma gyakran megküzdöttek egymással a Hiraishin kifejlesztése óta, ezért azon kapták magukat, hogy egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor elmentek együtt vacsorázni, vagy a Hokage-sama elől nagyon precízen elrejtett titok, inni. A szőke hamarosan nagyon jó barát lett a Hokage fiával, így kapva az alkalmon, Sasukét és kapcsolatba hozta vele, a holló pedig éppen olyan kapcsolatot ápolt a férfival, mint a másik két Joninnal. Tiszteleti, bajtársi és felettesi viszonyt. Ez éppen elég volt.

A szőke Kurama-sensei segítségével hamar felszínre cibálta az eredetileg még kezdő villám affinitását. Négy villám jutsu állt már a rendelkezésére, de ebből csak egy volt offenzív, három inkább a csapdába ejtésre és lassú kivégzésre koncentrált, Anko legnagyobb örömére.

Kurama-sensei és klónok segítségével sokat dolgozott a chakra köpenyén, viszont még így is babalépésekben haladt előre. A két chakra között létrehozni a megfelelő frekvenciájú áramlást, még a pecséttel is bikaütő nehéz volt, és az első három és fél hónapban bármennyire erőlködött, csak vörös chakrát tudott előhúzni. Nagyjából két hete sikerült végre közeledni az aranyszínű felé.

Danzo pecsétjét megfejteni is embert próbáló tortúra volt. A zárat egyelőre sehogy sem tudta feltörni, volt valami, ami még hiányzott a tudásából és szükségesnek bizonyult, így elkezdte körülötte egyesével feloldani a pecséteket. Ez olyan volt, mintha szálanként próbálna hajat vágni. Borzasztóan türelmes és figyelmes munkát igényelt. Az öreg tanácsos úgy tűnt, mégis meg van elégedve az eredménnyel.

Narutot a gondolataiból az zökkentette ki, hogy valaki landolt mellette a tetőn.

- Tehetek érted valamit, Inu-san? –kérdezte meg sem rezzenve, tovább rágcsálva a szájában levő dohánypapírt.

- Szépen fejlődik. –jegyezte meg a kutyamaszkos ANBU.

- Ez csak természetes.

- A Tanács fel akarja mérni a képességeit a Chunin vizsga előtt.

Naruto keze megállt a penge fölött.

- A Hokage-sama mit gondol erről?

- Még nem tud róla.

A fiú szórakozottan felszusszant.

- Vagy úgy. Ez esetben üzenem a Tanácsnak, hogy mivel én vagyok Uchiha-san hivatalos kiképzője, ezért én döntöm el, hogy tesztelhetik-e vagy sem. Vagy hozzanak engedélyezett kérvényt a Hokage-samatól, vagy nyugodtan átkozzanak engem elalvás előtt.

Az ANBU lesütötte a fejét, tudomásul véve a szavakat. Legbelül mélyen megkönnyebbült.

- És Inu-san. –vette kézbe a saját maszkját a szőke, visszacsúsztatva a pengét a tokba. –Mi a Hokage-sama harcosai vagyunk, nem a civil tanács hollói. Kérlek, szíveskedj tartani magad az erő-lánchoz.

Ezzel nyoma veszett. A kutya maszkot viselő ezüst Jonin felsóhajtott.

Oh, Naruto, mikor leszel már Jonin? Valakinek igazán fel kellene adni a leckét a Tanácsnak.


A vacsoraasztalnál csend uralkodott. Naruto oldalán Hinata éppen a zöldségeit válogatta, Sasuke oldalán Sakura pedig nem tudta eldönteni, hogy a lakomának szentelje a figyelmét, vagy a mellette ülő Uchihának.

Még ha Sakura három hete be is költözött az Uchiha rezidenciára, Naruto javaslatára és Sasuke jóváhagyásával, még így is ritkán fordult elő, hogy együtt vacsoráztak. Ez leginkább csak akkor fordult elő, amikor Naruto-san szeretője, Hyuuga Hinata tiszteletét tette vacsorára, ami általában abból állt, hogy főzött nekik egy hatalmas lakomát edzés előtt.

A mai edzést a szőke meglepő módon lefújta. Sakura, aki a medikus edzése mellett órákat vett mind Narutotól és Hinatától, sajnálta ezt egy kicsit. Miután sikerült kissé megerősödnie úgy testileg, mint chakra szempontjából, igen élvezetesnek tartotta a két csapattársával való edzést. Kakashi-sensei minden második este meglátogatta őket, hogy kisegítse a szőke tanárukat olyan helyeken, ahol még nem lehet tapasztalata. Naruto eddig senkinek sem hagyta, hogy kihagyjon egy edzést.

És most lefújt egyet.

- Kakashi-sensei éppen most jelöl minket a Chunin vizsgára. –szólalt meg hirtelen Naruto.

A többi vacsorázó közül ketten megálltak mozdulat közben. Naruto oldalán Hinata zavartalanul evett tovább, őt már Kurenai-sensei beavatta, hogy mind a kilenc frissen végzett Genin részt fog venni a vizsgán. Egy kissé felfelé görbült a szája széle, látva a másik két fiatal reakcióját.

Mindketten elhatározástól csillogó szemekkel néztek szőke csapattársukra, Sasuke szinte remegett az elfojtott izgalomtól. Végre.

- A vizsgák két hét múlva esnek meg. –mondta tovább a szőke. –Ez alatt, ha jól sejtem, minden Jonin sensei azon fog dolgozni, hogy utolsó löketet adjon a csapatainak. Kakashi-sensei reggel hattól fog várni titeket a hetes edzőpályán.

- Csak minket? –pislogott Sakura. – Te hol leszel Naruto?

A szőke megállt mozdulat közben. Pár pillanatig látszott rajta, hogy vívódik a válaszát illetően, majd minden szó nélkül tovább evett. A rózsaszín hajú sem kérdezett rá többet. Volt valami a fiúval kapcsolatban, amiről soha nem beszélt, és ami miatt eltűnt néha éjszaka. Sakura nem volt ostoba, tudta, hogy a szőke nem azért nem beszél a dologról, mert makacs, hanem azért, mert valószínűleg valamilyenfajta parancsnak engedelmeskedik. Elhatározta, hogy rákérdez Sasukénál a dologra, mivel a holló láthatóan tudott róla.

Hinata csendben nézte pár percig rózsaszín kunoichi társát és azon gondolkodott, mégis mennyit sejthet eddig. Ő már szinte az első pillanattól kezdve tudta, hogy Naruto csatlakozott az ANBUba, mert a szőke semmilyen titkot nem tartott előtte és tudta, bármit rábízhat. A szőke a vacsorát követően elnézést kért és elbúcsúzott a többiektől.

A Hyuuga örökös követte a másik szobába, ahol segített neki felvenni az ANBU páncélját. Mielőtt Naruto az arcára húzta volna a maszkot, még egy gyors csókot leheltek egymás ajkaira. Aztán egy elnyújtott bizalmas pillanat után, a szőke Shunshin segítségével eltűnt.


Huszonhat fő térdelt a Hokage és a shinobi tanács előtt. Az öreg faluvezető tekintete a két elől térdelő alakra esett, pontosabban a róka maszkot viselő tinédzserre. Szerette volna azt mondani, hogy Naruto fiatal ahhoz, hogy egy falun kívüli küldetésen másodkapitány legyen, de tudta, hogy ez nem igaz. A szőke logikai és helyzetmegoldó képességei nagyon jól fognak majd a kapitány számára.

Arról nem is beszélve, hogy az egész küldetés miatta vált lehetségessé.

- Most, hogy mindenki jelen van, - kezdte végül. – nagyvonalakban elmagyarázom a küldetés célját, a többit a tekercsekből és a kapitányotoktól tudjátok majd meg. Tőlünk félnapi járóföldre, északra van a Sannin egy tagjának, Orochimarunak a rejtekhelye. Minden információ azt igazolja, hogy elhagyatott, de még nem sikerült feltérképeznünk, mivel az egész bázist pecsétek fedik, amiket csak egy magas szintű fuinjutsu használó képes feloldani.

Az ANBU hallgatott, a legtöbbjének azonban mégis ugyan az a gondolat fordult meg a fejében. A falunak van egy új pecsétmestere? Vagy velünk tart Jiraya-sama? A Hokage, mintha érezte volna, erre tért ki.

- A kapitány helyettes, Kitsune-san nemrég bizonyságát adta, hogy elérte a szükséges szintet. Ő fogja hatástalanítani a pecséteket, a többiek pedig mindent, még az utolsó fecnit is kategorizált tekercsekbe fogják pecsételni és visszahozzák a faluba. Két hetetek van minderre, két hét múlva elvárom, hogy pontosan ebben az órában mindenki itt legyen.


Naruto egész út alatt csendben volt. Azon gondolkodott, amit a Hokage-sama, Danzo és a két idős tanácsos mondott az elindulása előtt. Ha bármi gond adódna, és úgy érzi, hogy életveszélyben vannak, győzze meg a kapitányt arról, hogy induljanak vissza. A Hokage-sama szerint, bár ez a küldetés A besorolású, messze nem annyira létfontosságú, hogy a falu e miatt elveszítsen huszonhatot a legjobb ANBU tagjai közül.

A szőke nem volt benne biztos, hogy egyet ért, de végtére is ezért volt ez parancs és nem lehetőség.

Kicsit bosszantotta, hogy a jól megszokott, vörös tekercsét le kellett cserélnie egy kisebb feketére, hogy ne keltsen feltűnést és Kuroi Senbonzakurát is úgy hozta el, hogy nem fogja szem előtt használni. Meg persze a vörös köpenye. Nem érezte magát teljesnek nélküle, alig várta, hogy befejeződjön a küldetés.

Az iramnak hála fél nap alatt el is érték a rejtekhelyet. Amíg hatan átfésülték a környéket, addig a kapitány felvázolta Narutonak, hogy nagyjából hol lehet a bejárat. A szőke gond nélkül memorizálta a pontokat, és az első lehetséges percben útnak is indultak.

Amint végigfutatta a szemeit az első pecséteken, száz méterrel a bejárat előtt, megállt. Aktív bölcs módot és Ryugokugant használt, hogy semmi se kerülje el a figyelmét. A csapat Hyuuga tagjait a Hokage-sama már beavatta abba, hogy a fiú körül különös chakrát fognak látni, így e miatt nem aggódott, a Ryugokugant pedig amúgy is debütálni akarta a Chunin vizsgán. Ha az ANBU tagok össze is kötik az egyet a kettővel, akkor is csak a régi csapata tagjai vannak jelen, akik eléggé tisztelik már ahhoz, hogy diszkrétek legyenek a tudásukkal kapcsolatban.

Naruto nem dolgozott sokáig a pecséteken. Minden fuinjutsu mesternek megvolt a saját módszere, a saját stílusa, amivel elkészítette a pecsétjeit. A szőke már jól ismerte Orochimaru stílusát az ostrom pecsétek átírása óta, így alig két óra múlva rájött az itteni minták nyitjára is. Ezek után már úgy haladt a bejárat felé, mintha sepregetne. Amint elérte az ajtót, egy nagyobb akadályba ütközött.

- Ez komplexebbnek tűnik. –jegyezte meg Tokage. – Mit gondolsz, mennyi idő alatt tudod feltörni?

- Minden egyes eltöltött perccel jobban ismerem a stílusát. –magyarázta. –Legfeljebb egy óra és bent vagyunk.

- Értesítem a Taichot.

Naruto szavához hűen egy óra alatt felszámolta a bejáratnál levő pecsétet. Amint végzett, a kapitány átvette a helyét az élen és két másik ANBU tag kitárta az ajtókat. A fiatal ninja összes ösztöne hirtelen pánik módba kapcsolt, nem győzve eléggé menekülésre utasítani. Egy pillanatra majdnem elvesztette a fejét.

- Mégis mi ez az érzés? –kérdezte borzongva bérlőjétől.

- Már idejét sem tudom, mikor éreztem ilyet utoljára. Talán a Második Nagy Ninja Háborúban. Bármi is van ezen a helyen Gaki, jobban teszed, ha felkészülsz. Ilyen érzés csak borzalmakat kísér.

Kurama nem is tudhatta, mennyire igaza volt. A következő két napot a szőke Pokolként élte meg. Az összes szoba vakulásig volt tömve pecsétekkel, így mindegyikben órákat töltött. Kutatólaboroktól elkezdve, könyvtárakig, tömlöcöktől gázkamrákig minden jelen volt a kígyó rejtekhelyén. Az egész monumentum legalább tíz kilométer hosszú volt, legalább hat napra volt szükségük a feltérképezéshez.

A szőke egy idő után annyi árnyékklónt használt, amelynek a visszakapott emlékei még éppen nem sütötték ki az agyát, annak érdekében, hogy gyorsíthasson a tempón. Mivel előbb mindig a pecsétektől kellett megszabadulni és csak utána jöhetett szóba a takarítás, olyan dolgokat látott, amelyek több emberöltőre elég undort ébresztettek benne a Sannin iránt. Még ha gyűlöletre nem is volt képes, az a szintű harag, ami már a második napon az ereiben tombolt azzal fenyegetett, hogy elveszti az uralmát a vörös chakra felett.

A kapitány, akit a Hokage figyelmeztetett a szőke kilétével kapcsolatban, minden negyedik órában engedélyezett neki tíz perc meditatív szortírozást, ami alatt mélyre temette a látottakat, és később kitombolhatja magából őket. A harmadik napra már étvágya is alig volt, aludni sem igen tudott. Látástól vakulásig dolgozott, elképesztő iramot diktált. Csak túl akart végre lenni ezen az egészen.

A negyedik napon történt, hogy a kimerültség jelei kezdtek mutatkozni rajta. Hallucinációk kezdték gyötörni, leginkább csak a sötétben mozgó alakok vagy néha fantomlépések surrantak el mögötte.  Kicsit sem előnyös módon ezek nagyrészt akkor történtek, amikor egyedül volt egy helyiségben. A csapattársai hiába kérlelték, hogy feküdjön le és aludjon, amíg a kapitány nem parancsolt egyebet, addig hajtotta magát. Úgy tűnt, a férfi is olyan gyorsan akart túl lenni a küldetésen, amennyire csak lehet.

Végül aztán az ötödik napon, mikor a régi osztagából mindenki a nyakára járt, rávették, hogy ha altatóval is, de egy pár órát muszáj pihennie. Vonakodva bár, de beleegyezett, mivel a hallucinációk kezdtek átformálódni. Sárga, kígyószerű szemeket látott a sötétben és súrlódó hangokat hallott.

Arra ébredt meg, hogy valaki a karját rángatja.

- Fuku-taicho! –suttogta élesen valaki. Körülöttük a szoba tele volt ruhák susogásával és fegyverek éles csikorgásával. –Fuku-taicho!

- Ébren vagyok. –ült fel, csendesen ásítva. Ekkor ütött be az automatikusan elindított bölcs módja és rögtön átvette a szoba feszült, és talán egy kissé rémült hangulatát is. –Mi történt?

- Uma-taicho elindult felfedezni egy alagutat és még nem tért vissza! –magyarázta Tokage, miközben Naruto összeszedte magát. –A rádión sem válaszol. Usagi és Mausu utána mentek, de nekik is nyomuk veszett.

- Mikor? –váltott át vezető módba, előre sétálva a többiek között az egyetlen kijárathoz.

- Két órája és negyven perce.

- Fedeztetek fel bármi furcsaságot az alagutakban?

- Egy susogás szerű hangot hallottunk. –lépett előre Tori. –Illetve Shika látott egy sötét árnyat és egy sárga szempárt. –az említett, szarvas maszkot viselő ANBU bólintott, megerősítve az állítást.

Naruto legszívesebben az orrnyergét súrolta volna, vagy megfejelte volna a legközelebbi falat. Ezek szerint nem hallucinációk voltak. Ha erőt vett volna magán és elhatárolódva megfelelő időközönként aludt volna, akkor figyelmeztethette volna a kapitányt. Nagyon rossz érzése volt a sárga szempárt illetően.

- Kitől kaptuk a megerősítő jelentést a rejtekhely elhagyatottságát illetően?

- Kokyu fejezte be a jelentést a nyugati térséget illetően. –mondta kevés gondolkodás után Tokage.

Naruto ökle mindenki meglepetésére találkozott az ajtófélfával, ami recsegve adta meg magát és a falban is egy nagyobb lyuk keletkezett. A szőke a fogait csikorgatta. Lassan a többiek is felfogták, mi dühítette fel a másodkapitányt. Kokyu, az az kakukk. Végig volt köztük egy kém.

Naruto nehéz döntés előtt állt. A kapitány távollétében az ő vállára hárul a vezetői poszt, neki pedig döntenie kellett. Parancs szerint azonnal vissza kellene térniük Konohába. Viszont három embere, köztük a kapitánya még kérdéses helyzetben volt. Jobbik esetben már holtak voltak, rosszabbik esetben a kígyó kísérleti alanyoknak szánja őket. Mert abban biztos volt, hogy ebben Orochimaru keze van.

Az átkozott tudta, hogyan kell horgot akasztani a hal szájába. A konohaiak a bajtársiasságról híresek és arról, hogy senkit sem hagynak hátra. Itt hiába maradnak és sietnek a többiek megmentésére, hiszen valószínűleg a Sannin maga is itt van, a susogás nyílván a kígyók tekergőzésének hangja volt. Orochimaru ellen együttesen sem érnek semmit. Naruto talán le tudná foglalni egy minimális ideig, amíg a többiek megmentik a foglyokat, ha vannak egyáltalán, utána pedig menekülnek és imádkoznak, hogy ne érjék őket utol.

Narutonak eszébe jutottak Kakashi-sensei szavai. A shinobi, aki cserbenhagyja a társait, rosszabb a szemétnél. De mi van akkor, ha ezzel csak a halálba viszi a maradék emberét, akik túlélhetnék? Lehunyta a szemeit, vett egy csendes, mély levegőt.

- Küldj klónokat Gaki. – suttogta a róka a fülébe. –És álljatok készen a menekülésre, ha rossz hírek térnek vissza.

Naruto hálás volt a róka logikus gondolkodásáért. A kezeit az ismerős jelre emelve létrehozott harminc replikát, akik pár pillanat alatt szétszóródtak az alagutakban. Az ANBU feszülten várt a fiatal kapitány mögött a parancsra.

Amint az utolsó klón is eloszlott, Naruto homlokán már gyöngyözött a verejték. Körbevették őket. Orochimaru szándékosan engedte őket ilyen mélyre. Besétáltak a saját kriptájukba. A felszín felé nem törhetnek, mert a falakat chakra hálózatok erősítik, és ha megpróbálnak kitörni, maga alá temetik őket. Mivel a klónok az összes alagútban az első ellenséges összecsapásnál megsemmisültek, nem tudhatta, rétegelt frontvonallal áll-e szemben, vagy elég egyszer áttörnie a barikádot és már menekülhetnek is.

Ideje azonban nem volt egy újabb csapat útnak indítására, immár ismerve az ellenség erejének mintáját érezte, hogy közelednek, ezért úgy döntött, az eddig feltérképezett úton indulnak meg és vagy sikeresen kitörnek, vagy itt halnak mind a föld alatt.

Pár szóban összefoglalva vázolta a helyzetet és a tervét, majd előhúzta Kuroi Senbonzakurát és kifújta a bent tartott levegőt.

- Indulás!

- Hai!


A kialakult helyzet komikusan gyorsan fordult tragikusba. Több ellenséggel és csapdával is találkoztak, alig húsz perc menekülés alatt öt embere hullt el, vagy sérült meg. A sor elején haladva, maga előtt egy fekete, tíz méter hosszú pengeörvénnyel rohant a folyosón, sarkában érezve az osztagot. Ellenségbe ritkán botlottak, ha mégis és az illető átjutott a pengeörvényen, akkor vagy Naruto végezte ki egy Rasengannal, vagy szimplán kikerülte és valaki hátul gondoskodott róla.

Egészen fél órás rohanásig úgy tűnt, hogy jó eséllyel a csapat nagy része túléli, hiszen alig ötpercnyire volt a kijárat, amikor a szőke lelassított, majd megállt. Az osztag tanácstalanul követte a példáját.

- Szóval te vagy a végső akadály. –szólított valakit hangosan. –Gonosz játszma.

A falak kuncogás hangját verték vissza, majd lépések koppanásai következtek. Alig fél perc alatt az árnyak közül lassan kibontakozott a kígyó Sannin egy beteg mosollyal az arcán.

- Érdekes játszópartnerre akadtam benned. Gondoltam úgy tisztességes, ha személyesen jövök eléd.

- Megtisztelsz alig fél óra után? Lenyűgöző menekülést produkálhattunk.

- Oh, nem a menekülésre gondoltam. –kuncogott a férfi. –Már az első naptól fogva figyeltelek téged Kitsune-san. A benned rejlő potenciál több mint kimagasló.

A szőke összeszorította az állkapcsát. Ezt szerette volna mindenképpen elkerülni, felhívni magára a figyelmet. De a folyamatos önhajszolás mellett megfeledkezett róla. Most aztán nyakig benne volt a nem megfelelően kontrollált érzelmei miatt.

- Ha te mondod. –a fekete kard lassan összeállt a kezében, oldalra fordítva, az arca mellett tartotta előre. Egy pillanatra megszólalt a két csengő, melyet a markolat és a szalag közé kötött. A csengő teszt trófeái. – Gondolom azért jöttél, hogy személyesen is letesztelj.

- Részben. –biccentett a férfi. –Részben pedig azért, hogy alkut ajánljak neked. Elengedem a csapatod maradékát, ha cserébe a tanítványom leszel.

Naruto érezte, ahogy a benne levő chakra keveredik a kékkel és lassan, de biztosan aranysárgát hoztak létre. Megpördítve a kardot, visszacsúsztatta a hüvelyébe, helyette pedig előhúzta az egyik háromágú kunaiát.

- Igyekezned kell Gaki. Csak fél perced lesz.

- Hat másodperc is elég.

Vette egy mély lélegzetet és kihúzta magát.

- Tokage. Menjetek vissza a faluba. Ez parancs.

Nem várta meg, hogy a nő válaszoljon. A következő pillanatban a jelenlévők szava elakadt, amint esztelen mennyiségű chakra robbant ki a fiú testéből. A fürgék csak annyit láthattak, hogy a fiatal kapitányt egy arany chakra köpeny fogja közre, majd ő is és Orochimaru is nyomtalanul eltűntek. Azok, akik felismerték a jutsut, elnémulva tátogták a nevét.


Naruto kissé kótyagos volt a Hiraishin nagy távolságú használatától. Mivel egy plusz személyt is magával kellett hoznia, négyszer annyi chakrájába került. Arra még nem lett volna képes, hogy evakuálja a csapatát, legfeljebb egyesével, de nem volt garancia rá, hogy az összes ugrást meg tudja csinálni. Így csak egy lehetőség maradt.

Amíg a Sannin még szédült a teleport jutsutól, az alatt az ő kezébe egy Rasengan gömb gyűlt, pár pillanattal később pedig átalakult egy méter átmérőjű Rasenshurikenné. Orochimaru úgy ítélte, hogy elég lesz elhajolnia a felé dobott támadás elől, de azzal már nem számolt, hogy a jutsu hirtelen egy harminc méter nagyságú chakra dómmá növi ki magát.

Teli találat.

- Még tíz másodperc. Jobbról.

A szőke éppen időben tűnt el ahhoz, hogy kikerülje a Sannin támadását, akit valószínűleg csak a veterán ösztönei mentettek meg, mert az egész jobb oldala úgy nézett ki, minta sejt szinten mérgezték volna meg. Nem lehetett kellemes. Naruto nem tartott dramatikai hatásszünetet, a chakra köpeny utolsó bedobását felhasználva az összes Hiraishin kunait szétszórta a környéken, és villám chakrát vezetett beléjük.

Kilépve a körből, legalább negyven kézjel után vett egy mély levegőt.

- A Villám Isten Csarnoka!

Az összes kunaiból egy aranyszínű villám lőtt az ég felé, majd a felhőkben egy pillanatra eltűnve, középen visszacsapjon a földre. A repkedő törmelékben és fényjátékban a szőke nem látta, sikerült-e kárt okoznia a férfiben. Amint lecsillapodtak az indulatok, a tüdejében rekedt a levegő a látványra, amikor a Sannin kígyó módjára levetette a bőrét és ismét egészségesen állt előtte. Még ha tetemes mennyiségű chakrába is kerül az ilyesmi, ez akkor is felkavaró és rémisztő.

- Ezzel igazán megleptél Kitsune-san. Már a maszkod választását is megértem.

- Ez bukta Gaki.

A szőke hallgatott, helyette megkezdett néhány kézjelet egy szél típusú támadáshoz. Döbbenetére, a Sannin közvetlenül előtte tűnt fel.

- Többször nem. –vigyorgott a férfi és teljes erejéből gyomron rúgta.

Naruto legalább negyven métert repült és tízet csúszott, mire megállt. Kurama azonnal nekilátott a gyógyításának. A maszkja szerencsére még a helyén volt, így bölcs módban sikeresen előhívhatta a doujutsut is. A sebességét megnövelve kissé, használatba vette a Hiraishin kunaiokat és senbon záport zúdított a férfira. Közben még csak ki sem húzta a kardot a tokjából, úgy suttogta neki a parancsot.

- Szóródj Kuroi Senbonzakura.

Orochimaru pillanatokon belül fekete sziromörvényben találta magát. A pengék lassan szabdalni kezdték a ruháit és a bőrét.

- Tele vagy meglepetésekkel. –nevetett.

A Sannin akkor sem tudta volna lemosni a vigyort a képéről, ha azt mondták volna neki, a Konoha ellen tervezett ostroma füstbe ment. A fiú egy igazi gyémánt volt a szénrakásban, megfelelő edzéssel őt fogják emlegetni a Shinobi következő isteneként. Ráadásul ő volt a róka jinchurikije. Használta a Yondaime két világhírű jutsuját és ott volt még ez a lehengerlő képességű kard. Már csak egy kekkei genkai kellene és ő lenne a legtökéletesebb következő test, amit csak el tud képzelni.

Naruto szénája nagyon rosszul állt. Semmi esélye sem volt egyedül a Sannin ellen, nem dédelgetett hasonló illúziókat. De ilyen messze a falutól segítségre sem számíthat. Az, hogy fogságba esik, nem volt opció, így egy valami maradt.

- Őszintén sajnálom Kurama-sensei.

- Még nincs vége a harcnak Gaki. Ne írd le magad. Még két percig bírd ki valahogy, aztán fuss, ahogy a lábad bírja.

Ezt könnyebb volt mondani, mint csinálni. Alig öt perc alatt elfogyott a senjutsu chakrája és a sajátja is a végét járta. Rengeteg találatot kapott, legalább két tucat csontja eltört vagy megrepedt, Kurama nem győzte a chakrájával foltozni. De elutasította a megadás lehetőségét. Amikor már Kami tudja hányadik csapás után próbált a könyökein feltápászkodni, a férfi hirtelen előtte termett.

- Vége Kitsune. –villogtatta győztes vigyorát.

A szőke a fogait csikorgatta. A maszkja alsó fele letört, így kilátszottak két oldalt szőke tincsei. Érezve, hogy a férfi éppen a kegyelemdöfésre készül, megpróbált elhátrálni, de csak annyit ért el, hogy alig fél méter után egy nagyobb törmelékdarabba ütközött. A szemei egyre nehezebbé váltak és érezte, ahogy lassan elhagyja a tudata.

- Kurama. Tedd meg. –sziszegte fejben. Ha a róka most megszakítja a chakra folyamot, Naruto meghal. Még mindig jobb, mint a kígyó kezére kerülni.

- Aludj Gaki. Mi védjük a hátadat.

Nem érthette meg, mire gondolt ezzel a Kyuubi, mert szemei óvhatatlanul lecsukódtak és megszűnt számára a külvilág.


Sasuke kissé kábultan ült a kórházi ágy mellett és nézte szőke csapattársa lassan emelkedő és süllyedő mellkasát. Alig pár órája történt, hogy egy gyík maszkos ANBU nő összeesett a falu kapuja előtt, a hátán egy kritikus állapotban levő fiatal ANBU társával. Az utolsó Uchihát is értesítették a helyzetről, de részleteket nem voltak hajlandóak megosztani vele.

Kakashi, aki a fal mellett állva, döbbenetes módon nem a perverz könyvét bújta, alig tíz perce érkezett meg a Jonin gyűlésről. Bármi is történ Narutoval, a tanács nagydolgot csinált belőle.

Hinata szintén nem hagyta el a szőke fiú oldalát. Egy pillanatra sem. Amióta Naruto látogatható állapotba került, a Hyuuga örökös ott ült és fogta a kezét. Néha még a megszólításra sem reagált. Sakura nemrég ment el, hogy vacsorát készítsen otthonra, még ha volt egy olyan sejtése is, hogy az egész ételes dobozban köt ki és a kórházban lesz elfogyasztva.

Kakashi komoran nézte szőke tanítványát. Szemei előtt újra és újra leperegtek a gyűlés eseményei, amelyen részt vett az elmúlt három órában.


Mindenki csendben, döbbenten emésztette a Tokage-san összefoglalóját, aki ragaszkodott a személyes jelentéstételhez. Rajta és Naruton kívül az egész osztag odaveszett. A szőke reményei ellenére egy nagyobb csapat ellenségbe futottak az erdőben. Csak haton élték túl az összetűzést, ebből négyen már dolgoztak Kitsune vezetése alatt.

Úgy döntöttek, hogy visszamennek a kapitányért. A másik öt tag odaveszett, miközben vagy lefoglalták a kígyó Sannint, vagy összegyűjtötték a Hiraishin kunaiokat egy tekercsbe, hogy a férfi ne tehesse a pecsétre a kezét. A hazaúton a nő végig chakrát erőltetett a lábába, hogy meg tudjon menekülni a fiatal kapitánnyal együtt, ezért most a lábai egy ideig mindenfajta megterhelésre használhatatlanokká váltak.

- Kitsune túl fogja élni? –kérdezte Danzo az ácsorgó doktorra nézve.

- Nos, a… bérlője már gondoskodott a sérülése zöméről. Még egy fél nap és magához tér.

- Mond Tokage-san. –kérdezte halkan a Hokage, hangjára síri csendé vált a halk pusmogás. –Milyen jutsukat használt Kitsune a harc alatt?

Az ANBU lehajtotta a fejét.

- Kitsune-taicho… több jutsut is használt a harc alatt, aminek az elejét nem vehettem szemügyre. De bizonyosan köztük volt egy aranyszínű chakra köpeny, egy furcsa kard, amely képes volt apró pengékre bomlani, a Rasengan és a… Hiraishin.

A hallgatók egy része mozdulatlanná dermedt a döbbenettől. Pillanatokkal később minden szem a Hokage-samara szegeződött, aki éppen néma párbeszédet folytatott Danzoval a tekintetén keresztül. Percek teltek el a csendben, ami Kakashi számára fülsüketítő volt. Naruto képes volt használni Minato-sensei híres jutsuját. A Hokage és a három idős tanácsos arcán semmi sem tükröződött, vagyis tudtak róla.

Hogyan és mikor sajátította el a szőke a jutsut? Az nem lehet, hogy ez előtt öt-hat évvel olyan szinten értett a fuinjutsuhoz, hogy elkezdje, de minél kevesebb időt adott neki feltételezései között, annál hihetetlenebbnek tűnt. Gondolataiból a Hokage hangja zökkentette ki.

- Konohának fel kell készülnie arra, hogy ez a hír el fog terjedni. Valaki, aki képes használni a Yondaime két legendás támadását, de nem tud legyőzni egy Sannint elég indok lesz ahhoz, hogy olyanok, akik esztelenül bosszút akarnak állni a Kirii Senkon mozgásba lépjenek.

- Hokage-sama, ha megengedi. –szólalt fel az egyik kereskedő. –Ha a fiú jelenléte veszélybe sodorja a falut, nem lenne bölcsebb dolog, nos, elküldeni?

Mielőtt Kakashi maga szálhatott volna Naruto védelmére, meglepetésére Inoichi tette meg.

- Egy konohai shinobi társunkat sem vetjük a ragadozók elé, hogy mi jobban aludhassunk!

- Mellesleg –kezdte Shikaku. –Ilyen potenciál mellett nagyon hamar képesek leszünk legendát faragni belőle. Amint megkapja a megfelelő edzést, képes lesz megvédeni önmagát és a falut egyaránt.

- Kezdhetjük rögtön azzal, hogy tovább fejlesztjük az alapjait. Gai megfelelő lenne erre. –gondolkozott hangosan Choza.

- Ha chakra köpenyt használ, akkor a Hyuuga klán szívesen a szárnyai alá veszi. –szólalt fel Hiashi is. –Megtanítjuk irányítani.

Az ezüsthajú Jonin azt se tudta, merre kapkodja a fejét. Úgy tűnik, Narutonak magas helyen voltak barátai, és talán még ő maga sem tudott róla. A Hokagén és az időseken látszott, hogy meg vannak elégedve a klán fők észjárásával és az általuk nyújtotta lehetőségekkel. A Hokage elrendelte, hogy amint Naruto megfelelő állapotba kerül hozzá, megkezdhetik az edzését.


A Jonin és ANBU gyűlés kevésbé feszült hangulatban telt el. A Hokage-sama nem erősített meg semmilyen kérdést a szőke erejével kapcsolatban, ám a Jonin gyűlések végén megkérte Gait, hogy maradjon még egy keveset. Kakashi ennek a beszélgetésnek már nem lehetett fültanúja, de bízott az önjelölt riválisa ítélő képességében.

Amikor ideért, a többiek már itt szobroztak a szőke ágya mellett, aki Sasuke elmondása szerint még csak jelét sem adta olyan szándékának, hogy fel akar ébredni.

A holló furcsán kábának érezte magát. Eddig bármikor harcolni látta szőke csapattársukat, a fiú valamilyen szinten mindig uralta a környezetét, minden lépése meg volt tervezve, és minden ellenséges támadásra megvolt a bekészített reakciója, így soha nem lehetett meglepni igazán. Még az élesben történő harcban is, a hídon.

Úgy jelent meg mindig, mint egy biztos fal, ami szükség esetén védelmet nyújthat. Sasuke talán magának sem ismerte be egészen, de Naruto jelenléte harc közben jobban megnyugtatta, mint bármilyen jutsu, amit tanított. Egy biztos pont volt, ahonnan az ellenség egy lépést sem tehet tovább.

Látni, hogy valaki ilyen csúnyán helyben hagyta, nagyon nehéz volt a számára. Ekkor tudatosult benne, hogy barátja, minden erőssége és képessége ellenére, ugyanolyan ember, mint ő vagy Sakura. Ő is húsból és vérből van, és ha vele erősebbel találkozik, akkor őt is ugyanúgy képesek megölni. Nincs olyan opció, hogy addig próbálkozunk, amíg valami jól sül el, az ellenség nem várja meg, amíg megtaláljuk azt, ami működik ellene.

Újra azt érezte, hogy muszáj megerősödnie, de ezúttal nem a bosszúja miatt. Azon gondolkodott, mit érezhetett a szőke, amikor a csata nagyon csúnyán ellene fordult. Amikor rájött, hogy számára nem létezik fal, ami mögé visszavonulhat. Sasuke el sem tudta képzelni ezt az érzést. A konohai shinobikat nem szóló harcokra képezték.

Idejét sem tudja, mióta ültek ott csendben. Valahol az idő folyamán Sakura is visszajött és kevéske vacsorát csinált mindenkinek. Sokat nem is vett volna be a gyomruk.

Úgy tűnt, hogy egy újabb örökkévalóság telt el addig, mire a szőke végre nyitogatni kezdte a szemeit. Eleinte csak óvatosan, mintha zavarta volna a szobában uralkodó félhomály, pedig már alkonyodott. Az első dolog, amire felfigyelt, hogy valaki a kezét szorongatja.

A következő percben élesen felsóhajtva ült fel. Úgy nézett szét a szobában, mintha ellenség után kutatna és a képzettebbek látták, hogy harcra kész állapotban van. Ekkor zárta szoros ölelésbe egy levendula illatú felhő. A teste azonnal felismerte az ismerős illatot és megnyugodott.

Hinata egy hosszú, csendes perc után a kezébe adott egy pohár vizet, amit ledöntve ezerszer jobban érezte magát, még ha egy üveg szaké most sokkal többet segített volna.

- Hogy kerültem vissza Konohába? –kérdezte a vele szemben álló Jonint.

Még mindig küldetés módban van. Futott át a többiek fején.

- Tokage-san hozott vissza.

- Tokage? –nem tetszett neki, amit hallott. –Visszament értem?

- Nem csak ő. Összesen hatan.

- És a többiek?

Kakashi hallgatott. Narutonak hirtelen nagyobb csomó gyűlt a gyomrába, mint amikor azt hitte, Orochimaru sikeresen foglyul ejtette. A többiek ez alatt, habár nem értették teljesen a helyzetet, mind megérezték a légkörből, hogy komoly gond van. Sasuke már nagyon is sejtette, mire fog ez kifutni és tudta, mekkora morális arcon csapás vár most szőke barátjára.

- Kakashi. –sziszegte a szőke. Nem szólította senseinek. –Hányan értek vissza az osztagomból? –kérdezte lassan.

- Csak ti ketten.

Naruto hátradőlt a kórházi ágyban. Arca egy részét eltakarta a haja, így nem láthatták pontosan, milyen érzelmek futnak át a szemeiben. Hinata azonban megérezte.

- Megbocsájtanátok nekünk egy ideig? –fordult a többiek felé.

A másik három személy tétován bólintott, majd egy utolsó pillantást vetve a szőkére, kiléptek az ajtón. Odakint Kakashi a chakráját vezette egy pecsétbe, amely lezárta a szobát és szigetelte a bentről kiszűrődő hangokat.

Erőt kellett vennie magán. Van még két diákja, akik nem biztos, hogy rendesen értik a helyzetet.

- Kakashi-sensei. –szólalt meg hirtelen halkan Sakura. –Hol volt Naruto küldetésen?

- Attól tartok ez az információ nem publikus Jonin rang alatt Sakura. –sóhajtott és a korház étkezdéje felé terelte őket.  –De félelmetes ellenféllel kerültek szembe.

- Hányan voltak Naruto osztagában? –kérdezte a holló, a hátát mutatva a másik két csapattársának.

A Jonin lehunyta a szemét.

- Összesen huszonhaton indultak el.

Sasuke csendesen sétált a kijárat felé, az egyik ökléből pedig vér cseppent a padlóra.


Hinatának kedve volt felkeresni a Sannint és addig támadni a Juukennel, amíg még mozog, amiért ilyen fájdalmakba taszította szerelmét. A szőke elmondott neki mindent, és a legelején kezdte, a hamis ANBU taggal, Kurama baljóslatával, a borzalmakkal, amiket a rejtekhelyen látott. Bevallotta, hogy annyira rosszul volt a helytől, hogy még aludni sem volt képes.

És elmondta neki a hallucinációknak hitt előjeleket is. Hinata biztos volt abban, hogy szerelme is tudta, mire a jelek elkezdődtek, már bőven csapdában voltak, és ha akkor indulnak haza, akkor csak előre hozták volna az elkerülhetetlent. De azt is tudta, hogy a szőkét egész életében kínozni fogja a „mi lett volna ha?” kérdés. Borzasztóan keserű lecke lesz ez a számára.

Ezek után elmondta neki, hogyan tűnt el a kapitány és hogyan hárult az ő vállára a felelősség, hogyan vacillált azonnali menekülés vagy kutatás között és milyen ötlettel állt elő Kurama. Beszélt a kitörési kísérletről is, és hogy lényegében a célegyenesben lépett az útjukba maga Orochimaru.

A Hyuuga örökös szíve elszorult, amikor Naruto az alkut említette, és Kami tudja hányadszorra köszönte meg az alatt Amaterasu-samanak, hogy a szőke képes volt valamennyire hideg fejjel gondolkodni. Ha elfogadta volna, és többé nem találkoznak, azt egyikük sem heverte volna ki. Ez után leírta a csatát is, amely alig tartott tovább hat percnél.

A Sannin pusztító ereje, trükkjeinek bő tárháza és veterán ösztönei ellen kevés volt, amit tehetett, legfeljebb magára vonta a figyelmét, amíg a többiek elmenekülnek. Úgy tűnt, ez nem jött össze. A szőke kétségbe volt esve, hogy az egész osztaga azért halt meg, mert utána mentek, és hogy valószínűleg a Hiraishin kunaiok mind a csatatéren maradtak és csak idő kérdése, mire a kígyó kifundálja a titkukat.

Talán órák teltek el, mire végre megnyugodott és elaludt. A Hyuuga örökös csak akkor engedte el a kezét, amikor már bizonyosra tudta, hogy alszik és az ajtóhoz lépett. Amint kinyitotta, a pecsétek deaktiválódtak.

- Nagyon vigyázzatok rá. –mondta a kinti árnyékokban várakozó ANBUnak.

Ez után pedig egyenesen az Hyuuga rezidencia felé indult meg. Neki és az apjának beszélniük kell.

Megjegyzés a befejezéshez:

Köszi szépen,hogy elolvastad! Egy kritikát nagyon szívesen fogadok :D

Love ya all!

Ayako

14. A Chunin vizsga - 1.rész - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Egy hét telt el az óta, hogy Naruto hazaért. Ma volt a Chunin vizsga napja. A szőke már lassan öt napja elhagyta a kórházat. Az a gyógyulási iram, amit a róka chakrája diktált minden orvost elképesztett.

Ez alatt az egy hét alatt Naruto programja kifejezően fogalmazva megbolondult. A Hyuuga klán tagjai, köztük maga a családfő és Hinata is minden nap leckéket tartottak neki, segítettek növelni a chakra köpeny harcban használhatóságának idejét, amit sikerült másfél percre feldolgozniuk.

Gai-sensei edzése inkább volt nevezhető kínzásnak. Olyan magasra növelte az ellenállás pecsétjeinek a kapacitását, hogy még lélegezni is nehezen tudott. Egy hét nem hozott hatalmas eredményt, de mégis kezdett jót tenni a sebességének és a fizikai erejének. Nem is beszélve arról, hogy az állandó chakra köpeny edzés úgy tolta ki a chakra tartalékait, mintha egy lufit fújtak volna fel.

A Chunin vizsga napján éppen az első vizsga színhelyére tartottak a csapattal, amikor zavargásra lettek figyelmesek.

- Ez fájt öcsi. –hallottak egy ismeretlen hangot.

- Hagyd Kankuro, el fogunk késni e miatt. –válaszolt egy lány hangja.

- A kölyök nekem rohant. Legalább nyögjön ki egy bocsánatot.

Két magas, náluk pár évvel idősebb tinédzserhez tartoztak a hangok. Mind a ketten Sunából érkeztek. A fiú nyilvánvalóan egy bábmester volt az öltözetéből ítélve, a lány pedig a nagy legyezővel a hátán valószínűleg szél típusú harcos. Naruto azonnal megismerte őket. A Kazekage idősebb gyermekei.

- Engedj már el! –ez a hang pedig határozottan a Hokage unokájához tartozott.

- Előbb sürgősen kérj bocsánatot öcsi.

- Én elnézést kérek a nevében. –az új hang felé fordultak.

Sakura és Sasuke meglepetten fordultak szőke csapattársuk háta felé, aki a hangoskodók felé sétált.

- Hn. Rendben. –vigyorgott a fiú. –Ha letérdelsz, és úgy kérsz bocsánatot, akkor talán elnézem neki.

A területet hirtelen nyomasztó aura töltötte be, olyannyira, hogy még a szőke csapattársaiból is kiszorult a levegő. Naruto egy kellemes, Kakashitól tanult szemmosoly kíséretében szólalt meg.

- Bocsánatot kérek a Hokage-sama unokája nevében, Sabaku-san. –Mikor kinyitotta a szemeit, több halálosság volt bennük, mint a tengerben, aminek a színét másolták. –Kérlek, fejezed be a rendbontást. Tudod, hogy most nem a csatamezőn vagyunk.

A bábmester úgy engedte el a kölyköt, mintha megégette volna. Azok a szemek ugyanis azt ígérték, hogy ha tovább makacskodik, akkor hamar a csatamezőn találhatja magát. Ilyen tekintete eddig csak egy valakinek volt, és nagyon szem szeretett volna egy hasonló személyt az ellenségei között.

- Én is elnézést kérek a nevében. –hallottak meg egy új hangot és egy vörös hajú fiú ugrott le a fáról, a két idegen közé. –Kissé izgatott a vizsga miatt. Remélem nem okoztunk gondot, Namikaze-san.

A körülöttük állók döbbenten nézték, ahogy a vörös és a szőke farkasszemet néznek egymással. Sasukénak ismét olyan érzése volt, hogy egy falba ütközött, ez úttal az ellenség oldalán. Ahogy az idegen tartotta a szemkontaktust a csapattársával, Sasuke ugyan azt a ragadozói aurát érezte belőle, csak éppenséggel ő nem palástolta. Nem is beszélve arról, hogy valahonnan tudta a szőke másik családnevét.

Naruto meg sem rezzent, sőt egy pillanatban róka vigyorra húzta a száját.

- Emiatt nem kell aggódnod, Sabaku-san. Amíg kordában tartod a három rendbontót, minden folyhat tovább a medrében.

Amint elindult, a két csapattársa lelkesen lendült utána. Az egész légkör kényelmetlen volt a számukra. A szőke ezt észrevette és próbált minél előbb pontot tenni az ügy végére. Legyenek bár erősek a csapattársai, ha két jinchuriki találkozik, az általában rossz hatással van a környezetükre.

- Shukaku gyakorlatilag félig szabad. –morogta a fejében a róka. –Ha így folytatja, teljesen felzabálja a kölyköt.

- Ez részben a pecsét hibája. Nevetségesen kontár munka. Nem is kellett ránéznem ahhoz, hogy érezzem, csak össze lett tákolva. Az én apám egy tomboló bijuu mellett írta a pecsétet, még sem lehet még csak egy mondatban sem emlegetni őket.

- Nem voltál túl hűvös vele? Végül is nektek, jinchurikiknek össze kellene tartanotok.

- A falu az első. A csapatom az első. A rossz sorsú idegenek csak ez után jöhetnek szóba.

Naruto arra kapta fel a fejét, hogy Sakura megfogta a karját.

- Figyelsz te rám Naruto? –kérdezte idegesen.

- Ne haragudj Sakura. –vakarta meg a tarkóját. –Elgondolkodtam kissé. Mond, mit szeretnél?

- Miért hívott téged az a vörös Namikaze-sannak?

A szőke látta a szeme sarkából, hogy Sasuke teste megfeszül. Egy mosoly költözött az arcára.

- Vajon miért hívhatott így? –suttogta sejtelmes hangon, majd megkerülte a lányt, hogy úgy álljon be, pont a feje fölött legyen a Yondaime szobra. –Szerinted?

Sakura összehúzott szemekkel firtatta a szőke arcát egy darabig, majd a kőarc is magára vonta a figyelmét. Pár pillanat múlva hatalmasra nyíltak a szemei és pihegve kezdte venni a levegőt. Sasuke a háttérben szégyentelenül villogtatta félmosolyát.

- Ez nem lehet… -suttogta a lány és úgy nézett szőke csapattársára, mintha életében először látná.

- Nagyon is lehet Sakura. –mosolygott tovább. –De egyelőre kérlek, ne verd nagydobra. A vizsgára a teljes nevemmel jelentkeztem ugyan, de a Tanács még nem akarja ennyire szétkürtölni.

A rózsaszín kábán bólintott.

Felfelé menet a második emeleten zavargást vettek észre. Naruto csak a szemeit forgatta. Ő ugyan nem érzékelte a genjutsut, de a levegőben terjengő chakrát igen és a hisztiző Geninek alapján kitalálta a történetet. Sasuke unottan felmordult és elindult a következő lépcsősor felé.

- Nem kellene nekik szólnunk? –kérdezte a lány, miközben felfelé tartottak. Nyílván ő is kiszúrta a genjutsut.

- Hagyd. –intette le Naruto. –Ez csak azt bizonyítja, hogy nem állnak készen. Inkább itt bukjanak ki, mint a második selejtezőben, mert ott halottak lesznek.

Sakura bólintott. Naruto és Sasuke mesélt már neki a 44es kiképző terepről. Más esetben már szinte pánikba esett volt, de ismerve csapattársai erejét tudta, hogy nem lehet komoly baj. Jobb lesz arra koncentrálnia, hogy még jobban megerősödjön és fejlessze a medikus képességeit.

- Hát itt vagytok végre! –küldte feléjük a Szem Mosoly Jutsut Kakashi az ajtó előtt. A három Genin mosolyogva állt meg előtte. –Kérdezném, hogy készen álltok-e, de ismerve a képességeiteket, csak annyit kérek –hajolt előre egy büszke csillogással a szemében. –Ne fogjátok vissza magatokat. Mutassátok meg, mennyire erős az idei év legjobb csapata.

- Bízd csak ide sensei! –Vigyorgott Sakura.

- Hn. –a híres Uchiha félmosoly.

- Nem hagyunk majd sok takarítani valót. –biztosította a szőke.

A Jonin dagadó mellkassal bólintott és félre lépett az útból. Amint benyitottak a terembe, az összes szem rájuk szegeződött. Egy adag gyilkos szándék is érkezett az ott levő Geninek felől, amit Kurama röhögve vert vissza. Sasukénak sem voltak gondjai e téren. Sakura pedig elég önkontrollt tanúsított ahhoz, hogy unottnak tűnjön.

Naruto hirtelen egy levendulafelhő közeledtét érezte.

- Üdv Hime. –suttogta jobbra fordulva.

A Hyuuga örökös a legjobb fekete harci kimonóját vette fel egy hosszú, fehér, ujjatlan, magas gallérú kabáttal. A haját szokás szerint magasra fogta, elől hagyva két tincset. Kecsesen közelítette meg a hetes csapatot, csapattársai szorosan a nyomában. Éppen elég közel állt meg a szőkéhez, hogy az értelmesebbje vegye a lapot.

- Üdv Naruto-kun. –suttogta egy bizalmas, meleg mosollyal. –Nem lepődök meg, hogy itt látlak. Bár ez igazságtalan hátránnyal indít mindenki mást.

Shino csendje többet mondott minden egyetértő szónál. Egyedül Kiba volt az, aki nem tudott lakatot tenni a szájára.

- Fogadok, hogy a pasid az első körben kihullik. –húzta az orrát. –Mikor veszed már észre, hogy én, egy igazi alfa, jobb gondodat viselném.

- Ha farkas harcot akarsz Kiba-san, megkaphatod. –fordult felé Naruto egy tökéletesen halálos nézéssel és megtámogatta még egy adag gyilkos szándékkal. –De azt ajánlom, foglalj le előre egy sürgősségi szobát magadnak.

