- Szöveg mérete +
Megjegyzés a fejezethez:

FIGYELEM! 

A történetben lesznek más animéből kölcsön vett:

- Szereplők

- Képességek

- Fegyverek

- Öltözékek

 

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~ 

Jutsu neve(Jutsu neve magyarul)


 

~Konoha~

A Rejtett levél falu utcáit öröm és zsibongás töltötte be. A színek és hangok kavalkádja árvízként árasztotta el az utcákat. A bazárokban zajlott az élet, gyerekek rángatták a szüleik ruháit és izgatottan mutogattak mindenféle szórakozási lehetőségekre. Az ember azt hitte volna, hogy ez a hely a megtestesült Paradicsom.

Egész addig, amíg tekintetét nem fordította az erdő felé. A sötét árnyak közé, ahonnan nem szökik meg a hang, ahova nem hatol be a sápadt Hold fénye. Nyolc magas alak tartott az erdő felé. A két első egy gyerek csuklóit szorongatta és nem törődve a tiltakozásával, vonszolták az ágak közé. A többiek kezében válogatott éles fegyverek villantak fel.

Úgy döntöttek, hogy ma, az ötödik Kyuubi fesztivál alkalmával végre leszámolnak a démonnal egyszer s mindenkorra. Ők lesznek a falu arctalan hősei, akik megölték a szörnyeteget, amely pontosan öt éve megtámadta a falut mindannyiuktól elvett legalább egy családtagot. A Yondaime Hokage (Negyedik Hokage) az életét adta azért, hogy nekik meg legyen az a lehetőségük. Nem fogják hagyni, hogy a halála hiába való legyen, bármit is mondjon a Sandaime (Harmadik).

Mikor úgy vélték, hogy elég mélyre értek, kikötözték a fiút két fa közé, ninja húrokra feszítették, hogy biztosan ne tudjon megszökni. A kis szőkeség csendesen szipogott, arcát kövér könnycseppek áztatták. Mégsem szólt egy szót sem. Már megpróbált megszökni, de esélye sem volt nyolc felnőtt ellen. Csak remélte, hogy végre vége lesz ennek a rémálomnak. Titkon talán azt remélte, hogy ma éjjel végeznek vele.

Akkor nem kellene elviselnie az állandó gyűlölködő pillantásokat, a folyamatos veréseket, a nevetségesen magas árakat és az egyedüllétet. Végre kaphatna egy kis nyugalmat még akkor is, ha ehhez a Shinigami (Halál isten) közben járása szükséges.

Az árnyak között egy nő állt. Arca kifejezéstelen volt, aranyszínű szemei teljesen érzelem mentesek. Karcsú alakját egy éjszakánál is feketébb kimonó fogta közre, mely díszítése arany kaméliákból és lángokból állt. A derekán levő obi is aranyszínű volt egy vörös kötéllel egyetemben. Térdig érő, kissé hullámos éjfekete haja olyan volt, akár a megtestesült éjszakai égbolt, a Hold fénye csillagokat festett a selymes zuhatagra. Egy aranyszínű hajtűvel volt összefogva a feje hátulján és úgy szóródott szét a hátán. A hajtű egy félkörívet ábrázolt, amelyet hét vékony tövis szúrt át.

Minden érzelem kimutatása nélkül nézte végig, ahogy a nyolc felnőtt megkínozza a gyermeket. Egyszer sem fintorodott el, egyszer sem hatódott meg az időnkénti fájdalmas, mégis halk vonyításokon, amikor a kínzás túlságosan eldurvult a csendhez. Megvárta, amíg befejezik és elmennek, ott hagyva az öt éves kis testet a két fa között lógni. Alig maradt olyan pont a testén, amit nem borított vér.

Haldoklott.

A nő tudott a fiúba zárt démonról, ahogy azt is tudta, hogy ebben a helyzetben a róka segítsége is csak csók egy halott szemére. Ekkor lépett elő az árnyak közül. Elegáns, uralkodóra jellemző léptekkel közelítette meg a szőke kisfiút. Arcán még mindig semmi változás. Amint elég közel ért hozzá, letérdelt elé, hogy arcuk egy szinten legyen. Jobb kezének kecsei ujjai közé fogta a gyerek állát és megemelte, hogy a szemébe nézhessen, amikből lassan elszállt az élet.

- Uzumaki Naruto. Rajtad a sor, hogy próbára tegyelek.

