- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Másnap Naruto rettentő fáradt volt. Egész éjjel a szobája feletti tetőn ült és a Holdat bámulta. Régen szerette a Holdat. Mielőtt megismerte Amaterasu-samat. A Hold mindig vigyázott rá odafentről, amiért hálás volt. De végül a Nap mentette meg. Amaterasu-sama, a nap istennője és ősi ellensége a Hold istenének, Tsukuyominak. Naruto e miatt lassan elhidegült a sápadt égitesttől.

Egész éjjel úgy érezte, mintha a Hold az ő nyomorúságán szórakozna. Erőteljes fényével beterítve, mintha csak azt kiabálná „nézzétek, itt van a falu démona, jól látjátok?” Szinte áldásként élte meg, amikor a Nap végre felütötte a fejét a horizonton és sugarai végigsimítottak a bőrén. Az égitest is érezhette, hogy a fiú a mesteréhez tartozik. Őt szolgálja.

Naruto sokat gondolkodott a tegnap estén. Hogy mi történt volna, ha a Hokage nem állítja meg. Valószínűleg átdöfte volna a szívét. Gondolkodás nélkül. Azt a felét, amelyik még hozzá tartozott. Amaterasu-sama tulajdonához nem mert volna érni. És ha az istennő úgy akarja, fél szívvel is életben tarthatja. Ha nem, akkor nem volt méltó arra, hogy tovább szolgáljon az istennő neve alatt.

Úgy tűnt, az utolsó Uchiha sem aludt valami fényesen, mert két órával korábban mozgolódni kezdett. Amint kilépett az ajtón meglátszott, hogy szemei alatt sötét foltok húzódnak. Tekintete valahogy azonnal megtalálta szőke barátját.

Barátját. Naruto még most is alig tudta elhinni. De a tegnap este nyílván valóvá vált, hogy ők ketten barátok. Narutonak nem Sasuke volt az első barátja, ám hozzá mégis valami különös kötelék fűzte. Talán sorstársi, hiszen mindketten árvák voltak. Olyan mélységekig érthették meg egymást, amelyről a többiek talán álmodni sem mernek.

Sokáig maradtak így. Naruto a tetőn ülve, Sasuke a folyosó oszlopának dőlve és egymást méregették. Órákig talán. Az zökkentette ki őket, hogy Naruto mellett valaki kecsesen földet ért. A szőkének még csak koncentrálnia sem kellett az illetőre, a szíve azonnal megismerte.

- Pocsékul néztek ki. –jelentette ki a lány.

- Neked is jó reggelt Hime. –nyögte halkan a szőke.

Hinata levendula szemei találkoztak az Uchiha szénjeivel. Egy percig néma beszélgetést folytattak. Végül a Hyuuga megszólalt.

- Menjetek és fürödjetek meg. Csinálok reggelit.

Választ nem várva, ellenkezést nem tűrve, hangtalanul eltűnt.


Sasuke már öt perce ült a konyhában a magas asztalnál. Nem volt kedve az étkezőben enni. Minél kisebb helyre vágyott, amiben nem érezte magát elveszettnek. Ahol nem volt olyan érzései, hogy gondolatai visszhangot vernek a falon. Tekintete a neki háttal dolgozó Hyuuga örökösre tévedt. Igazi szépség volt, mostanra igazi jelenlét. Büszkén tartotta magát a Hyuuga klán hercegnőjének és még büszkébben egy bizonyos szőke barátnőjének.

- Te tudtad? –gondolkodott hangosan a holló.

- Tudtam mit?

- Hogy Naruto a Kyuubi no Yoko jinchurikije.

A lány keze megállt zöldség szeletelés közben. Pár másodpercig nehéz csend költözött a szobára. A kés pillanatokkal később újra kopogni kezdett.

- Igen.

- És mit gondolsz?

- Mit gondolok miről?

- A faluról.

A Hyuuga örökös ez úttal nem hagyta abba a munkát.

- Nem érdekel a falu. Nem érdekel a véleményük. Szeretem Naruto-kunt. Azért szeretem aki. Igen, ő egy hős, még ha nem is ismerik el, de nem ezt szeretem benne. Szeretem az elszántságát, az életerejét, a karizmáját. Narutot szeretem. Nem a státuszát, nem a feladatait. Narutot. Vannak barátai, még ha kevés is, de igaz barátok. Ők is mind önmagáért szeretik. Vannak emberek, akik tisztelik. Nem a róka miatt. Maga miatt, amiért ennyi évesen ilyen magaslatokba tornázta magát, mindezt a saját erejéből.