- Hello Naruto-kun! –hallottak meg egy újabb, energetikus hangot.

A következő pillanatban Ino libbent közéjük és a Hinatával ellenkező oldalon állt meg, kissé diszkrétebb, de hasonlóan egyértelmű távolságba. Mindenki legnagyobb döbbenetére a Hyuuga örökös nem küldte el egy Juuken ütéssel a következő hétfőbe.

- Üdv. –érkeztek meg a csapattársai.

- Üdv. –köszöntötte az egész csapatot egy mosollyal a szőke. –Mind itt, nem igaz?

- Jah. Kellemetlen.

- Hello hangoskodók! –lépett melléjük egy magas, szemüveges ninja, aki Konohai fejpántot viselt. –Jobb lenne, ha nem hívnátok fel magatokra a figyelmet. Azok a hangrejteki ninják egy ideje már méregetnek titeket és elég veszélyesek.

- Keresztben lenyelem őket. –jelentette ki Kiba, Akamaru pedig vakkantott egyet a vállán.

- Ha te mondod. –mondta a ninja egy verejtékcseppel a tarkóján. –Mindenesetre mivel mind egy faluból vagyunk, kivételes alkalommal megosztok veletek bármilyen birtokomban levő, összegyűjtött információt az itt levőkről.

- Nem értettem a neved. –lépett előre Naruto, a két lány elmaradhatatlanul mellette, bár már nagyobb távolságban.

- Kabuto. –tolta fel a szemüvegét. –Van valaki, aki érdekel?

- Nincs. –mondta a szőke.

Nem tudta lerázni azt az érzést, hogy már találkozott egyszer ezzel a ninjával. Ha falubéli lenne, ahogy mondja, akkor nem tűnt volna ennyire fel. Nem, ők ketten már veszélyhelyzetben találkoztak, a benyomás pedig megmaradt.

- Engem három személy érdekel. –szólalt meg hirtelen Sasuke.

- Rendben, akkor mond az első nevét. –mondta, előhúzva egy pakli üres kártyát.

Naruto felismerte a kártyák elkészítési módját és összeszöktek a szemöldökei. A fuinjutsu egy magas szintje. Egyre nehezebben tudta elhinni, hogy az ismeretlen valóban konohai ninja lenne.

- Rock Lee.

A szőke meglepetten pislogva nézett a csapattársára. Sasuke és Lee eddig csak egyszer találkozott úgy, hogy ő is jelen volt, egy edzés keretein belül és a holló szokatlanul hűvös volt a fiúval szembe, még a saját mércéjéhez képest is. Sakura nemrég beavatta abba, hogy amikor leadták a jelentkezési lapokat, Bozontos Szemöldök kihívta Sasukét egy párbajra, mint az idei év egyik legjobbját. A párbaj rosszul sült el a ronda gúnyás fiú sebessége miatt, és az óta a holló egyfajta rövid távú céljának tekinti az eltángálását.

- Rock Lee. Korát tekintve egy évvel idősebb nálatok. A küldetései között szerepel húsz darab D osztályú és 11 C osztályú. A parancsnoka Maito Gai. Rendkívüli mértékben fejlett a taijutsuja, de a többi képessége teljesen elhanyagolható. Hozzátok hasonlóan ő is először indul a versenyen. –felpillantott a lapból. –A következő?

- Sabaku no Gaara. –A szőkének ötlete sem volt, Sasuke honnan tudta meg a vörös hajú fiú keresztnevét.

Kabuto előhúzta a kártyát, majd az előzőhöz hasonlóan chakrát vezetett bele, hogy felnyithassa a benne levő információt.

- Sabaku no Gaara. Eddig nyolc C osztályú küldetésen és ismeretlen számú D osztályú küldetésen vett részt. Genin létére volt már B osztályún is. Mivel idegen shinobi, ezért nem sokat lehet tudni róla. Hozzáteszem, hogy minden küldetéséről sértetlenül tért vissza.

Hagyta, hogy ez egy pillanatig beivódjon a köztudatba.

- Nem meglepő. – dörmögte a róka. –Bár Shukaku a leggyengébb közülünk, azért mégiscsak bijuu. Ráadásul a tákolmány pecsét miatt az ereje nagy része folyamatosan szivárog. Csoda, ha a kölyök még józan.

- Ezt majd eldöntjük, amikor megmérkőzünk vele. –válaszolta a szőke. Arcán semmi sem látszott meg a belső szóváltásból.

- Ki a harmadik? –kérdezte Kabuto.

- Uzumaki Naruto. –mondta Sasuke és egy Uchiha félmosolyt küldött a szőke irányába.

Baszódj meg Teme. Gondolta, miközben megmasszírozta az orrnyergét a szőke.

Kabuto láthatóan nem figyelt oda a néma beszélgetésre, mert azzal volt elfoglalva, hogy előhalássza a kártyát. Kevesen tudták titkolni a végzősök közül, de mind hallani akarták a szőke adatait.

- Megvan. –felnyitotta a kártyát. –Namikaze Uzumaki Naruto. Küldetései, tizennégy D rangú, két C rangú és egy A rangú. –akik ott voltak a Hullámok Földjén, azok értették, miért. Kiba ezzel szemben nyelt egyet, amit elfelejtett sunyiban csinálni. –A senseie Kakashi Hatake. A képességei-

A torkán akadt a szó, amikor egy kunai fúródott a padlóba, közvetlenül a lapja felett. Mindenki a szőkére nézett, aki egy bájos mosollyal az ajkain engedte le a kezét.

- Ha megbocsájtod Kabuto-san,- kezdte mézes-mázas hangon, amitől sokakat kirázott a hideg. –éppen egy háború szimuláció közepén vagyunk. Díjaznám, ha nem harsognád el a képességeimet az összes ellenségem előtt. Ti pedig –fordult a hangrejteki ninják felé, a tekintete már tökéletesen jeges volt és halálos, arcáról eltűnt a mosoly. –fogadjatok meg egy jó tanácsot, mielőtt megsérül itt valaki. Amíg vendégek vagytok az ellenségnél, nem célszerű hátba támadni a lakókat.

Mielőtt bárki megérdeklődhette volna, hogy mire gondolt, megérkezett a vizsgabiztos egy rakat Chunin kíséretében.

- Mindenki kussol és rám figyel. Ez itt a vizsga első fordulója és én leszek a vizsgabiztos, Morino Ibiki.

- Remek, a szadistát kaptuk vizsgabiztosnak. –morogta a szőke a tincseibe túrva, amiért egy újabb sor értetlen tekintetet zsebelhetett be.

Zavargások hiányában gyorsan ment az ülésrend kiosztása. Ezek után mindenki megkapta a tesz lapokat és egyelőre várta a szabályokat. Naruto nem győzte forgatni a szemeit azokon az ostobákon, akik újra meg újra félbeszakították a férfit magyarázás közben, amivel csak annyit értek el, hogy Ibiki kidobta őket csapatostul. Mikor végre rend lett és csend, leszögezte a szabályokat.

Tíz kérdéses a vizsga, utolsó kérdést az utolsó negyed órában teszik fel és öt puskázás után kivágnak, plusz veled együtt megy a csapat is a levesbe. Szinte ordított, hogy itt valami másról volt szó. Amíg a többiek körmöltek, addig a szőke a ceruzája végét rágcsálva elmélkedett a szabályokon. A kérdések szintjéből azonnal megmondta, hogy nem azokon van a hangsúly.

Néha találkozott a tekintete a K. és K. csoport tagjáéval, aki egy ideje felhúzott szemöldökkel figyelte. Nyílván az unottságán töprengett. Naruto nagyjából az első öt percben kifundálta a lényeget és biztos volt benne, hogy Sasukénak is megvan a magához való esze, Sakura meg egyszerűen zseni ebben a témában, így félnivalója nemigen volt.

Mikor eljött az ideje, hogy ő is dolgozzon valamit, aktiválta a pecsétet a hátán és éppen annyi senjutsu chakrával, ami még nem eredményezett fizikai változást, fülelni kezdett, majd az egyik nyílván beültetett Chunin kézmozdulatait kezdte utánozni hang alapján. Legszívesebben nem csinált volna semmit, de a feladat lényege az információszerzés, és a küldetés az küldetés. Alig tíz perc alatt megvolt az összes válasza.

Ezek után csak visszatért az ablakon való kibámuláshoz és a ceruza rágcsálásához. Az agya végig azon kattogott, hogy honnan ennyire ismerős neki Kabuto. Sehogy sem volt képes rájönni. Aztán azon morfondírozott, hogy mi lesz majd a Halál Erdejében. Ha jól sejti és a tekercses feladatot kapják, akkor mennek egyenesen a toronyba, legfeljebb elveszik minden szembejövő csapat tekercsét. Minél többet maradnak az erdőben, annál nagyobb az esélye, hogy elbénáznak valamit és odabent minden hiba halálos.

És végül Gaara. Az Ichibi egyértelműen lelakta a fiú testét, és a szeme körül húzódó karikák alapján az elméjét is az alváshiánnyal. Az hiányzik a legkevésbé, hogy megvaduljon egy bijuu a vizsga alatt. Kurama szerint, ha gyorsan támad a chakra köpennyel, pár perc alatt kiütheti, csak át kell jutnia a homokfalon. Talán valahol belefűz a képletben egy Rasenshurikent, attól függően, mennyire statikus a másik fiú harcmodora.

És ha beleveszi Orochimarut is a képletbe, máris szarban voltak. Már a Sannin gondolatától is felfordult a gyomra. A kórházba megfogadta, hogy amíg ő szuszog, addig a kígyó nem teszi a kezét sem rá, sem a Sharinganra.

Arra kapta fel a fejét, hogy pattogó hang és füst tölti meg a tábla előtti dobogót. Körülnézve látta, hogy a fél terem üres volt. Az órára nézve látta, hogy úgy ment át a vizsgán, véletlenül, hogy oda sem figyelt. Rángatózni kezdtet a szemöldöke. Mi a helyzet Ibiki-senpai, berozsdásodtál?

Amint feltűnt a lila hajú kunoichi ugyan az a gondolat hasított belé, mint mögötte Sasukéba. Hozod a formádat Anko-san.

A kígyó lady leszögezte a találka helyét és idejét, a terem pedig lassan szállingózni kezdett. Narutonak még nem akaródzott felkelni, csak intett a többieknek, hogy menjenek előre. Lepillantott a vizsgalapra. Komolyan ezzel a gyerekjátékkal foglalkozik, amikor a falu valószínűleg ostrom veszélyében van? Akaratlanul is ökölbe szorultak a kezei.

Egy kéz vette el előle a lapot, ő pedig felpillantott.

- Elkalandoztál a végére. –jegyezte meg Ibiki. –Láttam a szemedben, hogy rajta gondolkodsz.

- Ki máson? –horkant fel. A férfi mindig is túl jól olvasta. Attól a pillanattól kezdve, hogy Anko bemutatta őket egymásnak, a szőke életében először egy nyitott könyvvé vált. Nem is állt ellen a férfi vizsgálódásának.

- Ne hagyd, hogy elvonja a figyelmedet. –tanácsolta. –Így csak megöleted magad.

- Nem olyan könnyű az.

- Nemrég láttuk, hogy nem is olyan nehéz.

Naruto felállt a padból. Nem ingerülten, nem hirtelen. Csak felállt. Kihúzta magát és a nála másfél fejjel magasabb ember szemébe nézett.

- Tudsz valamit, amit én nem? –kérdezte halkan.

- Az én tippem is csak annyira jó, mint a tied. –vonta meg a vállát. –De ha engem kérdezel, akkor az erdőben kell a legjobban vigyáznotok. Kis híján felügyeletmentes, halottakra számítanak és napokig is eltart. A kígyók ilyenkor vadásznak.

A szőke felsóhajtott.

- Akkor egyenesen a toronyba.

- Egyenesen a toronyba.


A 44es kiképzőterep előtt állva Naruto szokatlanul csendesnek tűnt a többiek számára. Az érzékelők és a hozzá közelebb állók érezték benne a feszültséget és ez őket is idegessé tette. Már egy ideje nyélbe ütődött a ki nem mondott tény, amit ha Kiba szavaival akarunk élni, úgy fogalmazhatnánk meg, hogy ő a csapat alfája. Minden tag tudatosan vagy tudat alatt elismeri az erejét és a vezetőkészségét.

Az, hogy ő ideges volt, nem jelentett jót. Sasukét ugyan az a bizonytalanság kerítette hatalmába, mint a kórházban. Újra a fal jutott eszébe, amit a szőke képviselt. Végignézve a csapaton látta, hogy nem ő az egyetlen, aki így érez vele kapcsolatban.

Megkapva a tekercsüket, Naruto elzárta egy pecsétbe és a jelre kilőttek az erdőbe. A szőke nem volt hajlandó elárulni, miért diktál olyan eszeveszett iramot. A megbeszéléskor is inkább csak bólogatott Sasuke ötleteire, de nem fűzött hozzá semmit. A holló látta, hogy minden idegszálával a környezetükre összpontosít, aminek nem volt semmi értelme.

Voltak ők már többször is a halál Erdejében, így az nem lehetett a probléma. Azt pedig nehezen hitte el, hogy a Geninek között akad olyan, aki komoly fenyegetést jelent, ha ők ketten együtt dolgoznak. Így viszont nem tudta elképzelni, mi a baj.

Három óra fejtörés után jutott eszébe az a bizonyos este, amikor megtudta, hogy Naruto az ANBU tagja és hogy a Kyuubi hordozója. Az előtt a Tanács valami ostromról kezdett beszélni. Mostanra várnák? Bölcs döntés megtartani a vizsgát, ha támadástól félnek? Sok-sok kérdés volt a fejében, a szőke pedig valószínűleg nagyon fukar lenne válaszok terén. Majd remélhetőleg a toronyban.

Éppen ugrás közben voltak, amikor a semmiből egy hatalmas kígyó tört elő és egyenesen Narutonak támadt. Mivel a szőke akkor éppen a levegőben volt, nem tudta eredményesen kivédeni a támadást, azért leválasztódott.

Amint a másik két Genin landolt a fán, egy másik ninja is megjelent előttük. Egyedül volt, és nem tűnt nagyon fenyegetőnek. Sasuke szerette volna azt mondani, hogy csak szerencséje volt, amikor elkapta Narutot, de a szőke aktív koncentrációja mellett nem volt az a szerencse, ami segít.

- Ki vagy? –kérdezte, előhúzva három kunait a jobb kezébe. Sakura mögötte mindkét kezében shurikeneket tartott, készen állva a támogatásra.

- Hogy ki vagyok? –kuncogta az idegen. –Az nem fontos. Csak az a fontos, hogy te ki vagy, Uchiha Sasuke.

Több esze volt annál, mintsem belemenjen az idegen játékaiba, ezért lecserélte a szavakat a fegyverekre. Ez nagy hibának minősült. Az ismeretlen iszonyú gyors volt és piszok erős. Párszor a hollónak sikerült megsebeznie, de nem tudott komoly károkat okozni, még jutsuk használatával sem.

- Ki vagy? –ismételte öt perc harc után. Hol vagy már Naruto?!

- Mint mondtam, nem fontos. –válaszolta az idegen.

Az Uchiha a fogát szívta. Szerencséjére a szőke mintha hallotta volna a gondolatbéli hívását, éppen előtte landolt az ágon. A holló már a tartásából látta, hogy nem is nagy baj van, hanem óriási. Amikor a szőke megszólalt, megborzongott. Az ANBU hangjának kontrolláltságát használta.

- Védjétek meg egymást. –Naruto nem mert hátrapillantani, szem elől téveszteni a nem is annyira idegent. –És ha baj van, akkor iszkoljatok az erdőből.

- Ez a hang. –az idegen fültől fülig vigyorgott, nagyon is ijesztően. –Ez a szőke haj. Talán születésnapom van, Kitsune-san?

- Mond meg te, Orochimaru. –sziszegte a szőke.

És Sasuke ekkor értette meg, hogy mégis mekkora kolosszális bajba kerültek.

Megjegyzés a befejezéshez:

Itt húzom meg a kliffhangerrrrrrr I mean, vonalat :D Ne aggódjatok, a múzsám nem hagy szabadulni, már ma nekivágom magam a következő fejezetnek :D Ha gondoljátok, támogassatok egy kritikával :)

Love ya all!

Ayako

15. A Chunin vizsga - 2.rész - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~A Halál Erdeje~

Naruto úgy látta jónak, ha először is felhúz egy védelmi falat a társai és a kígyó közé.

- Szóródj, Kuroi Senbonzakura.

Sakura, aki most látta először ezt a támadást, lenyűgözve figyelte virágszirmok ezreinek a táncát körülötte és Sasuke körül. Az egyiket meg akarta érinteni, de a holló megfogta a csuklóját és a fejét rázta. Visszafordultak a még mindig egymással szemeződő ninjákhoz.

- Legutóbb a puszta szerencséd mentett meg Kitsune. –vigyorgott az idegen, Orochimaru.  –De most nincs itt két tucat ANBU, hogy kihúzzon a bajból.

- Nincs. –helyeselt a szőke. –De ez nem jelenti azt, hogy könnyű dolgod lesz.

Úgy tűnt, ez számított a végszónak kettejük között. A szőke egy kunait hajított a Sannin felé, amin egy cetli lobogott. Orochimaru könnyűszerrel hajolt el előtte, ám szemei tágra nyíltak, amikor egy Rasengant kapott a hátába. Naruto igazából egy Hiraishin pecsétet akasztott a kunaira, az egyik klónja pedig egy kész Rasengannal a kezében használta a pecsétet és meglepte a kígyót.

- Még mindig tele vagy meglepetéssel. –egyenesedett ki ropogó hangok közepette.

A szőke személyesen támadta meg a kígyót, mindkét kezében egy-egy kunaiial. Fürge taijutsu mozdulatokkal igyekezett lefegyverezni a férfit, aki minden próbálkozását kivédte. A nagy hangzavarban nem tűnt fel a kígyónak, hogy a talpuk alatt sistereg egy levélbomba. Amint felrobbant, mind a ketten hátraestek, a szőke pedig füstfelhővé oszlott szét.

- Szóval végig klón voltál. –sziszegte a kígyó.

Naruto a háttérben, egy fa lombjai közt a fogát csikorgatta. Nem számított, mennyire próbálkozott, nem tudta szétválasztani a bölcs formát a Ryugokugantól és kizárt, hogy a Sannin beveszi azt a dumát, hogy a Kyuubi miatt változott meg a szeme. A Rasenganos húzása közben kicserélte a két csapattársát egy-egy átváltozott árnyék klónnal, viszont azok ketten nem voltak hajlandóak menekülni, ahogy kérte.

A Rasenshurikennel sem menne sokra ebben a helyzetben, Orochimaru pedig legutóbb lerázott magáról egy A osztályú Raiton jutsut. Természetesen el kellene kapnia azt az elemet, amelyre a kígyó gyenge, de ha végig próbálja mind a négy birtokában levő stílust, akkor csak egy újabb indokot ad a férfinak, hogy levadássza.

Két fa közül egy Katon jutsu zúdult a Sanninra. Sasuke egyik A rangú jutsuja, a Magasztos Pusztító. Nem tartott tovább egy negyed percnél, de az alatt elképesztő pusztítást rendezett az erdőben. És szerencséjükre úgy tűnt, a kígyóban is. Naruto undorodva nézte, ahogy a férfi kibújik a félig összeégett bőrből. Most már az igazi alakjában állt előttük.

Mikor a szőke látta, hogy abba az irányba fordul, ahol Sasuke volt egy fél perce, ösztönszerűen rohant végig egy sor kézjelen.

- Fuuton: A Szél Isten Pusztító Lehelete!

Kifújta a tüdejébe szívott levegőt, ami egy kisebb tornádóként szaggatta szét a fákat. A pecsétjéből kevés senjutsu chakra szivárgott így érezte, hogy nagyon is telibe találta a férfit. Azonnal helyet változtatott, közben az egyik klónja egy Suiton típusú ostorral foglalta le ellenségét. A Sannin azonban úgy tűnt, kevés erőfeszítéssel ugyan, de nagyon is tartja velük a lépést.

Naruto tüdejéből kiszorult a levegő, amikor a szél Sasuke vérének szagát hozta. Gondolkodás nélkül használta a Hiraishint, amely ahhoz a kunaihoz volt kötve, amelyet mindkét csapattársának a kezébe nyomott a második forduló első percében a megbeszélés alatt.

Fekete hajú csapattársa a földön ült, egy-egy kunaiial a lábaiban. Mellette Sakura hevert, valószínűleg eszméletlen állapotban, mert Naruto még érezte a chakráját. Sarkon pördülve szembetalálta magát a vigyorgó Sanninnal.

- Kettő le. – nevetett. –Már csak egy maradt.

Naruto érezte a kígyókat, mielőtt azok kitörtek volna a földből és felugrott. A férfi csak erre várt, teljes erejéből nekiesett, amit Naruto a közben összeállt kardjával védett ki és igyekezett visszatámadni. Még éppen idejében sikerült átfordulnia, hogy a talpa érkezzen a felette levő ágra. Onnan ellökve magát azonnal félreugrott, elkerülve a támadást.

Orochimaru ez után alaposan megfuttatta a pénzéért. Nagytávolságú támadásokat nem használhatott, mert a csapattársai is belekeverednének a kereszttűzbe, így csak menekülni tudott és védekezni, időnként egy gyengébb jutsuval visszatámadni, amikor éppen megfelelő helyzetbe került.

- Majdnem olyan fürge vagy, mint az apád volt. Az ideje nagy részében Minato is csak menekült előlem.

A szőkének nagyon nem tetszett, ahogy a kígyó az apja nevét mondta. A következő pillanatban az arany chakra köpenye aktiválódott, ő pedig a megsokszorozódott sebességével és erejével gyomron vágta a Sannint, aki olyan sebességgel repült el, hogy legalább tíz fatörzsön keresztülment, mire meg tudott állni.

- Ne merd a szádra venni az apám nevét. –sziszegte.

Azonnal meg is szüntette a köpenyt, hogy spóroljon vele. Az volt a terve, hogy amíg a Sannin összekaparja magát a támadás után, addig ő felnyalábolja a csapatát és futnak, ahogy a lábuk bírja. Ez azonban nehéznek bizonyult, mert még mindig forrt benne a méreg. Sasuke ezt nagyon jól látta, amikor a csapattársa és egy klónja letérdeltek, hogy mindkettejüket a hátukra vegyék.

- Egek. –a szőke keze megfagyott a hangra. –Milyen problémás ez a chakra.

Sasuke szemei elkerekedtek, amikor csapatársa hirtelen eltűnt előle. Támadások ezrei záporoztak minden irányba, ő pedig még csak követni sem volt képes. Szeretett volna segíteni a szőkének, a de kunaiok, amiket a férfi a lábába állított, deréktól lefelé teljesen lebénították, nem érzett semmit. Majdnem tíz perc idegőrlő várakozás után Naruto zuhant le pár méterrel előtte. A holló még életében nem látta ennyire megviseltnek csapattársát. A ruhái nagy része szakadt volt, kivéve a köpenyét, ami a szőke elmondása szerint különleges chakra vezető volt, így az anyaga olyan volt, minta fémből lenne, de könnyű és hajlékony. Naruto több sebből is vérzett.

- Ideje gondoskodni arról a nagyra nőtt rókáról. –jelent meg előtte a Sannin, egyik kezének minden ujjbegye világított.

Naruto úgy tűnt felismerte a támadást, bármi is volt az, mert arcán egy pillanatra mintha pánik szaladt volna át, a következő pillanatban pedig ismét magára öltötte az arany chakra köpenyt, reménykedve abban, hogy el tud menekülni. A Sannin azonban ez egyszer gyorsabb volt a szőke sérülései miatt.

Amint a férfi gyomorba vágta Narutot azzal a támadással, a chakra köpeny azonnal eltűnt.

Naruto kis híján elvesztette az eszméletét a hirtelen megbolondult chakra folyamai miatt. Nem segített az, hogy az a szadista elég belevalóan gyomron vágta, így a levegő is kiszorult belőle.

Kurama? Semmi válasz.

Kurama! Csend. A róka eltűnt.

- Még a róka nélkül is lenyűgöző mennyiségű chakrád van. –állapította meg csak úgy magának Orochimaru. –Éppen ezért most az egész össze van zavarodva. Lefogadom, hogy még egy C osztályú jutsura se telik.

A szőke hátát félig az egyik fának vetve nem volt képes többre, minthogy felmorduljon és csúnyán nézzen a Sanninra. Keze akaratlanul is ökölbe szorult a pecsétje felett. Nincs még nagy baj, próbálta bemesélni magának. Ismeri a zár nyitját, és amint kijutnak ebből a helyzetből, semlegesíti a pecsétet.

A kígyónak azonban más tervei voltak.

- Szerettem volna látni, mire vagy képes. –guggolt le mellé a férfi. –De a kis csatánk már így is nem kívánatos figyelmet vont magára. Mindenesetre ezt bőven kiérdemelted.

A szavak még jóformán el sem jutottak a tudatáig, amikor semmihez sem fogható fájdalom hasított a nyakába. Tudta mi ez, és elborzasztotta. Ahogy a kín lassan szétterjedt a testében, akaratlanul is lecsukódott a szeme és elvesztette az eszméletét.


Sakura arcán némán csorogtak a könnyek, miközben bekötözte két csapattársát. Mindkettő eszméletlen volt. Sasuke nem szenvedett nagyon súlyos sérüléseket, a méreg, amit a lábába juttattak ismert volt a lány számára, mivel medikusként tanulmányozta őket, és szerencséjére nála volt az ellenszer is. Bekötötte a fiú két lábát. A nyakán is volt egy sérülés, ami nagyon hasonlított egy kígyó harapására. Erre egy összehajtogatott gézt ragasztott. A holló nyakán a jelet nem tudta mire vélni.

Naruto már sokkal rosszabb állapotban volt. Míg Sasuke az elején mutatta fizikai fájdalom jeleit, most már elvesztette az eszméletét és legalább nyugodt volt. A szőke azonban nehezen és sípolóan lélegzett. Egyik kezét a nyakára, a másikat a hasára szorította, a két pecsétre, amelyek közül Sakura még egyet sem látott. Összegörnyedve feküdt az oldalán. A nyakán levő hasonlított a Sasukééra, de míg a holló mintája hasonlított a Sharinganra, addig a Narutoé kör alakú volt és olyan, mint egy tövises inda.

A szőke teste tele volt kisebb nagyobb sérülésekkel, amiket csak nagy küzdelem árán sikerült bekötnie. Annyi fájdalomcsillapítót adott neki, ami talán egy bikát is kiütne, de ez sem segített semmit.

Sakura megpróbálta őket olyan jól elrejteni, amennyire csak lehetett, mivel nem tudta mindkettejüket elcipelni. Naruto még régen megtanította, hogyan tudja használni a vörös tekercset, hogy ha a körülmények úgy hoznák. A szőke előrelátásának hála így már bőven volt elég ennivalója, medikus készlete és alapanyaga csapdák tucatjainak a felállítására. Csak abban bízott, hogy Kami megszánja, és valahonnan segítséget küld.

Ekkor érkezett a támadás. A három hang ninja, akiket a szőke nagyon csúnyán leszólt a forduló első felében, megjelentek a tisztás közepén. Sakura egyesével szabadította rájuk a csapdákat és a fegyvereket, de semmi sem használt.

- Nézd csak! –vigyorgott a múmiának öltözött csávó. –Milyen nagy szája volt az elején és egy nap után a földön görnyed.

Sakura nem figyelt a beszélgetésre, sokkal inkább arra koncentrált, hogyan védhetné meg a fiúkat a nélkül, hogy meghalna. A három ninja ellen semmi esélye sem volt egyedül, így a legjobb próbálkozása ellenére is legyőzték. Már azon volt, hogy egy kunai segítségével levágja a haját, hogy kiszabaduljon a lány fogságából, amikor az egy hatalmas ütést kapott be.

Sakura felpislogott a megmentőjére Sasuke képében. Kezdeti örömét szétzúzta a vérszomjas vigyor a fiú arcán és a szétterjedt, fekete tetoválás a testén. Az Uchiha olyan erőről tanúskodott, amely elsöpörte mind a három hang ninját. Nem pusztán legyőzte őket, de megsemmisítette. Éppen le akarta tépni a nagyszájú fiú két karját, amikor egy hang megállította.

- Sasuke. –halk volt és elkínzott, de mégis tisztán érthető.

Mindkét konohai ninja a fa gyökerei közé nézett, ahol a szőkét hagyták. A hangrejteki ninják, látva, hogy Sasuke figyelme elvonódott róluk, eliszkoltak. Naruto bizonyosan látott már jobb napokat is, mert úgy tűnt, pillanatok kérdése, és ismét összeesik, de a tekintete ugyan olyan erős volt, mint valaha. Ez kissé megnyugtatta Sakurát és a csapattársa oldalára sietett, átvéve a karját a nyaka körül.

- Még nem kellene felkelned, te Baka. –sziszegte.

Csak ekkor látta, hogy a szőke nyakán levő pecsét is változik. Vörösen izzott, mintha tűzből lenne és lassan, de biztosan terjedt szét a testén. Naruto minden erejével a lányba kapaszkodott, szemeit pedig összeszorította a testében tomboló fájdalomtól és forróságtól.

Sasuke arcáról, Amaterasu-samanak hála, visszahúzódott az átok billog. A szőke ezt már egy kisebb sikernek könyvelte el. Nagy probléma volt azonban, hogy haldoklott. Egyszerre viselni az Ötágú Pecsétet és az Átok Billogot, káosszá alakította a chakra ellátását. A Kyuubi chakrája eltűnt, ezzel összezavarva a sajátját, amit elkezdett kiégetni az, ami a kígyó pecsétjéből ömlött a vérébe. Orochimaru vagy nem gondolta át ezt rendesen, vagy lassan és kínok között akarta megölni. Órák kérdése volt, és meg fog halni.

Egyetlen menedéke talán a senjutsu lehet.

- Naruto. –lépett elő Sasuke is, arcán több érzelem is megjelent, természetesen kis mértékben.

- A pecsétek… -suttogta a szőke. –Ne használd… a pecsét… erejét… függővé… tesz.

- Fektessük le. –javasolta Sakura és visszahúzta csapattársukat az árnyékba.

Naruto nem tiltakozott, amikor a hátát az egyik gyökérnek döntötték. Látta, hogy Sakura a holló kezébe nyom egy ételes dobozt, majd egy újabbal a kezében letérdel mellé. Amíg segített neki enni, addig kritikus szemével hol Sasukét, hogy Narutot vizsgálta. Mikor látta, hogy előbbi már jól van, minden figyelmét a szőkének szentelte.

- Le kell cserélnem a kötéseidet. –jelentette ki, miközben lepecsételte az ételes dobozt.

- Nem kell… csak egy kis segítség… a hátamon levő… pecséttel…

Sasuke nem tudott semmilyen pecsétről a csapattársa hátán, legjobb tudomása szerint, csak a hasán és a nyakán volt pecsétje. Ennek ellenére segített a lánynak, levenni a szőke köpenyét és a felsőjét.

- Mikor megjelenik… - gesztikulált kissé Naruto. A holló látta, hogy piszok nagy kínba kerül csak a légzés a számára. A szemei szorosan le voltak csukva a teste pedig enyhén remegett. – vezess chakrát… a közepébe…

Áldotta Amaterasu-sama nevét, amiért hallgatott az ösztöneire és módosította a pecsétjeit, elérhetővé téve őket a csapattársai chakrája számára is. Hálás volt, amiért Sakura biztos kézzel tartotta, még akkor is, amikor a kelleténél jobban megszorongatta a lány törékeny karjait. Önkéntelen volt, ugyanis a pecsét megjelenéséhez egy keveset kellett használnia a saját chakrájából, ami pokoli kínokkal járt.

Pillanatokkal később megérezte az Uchiha hűvös chakráját a pecsétben, ami azonnal felnyílt. A szőke hangosan beszívta a levegőt.

- Hála az égnek! –nyögte még mindig kissé nehezen, de érezhető javulással.

Sakura megdöbbent, amikor meglátta a szőke arany szemeit, de nem foglalkozott ezzel. Naruto elképesztő sebességgel készített egy klónt, akinek a kezében pillanatokkal később ugyan az a pecsét lángolt, mint a Sanninéban. A klón habozás nélkül gyomorba vágta vele az eredetit, és rögtön el is oszlott.

- Ez de közel volt. –dőlt hátra az ágnak pihegve Naruto, de már egy mosoly kezdemény volt az arcán, ezzel tudatva társaival, hogy elmúlt a veszély.

- Jól elhúztad Gaki. –hallotta a fejében Kurama kissé bosszankodó, de leginkább megkönnyebbült hangját.  – Már azon voltam, hogy felszámolom a pecsétet és kintről segítek.

- Abba csúnyán belehaltam volna sensei. – A róka látta lelki szemei előtt, ahogy a fiú a nyelvét ölti rá.

- Ez nem poén tárgya. És a senjutsuval is jól kicentizted. Még pár másodperc és egy csinos Naruto szobor került volna a falu kertjébe.

- Veszélyesen élünk.

- Te élsz veszélyesen, én csak kényszerített fél vagyok.

- Amit csak szeretnél, Kurama-sensei. –nevetett, figyelmét visszafordítva csapattársai felé.

- Mi volt ez Dobe? –kérdezte Sasuke.

Lótuszülésbe ült, pont mikor a szőke elméletet tanított nekik. Sakura azonnal követte a példáját, várva, hogy feltehesse a saját kérdéseit. Naruto vett pár mély lélegzetet és megivott egy egész üveg vizet és csak az után másolta le a többiek testhelyzetét, hogy megigazította a ruháját. Habár az átok billog még mindig mocskosul égette, ez szinte piszkálódásnak tűnt az eddigi fájdalmai mellett.

- Ahhoz, hogy mindketten képben legyetek a helyzetből, előbb fel kell fednem egy S osztályú titkot előtted Sakura. –nézett a lány intelligens zöld szemeibe, aki bólintott. –A Kyuubi no Yoko nem halt meg. A Yondaime, az apám belém pecsételte, hogy megvédje a falut. Jinchuriki vagyok.

Sakura, habár megdöbbent a fejleményen, rájött, hogy ez volt az utolsó darab a szőke csapattársuk kirakósában. Ez megmagyarázta a falusiak viselkedését. A rózsaszín hajú kunoichi azonban biztos volt, hogy a szőke nem a démon róka miatt volt annyira erős. Azt érezték volna a chakrájában. Nem, ez csak egy ráadás volt a Naruto ütőkártyáinak listáján.

- Miért éppen beléd zárta? –szökött fel hirtelen a szemöldöke. –Úgy értem, a saját fiába.

Sasuke felhorkant mellette. Naruto viszont mosolygott.

- Az apám volt a Hokage Sakura. Soha nem kérte volna, hogy valaki feláldozza a gyermekét, ha ő nem lett volna hajlandó erre a sajátjával. Vészhelyzet volt és gyorsan kellett döntenie. És ha engem kérdezel, még így is a legjobbakat hozta ki egy kritikus helyzetből.

A kunoichi bólintott.

- Akkor a pecsétek. –sóhajtott az szőke. –Az, amit az előbb a hátamon láttatok az akadémia kezdete óta megvan. Arra szolgál, hogy folyamatosan senjutsu chakrát gyűjtsön a természetből, amit aztán szükség esetén felszabadítok. Így lehetséges, hogy bár nincs szerződésem idézett állatokkal, képes vagyok a Bölcs Mód használatára.

- Szóval ezért! –pislogott a lány. –Ezt már rég meg szerettem volna kérdezni. Mikor először használtad a csengős teszten, utánanéztem a jeleinek. Kíváncsi voltam, milyen idézett állatod van, de mikor rákérdeztem, azt felelted, hogy nincs.

- Tudsz készíteni nekünk is? –kérdezte a holló.

- Neked nem lesz szükséged rá. –mosolygott a szőke. –Ankoval már megbeszéltem, hogy a harmadik forduló előtti egy hónapban senjutsut fogsz tanulni a kígyók segítségével. Ha jól csinálod, egy hónap alatt eljutsz oda, ahova én négy év alatt.

Sasuke bólintott. Mint mindig, Naruto már rég előre betáblázott mindent. Kami tudja hányadszorra veregette vállon magát gondolatban, amiért azon az estén lenyelte a büszkeségét és segítséget kért.

- Sakura, neked nincs idézett állatod, sem egy bijuu bérlőd, ezért neked sajnos nem tudok készíteni.

- Nem baj. –vonta meg a vállát a lány. –A medininjáknak amúgy sem kell olyan sok chakra. - Naruto bólintott.

- A másik pecsét, amit a klónom oldott fel, az az Ötágú Pecsét volt. Összezavarta a saját chakrám és a Kyuubiénak a keveredését, így hazavágva a teljes rendszeremet. Hozzátéve az Átok Billogot, amit mind a ketten megkaptunk sok szeretettel a kígyótól, kis híján itt hagytam a fogam. A chakrája kezdte kiégetni az enyémet.

Mielőtt Sasuke rákérdezhetett volna, Naruto felé fordult.

- Számodra is halálos lett volna, ha nem tudod legyűrni a saját chakráddal. Megvallom, nem kételkedtem abban, hogy képes leszel rá. Viszont nagyon kell vele vigyáznod Sasuke. –annyira komolyan beszélt, hogy az már szinte ijesztő volt. –A Billog könnyű hatalmat fog ígérni neked, de függővé tesz a használatára. A legjobb az lesz, ha az első lehetőségen megszabadulunk tőle, vagy legalább elzárjuk, hogy ne mérgezze a szervezetünket.

A holló csak helyeselni tudott. Ha a Sharingantól, a saját kekkei genkajától nem fogadta el a könnyen jött hatalom lehetőségét, akkor végképp nem fog az ellenség által rá erőltetett, kérdéses eredetű Billogra támaszkodni.

- Most már ideje mennünk. –állt fel Naruto. –El kell érnünk a tornyot. Már így is elég időnk veszett oda.

Elpakoltak mindent, ami még használható volt és bevetették magukat a fák közé.


A szőke láthatóan nem igazán volt még nyeregben. Nem használt egyetlen klónt sem a harcok során, és legfeljebb C rangú jutsukkal küzdött. Sasuke látta, hogy nem egyszer fintorogva fészkeli a bal vállát. Azon az oldalon volt a pecsétje is. Nyílván való volt számára, hogy habár ő legyőzte az Átok Billogot, Naruto még nagyon is éli a hatásait. Beleborzongott a gondolatba, hogy csapattársa olya kínok közt harcol és tartja az iramot, amiben az a pecsét áthurcolja az embert.

Naruto örömei közt rögtön a túlélés után az szerepelt, hogy oda-vissza ismerte a Halál Erdejét, mint a saját tenyerét. Még félálomban is megtalálná benne a tornyot.  Szeretett volna értesítést küldeni a Hokage-samanak Orochimaru megjelenéséről, de úgy érezte, egyetlen árnyék klón is elég lenne az Átok Billog aktiválódásához.

Így inkább a lehető legnagyobb sebességével próbálta meg elérni a tornyot. Két csapattársa hűségesen tartotta vele a lépést, pedig egy idő múlva nagyon is tehernek érezte magát. Többször meg kellett álljon, hogy kissé összeszedje magát. Ilyenkor Sakura mindig körbelegyeskedte, vett neki elő vizet, vagy éppen pár falatot gyúrt le a torkán. Minden két órában adott neki egy fájdalom csillapítót.

- Meg kellene állnunk estére. –szólalt meg Sasuke, mikor már bőven alkonyodott.

- Még két óra a torony. –rázta a fejét a szőke.

- Viszont valószínűleg innen kezdődnek a csapdák és az ellenfelek. –vetette fel Sakura.  –Ehhez túlfáradt vagy Naruto.

- Hidd el, semmire sem vágyom jobban, mint egy kiadós alvásra. –lihegte a szőke. –De a Hokage-samanak minél előbb tudnia kell Orochimaru jelenlétéről.

- A kettőtök csatája messze Genin szint felett volt. –szólt a holló és átvette a csapattársa karját a nyakán. – Úgy vonzhatta oda az ANBUt, mint a legyeket. A falunak megvannak a maga módszerei Dobe. Aludj.

Naruto veszte volt, hogy éppen a holló szemébe nézett. Átok Kurenaira, amiért megtanította neki ezt a genjutsut. Az utolsó Uchiha alig egy hét alatt összekapcsolta a Sharinganjával, így azonnal be tudta vetni a gyanútlan áldozaton, amint az a szemébe nézett.

Sakura segített neki lefektetni a szőkét egy barlangban. Valahogy egyikőjük szemére sem jött álom, hiszen a kint kerekedett vihar hangjai sem tudták elnyomni csapattársuk kínlódó légzését.

- Szerinted tud tenni valamit a toronyban? –kérdezte Sakura arra célozva, hogy Naruto nemrég azt mondta, ismer egy pecsétet, amivel kordában tudják majd tartani a Billogot.

- Nincs olyan állapotban. –mondta monoton hangon Sasuke az esőt bámulva.

- Olyan furcsa így látni őt. –suttogta a lány és felhúzta a térdeit a mellkasához. Tekintete a szőke arcán időzött. –Mindig akkora erőt sugároz.

- A fal. –motyogta Sasuke, észre sem véve, hogy hangosan is kimondta visszatérő gondolatát. Sakura nem tette szóvá. –Köszönöm. –szólt hirtelen a lány felé fordulva. –Hogy megvédtél akkor minket. Ha te nem vagy, valószínűleg megölnek álmunkban.

Sakura arcára lágy mosoly költözött. Minél több időt töltött az igazi ninja világban, annál inkább kezdett kihalni belőle a rajongólány. Még mindig szerelmes volt Sasukéba, ám ez túlnőtt már a rajongáson az utolsó Uchiha iránt. A fiút szerette, önmagáért. Amióta a holló ezt felfedezte úgy tűnt, hajlandó volt nyitni az irányában, aminek a lány végtelenül örült. Ennek bizonyítéka volt az is, hogy most köszönetet mondott. A régi énje sohasem tett volna ilyet. Milyen sokat változtak mind a ketten fél év alatt. Volt egy olyan gyanúja, hogy ez egy bizonyos szőke csapattárs érdeme.

- Ez csak természetes Sasuke. –mondta lágy hangon. –A csapattársaim vagytok. Soha nem hagylak hátra titeket és az utolsó lélegzetemig védeni foglak.

Az Uchiha bólintott, mint ha azt mondaná, „ez kölcsönösen igaz”. Ez után már nem szóltak egymáshoz. Sakura, aki egész idő alatt nem aludt semmit, most nyugodtan hajtotta álomra a fejét, tudva, hogy a holló vigyáz rájuk. Sasuke pedig csak szemezett a viharral és abban reménykedett, hogy Naruto valamennyire visszanyeri az erejét, amikor felébred.


A toronyig vezető út gyorsan letelt. Csak egyszer konfrontálódtak egy másik csapattal, de nem jelentettek nagy fejtörést a számukra. Naruto azonban még mindig pocsékul volt. Egyre több chakráját tudta biztonságosan használni, ám ez még mindig nevetségesen kevés volt a régi erejéhez képest.

Mikor végre elérték a tornyot és beléptek, Sasuke felnyitotta a tekercseket. Az idéző pecsétekből Iruka-sensei bukkant fel.

- Üdv! –köszönt nekik sugárzó mosollyal. –Gratulálok, teljesítettétek a második fordulót!

Ám jókedve azonnal elpárolgott, látva a komoly arcokat. Főleg az nem tetszett neki, hogy Naruto nagyon megviseltnek nézett ki.

- Köszönjük, Iruka-sensei. –próbált rámosolyogni a szőke, de mégis felszisszent, amikor a nyaka ismét lüktetni kezdett. –Megtennéd nekünk, hogy megkeresed Kakashi-senseit? Afféle… vészhelyzet van.

A Chunin nem késlekedett tovább, elsietett megkeresni az említett küklopszot. Alig fél óra alatt sikerült a nyomára akadnia. A hetes csapat Naruto szobájában várta, mert a szőkének muszáj volt lefeküdnie. A fájdalmai erősödtek és nem tudott már enni sem.

- Mi történt? –kérdezte aggódva a Jonin, mikor belépett.

- Orochimaru. –foglalta egy szóban össze a holló, mert Naruto éppen a fürdőben volt.

- Megtámadott titeket? –érezte, hogy a tarkóján már csorog a verejték.

- Nem csak megtámadott, de nagyon csúnyán helyben is hagyott. –hallották meg a negyedik hangot.

Naruto már nem viselt semmit deréktól felfelé. Csak a fekete nadrágjában állt előttük. Sakura kissé elpirult, mert csak a vak nem látta, hogy a szőke csapattársa egy adonisz testével rendelkezik, nem beszélve arról, hogy vízcseppek futottak végig a testén és csillogtak a hajában. Az arca azonban félig még mindig fájdalmas grimaszba torzult. Szemeit összeszorítva beszélt.

- Kaptunk tőle egy-egy Átok Billogot.

Kakashi élesen beszívta a levegőt. Az Uchiha elhúzta a nyakától a pólóját, hogy a Jonin megvizsgálhassa. Láthatóan ő már legyőzte a Billogot, ezért csak annyi dolga lesz, hogy lepecsételi. Narutonak biztos van egy jó húzása erre is. Viszont a szőke állapota nagyon is aggasztotta. Ha valaki, akkor Naruto viszonylag könnyen kellett volna vegye ezt az akadályt.

Amint szemügyre vette a szőke hátát, mindent megértett. Naruto a többiek segítségével elmondta, hogy Orochimaru egy Ötágú Pecsétet is ajándékozott neki, ami órákra volt attól, hogy a Billoggal párosítva kivégezze, amikor senjutsut használt az előbbitől való megszabaduláshoz. A Billog viszont beférkőzött a chakra gyűjtő pecsétébe és elkezdte szétszedni az egészet. Amikor a hátán levő pecsét dolgozni akart, az Átok Billog a saját chakráját pumpálta a szőke vérébe.

Ezt csak akkor tudja elzárni, ha előbb fel tudják oldani a chakra pecsétet.

- Veszettül agresszív. –sziszegte a szőke, aki közben leült a szoba közepére keresztbe lett lábakkal, hogy Kakashi jobban hozzáférjen. –Megpróbáltam kiégetni a saját pecsétemet, de a Billog valósággal megtámadott.

- Pedig azonnal tenni kell vele valamit. –jelentette ki a Jonin. – Megyek és értesítem a Hokage-samat. Addig semmilyen chakrát ne használj, attól csak rosszabb lesz.

Naruto biccentett.

Pár perc múlva egy bizonyos Hyuuga örökös viharzott a szobába. Egy biccentéssel köszöntötte a másik két jelenlévőt, aztán letérdelt szerelme elé.

- Mintha valami olyasmit mondtam volna, hogy vigyázz magadra. –suttogta, ahogy két kezébe vette a fiú arcát.

- Sajnálom Hime. –lehelte a szőke. Hangja akadozott, mert az éles fájdalomtól nehezére esett levegőt vennie. –Ez most tényleg nem rajtam múlott.

A többiek is begyűltek a szobába. Már az összes induló konohai Genin csapat végzett. Lee elrángatta a csapattársait is, hogy megnézzék, hogyan viseli magát a szőke. A fiú láza miatt Hinata és Ino Sasuke és Choji segítségével bevitték a zuhanyzó alá és folyamatosan engedték rá a hűvös vizet, hogy tartsák a hőmérsékletét. Sakura is ott segédkezett, ahol tudott, félretéve az Inoval való hűvös kapcsolatukat.

- Ez aztán a kellemetlen. –morogta Shikamaru.

- Valóban. –értett egyet Shino. – Hogy mindannyiunk közül pont Naruto legyen az, akivel így elbántak.

- Orochimaru ellen mi többiek már meghaltunk volna. –dobta vissza a Nara örökös. –Inkább örülnünk kellene, hogy élve megúsztátok.

- Az örüléssel várni kell. –lépett ki Sakura a fürdőből és erősen törölgette a homlokát. –Értesíteni kell a senseit. Egyre gyorsabban romlik az állapota. Bármire is készülnek, nem várhat egy perccel sem tovább.

Lee, leggyorsabb lévén elrohant vinni az üzenetet. Majdnem egy egész perccel később nem csak egy tucat ANBU és Kakashi, de maga a Hokage is megjelent a szobában. Pár ANBU kitessékelt mindenkit Hinatán kívül, aki segített megnyugtatni a szőkét.

 Naruto a magas láz miatt, nem pusztán hallucinált, de kezdett veszélyt jelenteni másokra és önmagára egyaránt. A kintiek falfehér arccal hallgatták, ahogy bent a Hokage parancsokat osztogat, az ANBU pedig elképesztő sebességgel teleírja a falat a megfelelő fuinjutsu jelekkel. Nem segített sokat, hogy a lezárás során a ninja társuk embertelen kínokat élhetett át. Sokan úgy érezték, hogy soha nem lesznek képesek elfelejteni azokat az üvöltéseket.


Hat óra múlva nyílt ki a szoba ajtaja és egy igen fáradtnak kinéző Hokage lépett ki rajta, nyomában Kakashival. Az ANBU már elment.

- Nos? –kérdezte Hinata hol a faluvezetőre, hogy a Joninra nézve.

- A Billogot sikeresen elzártuk, de a hátán levő pecsétnek mennie kellett. –magyarázta a Hokage. –A következő napokban talán magához sem tér. Hagyjátok pihenni.

Mindenki meghajolt az öreg vezető előtt és kórusban megköszönték a segítséget.

- Bemehetünk hozzá sensei? –kérdezte halkan Sakura.

- Egyelőre hagyjátok pihenni. –javasolta a Jonin. –Szörnyű hosszú napja volt.

A Geninek bólintottak. Amint a Jonin is elment, Ino felvetette, hogy talán lemehetnének az étterembe. Mindenkire ráférne valami forró innivaló. Ezzel senki sem vitatkozott.


- Hogy sikerült? –kérdezte Danzo, amit a faluvezető belépett a szobába.

- Megmarad. A Billogot nem tudjuk levenni róla, de sikerült egy nagyjából funkcionáló pecsétet rakni rá. Naruto majd csiszol még rajta. De a senjutsu pecsétjének mennie kellett. –magyarázta, megtömve a pipáját. Úgy érezte, nagyon sokáig fogja még kísérteni a szőke fiú szenvedése.

- Lehet másikat készíteni?

A Hokage lehunyta a szemét.

- Nem ajánlott, viszont megpróbálhatja. Naruto már bőven mester szinten áll, ha a fuinjutsuról van szó, ezt te is tanúsíthatod. Biztosan kifundál valamit. Viszont…

Danzo erre felkapta a fejét, persze nem látványosan.

- Viszont?