A nő aranyszemei egy pillanatra felvillantak, és a két ninja húr, ami a fiút tartotta úgy vált ketté, mintha penge hasította volna. A haldokló test az ölébe esett. Az ember azt hitte volna, hogy vére a nő ruhájára kenődik, de a cseppek úgy pörögtek le a szövetről, mint a vízgyöngy a hattyú tolláról. A fekete hajú vértelen ajkait a fiú vértől maszatos homlokához illesztette és lehunyta a szemét.

Mikor kinyitotta egy csatorna vizében ültek. Ő és a fiú, akit az ölébe feketetett. A sérüléseknek és a vérnek nyoma sem volt. Mögötte hatalmas vörös kapu állt, a lakat felett egy papírral, amire a „pecsét” szót írták. Amint ők ketten megjelentek, a kapu mögötti sötétben két vörös szem villant fel.

- Ki vagy te? – dörgött egy mély, bariton hang. A démon hangja. –Hagyj minket békében meghalni! –parancsolta.

A fekete hajú nő hátranézett a válla felett, arany szemeiben uralkodói felsőbbrendűség ragyogott.

- Vigyázz a nyelvedre Kyuubi no Yoko! A démonok királyának is térdelni kell az istenek előtt!

A vörös szemek alig észrevehetően elkerekedtek. A nő érezte, hogy végig mérik. Fél perc múlva egy hatalmas, kilencfarkú róka bontakozott ki a sötétből, fejét olyan mélyre hajtotta, hogy az orra a vizet érje.

- Amaterasu-sama. Elnézésedet kérem. Nem ismertelek meg ebben az alakodban.

A napistennő bólintott. Tekintetét visszafordította a fiú felé.

- Úgy döntöttem, próbára teszem ezt a gyermeket. –jelentette ki, hogy megválaszolja a démon ki nem mondott kérdéseit. – Háború közeleg. Olyan háború, mely mellett a Három Nagy Shinobi Háború pusztán gyermeki civakodásnak fog tűnni. Háború az emberek és démonok, démonok és bölcsek között.

A démonok királyának a szemei még inkább megnőttek, de nem állt módjában félbe szakítani az istennőt.

- A Követemet keresem. –beszélt tovább a nő, a gyerek arcát cirógatva. –Tsukuyomi már egy évszázada választott magának egyet. Én nem akartam elsietni, de már engem is szorít az idő. –visszafordult a róka felé. –Azt akarom, hogy légy a tanúm. Ha ez a gyerek megfelel az elvárásaimnak, azt akarom, hogy legyen, aki igazolja, Követemnek választottam őt.

- Megtisztelsz.  –dorombolta mély hangon. –És hogy tudd, én a te oldaladon állok, megesküszöm neked az életemre. Ha a fiú méltónak bizonyul a szerepre, tanítója és támogatója leszek. Egyszer sem fogom megtagadni tőle az erőmet, ha szüksége lenne rá.

Az istennő bólintott. Ekkor a fiú felnyögött a karjaiban, így visszafordította felé a tekintetét. A gyerek lassan nyitogatta a szemeit. Tengerkék csillogású íriszek találkoztak tökéletesen megmunkált aranyokkal.

- Ki vagy te? –suttogta álmos hangon a kisfiú. –Te vagy a Shinigami?

Amaterasu arcára egy apró, gyengéd mosoly költözött.

- Nem gyermek. A nevem Amaterasu.

- Amaterasu? –pislogott fel. Láthatóan még soha nem hallott róla.

- Igen. És azért vagyok itt, hogy alkut ajánljak neked.

- Alkut? –ismételte nagyra nyílt szemekkel.

- Igen. Alkut. Mond Uzumaki Naruto, mi az, amit nekem adnál az életedért cserébe?

A gyerek nem lepődött meg a bizarr kérdésen, korának naivságával kezdett gondolkozni rajta. Nem igazán sokáig töprengett, alig pár percig. Mikor újra találkozott a tekintetük, a tengerszín íriszeket megtöltötte az elhatározottság.

- A szívem azon részét, amely gyűlöl.

Az árnyak között a Kyuubi szemei hatalmasra nyíltak. A gyermek, akinek minden joga meglenne elégtételt venni a falun, amely élete első óráitól kínozza, meg akar szabadulni a gyűlöletétől.

- Miért éppen ezt? –kérdezte az istennő.