Sasuke észre sem vette, mikor került tányér az orra elé. Nézte a Hyuuga hercegnőt a rövid, fekete, lenge harci kimonójában, amiket levendula színű kaméliák díszítettek. Mind gyönyörűen virágzott. A fehér kabátban, ami a lábszára közepét verte, és ami uralkodói méltóságot és bájt kölcsönzött neki. A szenvedélyes szemeket.

Kevesebbet nem is érdemelnél Dobe. Futott át az agyán. Úgy gondolta, hogy ha valaki, akkor ez a lány megfelelő párja volt barátjának. És, kissé saját meglepetésére, örült neki.

Már csak magamnak kell kerítenem egy nőt. Motyogta gondolatban.

Az említett szőke ekkor lépett be az ajtón. Nem a szokásos ruháit viselte. Egy mélyvörös kimonóba öltözött. Frissen mosott haján vízcseppek ragyogtak a nap fényében. Nyílván való volt, hogy nem edzéshez öltözött.

Hinata végtelen gyengédséggel tette elé az elkészített ételt, majd a sajátjával mellette foglalt helyet. Ahogy Sasuke elnézte őket, rájött valamire. Ezeknek ez már rutin gyakorlat! Vajon hányszor fordult elő, hogy a Hyuuga örökös hajnalban bukkant fel a régi, apró lakás ajtajában? Hányszor készített már ilyen odaadással reggelit a szőkének?

Az utolsó Uchiha arcára egy alig látható, gonosz félvigyor költözött.

Most megvagy Dobe.


Kakashi kissé aggódva vette tudomásul, hogy Sasuke és Naruto késnek. Ma hajnalban a Hokage beavatta őt az este történetekbe. Az ezüsthajú küklopsz úgy gondolta, hogy korai volt még ezt a sok gyűlöletet az Uchiha örökösre szakítani. Naruto azon próbált dolgozni, hogy valahogy megszerettesse vele a falut, erre a fiú arcába vágják, hogy az egyetlen barátját a falu megveti és gyűlöli.

Nem véletlenül kerülték el a küldetéseket. Az volt a cél, hogy Sasuke ne azt lássa, hogy őt mindenki imádja, Narutot pedig mindenki gyűlöli. De ennek most mind vége, kibújt a szög a zsákból.

Kakashit az is megdöbbentette, hogy a Hokage mivel illusztrálta Naruto engedelmességét. Az még inkább, hogy a szőke egy rezzenés nélkül engedelmeskedett. A Jonin ezt a saját kudarcaként élte meg. A shinobi valóban fegyver, de nem lenne szabad ennyire vakon követnie a Hokage parancsát. Naruto azt mondja, hogy a falut szolgálja, de mit szolgált volna a falunak a halála? Ezt muszáj megbeszélnie vele.

Ám egyikük sem volt itt.

Végül, fél órás késéssel megérkezett Sasuke is. A régi ruháit lecserélte. Egy fekete színű, egybe foglalt rövid ujjút és rövidnadrágot viselt. Bal alkarján és lábszárain fehér kötést viselt, amit fekete szövettel is kiegészített. E mellé fekete ninja szandált és világos könyökvédőket hordott, plusz a kunai tartóit és a fejpántját.

- Sasuke! –köszöntötte Kakashi. –Hol van Naruto?

- Ő ma nem jön. –válaszolta kurtán.

- De hát ma egy C-rangú küldetést vállalunk, nem? –értetlenkedett Sakura.

- Ma nem Sakura. Bizonyos okok miatt ezt el kell halasztanunk. –magyarázta Kakashi.

A rózsaszín kunoichi bólintott. Kicsit azért aggódott. Vajon mi történ Narutoval?


Naruto a szokásos ANBU térdelésben érkezett, még ha nem is viselte a maszkot. A Hokage-sama megidézte az irodájába. Hiruzen a tegnap történtek nyomát kereste az arcán, de a szőke ismét abba az érzéstelen állapotba süllyedt, amit küldetéseken szokott magára ölteni.

- Hivatott Hokage-sama. –még a hangja sem változott.

Danzo, Homura és Koharu összenéztek. A szőke valóban annyira hatékonynak tűnt, mint amilyennek Hiruzen leírta.