- Volt valami, ami nem hagy nyugodni. A Kyuubi. Meg mernék esküdni rá, hogy a chakrájával kordában tartotta a Billogot, amikor dolgoztunk rajta.

A tanácsos szemöldöke összeszökött.

- Ez miért meglepő? Nem akar meghalni.

- A Kyuubi egy chakra lény. Ha Naruto most meghal, a róka később újjászületik valahol, szabadon, mint a madár. Mégis megmentette az életét.

Danzo ezt nagyon is jól tudta. A róka viselkedésének így csak egy magyarázata lehetséges.

- Kezd ragaszkodni a bérlőjéhez?

- Ilyen még sohasem fordult elő. –horkantotta Hiruzen.

- Úgy hallottam, hogy a Hachibi és a jinchurikije együtt dolgoznak.

- Most a Kyuubiról beszélünk, a démonok királyáról, akinek majdnem több gyűlölete van az emberek iránt, mint nekünk egymás iránt.

Danzo visszafordult a tűz felé, a Hokage követte a példáját.

- Mindenki meg tud változni.

- Remélem. –suttogta Hiruzen a tűzbe meredve. – Remélem.

Megjegyzés a befejezéshez:

Ez lenne a mai második adag, kicsit megkésve is :D Köszönöm szépen az olvasást!

Love ya all! 

Ayako

16. A Chunin vizsga - 3.rész - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~A Halál Erdeje~

Még két óra volt a második forduló végéig. Hinata csendben itta a teáját a sötét szobában, az ágy mellett ülve. Említett ágyban szőke szerelme feküdt. A lány már sokkal nyugodtabb volt, mint az első nap. Az óta Naruto párszor fel volt ébredve. Kótyagos volt és gyenge, de életben volt, evett, zuhanyozott, még ha segítséggel is, és ami a legfontosabb, utána nem makacskodott, hanem visszafeküdt aludni.

Fél napja történt, hogy Naruto utoljára megébredt. Megkérte Hinatát, hogy kerítse elő neki Sasukét és Kakashit. Nem tett sokat, mert még mindig kevés volt az ereje, de átvizsgálta sötét hajú csapattársának a Billogját, majd azt tanácsolta Kakashinak, hogy a Kalitka pecséttel ezt is zárják le, amíg nem lesz jobban és nem fejleszt ki mindkettejüknek egy praktikusabb megoldást.

A Hyuuga hercegnő csendben letette a teás bögréjét.

- Szeretnél valamit Neji?

A másik Hyuuga vizsgázó kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Lassú léptekkel közelítette meg az ágyat, de megtartotta a tisztes távolságot.

- Mond csak unokahúgom. –Hinata ellenállt a késztetésnek, hogy felmorduljon a megszólításra. Az nem lett volna méltó a Hyuuga klán örököséhez. – Hiashi-sama tudja, hogy miféle érzelmeket táplálsz az új kedvence iránt?

A lány tudta, hogy előbb utóbb kitérnek erre a témára. Neji nem volt hajlandó elhinni, hogy Hinata képes volt ennyire megerősödni csakis a szőkének köszönhetően, mert annyira feldugta a saját seggébe „a sors így rendelete el” feliratú botot. Az óta minden lépésükben a botlást keresi, reménykedve abban, hogy „leleplezi” a hamisan megerősödött klán örököst, és a Hyuuga klán megkapja a „méltó” örököst Hanabi személyében.

Hinatát ez eleinte kicsit sem zavarta. Ha minden lépését figyelik, akkor minden oka megvan a lehető legtökéletesebben viselkedni, így az később majd természetesen fog jönni a számára, amikor majd három klán feje lesz, ha összeházasodnak Narutoval. Az már azonban kicsit sem volt ínyére, amikor Neji a szerelme után kezdett baktatni. Nem Naruto egészségéért aggódott, a szőke fél karral is képes lenne leverni Neji merev Juuken stílusát, hiszen Hinata saját stílusa ellen már nagyon jó esélyekkel indult.

De hogy az unokatestvére próbálja megzsarolni azzal, hogy elmondja az apjának a kettejük között levő kapcsolatot, már telesen új szint. Hinata így is fogja kezelni.

Kezeit az ölé engedve, kihúzott háttal, szembefordult a fiúval és egy örökös rendíthetetlen tekintetével nézett vissza rá.

- Az apám még nem volt értesítve ez ügyben, de biztosíthatlak, hogy nem rejtettük véka alá. –hangja hideg volt, akkor is parancsoló, ha csak általános tényeket közölt. –Naruto egy hétig edzett az apám és az én tanításom alatt és pontosan ugyan úgy viselkedtünk, mint máskor. Ha a klán fő észrevette, akkor nyugodtan állíthatom, hogy beleegyezését adta.

- És ha nem vette észre? –sziszegte idegesen a fiú. Nem tetszett neki, hogy a lány képes ilyen hatalommal beszélni. Hova lett a törékeny, semmire sem jó örökös, aki csak a leváltásra vár? Nincs az az isten, aki ilyen mértékben át tudta formálni.

- Akkor személyesen fogjuk beavatni. Én, és Naruto, mivel az ügy ránk és csakis ránk tartozik.

- És ha nem adja engedélyét? –próbálkozott tovább. Ha Hinata a szerelmét választja a felelősségei felett, már is alkalmatlan örökösnek.

- Már miért ne adná? –költözött apró, de mérgező mosoly a lány arcára. – Naruto a legerősebb nem csak az idei, de az összes Genin között, jó eséllyel egy hónap múlva Chunin rangú lesz, még jobb eséllyel speciális Jonin. Két erős és régi konohai klán örököse, nem beszélve arról, hogy a vagyonához nem csak az említett klánok öröksége tartozik, de az ország ötödik legnagyobb vállalata is. Ha a klán fő alkalmasabb férjet akar keríteni, akkor be kell szerveznie a Daimyo háremébe.

Neji a fogait csikorgatta. Jól tudta, hogy Hiashi nem teheti meg az utóbbi lehetőséget, mert Hinatának klánfőként a klánban lesz a helye. Így még ha a jelenlegi klánfő és a bölcsek kapnak is a Daimyo ötleten, akkor is legfeljebb Hanabit tudják beszervezni. Neji inkább harapja le a nyelvét, mint hogy a szemében „méltó” klánfő ellen dolgozzon.

Minden további szavak és tiszteletmutatás nélkül kiviharzott a szobából. Nemsokára amúgy is kezdődnek az igazi harcok, és akkor majd az egész falu látni fogja, hogy Hinata közel sem annyira magas lovon ül, mint amekkorát játszik.


Naruto szemei tágra nyíltak a felismeréstől, amikor felébredt. Mellette Sasuke állt, és próbálta felkölteni.

- Kakukk. –lehelte, ahogy a homlokára csapott. –Sasuke! –fordult a lesokkolt fiú felé. –Hol van Kabuto?

- Kabuto? –pislogott az Uchiha.

- Ő volt az áruló, aki feladta a csapatomat. –sziszegte a szőke gyilkos éllel úgy a hangjában, mint a szemeiben. – A kakukk maszkos ANBU. Orochimarunak dolgozik és végig az orrom előtt volt! Azonnal értesítenem kell a Hokage-samat. De hol van?

- Most akkor a Hokage-sama, vagy Kabuto? –morogta Sasuke, ahogy lassan kezdett összeállni fejében a kép.

Naruto éppen a ruháit szedegette magára.

- Mind a kettő.

- Kabuto a selejtező előtt feladta és az óta nem láttam. A Hokage-sama a selejtezőt nézi.

- Selejtező? –pislogott a szőke, összecsatolva a kabátja láncát.

- Igen. Tizenkilencen végeztünk, Kabuto pedig feladta. Ez meg túl sok, így kettős mérkőzéseket tartanak.

- Akkor mi a fenét keresel itt?

- Érted jöttem. –adta a kezébe a kardját a holló és a vezetésével kiviharoztak az ajtón. –Éppen rajtad a sor. Kaptál egy fél órát a Hokage-samatól, hogy összeszedd magad, a helyzetedet tekintve.

- Jól vagyok. –biztosította a szőke. –Ki az ellenfelem?

- Kiba.

Naruto arcára egy halvány mosoly költözött. Úgy tűnik, Kiba barátunk mégis megkapja a farkas harcát. Kicsit nehezebb dolga lesz egy érzékelő ellen, lévén a gyors senjutsujának egyelőre kaput, a chakra köpeny módot pedig nem fogja villogtatni az ostrom előtt, legfeljebb szükség esetén, nem tudva, hogy ki barátja, és hogy ki ellensége. Sasukénak elmondta, hogy értesítse a nevében a Hokage-samat a fejleményekről és mondja meg nyugodtan azt is, hogy ha bármi probléma merülne fel, teljes felelősséget vállal a feltételezéséért.

Amint benyitottak a terembe, minden szem rájuk szegeződött. Naruto, habár kicsit még mindig sápadtabb volt a kelleténél, már nagyon is jól érezte magát. Annak örült, hogy nem mulasztotta el Hinata meccsét, de a többiekét nagyon sajnálta, főleg a Sakura VS Inot, ami a holló elmondása szerint az év párbaja volt.

Sasuke visszament az emelvényre a többiekhez, Naruto pedig körözve egyet a vállaival felsétált Hayate, a vizsgabiztos másik oldalára.

- Biztos vagy ebben Naruto? –kérdezte Kiba. –Már nem azért, de eddig szinte kómában feküdtél.

- Oh, ne aggódj értem Kiba. –villantotta felé egyik kevésbé ijesztő ragadozó mosolyát. –Félig kómában is megfuttatlak a pénzedért.

- Azt majd meglátjuk! –morogta.

- Mindkét fél készen áll? –kérdezte Hayate.

Naruto biccentett, Kiba pedig valami olyasmit kiáltott, hogy „Készen születtem!”.

- Akkor Hajime!

Naruto azzal kezdett, hogy csinált magából négy klónt, akik a pálya egyik messzebbi pontjára ugrottak. Az egyik leült lótuszülésbe, összetette a kezeit és lehunyta a szemét, hogy a megszokott módon gyűjtsön senjutsu chakrát. Ez nem éppen a harchoz volt szükséges, sokkal inkább arról volt szó, hogy a szőke jobban szerette, ha vannak tartalékai. A másik három nyíl alakú formációt vett fel előtte, hogy megvédjék.

Kiba eleinte taijutsuval támadt, ám a sebessége nem volt kihívás a szőke számára, aki minden támadását könnyedséggel védte ki, hárította el, vagy néha fordította saját maga ellen. Vacillált a között, hogy gyorsan lezárja-e a harcot, de úgy döntött, legalább két percig elhúzza, hiszen ha komolyan harcoltak volna, az első pillanatban a sebességével mögé kerül, kiüti a tarkójánál, majd kivégzi. Ez összesen három másodpercet vett volna igénybe, ami nem igazán nyújtott volna műsort a többieknek.

Így egyre csak hergelte és hergelte az Inuzukát és a társát, akik meglepő módon ugyan abban a sebességben puffadtak fel a méregtől. Egyik pillanatban aztán Akamaru egy Kiba másolattá változott és úgy próbálták meg együttes erővel leverni az ellenfelüket. Egy perc szórakozás után Naruto azonban hirtelen eltűnt. A következőben mind a két Kiba egy-egy kunait érzett meg a tarkójához simítva.

- Vajon melyik lehet az igazi? –dalolászta az egyik szőke.

- Derítsük ki. –kuncogott a másik.

Természetesen eszébe sem jutott bántani a fiút, legfeljebb csak egy kicsit, amiért az folyton flörtölt Hinatával, de valahol úgy vélte, hogy a lány folyamatos Juuken ütései kis híján önmagukban is elegendő büntetésnek számítottak.

- Te szemét! –sziszegte Kiba.

- Szemét lennék? –szólalt meg egy harmadik Naruto. Kiba szeme hatalmasra nyílt az előtte álló szőke láttán. Már heten vannak?! –Ez kissé álszent a te szádból, nem Kiba-san? Azok után, hogy folyton a nőm után koslatsz.

- Mond főnök. –vigyorgott az egyik klón. –Jobb szeretnéd, ha a nyakuk helyett…

- … Inkább a szemük fényét vágnánk el? –fejezte be a másik.

Mind a két Kiba nyelt egyet. Hol van már a bíró? Egyértelműen kikapott! Akkor miért hagyják, hogy Naruto elhúzza? Vagy lenne még lehetősége? Egy puffanást hallott maga mögött.

- Csábító gondolat. –ölelte ált az igazi Naruto az ellenkező irányból Kiba vállát. Az igazi Kiba vállát. – De nem.

Ez volt a végszó, ugyanis, mind a két klón nyakon vágta a foglyát. A többi is mind eloszlatta magát. Naruto lecsillapította és elraktározta a szervezetébe tódult senjutsu chakrát. Lassan a vonásai vissza változtak az eredetibe.

- Győztes, Namikaze Uzumaki Naruto. –gesztikulált felé Hayate.

Naruto alig tette a lábát az emelvényre, Kakashi rögtön mellé lépett.

- A Hokage-sama látni akar.

- Remek. –tűnt el a szórakozott mosoly a szőke arcáról.

Mielőtt elindult volna azonban, látta, hogy a következő mérkőzés Hinata és Neji között fog zajlani, ezért hagyott egy árnyékklónt, hogy végignézze. Shunshin jutsu segítségével a szomszéd teremben termett, ahol nem csak az eredeti Hokage-sama, de maga Danzo is várta. A szőke szokás szerint térdre érkezett.

- Hokage-sama. Danzo-sama. –köszöntötte őket.

- Naruto. –biccentett Hiruzen. –Örömmel látom, hogy már jól érzed magad.

- Ezt csakis önnek köszönhetem Hokage-sama. Végtelenül hálás vagyok.

- Sajnos ez volt a legtöbb, amit tehettem érted. –sóhajtott sajnálkozón az öreg faluvezető. –Nem ismertük a használt pecsétedet, így nem tudtuk megmenteni.

- E miatt nem kell aggódnia. Amint vége a második fordulónak, az időm nagy részét az Átok Billogok elzárására fogom felhasználni, valamint készítek egy hasonló pecsétet az előzőhöz. Nem fog gondot okozni. –biztosította őket.

Hiruzen bólintott. Danzo mellette halálos megelégedéssel dőlt hátra. Erre volt kíváncsi. A fegyver éles, mint a borotva, mint mindig. Nagyon csúnya vége lett volna Orochimarunak a kis ostroma végén, ha komoly károkat okoz a szőkében, akit a tanácsos jelenleg a falu egyik legerősebb lapjának tartott.

- Amit Kabutoról üzentél. –kezdte hivatalos hangon a faluvezető.

A szőke bólintott.

- Ismeri a jelentésemet Hokage-sama. A laborbéli küldetésünket egy kakukk maszkos ál-ANBU hiúsította meg. Hála a Bölcs Módnak és a róka érzékeinek, minden ott megjelent ANBU chakra lenyomata megmaradt az emlékezetemben. Már a vizsga eleje óta gyanakodtam rá, mivel láthatóan többször is indult, egyszer sem láttam a csapattársait és az információszerzés volt a specialitása. Ismerősnek éreztem, de egészen egy fél órával ez előttig nem tudtam társítani a régi élménnyel, ami a felszín alatt nyugodott a tapasztalataim között.

- És biztos vagy benne? –kérdezte Danzo.

- Annyira, mint abban, hogy most önök előtt térdelek. Még ha a saját érzékeimben nem is vagyok teljesen biztos a róka… nyugtalan a közelében.

- Ezért még nagyon csúnyán megfizetsz Gaki. –morogta bosszankodva Kurama.

- Én is szeretlek sensei.

Danzo bólintott.

- Már ráállítottam a Gyökér tagjait. Legkésőbb két óra múlva leszállíttatom a K. és K.-hoz. –Ő és Hiruzen nemrég elbeszélgettek az említett alakulatról, a Hokage pedig nem oszlatta fel ténylegesen, de csak olyan feladatokat engedélyezett a számára, amire ő adott parancsot. Ilyen volt például Naruto képességeinek növelése a lezárt ereklye által.

A Hokage biccentett.

- Rendben van. Visszamehetsz a társaidhoz Naruto.

- Hokage-sama. Danzo-sama. –hajtott ismét fejet a szőke, majd hangtalanul eltűnt.


Amint Naruto megjelent a többiek között, a klónja eloszlatta magát. Hinata mérkőzése már véget ért, és a Hyuuga örökös enyhén szólva felmosta a padlót nagyképű unokabátyjával, akiből ez talán végre kiverte az a karót nyelt stílust, amit még egy Uchiha is megirigyelt volna. Hinata több volt, mint boldog, hogy végre csontropogtató ölelésben részesíthette szerelmét és úgy kapaszkodott a jobb karjába, mintha nem is állna szándékában elengedni soha.

- Büszke vagyok rád Hime. –suttogta Naruto a lány hajának, élvezve, ahogy orra megtelik levendula illattal.

- Köszönöm. –suttogta kissé pirulva a lány.

- Sakuráék még mindig ki vannak ütve? –kérdezte a mellé sétáló hollótól, miközben összehúzott szemmel figyelte a csatatéren Gaara és Lee harcát.

- Hn.

A szőkének kicsit sem tetszett, amit látott. Lee kétség kívül kiváló harcos volt, aki miután leoldotta a súlyait, még Naruto szeme elől is képes volt eltűnni. Használt egy-két olyan mozdulatot, amivel a szőke nem értett volna egyet, tekintetbe véve a fiú egészségét. Ám ha a senseie azt mondta, hogy lehet, akkor Naruto nem vonta kétségbe Gai szavát, hiszen ő a fiú személyes edzője.

Ami viszont aggasztotta az az volt, hogy Gaara lassan kezdte elveszteni az irányítást. A homokja egyre gyorsabban kavargott, Narutonak pedig hirtelen rémes érzése támadt.

- A Homoksírt akarja használni! –kiáltotta a fejében Kurama. –Azzal megöli! Ne engedd!

A szőke teste ösztönösen mozdult a mestere parancsára. Egy A rangú szél karddal kettévágta a homokot, ami megfogta Lee lábát és karját, majd a kiszabadított fiút mellkason ütve távolságot ékelt a két harcos közé. Mindenki élesen beszívta a levegőt, ahogy Naruto szembeállt a kísértetiesen vigyorgó vörössel.

- Miért állsz az utamba? Az Ő élete Anyáé! Meg kell ölnöm, hogy bebizonyítsam, hogy élek!

Narutonak a szeme sem rebbent.

- A harcnak vége, nyertél. Nincs szükség arra, hogy megöld. –jelentette ki.

- Addig nincs vége, amíg életben van!- üvöltötte Gaara és hatalmas mennyiségű homokot zúdított a szőke irányába.

Ekkor már Naruto sem tétovázott. A homoktámadás darabjaira hullott, amint találkozott az arany chakra köpennyel. Azok, akik most látták először ezt az alakját annyira előre hajoltak, hogy kis híján átestek a korlátokon.

- Azt mondtam, vége. Vonulj vissza. –sziszegte a szőke. A termet elöltötte a Kyuubi gyilkos szándéka–Shukaku!

A név azonnali hatást eredményezett. Gaara arca megmerevedett, a homok pedig lassan visszahömpölygött a hátán levő lopótökbe. Lassú, darabos lépésekkel indult meg az egyik lépcső felé, meg sem várva, hogy Hayate kihirdesse a győzelmét, mivel Naruto közbe avatkozott, hogy megmentse Leet. A szőke összehúzott szemekkel figyelte az útját egészen addig, amíg a fiú meg nem állt a sokkos állapotban levő testvérei mellett.

A chakra köpenye szertefoszlott, amint a mögötte levő Gaihoz fordult, aki éppen talpra segítette Leet. Naruto közeledtére mind a ketten megálltak mozdulat közben.

- Sajnálom, hogy e miatt kiestél a versenyből Lee. –hajolt meg előtte kissé. –De ha azt a támadást véghezviszi, jó eséllyel többé lábra sem tudtál volna állni segítség nélkül.

- Megértjük Naruto. –mosolygott kissé visszafogottan Gai. –A fiatalságod tüze igazán védelmezően lobog, amiért csakis hálásak lehetünk. Kaminak hála nem lett komoly baj.

- Én is szívből köszönöm Naruto-san. –hajolt meg mélyen derékból a zöld ruhás fiú. –Hogy megmentettél.

A szőke mosolyogva nyújtott kezet, amit a bili hajú lelkesen megrázott. Visszamenve a többiek közé, a társai mind megértő mosollyal köszöntötték, Hinatától pedig kapott egy bizalmas csókot is. A közben visszatért lányok közül Ino felfújta az arcát és rögtön a szőke másik oldalára csimpaszkodott. Hinatával összekuncogtak, amikor a többiek rángatózó szemöldökkel nézték a jelenetet.

- Nagyon büszke vagyok rád Naruto! –könnyezett anime módra gondolatban Kakashi.

- Köszönöm a figyelmeztetést sensei. – sóhajtotta a szőke.

- Nincs mit Gaki. – morogta a róka és Naruto látta lelki szemei előtt, ahogy alvó pozícióba helyezkedik. –Az a kölyök rendes gyereknek tűnik. Csak ne ütött volna a senseiére.

Choji közben sajnos kikapott a hang ninjával szemben. A selejtező ezzel véget ért és a Hokage-sama gratulált az összes jelenlévőnek. Úgy határoztak, hogy a továbbjutottak csak akkor tudják meg, hogy ki ellen fognak harcolni, amikor eljön az ideje, ezzel közelebb hozva a valósághoz a harc szimuláció élményét.


Este mindenki az egyik kedvenc éttermükben gyűlt össze, hogy megünnepeljék a továbbjutókat. Sasukét Naruto kis híján a fülétől fogva kellett társaságba rángatnia, ugyanis a holló nem pusztán leszokott arról, hogy ő legyen a figyelem középpontjában, de már valósággal irritálta.

Naruto azonban nem tágított, mondván, annyi szocializálódásra van szüksége, amennyit csak kaphat, és amúgy is lesznek ott olyanok, akikkel az Uchiha mondhatni jóban van. Még Gai sensei csapata is eljött és az éjszaka folyamán a részeg Asuma sensei elkeresztelte a jelenlévőket a konohai 12-nek, amin mindenki jót vidult, ugyanakkor furcsa melegség járta át a mellkasukat az új kötelék hatására.

Az éjszaka közepe volt már, mire az Uchiha rezidencia lakói hazaindultak. Ekkor történt, hogy egy ANBU szegődött a nyomukba. Naruto biccentett a többieknek, hogy menjenek nyugodtan és megvárta, amíg az ANBU felfedi magát.

- Segíthetek valamiben Tokage-san? –kérdezte mosolyogva a szőke, amint a gyík maszkos nő leugrott mellé.

- Gratulálni szerettem volna. –mondta és a hangjában mosoly bujkált. –Bár a kapitány részéről ez igazságtalan játék.

A szőke kuncogott.

- A különleges ANBU rangom most nem számít. Nekem is végig kell mennem a lépcsőfokokon, mint az összes többi ninjának.

A nő bólintott.

- A Hokage-sama üzenetet küldött. Megtalálták Kabutot.

- Végre. –sóhajtott Naruto.

- És büszke lehet magára kapitány. –a nő most már bizonyosan mosolygott. – Ha nincs az ön figyelmeztetése, Hayate-san már nem élne. Ha jól sejtem, Neko valamikor személyesen is meg fogja hálálni ezt önnek.

- Csupa jó hírek. –nevetett a szőke. –Miért nem lehet ilyen minden napunk?  - kérdezte csak úgy magától. - Köszönöm, Tokage-san.

- Igazán nincs mit, Kitsune-san.


A második fordulót követő napon Hiruzen éppen az ádáz papírmunkával küzdött, amikor ismerős chakra lenyomatot érzett meg az ablakában. Egy mosoly görbült az arcára.

- Üdv itthon! –fordult meg, hogy szembenézzen régi tanítványával.

- Üdv sensei! –vigyorgott a Béka Bölcs. – Rég láttuk egymást.

- Bizony rég. –bólintott a Hokage. –És talán most sem látnánk egymást, ha nem lenne vészhelyzet.

- Az ostrom. –komorult el Jiraya arca. –Még mindig nehezen hiszem el, hogy Orochimaru meg akarja támadni a falut. Arról nem is beszélve, hogy egy kölyök fülelte le. Nem semmi képességei lehetnek.

- Oh, ha te azt tudnád. –kuncogott Hiruzen.

A levélben nem említette, hogy ki volt az, aki lebuktatta Orochimaru tervét. Jobban belegondolva a Sannin még csak azt sem tudja, hogy a keresztfia a legerősebb a Geninek között. Már régen akart egy kisebb fajta szívbajt okozni régi tanítványának, amiért az mindig hajtja a nőket és zavargásokat okoz a faluban. Habár ez csúnya vicc lesz, valahol egy kis hang, ami nagyon hasonlított Kushináéra azt suttogta, hogy megérdemli.

- Szívesen megismerném a kölyköt. – folytatta Jiraya, nem is sejtve az öreg gondolatait.

- Ha gondolod, akár most is találkozhatsz vele. Legjobb tudomásom szerint otthon van.

- És hol van ez az otthon? Talán meglátogatom és lenyűgözöm bölcsességemmel! –röhögött.

- Az Uchiha rezidencián.

Jiraya arcáról lefagyott a mosoly.

- Egy Uchiha. Az utolsó?

- Nem. –rázta a fejét a Hokage. –A csapattársa. De a csapat harmadik tagjával együtt a rezidencián laknak, mert a szóban forgó fiú edzi a csapattársait.

- Fennhéjázó Gaki. –húzta az orrát.

Hiruzen őszintén meg volt lepődve. Annak ellenére, hogy Jiraya egy mesteri kémhálózat feje, még egyszer sem jutott fülébe a Namikaze örökös híre, sem a Naminato cég vezetőjének leváltása. Az ilyesmit azért nehéz eltéveszteni. De a tanítványa becsületére legyen mondva, hogy ő a fenyegetésekkel foglalkozott leginkább és Orochimaru megtalálásával. A jó hírek gyakran elmennek a füle mellett.

- Elmész hozzá akkor? –kérdezte végül Hiruzen.

- Egye fene, ránézek. –vonta meg a vállát. –Majd később beszélünk sensei.

- Akkor később. –mosolygott a Hokage és visszafordult a papírmunkájához.

Csak akkor mert kuncogni, amikor Jiraya bizonyosan hallótávolságon kívülre került.


- Ne erőltesd annyira. –hasította át a levegőt a szőke hangja. –Csak ma kezdtetek hozzá. –még csak fel sem pillantott az előtte elterített lapok tengeréből. –Nem fogod rögtön az első nap hallani a csicsergést.

- Hn. –kommentálta Sasuke.

Kakashi őszintén hálás volt, amiért Naruto úgy döntött, az Uchiha hátsó kertben fognak edzeni, amíg a jutsu nem ér el egy bizonyos pusztítási oktávot. Láthatóan Sasuke ösztönösen hallgatott már a szőke szavaira, ha az a tanításával volt kapcsolatos. A szőke a hátsó teraszon ült egy alacsony, széles, C alakú asztal mögött, körülötte papírok tengere, amelyeken fuinjutsu feljegyzések voltak.

- Ideadnád nekem a kék füzetet Hime? –kérdezte halkan a szőke.

A Hyuuga örökös a szőkétől jobbra teázott és olvasott egy regényt. Alig fél órája érkezett, mert lassan rajta volt a sor, hogy Sasuke taijutsuját fejlessze, mivel Naruto az összes idejét három dolognak szentelte. A Billog kérdés megoldásának, a chakra köpeny fejlesztésének és a Gai-Lee duóval való fizikai edzéseknek.

Mellettük Sakura egy medikus könyvet olvasott, időnként átfordult a gyakorlati részéhez, majd vissza a könyvhöz. Viszonylag csend uralkodott a rezidencián, leszámítva a szőke ceruzájának sercegését és az edzés keltette hangokat. Naruto egy mosollyal nézte gyakorló csapattársait. Ezt nem cserélné semmire.


A nap gyorsan letelt. Naruto szerette az ilyen nyugodt napokat, amikor mindenki lassan, de biztosan fejlődik, de ami még fontosabb jól van, és jól érzi magát. Mire hazaért a Hiashival való három órás, majd a Fiatalság Duóval való másfél órás edzésről, a nap már lemenőben volt. Ceruzája időnként csendben sercegett a papíron. Máskor felnézett és lemenő napot bámulta.

- Vajon mit csinálnak az istennők szabad idejükben? –kérdezte félhangosan.

- Ez az istenek titka. –ásított a róka. –Honnan is tudhatnánk mi, mivel ütik el az idejüket a halhatatlanok?

- Te mivel ütöd el az idődet? –nem zavarta, hogy hangosan beszél. Érezte, hogy senki sincs körülötte.

- Én nem vagyok halhatatlan.

- Viszont egész nap be vagy oda zárva. Valamit csak kell csinálnod.

- Szemmel tartom a napodat, vagy alszom.

- Kukkoló. –kuncogott a szőke.

A róka felmordult, ám többször nem szólalt meg. Inkább úgy döntött, ő is nyugovóra tér a nappal együtt. A szőke tovább dolgozott a pecséteken, élvezve, ahogy a meleg, kései nyári szellő az arcát cirógatja. Fél óra múlva, amikor már nem látott, meggyújtott két lámpást a két oldalán levő oszlopokon. Az idő pedig csak telt.

Egyszer aztán, a nélkül, hogy megállt volna a munkában, hangosan megszólalt.

- Én nem egy húszas éveiben levő fürdőző nő vagyok Jiraya-sama. –hangja nem volt hangos, mégis messze vitte a sűrű csend. –Meddig szeretnél még az ágak közül bámulni?

A fehér hajú Sannin pár pillanat múlva az edző pályán állt, arcán komor arckifejezés. A szőke letette a ceruzát és felnézett az érkezőre. Szinte látta, ahogy a férfi hátán végigfut a hideg. Mindig ezt a reakciót kapta az apja közelebbi ismerőseitől.

- Ki vagy te? –kérdezte Jiraya komoran.

- A nevem Namikaze Uzumaki Naruto. –mutatkozott be a szőke. –Egyetlen gyermeke Namikaze Minatonak és Uzumaki Kushinának, harmadik jinchurikije a Kyuubi no Yokonak. És a keresztfiad.

- Naruto. –suttogta úgy a nevet a férfi, mintha egy álomképet szólítana meg. –Ez hogy… Mégis hogy…?

- Gyere. –állt fel a szőke, összepakolva a lapjait. –Sétáljunk egyet a faluban. Minden kérdésedre szívesen válaszolok.


Legalább három kört tettek a falu körül, mire Jiraya az összes kérdésére választ kapott. Végül a Hokage emlékműveknél kötöttek ki, a Yondaime fején.  A Sannin alaposan kifaggatta. A születése napjáról, az életéről, hogyan bántak vele, vannak-e barátai, miért lett ninja, a képességeiről. Az utóbbi témában a szőke bármennyire is szerette volna, egyelőre nem volt képes minden információt megosztani a keresztapjával. Évek tapasztalata nevelte ki belőle et a bizalmat, még az utolsó élő családtagjával szemben is.

- Most nézz rám Naruto. –sóhajtott a férfi, miközben a falut nézte. –Azért jöttem haza, hogy egy ostromban harcoljak. Erre életem talán legnagyobb kincsét találtam. –szomorú mosollyal fordul a szőke fiú felé. –Annyira sajnálom, hogy nem voltam itt.

- Bizonyosan így volt a legjobb. –válaszolta ábrándos hangon a szőke. –Az élet megtalálja a módját, hogy minden helyzetből jól hozza ki az embert. Nem kell bűntudatot érezned, amiért a dolgodat végezted. Viszont annak örülök, hogy itt vagy. –fordult felé komoly arccal. –A segítségedre van szükségem.

- Az nem kifejezés. –fújta ki keserűen a levegőt a Sannin. –Megengeded?

Naruto egy könnyed, körkörös mozdulattal lecsúsztatta a köpenyét a vállain, hogy a férfi szemügyre vehesse az Átok Billogot. Szinte hallotta, ahogy a férfi keze ökölbe szorul.

- Az a nyamvadt kígyó. –morogta. - A sensei mindenesetre a legjobbat hozta ki a helyzetből. De mégis miféle pecsétet támadott meg? –húzta fel a szemöldökét.

- Senjutsu pecsétet. –látva a férfi hitetlen arcát, folytatta. –Még az akadémia első évében elkészítettem egy pecsétet, ami összegyűjti a senjutsu chakrát a természetből és lassan adagolja az enyémbe. Az elején cseppenként csupán, a hatását nem is éreztem. Majd növeltem a dózist. Az akadémia végére már odáig fejlesztettem, hogy a pecsét összegyűjtötte a senjutsu chakrát, majd elraktározta. Amint aktiváltam, az egészet összekeverte a sajátommal, így képes voltam rögtön felölteni a Bölcs formát.

- Mindezt idézett állatok nélkül. –Naruto bólintott. –Nyolc évesen. –Újabb bólintás.

Jiraya nem tudta elhinni, hogy a kölyök ismét képes volt nőni a szemében. De végtére is a vérében volt, hiszen mind az Uzumaki klán, mind Minato pecsétmesterek voltak, legendásak méghozzá. A fiú elképesztő módon használta az örökségét.

- És most vége a pecsétnek? –kérdezte, reménykedve az ellenkezőjében.

- Ha nem változtatok rajta, akkor igen. –igazította meg a kabátját. – Viszont már megvan az elmélet, ami alapján készíteni fogok egyet magamnak és Sasukénak. Ha minden jól megy, a harmadik fordulóra készen is lesznek.

- Mik a terveid? –kérdezte a férfi helyet foglalva, alig várva, hogy hallhassa a szőke elméleteit. Naruto lótuszülésben foglalt helyet vele szemben.

- Ugyan úgy, ahogy a senjutsu pecsétet készítettem, készítek erre is egyet. Viszont az enyémhez még hozzá adom a régi pecsétem egy feljavított változatát. Az egész természetesen nagyobb lesz, de hasonlítani fog az apám munkájához. –magyarázta lelkesen. –És ha a tervem működik, akkor Orochimarunak felszolgálok még egy pofára esést, ugyanis úgy Sasuke, mint én is képesek leszünk megcsapolni az átok billogot, elkerülve a mellékhatásait.

A Sannin elvigyorodott.

- Ugye beavatsz a munkába?

- Azt hittem, már meg sem kérded.

Megjegyzés a befejezéshez:

ÉÉÉÉÉÉÉS VÉGE! Oké mindenki, kösz a hétvégét, holnap találkozunk :D Nektek is köszi, hogy elolvastátok! Szívesen fogadom a kritikát :)

Love ya!

Ayako

17. A Chunin vizsga - 4.rész - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~ 

 


 

~Konoha~ 

- Ne hagyd, hogy meginogjon! –parancsolta a Hyuuga klán feje.

- Tartsd meg felette az irányítást! Előbb uralni tanuld meg! –kiáltotta Kakashi.

- Többféle chakrátok van, használjátok minden lehetséges keverésben! –utasította Jiraya.

- Hai! –visszhangozta egyszerre a két fiú.

A Konoha 12 maradék tagja az edzőpálya szélén nézték, ahogy a két Genin megküzd a tanáraikkal. Hiashi, Kakashi, Gai és még Jiraya is úgy döntöttek, hogy az utolsó nap alkalmából mindkét fiú képességeit felmérik azzal, hogy előbb ők küzdenek meg velük, majd a végén egymásnak engedik őket.

Egy hónapja edzettek már mindketten vért izzadva és olyan eredményeket értek el, amely minden senseiüket büszkévé tette. Naruto Jiraya segítségével mindkettejük számára készített egy-egy senjutsu pecsétet, amelyet rákapcsolt az Átok Billogokra is, nem is egy, de két vésztartalékkal gyarapítva az esélyeiket.

 


 

- És ettől majd nem lesz veszélyes használni a chakráját? –kérdezte Sasuke, miközben próbálta kizárni az elméjéből, mennyire csiklandozza az ecset.

- Nem is beszélve arról, hogy megkönnyíti a senjutsu használatodat is. –magyarázta a szőke, akinek a hátán szintén egy klón dolgozott.

- Mindketten lenyűgözően teljesítettek. – dicsérte őket Jiraya.

- Kösz Ero-sennin. –vigyorgott rá Naruto, Sasuke szája sarka pedig felfele kanyarodott.

Jiraya, habár az elején nem tartotta nagy ötletnek, mikor a szőke megkérte, hogy a hollót is vegye a szárnya alá, mivel megvolt a véleménye az Uchihákról, miután párszor végignézte amint a keresztfia és az általa választott tanárok képezik a fiút rá kellett jönnie, hogy Narutonak igaza van. Sasuke Uchiha léte nem több egy családnévnél. Minden egyes chakra cseppért és tudásért vérrel és verejtékkel fizet.

A két tanítványa rettentő közel állt egymáshoz, testvérek voltak mindenben, csak vérben nem. Mindketten meg akarta felelni valakinek és le akartak győzni egy néven nem nevezett személyt. Egymást támogatták és segítették.

Amikor Hiruzen megosztotta vele az aggodalmait az Uchiha hűségét illetően, ő csak nevetve legyintett. A holló, habár kisé visszahúzódó, teljes értékű konohai ninja. Ha minden kötél szakad, akkor is azért nem állna szembe a faluval, mert tudja, hogy Naruto azt az életénél is többre becsüli. Ezért egyezett bele, hogy senjutsut tanítson neki.

A holló nagyon jó úton halad, a Bölcs Módra még legalább két hónapig nem lesz képes, de már keverni tudja a saját chakráját a természet chakrával és az érzékeit is képes élesíteni vele.

- Ez most fájni fog. –Hallotta Naruto hangját, amikor a klón aktiválta a pecsétet.

Nem bírta megállni, hogy kissé őrült módon fel ne nevessen, amikor a két fiú elkáromkodta magát.

 


 

- Teme. –sziszegte Naruto, kivédve egy jobbról érkező támadást.

Sasuke, aki a hátát a szőkéének vetette felhorkant.

- Tudom Dobe.

Egyszerre harapták meg az ujjukat, majd szemmel szinte követhetetlen sebességgel haladtak végig a kézjeleken.

- Kuchiyose no Jutsu!- üvöltötték.

 


 

- Szerződés a békákkal? –kérdezte Naruto felhúzott szemöldökkel.

- Igen! –vigyorgott Jiraya. –Tudom, hogy a róka idézett állataira hajtasz, de hidd el, nagyon jól fogsz járni kétéltű barátainkkal.

A szőke lerakta a kezében levő ecsetet és odasétált a kibontott szerződés tekercshez. A vérével írta alá, majd dedikálta. Ez után végigment a kötelező kézjeleken.

- Lássuk, mire futja. Kuchiyose no Jutsu!

Egy hatalmas füstfelhő kerekedett. Mikor végre szétnézhetett, a falut látta, méghozzá madártávlatból. Lenézve látta, hogy egy hatalmas békán áll.

- Rögtön a mélyvízbe, mi? –sóhajtotta, jobb kezével pedig a hajába túrt.

- Jiraya! –mennydörögte a hatalmas béka. –Mi a fenéért idéztél meg? Ráadásul Konohában! Hol a harc?

- Én voltam. –ugrott a szeme elé a szőke. –Most kötöttem szerződést.

- Minato? –kerekedtek el a béka szemei.

- Majdnem. A fia vagyok, Namikaze Uzumaki Naruto. Örvendek! –villantottak róka vigyorát a szőke.

- Hah! –nevetett a béka. –Az én nevem Gamabunta! Én vagyok a békák nagyfőnöke. Ne hidd, hogy ilyen könnyen meg idézhetsz engem Gaki. –gonoszul elmosolyodott. –Csak akkor hagyom érvényben a szerződést, ha sikerül egész nap a fejemen maradnod!

- Rendben! –nevetett a szőke. –Akkor kezdhetjük is!

 


 

- Mizu? –vigyorgott egy ember nagyságú béka akit Gamachironak hívtak.

Sasuke karján egy nagy, fekete kígyó tekeredett, akit Mikazukinak hívtak. Csendes lány volt és Gamachiroval jól együtt tudtak működni.

- Elterelés és elrejtés rendel. –ugrott hátra a szőke.

- Bízd csak ide! –csapta össze a tenyereit a béka.

Egy vízsugarat fújt a két fiú köré, Mikazuki pedig tűzzel azonnal chakrával tömött gőzt csinált belőle. A két Genin csak erre várt, mind a ketten elkezdték véghezvinni a saját tervüket. A gőz tovább terjedt és sűrűsödött, a két ninja pedig becserkészett egy-egy senseit, akikkel taijutsu harcokba bocsátkoztak.

Naruto Hiashi ellen támadt, aki Juukennel védekezett, majd támadott vissza. A szőke a Gaiial való edzések során elképesztő sebességre és erőre tett szert, amellyel már kezdett komoly fejtörést okozni gyakorlópartnereinek, akik nem mellesleg mind Jonin szinten voltak.

Sasuke Gaira támadt, előhozva a Sharinganját és úgy tartva a férfi mozdulataival a lépést. Sebesség szempontjából még mindig ő volt a legnagyobb hátrányban a harcolók közül, de már ő is megütötte az alacsony Jonin szintet. A zöld ruhás férfi komolyan oda kellett figyeljen arra, hogy még véletlenül se nézzen a fiú szemeibe, mert Sasuke, Narutohoz hasonlóan, kezdte összekapcsolni a senjutsu képességeit a Sharingannal, ami sokkal veszélyesebbé tette a genjutsuit.

- Teme! –hallotta hirtelen Naruto hangját. –B6-os!

Két hete fejlesztették ki a csapaton belül ezeket a parancsokat, amikor egyikük nagy bravúrra készült, hogy ne kerüljenek egymás támadásának a hatósugarába. Amikor szem előtt tarthatták egymást, kézjel verzióban is ki tudták adni a vészjelet. A B6-os azt jelentette, „el a közelemből, amennyire messzire csak tudsz!”

A hollónak volt egy olyan érzése, sejti, csapattársa melyik támadásra készül.

 


 

- A Viharisten Kelepcéje? –húzta össze a holló a szemöldökét.

Narutoval sokat szoktak teóriázni arról, hogyan keverhetnék a különböző elemű chakráikat, Sasuke esetében klónok segítségével, amikből már nyolcat létre tudott hozni biztonságosan. A szőke éppen egy nagy bravúron dolgozott.

- Pontosan! –villantotta ezer karátos rókavigyorát. – Keverek benne szél, víz és villám chakrát, mindegyikből egy-egy A rangú jutsut.

- A rangút? Egy magas S jutsut akarsz létrehozni?

- Már létrehoztam –kacsintott a szőke. –Két klónommal már meg tudjuk csinálni. Most azon dolgozom, hogy csökkentsem a klónok számát.

- Dobe, nem tudsz létrehozni egy kekkei genkait. –forgatta a szemét. –Az még neked is nagy feladat.

- Csak figyelj! - öltötte a nyelvét a szőke.

 


 

Egy chakra hullám terjedt szét a gyakorlópályán, eltűntetve a két idézett állat által készített gőzt. A négy Jonin tekintete egyszerre esett a szőkére, aki egy győztes vigyorral az arcán aktiválta a chakra köpenyét, amit a Hyuugákkal való edzéseknek hála már tíz percig tudott viselni. Naruto, összetéve maga előtt a kezeit az utolsó kézjelre, vett egy mély lélegzetet, majd halkan megszólalt.

- Raiton: A Viharisten Kelepcéje.

Az egész edzőpályán süvíteni kezdett a szél, annyira erősen, mintha orkán közeledett volna. A kavargás egyre kisebb köröket végzett, középpontjában a szőkéhez, míg a fiú az ég felé nem emelte a karjait, felirányítva a szelet a felhőkbe, amelyek már bőszen és sötéten kavarogtak felettük.

- Viccelsz ugye? –kérdezte Jiraya, miközben egy verejtékcsepp indult meg a tarkóján.

- Jutsuban sose viccel. –sóhajtotta Kakashi.

És ekkor elszabadult a Pokol. A szőke egy tomboló vihart hívott életre, ami teljesen átformálta egy széles körben az edzőterepet. Olyan villámok cikáztak, amelyek elhamvasztották a fákat, amibe belecsaptak, a szél feltépte a földet és a levegőbe repítette, közben pedig ömlött a zápor. Kakashi és Gai egy Doton jutsu alá rejtőztek, Hiashi és Jiraya pedig egy víz burok alá.

Mikor egy fél perccel később minden elcsendesült, látták, hogy a szőke a lenyugvóban levő káosz közepén térdel.

- Megcsináltam! –nevetett. –Láttad ezt Teme? Egyedül csináltam meg!

- Ne légy olyan nagyra magaddal Dobe. –hallotta meg maga mögött Gai és Kakashi a holló hangját, mindkettejük tarkójánál egy-egy kunai.

- A róka köpenyét használni csalás. –fejezte be egy másik, ugyan úgy sakkban tartva Jirayát és Hiashit.

- Nem tudsz veszíteni. –öltötte rá vigyorogva a nyelvét, amikor az eredeti feltűnt mellette.

Ezek után szembeálltak egymással és együtt fejezték be a tesztet. Mindkettejüknél volt egy csengő, amit a másiknak meg kellett szereznie. Leginkább csak Sasuke támadt, míg Naruto csak védekezett, felhasználva kawamirit, klónokat és minden egyebet, ami csak szerepelt az arzenáljában.

- Suiton: Vízostor! –kiáltotta egy Naruto klón és máris megfuttatta vele az Uchihát.

- Katon: Pusztító tűzgolyó! –vágott vissza.

- Doton: Masszív földfal!

- Raiton: Villámsárkány!

Ez ellen viszont már Narutonak kellett futnia, mert egy A osztályú jutsu volt. A nézők nem tudtak nem megadóan felsóhajtani, amikor látták a szőke vigyorát. Baromira jól szórakozik. Sasuke állandó félmosolya is hasonló kedvről árulkodott.

- Katon: Magasztos Pusztító!

- Suiton: Vízsárkány! –kiáltotta Naruto és gyorsan befejezte a kézjeleket. Miután párszor összecsaptak a keletkezett gőzben, a holló arcába vigyorgott. - Meg akarsz ölni Teme?

- Akkora szerencsém nehezen lesz. –vágott vissza a holló.

- Lássuk, hogy bírod egy szinttel feljebb. –nyújtotta a nyelvét.

A nyakán levő Átok Billog felizzott, majd újra sötétté vált. Ezzel szemben a körülötte levő pecsét, amely össze volt kötve a senjutsu pecséttel továbbra is aktív maradt, kiszipolyozva a Billog erejét. Sasuke ugyan ezt tette.

 


 

Sasuke már egy ideje nézegette a tükörben a pecsétet, amit Naruto felrakott rá. Leginkább csak azt figyelte, amely körbe fogta az Átok Billogot. Két vékony kör, alig egy marék jellel és olyan erőt képes kiszívni belőle, amely elég egy tucat B rangú jutsura.

- Mit szólsz? –kérdezte az ajtófélfának dőlve Naruto. Egy fekete kimonót viselt, hajában víz csillogott.

- Hn.

- Elhalmozol dicséretekkel. –kuncogott.

- Biztos, hogy működik? –kérdezte óvatosan a holló.

Nem szeretett volna még egy olyan kirohanást, mint a Halál Erdejében. Gyűlölte, hogy akkor hagyta, hogy egy pillanatra elvarázsolja a könnyű hatalom lehetősége.

- A szavamat adom. –mosolygott Naruto. –De ha gondolod, kipróbálom előtted. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó ecsetvonásig ugyan azok.

- Hn.

A szőke lelökte a hátáról a kimonót és megfordult. Mivel még mindig magasabb volt egy kicsit sötét hajú csapattársánál, letérdelt, hogy Sasuke jól láthassa, hogyan működik a pecsét. Megnyitotta a chakra folyamot a saját chakrája és a Billog között, amely e miatt tűz színűvé változott. Ez után pár pillanatra el is halványult, majd aktiválódott a felülíró pecsét.

- Látod? –nézett hátra bíztatóan a szőke. –Nem lehet semmi gond.

Sasuke még vonakodott egy fél percet, mire kipróbálta. Még emlékezett a suttogásra a fülében. Emlékezett a csábításra, ami kis híján az eszét vesztette. De aztán eszébe jutott az is, hogy akkor Narutonak sikerült kizökkentenie. Ha valami balul sül el, a szőke biztosan képes lesz kezelni a helyzetet.

Ezért hát sóhajtott egyet és megpróbálta.

 


 

Sebességük megnőtt, a stílusuk vadabbá vált. A chakrájukat a fegyvereikbe vezették, vagy éppen belőle készítettek távolsági fegyvereket és kenjutsuval támadtak a másikra. Mintha táncoltak volna egymás körül. Az Uchiha kezdett hátrányba szorulni. A kenjutsu volt az egyik, amiben még nem tudta felvenni a versenyt a szőkével.

Egy pillanatban szétváltak és középtávolsági jutsukra váltottak. A négy szélen álló edző előtt nem volt kérdés, hogy a szőke mind gyakorlottság, mind képességek terén túlhaladja csapattársát, ám a hollónál maga a fejlődés volt a lenyűgöző, nem az ereje.

Főleg úgy, hogy maga Naruto is napról napra erősebb lett. Ez a harc kettejük között egyike volt azon kevés alkalmaknak, amikor a szőke nem fogta vissza magát. Általában mindig éppen annyit ad bele, amennyivel a Sasuke szintje felé kerülhet, de nem többet. Ezzel több célja is van, de a legfontosabb az, hogy folyamatosan húzza maga utána a hollót. Az Uchiha így észre sem veszi, micsoda iramban fejlődik, csak később van lehetősége rájönni, hogy mennyire megerősödött.

Percekkel később Naruto összetette maga előtt a kezeit.

- Mehet még eggyel feljebb?

- Hn.

Kikapcsolták az Átok Billogokat és átváltottak senjutsura és doujutsura. Naruto nemrég felfedte a Ryugokugant az edzői és a Konoha 12 többi tagja előtt, kifejezve a beléjük vetett bizalmát. Az óta nem sikerült tovább fejlesztenie, viszont az eddigi képességeit már tökéletesen képes volt használni.

A Ryugokugan méltó ellenfele volt a Sharingannak. Előbbi Naruto számára lelassította az időt, utóbbi lehetővé tette Sasukénak, hogy még így is képes legyen szemmel követni csapattársát. A holló szimpla senjutsuja természetesen nem ért fel a szőke által használt Bölcs Módhoz, viszont sikeresen minimalizálta az elszenvedett károkat.

Mivel Sasuke senjutsu tartalékai csak hét percig tartottak, az utolsó két percben Naruto elvigyorodott.

- Most mindenedet add bele Teme!