- Engem egész életemben gyűlöltek. –magyarázta a fiú. –Láttam, mit tesz a gyűlölet az emberekkel. Szörnyetegekké változtatja őket. Nem akarok gyűlölni. Nem akarok azzá a szörnyeteggé változni, akit mindenki bennem lát. –lehajtotta a fejét. –Talán tényleg szörnyeteg vagyok, nem tudom. De ha egy kis esélye is van, hogy elkerüljem azt az életet, akkor meg kell próbálnom! –vegytiszta határozottság égett a szemeiben, ami arról tanúskodott, hogy minden szavát komolyan gondolja.

Az istennő a szívére tette a kezét.

- Rendben van Uzumaki Naruto. A szíved ezen része mostantól hozzám tartozik. Most pedig szeretnék kérni tőled valamit.

A gyerek szemei felragyogtak.

- Kérj bármit Amaterasu-sama!

- Szükségem van egy Követre Naruto. Valakire, aki majd harcol a nevemben. Úgy határoztam, hogy te megfelelő vagy erre a feladatra. Már csak az a kérdésem, hogy elvállalod-e és ha igen, akkor mit szeretnél cserébe?

A szőke szemei felragyogtak.

- Elvállalom! –suttogta áhítattal. –Cserébe csak annyit szeretnék, hogy taníts meg olvasni!

- Olvasni? –ismételte döbbenten a nő.

A démonok királya nem győzött csodálkozni. Forrt a vére, amiért azok az átkozott falusiak ilyen borzasztóan bántak a gyerekkel. Ő nem lett volna annyira nemes, hogy megszabaduljon a gyűlöletétől. Sokkal inkább addig tombolt volna, amíg volt lélegző személy ebben az átkozott koszfészekben. Biztosra ment volna, hogy amint végzett, egy fűszál sem lenne képes megélni abban a földben, amit maga után hagy.

- Igen! –mosolygott. –Ha érted kell majd harcolnom, akkor meg kell erősödnöm! Ahhoz pedig kell tudnom olvasni, hogy ninja legyek!

Az istennő elmosolyogott.

- Rendben van.

Ajkait ismét a homlokához érintette és erejének egy részét a gyerek elméjébe jutatta. Ahogy ígérte, megtanította olvasni. És adott neki még valamit. Valamit, ami senki másnak nincs. Létrahozott egy új doujutsut, amely még senki másnak nem volt és nem is lehetett. Nem volt örökölhető és csak Naruto volt képes használni.

Mikor ismét szembenézett a fiúval, annak a szemei pont olyan színben csillogtak, mint a szőke tincsei. Középen a szembogara ragyogó fehérré vált. Hasonló fehér kör volt az írisze közepén. A gyerek, erről mit sem tudva meglepetten pislogott egyet. Amint újra kinyitotta a szemét, íriszei újra tengerkékek voltak.

- Tessék.

Naruto úgy érezte, hogy hirtelen nagyon álmossá válik. Lassan lehunyta a szemét és elszenderedett az istennő ölében. Amaterasu visszafordult a démon rókához, aki figyelmesen végignézte a jelenetet.

- A szemek neve Ryugokugan. Hívd fel rá a figyelmét, amikor úgy érzed, hogy elég erős hozzá. Segíts neki összeszedni az ereklyéket. Tedd erőssé Kyuubi no Yoko. Ezt a feladatot szánom neked.

A démon lehunyta a szemeit.

- Ahogy óhajtod Amaterasu-sama.

Amint az istennő eltűnt a csatornából, újra az erdőben nyitotta ki a szemeit. Ujjai közé fogta a vérben úszó kisfiú arcát és közelebb hajolt hozzá.

- Teljesítem az alku rám eső részét Naruto.

Lehunyta a szemét és ajkait alig érezhetően a fiúéhoz érintette. Aranyszínű energiája végigszaladt a gyerek testén. A sebek azonnal elkezdtek beforrni, egyetlen nyomot sem hagytak maguk után. Amint a gyógyításnak vége szakadt, az istennő elhúzódott és tenyerét a szőke szíve felé helyezte. Lelki szemei előtt látta, hogy a szív bal felén a koszorú erek aranyszínűre változnak.

- Ez a része már hozzám tartozik. –suttogta. –Vigyázz magadra én drága Követem.

Naruto másnap reggel az ágyában ébredt, szemében könnyekkel. Kinézve az ablakon látta a Hokage arcok fölé emelkedő napot.

- Számíthatsz rám Amaterasu-sama.

A szoba árnyai közt lecsukódott egy arany szempár.

 

 

Fejezet végi megjegyzés:

Ennyi lenne az első fejezet :D Még próbálkozok írni belőle, attól függően, hogy milyen visszhangot kap :P

Köszike, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.