- Igen. A mai nap folyamán Sarutobi Asuma és a csapata elvállaltak egy C-rangú küldetést. Ám nemrég kiderült, hogy az ügyfél hazudott a küldetésről, amikor szökött ninják támadták meg őket. A küldetés legalább egy gyenge A-rangra emelkedett. Mivel a tízes csapat mindenáron folytatni akarta a küldetést, azért a hetes csapatot küldjük utánuk.

- Igenis Hokage-sama. –hajtott fejet a szőke.

- Még valami. A csapatod nemsokára kész, már tudósítottuk őket a fejleményekről. A kapunál fognak rád várni fél óra múlva.

Naruto érezte, hogy most jött el a beszélgetésnek az a pontja, ami miatt a három idős tanácsos is velük van.

- A küldetés folyamán találkozni fogsz egy Gato nevezetű emberrel. Ő az ország ötödik leggazdagabb embere. Ne becsüld alá. Valószínűleg számos szökött ninját felbérelt, hogy megöljék a hídépítőt. A küldetés tekercsében megtudod a részleteket. És most a személyes parancsod. Találd meg a vállalat központját és vedd át felette az irányítást.

Ez már kissé kizökkentette a szőkét az érzéstelen álarcából.

- Hogyan? –kérdezett vissza, mintha rosszul hallotta volna.

- Jól hallottad. –szólalt fel Homura. –Megkeresed Gatot és a saját irányításod alá veszed a vállalatot.

- És ezt Namikaze Uzumaki Naruto néven fogod megtenni, bár az utóbbit a Chunin vizsgáig titkolni fogod.

- Hokage-sama, szólhatok? –kérdezte végül a szőke.

- Hallgatunk.

- Nem vonom kétségbe a döntésüket, ha ez a parancsuk, én végre hajtom. Csak azt nem tudom elképzelni, hogy miért? –kérdezte kissé elveszve. –Miért engem, miért nem valaki olyat, aki több tapasztalattal rendelkezik.

- Mert neked kell megtenned. –szólalt meg erőteljesen Danzo. – Ha Konoha ellen valóban támadást terveznek, akkor te leszel az, akit majd megfélemlítésként fogunk használni. Két klán örököse, egy milliárdos cég feje és egy Jonin szintű harcos. A híres Sárga Villanás fia. Ha jól játsszuk a lapjainkat, ezzel a fél háborút megnyerhetjük. Az apád neve a Harmadik Shinobi Háborúban hadseregeket futamított meg. Az egész Hullámok Földjét magunk mögé állítjuk.

Naruto döbbenten nézett Danzoról a Hokagéra. Hiruzen óvatosan bólintott. Mikor a fiú lesütötte a fejét, az öreg vezető szívét elárasztotta a bűntudat, amiért ekkora terhet rakott a vállára.

- Megértem, hogy ez nehéz neked Naruto. De te is tudod, hogy ez a falu legjobb érdekét szolgálja.

- Nem szükséges szabadkozniuk. –szólalt meg a szőke. –Fegyver vagyok csupán. Kedvük szerint forgatnak.

Hiruzen gyomra felfordult, látva Danzo és Koharu mosolyait. Magában megfogadta, hogy biztosra megy, mielőtt visszavonul, olyan Hokage kerül a székbe, aki nem fogja összetörni a fiút. Ideje lenne örökös urán néznie.


Kakashi abban a pillanatban látta a szőkén, hogy gond van, amint az két méterre földet ért tőlük. Az ő felszerelését már nem volt idejük ellenőrizni, de a Jonin biztosan tudta, hogy tökéletesen van felszerelkezve, mint mindig. Hála a komolyan vett edzéseknek, nem volt szükséges sétálva követniük a tízes csapatot, hanem a fákon ugrálva haladtak. Úgy tűnt, a csapat másik két tagja is észrevette, hogy a szőke szokatlanul komor.

Egyelőre nem tették szóvá. Kakashi úgy számolta, hogy legfeljebb négyórányira vannak ebben az iramban a tízes csapattól. Megengedte Sasukénak és Sakurának, hogy feloldják az ellenállás pecséteket. Látva, hogy a csapata két óra folyamatos menetelés után még csak meg sem izzadt, mosolyogni támadt kedve. De ez hamar megszűnt, amikor Naruto, aki eddig a formációt vezette, hirtelen megszólalt.

- Társaságunk van.

A következő ugrása már egy szaltó volt. Kakashi látta, ahogy megidéz egy kardot a csuklóvédőjéből. Két penge csattant egymásra. A csapat másik három tagjai is megállt. Rögtön négy ninja kerítette őket körbe.