- Nehogy megbánd még ezt Dobe!

Minden tartalékukat aktiválva estek egymásnak. Itt már nem voltak olyan finomkodások, hogy a halálos támadásokat nem vágták egymás fejéhez, ami csak volt a repertoárjukban, azt a következő két perc alatt elsütötték, újabb terra formálást végezve a szerencsétlenül járt edzőpályán.

A két perc leteltével, Jiraya megfújta a sípot. Naruto éppen abban a pillanatban érkezett meg Hiraishinnel a holló mögé és a nyakához illesztette az említett pecsétet hordozó kunait.

- Ez lenyűgöző volt! –rohantak oda a többiek.

Hinata és Ino Naruto nyakába vetette magát és ez úttal még Sakura sem fogta magát vissza Sasuke esetében. A holló már nem is annyira bánta a dolgot.

- Mindketten lenyűgöző teljesítményt nyújtottatok. –dicsérte őket Kakashi.

- Ez ám a fiatalság tüze fiúk! –állt be Gai és Lee egyszerre a jó fiú pózba.

- És micsoda kilátás. –vigyorgott Jiraya, amiért mindenki csúnyán nézett rá. A Sannin kicsit sem bánta. Megérte.

- Mi akkor megtesszük a jelentésünket a Hokage-samanak. –fonta össze maga előtt a kezeit Hiashi. –Pihenjétek ki magatokat a holnapi döntőig.

- Hálásan köszönjük a segítséget! –hajolt meg mind a két fiú, és még Sasuke is tejesen végigmondta.

 


 

A Tanács percekig csendben ült és csak nézték a hatalmas gömböt, amiben nemrég még a két Genin harca volt közvetítve. Főleg a shinobi tanács volt megelégedve, illetve a vének. A civil tanács egyrészt örült az Uchiha sikerének, másrészt komolyan aggódtak Naruto erejét illetően.

- Jiraya. –szólalt meg a Hokage.

Az árnyak közül előlépett a Sannin, nyomában Hiashival, aki csendben helyet foglalt a shinobi tanács tagjai között. Tsume egy félmosolyt küldött felé.

- Nem vagy annyira berozsdásodva, mint gondoltam.

- Egyáltalán nem vagyok berozsdásodva. –szólalt meg tökéletesen nyugodt hangon a férfi.

- Mond, mit gondolsz az erejüket illetően? –kérdezte a falu vezetője régi tanítványát.

- Amint azt mindenki láthatta, esetükben már közel sem beszélhetünk Genin szintről. –most az egyszer komolyan beszélt. –Nem túlzok, ha azt mondom, ők a falu legerősebb Genin rangú ninjái.

Ezzel senki sem vitatkozott.

- A harmadik forduló után mindketten automatikusan Chunin rangot kapnak. –bólintott a Hokage.

- Javaslom Namikaze Uzumaki Naruto Joninná való kinevezését. –szólalt fel Danzo.

Felvetését éles suttogás követte a civil tanács részéről. A klán vezetők hallgattak. Nem is vártak kevesebbet. Danzo minél előbb a tanácsban akarja tudni a szőkét, mert az azt jelenti, hogy két klán vezetőjévé válik és részt kell vennie a K.R.P.-ben. Tekintetbe véve, hogy Naruto már vezetett ANBU csapatot és helyt is állt a feladatban, a döntés nem lett volna elsietett. Habár az a csapat halott ANBU csúnyán mutatott a statisztikái között, az adatokból tisztán látszott, hogy a lehető legjobban állt helyt egy lehetetlen helyzetben.

Jiraya csak fintorgott. Rögtön láncolnák is a faluhoz. Pedig arra számított, hogy lehetőség fényében mind a két fiút magával viszi pár évig edzeni. Ha Narutot klán vezetőnek nevezik ki, akkor ennek jó eséllyel lőttek.

- Mindannyian láttuk, mire képes. –folytatta a tanácsos, amikor nem érkeztek konkrét tiltakozások. –Az ereje nyílván valóan magas Jonin szinten van. A statisztikái valósággal legendásak. Képes gond nélkül használni a róka erejét, senjutsut, mestere a fuinjutsunak és még egy doujutsuval is rendelkezik. E mellett mindannyian tudjuk, hogy képes hideg fejjel gondolkodni. Ráadásul kérdés nélkül hűséges a faluhoz. Megvan benne minden, ami egy vezető számára szükséges.

Továbbra is csend követte a szavait. Mindenki fejében gondolatok kavarogtak. A Hokage törte meg a csendet.

- Ki támogatja Namikaze Uzumaki Naruto Joninná való kinevezését?

Lassan kezek emelkedtek a magasba. Az egész shinobi tanács és a három vén. A civil tanács, bár nem értett egyet, nem mert hangot emelni a szőke ellen, aki ezek után velük együtt fog ülni a tanácsban, hála a szavazás eredményének. A Hokage felsóhajtott.

- Akkor eldőlt. Namikaze Uzumaki Naruto a Chunin vizsgák végeztével Joninná és két klán fejévé, név szerint a Namikaze és az Uzumaki klánok, lesz kinevezve.

- És mi lesz Uchiha-samaval? –kérdezte Mebuki. –Ő is kiváló eredményeket mutatott.

- Viszont még nem volt élesben tesztelve. –vetette közben Shikaku. –Nem tudjuk, hogy állja meg a helyét vezetőként. A képességei ugyan megvannak hozzá, bár én még mindig magas Chunin rangba illeszteném, semmint alacsony Joninba. Chuninként lehetősége lesz a saját csapatai vezetésére, ahol majd felmérjük, hogy alkalmas-e arra, hogy rangot lépjen és klán fővé lépjen elő.

- Rendben van. –zárta le a témát a Hokage, aki közben kikészítette a két fiú kinevezési papírját és átadta őket Danzonak, hogy biztos helyen legyen. –Akkor a következő témánk. A holnapi nap.

 


 

Az ünneplő asztalnál azonnal síri csend támadt, amint egy velük egy idős fiú megállt az asztal mellett. Mindenki egy szemként nézett rá, de ő csak egy valakire figyelt. Naruto a lehető legmelegebb mosolyával ajándékozta meg.

- Már vártam, hogy megkeress. –szólalt meg és egy gyors csókot lehelve Hinata arcára, félreállt az asztaltól. –Gyere, menjünk egy csendesebb helyre.

- Dobe. –szólalt fel hirtelen a holló, tekintete cikázott a szőke és a vörös között.

- Semmi baj Teme. –villantott egy róka mosolyt csapattársa felé. –Csak beszélgetni fogunk, ugye, Gaara?

A kérdezett nem szólt semmit, csak csendben elindult a kijárat felé. Naruto biztos lábbal követte, míg el nem értek egy csendes terepet. Egy edzőpályát a falu északi részében.

- Hogy csináltad? –kérdezte végül a vörös.

- Pontosan mit? –kérdezett vissza Naruto.

- Hogyan tudtad lenyugtatni? –fordult szembe vele. –Az óta egyszer sem szólt hozzám. Mintha itt sem lenne. Még aludni is enged.

A szőke felsóhajtott.

- Már nyílván rájöttél, hogy én is jinchuriki vagyok. –a vörös nagyon aprót biccentett. –Az én testembe van elzárva a Kyuubi no Yoko, a Démonok Királya. Shukaku azért hátrált meg, mert nem én utasítottam rá, hanem a Kyuubi. –szándékosan nem használta a nevét a róka engedélye nélkül.

- Akkor… Ha hazamegyek, újra elő fog törni.

A szőke hallgatott. Ez bőven elég megerősítés volt.

- Téged hogy nem kerget az őrületbe? –kérdezte kissé kétségbeesetten. –A legerősebb bestiát hordozni.

- Egyszerű. –mosolygott rá a szőke. –Én és a sensei jóban vagyunk.

- Sensei? –pislogott.

- Igen. Nekünk jinchurikiknek van egy másik feladatunk is. A farkas démonok magányos lények Gaara. Nyitnunk kell feléjük. Ha velünk, a tárolóikkal nem lehetnek jóban, akkor örök magányra vannak ítélve. Senki nem érdemel örök magányt. Ezt mindketten nagyon jól tudjuk.

A vörös hajú lassan bólintott, visszaemlékezve az életére.

- Lassú és nehéz művelet lesz. Őszintének kell lenned vele. Hidd el nekem, meg lehet csinálni.

A vörös többet nem mondott semmit. Egy idő után sarkon fordult és elsétált.

- Szerinted beválik?

- Amekkora éretlen gyerek az a mosómedve? –vihogott a róka. –Pár év és úgy kapja be a horgot, mint egy hal.

 


 

Naruto az utcán sétált a bár irányába, amikor Hiashival és Hinatával találkozott.

- Naruto! –mosolygott a lány. –Pont téged kerestünk.

- Engem? –pislogott.

- Igen. –bólintott a klánfő. –Szeretném, ha velünk vacsoráznál.

A hangjából nyílván való volt, hogy Narutonak ez esti programleszögezés volt, és nem ajánlat, nem számított az a tény, hogy egy étteremből tartottak hazafelé. A szőke shinobi megköszönte és elfogadta az ajánlatot. Az út a Hyuuga rezidenciáig hosszú volt és csendes.

Már felszolgált vacsora várta őket, az asztalnál pedig a családfő kisebbik leánya, Hanabi evett, vele szemben pedig Neji, aki már korábban eljött az ünnepségről. Naruto hallotta Hinatától, hogy a fiú valóban megváltozott, de egyelőre szkeptikus volt a nagy pártfordulást illetően. Azt viszont szórakoztatónak találta, milyen leplezetlen csodálattal fogadja a kisebbik hercegnő a nővérét.

- Kérlek, foglalj helyet. –gesztikulált a balja felé a családfő.

- Köszönöm.

Csendben és feszült hangulatban ettek. Hinata egy igazi hercegnő tartásával viselkedett a családja körében, bár ez inkább volt az apja miatt, mint például a húga miatt. Naruto azt a részt várta, amikor Hiashi beavatja abba, tulajdonképpen mit is keres a Hyuuga rezidencián este fél kilenckor.

Amikor befejezték az evést, Hanabi elméletileg el kellett volna menjen lefeküdni, de ő mindenképpen tudni akarta, mit keres a „szőke szépfiú” ismét a házban, ez úttal ilyen kései órában. Szegény Neji valószínűleg iszkolt volna, de Hiashi nem bocsájtotta útjára.

- A Hokage-sama megengedte, hogy én közöljek veled egy hírt. –szólalt meg Hiashi, mikor már a szakénál tartottak.

A komoly hang hallatára Hinata úgy döntött, csak elviszi Hanabit lefeküdni. Nincs apelláta.

- Hírt? –kérdezte meglepetten.

- Danzo-sama javaslatára a holnapi Chunin vizsgák után Joninná leszel kinevezve.

Neji, aki szerencsétlenségére ivott, félrenyerte az égető folyadékot ezért percekig köhögött és fuldoklott. Naruto azonban ezt alig hallotta meg. Joninná? És miért Hiashi közli ezt vele? Az egyetlen értelmes oka a helyzetnek az lehet, hogy…

- Nyílván tudod, hogy ezzel mindkét klánod fejévé leszel kinevezve.

A szőke bólintott.

- Ez azt is jelenti, hogy részt kell venned a Klán Reprodukciós Programban, ha tizennyolc éves korodig nem találsz magadnak klánonként három, az az összesen hat feleséget.

Újabb bólintás. Neji arcán látszott, hogy szívesebben lenne a Harmadik Nagy Shinobi Háború közepén Iwa oldalán a Kirii Senko ellen, mintsem ebben a szobában.

- Éppen ezért szeretnélek megkérni, hogy Hinatát válaszd fő feleségednek.

Naruto pislogott. Majd pislogott újra. Aztán lassan leülepedett a fejében, amit Hiashi mondott. Nem neki kellett megkérnie a férfit, hogy adja hozzá a lányát. Nem. Hiashi tett neki házassági ajánlatot. Egy pillanatra nem tudta eldönteni, hogy most a férfi arra játszik, hogy a lányát három klán fejévé tegye, plusz az ország egyik leggazdagabb asszonyává, vagy észrevette a kettejük között levő kapcsolatot.

Hiashi elmosolyodott, szinte leolvasva Naruto gondolatait az arcáról.

- Az utóbbi. –csak ennyit mondott végül.

Narutonak csak ennyi kellett, úgy fordult, hogy szembe legyen a férfival, két kezét a padlóra tette és olyan mélyen meghajolt, hogy a homloka kis híján a padlót érte.

- Megtisztel Hiashi-sama!

- Azt hiszem, ezek után apának kell majd szólítanod.

- Igenis apa!

Hinata mosolyogva nézte végig a jelenetet az ajtóból. Neji elájult.

 


 

Másnap a Chunin vizsga harmadik fordulója előtt Naruto úgy készült, hogy háborúba megy. A legtöbb fegyverét elérhető helyzetbe helyezte és a pólóját lecserélte egy, a kabátjához hasonló anyagból készült hálós ingre. Jirayával a tegnap éjjel átnéztek minden tervet, felkészülve a lehető legtöbb eshetőségre.

A Kabutoból kicsikart információ alapján egész Suna benne volt a támadásban. Orochimaru megölte a Kazekagét és átvette helyét. A terv egyik kulcspontja Gaara volt. A shinobi tanács úgy határozott, hogy a Kazekage gyermekit Narutora bízza. Az előre megbundázott sorsolás alapján a szőke javaslatára, Temarit Hinatára bízták, hogy kiüsse, Kabutot Sasukéra és végül Gaarat Narutora.

A feladatuk az volt, hogy győzzék le az ellenfeleiket lehetőleg sérülések osztásával, hogy a gyengélkedőben azonnal őrizetbe vehessék őket. Naruto ezek után a már előre elhelyezett több száz Hiraishin pecsét és chakra köpeny segítségével annyi ellenséget fog kiiktatni, amennyit fizikailag képes. Jiraya és Naruto elhelyeztek három idéző pecsétet az ellenség tervének kulcspontjaira és alá temettek egy-egy Hiraishin kunait, hogy a szőke majd megidézhesse a három Béka Vezetőt.

- Szóval ma hadba megyünk. –dőlt a falnak Sasuke. Vele szemben Sakura kissé sápadt volt, de elhatározott.

- Igen. –biccentett a szőke. –Sakura, te egyenesen menj a kórházba. Medikusként fogsz segédkezni a beérkező sérülteknél.

A lány bólintott. Sem a holló, sem ő nem tudták, hogy a szőke a saját parancsát mondja-e vagy a Hokage szólal meg rajta keresztül, de ez a legkevésbé sem érdekelte őket. Megszokták már, hogy a nehezebb küldetések alatt Naruto irányít.

- Sasuke, a Konoha 12 többi tagját fogod vezetni. A ti feladatotok lesz a civilek biztonságba juttatása. Amint ezzel kész vagytok, csatlakozzatok a legközelebbi csatához.

Az Uchiha is bólintott.

- Te mit fogsz csinálni Naruto? –kérdezte halkan Sakura.

- A tegnapi nap folyamán az ANBU elhelyezte a Hiraishin pecsétjeimet a falu összes fontosabb pontján és a főbb utcákon. A feladatom ugyan az, ami az apámé volt háború idején. –a tekintete olvashatatlan volt, amikor feléjük fordult. –Annyit, amennyi lehet, és a lehető leggyorsabban.

A csapattársai mélyen együtt éreztek. Az is lehet, hogy a nap végére a szőke fogja vezetni a listát, amelyet a legtöbbet gyilkolókból állítanak össze. Egyikük sem cserélt volna vele szívesen.

Megjegyzés a befejezéshez:

Gyerekek, ez volt az utolsó békés fejezetünk T.T Olyan gyorsan megértek a szenvedésre! Mama's so proud ><

Köszönöm azoknak, akik olvasták! Ne féljetek kifejezni véleményeteket egy kritikában! :D

Love ya all!

Ayako

18. A Chunin vizsga - 5.rész - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~ 


~Konoha~

A nyolc versenyző egyenes tartással állt az aréna közepén, a tömeg pedig őrjöngött körülöttük. Hayate, aki a selejtező óta először találkozott a szőkével, még a felállás előtt erősen kezet szorított vele, amiért a fiú közbenjárása megmentette az életét. Ekkor kezdett pörögni a hatalmas kijelző. Naruto csak a színészkedés kedvéért figyelte, hiszen úgyis tudta, hogy kik az első küzdő felek.

- Az első mérkőzés Sabaku no Temari és Hyuuga Hinata között fog zajlani.

Mindenki más Shunshin jutsu segítségével eltűnt az arénából. A szurkolók között Naruto és Hiashi egymás mellett álltak. A szőke könnyedén támaszkodott a korlátra, de a férfi látta, hogy abszolút harcra kész állapotban van.

Odalent Hinata olvashatatlan arccal állt a Kazekage lánya előtt.

- Nem szeretnél hazaszaladni apucihoz? –kérdezte vigyorogva Temari.

- Nem. És te?

- Mindkét fél készen áll? –bólintásokat kapott válaszként. –Akkor Hajime!

A Hyuuga örökös kezdte a támadást, mivel tudta, hogy Temari nagy távolság specialista. Úgy tűnt, aki Narutoval edzett, egytől egyig jelentős sebességre tett szert. A szőke kunoichi mire észbe kapott, a Hyuuga hatáskörében állt.

Hinata két ökle körül egy-egy lila színű, tüzes sárkányfej jelent meg és úgy esett az ellenfelének. Temarinak gyakorlatilag esélye sem volt a felturbózott Juuken Divinációs Mező ellen. Amire elértek a harminckét pontot, nem is volt szükséges tovább mennie, mert a lány eszméletét vesztette.

- A győztes Hyuuga Hinata!

A nézőtéren mindenki döbbenten eresztette ki a bent rekedt levegőt. A Hyuuga örökös egyértelműen nem az a kunoichi volt, akit előnyös lenne felhergelni. Mindenkiben szimpátia ébredt a leendő férje iránt. Hiashinak igazi, büszke mosoly volt az arcán.

- Hinata-hime megbecsült feleség lesz, akitől semmi sem lesz megtagadva! –jelentette ki a mellette levő szőke.

A Hyuuga klán feje felkuncogott.

- Helyes.


Sasuke megropogtatta kissé a vállait, amíg kivárta, hogy ellenfele végre méltóztasson lejönni a nézőtérről. Naruto azt kérte tőle, a lehető leggyorsabban fejezze be a harcot, ezzel is rombolva az ellenség morálját. Neki nem kellett kétszer mondani. A bábos gyerek kifekszik, mielőtt végiggondolhatná, hogy mi a terve.

Kankuro megérkeztével Hayate megszólalt.

- A második mérkőzés Sabaku no Kankuro és Uchiha Sasuke között fog zajlani. Mindkét versenyző készen áll? –bólintottak. –Akkor hajime!

Sasuke Hinatához hasonlóan lehengerlő sebességgel nyitott. Mellkason rúgta a bábmestert, majd kétszer arcon öklözte. Egy pördülettel állon vágta, így a fiú felfelé repült. Egy kis senjutsu segítségével érezte, hogy csak egy bábbal harcol, így minden gondolkozás nélkül átdöfött rajta egy Chidorit. A fatákolmány darabokra robbant.

Kankuro kénytelen volt előjönni. A holló kapott az alkalmon és az igazi fiút is csúnyán laposra verte. Ha a nézők azt hitték, Hinata gyors volt, Sasukét szinte nem is látták. És ő még mindig lassabb volt, mint Naruto. Az Uchiha végül egy Magasztos Pusztítóval fejezte be a harcot, teljesen harcképtelenné téve ellenfelét.

- A győztes Sasuke Uchiha!

A tömeg őrjöngött. Őt azonban nem érdekelte, elnézte, amint Kankurot elvitte a medikusoknak öltözött ANBU. Ahogy eltűntek szem elől, Shunshin segítségével a már előre megbeszélt helyére ment. A követező meccs volt az ostrom katalizátora.

- A harmadik mérkőzés Sabaku no Gaara és Namikaze Uzumaki Naruto közt zajlik! –jelentette be Hayate. –Mindkét versenyző készen áll? Akkor hajime!

Naruto elugrott a felé tartó homok elől és közben végigsuhant egy tucat kézjelen. Egy S osztályú, víz típusú jutsuval kezdett, amihez a vizet az alattuk levő víztározóból húzta fel.

- Suiton: A tenger áradása!

Annyi víz terítette be az arénát, hogy három méterre emelkedett a föld felé, ezzel elvágva Gaarat a földtől, így a homokjának utánpótlásától. Szinte érezte, ahogy Orochimaru a nézőtéren nyálaz az erejére. Ezt azonban kizárta a fejéből és további víz jutsukkal támadta a másik jinchurikit.

- Suiton: vízostor!

Mikor ez nem vált be, taktikát váltott.

- Suiton: Vízbörtön!

Gaara még éppen idejében burkolta be magát egy homokgömbbe, mielőtt a víz jutsu megfullasztotta volna. Naruto még mindig nem végzett.

- Ilyen könnyen nem bújsz el előlem.

Egy klónja Rasengannal támadott a homokpajzsra, ami a víztől már amúgy is le volt gyengülve. A támadás szétrobbantotta a pajzsot és mellkason találta a másik Jinchurikit, aki elvesztette az eszméletét. A klón ez alatt észrevétlenül a mellkasára helyezett egy chakra blokkoló és egy Hiraishin pecsétet, ha mégis gond támadna.

A konohaiak nem győztek csodálkozni. A három Genin úgy semmisítette meg az ellenfelét, hogy azoknak még csak esélyük sem volt visszatámadni. A támadás azonban elkezdődött. Genjutsu borult a civilekre, a Kagék székhelyét pedig egy robbanás rázta meg. Naruto, aki addig nem tágított, amíg a Hokage-sama el nem vette az egyik kunaiát, csak remélni tudta, hogy nem lesz szüksége rá.

Ő maga összenézett Jirayával, aki bólintott. A szőke eltűnt egy sárga villanásban. Egyesével aktiválta az idéző pecséteket, közben a három falu ninjái egymásnak estek. A falakon kívül négy robbanás hallatszott, ami jelezte, hogy a szőke pecsétmódosítása hibátlan siker volt. Ez után vett egy mély levegőt, előhúzta Kuroi Senbonzakurát és amennyire csak lehetett kikapcsolta az érzéseit.

- Mindent bele Gaki.

- Akkor hadd szóljon.

 


Sasuke minden figyelmét a saját harcainak szentelte. Az ellenségei, akikkel szembe került, vagy fel sem ismerték, mielőtt meghaltak, vagy felismerték és megrendültek a látványától. Voltak olyanok is, főleg a Joninok, akik komoly fejfájást okoztak neki, ám a Konoha 12vel a sarkában senki nem jelentett hosszasan fejtörést.

A civileket viszonylag gyorsan biztonságba kísérték, ahol átadták őket egy újabb csapatnak, akik a védelmükre voltak kijelölve. Visszamenve a csatatérre tíz perc után már csúnyán kezdett izzadni. Az éles harc sokkal megterhelőbb volt, arról nem is beszélve, hogy folyamatosan ölnie kellett.

Egy dolog azonban mégis jobban megrázta, mint a többi. Egy pillanatban elszakadt a többiektől és hat ninja kerítette körbe, akik közül négy Jonin volt. Készen állt a harcra, egy pillanatra még arra is, hogy talán ott hal meg. Aztán egy sárga villanást látott és másodpercek múlva az összes ellensége holtan esett össze. Egy pillanatra látta, ahogy Naruto megáll, nem messze tőle és rá néz a válla felett.

Majd szó nélkül tovatűnt egy újabb villanásban.


Orochimaru csak vigyorogni tudott, miután a Négy Hang Ninja felhúzta köréjük az akadályt. A Hokage és ő már percek óta küzdöttek, ám a Sannin szívesebben szentelte volt a figyelmét vagy egy bizonyos szőkének vagy egy másik hollónak. Viszont ezzel is meg kellett lennie. Sőt, azt is tudta, hogyan üthet két legyet egy csapásra.

Számított arra, hogy a szőke majd ad egy Hiraishin pecsétet a régi senseiének, ezért megváltoztatták az akadályt. Be tud majd jönni. Kimenni nem annyira.

- Azt hiszem itt az ideje a tét növelésének. –vigyorgott.

Előtte a földből három koporsó emelkedett ki, „Első”, „Második” és „Negyedik” feliratokkal. Hiruzen, aki felismerte a jutsut egy pillanatra jeges félelmet érzett szétterjedni az ereiben. Amit nem tudott, hogy ezt a nála levő pecsét felfogta és tovább küldte Narutonak. A szőke a következő pillanatban előtte állt, harcra kész állásban.

- Ne…

Hiruzen szíve összeszorult a fiú elcsukló hangjára. Ez elég volt ahhoz, hogy tudja, a fiú felismerte a jutsut és azt, ami következik. Hálát adott Kaminak, amiért most az egyszer nem látta az arcát. Aztán legnagyobb meglepetésére a fiú a Sanninra kiáltott.

- Ez lehetetlen! Az apámat nem lehettél képes visszahozni!

- Tegyünk egy próbát, mit szólsz? –vigyorgott a férfi.

A három koporsó lassan kinyílt és három férfi lépett elő belőlük. Meglepetten nyitották ki a szemüket és néztek egymásra.

- Ezt mégis… - lehelte Minato a kezeire nézve.

- Ki hozott vissza minket? –dörrent Tobirama öblös hangja.

- Most bánod ugye, hogy megcsináltad ezt a jutsut? –fogta a fejét Hashirama.

Tekintetük ekkor esett a két előttük álló döbbent alakra. Minato hunyorgott egy percre, majd az arcára hirtelen terror költözött.

- Oh, csak ezt ne!

- Hagyjuk a bálcsevejt uraim. –nevetette a kígyó. –Munkára.

Az előző Hokagék teste akaratuk ellenére mozdult. Naruto szíve kihagyott egy ütemet, amikor kénytelen volt összeakasztani a fegyverét az apjáéval.

- Apa. –suttogta.

- Fiam. Sajnálom. Nem tudom irányítani a testem.

Naruto tekintete elhidegült.

- Ezen változtatni fogunk.

Az összes jelenlevő döbbenten nézett rá, amikor hatalmas mennyiségű chakra robbant ki a testéből. Hiruzen elképedve nézte az előtte álló fiút, aki a róka arany köpenyét viselte.

- A Kyuubi jinchurikije. –állapította meg Tobirama.

- A fiad? –kérdezte sajnálkozón a Shodaime Minatot, mikor látta a hasonlóságot. Minato csak bólintani tudott.

A fiatalabb szőke előrántott két Hiraishin kunait és elhajított egyet-egyet az első két Hokage felé.

- Szóródj Kuroi Senbonzakura! –parancsolta a kardnak, ami szinte szirmokra robbant a hátán.

A szirmok egy része gyors forgású örvényt képezett a még élő Hokage körül, Naruto maga pedig az ellenségeinek támadt. Egyszerre használta az összes elérhető képességét, élen egy Rasenshurikennel, amit egyenesen a csoport közepébe hajított. Orochimaru azonban már ismerte ezt a jutsut és mentálisan mindenkit elparancsolt a közeléből.

Hashiramát küldte a fiú ellen, hogy a Mokuton stílusával elfojtsa a Kyuubi chakráját, ám Naruto meglépett a Hiraishin segítségével csak azért, hogy a következő pillanatban ő és az apja újra összeakasszák a fegyvereiket. Mivel mind a ketten ugyan azt a taijutsu stílust használták, Naruto hátrányban volt a Yondaiméval szemben, így nem is húzta a harcot, igyekezett meglépni a férfi elől, hogy hátba támadhassa a Nidaimét egy A rangú jutsuval.

A kagék ösztönei és képességei ellen viszont túlságosan is kevés volt. Bármennyire próbálkozott, előbb utóbb belekeveredett a Shodaime egyik fa börtönébe, ami lassan elfojtotta a chakra köpenyét, megfosztva az így kapott képességeitől.

- Még nem végeztem. –sziszegte és létrehozott három klónt, akik szétugrottak, majd egyesével végigrohantak a kézjeleken. Mind a hárman egy különböző stílust használtak, így a központi Naruto mondta a jutsu nevét. –Raiton: Viharisten Kelepcéje.

A jelen lévők ámulattal nézték, ahogy a szőke valóságos természeti katasztrófát ébreszt az akadály belsejében. Természetesen ez sem bizonyult elégnek a legyőzésükre, de elég időt hagyott a szőkének, hogy a három klón Hiraishinnel Orochimaru közelébe kerüljön és egy kombóval támadjanak rá, amit a kígyó ámulatában kis híján elfelejtett kivédeni.

- Kíváncsi vagyok, ezek után létezhet-e meglepetés, amit okozhatsz. –kuncogott a Sannin, ahogy hatástalanította a klónokat.

A Sandaime segített a fiúnak kiszabadulni a fa börtönből. Naruto körül azonnal fellobbant az arany chakra, de az ellensége már számított erre.

- Többször nem!

Minato teste önkéntelenül mozdult, amiért legszívesebben a fogát csikorgatta, hisz többre nem volt képes. Valakinek ilyen szinten a szolgája lenni rettentően megalázó volt, arról még nem is beszélve, hogy az illető a saját fia ellen kényszerítette. A pillanat töredéke alatt Naruto mögé került, kezeit átvette a karjai alatt és összefonta a nyakán, nem pusztán csapdába ejtve, de meggátolva a kézjelekben is.

Hashirama azonnal húzott köréjük egy fából készült ketrecet, ami meggátolta a Kyuubi chakráját.

- Franc essen a kígyóba. –sziszegte a szőke.

- Orochimaru! –hallottak meg egy újabb hangot.

Szembe velük Jiraya állt az akadály szélénél és egymás után vágott hozzá egy-egy Rasengant, ám az kitartott. Naruto látta, hogy a távolban Sasuke is az egyik tetőn landol. Ahogy körülötte többen összegyűltek, a szőke megértette, hogy a kintiek már győzelmet arattak. Viszont ha a kintiek minden erejükkel támadják ezt az akadályt, akkor sem tudják feltörni. Legfeljebb belülről.

A Sandaime egyik idézett állata szétverte a ketrecet és kiszabadította a fiatalabb szőkét az apja önkéntelen szorításából, ugyan is Orochimaru figyelmét elterelte Jiraya, így Minato nem kapott parancsot, aminek engedelmeskedjen. Naruto ezt a lehetőséget nem hagyta elúszni, azonnal Bölcs Módba lépett, hogy ez úttal a Shodaime se akadályozhassa meg és egy akkora Rasenshurikent készített, amekkorát még soha.

Egy lendítéssel az akadálynak vágta, amely hatalmasat reccsent, az egész tető beleremegett. Ám amint a keletkezett törmelék leülepedett, Naruto csalódottan látta, hogy az akadály kitartott. Ekkor már Sasuke is a Béka Bölcs mellett állt és csatlakozott hozzá az áttörési kísérletben.

Naruto menekülésre kényszerült, és ahogy Orochimaru szokott hozzá a stílusához, az ő esélyei úgy fulladtak vízbe az előző három Kage ellen. A szőke fejében nem fért sehogy sem, hogy képesek valakik ilyesmit létrehozni fuinjutsuval. Muszáj lennie egy gyengepontnak. Ekkor kattant az agyában.

- Le kell őket pecsételni! –kiáltotta oda a Sandaiménak, aki bólintott.

A fiatal ninja lassan ismét fából készült kelepcébe került, és Orochimaru újfent ellene küldte az apját, aki kénytelen volt újra hasonló módon csapdába ejteni a fiát. A két szőke arca azonban egy teljesen más dologtól változott át terrorba.

- Sandaime-sama! –próbálta visszafogni Minato. –Kérem, gondolja át!

Jiraya hátán odakint patakzott a hideg verejték. Soha nem akarta élőben látni azt az átkozott jutsut.

- Nem fog működni! –Naruto figyelmeztetni akarta, de túlkéső volt.

A Halálisten Ölelése még csak fel sem villant. Az első két Kage ekkor csapdába ejtette Hiruzen mindkét karját. Sasuke odakint egyre bőszebben próbált betörni, amikor látta, mennyire szorul a hurok a bentiek nyaka körül.

- Miért nem működött? –kérdezte kint Jiraya.

- Orochimaru összetörte a pecséthordozó maszkot! Másképp nem tudta volna feltámasztani apát!

- Megsemmisítette a jutsut. –képedt el a Sandaime.

A kígyó Sannin nevetése talán Konoha utolsó zugába is elért.

- Tudtam, hogy vagy akkora mártír, hogy ezt használd. A nagyképűséged volt a veszted. Ha nem híresztelitek el, hogy a kölyök egy Namikaze, sose jut eszembe, hogy az apjával hassak rá!

Naruto ekkor már minden erejét beleadva próbált megszabadulni a fogságból. A többi kage próbálta szóval hallgatásra bírni a kígyót, hogy forduljon vissza és ne ölje meg a harmadikat, de csak annyit értek el ezzel, hogy Orochimaru a maradék személyiségüket is elzárta, ezzel teljes mértékben bábokká alakítva őket.

- Ne tedd! –kiáltotta a szőke, arcán végigcsordult egy könnycsepp. – Rendben van, leszek a-

- Eszedbe ne jusson! –parancsolta a Sandaime szúrós szemekkel. –Ez parancs a Hokagétól!

Naruto álla ösztönösen összezárult. Orochimaru egy vigyorral a levegőbe emelte a kardját és végső, gúnyos búcsút mondva kivégezte öreg senseiét. Jiraya odakint már eszét vesztve próbált betörni, de az átkozott akadály valahogy még mindig tartott.

- És most a mi kis szőkénk. –fordult felé vigyorogva a Sannin. –Téged magammal viszlek.

Ekkor Naruto, habár mindkét arcát könnyek áztatták, dühösebben nézett rá, mint a Pokol száz ördöge. Orochimaru csak kuncogott, mentálisan utasítva az elsőt, hogy készítsen egy fakoporsót a két szőke számára, hogy szállítható állapotba tegyék.

- Vigyázz rájuk. –suttogta Naruto Jiraya felé. –Nagyon.

Az ezüsthajú Sannin kényszeredetten bólintott és amint tarkón vágva az utolsó Uchihát, az egyik ANBU karjaiba adta, hogy az vigye biztonságos helyre. Az első két Hokage hátralépett a koporsóikba, Minato pedig, amint az akadály Hiraishin gátló pecsétje megszűnt, elteleportált Orochimaruval és Narutoval együtt, egyedül hagyva a kétségbeesett Sannint a tetőn.

Megjegyzés a befejezéshez:

Juj! JUJ, MOST HOVA BÚJJAK? O.O HOVA ÁSSAM EL MAGAM? XD

Love ya all!

Ayako

19. Naruto mentő akció! - 1.rész - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

- Jiraya-sama!

A Sannin mellett egy gyík maszkos ANBU nő landolt, nyomában két csupasz maszkos társával. A férfi abban biztos volt, hogy ezt az ANBUt sokszor látta Naruto közelében, de mivel a Gyökér tagjait nem tudták megkülönböztetni egymástól, így nem lehetett biztos abban, hogy ez-e az a két tag, akik folyton a szőke közelében lófráltak.

Mint valami testőrök. Futott át sokszor a fején. Mintha Narutonak szüksége lenne ilyesmire.

Kezei ökölbe szorultak. Most nagyon jól jött volna a testőrség. De tudta, hogy ezzel sem mentek volna semmire. A három halott Hokage ellen bárki kevés lett volna Konohából. Csak azt nem tudta, hogy szerencse-e a szerencsétlenségben, hogy a kígyónak élve kellett a tanítványa.

- Mondja, merre van Naruto-sama? –szólalt meg az egyik csupasz maszkos. Láthatóan figyelmen kívül hagyta, hogy mellette éppen elviszik a Sandaime holttestét. –Danzo-sama látni kívánja.

A fehér hajú férfi fogai szinte reccsentek egymáson.

- Naruto fogságba esett.

Az ANBU nő élesen beszívta a levegőt. A két Gyökér tag azonnal felszívódott, valószínűleg rohantak jelenteni a vénembernek. Jirayát ez kicsit sem érdekelte. Tekintete az éppen megérkező Kakashira és Gaira esett.

- Hallottunk a Sandaime-samaról. –mondta gyászosan a másoló ninja. –Naruto hogy viseli?

Jiraya ellenállt a késztetésnek, hogy teli torkából üvöltsön. Nem volt elég lélekjelenléte ennyiszer megismételni, hogy cserbenhagyta nem csak a mesterét, de a régi és az új tanítványát is egyaránt.

- Terjesszétek el a hírt, mert ma biztos nem mondom el többször. –sziszegte. –Naruto fogságba esett. Orochimaru magával vitte.

Egy pillanattal sem volt több ideje nézni, ahogy a két Jonin arcára kiül a borzalom. Elindult a kórház irányába, hogy megnézze, hogyan viseli a másik tanítványa a hírt. Eddig biztos magához tért.


Danzo kezében elroppant a sétabot.

- Megismételnéd? –kérdezte vicsorogva.

- Namikaze-sama fogságba esett. –válaszolta ugyanolyan érzelemmentesen az előtte térdelő férfi.

- Hogy történhetett ez meg? –üvöltötte a tanácsos.

Kiviharzott a szobából és egyenesen a Joninok gyülekezőhelyére indult. Egy perccel sem fogja hagyni, hogy a falu legnagyobb aduásza elnyújtsa az Orochimarunál tartott kényszeredett vakációját. A kígyó már éppen elég alkalommal köpött a levesébe. Az se számít, ha sérülteket kell utána küldenie, de ha az ég szakad le, Narutot akkor is visszahozatja a faluba.

Már volt is egy-két ötlete.


A Konoha 12 maradék tagja fehérebb volt, mint a frissen esett hó. A hír valósággal pusztítóan hatott rájuk. Sasuke, aki nem rég tért magához, tombolva akart kiviharozni a szobából, olyanokat kiabálva, hogy akkor is visszahozza, ha cserébe országokon kell átgázolnia. Minden harcképes Genin közülük szükséges volt ahhoz, hogy helyben tartsák az Uchiha örököst. Egészen addig nem értették, miről van szó, amíg Kakashi-sensei rájuk nem talált.

- Naruto-kunt… elrabolták? –kérdezte Ino. Remegni kezdtek a térdei.

- ANBU! –szisszent fel Hinata. Másodpercekre rá meg is jelent a hívott személy, aki valószínűleg a Hyuuga klán egy tagja volt és a hercegnő védelmével volt megbízva. –Értesítsd az apámat! Klán gyűlést akarok, haladéktalanul. –hangsúlyozott minden egyes szót.

- Hinata, tudom, hogy ez nehéz neked - kezdte Gai, de az örökös feltartotta az egyik kezét.

- Ez már a Hyuuga klán dolga is, ugyanis Naruto a leendő klán fő. A klán lényege az, hogy az összes bevethető módon megpróbálja kiszabadítani.

- Tudom, hogy közel álltok egymáshoz – próbálkozott Kakashi is.

A levendulaszemű lánynak kezdet elfogyni a türelme.

- Jegyesek vagyunk, Hatake-san. –olyan hangsúlyt helyezett a szóra, amely alatt a többiek kis híján megrogytak. – Hivatalosan is.

- Hinata-sama. –jelent meg egy üres maszkot viselő ANBU a lány mellett. –Danzo-sama kéreti a Hyuuga klán gyűlését.

- Már megelőztem benne. –haladt el a szétváló emberek között. –Ha jól sejtem, Hatake-san és Maito-san is a tanácsterembe kéretik.

- És Uchiha-sama is. –egészítette ki.

- Akkor mire várunk még?! –mennydörögte Sasuke.

- Álljunk meg egy szóra!

Jiraya jött velük szembe a folyosón, tisztes távolságra megállva a Hyuuga örököstől. Nem félelemből, inkább elővigyázatosságból. Úgy tűnt, a lány nagyon is lobbanékony hangulatban van.

- Jiraya-sama. –lepődtek meg sokan.

- Orochimaru feltámasztotta az előző három Hokagét és bábokat csinált belőlük. –közölte hidegen a Sannin. –Mégis hogyan akartok megküzdeni ekkora erővel. Ide még egy bijuu is kevés!

- És kettő? –hallottak meg egy újabb hangot.

Mindenki döbbenten fordult a vörös hajú homok ninja felé, mert senki sem vette észre, mikor közelítette meg őket a másik irányból. Elméletileg őrizetben kellett volna lennie, valahogy mégis szabad volt, akár a madár. Arról nem is beszélve, hogy nem árasztotta magából az állandó gyilkos aurát.

- Kettő? –pislogtak többen is.

- Én vagyok az egyfarkú jinchurikije.  –pontosított.

- És miért akarnál pont te segíteni neki? –kérdezte gyanakodva Hinata, szembeállva az alacsonyabb ninjával.

- Namikaze-san új utat mutatott nekünk. –hunyta le a szemeit. –Egy utat, amely mindkettőnket megszabadít az örökös szenvedéstől. Nincs segítség, amivel eléggé meghálálhatnám. Ezért hadd segítsek.

Sasuke közben megállt Hinata mellett és szúrós tekintettel méregették a jinchurikit. Azonban észrevehettek benne valamit, vagy csak a helyzet kívánta meg a nehéz döntéseket, mert egyszerre szólaltak meg.

- Rendben.

- Jiraya-sama jobb, ha velünk jön. - fordult felé Hinata.

- És ti is sensei. –nézett a két Joninra Sasuke.

- Uchiha. –fordult felé Hinata.

- Hyuuga. –viszonozta a tekintetét.

Biccentettek egymásnak, Sasuke pedig az ANBU felé fordult.

- Értesítsd Danzot, hogy az első hullám Naruto után indul. Amint van elég embere, erősítést várunk.

Az idősebbek csak döbbenten figyelték az új generáció felemelkedését. A többiek is nagyon szerettek volna menni segíteni a szőkének, de a két sötét hajúval ellentétben ők még csak levegőt sem tudnának venni a három Kage és egy Sannin ellen, így csak a terhükre lennének. Gai ragaszkodott ahhoz, hogy Lee is velük tartson, mert a sebességükkel ketten talán le tudnak majd foglalni egy Kagét egy időre.

Senki sem kellett fegyvert gyűjtsön, hiszen az ostrom miatt már mindannyian teljesen fel voltak fegyverkezve. Jiraya érzései túlságosan vegyesek voltak a helyzettel kapcsolatban, viszont egy valamit biztosra tudott. Ha kezei közé kaparintja régi csapattársát, a bőréből csinál Tsunade-Himének egy új táskát.


Naruto igyekezett normális ütemben lélegezni, kizárva a pánik lehetőségét. Annak ellenére, hogy éppen fogságba esett, egy koporsóba volt zárva és jó eséllyel le is volt pecsételve, furcsa érzés szorongatta a bensőjét. Kimondhatatlanul fájt, hogy a Sandaime a szeme láttára halt meg, ennek bizonyítékai voltak a könnyek, amik csak nem akartak felszáradni az arcán, bármennyire is parancsolta nekik.

Nem értette Orochimaru miért vonult vissza. Megölte a Hokagét, a másik három pedig a bábja volt, akiket kedvére utasítgathat. Naruto is a zsebében volt. Akkor mégis mi félnivalója volt a falutól? Miért nem maradt ott megkeresni Sasukét? Az alapján, amit megtudott a férfiról, megszállottja a Sharingannak. Biztos nem dobta volna oda egy ismeretlen doujutsuért, amiről azért remélhetőleg még nem tud. Ekkora katonai erővel meghódíthatott volna egy egész országot, akkor mégis mi a célja?

A szőke felsóhajtott, és próbálta kicsit mozgatni elgémberedett tagjait. Ám azokat még mindig szorosan tartották.

- Mond, tudsz beszélni? –kérdezte a mögötte levő alakot, szíve minden porcikájával megerősítésben reménykedve.

Nem jött semmi válasz. Naruto lesütötte a fejét. Orochimaru teljesen megfosztotta az apját a saját tudatától. Ezért bizonyosan a lelket is kipréseli belőle, ha csak egyszer is lehetősége lesz rá. És annak ellenére, hogy a mögötte levő test hideg volt, nem lélegzett és nem vert a szíve, a szőke minden ésszerű gondolata ellenére megengedte magának, hogy egy pillanatra élvezze a kicsavart és fájdalmas ölelést.

Legyen bármilyen állapotban, Minato mégis az apja. Szinte bármit megadott volna, hogy beszélgethessen vele. Az egyik lábát a koporsó oldalának vágta.

- Hé, kígyó! –kiáltotta. –Odakint vagy?

A szórakozott kuncogás, ami a szavait követte erősen húzott az „igen” irányába.

- Mi tehetek érted Naruto-kun?

- Kezdetnek ne hívj így. –sziszegte. –Kiráz tőle a hideg. Hol vagyunk?

- Még én sem tudom teljesen. –jött a válasz. Őszinte volt? Ki tudja. Ilyen szintű, állandó, csöpögő szarkazmus mellett nehéz megmondani, mikor beszél komolyan a férfi. –A parancs az volt, hogy az egyik felállított rejtekhelyére hozzon minket.

Naruto forgatta egy kicsit a nyelvét a szájában, próbálgatva a következő mondandója megfogalmazásait.

- Ő az apám. Hadd beszéljek vele.

- Attól tartok, nem lehet Naruto-kun. –a szőke rókaszerűen felmordult. – Minato-kun túl sok veszélyes dolgot tudna mesélni neked.

- Őt meg főleg ne hívd így! –üvöltötte pillanatnyi türelmét elveszítve. –Vagy esküszöm, kitépem azt az undorító nyelvedet.

A Sannin felnevetett.

- Nem igazán vagy a tárgyalások mestere, ugye Naruto-kun? Nem tudtad, hogy az embereket szép szóval kell meggyőzni, ha szeretnél valamit?

A szőke a fogát csikorgatta.

- Mit akarsz? És ne kérj nagyot. –morogta előre, megelőzve minden gondolatot. –Teljesíthetőt.

Orochimaru egy percet sem tétovázott.

- Hány éves korod óta edzel?

Naruto morgott valami az orra alatt, ami hasonlított a „pedofil állatra”, de végül megfékezte a nyelvét és felsóhajtott.

- Öt éves korom óta.

- Miért?

- Ez két kérdés.

- Itt én állítom a szabályokat, nem te.

A szőke a fogát csikorgatta. Nem fogja ezt a játékot játszani, a kígyóval nem. Beletörődve, hogy csak az idejét és az információját pazarolja, hagyta, hogy a feje visszahulljon eredeti helyzetébe, abban reménykedve, hogy a kígyó válasz híján majd békén hagyja. Nem így volt.

- Én várok Naruto-kun.

Naruto már nem is próbálkozott.

- Nem fogom az információmat vesztegetni. –vágott vissza. –Amíg nem látok eredményeket. –tette hozzá.

- Akkor mit szólsz ehhez? –kontrázott Orochimaru teljesen felkészülve. –Minden válaszodért öt percig hagyom, hogy beszélj vele.

- A választ követő öt percben?

Kis szünet. Naruto szája széle felfelé rándult az apró sikerélmény miatt. A kígyó azt hitte, hogy hogy s közbe dehogy.

- Legyen.

- Legyen. –visszhangozta a szőke. –Azért kezdtem el edzeni, mert egy számomra fontos személy ezt kérte tőlem.

- Ez kicsit vérszegény válasz.

- De igaz. Azt viszont ne is kérdezd, hogy ki volt ez a személy. Ha elmondanám, se hinnéd el.

- Meglepődnél. –a hangjában hallotta, hogy vigyorog.

- Nem, te lepődnél meg. Most pedig fizess.

Újabb csend.

- Rendben.

Naruto szinte a tarkójában érezte, ahogy Minato magához tér és felkapja a fejét. Habár a teste még mindig nem mozdult, a szőke még is úgy érezte, hogy visszatér belé egy cseppnyi élet.

- Naruto? –pislogott a Yondaime.

- Üdv apa. –csúszott egy szomorú rókavigyor az arcára, habár az idősebb szőke nem láthatta. Ám ez azonnal el is tűnt, ahogy eszébe jutott. –Ugye nem hallgatózol te perverz kígyó?

Kintről kuncogás hangja érkezett.

- Nem gondoltad, hogy ötpercenként fogok ki-be járni a szobában? Természetesen itt maradok.

Narutot valamiért kiverte a víz a miatt, hogy a férfi nem tagadta le a perverzséget.

- Orochimaru. –fordult meglepetten a hang irányába Minato. –Hol vagyunk?

- Mond meg te Minato-kun, te hoztál ide minket. –jött a szórakozott válasz.

- Mit mondtam a nyelvedről! –üvöltötte a fiatalabb szőke.

- Szerintem nem velem kellene foglalkoznod Naruto-kun, az óra ketyeg.

Franc. Futott át a szőke fején. Úgy már nem is volt olyan sok kedve beszélni az apjával, hogy az a perverz kígyó minden szavukat kihallgatta. Az oly annyira várt társalgás beszennyeződött a férfi mocskos jelenlététől. Viszont azt sem engedte meg magának, hogy e miatt újabb értékes perceket veszítsen el az apjával közösen tölthetett idejükből.

- Emlékszel arra, amikor feloldottam a pecsétet? –suttogta végül, bár tudta, hogy ez édes kevés lesz.

- Nem. –vallotta be a Yondaime. –Az csak egy chakra lenyomat volt.

- Igazinak tűnt. –költözött apró félmosoly az arcára. –Te meg anya. Kami nevére, mekkora szája volt annak a nőnek. –kuncogott. – Valóságos természeti katasztrófák lettek volna a reggelek.

Mögötte Minato felkuncogott.

- És akkor valószínűleg visszafogta magát. –a férfinek még a hangja is mosolygott.

- Akkor anya azt mondta, hogy te nem kerülhettél mellé, mert a Halálisten Ölelését használtad. –kezdte óvatosan a szőke. –Most, hogy a pecsét nincs többé…

- Őszintén… nem tudom…

- Letelt az idő. –szólalt meg odakint a férfi.

- Kötve hiszem. –morogta a fiatal szőke inkább csak magának. –Jól van, kérdezz!

- Milyen kapcsolatban állsz a Kyuubival?

Naruto rágcsálta egy pillanatra az alsó ajkát. Hagyd csak a férfire, hogy összefüggéstelen, mégis fontos kérdéseket tegyen fel, amivel sikeresen megy az idegeidre. A fiú szinte látta, ahogy apja arcán értetlenség jelenik meg, majd a helyzet elemzéséből összeállítja a képet.

- Kyuubi a senseiem. –bökte ki végül. Nem a teljes igazság, de nem is hazugság.

- A senseied? –kérdezte Orochimaru, mintha az év viccét hallotta volna. –Miért tanítana a Démon Király egy ember kölyköt?

- Szerinted? –vigyorodott el a szőke. –Hát mert unatkozik.

- Nem hiszem.

- A te bajod. –Naruto szinte érezte, hogy mögötte a férfi teste ismét mozdulatlanná válik. –Aj, ne legyél már ilyen rossz vesztes. –vetette hátra a fejét, lehunyt szemekkel. –Ha egyszer ez az igazság!

- Majd később folytatjuk Naruto-kun.

A Sannin kuncogva hagyta el a szobát, Naruto hallotta, ahogy becsukta az ajtót, majd a lépései halkabbá váltak és távolodni kezdtek. A szőke megadóan felsóhajtott. Gondolatban végighaladt a lehetőségein. A Kyuubi chakrája kilőve, a koporsón belül képtelen lesz használni. Maradt a senjutsu és az Átok Billog, de ott pusztuljon meg, ha ahhoz a pecséthez fordul a kígyó közelében, a végén még felülírja az általa rárakott pecsétet, és elveszti az akaratát. Akkor aztán nézhetné magát.

Ami pedig a senjutsut illeti. Csak annyija volt, amennyi még a pecsétjében maradt. A Shodaime koporsója valamiért meggátolta abban, hogy chakrát szívjon el a környezetéből. Talán azért, mert tömör chakrából volt a fa, amiből készült.

Mély lélegzettel hunyta le a szemeit. Mi lenne, ha egyenesen a koporsó chakráját próbálná meg elszívni? Kapóra jött, hogy nem kellett mozognia. Minden idegszálával a körülötte levő fára kezdett koncentrálni. A chakra folyam cseppekben indult meg, ám ebben a percben semmi mása sem volt, csakis ideje.

És ahogy telt az idő, mélyen a pecsétje egy újabb zugában, fehér színű chakra gyűlt.


Kakashi nindogja nem talált szagot. A Hiraishin teleportáció volt és nem gyors mozgás, így egy csepp chakra lenyomat sem keletkezett az út alatt. A megmentő csapat szinte az első mérföldön megbicsaklott. Egy magasabb fán voltak megállva és arról tanakodtak, mi legyen tovább.

- Érzem a Kyuubi chakráját. – suttogta Gaara fülébe a mosómedve. –Fél napra van innen, észak irányba.

- Biztos vagy benne? –kérdezett vissza jinchuriki a lehető legóvatosabban. Új volt még számára a démonnal való beszéd és ő maga nem is volt beszédes. Ezzel szemben a mosómedve már az első beszélgetésük után egy dumagéppé változott.

- Persze, hogy biztos! –fintorgott. –Ezer év is kevés lenne, hogy elfelejtsem annak az arrogáns rókának a chakráját! Viszont valamiért nagyon gyenge, éppen csak szivárog. Talán haldoklik a jinchurikije?

Gaara gondolatban felsóhajtott. Csupa jó hír, mi? Más lehetőség hiányában megér egy próbát.

- Az Ichibi szerint arra vannak. –fordult észak felé. –Érzi a Kyuubi chakráját, de nagyon gyenge, ezért arra gondol, hogy Namikaze-san haldoklik. –A kijelentésre mindenki megfeszült.

- Már ne vedd tolakodásnak. –kezdte összehúzott szemekkel Gai. –De az a dög egy hónapja még meg akarta nyomorítani a tanítványomat. Miért bíznánk meg benne?

- Van jobb ötletünk? –kérdezett vissza halálos nyugalommal a vörös, figyelmen kívül hagyva Shukaku felháborodását, amiért „dög”-nek hívták.

- Nincs, de lesz! –jelentette ki a zöld ruhás sensei.

- Erre nincs időnk! –morogott Sasuke.

- Uchihának igaza van. –bólintott Hinata. –Nem tudom és nem is akarom elképzelni, milyen szándékai vannak a kígyónak a jegyesemmel, de minél hamarabb érjük el, annál kevesebb ideje lesz, hogy ezeket véghezvigye.

- Elfelejted, hogy ő, - kezdte Jiraya és Gaara mutatott. –Részt vett az Orochimaru által vezetett ostromban?

- Azt hittük, hogy a Kazekage parancsára cselekszünk. –sütötte le a szemét a fiú. –Biztos vagyok benne, hogy amint híre ment annak, hogy Orochimaru megölte, és átvette a helyét, a ninjáink letették a fegyvert és megadták magukat.

- Ez így igaz. –bólintott Kakashi. –Sunából szinte mindenki megadta magát.

- Ez még nem igazolja a démon szavát. –erősített Gai. Hirtelen eszébe jutott valami és gyorsan hozzá tette, egy pillanatra még sajnálkozónak is tűnt. –A bijuura gondoltam, nem rád.

Mindannyian gyűlölték, amikor a falusiak démonnak hívták Narutot a róka miatt, nem akartak ugyan ebbe a csapdába esni, még ha félreértés miatt is. Gaara kissé meglepődve, de bólintott. Ilyet még soha senki sem mondott neki, az emberek általában nem zavartatták magukat a különbségtétellel, vagy ha mégis, nem tették szóvá.

- Én sem bízom teljesen az Ichibiben. –kezdte, ismét figyelmen kívül hagyva a sértődött „HÉ!”-t az elméje mélyén. – De Hyuuga-sannak igaza van. Kevés az időnk.

- Most, hogy ezt letisztáztuk. –vágott közbe egy igencsak irritált Sasuke. –Mozdulhatnánk végre?!

- Nyugi Gaki. –csitította Jiraya. –Meg fogjuk találni.

- Ebben nem kételkedem. –fordított hátat Sasuke és a Gaara által mutatott irányba indult.

Csak attól félek, hogy akkorra már túl késő lesz.


- Tán nem meguntad a duzzogást? –kérdezte kis félmosollyal a szőke, amikor lépések közelítették meg.

- Aligha duzzogok. –jött a szórakozott felelet.

A szőke teste azonnal megfeszült az idegen hangra. Mély volt, de valahonnan mégis kísértetiesen ismerős. Pillanatok múlva jött rá, hogy nem ő ismeri a hangot. Kurama érzései szivárogtak át az övéi közé. Mivel a róka el volt nyomva jelenleg, nagyon is erőteljes érzelemről volt szó.

- Ki vagy? –kérdezte már sokkal mélyebb hangon a szőke.

- Bánt, hogy nem ismersz fel. –kuncogott a férfi. –Pedig nekünk igencsak összefonódott a sorsunk.

- Nem ismerlek. –válaszolta Naruto.

- Nem, sajnos még nem. De hamarosan. –újabb nevetés. –Amikor nevet szereztél magadnak, felhívtad a figyelmemet. –a szőke hallotta, hogy az idegen a koporsó körül járkál. Lassan, mint egy ragadozó. –Már nagyon hosszú ideje várom, hogy megismerkedjek veled, Amaterasu Követe.

Naruto lélegzete a torkán akadt, kis híján megfulladt. A szíve majd kitört a mellkasából. Odakint állt az eredendő ellensége, a férfi, akit le kell győznie ahhoz, hogy az Úrnője nyerje a Nagy Háborút. Tsukuyomi Követe. Próbálta kényszeríteni magát, hogy rendesen vegye a levegőt.

- Honnan… - hangja magasabb volt, mint szeretné, ezért újra megpróbálta. –Honnan tudtad, hogy én vagyok… - harmadszorra is megpróbálta. –Hogy jöttél rá, hogy én vagyok Amaterasu-sama Követe?

- Oh, nagyon egyszerű. –dorombolta a férfi. –A drága úrnőd nem tanított meg rá, hogy elrejtsd előlem a jelenlétedet. Tudtad, hogy az erődnek méz illata van? –kérdezte szórakozottan. –Úgy vonzott a falvadba, mint a darazsat. Az egész falut megtöltötte, kis híján meg sem találtalak. –vallotta be. Majd hirtelen hangja olyan közelről szólalt meg, hogy Naruto biztos volt benne, a férfit egy leheletnyi hely választja el a koporsótól. - Aztán hirtelen eltűntél. Akkor már igaz késő volt menekülni, a világ végén is érezném az erődet. Így találtam meg ezt a helyet.

A szőke nyelt egyet. Nem tudta, a férfi miről beszélt, ő nem érzett SEMMIT belőle. Még csak azt sem, hogy mekkora ereje van valójában.

- Szívesen megnéznélek magamnak. –folytatta a férfi, hangja távolabbról szólt, de ujjai végigperegtek a koporsó fedelén. –Mit szólsz? Kérsz egy szívességet? Kiengedlek onnan, cserébe tartozni fogsz nekem.

- Soha! –válaszolta reflexből a szőke. A világért sem tartozna ennek a férfinak, hiszen létezésének egyetlen célja az, hogy végezzen vele. Nem engedhet meg semmiféle tényezőt, amit később felhasználhatnak ellene.

- Erős akaratú vagy. –állapította meg. –Máris kedvellek. Mielőtt nem tudtam a nevedet, csak azt, hogy Konohából vagy, attól tartottam, hogy egy Nara vagy egy Hyuuga lesz az ősellenségem. Benned viszont sok életet érzek. –távolodott a hangja. –Akkor búcsúzom is Namikaze-chan.

- Mi a neved? –sziszegte a szőke. Borzasztó hátrányba került. Gyakorlatilag azzal indított.

- Szeretnéd tudni ugye? –kuncogott. –Hidd el, a bérlőd nagyon jól ismer. Ő majd elmondja neked.

- Itt vagy még? –kérdezte a szőke, mikor már fél perce csend volt. Nem jött semmi válasz. Erre már csak egy értelmes reakció létezett.

A Francba.


A felmentő sereg furcsának találta, hogy Orochimaru nem mozdult a helyzetéről, még lábon sem. Jiraya a miatt is aggódott, hogy a kígyó ilyen könnyen feladta, amikor egyértelműen nyerésre állt. A zsebében volt három Hokage és csapdába ejtette a falu jinchurikijét. Ezek után nem kellett volna nagy erőfeszítés elvenni, amit még akar, aztán a földdel tenni egyenlővé a maradékot.

Valamit nem vesz észre.

- Csak csali. –suttogta mellette a Hyuuga örökös abba az irányba bámulva, ahol Shukaku szerint a Kyuubi és Naruto vannak. Éppen tartottak egy húsz perces pihenőt, hogy később teljes erőbedobással mehessenek a kígyó ellen, aki puszta fél órára volt tőlük.

A férfi pislogott egyet a lány kijelentésén. Az már igaz, hogy a lánynak egy teljesen más rálátása lehetett a helyzetre, hiszen Orochimaru nem volt bajtársa éveken keresztül és nem tudott arról, hogy évek óta Konoha elpusztításán dolgozott.

Jiraya vett egy mély levegőt. Túl betokosodva gondolkodott. Mi van akkor, ha a cél nem a falu elpusztítása volt? Orochimaru másik életcélja? A Halhatatlanság persze, de azt nem kaphatja meg Narutotól. És egy doujutsu, különösen a Sharingan. Ezt sem kaphatja meg a szőkétől, viszont…

Viszont magához csalhat olyanokat, akik birtokolják. És három Kage erejével senki sem szállhat szembe. És mivel Orochimaru nyíltan kihagyta annak a lehetőségét, hogy megszerezze Sasuke szemeit, ezért valaki más kell neki. A Másik. Az az Uchiha. A klánjának mészárosa.

Igazak lennének a hírek, miszerint Itachi tagja az Akatsukinak? Orochimaru már rég kilépett belőle. Jiraya úgy vélte, hogy a fiú, akkor még csak fiú volt, csak ez után csatlakozott. Nehezen tudta elképzelni, hogy egy taknyos 14 éves kölyök akkoriban le tudta volna győzni régi csapattársát.

Tekintete a mellette álló utolsó Uchihára esett, aki szinte remegett az elfojtott dühtől. Ha Orochimaru valóban Itachit akarja magához csalni, akkor jobban bele se tenyerelhettek volna. A kémei szerint Itachi társa Hoshigaki Kisame, akiről azt híresztelek, hogy ő a „Farkatlan Bijuu”.

- Talán meg kellene várnunk, amíg kifárasztják egymást. –tanakodott hangosan a lány.

A Béka Bölcs csak pislogni tudott. Eddig hangosan beszélt volna? A többiek arcát elnézve nem. Akkor csak az a magyarázat létezik, hogy Hinata fejében jóval több van, mint klán protokoll. Vajon mennyire jött rá?

- Kik? –kérdezte Gai, aki felfigyelt a lány felszólalásaira.

- Orochimaru csalinak használja Narutot. –sziszegte Sasuke. Szóval ő is kifundálta. Nem is rossz generáció.

Kakashi bólintott.

- Nem tudom, hogy kit akar magához csalogatni, de három Kagét támasztott fel ellene. Ez valami nagy lesz.

- Nem fogunk várni. –szólalt meg a Béka Bölcs. Mindenki rá nézett, hiszen ő volt az, aki folyamatosan csitítgatta őket. – Narutoval együtt Orochimarunak Minatot is le kellett pecsételnie abba az átkozott koporsóba, hogy féken tartsa. Ha sikeresen kiszabadítjuk, akkor két bijuuval csatlakozhatunk a harchoz. Oda már azért a kagék és kevesek lesznek.

- Akkor mire várunk még? –mordult fel az Uchiha. –Menjünk már!

Mindenki bólintott, páran elnyomták a késztetést, hogy sóhajtsanak. Ebben a harcban mindenkinek jó esélye lesz ott hagyni a fogát.


- Itachi az, ugye?

Orochimaru megfagyott a szőke hangjára. Naruto még csak el sem mosolyodott a lebuktatásra. Nagyon csúnyán beletenyerelt most a bajba. Az elmúlt fél napban csak azzal foglalkozott, hogy csapolta a koporsót és azon agyalt, miért nem mennek tovább. Így jutott el odáig, hogy egy csapdában áll éppen és ő maga a csali.

A Naminato cégen és Danzon keresztül fülébe jutott az Akatsuki híre. Legjobb tudomása szerint a két utolsó Uchiha közül az egyik ehhez a szervezethez tartozik, akik bijuukat gyűjtenek. Azzal, hogy egy nyilvánosan rossz hírű egyén fogságba ejtette az egyiket, gyakorlatilag mozgásra lettek kényszerítve. És mindketten tudták, hogy Konohához ilyen közel maga Itachi fog jönni, hogy még ránézhessen az öccsére.

Itachi és Kisame. Ők voltak az igazi célpontok. Miattuk lett feltámasztva a Shodaime és a Nidaime. A Yondaime pedig az erősítés aki, mivel elzártak vele együtt a koporsóba, meglepetésként fogja érni a két férfit, ha szükség lenne rá.

- Napról napra lenyűgözöl Naruto-kun. –kuncogott a kígyó. –Igazán kár lenne érted, ha hagynálak elkallódni.

Az említett felhorkant. Szóval beletrafált.

- Nagyon biztos vagy a dolgodban. –folytatta a szőke. – Mi van, ha nem ők jönnek?

- Bárkivel elbírok az Akatsukiból. Egyszerűen csak kivárom a következő alkalmat, és ha szükséges a következőt.

Naruto a szemeit forgatta. Tényleg annyira végtelen lenne a Szentségtelen Teremtés? Ez is csak egy pecsét jutsu, bizonyosan van gyengepontja. Vagyis, a nyílván valón kívül, hiszen ha Orochimaru nem koncentrál arra, hogy harcba küldje őket, akkor a jelenleg feltámasztottaknak eszükben sincs segíteni neki. Arra már rájött, hogy jó eséllyel le kell pecsételni a lelket, amit ebbe az új testbe kényszerítettek.

Naruto száz és egy különböző pecsétet is felsorolhatott volna az arzenáljából, de erősen kételkedett abban, hogy bármelyikkel menne valamennyire. Még ha valamilyen csoda folytán el is jutna odáig, hogy használja, ami persze az évszázad ideális esete lett volna, akkor sem volt rá garancia, hogy a megfelelő lepecsételést használná és csak egy esélye van.

Egyelőre magát Orochimarut kellene kiiktatni középről. De hogyan csinálja?


Jiraya úgy döntött, eddig vártak és nem tovább. Kami tudja, mennyire messze jár még Itachi, ha eljön egyáltalán, viszont a szőke ideje nem volt ennyire végtelen. Orochimarunak bármikor eszébe juthat, hogy kísérletezzen egy kicsit az idő elütésének céljából. Ezért kiadta a jelet és a csapat a lehető legnagyobb csendben behatolt a bázisra.

Amíg nem zavarnak meg semmit, addig legfeljebb egy Kagéval kell megküzdeniük. Nem segít, hogy említett Kage a világhírű Kirii Senko, akitől a fél világ ugyanúgy rettegett, ahogy a másik fele imádta. A Béka Bölcs gyomra felfordult a gondolatra, hogy meg kell küzdenie régi tanítványával.

Elképesztő módon a nélkül érték el a koporsó szobáját, hogy felfedezték volna őket. Ez persze balszerencséjükre azért volt, mert a kígyó maga állt mellette és mintha beszélt volna hozzá. Jiraya azonnal csendre intette a csapatot és füleltek.

- Nagyon biztos vagy a dolgodban. Mi van, ha nem ők jönnek?

Mindenki szinte csillagokat látott az örömtől a hang hallatára.

- Bárkivel elbírok az Akatsukiból. Egyszerűen csak kivárom a következő alkalmat, és ha szükséges a következőt.

Ez viszont már koránt sem volt annyira bíztató. Jiraya fészkelődést hallott a koporsóból.

- Akkor a kérdéses alkunknak lőttek? –kérdezett vissza a bezárt szőke.

- A kérdés ugyan az.

- A válasz is. –morogta. –Ha ezt nem vagy képes elhinni, mégis hogyan hihetnéd el az Úrnőm nevét?

Jiraya látta a szeme sarkából, hogy a Hyuuga örökös megfeszül. Nyílván tudott valamit, amit ő nem.

- Nevezz meg bárkit ezen a világon és hamarabb elhiszem, hogy neki engedelmeskedsz, minthogy a Kyuubi no Yoko a mestered.

Ez mindenkire úgy hatott, mint egy jól becélzott pofoncsapás. Kuncogás érkezett a koporsóból.

- Kettőnk közül bizonyosan te ismered jobban a róka személyiségét, hisz végül is csak én hordoztam tizenhárom évet.

A Sannin csettintett a nyelvével.

- Tegyük fel, hogy elhiszem. Mit tudott neked tanítani egy nagyra nőtt házi kedvenc?

A szőke ekkor nyíltan felnevetett.

- Nagyon nem kedvel téged. –informálta a férfit. –Még így elnyomva is érzem a belőle áradó haragot. Anyukád nem tanította meg neked, hogy nem egészséges felbosszantani a Démonok Királyát?

Most a Sanninnon volt a sor, hogy vigyorogjon.

- Megvannak ellene a módszereim.

- Oh, látom. A Shodaime ereje elég, hogy féken tartson egy bijuut, de avass már be, mihez fogsz kezdeni a másodikkal?

- Második? –pislogott a Sannin.

Mielőtt bárki reagálhatott volna, Gaara támadásba lendült. A Kígyó elkerülte a homoktámadást, így az telibe találta a koporsót, ami azonban kitartott. A homok jinchuriki lassan sétált be a szobába és figyelmen kívül hagyott mindent, amit a Sannin mondott. Kezeit összefonva a mellkasa előtt, a gondolataival támadott a férfire, akinek muszáj volt menekülnie. Még annyi ideje sem volt, hogy megformálja a kézjelet, amivel előhozhatja a másik két Kagét.

A következő pillanatban Gai és Lee is csatlakoztak a támadáshoz, meglepően jól együtt működve nem csak egymással, de a homokkal is egyszerre. Az elején még idegessé tette őket az állandó jelenléte, de úgy tűnt, a jinchuriki őket is ugyan úgy védte a homokpajzzsal, mint saját magát. E közben Jiraya és Hinata azonnal a koporsó mellett termettek, miközben Sasuke és Kakashi a hátukat védték.

- Fel tudod törni? –kérdezte a hercegnő, sárkány chakrás ökleivel újra és újra megtámadva a fából készült tákolmányt, ami mintha meg sem érezte volna.

- Én nem tanácsolnám Hime. –sóhajtott odabent a szőke. –Előbb a kígyót szedjétek ki. Ha nincs magánál, akkor jó eséllyel megszűnik az Edo Tensei, majdnem annyira jó eséllyel nem érkezik több parancs.

- Még mindig odabent van veled? –kérdezte fintorogva a Sannin. Ez azért durva kegyetlenség volt a kígyó részéről.

- Egyelőre ne ezzel foglalkozz shisho. –Jiraya tudta, hogy égbekiáltó baj van, ha a tanítványa mesternek szólítja. – Csak üssétek ki!

A csata hangjai abbamaradtak, ami magára vonta a koporsót tanulmányozó egyének figyelmét. Hosszú pillanatokig síri csend kerítette hatalmába a szobát. A lepecsételt szőke torkából egy sóhajt tört fel.

- Kitalálom. Megidézte a másik két Kagét is.

Nem is volt szüksége megerősítésre.

És ismét csak: Francba.

Megjegyzés a befejezéshez:

Hello mindenki! Leráztam magamról a tanulás rabigáját! Éljenezzétek a nevét a jegyzetelésnek! A fejezettel kapcsolatban megjegyeznék pár dolgot:

1. HINATA DABASS, NINCS APELLÁTA. Imádom a Sasuke és Hinata közti dinamikát, én úgy érzem benne, hogy még mindig csak Naruto érdekében tűrik meg egymást. XD

2. Ha valakit zavar, hogy ilyen nagyon főnökösök voltak ebben a részben, annak csak egy valamit mondanék: Namikaze Uzumaki Naruto mellett értek harcossá, az ilyen emberek általában a sarkukra tudnak állni, ha szükséges. XD

3. Ha bármit a fejemhez vágtok, ne a homloklebenyemre célozzatok légyszi XDDD

Love ya all!

Ayako

20. Naruto mentő akció! - 2.Rész - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

~Helyszín~ 

 


 

~Rejtekhely ~ 

Sasuke talán még életében nem rettent meg harctól. Soha nem került olyan helyzetbe, hogy bármitől félni valója legyen, hiszen egy dolog mindig bebizonyosodott. Naruto bármelyik pillanatban az oldalán teremhet, hogy a hátát védje. A szőke lehengerlő ereje ugyan bosszantó volt edzések közben, viszont a csatatéren nem létezett számára megnyugtatóbb jelenlét, mint a barátjáé.

És most egyenesen az óceán közepébe zuhant. Nem tudta megfékezni a térdei remegését, hogy szembenézett az előző két Hokage üres tekintetével. Nemrég, amikor az akadály másik oldaláról látta őket, olyan mesésnek tűnt az egész, álomszerűnek. Ahogy Naruto harcolt velük, egyértelműen elsöprő túlerő ellen, még akkor is sikerült megőriznie egy megfelelő mennyiségű nyugalmat. Ötlete sem volt, hogyan csinálta.

Szeme sarkából látta, hogy nem csak ő érez így. A büszke Hyuuga hercegnő kelleténél erősebben szorította a kezében tartott fegyvereket, próbálva elfojtani remegésének nagy részét. Lee egyértelműen úgy állt, hogy Gai-sensei védelmében legyen. Kakashi és Jiraya homloka gyöngyözött az izzadságtól.

Egyedül Gaaran nem látszott semmi változás. Legalább is eleinte. Majd elszabadult a pokol. A falak mintha olvadni kezdtek volna, lassan homokká lettek, miközben a vörös hajú jinchuriki apró, éles homoktüskék záporát zúdította az előző két Hokagéra. Hashirama fából húzott egy falat védelemképpen, de a támadás csak nem maradt abba, közben a hátuk mögött az egész épület lassan lebomlott, mígnem egy hatalmas kráter közepén nem álltak.

A következő pillanatban Tobirama tűnt fel a koporsó oldalán, könnyedén felkapva azt és már ott sem volt. Sasuke talán egy pillanatra pánikba esik e miatt, ha nem látja meg, hogy a feltámasztott Nidaime tőlük legalább fél mérföld távolságra ugyan, de megjelenik az egyik magasabb szikla tetején. Letette a két szőkét elzáró tákolmányt, és harcra kész állapotban állt meg az oldalán.

Kényszerítette magát, hogy higgadtan gondolkodjon. Meglepő módon Gaara, Kakashi és Gai egyelőre valamelyest tartották a frontot a közben támadásba lendült Shodaime ellen, aki csak megkésett utasításokat kaphatott, lévén Jiraya minden képességét latba vetve terelte el a kígyó Sannin figyelmét. Sasuke első dolga volt egy klón létrehozása, akit elparancsolt a harctól tisztes távolságra, hogy jöjjenek rá, mi a fene folyik itt. A szeme sarkából látta, hogy Hinata is ugyan így tesz.

Ők ketten és Lee ezek után csatlakoztak a Shodaime elleni harchoz. A férfi elrettentő ellenfélnek bizonyult, Sasuke pedig tétovázás nélkül latba vetette a Sharinganját, hogy feljebb hozza a szintjét. Egyelőre nem volt benne biztos, hogy jó ötlet lenne az Átok Billog erejét csapolni ilyen közel a kígyóhoz, úgyhogy letett róla.  E helyett inkább végighaladt egy sor kézjelen, majd vett egy mély levegőt.

- Katon: Óriás Tűzsárkány!

Ahogy kifújta a tüdejébe szívott levegőt, az egy hatalmas sárkányfejjé alakult, amely felperzselte a földet, miközben haladt a célszemély felé. Az egykori Hokage kezének egyetlen rezdülésével emelt fából egy falat, e közben pedig hárított egy hasonló jutsut Kakashi részéről. Gaara egy elképesztő sebeségű homokhullámot küldött a két felhúzott fal közé, amely mozgásra kényszerítette a feltámasztottat, így a levegőben azonnal Lee és Gai összevont ostroma alá került. Az idősebb férfitől nem is egy találatot kapott, Lee pedig megpróbálta rajta használni a Lótusz technikát, ám hamar menekülnie kellett, amikor alattuk fából készült tüskék nőttek ki. A következő támadó Hinata volt, öklei körül kék sárkányfejek lángoltak.

A víz típusú Juuken hajlékonysága olyanná tette a lány mozgását, akár egy kígyóé. A Shodaime újra és újra megtámadta a fejében elraktározott föld Juuken alapján, ami használhatatlannak bizonyult a mozgékonyabb forma ellen. Amikor már túl sok fa ostor tekergett körülöttük, Hinata a forgást alkalmazva megsemmisítette a nagy részét. Egy rejtőzködő ág kis híján átszúrta a mellkasát, ám azon nyomban formálódott a felsőteste köré egy homokpajzs.

Említett pajzs el is rántotta a következő támadás elől, a hercegnő pedig átpördült a levegőben és talpra érkezett az egykori Kazekage legkisebb gyermeke mellett.

- Hasznos ez a homok. –lihegte egy félmosollyal. –Egyelőre, ha nem bánod, megtartom.

Gaara nem válaszolt, viszont a homok a helyén maradt, ami felért egy beleegyezéssel. E közben Sasuke és Kakashi a Sharingant használva újra párosával lendültek támadásba a feltámasztott Kage ellen. Mindketten tűz típusú jutsukat használtak, próbálva visszaszorítani a férfit. Kakashi tűzfallal védekezett, míg Sasuke Pusztító Lángszirmok tucatjait hajította a férfi felé, amiknek a számát megtízszerezte a Shuriken klón jutsuval.

De úgy tűnt, a Kagénak mindez meg sem kottyant. És jóformán eddig még nem is támadott. Sasuke azonban látta a tartásából, hogy ez egészen eddig volt így. Most rajtuk a sor, hogy védekezzenek.

 


 

A Sasuke klón, ahogy Naruto tanította, óvatosan előcsalta a senjutsu chakráját, ami megnövelte az érzékelését és a felfogóképességét. Muszáj volt rájönnie a kígyó terveire, még ha felszínesen is. Az már nyílván való volt, hogy se nem ők, se nem Naruto nem az igazi célpontja, bár Sasuke nem kételkedett abban, hogy szívesen megtartja majd a szőkét, ha végzett a tervével.

- A kavargó chakra alapján, az Ichibi erejének fele már szabadon van. –állapította meg a Hyuuga klón mellette.

Szóval ezért borsódzott folyamatosan a háta. De ami igazán nem hagyta nyugodni, az a koporsó volt. A saját szemével látta, hogy Naruto a Yondaiméval együtt volt oda bezárva, aminek az aktualitását is megerősítette nemrég. A koporsó valószínűleg a Kyuubi erejét hivatott elnyomni a pecsétek pedig a valamilyen csoda folytán történő fizikai kitörés ellen vannak. Akkor miért kell védeni a koporsót? A Yondaime nyílván képes a Hiraishin használatára, akkor miért nem ugratja őket szimplán egy másik rejtekhelyre, és küzd meg velük két Kagéval?

Kiropogtatta a vállait, lehunyta a szemét és mélyeket lélegzett. Naruto abba is beavatta, hogy a feladatai között volt Sasuke kiképzése a kígyó ellen. Ismerve Naruto mindenre kiterjedő figyelmét, bizonyosan mondott valamit, ami segíthet. Mélyre ásott elméjében, kutatva az elméleti leckék tananyagai között.

 


 

Sasuke éppen egy A rangú tűz jutsut gyakorolt, Naruto pedig egy pecséten dolgozott a szokásos asztalánál, félig figyelemmel kísérve társa fejlődését, ám leginkább csak néma társaságát tartotta. Egyszer aztán, talán mert eszébe jutott valami, felpillantott a papírokból.

- Mond Sasuke. –a holló megállt kézjelek közben. –Hallottál már olyan jutsukról, amelyek mentális kapcsolatot igényelnek?

- Milyen mentális kapcsolatra gondolsz?

A szőke elmosolyodott.

- Többféle is van. Például a Yamanaka klán elme jutsujai, amelyek alapvető eleme, hogy elhagyják a testüket. Vagy a nagy távolságú beszélgetés jutsuk, amiket a háborúban használtunk. De még a klónok is, valamilyen szinten mindig kapcsolatban állnak velünk, hogy később visszaküldhessék a tapasztalataikat.

Az utolsó Uchiha csendben figyelt. Vajon mi célja van ezzel a szőkének? Bárcsak beleláthatna néha a fejébe.

- Viszont vannak ennél veszélyesebbek is. –a tengerszín szemekbe hideg komolyság költözött. – Jutsuk, amelyekkel képesek vagyunk mások viselkedését irányítani, rájuk kényszeríteni az akaratunkat.

A holló élesen beszívta a levegőt. Talán a Shanringanhoz van köze? A szőke már beszélt neki egy Genjutsuról amelyet Uchiha Shisui fejlesztett ki, és képes volt egy megtörhetetlen genjutsut bocsájtani a célpontra, és ezzel rávéve arra, hogy valamit az élete árán is megtegyen.

A szőke arcára szórakozott mosoly költözött, úgy olvasott az érzéstelen vonásokból, mint egy nyitott könyvből.

- Nem genjutsura gondolok. Sokkal inkább fuinjutsu. Pecsétek segítségével egy fuinjutsu mester képes uralma alá hajtani mások akaratát. Viszont ez az elme kontroll sem megtörhetetlen. Az egyetlen lehetőséged, hogy kizökkented a bábmestert. Mielőtt hangosan is rákérdeznél, miért mondom ezt el, amikor a világon egy maréknyi fuinjutsu mester van, eszedbe juttatnám, hogy egy is elég a katasztrofális károk okozásához.

 


 

Sasuke gondolatban levágta a lecke többi részét, mert megvolt, amit akart. Az elme jutsu, amivel Orochimaru irányítja a Kagékat ingadozik, mert Jiraya lefoglalja a Sannint. Gyorsan készített egy klónt magából, aki azonnal el is oszlatta magát, hogy eljuttassa az információt az eredetihez, illetve rajta keresztül a többiekhez és legalább az egyik Jonin csatlakozzon a másik harchoz.

Mély lélegzet után újra visszamerült az emlékeibe.

 


 

Sasuke a fogát csikorgatta, miközben teljes erejéből rohant a káosszá vált csatamezőn. A Shodaime támadásai mindent elsöprőek voltak. Lee kis híján meghalt egy ilyen támadás során, Gai és Gaara az utolsó pillanatban, közös erővel tudták csak megmenteni, így a fiúnak a fából készült fegyverek csak a bal combját és a bal vállát szúrták át. Még lábon volt, de már leginkább csak támogatásra volt elég, mert a súlyos sérülései miatt lecsökkent a sebessége.

A Hyuuga hercegnő is kis híján holtan végezte, amikor egy fából készült kalitkába keveredett, amely megpróbálta összeroppantani. Mire Gaara homokja szétfeszítette annyira, hogy elmenekülhessen, legalább három bordája megrepedt vagy eltört, a jobb lábszára szintén megrepedt és volt még két keskeny szúrt seb az alhasán, amely nem vérzett csúnyán, de piszok fájdalmasnak nézett ki. Ennek ellenére a lány is feltápászkodott.

Sasuke egyelőre nagyobb karcolásokkal gyarapodott csak, főleg azért, mert az élő halott még nem fordította felé a figyelmét. Úgy tűnt, az egykori Hokage mindenképpen a jinchurikihez akart eljutni, valószínűleg azért, hogy Narutoéhoz hasonlóan visszafogja az erejét.

Az utolsó Uchiha kis híján orra esett, amikor elméjébe tódult a klón felfedezése. Az első lehetséges esetben éles kanyarral Kakashi felé lőtt ki.

- Meg kell gyengítenünk Orochimaru koncentrációját. –sziszegte, ahogy egy pár pillanatra szét kellett ugraniuk, elkerülve a feléjük száguldó támadást, amelyre mindketten egy-egy Pusztító Tűzgolyóval válaszoltak.

Kakashi, aki látta, hogy a két klón elvonul, nyílván a helyzet megfejtése érdekében, bólintott.

- Viszont ezt nem hagyhatjuk csak úgy itt. –válaszolta fogcsikorgatva.

- Ha meggyengül a kígyó koncentrációja, a Kagéval és könnyebb dolgunk lesz. –kontrázott Sasuke.

Kakashi pár másodperces vívódás után bólintott és kilőtt a másik harc irányába. A holló tenyere még jobban izzadni kezdett, viszont elnyomta félelmét. Egy nagy levegővel visszarohant a harctérre, hogy segítsen távol tartani a fából készült támadásokat a jinchurikitől.

 


 

Sasuke idegesen öklözött bele a mellette levő fába, ami recsegve adta meg magát. Nem számított, mennyit kínozta, nem volt képes átlőni a Chidorit a pálya másik felére. Szőke barátja, aki eddig csendesen figyelte a próbálkozásait, végre megszólalt.

- Mond Sasuke, mi volt az egyik első dolog, amit megtanultunk a jutsuk besorolásáról?

A holló fél percet gondolkodott a válaszán, miközben fejben próbált rájönni, mire akarja rávezetni a csapattársa. Az alapfogalmak közül csak néhány volt, ami illett a jelenlegi problémájához.

- Hogy vannak kis-, közép- és nagytávolsági támadások.

- Tudod, miért vannak így felosztva ezek a támadások?

Az Uchiha a fejét rázta. Annak idején, mikor ugyanezt kérdezte Mizukitól, a férfi is csak a vállát vonogatta, mondván, ez már a shinobi világ kezdete óta így van és eddig senki sem kérdőjelezte meg.

- Azért. –folytatta a szőke és leugrott mellé. – Mert a jutsukhoz szükséges kontroll annál inkább szertefoszlik, minél távolabb ér tőled a támadás. Ez persze nem vevődik észre az olyan kisebb támadásoknál, mint például a Tűzgolyó. De egy olyan jutsu esetében, ami hatalmas koncentrációt igényel, mint a Chidori vagy a Rasengan, képtelenség megnövelni a távolságot. Legalább is nem a mi szintünkön.

A holló szemöldökei összeszöktek.

- De hát te el tudod dobni a Rasenshurikent.

Naruto felnevetett.

- Láttad már valaha, hogy Bölcs Módon, vagy Chakra köpenyen kívül akárcsak megidézem a jutsut? –Sasuke a fejét rázta. Naruto vigyorogva hunyta le az egyik szemét. –Ez azért van, mert hatalmas mennyiségű, erőteljes chakrára van szükséged, amit még egy Kage is nehezen irányít, ha nem senjutsu mester, vagy nincs a tarsolyában egy bijuu.

 


 

- Nyílván való! Nem küldheti el a Yondaimét Hiraishinnel, mert a zavart koncentrációja miatt nem lenne képes fenntartani a jutsut!

- Mi lesz már Uchiha? –sziszegte a Hinata klón.

- Végeztem. –ropogtatta ki a vállait harcra készen. – A lényege az, hogy minél távolabb csaljuk Orochimarutól. A Szentségtelen Teremtés hatósugara valószínűleg akkora körben terjedhet, mint amekkora távolságot ékelt a Nidaime önmaguk és a harc közé.

- Végre valami hasznosat is csinálsz. –véleményezte a lány. –Várjunk, mi ez? –kérdezte meglepetten és abba az irányba kapta a fejét, ahol a koporsó is van.

- Mi az?

- A koporsó olyan mintha… - kereste a megfelelő szót. –Vékonyodna. Tűnik el belőle a chakra.

Sasuke arcára félmosoly költözött.

- A nyakamat rá, hogy a Dobe csinálja.

Hinata is hasonló arckifejezést öltött a felismerésre. Készen arra, hogy eloszlassák magukat, még egyszer egymásra pillantottak, nem tudván, mi történik éppen a csatatéren.

- Ahogy Naruto-kun mondaná, hadd szóljon!

 


 

Sasuke látott már jobb napokat is. Nemrég szabadult ki sikeresen egy hasonló támadásból, mint ami Hinatát is megszorongatta és a jelenlegi helyzete szerint borzasztóan szúrt a mellkasa, szóval valószínűleg pár bordája feladta a harcot, a jobb alkarja eltört, de még volt annyira használható, hogy jutsut használjon vele, illetve egy hasonlóan vékony, de mély seb helyezkedett el a bal lábszárán és a mellkasán. Utóbbi kis híján a szívét szúrta át, ami nem kis izzadságot okozott az Uchihának, mikor végre kiszabadult és fellélegezhetett.

Gai éppen megpróbálta egyedül lefoglalni a Kagét, miközben a sérült Hinata és Lee próbálták szétfeszegetni a fából készült hatszögű ládát, amibe nemrég Gaara került elzárásra. Sasuke egy mély lélegzettel hívta elő a Chidorit és átdöfte a fán a kezét. Ez megdöbbentően sok chakrájába került, ugyan is a fa csordultig volt a Hokage chakrájával. Szerencséjükre azonban, végül mégis átütötte.

A lyukon keresztül szétszedték a deszkák egy részét, Lee pedig kisegítette Gaarat a csapdából. Hinata és Sasuke eközben megkapták a klónjaik emlékét és összenéztek. Mindketten siralmas állapotban voltak, de úgy döntöttek, még egy utolsó hajrá belefér. Ha az elméletük helyes, akkor talán van valamennyi esélyük.

- El kell csalnunk a kígyótól. –mondta a másik kettőnek Hinata. –Akkor lehet esélyünk ellene.

A két fiú nem kérdezett, pusztán bólintott. Gaara ismét teljes erőbedobással próbálta meg lefoglalni a Shodaimét, amíg elvitték az információt Gainak is, aki egy nagyon csúnya sebet szerzett az oldalára.

Mind a négy fiatal egy oldalra gyűlt, míg a sérült sensei a férfi másik oldalán amolyan hajtó szerepet töltött be. Gaarat használták csalinak a formációjuk elején és minden erejüket nekifeszítve támadtak és védekeztek, egyre több és több sérülést gyűjtve.

- Jobb, ha kapkodod magad Dobe. - Morogta fejben Sasuke. –Vagy nem marad kit megmentened.

 


 

Naruto chakra elszívása a koporsóból meglepő méreteket öltött. Minél több ideig csinálta, a chakra folyam egyre gyorsabbá vált, mintha víz vájna utat magának egy lyukas pala tömlőn keresztül. Szinte már teljesen elszívta az egészet. A gond ezzel csak az volt, hogy amíg benne van ez a chakra, addig képtelen a bijuu köpenyét használni. Valamit majd kezd a helyzettel.

Viszont gondolkodni is rengeteg ideje volt és egy nagyon csúnya terv jutott eszébe. Tudta, hogy az Edo Tensei még nem lehet teljesen befejezett jutsu, még ha Orochimaru éveket is ölt a tanulmányozásába, akkor sem fejezhette be egy létfontosságú elem nélkül, ami viszont a faluban van elzárva Danzo keze alatt, így a lehetőség eléggé esélytelen.

Ez pedig azt jelentette, hogy nem annyira mindenható, mint szerette volna. Megpróbált fészkelődni kicsit a koporsóban. Még legfeljebb két perc és megszabadul. Odakintről már jól érezte a csata állását, és az enyhén szólva is borzalmas volt, lévén a feltámasztott Shodaimének nem jelentett komoly erőfeszítést az Ichibi, de időhúzásnak tökéletes volt. A felmentő csapata állapota enyhén szólva megijesztette, egyesével érezte, ahogy Lee, Hinata, Sasuke, de még Gai és Kakashi is csúnyán megsérült. Egy pillanatra talán még pánikba is esett, amikor az Ichibi chakrája eltűnt. Ki nem mondható megkönnyebbülést érzett, amikor egy perc múlva a Chidorit követően ismét fellobbant.

Odakint kezdett kritikussá válni a helyzet. Nagyon jól kell játszania a lapjait, mert csak egy lehetősége van. Ha elszúrja és egy centivel is előrébb vagy hátrább ugrik, füstbe ment minden lehetőségük.

Még egy perc volt. Mélyeket lélegzett, próbálva megnyugtatni magát. Lassan feloldotta a maradék senjutsu erejét, lassan és óvatosan váltva át Bölcs Módba. Az idegen chakra, ami már egy ideje csúnyán égette a szervezetét, készségesen használódott fel, amikor a szőke nekifeszítette a jelenlétét a koporsó belsejének.

Még egy fél perc. Ha ezt most elbénázza, mindenki jó eséllyel meghal, rosszabb esetben a kígyó kísérleteiként végzik. Érezte, hogy odakint a Nidaime szobrozik a koporsó előtt. Bölcs Módban és a meggyengült elzáráson keresztül érezte, hogy Jiraya és Kakashi támadásai miatt, a kígyónak alig van elég szabad idegszála a Shodaime irányítására. Talán lesz hat egész másodperce, mire Tobirama teste megfelelően reagálna.

Tíz…

- Oh, Amaterasu-sama kegyelmezz… - Szívta be izgatottan a levegőt.

Hét...

- Kami a tanúm, ha elszúrom, behúzok egyet magamnak…

Négy…

- Nagy levegő kifúj…

Egy…

- Hadd szóljon!

Egy hatalmas chakra lökettel szinte fogpiszkálókra szakította maga körül a koporsót. A Yondaime szorítása szinte azonnal megszűnt a nyaka körül. A legnagyobb sebességét használva, jobb kezével előkapott egy Hiraishin kunait és a csatával ellenkező irányba hajította, majd a jobb lábát használva leseperte a lábáról a feltámasztott Tobiramát.

Lehunyta a szemét, és teleportált.

Ő és Minato nagy puffanással landoltak a földön. A fiatalabb szőke alig vetett egy pillantást az idősebbre, máris tudta, hogy sikerrel járt.

- Kérdés nélkül! –kiáltott rá. –Tigris –Kígyó –Kutya- Sárkány – Üsd össze a tenyereid!

A Yondaime ösztönei valóban kérdés nélkül követték a fia által felsorolt jeleket, a következő pillanatban pedig látta, hogy Naruto teszi ugyan ezt, ám a helyett, hogy a fiú összecsapta volna a kezét, mögötte termett, minden finomkodás nélkül átnyúlt a tarkóján és kirántott belőle egy kunait.

- Üdv a szabadok közt apa! –vigyorgott rá, kettétépve a cetlit.

- Mégis… hogy? –kérdezte döbbenten Minato.

- Majd később. –legyintett. –Nélküled megnőtt a hatótávolsága. Tiéd a Shodaime, enyém a Nidaime.

A két szőke Hiraishin segítségével eltűnt.

 


 

Jiraya nem értette egykori csapattársa arcán a döbbenet, majd a gyilkos harag megjelenésének okát, ám figyelme hamar másra terelődött. Valósággal nem volt képes hinni a szemének. Kakashi mellette ugyanolyan döbbenten állt.

Ugyan is a harctér közepén hirtelen két nagyon is ismerős szőke alak jelent meg, ugyanazt a jutsut használva. A pillanat nehéz volt és szinte lelassult, a feltámasztottakat leszámítva mindenki megrázottan bámult a világ két Hiraishin használóira. Mintha egymás árnyék klónjai lettek volna. Apa és fia.

A következő pillanatban a varázst megtörve szét is váltak, a vörös köpenyes a Nidaiménak, a fehér köpenyes a Shodaiménak ugrott. Sasuke gondolkodás nélkül ugrott a vörös után, rögtön a sarkában a Hyuuga hercegnővel. Gaara és Gai azonnal a fehér oldalán termettek, míg Lee elment segíteni Kakashinak és Jirayának.

- Naruto-kun! –köszöntötte a lány, természetesen nem esve ki a harci állásából.

- Üdv Hime, Teme. –villantotta feléjük a válla felett rókavigyorát. –Bocs a késésért. Kissé kicentiztem az erősítést.

Sasuke végtelenül megnyugodott a gúnynév hallatán. Ha Naruto nem szólítja a nevén, még esélyük is van a túlélésre. Egy valami azonban nem fért a fejében, miközben hárman együtt harcolva tartották fent a feltámasztott Hokagét.

- Hogy törted meg a jutsut rajta?

- Két szó! –nevetett szívből és a hüvelykujjával egy pillanatra a mellkasára bökött. –Pecsét és mester.

- Nagyképű. –morogta a holló, de ő is mosolygott.

- Most pedig, hadd szóljon!

Naruto a többiekhez képest egyértelműen elemében volt. Arcára szokásos rókavigyora költözött, és egyszerre hat klónt teremtett magából, amelyek egymás után kezdték el szórni az egykori Hokagét arzenáljuk minden elérhető jutsujával, a legtöbb közép vagy nagytávolságú volt. A szőke egyértelműen fejtörést okozott volna a férfinek, mert elemi támadásokat zúdított rá, amit a férfi szintén elemivel védett ki, azzal az elemmel, amelyik éppen erősebb a támadással szemben. Viszont egy másik klón rögtön az előző támadás árnyékában szintén egy erősebb támadást küldött, így újra meg újra lyukat ütve a védelmén. A szőke ennek ellenére egyszer sem közelítette meg.

Sasuke nem értette, miért nem csap le a csapattársa, amikor az ellenség védelmén tisztán látható rések keletkeznek. Valószínűleg a Hyuuga is ezen gondolkozhatott, mert arcán belső vívódás jelei mutatkoztak. Legszívesebben maga használta volna ki ezeket a réseket, de mégis égette az elméjét a kérdés, hogy Naruto miért nem támad. Pedig ebből a szögből nagyon is feljebbvalónak tűnt.

Kezdeti önbizalma azonban hamar szertefoszlott, mikor az ellenség elkezdett visszatámadni. Naruto, aki a harc kezdete óta Bölcs Módban volt, állandó használat alatt tartotta a Ryugokugant, és csak ennek segítségével tudott néha megmenekülni a rá zúduló pusztítás alól, hogy egy manőver után visszavághasson. Érthető, hiszen mégis csak egy Hokage ellen harcolt.

Pár perc után Sasuke rájött, Naruto miért nem használta ki a réseket. Azért, mert azok szándékosak voltak. Tobirama így csalta közel az ellenséget, hogy aztán egy gyors és gyilkos mozdulattal kivégezze. A szőke jelenleg éppen ezt próbálgatta, ennek jele volt az is, hogy újra meg újra hozta létre a klónokat, de sohasem többet kilencnél, amit a holló nem értett.

Többször is csúnya támadást szenvedtek, mire Naruto végre valahára összecsapta a tenyereit és felvillant körülötte az arany köpenye. A következő pillanatban megérintette Sasuke és Hinata vállát és elszórt egy rakat Hiraishin kunait maguk körül. Az érintése nyomán egy-egy vörös chakra köpeny keletkezet a csapattársain, akiket az idegen chakra lassan gyógyítani kezdett.

Naruto figyelmét lekötötte a védelem gyengéjének kifundálása, ezért nem vette észre, amikor Sasuke nagy levegőt véve elsütött egy Magasztos Pusztítót. A Hyuuga hercegnő úgy érezte, ezzel lehetőséget lehetőséget kapott, hogy bevigyen egy Sárkány Ökölcsapást és végre kárt okozzanak a Kagéban. Ám Tobirama sebessége feljebb valónak bizonyult és sikeresen kiütötte alóla a lábait, majd egy nagyon csúnya és erős támadással a közeli erdő fái közé repítette a lányt. Ha túl is élt egy olyan ütést, akkor is ki volt ütve.

Sasuke megrettent, amikor megérezte a szinte felrobbanó chakra mennyiséget a jobbján és oda sem kellett pillantania, hogy tudja, Naruto haragja megtörte a kontrollját a róka chakrája felett. Izzadtság gyöngyözött a tarkóján, amikor megpillantotta csapattársát, aki ugyan az övékhez hasonló vörös köpenybe burkolózott, de ez messze taszítóbbnak nézett ki és három farka volt.

Inkább keltette egy ragadozó auráját, semmint egy harcosét, amikor sorozatban többször is sikeresen eltalálta a Kagét. Még ijesztőbbé vált a helyzet, amikor lassan kezdett egy negyedik farok is formálódni mögötte. Az állatias morgás, ami felszakadt a torkából, minden ninját megakasztott a környéken, akik arcukon rémülettel néztek a démon király elszabadulni készülő chakrájára.

A következő pillanatban Jiraya és Minato már a fiú két oldalán voltak, mindketten jobb tenyerüket előre tartva, a másikkal csuklónál támogatva. Pár pillanat múlva a morgás megszűnt, Naruto arcáról pedig eltűnt az ijesztő vicsorgás.

- Minden rendben… -suttogta. Senki sem tudta, hogy a két férfinek mondja, vagy magát akarja meggyőzni. –Lassan… - mélyeket lélegzett.

Orochimaru ezt a pillanatot választotta a további támadásokra, így hát a két pecsétmesternek vissza kellett térnie a saját harcához. Sasuke még pislogni sem mert, ahogy figyelte, csapattársa testébe lassan visszatér az elrettentő chakra és visszaalakul az aranysárga köpenybe. Mikor látta, hogy Tobirama támadni készül, a szőke Hiraishin kunaiait kölcsön véve létrehozott egy villámbörtönt, amely segítségével egymás után legalább tíz villámot szabadított a feltámasztott férfira, aki ekkor még mindig nem volt teljesen összeállva a róka chakrájával megtámogatott támadások után.

- Többet várnék egy Kagétól. –motyogta csak úgy magának, viszont már annyira a határain volt, hogy alig állt a lábán.

- Ne legyen nagy a szád. –szidta le Naruto. –Orochimaru az erejük ötödét se tudta belecsempészni a testekbe.

Sasuke állkapcsa azonnal összezárult a megjegyzése felett. Miféle szörnyetegek lehettek ezek a férfiak, ha az erejük ötödével is képesek ilyen mértékű pusztítást okozni? Jobban belegondolva logikus volt, hiszen három egy személyes hadseregről volt szó. Mivel a sebessége nem volt kihívás az élőhalott számára, ezért inkább megtartotta a tisztes távolságot. Meglepődött, amikor a háta összeütközött valakivel. Gai volt az.

- Összeterelnek minket. –vonta le azonnal a következtetést Minato.

- Nem húzhatjuk az időt. –a két szőke helyet cserélve védte egymás hátát. –Orochimaruval kell elbánnunk.

- Menjek én? –vetette fel az apa.

- Ránk itt van szükség.

És igaza is volt. A harc nagy része már mögöttük volt és alig volt lábon már shinobi az ő oldalukon. Kakashit már a kígyó Sannin harcképtelenítette és Jiraya sem nézett ki valami jól. Gai és Sasuke nagyon csúnyán megérezték a harcot, utóbbinak több súlyos sérülése is volt, nem is beszélve a chakra kimerültségről. Gaara lett volna az egyetlen, aki még ténylegesen harcképes volt.

Amint ő elmegy Orochimaru ellen harcolni, akkor a két szőke egyedül marad a másik két Hokagéval. Naruto vett egy mély lélegzetet és egy pillanatra magára hagyta Minatot a két Kage ellen, hogy levigye a sérült Sasukét és Gait a csatamezőről. Visszatérve egy ugrás közben kunait cserélt az apjával, majd visszatért a Tobirama elleni harcra.

A chakra köpenyt magára öltve úgy döntött, befejezi a finomkodást.

- Ne engedd, hogy az arcomba robbanjon, kérlek. – a róka csak kuncogott erre.

Naruto három klónnal foglalta le a Nidaimét, amíg ő előre nyújtotta mindkét kezét, tenyerekkel egymással szembe, ahol egy nagyon apró, mélykék színű gömb kezdett éltre kelni. Minato, megérezve a fia tervét megengedett magának egy mosolyt és a tőle telhető legjobb módon egy helyre terelte a két Hokagét, akik sebesség szempontjából meg sem közelítették. Ha éltek volna, talán olyan érzésük lehetne, hogy az idősebb szőke egyszerre van jelen körülöttük legalább hat helyen, mindezt klónok nélkül.

E közben a vörös hajú minden megszólalás nélkül kiugrott a két támadója közül és Orochimaru felé vette az irányt. Ahogy futott, mögötte hatalmas homok hullám emelkedett, amely érkezésével elsöpörte az egész csatateret. Kakashit, Jirayát és Leet egy előzetes burok segítségével védte meg. A következő percekben Orochimarut üldözte a homokkal, minden fortélyát latba vetve, hogy egy homoksírba ejtse a Sannint, akit azonban a veterán ösztönei mindig kihúztak a bajból.

A kígyó úgy érezte, csúnya bajba került. Naruto egy veszélyesen eszes mozdulattal kihúzta Minato nevét a szövetségesei közül és két bijuu, egy Sannin és egy Kage ellen még az első két Hokage is kevésnek bizonyul majd, még akkor is, ha ő is az oldalukon harcol. És kicsit sem volt jó érzése a csatatér másik felén sűrűsödő chakrát illetően.

Naruto egész teste verejtékezett a koncentrációtól, még sohasem próbálta ezt a támadást és valószínűleg csak egy esélye lehet. Egy egész perc telt el, mire úgy érezte, hogy nem képes tovább növelni a csapást, mert akkor az arcába robban, így egy apró chakra impulzust küldött az apja kunaiába, hogy jelezze neki, meneküljön az útból.

Egy mély levegőt vett és hátrahúzta a kezét, amely előtt egy fél méter átmérőjű, mélylila chakra gömb kavargott, mely olyan volt, akár egy csepp az éjszakából. Majd izmait nem kímélve a két egykori Kage felé dobta.

- Bijuudama!

A robbanás, ami keletkezett legalább húszszor volt nagyobb, mint egy átlagos Rasenshuriken. A lökéshullám olyan erővel csapott le, hogy a körülöttük levő erdő egy része teljesen összedőlt. Naruto chakra köpenyének nyoma sem volt, térdei megadták magukat és talán arccal előre bukott volna, ha Minato nem terem mellette és nem tartja meg.

- Ilyet egy ideig nem csinálok többet. –suttogta az apja köpenyének. Minato halkan felnevetett.

- Kár érte. Nem mindennapi látvány.

- Szerinted sikerült?

Az idősebb arca elkomorult.

- Szerintem igen. Ez egyértelműen nem egy befejezett jutsu. A Sandaime mesélt nekem róla, még régen. Ha befejezik, képes lenne végtelen chakrát biztosítani a feltámasztottaknak. Ám az alapján, amit tapasztalok, legfeljebb egy negyedét kaptuk az eredeti erőnknek. Végtelenről szó sincs.

- Azért rendesen lefárasztottuk őket. –bólintott Naruto. –Ha talpon is vannak, egyedül már elég leszel ellenük.

Tőlük nem messze Orochimaru a fogát csikorgatta dühében. Az Edo Tensei nem bírta ki a miniatürizált démon bomba támadását, mert a harcok kifogyasztották a két Kage készleteit. Minato ellen még így sem veheti fel a versenyt, hála a Jirayával való harcának. Viszont akkor sem megy üres kézzel, ha később az egész az arcába robban. Minimum az Uchihát magával viszi.

Naruto megdöbbent, amikor meglátta a kígyó Sannint felkapni az eddig eszméletlenül fekvő csapattársát. Ekkor már kezdett visszatérni a tagjaiba az erő, hála a senjutsunak, mert a saját lábán állt az idősebb szőke mellett. Minato kezében máris ott volt az egyik kunaia.

- Gyorsan kell tennünk valamit! –sürgette őket Gai.

- Mi követjük őket. –válaszolta a Yondaime.

- Minket úgysem futnak le. –szállt be Naruto is.

- Viszont gyertek utánunk.

- Mert nem biztos, hogy egészben ússzuk meg.

Ezzel mind a ketten eltűntek egy sárga villanásban. Éppen ekkor érkezett meg a csapat másik fele, Kakashi hátán egy sziszegő Hyuuga hercegnő feküdt, aki látott már sokkal, de sokkal jobb napokat is, viszont a vörös chakra maradéka még mindig dolgozott rajta.

- El sem hiszem, hogy itt a Yondaime. Ez ám a fiatalság tüze! –lelkesedett Gai, ahogy a sérüléseik ellenére üldözőbe vették a többieket.

- Viszont kérdéses, hogy Minato meddig marad. – vetette közbe Jiraya. – Az Edo Tensei befejezetlen jutsu. Naruto ügyesen megkerülte az elmeirányítást, de nincs garancia rá, hogy ki is fog tartani.

- És akkor mi lesz? –kérdezte Kakashi.

- Baj. –válaszolta a Sannin.

 


 

Naruto időnként oldalra pillantott az apjára, és nem tudta nem észrevenni, hogy a férfi arcán a repedések mélyebben és hosszabbak lettek minden egyes eltöltött perccel. A jutsu félkész, így nem tarthat ki, talán még egy órát sem. De legalább teljesen megszabadította Orochimaru befolyása alól.

- Mond apa. –kezdte, felhívva az idősebb szőke figyelmét. –A Kyuubi Yang chakrája. Benned van?

A Yondaime arcára egy félmosoly költözött.

- Mit gondolsz?

Naruto felnevetett. Végül is, amiről Orochimaru nem tud, az nem fáj neki… és úgy tűnik, nem is tudja kihasználni. A fiatalabb szőke azonban hamar elkomorodott. Valahogy fel kell oldania a kígyó jutsuját és gondoskodni arról, hogy többé ehhez hasonló eset szóba se jöhessen. Más alkalmakkor talán a Sandaiméhoz hasonlóan a Halálisten Öleléséhez folyamodott volna, de láthatóan ez nem volt sem végleges sem elérhető opció.

Így maradt… az.

- Én úgy gondolom, hogy most már anya mellé kerülsz. –szólalt meg hirtelen, de kerülte az idősebb pillantását. – Amint megszűntettem a jutsut.

- Oh. –döntötte oldalra a fejét. –És hogy tervezed?

Naruto kissé keserűen felnevetett.

- Szükségem lesz hozzá a róka erejének másik felére is.

- Ez nem probléma.

A fiatalabb szája tátva maradt, amikor mellette Minato körül felvillant a Kyuubi arany chakra köpenye. Bár jobban belegondolva logikus volt, hiszen a róka két fele érezte egymás jelenlétét. Talán ezzel még kommunikálni is tudtak. Nem volt biztos benne, hogy Minato a harc melyik pillanatában oldotta fel a saját pecsétjét, de akkor ez már nem is számított.

- Csaló. –motyogta durcás hangon, de azért egy vigyorral ütötte össze az öklét az apjáéval.

 


 

Orochimaru a fogát csikorgatta, amikor meg kellett állnia. Előtte ugyanis három fa távolságra landolt az idősebb Hiraishin használó, nagyon is harcra készen. Alaposan meggyűjtötte a baját, amiért az első ágra muszáj volt letennie a vállán levő testet. De nem is a Yondaime zavarta igazán a kígyót, hanem az, hogy a fiának nyoma sem volt.

Ez pedig azt jelentette, hogy készülnek valamire. Bárki, aki a Namikaze nevet viseli és készül valamire, bármire, akár reggelire is, abból az ellenségeinek komoly baja származik. Egy pár másodperc koncentráció után megérezte, hogy Naruto chakrája pontosan felettük van.

A szőke lába alatt nagyot reccsent a faág, amikor földet ért. Orochimaru összehúzta a szemeit. Megváltozott a fiú aranyszínű chakra köpenye. Mintha egy kissé sötétebb lett volna, hosszabb lett a kabátja és a mintája is komplexebbé vált. Szinte akkora ereje volt, mint a harc kezdetén.

- Mire készülsz? –sziszegte a kígyó.

Naruto még csak nem is válaszolt neki, láthatóan minden idegszálával pattanásig feszülve koncentrált. A következő pillanatban aranyszínű chakra láncok törtek elő a hátából és a két jelenlévő köré tekeredtek. Amikor a fiú felnyitotta a szemét, azok mintája olyan volt, akár egy óra, amely hármat mutatott. Nem csak a szemei két sarkából, de a száján is kibuggyant a vér, ám láthatóan nem foglalkozott vele.

- Arany Chakra művészet… - hörögte. –A Napistennő akarata!

A testéből elképesztő mennyiségű chakra rohant végig a láncokon, és egyenesen a két megláncolt férfi testébe jutott. A feltámasztott Kage hirtelen elkezdett papír fecnikre bomlani. Naruto egy utolsó, nehézkes pillantást vetett az apja irányába, de nem látta a szemében levő vértől, csak a chakráját érezte.

- Mond meg anyának… hogy Jiraya… hozza a formáját.

Minato felsóhajtott és elmosolyodott.

- Megmondom neki.

- Szeretlek titeket. –suttogta a fiatalabb.

Azonban mielőtt az apja válaszolhatott volna neki, borzasztó mennyiségű chakra robbant ki a fiú testéből, szemeiben, amelyek tágra nyíltak a fájdalomtól és a döbbenetes érzéstől, ami szorongatta a bensőjét, ismét lépett egyet a mutató. Aztán térdre esett, rengeteg vért köhögött a recsegő fára, ami pillanattokkal később megadta magát és a szőkével együtt zuhant a mélybe.

Orochimaru nagy küszködés árán maradt eszméleténél. Tekintete a két zuhanó fiú testére esett. A tőle telhető legnagyobb sebességgel végrehajtotta az idézés jeleit, megidézve két kígyót, akik esés közben kapták el a testeket. Minden tagja égett, mintha valami egyenesen a chakra rendszerét támadta volna meg. Nem tudta pontosan, hogy a szőke miféle támadást hajtott végre az előbb, de volt egy olyan érzése, hogy valami nagynak volt éppen szemtanúja.

Leugorva a fáról, szemügyre vette Naruto testét. A fiú még eszméleténél volt, hörögve lélegzett és közben szemeiből dőlt a vér. Habár ismét tengerkékek voltak az íriszei, Orochimaru tudta, mit látott. Egy doujutsu. Egy ismeretlen méghozzá.

- Mégis mennyi meglepetést rejtegethet egy ekkora kölyök? –kérdezte csak úgy magától, amikor lehajolt, hogy a vállára vegye az említett szőkét.

- A helyedben… futnék… - még a siralmas állapota ellenére és valahogy egy félmosoly költözött az arcára.

A Sannin szórakozottan felszusszant.

- Hát aztán miért?

- Mert nem lenne túl bölcs dolog tovább itt tartózkodnod.

Úgy fordult az ismerős hang irányába, mintha megégették volna. Mögötte egy nagyon is ismerős, fekete színű, vörös felhős köpenyben állt az idősebb Uchiha fivér, mint mindig, most is érzelemmentes arccal.

- Nehéz elhinni Orochimaru, hogy elfelejtetted a szabályokat. –mondta egy másik hang az ellenkező irányból. –Senki sem nyúl a főnök célpontjaihoz.

A Sannin szinte minden racionális gondolkodása kikapcsolt és menekülőre fogta. Kisame egy pillanatra még megfontolta, hogy üldözőbe veszi, de Itachi leintette és inkább a földön fekvő két fiú felé fordították a figyelmüket.

- Még így is van benne egy fél tonna chakra. –kuncogott a cápa férfi, leguggolva a szőke mellé.

Itachi vetett egy átható pillantást a fa tövében fekvő öccsére, majd ő is Naruto felé fordult.

- Itachi… - hörögte a szőke, szemei le voltak hunyva, mert amúgy sem látott velük már semmit. – Tudom, hogy igazából… hol van a szíved…

- Milyen kis romantikus. –gúnyolódott Kisame.

- Oh? –szökött fel egy szépen ívelt szemöldök. –És ugyan hol?

Naruto remegő kézzel közelebb intette a férfit, és mivel kevesebb fenyegetést jelentett ebben az állapotban, mint egy mérges kutya, ezért az Uchiha is leguggolt mellé. A szőke megemelte jobb kezének két vérben úszó ujját és mindkét férfi döbbenetére megbökte a homlokát.

- Pont itt… - a légzése kezdett lelassulni, hangja halkult. –Tsuna… de…

Amint elvesztette az eszméletét, a két férfi egymásra nézett. Kisame arca valósággal elhalványult, szemeiben leplezetlen csodálkozás és tanácstalanság tükröződött.

- Na, most mi lesz?

Itachi arca olvashatatlanabb volt, mint valaha. Szeme sarkából még egy pillantást vetett az öccsére.

- Ha a gyógyító Sannin kell neki, - szólalt meg végül. –akkor hozzá visszük.

 


 

Jiraya szíve a torkában dobogott, amikor megtalálták a földön fekvő Uchiha örököst, aki éppen pislogva kezdett magához térni. Narutonak vagy Minatonak semmi nyoma sem volt.

Sasuke minden tagja sajgott, fogalma sem volt, hogyan került az erdő közepére, az utolsó dolog, amire emlékezett, hogy Naruto gyakorlatilag elszabadította a mennyek haragját a csatatéren, őt pedig telibe találta a lökéshullám. Ezért még számol a Dobéval, csak kerüljön a kezei közé. Kicsit sem stílusosan felhorkanva ült fel és súrolta meg a tenyereivel a szemeit.

- Hol van az az ostoba? –kérdezte morogva.

Mikor nem kapott választ, bosszúsan nézett fel, de haragja el is párolgott, amikor csak falfehér arcokkal találkozott. Azonnal rossz előérzete támadt.

- Hol van Naruto?

- Utánad jött. –magyarázta a mellette térdelő Kakashi. –Ő és Minato-sensei üldözőbe vették Orochimarut, amikor megpróbált magával vinni téged.

Akkor a kígyó arca is be lesz törve.

- Ezt értem, de hol van? –kérdezte most már a fogait csikorgatva.

- Talán Orochimaru magával vitte. –válaszolta falfehéren Gai.

- Nem. –mindenki Jirayára nézett. –Ez nem Orochimaru volt.

A Sannin háttal állt nekik, a teste mellett lógó keze ökölbe szorult annyira, hogy vér serkent belőle. Mindenki érezte, hogy alig képes visszafogni a gyilkos szándékát. Amint megfordult egy kunait dobott a földre a többiek elé. Mindannyian jól ismerték Naruto háromágú fegyverét, ám ami mindenkit megijesztett, még csak nem is az éppen rá száradó, friss vérfolt volt. Oh, nem.

Hanem a kunai végére kötött medál, egy elrettentően ismerős címer. Egy fehér-vörös legyező.

Sasuke érezte, ahogy testét elönti a harag. Észre sem vette, hogy valami nedves csorog le mindkét arcán. Nedves és vörös.

 


 

Minato meglepetten nyitotta ki a szemét. Egy furcsa, sötét, de gazdagon díszített szobában volt. Előtte egy hatalmas, kissé áttetsző, vörös függönytenger terült el. A szobában gyertyák és füstölők ezrei égtek. Mögötte az ajtó fehér papírablakai szintén vörösen derengtek, a bennük levő díszítés pedig feketén virágzott.

- Hol vagyok? –kérdezte inkább ösztönszerűen, mint választ várva.

A függöny mögül egy nő kuncogása hangzott.

- A palotámban.

Azonnal megkapta a szőke férfi osztatlan figyelmét.

- Nem te vagy a Shinigami. –állapított meg, személyesen is ismerve az említett istent.

- Valóban nem. –a nőalak mozgott odabent, a mozdulatalapján valószínűleg pipázáshoz hasonló tevékenységet folytatott. –A nevem Amaterasu.

A Yondaime minden ösztönének engedve kissé meghúzta magát, ám csodával határos módon mégis sikeresen megőrzött valamennyit a tartásából. Létezhet, hogy egyenesen a Napistennő színe elé került? De miért? Mit keresne egy hozzá hasonló, még csak nem is friss halott a Nap Palotában?

- Azért vagy itt. –kezdte a nő és felegyenesedett. –Mert ajándéknak szánlak.

- Ajándéknak? –kérdezett vissza az egykori Hokage, a szó kis híján a torkán akadt. –Kinek?

- A fiadnak természetesen. –mondta, ahogy elhúzta a függönyt.

A Napistennő volt a második leggyönyörűbb nő, akit valaha látott.

- A fiad, Namikaze Uzumaki Naruto a Követem. –mintha büszkeség csengett volna a hangjában, de nehéz volt megmondani, hogy ez mindig jelen van-e vagy Naruto miatt tűnt fel. –Nem pusztán kielégítő, de egyenesen csodálatos iramban fejlődik. Nemsokára elég erős lesz ahhoz, hogy magamhoz szólítsam.

- Meg akarod ölni? –kérdezte nem kevés rémülettel a hangjában a szőke.

- Megölni? –kuncogott. –Dehogy. Méltóvá teszem a Követ címre. Mikor végre eljön az ideje, hogy enyém legyen a szíve maradéka. –Minato érezte, hogy a hang hatására, de valószínűleg inkább az üzenetére, gyöngyözni kezd a tarkóján az izzadtság. –Az én Drága Lovagom. –suttogta mámorosan. - Te ajándék leszel. – sétált el mellette. –Te és a feleséged, amint végre Shinigami hajlik a jó szóra. Addig is érezd otthon magad.

Magára hagyva a férfit, kilépett a vöröslő alkonyi tájra. A palota olyan hatalmas volt, hogy még innen, a központi épület legmagasabb tornyából sem látta a végét. Az istennő mámoros pillantással nézte az égitestét, amelynek színe most a Követének haját juttatta eszébe.

- Hamaros együtt lehetünk, én Követem.

Megjegyzés a befejezéshez:

Alright Minna! Aki kritikát szeretne írni, az a jobb oldali sorba álljon, aki vasvillát szeretne bélelni, az a bal oldaliba! Óránként csak 100 ryo! Még inkább balra található az író szobája, ahol most éppen megkötözve fekszik ő meg a múzsája, lehet válogatni!

(Bocsi a késésért, mentségem van is meg nincs is XD pls írjatok kritikát. 
Love ya all!
Ayako)

21. Levelek szerte a szélben - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Danzo fel-alá járkált az irodájában, várva a híreket. Gondolatok ezrei és ezrei rohamozták meg a fejét. Konoha alig egy napja szenvedett el egy ostromot, Hokage és kinevezett örökös nélkül maradtak, a falu egyik régi ellensége feltámasztott hármat a shinobi világ legendái közül, és a falu jinchurikijét, akibe a legnagyobb reményeit fektette, elrabolta ugyan ez az ember.

Muszáj lesz valahogy addig csűrnie a dolgokat, amíg a fejére nem kerül a Hokage kalap. Ebben a helyzetben a lehető leggyorsabban kell militarizálnia a falut, felkészíteni a közelgő harcokra. Hiruzennel dolgozva kis híján letett a cím hajszolásáról, mikor látta, hogy a férfi végre komolyabban kezdi venni a hadsereg feladatait.

De Hiruzen meghalt. Örökös kinevezése nélkül. A falu egy nap alatt vesztette el a Hokagéját és a jinchurikijét. És méltó utódja is alig akad. A Sannin maradéka különböző szenvedélyeknek él és még csak a faluban sincs. A Joninok nagy része is alkalmatlan vagy már megvan a saját, jól működő szerepe a falu hierarchiájában.

Nehéz időknek néznek elébe.

- Danzo-sama. –térdelt le egy Gyökér tag.

- Jelentést!

- A Namikaze-sama után küldött csapat visszatért a faluba.

- És? –kérdezte kis híján ráüvöltve a ninjára.

- Nem jártak sikerrel.

Szorítása ismét erősödött a botján, ám ez esetben előrelátó volt, és fém fejűt választott. Oda a falu egyik legnagyobb erőforrása. Már éppen száguldozni kezdtek volna a gondolatai, amikor észrevette, hogy a ninja még mindig ott térdel előtte.

- Van még valami mondanivalód? –mordult rá.

- Igen. A csapat jelentése alapján Namikaze-sama megszabadította a Yondaimét Orochimaru befolyása alól, akivel aztán közösen legyőzték a másik két Kagét. Úgy tűnik, hogy Namikaze-sama jelenleg Uchiha Itachi és Hoshigaki Kisame fogja.

- Itachié? –visszhangozta meglepetten.

Danzo pislogott egyet. A világnak megvan az a maga furcsa törvénye, amely mindig kiegyenlíti a számlákat. Mélyen a gondolataiba merült, nem is törődve azzal, hogy elbocsássa a ninját. Talán a helyzet mégsem annyira menthetetlen.


Az, hogy a Konoha 12 maga alatt volt, enyhe kifejezés. Ahogy Kiba fogalmazott, elvesztették az alfájukat. Tentennek erősnek kellett lennie, hogy támogathassa Sakurát és Inot, mivel mind a két lány elengedte magát. Sakura alig járt haza az Uchiha rezidenciára, mert nem volt képes összeszedni annyi erőt, hogy elhaladjon Naruto szobája mellett.

Ino a nap nagy részében eltűnt a Hyuuga rezidenciában, de amikor mégis előjött, a szemei vörösek voltak a sírástól és sápadt volt. Ilyenkor Tenten elvitte őt és Sakurát valahova teázni próbálva elterelni mindhármuk gondolatait a történtekről. A lányok közül azonban Hinata fogadta a legrosszabbul.

Csak Inotól, aki már gyakorlatilag testvéri viszonyba került a lánnyal és Nejitől, aki őszintén aggódott az unokahúga miatt, tudták, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Hinata reggeltől estig vagy az apjával, vagy a klán időseivel tölti az idejét, ezek közt pedig végkimerülésig edzi magát, tekintet nélkül arra, hogy a Kyuubi chakrája nem tudta teljesen begyógyítani a sérüléseit.

Hiashi olyanná vált a lánya mögött, akár egy árnyék, az esetek nagy részében, ha nem is személyesen, de valakivel mindig szemmel tartatta. Ino elmondása szerint az első este a klán fő biztosította, hogy minden elérhető emberüket a leendő veje, vagy annak gyilkosának felkutatására bíztatja. Hinatának ez sem volt elég, szinte megszállottan követelte az információkat, azt a minimálist, ami egyáltalán a birtokukba jutott. Hideggé vált, fásulttá és berögzültebbé, mint bármely Uchiha.

A fiúk nagy része is rosszul fogadta. Lee kórházban volt, mert Narutonak nem volt lehetősége úgy gyógyítani őt, mint Sasukét és Hinatát. Ugyan ez igaz volt Kakashira és Gaira is. Shikamaru ideje nagy részét otthon töltötte, elméleteket és ötleteket gyártva, Shino pedig néha csatlakozott hozzá. Ilyenkor elbeszélgettek Narutoról, a róla kiderült információkról, a lehetséges továbbiakról.

Choji többet evett, mint valaha. Ő azok közé a fiúk közé tartozott, aki meglepően minden idejét latba vetve edzett, hogy az első ehhez kapcsolódó akció alkalmával ő is csatlakozhasson az erősítéshez. Ide tartozott Kiba és Neji is. Az egyetlen, aki abszolút minden kapcsolat elől elzárkózott, az Sasuke volt.

Az utolsó Uchiha gyakorlatilag betokosodott a rezidenciára. Bezárta magát Naruto szobájába és nem volt hajlandó semmilyen emberi kapcsolatra. A tanács biztosra ment abban, hogy egy ANBU egy nap háromszor ételt hagyjon az ajtaja előtt, de többet nem tehettek, hiszen a holló senkivel sem volt hajlandó beszélni. Több Jonin is megpróbálta, főleg azok, akik közelebb álltak hozzá, mert Naruto kérésére edzették, de a legközelebb Anko és Kakashi jutott, akiket finoman szólva szóval kidobott a házból.

Aki a legtöbbet tudott beszélni vele, az Jiraya volt. Amint a Sannin kényszerítette magát, hogy túl legyen a kudarcon, ellátogatott az Uchihához, miután hallotta a róla terjengő híreket. Az elején még csak meg sem szólalt, pusztán odasétált a tolóajtóhoz és leült, hátát az egyik oszlopnak támasztva és a napszakot figyelmen kívül hagyva szakézni kezdett. Eltelt két óra, mire megszólalt.

- Mi jár a fejedben Gaki?

Ebben a faluban összesen két ember élt, akik tiszteletlenül szóltak hozzá. Vagyis most már csak egy. Még Kiba sem merészkedett el addig a Chunin vizsga második fordulója óta. Sasuke nem válaszolt.

- Téged ismerve éppen listát írsz arról, hány féle képen ölöd meg a bátyádat, amikor találkoztok.

A néma csend, ami a szobából áradt egyenesen temetőibe csapott át. A Sannin érezte, hogy beletrafált.

- Hiába emészted magad e miatt. Még kipihenten sem lett volna semmi esélyed ellene.

Tudta, hogy ez tőr a fiú szívébe, de hallania kellett. Nem süllyedhet most önutálatba, mert akkor nem tudja kiaknázni a képességeit. Főleg úgy, hogy elvesztette a legfőbb tanárát. A barátját. A választott testvérét.

Jiraya hangja sötétebb lett.

- Naruto egészen a Myuboku hegyig rugdosná az önsajnáló seggedet, ha most látna.

Sasuke valósággal feltépte az ajtót, szemében izzott a Mangekyo Sharingan. A férfinak még csak arcizma sem rezdült a látványra.

- Akkor mégis mi a fenét tegyek?! –üvöltötte, hidegvérét már rég elveszítve az Uchiha.

- Kezdetnek kapard össze magad és menj emberek közé. Naruto gyakorlatilag a lelkét kitette azért, hogy szocializálódj kicsit és megerősödj. Azzal, hogy elzárkózol, csak szemen köpöd az emlékét.

- Emlékét a faszomat! –csapott ököllel az oszlopra. –Naruto életben van!

Jiraya szemöldöke felszökött. Bizonyosan nehéz lehet a fiúnak, hogy a bátyja megfosztotta egy újabb családtagtól.

- Így csak még kevésbé értem a hozzáállásodat. –vallotta be. – A fiúk nagy része mind ledolgozza a seggét a maga módján és te, akiben a legnagyobb potenciál van, itt porosodsz a szobában.

Sasuke a fogait csikorgatta.

- Nem porosodtam.

Oldalra lépet, hogy Jiraya láthassa, mit is csinált a fiú Naruto szobájában. Amit odabent látott arra késztette, hogy lassan felálljon és ő maga is besétáljon a mindössze két gyertyával megvilágított, sötét helyiségbe. A szoba szinte minden vízszintes felületén kibontott tekercsek és nyitott könyvek hevertek. A Sannin jól ismerte a tekercseket. Naruto kutatása, öröksége, összegyűjtött tűz és villám jutsujai, illetve az Uchiha klán tekercsei.

A Sannin szeme megakadt egy lapon, amely nem volt olyan sűrűn beírva, mint a többi. Lehajolt, hogy felvegye és a szeme sarkából látta, hogy az Uchiha ismét a fogát csikorgatta és elfordította a fejét. Egy levelet tartott a kezében.

„Üdv Teme!

Ha ezt olvasod, akkor valószínűleg történt velem valami az ostrom alatt, vagy közvetlen az után, ami miatt nem volt alkalmam hazajönni. Téged ismerve ezt elképzelhetetlennek tartottad, de ne aggódj, az egódnak semmi baja, nem mondtam el senkinek. Akár megsérültem, akár meghaltam egy nehéz időszak köszönt rád és a többiekre. Nehéz a tudat, hogy talán én leszek az egyik első AKV ninja a Konoha 12 életében, ám ismersz, ez nem akadályozhat meg a feladataim elvégzésében.

Csak arra kérlek, hogy ha meghaltam, figyelj oda Hinatára és Inora. Csak ma ütöttük nyélbe, de a Hime és én hivatalosan is jegyesek vagyunk, és rettentően beleélte magát, már nem csak a kettőnk életét tervezi, de Inot is belefűzte. Nyílván tisztában vagy a KRP-vel. Nem lepődnék meg, ha Ino-chan is hasonlóan izgatott lett volna.

Vigyázz Sakura-sanra is. Igaz, már nem az a törékeny cseresznyevirág, akit egy fél éve megismertünk, de még mindig védelemre van szüksége, legfőképp a világgal szemben. Szégyenemre minden áskálódásom ellenére sem tudtalak összeboronálni titeket, pedig hidd el nekem, szükséged van valakire. Ha tényleg nem érdekel úgy Sakura, akkor valaki másra. Arra kérlek, hogy ne maradj egyedül. Nem tesz jót az emberekkel.

Arra is rájöhettél, hogy megpróbáltalak elterelni a bosszú útjáról. A Hokage-sama és én aggódunk a miatt, hogy a vak hajszában lemállanak rólad a dolgok, amikért a bosszúd végrehajtása után érdemes lenne élned. Kérlek, beszélj a Sandaime-samaval. Ha úgy van, ahogy sejtem, és meghaltam küldetés közben, akkor nyugodtan támaszkodj rá és Ero-shihsora.

Viszont ismerlek és tudom, hogy akkor sem mondanál le a bosszúdról, ha a világot fektetném a lábaid elé, ezért csak felkészíteni tudlak rá. Tudod, hol tartom a ninja edzéssel kapcsolatos tekercseimet és könyveimet. A pecsét reagálni fog a chakrádra. Ha már nem lehetek ott, hogy tanítsalak, akkor ez a legkevesebb, amit tehetek érted, de figyelmeztetlek. A jutsuk nagy része potenciálisan életveszélyes vagy egyenesen halálos. Kérlek mindenre, ami szent a szemedben, hogy ne egyedül állj neki megtanulni őket.

Lassan azonban abba kell hagynom az írást, hisz holnap hosszú napom lesz. Szívemből kívánom, hogy sohase kerülhessen kezedbe ez a levél, de ha mégis úgy adódna, kérlek, vigyázz a többiekre a nevemben. És bármi is történjék, bármilyen körülmények között ért a végzetem, soha ne merészeld hibáztatni magad, mert kimászok a Shinigami gyomrából és egészen a Myuboku hegyig rugdosom a seggedet, ha csak eszedbe jut.

És ne keseregjetek a halálomon. Gyászoljatok meg, temessetek el és aztán lépjetek tovább. Vigasztaljon az, hogy most már én is tölthetek időt a szüleimmel.

Minden jót Sasuke.

U.I.: Üzenem Ero-shishonak, hogy nem csak az anya, de az én haragommal is szembe kell néznie, ha rád ragasztja a perverz szokásait.”

Jiraya észre sem vette, mikor indult meg a magányos könnycsepp az arcán, csak akkor, amikor az a lapon landolt. Az utolsó sorok szinte olvashatatlan állapota miatt tudta, hogy nem ő volt az első, aki elmosta a szöveget a könnyeivel.

Legszívesebben átkozta volna a sorsát, hogy a hatból öt tanítványa előtte kellett, hogy sírba szálljon, holott az összes fiatalabb volt nála. A három gyerekről nem hallott semmit, amióta elváltak az útjaik, jó eséllyel meghaltak a Harmadik Nagy Shinobi Háborúban. A másik kettő pedig úgy halt, ahogy élt. Büszke, erős férfiként, akik a faluért és a társaikért adták az életüket.

- Az a mocsok. –sziszegte Sasuke, magára vonva a férfi figyelmét. –Tudta, hogy mi lesz és mégis elment.

- Ezt jelenti ninjának lenni Gaki. –válaszolta reszelős hangon a férfi. –Minden küldetésre úgy menni, hogy emlékezetedbe vésed a falu kapujának minden repedését, a Hokage arcok minden vonását, az utcák minden kanyarulatát, mert soha nem tudod, hogy utoljára láttad-e őket.

Lepillantott a földön levő tekercsekre.

- Szedd össze ezeket és csomagolj. –óvatosan letette a levelet az asztalra. – Elmegyünk megkeresni a leendő Godaimét. Ez alatt pedig edzeni fogsz, de úgy, hogy vacsorára a bőröd is lemállik.

Az Uchiha csendben bólintott.


Itachi nézte a huzatos kunyhó rozoga ágyán fekvő szőke fiút. Már megtisztította az arcát a vértől. Valamiért felkavarta, hogy egy ilyen arc vértől legyen maszatos. A fiú egyszerre volt maga a fiatalság és az évek keserű, felnőtté formáló tapasztalata egy személyben. Itachinak eszébe jutottak a Yondaime arcképei és azon gondolkozott, hogyan létezik az, hogy a hivatalos bejelentésig senki sem jött rá, mégis kinek a fia a jinchuriki.

Vajon milyen kapcsolatban volt Naruto az öccsével? Arról már tudott, hogy csapattársak voltak. Viszont jóban voltak? Csak megtűrték egymást? Szeretett volna jobban körülszaglászni a kettejük közti kapcsolatot illetően.

Volt egy olyan érzése, hogy a szőke fiúnak valahogy sikerült megtörnie a jégfalat, amit Sasuke maga köré húzott. Egyszerűen volt valami az előtte fekvő fiúban, valami nyílt és barátságos, ami még akkor is kiütközött, amikor még csak nem is volt magánál.

Amikor Naruto véres ujjaival homlokon bökte és azt mondta, tudja, hol van igazából a szíve, hosszú évek óta először kiszorult belőle a levegő, szíve kihagyott egy ütemet. Kisame arcáról ugyan ezt tudta leolvasni. Az évek során a férfi vált a legjobb barátjára és olyan mértékben nyerte el a bizalmát, hogy Itachi még a titkai egy részébe is beavatta. Legnagyobb megkönnyebbülésére az Ex-kardforgató úgy döntött, egy malomra fogják hajtani a vizet, másként a Vezető már régen kivégezte volna az árulásáért.

Eredetileg azért indultak meg Konohába, mert megtudták, hogy Orochimaru ostromot tervez, a Vezető pedig biztosra akart menni, hogy a jinchuriki nem hal meg a támadás során. Ha a róka meghal vele együtt, évtizedekbe telik, mire újra összegyűlik a chakrája és életre kel. Itachi pedig kapott az alkalmon, lévén így a saját szemével is megnézheti magának az öccsét. De nem értek oda időben.

Éppen fél napra voltak a falutól amikor, valószínűleg a szőke jóvoltából, egy Bijuudama rázta meg az erdőt. Elhatározták, hogy utána járnak. Az első, akivel találkoztak volna, kis híján Orochimaru volt, de akkor olyasmi történt, amit mind kettejüknek nehéz volt megemészteni. Egy férfi, aki minden kétséget kizáróan a Yondaime Hokage volt, rátámadt a kígyóra, aki éppen az eszméletlen Sasukéval a vállán menekült. Rögtön ezt követően megérkezett Naruto is.

Ha Itachi ösztöne nem kapcsolta volna be a Mangekyo Sharingant, akkor még most, az események után három nappal is azon tűnődne, mi a fene volt az a jutsu, amit használt. De így bizonyosan tudta. Naruto nem pusztán megszűntette az Edo Tenseit. Eltörölte a létezésből. A nevét és a hatását leszámítva minden információ kitörlődött Itachi fejéből. Azt a jutsut soha többé nem fogják tudni használni.

Valószínűleg ennek a mellékhatása volt az oka annak, hogy Naruto a három nap alatt egyszer sem ébredt fel. Az elején az Uchiha még aggódott a miatt, hogy táplálék és víz nélkül éhen fog halni a szervezete, demegdöbbenten tapasztalta, hogy a Kyuubi chakrája egyfajta hibernáció alá helyezte a szőke testét. Még vízre sem volt szüksége, a szívverése alig ütötte meg a húszat percenként. Légzése is alig volt.

Kis híján elfeledkezett arról, hogy üzenetet hagyjon Danzonak. Kényszert érzett arra, hogy biztosítsa a férfit, Naruto az ő kezei közé került és nem a kígyóéba. A végén még a férfinek új ötlete támad és a jinchuriki elvesztése után az öccséből akarja majd kifaragni a legendás fegyverét. Annyira nyílván való akart lenni, amennyire csak lehet. Plusz pont, hogy ha igaza van és Naruto közel áll az öccséhez, akkor Sasukénak még egy oka kerekedik a megölésére.

Kisame visszatért a vadászatból.

- Még mindig nem ébredt fel a tökalsó? –kérdezte, amint hatalmas termete miatt meghajolva belépett a Kami által helyén tartott ajtón.

Az Uchiha hallgatott. Jól láthatta, hogy nem.

- Mi lesz így vele? A Kyuubi sem tarthatja életben örökké.

- Elvisszük a gyógyító Sanninhoz. –válaszolta Itachi. –Ha valaki képes a meggyógyítására, akkor az ő lesz.

- És mit fogunk mondani a Vezetőnek? Kezünkben volt félkómásan a Kyuubi, de meggyógyítottuk és elengedtük?

Az Uchiha visszanézett a csapattársára.

- A Vezető azt mondta, a Kyuubit kell utoljára lepecsételni. Nem hagyhatjuk, hogy a fiú meghaljon. Ezért meggyógyítottuk, de végül a konohaiak rajtunk ütöttek és ott kellet hagynunk.

A cápa férfi szemöldöke felszökött.

- És pontosan hogyan is ütnek rajtunk a konohaiak?

- A Sandaime Hokage meghalt. –válaszolta. –Konohának új Hokage után kell néznie. A két szóba jövő jelölt a Sannin maradék hűséges tagjai. És mivel Jiraya-samanak a kém hálózatával kell foglalkoznia, ez csak Tsunade-samat hagyja lehetőségként.

- Tehát a Senju hercegnő közelében kiprovokálhatunk egy rajtunk ütést. –vigyorgott a férfi.

Itachi bólintott. Ha megértette, akkor nincs is szükség magyarázatra.


Sasuke mindent összepakolt, ami egy hosszabb küldetésre szükséges lehet. Néhány váltás ruhát, az általános felszerelést, amit Naruto soha nem engedett, hogy elhagyjon, a fegyvereit és a tekercseit. Vacillált az ételpakolás felett, de végül úgy döntött, hogy inkább frissen fog vadászni. Úgy is le kell vezetnie valahol a feszültséget.

A szőke levelét még egyszer újraolvasta. Sokáig nézte a lapot, amelyet a küldője nagy odaadással írt meg. Ez már abból is látszott, hogy milyen olvasható volt a kézírása, hiszen Naruto saját írása felér egy megfejthetetlen kódolt szöveggel. Végül összehajtotta és betette a naplójába, a csapatfotó mellé.

Kevés gondolkodás után elvette a visszaküldött Hiraishin kunait is, amin még mindig ott csüngött az Uchiha medál. Megfogadta, hogy ezt soha többé nem engedi ki a fegyvertárából. Ezzel fogja megölni a bátyját, amint módja nyílik rá.

Amikor elérte a kapukat, ott állt a Konoha 12 minden maradék tagja. Még Lee is kibicegett a kórházból. Hinata a csoporttól távol állt, és senki figyelmét nem kerülte el, hogy a szokásos fehér kabátját feketére cserélte. A copfja, amit eddig büszkén hordott már kontyba volt csavarva. Egyenes üzenet a falu minden férfijának.

- Sasuke-kun. –szólította meg halkan Sakura. –Nagyon nagyon vigyázz magadra.

- És erősödj meg. –nyújtotta felé az öklét kissé hezitálva Kiba. – Mi is azt fogjuk tenni.

Sasuke nézte a felé nyújtott öklöt, az ismerős mozdulatot. Valamiért nem érezte azt, hogy a kutyás fiú ezzel Naruto helyét akarta átvenni. Sokkal inkább megtisztelte az emlékét. Végül aprót biccentett és összeütötte az öklüket.

- Aah. Számítok rátok.

A nemrégiben megesett tragédia ellenére a csapat nagy része megpróbált mosolyogni kissé. Ekkor komor léptekkel sétált oda a Hyuuga hercegnő és mélyen a holló szemébe nézett.

- A te bátyád. A te jogod megölni. –mindenki visszatartotta a lélegzetét. –De azt akarom, hogy szenvedjen.

Az Uchiha szemében egy pörgő mozdulattal fellángolt a Mangekyo Sharingan egyedi mintája. Olyan volt, akár három vörös ellipszis az éjszakában.

- Erre már rég megesküdtem.

Hinata bólintott, mintha azt mondaná „jó”. Ezek után minden szó nélkül elsétált a Hyuuga kerület irányába. Ino sietve bocsánatot kért és elbúcsúzott az Uchihától, majd testvér-barátnője után szaladt. Jiraya, aki eddig a kapuban, némán nézte végig a jelenetet, most biccentett a fejében. Menniük kell.

Sasuke vissza sem nézett a kapura, amint átlépett rajta.

Megjegyzés a befejezéshez:

Okééé, még mielőtt valakiért eljön a Shinigami, itt a folytatás ^^ Köszönöm szépen az olvasást! Pls egy kritikát is hagyj :D

Love ya all!

Ayako

22. Az ismerős páciens - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

~Helyszín~


~Erdő~

Sasuke mérges volt. Nagyon mérges. Három napja meneteltek a perverz remetével és a férfi még semmit sem kezdett tanítani neki. Ennél még Kakashi is jobban megerőltette magát. A holló az állandó mozgásban lét miatt csak elméletet tudott tanulni a klán tekercsekből és Naruto feljegyzéseiből. A szőke írásban is éppen annyira tisztán magyarázott, mint szóban.

Egyes nehezebb jutsuk esetében még az is meglátszott, hogy a saját tapasztalatait is belefoglalta, miután mesterévé vált egy-egy jutsunak. Észrevételeit mindig a lábjegyzetbe írta. Voltak olyan esetek is, amikor a tapasztalatai teljesen eltértek az elmélettől. Ezeket a jutsukat megjelölte és pár későbbi oldalon újraírta őket, hogy mindkét verzió szerepelhessen az elméletben.

A holló bármit megadott volna szőke barátja jó tanácsáért, mert a türelme lassan fogytán van. Jiraya az első este már egy városba vitte és a helyi nők után koslatott egész éjjel. Valahol megértette, hogy így dolgozta fel a gyászt, de a másik fele igazán szánalmasnak tartotta. De legalább volt esélye a személyes edzésére.

A klán tekercsei óva intették a Mangekyo túlzott használatától, mert azzal csak roncsolná a szemeit. Ezért inkább a tűz és villám jutsuit fejlesztette, a sebességét és a klánja által használt taijutsut igyekezett tökéletesíteni, és nem utolsó sorban elkezdett új jutsukat tanulni. Nehezen, de biztosan haladt, főleg a klónok és senjutsu segítségével, amit a pecsétnek hála kisebb mértékben veszélytelenül tudott használni.

És minden egyes alkalommal, amikor elhajított egy kunait, elsütött egy jutsut vagy befejezett egy taijutsu támadást, a bátyja arcát képzelte a céltábla helyére.

A háromágú kunai pedig szüntelenül ólomsúllyal húzta le a kabátzsebét.


Ino céltalanul ténfergett az utcán. Már lassan egy hete, hogy a többiek hazahozták a borzasztó hírt. Még most is nehezére esik felfogni, hogy a szőke, akinek végre rendesen is szerelmet akart vallani soha nem tért vissza az utolsó feladatáról. Pedig olyan fiatalok voltak még. Szürreálisnak tűnt, hogy a hozzájuk hasonló, kezdő ninják közül pont a legerősebb haljon meg elsőként. Ráadásul említett ninjának a falu közepén pecsételődött meg a sorsa, ahol elméletileg a legnagyobb biztonságban kellett volna lennie.

Fél szemmel felsandított a faluban dolgozó munkásokra, akik ma érkeztek meg a Hullámok Földjéről, hogy kisegítsék a falut. Ezt is nagyrészt Naruto miatt, hiszen az említett terület választott vezetője, Tazuna örök hálát és segítséget ígért a fiú segítségéért. Ino nem volt ott, amikor közölték a férfival a hírt, de biztosra tudta, hogy lesújtotta a dolog.

Hálás volt a munkásoknak a segítségért. Konohának nagy szüksége volt rá ebben a nehéz időben. A faluban mindenki lógó orral sétált, alig mosolyogtak. A Hokage-sama temetésén a Konoha 12őt nagy meglepetésként érte, hogy a falu nem csak a vezetőjét, de elveszett „hercegét” is meggyászolta. A ninják, akik együtt harcoltak Narutoval hamar elterjesztették a szőke érdemeit. Az emberek nagy része még ezen a napon is a bűntudattól forgolódik, tudva, hogyan bántak a fiúval.

A Hyuuga és az Uchiha klán nem engedte, hogy Narutonak temetést rendezzenek. Sasuke és Hinata, utóbbi az apja támogatásával kijelentette, hogy addig senki se merészelje temetni a jinchurikit, amíg nem látják saját szemükkel a holttestet. Ino szíve összeszorult a gondolatra, hogy talán a szőke teste soha nem kerül vissza a faluba, hogy a szülei mellé temethessék.

A tekintete hirtelen összeakadt egy zöld szempárral, ami ugyan ezekről a gondolatokról árulkodott.

- Szia Sakura. –próbált mosolyt erőltetni az arcára, de nem ment.

- Szia Ino.

Sakura valamilyen szinten képes volt felfogni Ino fájdalmát, hiszen Naruto a csapattársa volt, ráadásul még egy házban is laktak. Azt viszont el sem tudta képzelni, ő hogyan érezne, ha Sasuke halt volna meg. Ők ketten és Tenten el szoktak menni néha meginni valamit, de általában kerülik a szőke témáját. Most Sakura úgy érezte, ideje tartania a hátát a barátnője érdekében.

- Gyere. –suttogta és átkarolta a jobb karját. –Menjünk valami csendes helyre beszélgetni.

Ino kábán bólintott, végtelenül hálásan a lány előregondolásaiért. Végül Sakura régi szobájában kötöttek ki a szülei házában, mivel a rózsaszín kunoichi még mindig nem érezte elég erősnek magát ahhoz, hogy visszatérjen az Uchiha rezidenciára.

Amint becsukta a szobája ajtaját, Ino levetette magát az ágyára, arcát a párnába fúrta és sírva fakadt. Sakura leült mellé és simogatni kezdte a lány haját és hátát, szőke barátnője pedig az ölébe tette a fejét és a lábát szorongatva zokogott tovább. A másik lány hagyta, hogy kiadja magából a fájdalmának egy részét, igyekezve lenyelni a saját könnyeit.

Talán negyed óra telt el, mire a Yamanaka örökös kissé összeszedte magát.

- Bocsi. –szipogta.

- Semmi baj. Jobb, ha most sírod ki magad.

A szőke aprót biccentett, elhasználva már Kami tudja hányadik papír zsepit.

- Csak hát olyan nehéz. –vallotta meg akadozva. –Olyan erős volt, olyan magabiztos. Mindig biztonságban éreztem magam a közelében. Én szerettem Sakura, tényleg szerettem. És még most is szeretem, nem tudom, ha el tudom engedni.

Sakura tovább simogatta a haját, de másképp nem szakította félbe.

- Ráadásul Hinata is megijeszt. –temette arcát a kezeibe. –Már régen közel álltunk egymáshoz és valószínűleg mindketten a feleségei lettünk volna. Olyan nekem, mintha a nővérem lenne. És most pedig teljesen kifordult magából. –megrázta a fejét. –Ne hidd el senkinek, aki azt mondja, hideg szívű örökös vált belőle, mert nem igaz. Ugyan olyan nemes lelkű és gyengéd, mint valaha, csak éppen személyekre korlátozza ezt a viselkedést. De most-

Arca ismét eltorzult, de még ha újra folyni is kezdtek a könnyei, ez úttal nem kezdett el zokogni, csak tovább beszélt.

- Teljesen rideggé vált. Még aludni is alig szokott. Hiashi-sama komolyan aggódik érte. Az egy dolog, hogy hisz abban, hogy Naruto-kun életben van, viszont ez már… ez már nem is tudom, micsoda. Nem tudom, hogy fogja túltenni magát rajta, hiszen még elfogadni sem hajlandó… és én nem tudom, mit csináljak.

Sakura felsóhajtott. Tényleg nagy baj szakadt a fejükre. Ha most Naruto hirtelen itt teremne, akkora pofont keverne le neki, amivel a holnapba repíti. Hogy a szőkének hogy volt mersze meghalni, amikor ennyi fontos embert hagyott maga mögött, soha nem fogja megérteni. És habár az ő szívében is ott pislákolt még egy szikrányi remény az ellenkezőjéről, a racionális fele csúnyán összeszidta.

Mégis, volt egy olyan érzése, hogy addig a pillanatig, amíg nem látják saját szemükkel a testet, talán a szíve mélyén mindenki megőrzi a reményt, hogy a szőke egy nap belép a falu kapuján. Ez volt talán a leggonoszabb fordulat az egészben.

- Időt kell adnunk neki. –suttogta végül. –És neked is időt kell adnod magadnak. Ha én veszítettem volna el Sasuke-kunt, valószínűleg teljesen összetörtem volna.

Ino szipogva törölte a szemeit.

- Ne haragudj. Végül is neked meg csapattársad volt.

Sakura megrázta a fejét.

- Igaz, hogy jóban voltunk, de mégis csak pár hónapja ismertük egymást. El sem tudom képzelni, mit éreznek a régi barátai.

- Mindenki nagyon maga alatt van. –sóhajtotta reszketően.

Hosszú percekig csendben ültek egymás mellett, felhúzott térdekkel és keserű arckifejezéssel.

- Sokat bosszankodott miattatok. –suttogta hirtelen a szőke.

- Miattunk? –pislogott Sakura.

- Miattad és Sasuke miatt. –kuncogott kissé keserűen. –Sokszor elvitt engem és Hinatát vacsorázni és ilyenkor többször is szóba jöttetek. Mindig édesen puffogott azon, hogy Sasuke szociális kapcsolatai egy bot szintjén állnak és sajnált téged, mert e miatt szinte abbahagytad a próbálkozást.

Sakura is kissé felnevetett, arcán nosztalgiával.

- Nem tudom, mi lesz így a csapatunkkal. –illesztette a fejét a két térde között. – Talán kapunk egy új tagot?

Ino felhorkant. Ezt az a része váltotta ki, amely még mindig hitte, szerelme életben van.

- Ezt majd az új Hokage eldönti.

A rózsaszín kunoichi bólintott. A barátnője nyújtózkodva állt fel.

- Megyek, megpróbálom ágyba dugni Hinatát. Köszönöm a beszélgetést Sakura. Azt hiszem, nagy szükségem volt erre.

- Bármikor. –biztosította egy Kakashi féle szemmosoly kíséretében.

- Ha bármiben segíthetek, nyugodtan keress meg. –mondta kifelé sétálva Ino. –Neked is szükséged lesz valakire, akivel ezt meg kell beszélned.

Mindketten nehéz szívvel búcsúztak el egymástól. Mindketten tudták, hogy ez csupán egy csepp olaj a csúnya sebre. De mégis jól esett.


Itachi beszélt pár informátorával és viszonylag hamar megtalálta a Senju hercegnőt, aki a becenevéhez híven mindenhol nagy adósságok miatt vált híressé. Nehezen tudtak utazni, leginkább a szőke fiú miatt. Nem tudták, lehet-e mozgatni, és ha igen, akkor mennyire. Csak az hiányzott volna, hogy a kezük között haljon meg. Kerülniük kellett a forgalmas utakat is, mert a végén az emberek kérdéseket fognak feltenni.

Még két napra voltak attól a várostól, ahol a nő jelenleg tartózkodik. A potyautas még csak meg sem rezzent az alatt a hét alatt, amíg náluk volt. Az Uchiha félig attól tartott, hogy már segítséggel is jobb esetben vége a ninja karrierjének, rosszabb esetben menthetetlen az állapota és csak az elkerülhetetlent odázza el.

Nem tudta, honnan jött a hirtelen védelmező ösztön. Talán onnan, hogy a fiú konohai volt, ráadásul a Yondaime fia és a Kyuubi jinchurikije, ergo a falu hercege és hőse egy személyben. Valahol az agyának egy még aktív politikai csücske nem szégyellte azt suttogni, hogy amint a fiú idősebb lesz, ő lesz a falu katonai erejének legerősebb pontja.

- Nagyon el vagy csendesedve. –jegyezte meg Kisame.

- Hn.

- Tudom, hogy a szöszin gondolkodsz. – beszéld közben oldalra sandított az említett arcára, mivel Itachi a fiút a hátán hordozta. –És a falun.

Az Uchiha kis híján megejtett egy félmosolyt. Kisame jól ismeri.

- Ne aggódj a seggdugasz miatt. –nevetett halkan. –A hercegnő se perc alatt életre pofozza a világhírű ütésével.

Itachi ekkor tényleg megengedte, hogy a szája széle felfelé kunkorodjon.

- Talán éppen azzal adja meg neki a kegyelemdöfést.

Kisame röhögését percekig visszhangozták a völgyek.


Sasuke már egy hete úton volt. Jiraya szerint egy óra múlva érik el azt a várost, ahol Tsunadét utoljára látták. Őt különösebben nem érdekelte a leendő Hokage, csak azt várta, hogy végre megálljanak és elvonulhasson edzeni. A város, amibe érkeztek éppen annyira zűrösnek nézett ki, mint amilyeneket Jiraya elmondása szerint a nő kedvel. És egy ilyen fogja vezetni a falut.

- Meg is érkeztünk! –küldött felé egy mosolyt a sensei, aki nem tanít semmit, amint elérték a hotelt, ahol meg fognak szállni. –Lepakolunk és utána megyünk is megkeresni a Himét.

- Akarod mondani te mész. –horkant fel az Uchiha. –Nem érdekel a nő. Edzenem kell.

- Végig az úton nyúztad magad. –fintorgott Jiraya. –Most igen is jössz és találkozol Tsunadéval. Neki is van egy tanítványa, talán jól kijöttök majd egymással.

- Mintha ilyesmi alapján szocializálódnék. –forgatta a szemeit.

A Béka Bölcs erre nem mondott semmit. Sasuke eddig minden ilyen irányú ötletét csuklóból utasította el. Ötlete sem volt, Naruto hogyan győzte meg a fiút, hogy emberek közé menjen. Ez úgy tűnik egy olyan tudás, ami tanítványával együtt szállt sírba.


Kisame a termete ellenére egész jól el tudott vegyülni a tömegben, ha annak látta szükségét. Itachival nemrég váltak el a választott rejtekhelyen és társa ott maradt vigyázni a fiúra, amíg ő begyűjti a Sannint és a tanítványát. Egy pár gyors kérdés után már azt is tudta, melyik bárba kell éppen mennie.

Benyitva a szokásos képpel találta szembe magát, mégis a megszokottnál több figyelemmel pásztázta végig a helyiség minden látható négyzetcentiméterét, kutatva a nő után, aki passzol a leíráshoz. Alig pár másodperc alatt ki is szúrta a fakó szőke Senju hercegnőt, aki egy rövid, sötét hajú nővel és egy malackával ült szemben, és éppen felöntött a garatra.

Egy vigyorral közelítette meg őket.

- Tsunade Senju, ha jól sejtem. –a nő háttal ült neki, így csak a hangját hallotta.

- Ki akarja tudni? –mordult vissza, nem véve észre, hogy a vele szemben ülő nő halálsápadtan meredt az érkezőre, pontosabban a köpenyére.

- Hoshigaki Kisame.

Ez már felkeltette a nő figyelmét. Megfordulva egy cápaszerű vigyorral találta szembe magát.

- Akatsuki. –köpte a nevet, mintha méreg lett volna.

- Üdv kedves. –kuncogott.

Tsunade körülkémlelt a kocsmában, számba véve a megjelent életeket, majd rendíthetetlen tekintettel bámult fel a férfira.

- Menjünk valami kevésbé népes helyre.

Kisame ismét csak kuncogni tudott a nő arckifejezésén és hanghordozásán. Mintha a halál maga közelítette volna meg. Habár a Sannin valóban félelmetes ellenfélnek számított, az ex-kardforgató mégis volt olyan merész, hogy magára fogadjon egy párbajban. Nem véletlenül hívták a „Farkatlan Bijuunak”. Viszont most nem harcolni jött.

Amikor már kifelé sétáltak a városban, a két nő megtorpant.

- Hova vezetsz minket? –kérdezte a fiatalabb, habár ezt egy idegen nem mondta volna ilyen biztosra, hiszen a Sannin jutsuja miatt talán egyidősnek néztek ki.

- Nem harcolni jöttem. –válaszolta. –Van számotokra egy páciensem.

- Komolyan azt hiszed, hogy segítünk a magad fajtán? –sziszegte Tsunade.

- És én még azt hittem, hogy az orvos feladata az életmentés. –hangja gúnyolódó volt.

- Azzal mentek életet, ha hagyom meghalni a pajtásodat.

- Aligha. –akasztotta le a hátáról a kardot. –Ugyan is, ha a pondró nem kap orvosi ellátást egy fél órán belül, az utolsó kőtömbig felszámolom ezt a várost. –mindkét nő, ha ez lehetséges, még jobban elsápadt.

- Várjunk. –suttogta a sötét hajú. – Azt mondtad, „pondró”?

A férfi szórakozottan csettintett a nyelvével.

- Ha több információt akarsz, akkor meg kell vizsgálnod.

Tsunade pár perces vívódás után vakkantva egyezett bele. Ezek után síri csendben követték a férfit, megjegyezve minden lépést, amit tettek. Shizune nem volt hajlandó magára hagyni mesterét, nem számított, az milyen dühösen parancsolta, hogy menjen vissza a városba. A várostól úgy tíz perc járásra a férfi megállt és feltárt egy cserjékkel elfedett bázis lejáratot.

- Csak a hölgyek után. –vigyorgott.

Tsunade morgott valamit az orra alatt miközben szedte lefelé a lépcsőfokokat. A helyiség apró volt és mesterséges fénnyel megvilágított. Már ketten voltak odabent. A Senju örökös tekintete összeszűkült a férfi látványára.

- A Vér Köd Szörnyetege és az Uchiha klán mészárosa. Szép kis párost alkottok ti ketten. –köpte megvetően a szavakat.

- Tsunade-sama. –suttogta Shizune. –Nézze.

A nő abba az irányba fordult, amerre a tanítványa nézett. A keskeny, alacsony ágyon egy szőke fiú feküdt. Légzése irreálisan lassú volt, arca pedig olyan nyugodt, mintha már nem is lenne az élők sorában. Öltözéke nagy része ádáz harcról árulkodott, még ha nem is látszott rajta felületi seb. Tsunade úgy érezte, szellemet lát.

- Ő lenne a páciense. –szólalt meg az Uchiha mély, kontrollált hangon, aminek hatására Shizune hátán felállt a szőr.

A fiatalabb medikus már mozdult volna a beteg mellé, de a mestere elé tartotta a kezét, hogy megállítsa.

- Nem. –volt minden, amit mondott.

Pár pillanatnyi nehéz csend.

- Nem? –szökött fel az Uchiha szemöldöke.

- Nem. –nézett rá dacosan a Sannin. –A nevét sem kell tudnom ahhoz, hogy megmondjam, ez a fiú a Yondaime fia. Viszont. –folytatta, mielőtt a szavába vágtak volna. –Azt is tudom, hogy ő a Kyuubi no Yoko jinchurikije. Hallottam, hogy a mocskos kis bandátok jinchurikikre vadászik. –Shizune elborzadt. –Nem tudom, hogy mire készültök a fiúval, de bizonyosan jobb neki holtan.

Kisame felröhögött mögötte.

- Csalódott halott lesz belőle. Ő volt az, aki téged hívott, mielőtt kifeküdt.

Tsunade a fogait csikorgatta.

- Akkor sem.

Itachi ellenállt a késztetésnek, hogy felsóhajtson. Most komolyan végig kell menniük ezen? Lassú mozdulatokkal felállt.

- Akkor játsszuk így. Jelenleg nincs éppen tárgyaló helyzetben, szóval hallgasson végig. –teljesen szembe fordult a nővel. –Meg fogja gyógyítani ezt a fiút így vagy úgy. Kezdjük, mondjuk azzal, hogy ha nem teszi, akkor a tanítványa bizonyosan nem éli meg a holnapot. –hogy nyomatékosítson társa szavain, a Vér Köd Szörnyetege felkuncogott mögöttük. – És ha ezek után sem hajlik a szóra, akkor vannak más módszereim is. –szemeiben felvillant a Sharingan.

- Átkozott Uchiha! –átkozta a nő a napot, amikor a nagyapja lepaktált ezzel az átkozott klánnal. Csak és kizárólag a baj volt velük.

- Nos? –kérdezte egy perces csend után Itachi.

- Megvizsgálom. –sziszegte a nő gyilkos szándékkal. –De nem ígérek semmit.

Lassan közelítette meg a fekvő testet. Sajgott a szíve a miatt, amit nemrég mondott, de őszintén mondta. Bármit is akar ez a banda a kölyökkel, bizonyosan jobban jár holtan. Egy ennyi idős fiúnak nem lenne szabad ilyen társaságba keveredni, még akkor sem, ha ninja.

Letérdelve az ágy mellé, chakrát vezetett a tenyereibe, amelyek zöld színben kezdtek derengeni, majd pár pillanatnyi hezitáció után, mivel nem tudta, pontosan mi lehet a baj, úgy döntött, lábtól kezdi, és úgy halad majd felfelé.

Az első dolog, amit észrevett, hogy a fiú utolsó sejtjét is csordultig tömte a Kyuubi chakrája. Nem volt nehéz dolga kifundálni, hogy a róka idézte elő ezt a hibernációhoz hasonló állapotot. Tsunade nem tudta elképzelni miért. Ha a fiú belehalna a sérülésbe, amitől a róka védi, akkor a démon ugyan vele halna, de később újra összeállna, szabadon.

Ahogy a kezei lassan haladtak felfelé, a szobában levők láthatták, ahogy lassan elkomorodik. Egy fél órába telt, mire elérte a fiú homlokát, e közben pedig az utolsó sejtig átnézte minden porcikáját. A kölyök minden kétséget kizáróan kiváló harcos volt, akinek a testében összesen négy féle chakra kavarog. A kék, a sajátja pedig egyértelműen magas Jonin szinten van, ha nem magasabbon.

- Mi a baja a fiúnak? –kérdezte Shizune.

- Még soha nem láttam hasonlót. –vallotta be. –Olyan mintha a vérárama egy része idegen anyaggá változott volna.

Ez mindenkit megdöbbentett.

- Nem tudom, mi ez. –folytatta. –Viszont lassan megfojtja a fertőzött részt. Olyan sűrű chakra mennyiség van benne, ami nem enged át semmit a vérfalon. Ráadásul a teste Két harmada már fertőzött.

Shizune letérdelt a mestere mellé.

- Lehetséges kivonni ezt a chakrát a szervezetéből?

Tsunade a haja közé túrt.

- Talán. De nem ilyen körülmények között és nem a megszokott módon. Talán napokat is igénybe vehet a folyamat. Ráadásul, ha neki fogok dolgozni, akkor nem tudni, hogyan reagál a Kyuubi chakrája. A legjobb lenne, ha visszahúzódna, de azzal nem csak életveszélynek, de pokoli kínoknak tennénk ki.

A férfiakra néztek. Kisame ugyan olyan vizsgálódó tekintettel nézett társára, aki komor arccal gondolkodott.

- Meddig marad életben ebben az állapotban? –kérdezte végül.

Tsunade csettintett a nyelvével.

- Még legfeljebb egy hétig. Aztán már a róka sem tehet érte semmit.

- Akkor egy hét. –fordított hátat. –Jobb, ha nekikezd.

A nő dühe ezerszeresével tért vissza.

- Érzéstelenítés nélkül nem lenne több puszta kínzásnál!

Az Uchiha arca meg sem rezdült.

- Akkor menjen és szedje össze, ami kell. Nem tanácsolom, hogy megpróbáljon elmenekülni előlem.

Tsunade motyogott valamit a pökhendi Uchihákról, de kiegyenesedett és elindult a kijárat felé, elviharozva a hatalmas termetű férfi mellett, Shizune szorosan a nyomában. Amint csak ketten voltak a szobában, Kisame szemöldöke végre a magasba szökött.

- Csak így?

Itachi visszaült a székébe.

- Mielőtt megérkeztetek, megtudtam, hogy Jiraya-sama a városba érkezett az öcsém társaságában. Nyílván Tsunade-samaért jöttek. Értesítse nyugodtan őket, nem érdekel, csak a fiú kerüljön vissza a faluba.

A cápa férfi leült a saját székébe.

- Mitől lettél ennyire biztos a dolgodban?

Az Uchiha arcára halvány félmosoly költözött. Kabátzsebéből előhúzott egy fényképet, amelyet a kéme egyenesen az öccse naplójából lopott el, amíg Sasuke és Jiraya a várost járták a nő után kutatva. Két egymásba karolt alakot ábrázolt, az egyikük sugárzó rókavigyort villantott a kamerának, a másik pedig egy pimasz félmosollyal nézett a jókedvű személyre.

- Mert barátok. –válaszolta egy félmosollyal, miközben két ujja közt szembe fordította társával a képet.

Kisame elvigyorodott. Úgy tűnik, minden tökéletesen halad.

Megjegyzés a befejezéshez:

Ennyi lenne mára :P A tegnap megvolt, de túl nagy kínban voltam hogy kijavítsam, így maradt hajnalra :)

Love ya all!

Ayako

23. A Godaime Hokage - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Bár~

Amikor végre rátaláltak a nőre az egyik bárban, az már ledöntött két üveg szakét. Mellette egy nagy tároló tekercs feküdt a padon, vele szemben pedig egy igencsak sápadt nő szorongatott egy ruhába öltöztetett malacot. Sasuke elkönyvelte, hogy a leendő Hokage rosszabb, mint várta.

- Már vártam, mikor dugod ide a képet. –motyogta részegen a nő és egyenesen Jirayára nézett.

- Én is örülök neked Hime. –mosolygott rá a férfi.

- Hagyjuk a kertelést. –lengette meg a kezét. Ekkor akadt meg a szeme Sasukén. –Már megint egy. Átkozott Uchihák.

Jiraya tanítványa vállára tette a kezét, mielőtt az visszavághatott volna.

- Légy kedves Hime, a tanítványomhoz beszélsz.

- Már megint? Nem sült el a többi elég jól? –kérdezte részeg szarkasztikusan.

A Remete Sannin szemmel láthatóan összerezzent. Arca elkomorult.

- Mégis mi a fene bajod van Tsunade? Még te se vagy ilyen fásult.

A nő felhorkant.

- Meg sem kérdezed, hogy itt van-e? –kérdezte, meghúzva az üveget.

- Nem tudom, miről beszélsz, de valóban egyfajta kérdéssel jöttem hozzád. –a sötét hajú nő arrébb csúszott, hogy a két érkező le tudjon ülni. –Nem vállalnád el a Godaime Hokage címet?

Tsunade prüszkölése felért egy nevetéssel.

- Ez a nap egy kész rémálom. Először veszítek pókerben, - kezdte kábán sorolni, számolva az ujjain. –megtalált két behajtó, nyakamra jött az Akatsuki és most meg kinevezéssel nyaggatnak. –Jiraya szava oly mértékben a torkán akadt, hogy nem tudott a szavába vágni, ezért a nő folytatta. –Ráadásul ez a második Uchiha, akit ma látok. Nektek elméletileg kihalóban kéne lennetek, nem? –lengette a kezét részegen. –Mér körülöttem legyeskedtek?

Habár Sasuke részéről szabadult fel a gyilkos szándék, ami egy pillanat alatt csendet csinált a bárban, Jiraya volt az, aki olyan hangon szólalt meg, mintha éppen egy háború közepén lennének egy döntő fontosságú kérdés felett.

- Ezt nagyon sürgősen fejtsd ki Tsunade. Mit értesz Akatsuki alatt és mi az, hogy a második Uchiha?

A kérdezett motyogott valamit, jobb kezével alig volt képes támasztani a fejét. Shizune gyorsan felvette a mesélő szerepet, mielőtt elszabadult a pokol.

- Nemrég felkeresett minket Hoshigaki Kisame. –a két hím arcán látta, hogy nagyon is ismerős a név. –Elvezetett minket egy rejtekhelyre, ahol Uchiha Itachi várt ránk. –Sasuke gyilkos szándéka egy bijuuéval is felvehette volna a versenyt. –És volt ott egy szőke fiú is.

Sasuke tüdejében megrekedt a levegő. Magyarázatot! Kántálta üvöltözve az agya. Magyarázatot! Magyarázatot! Magyarázatot!

- Egy… szőke fiú? –préselte ki a szavakat a Sannin.

Shizune bólintott.

- Nem volt eszméleténél. Itachi megfenyegette a mestert, hogy ha nem vizsgálja meg, akkor –nyelt egyet. –végez velem.

- És… megvizsgálta? –ez még mindig Jiraya volt. Sasuke egyszerűen képtelen volt kipréselni egy hangot is a torkán, pedig legszívesebben üvöltött volna.

A nő bólintott.

- A fiú haldoklik. Valami furcsa, chakra alapú fertőzés támadta meg, amely már elterjedt a vérkeringési rendszerének kétharmadán és nem enged semmit se ki se be a vérfalon. A… bérlője hibernáció alá helyezte a chakrája segítségével, de a napjai még így is meg vannak számlálva. A mester szerint egy hete van hátra.

Sasuke légzése nehéz volt, sípoló és erőltetett, de végre ki tudott szuszakolni magából egy kérdést.

- Képes… meggyógyítani? –egyértelműen Tsunadéra célzott.

Shizune végigfutatta a nyelvét a felső fogsorán.

- Lehetséges kivonni a chakrát a szervezetéből, de… Ezer meg egy komplikáció léphet közbe, főleg abban a környezetben és –felsóhajtott. –pokoli fájdalmakkal jár.

- De túlélné? –sziszegte borotvaélesen a holló.

- Vagy sikerrel járunk vagy így is úgy is meghal. –mondta síri komolysággal a nő.

Jiraya Tsunadéra nézett.

- Hime… kérlek… a tanítványom fia –lehelte rémült éllel a hangjában.

A Sannin felmordult.

- Szinte semmi esélye nincs Jiraya. Mér kínozzam meg az utolsó napjaiban?

Sasuke úgy pattant fel a helyéről, mint a párnát kicserélték volna izzó parázzsal. Mindkét öklével az asztalra csapott, így minden, ami a szerencsétlen bútordarabon volt legalább öt centit ugrott a magasba. Az Uchihák világhírű arcának nyoma sem volt, helyét gyilkos harag vette át. Szemeiben talán nem is annyira akaratlanul ott izzott a Mangekyo Sharingan.

- Azt majd én eldöntöm, hogy érdemes-e próbálkozni, ha másképp amúgy is meghal! –üvöltötte.

- Sasuke. –sziszegte Jiraya. –Várj meg minket odakint!

Mielőtt a fiú visszaszólhatott volna, a mestere komolyabb pillantást szegezett neki, mint eddig bárkinek. Sasukét ez mégsem hatotta meg.

- Fracokat megyek ki! –vádlón Tsunadéra mutatott. –Nem fogom hagyni, hogy csak úgy döntsetek Naruto sorsa felől! Ha a Dobe felébred, és azt mondja, meg akar halni, akkor vele tárgyalom meg. De addig ne merészeljétek előre temetni!

- Most már ülj le a seggedre! –mennydörögte Jiraya. – Vagy hallgass, amíg ezt elintézem, vagy menj és szellőztesd ki a fejedet és csak akkor gyere vissza, amikor lehiggadtál!

Sasukénak megfordult a fejében, hogy valóban elviharzik. Viszont ott pusztuljon meg, ha hagyja, hogy a két felnőtt idő előtt sírba tegye a barátját, ráadásul próbálkozás nélkül. Ezért kénytelen kelletlen, gyilkos dühvel az ereiben dobta vissza magát a Sannin melletti helyre, és megvetően méregette tovább a nőt, aki élete legnagyobb csalódásaként mutatkozott be.

- Most pedig. – fordult vissza az ősz hajú férfi régi csapattársához. –Egy jó indokot mondj, amiért nem akarod megpróbálni Naruto megmentését.

Tsunade fintorogva nyúlt ismét a szakés üvegért és hosszan meghúzta.

- Azért, mert még gyerek. –sziszegte végül. –Elegem van abból, hogy gyerekek halnak meg a kezeim alatt.

Shizune szánakozva nézett mesterére, aki sokkal összetörtebbnek nézett ki, mint az elmúlt években bármikor. Jiraya arca valami melankolikus szomorúságnak adott otthont, és annak ellenére, hogy az Uchiha nem ismerte Tsunade történetét, neki is megenyhült a szigorú arckifejezése.

- Még is azt kérem, hogy próbáld meg. –sóhajtotta végül a férfi. –Kérlek. Hidd el nekem, a fiú erős, ha segítesz neki, bizonyosan túléli. –mikor a nő nem válaszolt, folytatta. –Szívből kérlek Hime, segíts rajta. Borzasztó élete volt, ami csak nemrég kezdett jobbá válni. Ne hagyd, hogy így menjen el.

A szőke Sannin az alsó ajkát rágta egy ideig.

- Még ha meg is mentem, mi értelme? –kérdezte végül. – Az Uchiha és a cápa biztos nem engedik ki a kezük közül.

- Ezt a részét bízza nyugodtan ránk. –szólalt fel hirtelen sötét hangon Sasuke. –Amíg én ott vagyok, még egy haja szála se fog görbülni. Sem Narutonak sem magának.

Olyan határozottsággal jelentette ezt ki, hogy a három felnőtt lesokkolva nézett rá. Végül Tsunade szakétól vöröslő arcára egy kihívó félmosoly költözött.

- Szeretnél fogadni kölyök? Ha valóban megteszed, amit mondasz, neked adom a nyakláncomat.

Jiraya és Shizune kis híján megfulladt a saját nyálától.

-A nélkül is megteszem. –vonta meg a vállát Sasuke. –Nincs szükségem a bizsura.

- Álljunk csak meg kölyök! –kapta el a vállát a férfi. – Tudod te egyáltalán, micsoda az a nyaklánc? –mikor a holló csak a híres „hn” válaszát adta, a férfi homlokon csapta magát. –Az a Shodaime Hokage nyaklánca te tökfilkó! Az árából kastélyokat vehetsz! Ráadásul… - tekintete felvándorolt Tsunade szemeibe, aki nemet intett. –Nem számít. Hidd el, nagy dolog! Csak menj már bele!

Az Uchiha a szemét forgatta, de kezet rázott a nővel, akinek arcára vigyor költözött.

- Akkor hogyan tovább? –kérdezte végül a Béka Bölcs.

- Visszamegyünk hozzájuk és nekifogok a Gaki gyógyításának. Talán három-négy nap múlva már túl lesz az életveszélyen. Akkor kell megtámadnotok a rejtekhelyet és menekítsetek ki minket. –magyarázta a Sannin.

Mindenki csak bólintani tudott. Amikor befejezték a megbeszélést és a két gyógyító visszaindult a rejtekhelyre, egyikük sem vette észre az ablakból felröppenő varjút.


Itachi szája félmosoly felé rándult, de végül megtartotta sztoikus arckifejezését. Tekintete ismét a szőke fiú arcára tévedt. Megjelenés szempontjából az öccse szöges ellentéte volt, mégis, Itachi jól tudta, hogy Sasuke nem épített volna ki vele ennyire mély barátságot, ha nem lenne bennük semmi közös.

Csak abban reménykedett, hogy Jiraya-samanak igaza van, és a szőke túléli a beavatkozást. Az alapján, ahogy Sasuke reagált, a fiúból egy üres héj maradna barátja elvesztése után. Talán Narutoból olyan testvére lehet, aki mellette állhat és védheti a hátát.

Tsunade érkezése zavarta fel a gondolataiból. A nő még csak rá sem nézve rontott be a rejtekhelyre, majd morogva kezdte megidézni a tekercseiből a szükséges felszereléseit. Az Uchiha nem ismerte fel az összeset, de a kihallgatott beszélgetés alapján nem kellett a miatt aggódnia, hogy a nő esetleg szándékosan végezne a fiúval, így megakadályozva, hogy az az Akatsuki kezére jusson. Már ha egyáltalán megkockáztatna ilyet, de az egykori ANBU kapitány tudta, hogy ezen a világon semmiben sem lehet biztos.

Közel fél óra előkészület után Narutot deréktól felfelé meztelenre vetkőztették és a fekete nadrágját is annyira levágták, amennyire lehetett, hogy jobban hozzáférhessenek a véráramához. Tsunade is levetette a kabátját, sőt, még a tanítványa is letette a malacot és nekivetkőzött az asszisztensi feladatainak.

Rengeteg, különleges gyógynövényekkel összefőzött vizet készítettek, amelyből egy keveset egy keskeny tálba töltöttek. Amíg a két nő nem jött vissza, addig Kisame az ördög tudja honnan, de szalajtott egy magas asztalt, amin úgy dolgozhattak, hogy nem kellett lehajolniuk.

- Most jön a nehéz része. –motyogta Tsunade. –Megnézzük, hogyan reagál a Kyuubi az ötletre.

- Itachi hathat rá. –nevetett a cápa.

- Inkább nem ingerelném, ha nem muszáj. –vicsorogta a nő. Igazából nem szerette volna, ha az Uchiha nekiáll a szőke fejében matatni.

Vett egy mély levegőt és pusztán egyik tenyerét a fiú homloka felé emelte. Mikor kinyitotta a szemét egy hatalmas szentély előtt találta magát. Lélegzete a torkában akadt, amikor sem a pecsétnek sem a börtönnek nyomát sem lelte. Még inkább megrendült, amikor valami hatalmasat látott megmozdulni a szentély előtt.

- Egy Senju. –dörmögte egy bariton hang. –Milyen rég is volt már.

A Sannin nem merte kiengedni a tüdejében rekedt levegőt.

- Te csakis Hashirama rokona lehetsz. Talán az unokája. –folytatta a hang. –Gyere közelebb, hogy jobban lássalak.

A nő lábai akarata ellenére közelebb vitték a hatalmas élőlényhez. Életében csak egyszer látta ezt a bestiát, amikor annak haragja kis híján elpusztított egy egész országot. Ilyen nyugodtnak látni kavargó érzelmeket ébresztett benne.

- Mi a neved? –kérdezte végül a róka, hatalmas fejét úgy fordítva, hogy a nő a szemébe nézhessen.

- S-senju Tsunade. –lehelte halálra váltan.

Csakis az zakatolt a fejében, hogy a pecsét nyitva volt. Nem megrepedt. Tárva nyitva. És kárnak semmi nyoma, ami csak egy dolgot jelenthet. Kinyitották. Talán a fiú volt, amikor kétségbeesetten kapaszkodott az életbe a fertőzés elterjedésekor.

- Te lennél akkor a gyógyító. –húzta össze a szemeit a róka. –Mit keresel akkor idebent? Menj, végezd a dolgod!

A Sannin megrezzent. A hirtelen hangemelésre visszanyerte a kontrolt a teste felett.

- Hol van a fiú? –kérdezte annyira erőteljesen, amennyire csak tudta. –Él még egyáltalán?

A Kyuubi egy nevetésnek is beillő szusszanást hallatott. Két első mancsát, amit eddig a mellkasa előtt tartott olyan alakban, mintha egy madarat fogott volna, lassan előre nyújtotta és leengedte, hogy a nő is lássa, amikor szétnyitotta a két tenyerét, közöttük felfedve a vörös chakra gömbben lebegő szőkét.

- Hibernáltad az elméjét is. –suttogta döbbenten. –Miért? Megölhetted volna. Kiszabadulhattál volna.

A róka szájára vigyor költözött.

- Ez a mi dolgunk a fiúval. Menj és gyógyítsd meg végre, mielőtt mindketten itt halunk!

Tsunadét egy erőteljes akarat egy pillanat alatt kitessékelte a szőke fejéből. Shizune félig aggódva, félig izgatottan kérdezgette, hogy mi történt odabent, de a Sannin csak azt tudta válaszolni, hogy még ő sem tudta igazán. Végül úgy döntött, megkockáztatja a dolgot, és mindkét tenyerét a felé nyújtott tálba mártotta. Chakrájával megöltve a folyadékot, egy zöld színű buborékot emelt ki belőle, amelyet óvatosan a fiú jobb combja felé emelt. Eleinte úgy döntött, olyan helyeken veszi fel a gyakorlatot, ahol egy hiba nem végzetes a fiú életére nézve.

Hamar bebizonyosodott azonban, hogy közel sem lesz könnyű dolguk. Amikor a chakra és főzetbuborékot átnyomta Naruto bőrén, a róka chakrája szinte tökéletes időben is módon reagálva visszahúzódott az érintett területről. Ezzel azonban úszott a hibernáció és az érzéstelenítés maga is.

Kisame és Itachi pillanatok alatt az asztal két végében teremtek, a nagydarab férfi a bokájától, az Uchiha a vállaitól fogta le a beteget, aki még félig kómában is megpróbált menekülni a fájdalom elől. Shizune biztos kézzel a lehető legtöbb helyen, pár perc alatt az asztalhoz szíjazta a beteget, valamint Itachi segítségével kötött egy rongyot a szájába, hogy ne harapja el a nyelvét.

Ezek után hét órán keresztül dolgoztak, megállás nélkül, óránként cserélve a főorvos és asszisztens szerepet, hogy legyen idejük pihenni az elképesztő koncentrációt igénylő feladat közben. Mivel a szőke annak ellenére, hogy embertelen kínokat élt át, ahhoz nem volt eléggé magánál, hogy Itachi egy genjutsut bocsájtson rá, ezért munkájukat folyamatosan aláfestették a fiú elfojtott üvöltései.

A hetedik órában Tsunade megállt.

- Mára megállunk. –lihegte. –A fertőzés nem terjed, viszont kifogytunk a chakra vízből és már nem tudunk koncentrálni.

Shizune e közben már éppen beadott volna egy nyugtatót a szőkének, amikor látta, hogy a Kyuubi ismét visszatöltötte a chakráját a sejtjeibe, így visszahúzva ugyan abba a hibernációs állapotba, amelyből hét órával ez előtt elengedte.

A két nő visszatért a városba pihenni és természetesen elmondani Jirayának és a tanítványának a fejleményeket. Biztosították őket a felől, hogy a fiú túlélte az első éjszakát, bár az is igaz, hogy egyelőre csak a végtagjait kezdték tisztogatni. A mellkasa, amely gyakorlatilag teljesen fertőzött volt, még nem került sorra. Ha ott elrontanak valamit, a fiú azonnal meghal.

Sasuke a fogait csikorgatta tehetetlenségében. Szerette volna edzés közben levezetni a feszültséget, de Jiraya szerint ezzel csak magára vonná a bátyja figyelmét, így muszáj volt a szobájában gubbasztania. Kezében a levél már rongyos volt a rengeteg olvasástól.

- Ne merészelj meghalni Dobe. –sziszegte már Kami tudja hányadszorra a sötét éjszakának.

A sötétség pedig soha nem válaszolt.


Kisame a maga módján szánakozva nézte az asztalra kiterített testet, amelynek mellkasa irreálisan lassan emelkedett és süllyedt. Minden látható négyzetcentimétere izzadságtól csillogott, arcán még halványan látszottak kínjainak ráncai.

- Alaposan elgyötörték a pondrót.

Itachi nem válaszolt. Az asztal másik felén állt, ugyan olyan átható tekintettel vizsgálva a kölyköt.

- Mi lesz majd, mikor már közelednek a végéhez? –kérdezte a cápa férfi. –Hogyan kezdjük a balhét?

- Mi sehogy. –avatta be az Uchiha. –Jiraya-sama úgy tervezi, hogy amint Naruto átesett a fertőzésen és mi annak jelét adjuk, hogy készen állunk magunkkal vinni, rajtunk ütnek.

- Szóval elvégzik helyettünk a piszkos munkát, mi? Ez igazán kényelmes. –vigyorgott.

Az ében hajú férfi elsétált az asztaltól.

- Alaposan meg kell majd izzasztanunk őket. Mutass csak annyi erőt, amely éppen szükséges egy hosszú csatához. Majd az események közben meglátjuk, hogy győzelmet vagy vereséget szimulálunk.

A nagydarab bólintott. Soha nem akart az ész lenni kettejük között, Itachi ellen nem is lett volna esélye. Bármit is tervezett varjú kedvelő barátja, az mindig működött. Nem most fog elkezdeni kételkedni benne.


Tsunade és Shizune már a negyedik napja dolgoztak semmit sem kímélve a szőke megmentésén. Naruto teste már a végletekig volt hajszolva. A hibernálásból való felébresztés miatt a szervezete ismét táplálékot és vizet igényelt, amit a két nő csakis vénásan tudott egyelőre megadni neki.

Úgy tűnt, ez volt az utolsó, az ötödik nap, amikor már csak a tüdők és a szív maradt. Tsunadénak nem tetszett, ahogy a két férfi láthatóan bármelyik pillanatban útra kész állapotban álltak. Jiraya és Sasuke odakint volt az erdőben, felkészülve arra, ha esetleg beüt a ménkű, de még így sem érezte magát biztonságban.

- Kész vagyok a bal tüdővel is. –mondta Shizune a munka hatodik órájában. Megtörölte a homlokát. –Már csak a szív maradt.

- Akkor itt meg is állunk. –szólalt meg azon a dermesztő és monoton hangján Itachi, amire mind a két nő megfeszült. –Álljanak kérem hátrébb a fiútól.

- Nem lehet. –próbálkozott a fiatalabb nő. –A szíve még hátra van! Ha nem végezzük el a beavatkozást, a szíve táplálék nélkül marad és belehal!

- Nem mondjuk el még egyszer. –nyúlt a fegyveréért Kisame.

- Átkozottak. –sziszegte Tsunade.

Jiraya, remélem nem csak a szád nagy és ugrásra kész vagy, mert itt hamarosan elszabadul a pokol.

Ekkor pedig a két nő egy mozdulattal elvágta a fiút szorító szíjakat, és amíg Shizune a hátára vette a fiút, addig Tsunade a híres ütései közül egyet egyenesen a talpuk alatti padlózatba vágott, amely recsegve omlott össze. Mindannyian kijutottak a maguk Doton jutsujával, és immár a szabadban néztek egymással szembe. A következő pillanatban Jiraya és Sasuke termett a két fél között.

- Még nem fejeztük be. –informálta őket Tsunade. –A szíve még hátra van, de többször már nem kényszeríthetik hibernációba!

- Akkor fogj hozzá Hime. –biztosította Jiraya. –És ezt bízd ránk.

- Itachi. –sziszegte a fiatalabb Uchiha.

Az idősebb arcára az évezred gúnyos félmosolya költözött.

- Drága bolond öcsém. Meglep, hogy itt látlak.

- No lám, a mini Uchiha. –röhögött Kisame. –Úgy tűnik Tachi, befejezheted, amit elkezdtél.

További szavak feleslegesek lettek volna. Naruto mindig megpróbálta a fejébe verni, hogy minél többet beszél, annál több időt hagy az ellenfelének felkészülni, mégis minden csepp akaraterejére szüksége volt, hogy ne rohanjon esztelenül a férfinak és ne üvöltse az arcába mindazt, ami az évek során felgyűlt benne.

Jiraya és Kisame szintén egymással szembe álltak, ezzel el is döntve a küzdő feleket.

Sasuke tudta, hogy sebesség terén meg sem közelíti ellenfelét, ezért valahogy muszáj volt túljárnia az eszén. Ismerve a Sharingan képességeit, úgy döntött, hogy nem fog teljes erőbedobással kezdeni, hanem megpróbál az utolsó pillanatra is tartogatni egy meglepetést.

A két testvér shuriken párbajba kezdett. Sasukénak a Sharingan minden erejére és testének minden csepp fürgeségére szüksége volt, hogy a bátyja által felé hajított shurikeneket eltérítse, főleg abban a számban és iramban, amiben érkeztek. A percekig tartó párbajnak csakis az vetett véget, amikor a fiatalabb testvér kifogyott a fegyverekből és muszáj volt meghátrálnia.

A holló egy Árnyék Malom Shurikent hajított a bátyja felé, aki olyan kecsességgel kerülte ki mind a két óriás fegyvert, amelyet eddig Sasuke csak a Hyuuga hercegnőnél látott. Még a párharc közben is, Itachinak volt annyi ideje, hogy készítsen magából egy klónt, aki Sasuke mindkét alkarját lefogva szabaddá tette a fiút a támadásra.

Azonban a fiatalabb Uchiha sem unatkozott a pár pillanatnyi szünetben, mert a maga részéről megidézett egy kígyót, amely hátulról elpusztította a Kage Bunshint éppen akkor, mikor annak eredetije három kunait hajított Sasuke felé. A kígyó idézője elé vetette magát, pikkelyeiről lepattantak a fegyverek.

Ekkor Itachi, kihasználva a pillanatnyi vakfoltot, mellkason rúgta öccsét, ha legalább harminc métert repült hátra, mire végül keresztülesett egy fán és ez végül megállította. Sasuke dühében a fogait csikorgatta. Oldalról a hangok arról árulkodtak, hogy Jiraya és Kisame gyakorlatilag terra formálást végeznek harc közben.

- Nem rossz kisöcsém. De még mindig súlyosan kevés.

- Még semmit sem láttál. –köpött egy véreset a földre.

Körülötte a levegőben felizzott a chakra, Sasuke pedig egy pillanat alatt feloldotta a hátán levő pecsét lakatját. A senjutsu által megnövelt sebességével sikerült meglepnie bátyját, és tétovázás nélkül átdöfött egy Chidorit a mellkasán. A férfi teste egy pillanat múlva varjakra szakadt szét.

A holló a fogát szívta, de próbált mélyeket lélegezni és kiélesedett érzékeivel bemérni ellensége helyzetét. A Kakashi ellen való harcban kifejlődött ösztönei mentették meg, mert reflexből felfelé ugrott, így elkerülve Itachi Doton támadását. Pár gyors kézjel után, szája elé emelte a jobb kezének ujját.

- Katon: Magasztos Pusztító!

Úgy perzselte fel a környéket, mintha egy sárkány ontaná a haragját a torkából, arra azért oda figyelve, hogy ne kerüljön túl közel a két medininhez, akik még ebben a helyzetben is fáradhatatlanul dolgoztak, bár Tsunade arca alapján nem haladtak éppen jól.

- Hova nézel? –kuncogott a fülébe a bátyja.

- És te? –kérdezte az eredeti Sasuke mögötte, gondolkodás nélkül átszúrva katanájával nem csak Itachit, de a klónját is.

Ezek után sebességük segítségével néhányszor újra összecsaptak, Sasuke válogatott tűz és villám jutsukat használt egyáltalán, viszont harc szempontjából korlátozott volt, hiszen oda kellett figyelnie arra is, hogy a két harcképtelen nőnek ne essen baja. Még a figyelmük sem rezdülhetett meg. Itachi egyértelműen ijesztően az ő szintje felett volt, ami ugyan forralta a vérét, de nem engedte, hogy ez elvegye az eszét.

Letörölte a vért a szája sarkáról, és Chidorival a kezében újra harcba vetette magát.


- Nem értem. –sziszegte Tsunade, arcán patakzott a verejték.

- Mi a baj Shisho? –kérdezte aggódva Shizune, fél szemét nem szakítva el a csatamezőről.

- A szíve bal fele… - nyögte nehezen, minden idegszálával koncentrálva. –Egyszerűen gyógyíthatatlan.

Nem is kellett odanéznie ahhoz, hogy lássa a borzalmat elterjedni tanítványa arcán. Egy pillanatra a szőke arcára nézett, aki annak ellenére, hogy nem volt lekötözve és nem gyömöszöltek semmit a szájába, olyan nyugodtan feküdt, mintha már…

Nem! Sziszegte fejben Tsunade. Amíg dobog a szíve, igen is életben van!


Sasuke szinte teljesen ki volt már merülve. Nem csak a senjutsu, de az átok billogból nyert chakráját is felhasználta már, mégsem volt képes egyetlen karcolást sem ejteni a bátyján. A férfi rendületlenül verte vissza és ellensúlyozta minden próbálkozását. A hollónak kínzó percekbe telt meggátolni magát abban, hogy Itachit is azzal az ismerős érzéssel jellemezze.

A Fal.

Egy pillanatra megkockáztatott egy pillantást a szőke irányába. Tsunade megviseltnek és kétségbeesettnek nézett ki, a szőke azonban még csak meg sem rezdült. Kami nevére, ugye nem…? Átok, amiért felhasználta a senjutsu chakráját.

- Igen érdeklődsz a fiú iránt. –mosolygott gonoszul Itachi. –Csak nincs valami bevallani valód?

- Mit műveltetek vele? –sziszegte gyűlölködve a fiatalabb.

Az idősebb Uchiha felkuncogott.

- Inkább mit művelt ő magával.

- Nem hiszek neked. –vicsorgott Sasuke.

Itachi nyíltan a három védtelen felé fordította a fejét.

- Sok a potenciál benne. –állapította meg. –Talán nem is bölcs életben hagyni. Majd azt mondom a vezetőnek, hogy „nem volt más választás”. Mit szólsz, hihetően hangzik?

Meg sem várta, amíg öccse teljesen felfogja szavai jelentését, már emelte is a kezét egy tűz jutsura, amit Sasuke nagyon is jól ismert. A teste az előtt mozdult, hogy az agya teljesen felmérte volna a helyzetet. Egyetlen ugrással szelte át a távolságot, ez alatt az idő alatt pedig eddig még tőle példátlan gyorsasággal haladt végig negyven kézjelen.

A következő pillanatban elszabadult a pokol.


Tsunade lesokkolva nézett fel a fiúra, aki mögött egy hatalmas föld fal emelkedett fel. Sasuke mindkét karját széttárva dőlt a falnak, mintha megpróbálná megállítani vagy megtartani. Ruhái szakadtak és véresek voltak, amelyek kis híján előhozták a nő fóbiáját, de ekkor találkozott a tekintetük. Azok a vérvörös szemek, melyekből most két vörös csepp indult meg.

- Miért? –kérdezte Shizune döbbenten és elborzadva.

- Mert nem engedem senkinek… - hörögte. –Hogy bántsanak valaki… számomra fontosat… nem igaz… Hokage-sama?

Amikor a holló előre dőlt volna, a szőke nő karjai közé esett, aki óvatosan lefektette szőke barátja mellé.

- Nagy szavak Gaki. –mosolygott rá a nő.

Egy gyors mozdulattal áthúzta a feje felett a nyakláncát és a fiú tenyerébe illesztette.

- Most rajtam a sor. –állt fel és szembenézett az idősebb Uchihával tőlük nem messze. –Mert én vagyok a Godaime Hokage!

Shizune látta a férfi szemeiben, hogy ez már kicsit sem volt annyira ínyére, mint a fiúval való harc. Amint Tsunade megtámadta, azonnal menekülőre fogta. A tanítvány tekintete visszaesett a két fiúra, amikor az ádáz csaták zajai ellenére halk ruhasusogást hallott.

- Dobe –suttogta Sasuke, gyenge szorításában néha meglökve a szőkét. –Nyerésre állunk, látod? Ne aludj már! –még jobban megrázta.

Naruto meg sem rezzent. Sasuke kérdő és leplezetlenül rémült tekintete Shizunéra esett. A nő beharapta az alsó ajkát.

- A szíve bal fele túlságosan fertőzött. Nem számít Shisho hányszor próbálta egyszerűen… gyógyíthatatlan.

Sasuke nehezen dolgozta fel a kapott információt.

- De ettől még… élhet ugye?

A nő némán megrázta a fejét. Sasuke nyelt egyet.

- Hé, Dobe. –lökte meg újra. –Ne játssz velem! –sziszegte. –Ne merészelj meghalni, hallod?!

Naruto teste még csak meg sem rezzent. A mellkasának mozgása alább hagyott, mint a tó hullámai. Lassan teljesen kisimult az arca és már légzésének alig hallható pihegése is megszűnt. Sasuke tudta, hogy ez úttal nem vér csorog a szemeiből. A haszontalan könnyek elhomályosították barátja nyugodt arcát.

- Dobe kérlek… -suttogta. –Tudod, hogy én… nem szoktam kérni…

Észre sem vette, hogy a két Sannin már ott állt mellettük. Tsunade sajnálkozón tette a kezét Jiraya vállára, a férfi pedig ismét azt a keserűséget érezte a torkában, amit egy héttel ez előtt. Ez úttal rosszabb volt, mert a szeme előtt történt.

Shizune felszisszent és könnyek között térdelt vissza a szőke mellé, és még azért is átnyomta a mellkasán a chakra burkot.

- Gyerünk! –suttogta. –Meg tudod csinálni, lélegezz már!

De a fiú mellkasa csak nem emelkedett, nem számított, mennyit tartotta bent a zöld színű folyadékot a mellkasában.

- Naruto… - hörögte sípolva és rekedten Sasuke, amikor látta, hogy a nő kezei ismét felfelé emelkednek. –Ne merészelj a szemeim előtt meghalni!

A síri csendet egy hangos csattanás vágta ketté. Shizune döbbeneten nézett a csuklóját szorító kézre, amely remegett ugyan, de valahogy mégis biztosan fogta, visszatartotta attól, hogy kihúzza a chakra burkot a mellkasából. A fiú szemei résnyire nyíltak, a kék íriszei elfordultak tőle és a mellette fekvő fiúra néztek.

- Soha. –hörögte.

És ekkor végre lélegezni kezdett.

Megjegyzés a befejezéshez:

Gyerekek... olyan beteg vagyok.... hogy gyakorlatilag a halálárnyékéban bolyogok..

Vigyázzatok magatokra, míg fel nem támadok XD

Love ya all!

Ayako

24. Ijesztő felfedezés - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

 ~Helyszín~


Egy napja volt, hogy Naruto végre újra magához tért. Az óta a szőke még egyszer sem kelt fel, de a két medinin szerint a szervezete lehengerlő iramban nyerte vissza az erejét, amit részben a Kyuubinak, részben a szőke akaraterejének tudtak be. Shizune egyelőre mesterségesen juttatott a szervezetébe tápanyagot és folyadékot, várva, hogy ismét magához térjen.

Amikor a két Sannin be akart lépni a szőke elméjébe, hogy beszéljenek vele, a Kyuubi olyan masszív falat húzott fel, amelyet semmilyen fortéllyal nem voltak képesek áttörni. Tsunade beavatta Jirayát a pecséttel kapcsolatos aggodalmaiba, viszont a férfi bárhogy próbálkozott, nem volt képes visszazárni a pecsétet.

Sasuke még azon az éjszakán levelet írt haza, Konohába, amelyben tudatta a Konoha 12vel a híreket, miszerint nem csak a Godaime Hokagéval, de egy meglepetéssel is haza fog térni, amelyet nem határozott meg. Egyszer sem mozdult el barátja ágya mellől.

Amikor Naruto végre magához tért, első dolga lett volna, hogy kioktassa, ám látva a szőke arckifejezését, elbizonytalanodott. Naruto éppen csak a fizikai vonásait nem viselte magán a keserűségnek és az őrjöngésnek, viszont a szemei arról árulkodtak, hogy amióta tudatánál van, mást sem csinált. Mindenáron ki akart menni a város közeli erdőbe egy ideig, de Jiraya csak akkor engedte el, ha minimum Sasuke és Shizune vele mennek. A szőke egy szóval sem tiltakozott.

Egyetlen szót sem szólt hozzájuk az oda vezető úton, a bő kimonó, amit egyelőre csak az egyik karján viselt, furcsa, gyászos susogást keltett, amit az aura torzított ilyenné. Amint elég távol értek a falutól, hogy már senki sem hallotta, vagy érezte őket, Naruto tombolni kezdett.

Sasuke megrettent barátja dühkitörésétől, amely olyan hirtelen jött és olyan pusztító volt, akár egy természeti katasztrófa. Órákon át tombolt, cseppet sem kímélve a környéket vagy éppen a saját hangszálait. Mikor végre valamennyire lenyugodott és az elnémult pusztítás közepén térdelt, a holló óvatosan megközelítette.

- Mi ütött beléd Dobe?

Naruto egy morzsát sem tartott vissza. Nem érdekelte, hogy Shizune is ott van és hallja, elbeszélt mindent, kezdve attól az éjszakától az ötödik születésnapján, Amaterasu-samaig és, hogy a Követévé vált. Azt is elmondta nekik, hogy az eredendő ellensége, Tsukuyomi Követe nemrég elment hozzá, de nem tudott a szemébe nézni a koporsó miatt.

- Ötletem sem volt ki lehet. –vallotta be fogcsikorgatva. Jobb keze, mely szőke tincsei közé túrt és az arca felső felét temette bele, remegett a még mindig benne tomboló indulattól. –De a Kyuubi felismerte.

- Ki volt az? –kérdezte halkan a holló, a kirohanás alapján azonban nem volt biztos abban, hogy tudni akarja-e a választ.

A szőke fogai összekoccantak.

- A férfi, aki megölte a szüleimet. Uchiha Madara.


Naruto a tombolása után jobban érezte magát. Nem sokkal, de legalább egy kissé kiadhatta magából a benne tomboló haragot. Mindezek ellenére nem volt képes gyűlölni a férfit, annak köszönhetően, hogy szívének gyűlölni képes felét Amaterasu-samanak adta. Így csak tehetetlen, pusztító haraggal maradt. Reménykedett, hogy ez is egy idő után alább hagy majd, nem szerette volna, ha az összes érzelem közül a harag irányítja tetteit. Az nem végződhet jól senki számára.

Hálás volt Sasukénak, amiért meghallgatta és az sem zavarta, hogy Shizune is jelen volt. Most, hogy Tsukuyomi Követe rátalált, felesleges titkolóznia. Nem fogja elhíresztelni, viszont tagadni sem.

Mikor visszatértek a fogadóba, ahol megszálltak, két komor ábrázatú Sannin fogadta őket. Nem volt kérdés, hogy nagyon is érezték a szőke chakrájának a tombolását. Jiraya úgy ítélte, hogy a jelen levők már mind megérettek arra, hogy felnőttként beszéljenek, ezért hozatott két üveg szakét. Itt volt az ideje, hogy a két fél beavassa egymást a hiányzó részletekbe.

Mivel Narutonak volt kevesebb mondanivalója, ezért ő kezdte. Azt a beszélgetést természetesen kihagyta, amikor lehúzta Itachiról a leplet és úgy tűnt, nem csak az idősebb Uchiha van Konoha oldalán, de a társa Kisame is. De talán egészségesebb lenne azt mondani, hogy a cápa férfi Itachi oldalán van.

- És honnan jött a fertőzés? –kérdezte a mesélés végeztével Tsunade.

- Fertőzés? –pislogott a szőke a lapos csészéje felett, amiből éppen inni akart.

- Az idegen chakra fertőzés, amibe majdnem belehaltál. –pontosított a nő.

- Itachi azt mondta, hogy azt te tetted magaddal. –Sasuke szemei kunai és shuriken záport szórtak a szőke oldalának.

Naruto arcára felvilágosulás költözött.

- Oh, az nem volt fertőzés. Legalább is nem úgy, ahogy ön gondolja. –pillantott a Godaiméra, amikor a nő közbeszólt volna. –Viszont, hogy ezt megértsék, be kell avatnom önökét még valamibe.

Ezek után a két Sannint is beavatta a közös történetébe Amaterasu-samaval és a pozíciójába az istennő keze alatt. A két felnőtt így már sokkal jobban értette a fiú ambícióját. Mégis le voltak nyűgözve az információval, ami a szívét illette.

- Szóval azt mondod, az már öt éves korod óta jelen van? –érdeklődött a gyógyító.

- Aah. Az nem jelent számomra veszélyt, mert Amaterasu-sama helyezte rám. Viszont amit önök meggyógyítottak, az teljesen más eset. –kiitta a csészéjéből a maradékot. –Amikor rájöttem, hogy Orochimaru jó eséllyel el fog menekülni, nem engedhettem el. A kiskapu, amivel megszabadítottam apámat a befolyása alól lassan felemésztette a testét, legfeljebb egy órája maradt. Még egy hasonló lehetőségem nem adódott volna, főleg úgy, hogy Orochimaru még mindig képes volt használni az Edo Tenseit. Így magát a jutsut támadtam meg.

Látva a felvont szemöldököket, egy halvány félmosoly költözött az arcára.

- Néhányan már tudnak róla, de rendelkezem egy doujutsuval. –hogy bebizonyítsa igazát, aktiválta a Ryugokugant, amin a mutató ismét az egyesen volt. –Az azonban nem tudják, hogy ezt a képességet is Amaterasu-sama ruházta rám. Sajnálatos módon rengeteg chakrát fogyaszt, ezért a Harmadik Cikkelytől kezdve már nem vagyok képes saját erőmből használni. Csak nemrég jöttem rá, hogy amikor mégis használom, akkor nem a saját chakrámat használom, hanem-

- Az istennőjét! –kiáltotta meglepette Tsunade. Amikor a szőke egy mosollyal bólintott és a többiek kérdőn néztek rá, kifejtette az elméletét. –Az az arany szín chakra, ami a szívedben van. Azt használod.

- Úgy van. A változások edzés közben idővel visszahúzódtak, amikor a Harmadik Cikkely képességeivel kísérleteztem. Általában néhány hetet vett igénybe, de eddig a legnagyobb kiterjedése legfeljebb csak megindult a tüdőm felé, így nem zavart.

- És milyen képességei vannak? –kérdezte Jiraya.

Naruto érezte, hogy jobb lenne visszakanyarodnia az Orochimarun használt jutsura.

- A Harmadik Cikkelynek egyetlen plusz képessége van, a Napistennő Akarata. Képes egyfajta… megsemmisítésre, ha úgy tetszik. –látszott rajta, hogy még soha nem kellett szavakba öntenie ezt a jelenséget. – Közvetlenül támadja a jutsukat. Amikor az Edo Tenseien alkalmaztam, ami messze nem egy sétagalopp jutsu, ráadásul három Kage volt vele feltámasztva, ki kellett törölnöm róla minden létező információt. Vagyis csak két dolog maradt meg. A neve és a hatása. Azon túl megsemmisült minden vele kapcsolatos információ, legyen az feljegyzésekben vagy egy személy fejében.

- Lehetséges ez egyáltalán? –lehelte döbbenten Jiraya.

- Amint látod. –súrolta az orrnyergét a szőke nő.

Sasuke e közben csak magának mosolygott. Ezek a felnőttek nem ismerték Narutot annyira, mint ő. Kétségtelenül ez volt szőke barátjának eddigi legnagyobb bravúrja, neki mégsem volt olyan érzése, hogy Naruto lehetetlent követett el. Barátjára pillantva újra eszébe jutott a Fal. Örült, hogy a szőke semmit sem változott. Amíg Tsunade és Shizune a gyógyításával foglalkoztak, a holló attól tartott, hogy Naruto esetleg elveszíti önmagát az idő alatt, amíg kómában van. Így visszagondolva legszívesebben lekeverne magának egyet. Természetes, hogy Naruto tartja a hátát.

Ráadásul most találkozott Itachival is. Habár a férfi nem harcolt ellene teljes erejéből, azért Sasukéban már kezdett megfogalmazódni egy szint, amit el kell érnie bátyja legyőzéséhez. És bár végtelenül bosszantotta, hogy nem volt képes megölni klánja gyilkosát, azt is tudta, hogy a szőke segítsége nélkül most nagyobb bajban lenne. Visszagondolva a fél évvel ez előtti énjére még azt is kinézte volna magából, hogy egy szál Chidorival rohan a férfinek, valami olyasmit üvöltve, hogy „Most meghalsz!”. A gondolatra kirázta a hideg.

- Nem akarom megzavarni a békés csendet. –kuncogott Naruto. –De én még eléggé a sötétben tapogatózom.

- Oh, ne haragudj! –vigyorgott Jiraya. – Máris beavatunk.

A mesélés végeztével Naruto már a két tenyerébe temette a homlokát.

- Tehát az egész falu azt hiszi, hogy meghaltam.

- Igen.

- És a Hime berögzülten hajszolja az informátorait.

- Úgy van. –Jiraya volt olyan kedves és nem viccelte el a helyzetet.

- Te pedig. –nézett a mellette ülő fiúra gyilkos szemekkel. –Beköltöztél a szobámba.

- Nem költöztem be! –morogta a holló. –Csak az volt az egyetlen hely, ahol békén hagynak!

- Amaterasu-sama nevére! –sóhajtott a szőke fejcsóválva. –De legalább mindannyian megúsztátok. És ha jól szűrtem le, akkor Tazuna és a Hullámok Földje is eljött segíteni, ezt azért jó tudni.

- Ha már a falunál tartunk. –szögezte le Jiraya. –Jobb lenne már reggel indulni. Minél tovább vagyunk hivatalos Hokage nélkül, annál több ötlete lehet a többi nemzetnek.

Erre mindenki bólintani tudott. Mivel az idő már későre járt, ezért lezárták az estét. Naruto nem lepődött meg, amikor a két Sannin megkérte, hogy maradjon még egy percet. Egy pillantással biztosította a hollót, hogy nincs semmi baj, majd behúzta maga mögött a tolóajtót és leült a két felnőttel szemben.

- Ha jól sejtem, a Kyuubiról van szó.

Jiraya komoran bólintott.

- Nem engedi, hogy visszazárjuk a pecsétet.

Naruto szórakozottan felszusszant.

- Kíváncsi vagyok miért.

- Ez nem tréfa tárgya Gaki! –szidta össze Tsunade. –Így bármelyik pillanatban elszabadulhat.

- Nem, valóban nem. –nyújtotta előre a két tenyerét a szőke. –Viszont magyarázatot igényel.

Beletelt egy pár pillanatba, amíg a két Sannin rájött, hogy Naruto az elméjébe hívja meg őket. Váltottak egymással egy sokat mondó pillantást. Végül sóhajtva fogadtál el a felajánlott kezet, gondolatban már felkészülve életük talán legádázabb harcába.

Amikor Jiraya megpillantotta a szentélyt, nem lepődött meg, hiszen Tsunade már beszélt róla. Az viszont kissé elrettentette, hogy semmi nem volt közte és a Démonok Királya között, aki meglepő módon a szentély előtt összegömbölyödve aludt. Döbbenetük csak tovább fokozódott, amikor a szőke rákiáltott a rókára, ennek következtében pedig a védelmüknek is annyi volt.

- Oi! Kurama! A Nara klán van itt és meghívót hozott!

A róka azonnal talpon volt, ám még mindig félálomban nézett körbe.

- Hol vannak a gazfickók? –üvöltötte. –Majd adok én nekik, lustának nevezni a Démonok Királyát!

A szőke ekkor már a hasát fogta és a könnyét törölgette.

- Gaki! –mennydörögte a Kyuubi. – Majd adok én neked viccelődést! Különben is, mindjárt kapsz egy Bijjudamat a seggedbe, mégis mit képzeltél? Ha te meghalsz, én is veled halok, Baka Gaki!

Naruto ekkor már a földön ülve röhögött.

- Ugyan már sensei. –lengette a kezét. –A végén nem lett semmi baj, nem igaz?

- Elegem van abból, hogy mindent ennyire kicentizel! Meg is halhattál volna Baka!

- Majd ha meghaltam, akkor nyugodtan kioktathatsz. Jah, várj. –vigyorgott gonoszul.

- Fiatalság manapság. –forgatta a szemét a róka és fekvő pozícióba helyezhetett. –Ám a két plusz fő már egy ideje nem vesz levegőt. –jegyezte meg csak úgy mellékesen.

Naruto még mindig nevetve próbálta felkelteni magára a két felnőtt figyelmét. Amikor végre a két Sannin gépiesen ránézett, végigfutott a hátán a hideg. Fhu, de ki lesz most oktatva. De akkor is megérte!

- Gaki. –kezdte Jiraya veszélyes hangon. – Megmagyaráznád, miért hívod a Kyuubi no Yokot Kuramanak és senseinek?

- Hát izé. –nyújtotta a nyelvét Naruto, a tarkóját súrolva. –Mondjuk úgy, hogy már egy ideje egész jóban vagyunk. És –nyújtotta a szót, miközben a szemét forgatta. –Meglehet, hogy tanított nekem pár dolgot az évek során. Sőt, az is megtörténhet, hogy a pecsét egy ideje nyitva van.

- Ez a szörnyeget ölte meg a szüleidet! –mennydörögte Jiraya.

Naruto arcáról erre a kijelentésre eltűnt a mosoly. Még a Kyuubi fülei is az égnek álltak a gyilkos szándéktól, ami felszabadult belőle.

- Nem, nem ő volt. Kényszerítették rá. És tudom is, hogy ki. –olyan szintű harag volt a szemében, hogy a két Sannin kis híján meghátrált.

- Fékezd magad Gaki. –utasította a róka. –A végén még felveszed a Vöröset.

A szőke shinobi csendesen és lassan avatta be őket abba, amiket az évek során megtudott, nem csak a rókától, de a szüleitől is. Kurama többször is figyelmeztette a fiút, ha az indulatai kezdtek elszabadulni. A két felnőtt arcáról lassan eltűnt a harag és helyét a sajnálkozás vette át. Lassan az ő fejükben is összeállt a kép, a hiányzó darabok is a helyükre kerültek. Minato volt az akkori világ legjobb pecsétmestere, és valóban kizárt dolog volt, hogy az ő felügyelete alatt tört volna fel a pecsét, nem számítottak a körülmények.

Tsunade sajnálata egyre csak nőtt az idegen fiú iránt, akit alig egy napja hozott vissza a halál küszöbéről. Ilyen tudattal együtt élni borzasztó lehetett a számára. A Kyuubi is megváltozott a szemükben. Bár még mindig nehéz volt elhinni, hogy a Démonok Királya és egy ember gyerek összebarátkoztak, ráadásul a róka még tanítani is kezdte a fiút. Jiraya fejében még mindig ott csengtek egykori barátjának szavai, amikor a rejtekhelyen a fiúval beszélt.

„Nevezz meg bárkit ezen a világon és hamarabb elhiszem, hogy neki engedelmeskedsz, minthogy a Kyuubi no Yoko a mestered.”

Szóval ezért volt képes használni Naruto azt a furcsa arany chakrát. Kushinánál mindössze egyszer látta, de a nő soha nem volt hajlandó megmagyarázni, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Az elején azt hitte, ez valami Uzumaki képesség a bijuu chakrájának irányítására. Úgy tűnik nagyon is univerzális minden együtt működő jinchuriki és bijuu számára.

Most már bizonyosan ideje volt annak, hogy lezárják ezt az estét. Mindenkinek szüksége volt arra, hogy elrendezze a fejében az új információkat.


Naruto nem tudott aludni. Már egy ideje szemezett a teliholddal. Képtelen volt álomra hajtani a fejét a fénye alatt. Gondolatai minduntalan visszakanyarodtak Madarára. Még mindig éktelen düh tombolt benne, ami minden tétlenül töltött perccel egyre csak nőtt. Bármennyire próbálta elnyomni az érzést, képtelen volt rá.

Ekkor hallotta meg a dallamot. Egy fuvola hangját hozta a szél, amelyhez fogatót még sohasem hallott. Mintha egyenesen hozzá szólt volna, őt hívná. Még egy utolsó pillantást vetett a szobában fekvő csapattársára, ám az mélyen aludt. Ezek után gondolkodás nélkül vetette magát a hang irányába.

A fuvola a közeli erdő egy belső pontjára csalta. Amikor meglátta ki játszik, védelme azonnal odalett.

- Amaterasu…sama –suttogta döbbenten.

A nő elvette a hangszert az ajkaitól és egy gyengéd mosollyal köszöntötte a szőkét.

- Üdvözöllek én Követem.

Naruto úgy lépkedett felé, mintha pusztán egy álomképet látna, melyből félő, hogy felébred. Lassú mozdulattal leoldotta a kardot a válláról és amint elég közel ért, a nő lábai elé tette.

- Látom szert tettél az első ereklyére. Kiváló munka. –A kard az Úrnő hangjára szirmokra bomlott, körbeölelve a két jelen levőt.

Az istennő odasétált a földön térdelő fiúhoz és a kezét nyújtotta neki. Naruto tétovázás nélkül bizalmas csókot lehelt ujjaira, köszöntés képpen. Ezek után ujjai a szőke napbarnított arcára vándoroltak, aki belesimult az érintésbe.

- Még nem nyerted vissza egészen a színed. –ujjai egy pillanatra arany színben ragyogtak, a szőke pedig fellélegzett. Úgy érezte, minden tagjába visszatér az erő és kicsattan az egészségtől. –Így.

- Úrnőm, igazán nem kellett volna. –hangja gyengéd volt, elvarázsolt.

- Csitt-csitt. –mosolygott a nő.

A szőke arcát két porcelán keze közé fogta, hüvelykujjával megsúrolva a bajuszokra emlékeztető hegeket. A fiú valósággal dorombolt a nő törődő érintése alatt, még csak eszébe sem jutott megkérdezni, miért jött. Csak élvezte a figyelmet, amit az istennő neki szentel. Amaterasu egyik ujja az álla alá vándorolt, gyengéden megemelve a fejét, hogy a szemébe nézhessen.

- Pusztán hét év. –suttogta. – S te mily erős lettél.

- Érted lettem erős Úrnőm.

A nő tekintete csordultig volt telve elégedettséggel.

- És ahogy láttam, embereket is gyűjtöttél magad köré. Barátokat.–a másik keze lecsúszott a szőke vállára a kabátja alatt. - Mestereket. –az állát tartó keze játszani kezdett az előre lógó, hosszú tincsével. – Még szerelmeket is.

Naruto tekintete mély volt, akár az óceán, ahogy találkozott az aranyszínű íriszekkel. Hezitálás nélkül válaszolt, mintha bűbáj alatt lenne.

- Egyik sem érhet fel hozzád Úrnőm.

Amaterasu elmosolyodott. Gyengéd csókot lehelt a fiú homlokára.

- Ezt soha ne felejts el, én Követem.

Naruto lehunyta a szemeit, és a megrohanó érzések közepette meg sem érezte, ahogy a nő valamit a nyakába akaszt. Kiélvezte az utolsó együtt töltött pillanatot, mielőtt az istennő úgy eltűnt, mintha csak egy álomkép lett volna. Amint a hűvös éjszakai levegő megcsapta az arcát, kiengedett egy mély lélegzetet és lehajtotta a fejét. Jobb kezében Kuroi Senbonzakura vigasztalón állt össze, markolata belesimulva a szőke szorításába.


Sasuke megdermedve állt az árnyak között. Még életében nem rémült meg ennyire, tekintetét képtelen volt elszakítani az avarban térdelő csapattársáról. Már akkor érezte Naruto erős érzéseit a nő iránt, amikor beavatta a létezésébe és a szerepébe, viszont arról fogalma sem volt, valójában mennyire az ujja köré csavarta barátját az istennő.

Nem tudta, hogy a szőke minden pillanatban ennyire a varázsa alatt áll-e vagy csak a jelenléte babonázta meg, viszont egy valamiben biztos volt. Naruto a látottak alapján, ha a nő úgy kéri, saját kardját adja a kezébe, hogy kivégezhesse. Ez Sasukénak cseppet sem tetszett.

De ami a legjobban megijesztette, az a pillantás, amit Amaterasutól kapott a szőke vallomása közben. Amikor Naruto azt mondta neki, hogy őt többre tartja bármelyiküknél, az istennő egy pillanatra Sasukéra nézett, szemei mögött ijesztő tudás lakozott. Ez erőfitogtatás volt.

„Mindegy mit teszel, ő mindig az enyém lesz.”


Amikor Hinata fülébe jutott, hogy Sasuke a Godaiméval és egy ajándékkal tér haza, kétsége sem volt a felől, hogy a holló megtalálta Narutot. A felől még kevesebb, hogy életben találta. Ezért még aznap felkereste Tazunát, és úgy mutatkozott be, mint Naruto jegyese. Miután közölte vele a feltételezéseit, átnyújtott neki egy tervet, amely nem szerepelt a falu eredeti felújításában, viszont Hinata már rég óta dolgozott rajta.

A következő dolog, ami a listáján volt az, hogy megkereste a többieket. Nem volt nehéz dolga, ugyan is már mind össze voltak gyűlve a Hyuuga rezidencia előtt, hogy elvigyék neki a hírt. Amikor megköszörülte mögöttük a torkát, mindenki ijedten fordult felé.

- Felteszem akkor ti is hallottátok. –mosolygott.

- Jah! –vigyorgott Kiba. –Kizárt, hogy ne Naruto legyen az!

- De hogy került a Godaime közelébe Naruto-kun? –tűnődött hangosan Ino.

- Kit izgat? –rázta meg a vállaitól a kutyabarát. –Nem mindegy, ha Naruto úgy is visszajön?

- De biztosra kijelenthetjük ezt? –vetette fel a sötét kérdést Tenten. –Nem lenne túl okos feldolgozni a reményeinket a semmiért.

Egy pár pillanatnyi néma csönd követte a szavait. Végül Sakura volt az, aki egy jó adag meggyőződéssel szólalt fel.

- Szerintem ő az. Bízom Sasuke-kunban és bízom Narutoban is. Egyszerűen érzem, hogy megtalálta.

- Akkor mire várunk még? –csapta össze a tenyereit Ino. - Nem csak Sasuke és Naruto, de a Godaime is haza jön! Ideje megtervezni az ünnepséget!

Ezzel mindenki egyet értett.

Megjegyzés a befejezéshez:

ENNYI XD Végeztem, beteg vagyok, ne vessétek a szememre XD

Love ya all!

Ayako

25. Új szerepkörök - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

~Helyszín~ 


~Konoha~

Narutot elképesztő megkönnyebbülés kerítette hatalmába, amint megpillantotta a hatalmas főkaput. Amikor nem is olyan rég Orochimaru bebörtönözte a falu közepén, azt hitte soha többé nem láthatja majd a házak tetejét, többé nem nézhet végig a Hokage arcokon. Mindez most úgy tűnt, mintha már évek teltek volna el, holott mindössze két hete volt.

Amint elérték a kaput, a két kapuőr úgy ugrott talpra, mintha szellemet látna.

- Üdv Kotestu! Izumo! –biccentett nekik a szőke.

A két férfi még csak válaszolni sem tudott a meglepetéstől. Arról tudtak, hogy Jiraya-sama és Sasuke elmentek megkeresni a leendő Godaime Hokagét, de arról még csak halvány gőzük sem volt, hogy találtak rá út közben a falu hírhedt szőke shinobijára, akit mindenki halottnak hitt.

Az utcán az emberek már egészen másképp reagáltak. Mindenki éljenezte a hazatérőket, mindannyiuk nevét üdvrivalgás követte a tömegből. A szőke teljesen el volt vesztődve az ismeretlen bánásmód kellős közepén, de nemsokára segítségére siettek a barátai. A Konoha 12 szinte minden tagja a nyakába vetette magát, vagy csak távolról vigyorgott neki, amitől már kicsit ismerősebbé vált a helyzet.

Ino percekig itatta a nyakában az egereket Sakura pedig csúnya tockost adott a fejére, de akkor semmi sem zavarta az ünneplő falut. Lee, aki ismét kint volt a kórházból, örök riválisának nyilvánította a szőkét az egész falu füle hallatára, és mindenki jót derült a fejleményeken.

Egyszer csak szétnyílt a Narutot körülvevő tömeg, és a Hyuuga hercegnő büszke és gyors léptekkel közelítette meg jegyesét. A shinobi nagyon is jól tudta, hogy ez fájni fog. Hinata viszonylag két kíméletes pofon és egy tockos után csak nem bírta megállni és diszkréciót mellőzve megcsókolta a fiút, szemeiből pedig legördült két könnycsepp.

- Soha többé ne merészelj ilyet csinálni. –sziszegte, amikor szétváltak.

- Az ilyen bánásmódért teljesen megérte. –kuncogta a szőke.

Hinata kicsit sem örököshöz méltóan, puffogva vállon ütötte, de végül csak belekarolt a fiúba. Ino szinte azonnal a szőke másik oldalán termett és hasonló módon belekapaszkodva húzták végig az utcán. Az ünnepség egészen estig tartott. A csapat kibérelt egy éttermet, ahol a mulatság nem szakadt meg egészen éjfélig. Naruto egy alkalommal elnézést kért és kiment a mosdóba, ahol készített magából egy klónt.

Egy bólintással engedte útjára, a klón pedig kimászva az ablakon egyenesen a könyvtárat vette célba. Jól sejtette, az alsó emelet lámpája még mindig égett, ami csak egy dolgot jelenthetett. Hatalmas kő esett le a szívéről. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, bekukucskálva a helyiségbe.

- Na, nézzenek oda. – szidta össze egy hang a sarokban levő asztal irányából. –A Herceg úr méltóztatott meglátogatni régi ismerősét.

- Kimiko-Obaa-san. –suttogta a fiú. –Ne haragudj, ha megijesztettelek.

- Engem ugyan nem. –nevetett rekedt hangon az öregasszony. –Régebb óta ismerlek, mint bármelyik pajtásod. Jól tudtam, hogy végül úgy is hazatalálsz.

Naruto óvatos léptekkel közelítette meg az asztalt, majd leült a megszokott helyére. Élesen beszívta a levegőt, amikor meglátta, hogy a nő karja be van kötve és a nyakába van függesztve.

- Semmi komoly, csak egy karcolás. –legyintett ép kezével. –Egy fess ninja férfiú mentett meg. –kacsintott.

Naruto felkuncogott.

- Akkor feleslegesen aggódtam érted. Úgy tűnik, még egy férfit is fogtál magadnak.

- Ne szemtelenkedj velem Gaki! –húzta a száját az öreg. – Főleg azok után, hogy két lányt hajtasz egyszerre.

- Inkább ők hajtanak engem. –nevetett, amire az öreg is elvigyorodott.

- Miket hallok. Vigyázz, ha nem fogod vissza a sármodat, a végén még az egész falut elvarázsolod.

- Pontosan ez a cél. –nyújtotta a nyelvét.


Danzo elmosolyodott, amikor egy új jelenlétet érzett meg az irodájában. Még csak fel sem kellett pillantania, azonnal tudta, ki érkezett meg.

- Danzo-sama! –térdelt előtte az ANBU.

- Kitsune-san. –biccentett. –Megkönnyebbültem, most hogy itthon vagy. Mond csak, vannak fejleményeid a számomra? –a férfi egy kézmozdulattal jelezte, hogy leveheti a maszkot.

- Igenis.

A róka álarcot levéve, Naruto felnézett a férfira. Danzo sokkal jobban szerette, ha a szőke a szemébe néz, amikor jelentést tesz. Nem a szavai hitelességében kételkedett, sokkal inkább az érzelmeire volt kíváncsi. Fel nem foghatta, a szőke hogyan volt képes kikapcsolni az érzéseit megfelelő felkészítés nélkül. Ez is a fiú rejtélyei közé tartozik.

- A fogságom alatt tudomásomra jutott, hogy Orochimaru még mindig Uchiha Itachi szemeit akarja megszerezni, amely továbbra is sikertelen. Itachi hűsége a faluhoz töretlen, és úgy tűnik, a saját oldalára állította Hoshigaki Kisamet is.

Danzo bólintott. Tökéletes. A sejtése beigazolódott és Itachi, a másik nagy becsben tartott embere, tökéletesen átlátta a helyzetet és elintézte a szőke visszatérését a faluba. Az kérdéses volt, hogy miért vitte magával, de az majd a bővebb jelentésből kiderül. Bizonyosan megvolt rá a megfelelő oka.

- És mi a helyzet az Edo Tenseiiel? Orochimaru még így is két Kagénak parancsol. –Már fülébe jutott Minato megszabadítása.

- Az Edo Tenseit a doujutsum egyik képességével megsemmisítettem. Ezt követően kerültem kómába, amiért Uchiha Itachi úgy döntött, hogy magával visz és felkeresi Tsunade-samat.

- Eltörölted? –szökött fel a férfi szemöldöke.

- Hai. A doujutsu segítségével a nevén és a hatásán kívül minden írott és emberek által ismert információt megsemmisítettem róla, ezért került majdnem az életembe.

Danzo ahogy jobban belegondolt, valóban nem tudott semmilyen információt felidézni a Szentségtelen Teremtésről. Még csak azt sem, hogy milyen típusba tartozik. A szőke, bárhogy is csinálta, valóban megsemmisítette a technikát. Elképesztő. A tanácsos nagyon remélte, hogy a szőke gyermekei majd öröklik a képességét. Elsöprő fegyver kerülne Konoha kezébe.

- És a személyes fejlődésed?

- A Yondaime-sama közbe avatkozásával szert tettem a Kyuubi no Yoko erének a másik felére is. Ezen kívül a Rygokugan és fejlődött, bár még nem volt lehetőségem letesztelni, milyen irányban.

- A jelentésekben azt olvastam, hogy képes voltál használni a bijuuk egyik saját támadását.

- Valóban. Bár az eredményes előkészítéséhez legalább egy percre van szükségem és az eredeti méretének még egy tizedét sem éri el, már képes vagyok megidézni a Bijuudamat. Az ereje az eredeti támadás egy tizede lehet.

- Mégis nagyszerű fegyver. –biccentett a férfi. –Ám sajnálatos módon, érthető okok miatt nem leszel képes a falu közelében fejleszteni.

- Meg sem fordult a fejemben. –hajtotta kissé meg a fejét a fiú.

Danzo elégedetten bólintott.

- Még az ostrom előtt kérvényeztem a Joninná tételedet, amit a tanács elfogadott. Gondolom értesültél róla. –Naruto bólintott. –Kiváló. Nyílván tudod, hogy ezzel hivatalosan is két klán fejévé válsz. Ahogy hallottam, már megkezdted a szükséges intézkedéseket. –úgy tűnt, teljes mértékben meg van elégedve a szőke shinobival. – A Yamanaka és a Hyuuga klán kiváló választás, ám nem tanácsolom, hogy megállj ezen a ponton. Biztosíthatlak, hogy már van listánk az esetleges üresedések betöltésére.

Naruto egyenesen mérget vett volna rá, hogy a férfi igazat beszél. Habár nagyon nem tetszett neki, ahogy a férfi a kapcsolatairól beszél, inkább elharapta a nyelvét. Danzo volt a falu sötét lovagja, amíg hűséget mutat felé és a falu iránt, addig nem kell a miatt aggódnia, hogy akadályokat gördít elé. Mivel nem tehetett mást, egy bólintással vette tudomásul az elhangzottakat.

- A Hokage koronázása három nap múlva lesz. Még azon a napon meg fognak esni a kinevezések a Hokage irodájában, ezért azt tanácsolom, ne vidd messzire az Uchihát edzés közben.

- Igenis!

A férfi ez után elbocsájtotta a szőkét, aki hangtalanul tűnt el a szobából. Amint kiért a férfi rejtekhelyéről, eloszlatta magát, jelentést téve az eredetinek.

Naruto szerencséjére éppen nem beszélt vagy evett, amikor megkapta az információkat. Még az ő gyakorlottságával is nehéz volt, hogy ne mutassa ki a felbuggyanó haragját. Valamit muszáj lesz kezdenie Danzoval.

 


Másnap hajnalban Sasuke egy pillanatra azt hitte, csak az álmai játszanak vele, amikor egy már jól ismert szőke hajzuhatag volt az első dolog, amit ébredéskor látott. Említett szőke arcán egy szadista mosoly terült szét, amit a holló nem értett, amíg a fiú rá nem mutatott a mellettük levő órára, amit Sasuke elfelejtett felhúzni.

Negyven perccel átaludta a szokásos kelési idejét, ami azt jelentette, hogy a tényleges edzés megkezdése előtt futnia kell negyven kört a gyakorló pálya körül és minden alap gyakorlatból el kell végeznie kétszázat.

Még ez sem tudta elmosni a megkönnyebbülését. Naruto szokás szerint készített reggelit. Már Sakura is ébren volt és előkészítette a terítéket. Sugárzó mosollyal köszöntötte két csapattársát, amikor azok megjelentek az ajtóban és a szemében villanó apró sajnálat arról árulkodott, hogy tud a holló büntetéséről.

Naruto a lehető legtermészetesebben viselkedett, mintha nem lett volna távol és életveszélyben két hétig. A megszokottnál kicsit kevesebbet nevetett és néha elkalandoztak a gondolatai. Egyes ilyen esetekben keze önkéntelenül is a nyakában lógó medál köré fonódott. Egy csepp alakú, kristály medál, amelynek olyan színei voltak, mintha valakit kilopott volna egy keveset a Nap tüzéből. Sasuke nem szerette, amikor a szőke így mereng magában. Akárhányszor eszébe jutott az istennő, végigfutott a hátán a hideg.

A szőke visszatért mindkettejük edzéséhez. A nap első felében, miután letudták a szokásos fizikai gyakorlatokat Naruto és Kakashi felügyelete alatt, szokás szerint négyzet alakba ültek a fűben. Ilyenkor a két tanító néha információkat osztott meg velük az edzésük következő szintjével kapcsolatban, vagy csak szimplán észrevételeket cseréltek.

Naruto őszintén nem repesett az örömtől, amikor kiderült, hogy Sasukénak Mangekyo Sharinganja is van. Természetesen örült, hogy a fiú megerősödött és megmozdított benne valamit, amikor megtudta, hogy a képessége akkor aktiválódott, amikor azt hitte, hogy meghalt, mégis féltette Sasukét. Az Uchiha klán tekercseiből tudta, hogy minél többet használja a szemeket, annál jobban romlik a látása. És elvenni valaki másét nem volt a legjobb opció a kevés Uchiha miatt. Madara közelébe bizonyosan nem engedi, viszont a két testvér közötti viaskodásba nem szólhat bele.

Ha Itachi meg akar halni az öccse kezei által, akkor az az ő dolga. Azért Naruto remélte, hogy lesz lehetősége beszélni az idősebb Uchihával és meggyőzni az ellenkezőjéről.

- Mielőtt nekikezdenénk. –szólalt meg elsőnek Kakashi – Szeretnék veletek rendesen beszélni az ostromról és megdicsérni titeket a helytállásotokért.

A három Genin egy mosollyal vette tudomásul senseiük dicséretét.

- Sakura nagyszerű munkát végzett a medikusok között, ami fel is keltette Tsunade-sama figyelmét. Jó esélye van annak, hogy tanítványává fogad, ha megkéred rá.

- Ez az! –lendítette a levegőbe az öklét a lány, fellelkesülve a tanulás lehetőségétől.

- Sasuke kiválóan helyt állt a csapat vezetését illetően. Néhány harcodnak is szemtanúja voltam. Tökéletes munka.

- Hn. –habár csak ennyit mondott, azért az Uchiha félmosoly már a szája sarkában volt.

- Ami pedig téged illet Naruto. –fordult felé Kakashi. –Valahogy képes voltál felül múlni az elvárásaimat, pedig magasak voltak. Sokat segítettél a falunak a Hiraishinnel és az idézéssel. Néhány Jonin még azt is elmondta, hogy olyan érzés, mintha Minato-sensei újra köztünk lenne. Hálásan köszönjük.

Naruto mosolya olyan volt, akár egy rókáé.

- Nem tesz semmit sensei.

- Ti ketten biztos Chuninok lesztek! –lendítette feléjük a hüvelyk ujját Sakura.

A szőke csak nevetett a kijelentésére. Ha ők azt tudnák.

A nap további részében leginkább Sasuke edzésére figyelt oda. A fiú két hete nem edzett megfelelően, így mutatott némi minimális visszaesést az elején, amit Naruto egy pillanatig sem tolerált. Taijutsuban újra és újra elverte a hollót, amíg az megfelelően bele nem lendült a ritmusába. Ninjutsu terén nem látszott változás így azt Kakashira bízta, hogy javítsák a Chidori feletti kontrollját.

A délután második felében Jiraya is benézett. A két fiúnak a senjutsu különböző szakaszait tanította. Leginkább Sasukét edzette, mert Naruto idejét látta elkezdeni a Maszkos Bestiák idézésének gyakorlását. Az első próbálkozását a többiek fél szemmel végigkísérték. Figyelték, ahogy a szőke egy darabig csak áll az edzőterep közepén, viszont csak Jiraya tudta, hogy a Kyuubival beszél.

Pár perc múlva felöltötte az arany chakra köpenyét, és meg kellett jegyezniük, hogy máshogy nézett ki, de nem kérdezték, hogy miért. A szokásos idéző kézjelek után csinált még egyet pluszba, amit nem ismertek, majd a szokásos szilárd, fizikai felület helyett a levegőbe emelte az idéző kezét.

- Kumen Sowaka: Seiryu!

Naruto felett megjelent egy hatalmas kanji, aminek a jelentése „Azúr” volt. Egy pillanat múlva a szőke arany köpenyének egy része a kezéből a jelbe sugárzott, amiből előugrott egy fehér maszkot viselő bestia. Kétszer akkora volt, mint egy ember és leginkább úgy nézett ki, mint egy tengeri csikó és egy sárkány keveréke. Még le is nyűgözte volna őket a látvány, ha a szőke lábai nem remegnek meg, és nem esik térdre az idézett állat előtt.

- Egek! –lihegte, felpillantva az érdeklődve figyelő élőlényre. –Hogy te milyen sok chakrába kerülsz. Vedd fel a másik alakodat.

A lény bólintott, majd a testét aranyszínű chakra burkolta be, ami lassan újra egyesült a szőke köpenyével. A helyében egy akkora élőlény maradt, mint egy felnőtt férfi karja és ugyanúgy maszkot viselt. Naruto vállára mászva az arcához dörgölte a maszkját. A szőke csak nevetett.

- Már értem, miért csak hármat tudnék megidézni belőletek. –vette az ölébe és kiegyenesedett. –Na, mit szóltok? –vigyorgott a nézőire.

- És ebből még nyolc van? –kérdezte pislogva Jiraya.

- Igazából kilenc különböző van, de ha úgy vesszük, akkor igen. Minimum két év múlva már meg fogom tudni idézni az összeset.

- Hát akkor mire vártok még? –küldte feléjük a Szem Mosoly Jutsut Kakashi. –Munkára ifjak!


A Hokage kinevezési ceremónia meglepően hosszúra nyúlt. Ennek az oka egy bizonyos tiszteletre méltó unoka volt, aki elbarikádozta magát a Hokage irodájába. Tsunade-sama már éppen készen állt, hogy rá rúgja az ajtót, amikor a titkárnő szerencsére értesítette Narutot, aki jó kapcsolatot épített ki a fiúval a Chunin vizsga második és harmadik fordulója között.

- Engedje meg, hogy beszéljek vele Hokage-sama. –hajolt meg előtte Naruto. –Most egy elég nehéz időszakon megy keresztül.

- Fél órád van, hogy eltűntesd az irodámból. –jelentette ki a nő és elviharzott.

Naruto fellélegezve sétált az ajtóhoz és óvatosan bekopogott rajta, csapdát szimatolva.

- Konohamaru. Ki kell jönnöd onnan.

- Szó sem lehet róla! –jött a válasz.

- Egyáltalán mire fel ez a nagy cirkusz? –kérdezte Naruto arany tincsei közé túrva.

- A nagypapi alig halt meg, de ők már lecserélnék egy új Hokagéra. Így mindenki el fogja felejteni!

- Miről beszélsz te Baka! –sóhajtott fel Naruto. –Az én apám tizenhárom éve halt meg, mégsem felejtette el senki. Vonszold ide ki a segged, mert feltartod a szertartást! Elmegyünk valami nyugodtabb helyre és megbeszéljük.

A szobából egy pár pillanat múlva hangok szűrődtek ki. Negyed óra folyamatos munka után a Sandaime unokája könnyes-taknyos arccal nyitotta ki az ajtót. Naruto nyújtott neki egy zsebkendőt és Shunshin segítségével elvitte a Kagék emlékköveihez. Leülve a Yondaime és a Sandaime sírja közé, gesztikulált a fiúnak, hogy üljön le vele szemben. Pár pillanatnyi csend után Konohamaru szólalt meg.

- Még mindig nem tudom, hogy nem esett le nekik, hogy a fia vagy. Úgy értem, a Kage Bunshinja lehetnél!

Naruto felkuncogott.

- Sok mindent tesznek az emberek, amit később nem értünk meg. –hallgatott egy kicsit. –Meséld el, mi aggaszt.

A fiatalabb felsóhajtott.

- Úgy érzem, hogy a falu igyekszik elfelejteni a nagypapit. Úgy értem, most minden tele van új szenzációkkal. A Godaime Hokage, te - óvatosan felpillantott Narutora, de ő csak biccenttet, hogy folytassa. –Meg az éppen épülő Namikaze Uzumaki rezidencia…

- Igen, ez egy kicsit zűr- várj, mit is mondtál? –a szőke kis híján megfulladt a tüdejében rekedt levegőtől. –A-a mi?

Konohamaru úgy nézett rá, mintha idióta lenne.

- Mondjuk a bazi nagy épület a falu északi részén, amit a Hyuugák kezdeményeztek és mindenki a Namikaze Uzumaki palotaként emlegeti.

Naruto abba az irányba nézett, amerre a fiú mutatott. Valóban, a távolban a hely oldalában látszott, hogy egy új, méghozzá elég nagy ház alapjait kezdik lefektetni a munkások. Az agya fénysebességgel dolgozott az új információn. És ha a Hyuugák kezdték el építeni, akkor ez csak egy valamit jelenthet.

- Szép kis hozomány. –nyögte ki végül.

Megrázta a fejét. Ezzel majd később foglalkozik.

- Szóval, ha jól értem, az a problémád, hogy a falu… továbblép?

Konohamaru bólintott. Naruto arcára egy kedves mosoly költözött és a fiú vállára tette a kezét.

- Figyelj. A falu szerette a Sandaimét. Mindig hűségesen védett minket és az utolsó leheletével is a falut szolgálta. Nekem elhiheted, én ott voltam. –a fiatalabb szánakozóan nézett rá, de ő csak a fejét rázta. –Bátran nézett szembe a halállal és nem engedte, hogy meggondolatlan lépést tegyek. A falu soha nem fogja elfelejteni, amit értünk tett. Én bizonyosan nem. És amíg én élek, addig a családom sem. Viszont nem kérheted tőlük, hogy az idők végezetéig őt gyászolják. Annak ő sem örülne.

Konohamaru óvatosan bólintott. Sok mindent kell még átgondolnia.


Tsunade átvette az új irodáját. Miután hivatalosan is bemutatták a falu előtt, a vének javaslatára először a kinevezéseket tisztázta le, hogy az ezt követő tanácsülésen Naruto már a klánjai fejeként vehessen részt. A napokban volt esélye jobban megismerni a szőkét. Valahol nem lepte meg, hogy a fiú az ANBU tagja, de azt nem sejtette, hogy az összes pozíció közül pont különleges kapitány rangja van. Jirayától tudta meg, hogy Naruto fuinjutsu mester, ami később ezt az előléptetését eredményezte.

Már a kinevezése előtt is bármikor hívta, a fiú perceken belül előtte térdelt. Azt az életvidám jellemét, amit a hazaúton mutatott teljesen levetkőzte magáról és úgy viselkedett, akár egy vérbeli ANBU. Tsunade egy kissé tartott attól, hogy egy újabb Itachival állnak szemben. Megjegyezte magának, hogy egyelőre rövid pórázon tartja, és nem hagyja megfigyelés nélkül.

A fiú most előtte állt, és rajta kívül még ketten. Uchiha Sasuke és Hyuuga Hinata. A papírokból megtudta, hogy a három közül két személy kinevezése már a harmadik forduló előtt le volt zsírozva a Sandaime által. A Hyuuga hercegnő kiváló képességekről adott tanúbizonyságot nem pusztán az ostrom alatt, de a szőke megmentési akciója közben. Mindenki azon a véleményen volt, hogy megérdemlik.

- Azért hívtalak ide titeket, mert úgy határoztam, hogy mindhárman megérdemlitek a kinevezést. Uchiha Sasuke és Hyuuga Hinata. Ezennel Chuninná választalak titeket. Gratulálok. –a jelen levő Jonin senseiek mosolyogva tapsolták meg őket. –Téged pedig Namikaze Uzumaki Naruto a falu tanács Joninná szavazott. Fogadd gratulációmat.

Sasuke Naruto és Hinata arcán látta, hogy egyikőjüket sem érte meglepetésként a dolog. Nyílván azért, mert így, hogy Naruto Jonin, a Namikaze és az Uzumaki klán fejévé vált, és így nem is egy, de hat feleség után kellett néznie. A holló egy félmosollyal tapsolta meg barátját, fejben eldöntve, hogy ezen túl is úgy fog edzeni, ahogy csak a csontjai megbírják és egy szép nap bizonyosan lehagyja a szőkét.

A Hokage elbocsájtotta Hinatát és Sasukét, a shinobi tanács tagjaival pedig elindult a tanácsülésre. Furcsának tartotta a szőke shinobit az oldalán, mintha a múlt egy cikkelyét élné újra Minatoval és Jirayával. Ahogy benyitottak a terembe, síri csend lett.

Tsunadénak nem tetszett az elégedett kifejezés Danzo arcán, amikor meglátta Narutot.

Naruto egy kissé elveszettnek érezte magát ebben a teremben, most, hogy nem beidézték, hanem ő is ide tartozik, ráadásul a shinobi tanácsba. A neki kikészített szék Hiashi és Asuma között volt, az előtte levő klán szimbólum az Uzumaki örvény és a Namikaze dobócsillag vegyítése volt. Megdöbbentő módon a civil tanács félig rejtett rosszalló pillantásai megnyugtató nosztalgiát hoztak elő benne. Legalább nem állt teljesen feje tetejére a világ.

- Akkor ezeken is túl vagyunk. –dőlt hátra Tsunade a székében. – A kinevezésekkel megvolnánk. Mi maradt?

- Át kellene néznie az újjáépítési terveket. –jegyezte meg Danzo.

Naruto ellenállt a késztetésnek, hogy a haja közé túrjon. Mellette Hiashi arcán egy mosoly kezdemény tűnt fel, ami azt jelentette, hogy a férfi nem pusztán felvállalja majd a rezidencia építését, de még el is fog vele dicsekedni. Csodás.

- Namikaze Uzumaki rezidencia? –szökött fel a Hokage szemöldöke és Narutora nézett, aki csak védekezően felemelte a kezeit.

- Az a Hyuuga klán számláján van. –szólalt fel Hiashi. –Hozománynak szánjuk Uzumaki-san számára.

- Hozománynak? –kérdezték többen is és elcsuklottak a levegőjükön.

- Két héttel ez előtt az idősebb lányom, Hinata és Uzumaki-san jegybe léptek.

Naruto ekkor már tényleg a tenyerébe temette a homlokát és egy „miért kínzol?” arccal nézett leendő apósára. Természetesen a civil tanács azonnali tiltakozásba kezdett. Tsunade, aki nem volt tisztában azzal, mennyire rossz Naruto helyzete a jinchuriki státusza miatt csak pislogni tudott a kialakuló vitára.

- De hát Hiashi-sama, ő a legidősebb lányod, az örökösöd! Ez azt jelenti, hogy-

- Hogy Uzumaki-san lesz a Hyuuga klán feje, valóban. –jelentette ki teljes nyugodtsággal a jelenlegi klán fő.

- De miért pont őt Hiashi-sama? –kérdezte Mebuki. – Ha már mindenképpen férjhez akarod adni, akkor miért nem Uchiha-samahoz?

Naruto erre szórakozottan felhorkant. Hinata és Sasuke előbb költenének el egy tüzes vacsorát a pokolban, mint egy nászéjszakát. Az nagyon nem tetszett neki, ahogy a civil tanács tagjai máris megpróbálták szétválasztani őket, de amíg Hinatáról nem szóltak rosszat, addig nem érdekelte a véleményük.

- A lányom választotta ezt, én csak elősegítettem. –tisztázta le Hiashi.

- Gyerek szerelem! –sápítozott egy árus. –Még három év, mire legálisan házasodhatnak! Mi lesz akkor, ha szétválnak? Az a rengeteg pénz az építésbe!

- Köszönöm az aggódását, de ha a Hime valóban úgy dönt, hogy mégsem lesz a feleségem, minden anyagi lehetőségem megvan visszafizetni a Hyuuga klán pénzét. –horkant fel Naruto, amikor lassan elege lett a beszélgetésből.

Az összes civil tanácstag egyszerre fagyott meg a tekintetére. Úgy érezték, hogy a szőke szemein keresztül a Kirii Senko és a Habanero egyszerre nyársalja fel őket. A Hokage mindezt érdeklődve hallgatta végig. Őszintén megmondva, csak úgy szívta magába az információt. Emlékezett arra az időre, amikor a tanács száját még semmivel sem lehetett féken tartani. Úgy tűnik, azok az idők a mai nappal kezdődően lejártak.

Megjegyzés a befejezéshez:

Lééécci egy kritikát ><

Love ya all!

Ayako

26. Más idők szülöttei - Ayako

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

 ~Helyszín~

 


~Konoha~

Már két hete múlt annak, hogy hazaérkeztek a Godaime kereséséről. Naruto éppen az Uchiha rezidencia tetején ült és élvezte a napsütést. Minden szépen kerekedett és alakult körülötte. A Namikaze Uzumaki rezidencia elképesztő gyorsasággal épült, hiszen Tazuna minden szabad emberét odaküldte. A falu is lassan teljesen újjáépült. A Hokage-sama is kezdte megszokni a pozícióját.

A szőke arcára egy mosoly költözött, amikor eszébe jutott a három nappal ez előtt lezajló jelenet.


- Azt hiszem, te nem érted, pontosan mi is történt itt. –sóhajtott Tsunade.

Naruto mögötte állt az ablak előtt, kényelmesen nekidőlve, karjait összefonva mellkasa előtt és kuncogott. Az elmúlt két hétben a nő nag