Naruto egy pár pillanat alatt felmérte és beazonosította ellenfeleit a bingo könyvből. Három D besorolású, egy B besorolású és egy A besorolású szökött ninja. Utóbbi éppen vele szemezett egy beteg vigyorral az arcán.

- Üdv ninja-chan. –dorombolta és végignyalt a kardja pengéjén.

Narutonak hirtelen iszonyatos fájdalom nyílalt a szemeibe és a tarkójába, amitől egy-egy könnycsepp homályosította el a tekintetét. Minden porcikájában úgy érezte, hogy a kard megszólította, szinte könyörgött neki.

- Naruto. –hallotta maga mögött Kakashi hangját. –Majd én megküzdök vele.

A szőke érezte, hogy ez parancs, hogy azonnal hátra kellene ugrania, mégis úgy érezte, hogy a lábai a fába gyökereztek. Az ellenség megtette helyette a döntést.

- Oh, azt nem lehet! –tűnt fel hirtelen mögötte a hideg rázó idegen. – Tetszik nekem ez a ninja-chan.

Naruto még éppen az előtt ugrott el, hogy kettészelték volna. Az idegen chakrát vezetett a pengéjébe, Naruto pedig a fejéhez kapott. Bizonyosan hallotta a kard sikolyát a fejében. Furcsa zsibbadás terjedt végig a testén, miközben a fájdalom a szemeibe összpontosult. A csapata ekkor már sehol sem volt, a többi ninjával való harc lefoglalta.

- Na, gyerünk ninja-chan. –vihogott a férfi.

A következő pillanatban már a szőke wakazashija egy ujjnyira állt meg az arcától, alig tudta kivédeni. A férfi kis híján hátrahőkölt. A fiú szemei aranysárgán izzottak, a szembogara tejfehér volt. Egy hosszú és egy rövid vonal volt a szemében. A kettő között egy művészi minta foglalt helyet. Olyan volt, mint két apró óra, amely egy órát mutatott. A két szemhéja fekete volt, akár az éjszaka.

A szőke mindkét szeméből legördült egy-egy vércsepp.

- Vedd le róla a kezed! –sziszegte gyilkos szándékkal.

A következő pillanatban a férfi megérezte, hogy baj van és elugrott. Azon a ponton, ahol eddig állt egy újabb szőke érkezett a földre, kezében egy furcsa, fehér színű chakra gömbbel, ami hatalmas krátert okozott. Elkönyvelte, hogy ezt a támadást nem akarja megtapasztalni.

Naruto csakis vöröset látott. Minden ösztöne azt üvöltötte, hogy szerezze meg a kardot, vegye vissza. Az ellenfele egy támadást kiáltott és a következő pillanatban egy vízsárkány zúdult az irányába. Naruto fejében a taktikus egy pillanat alatt bekalkulálta, hogy melyik támadásra van szüksége, de mielőtt tudatosult benne, hogy ő nem rendelkezik villám affinitással, addig már túl is volt a kézjeleken és a saját döbbenetére képes volt elsütni a támadást.

A sárkány záporrá robbant a villám csapása alatt. Naruto döbbenten pillantott le a kezeire.

- Mégis hogy…

Ekkor a kard újra felkiáltott, a szőke fejét pedig ismét fájdalom hasította ketté. Úgy döntött, ezen majd később morfondírozik. Minden pecsétjét feloldva, teljes sebességgel lódult az ellenfelének. Ez úttal a férfi nem tudta kivédeni a támadást és kapott egy senjutsu chakrával megtámogatott jobbos, ami legalább ötven métert repítette, mire az egyik fa sikeresen megállította.

A kard hangja eltűnt, Narutonak pedig megszűnt a fejfájása. A szőke, mikor érezte, hogy ellenfele már nem tartozik az élők sorába, térdre rogyott. Gondolatok ezrei kavarogtak a fejében. Mi volt ez a karddal? Hogyan volt képes Raiton jutsut használni?

De ami a legfontosabb, éppen elvett egy életet.

Sokat olvasott már erről. Kényszerítette magát, hogy lassan és egyenletesen kezdjen lélegezni. Nem szabad kizárnia az élményt, szembe kell néznie vele. Lassan lábra állt, hogy megközelítse a hullát, amikor meglepetésére fekete virágszirom eső zúdult rá. Felnézve látta, hogy ezer meg ezen van belőlük, de fogalma sem volt, honnan jöttek. Olyan érzés volt, mintha az arcát simogatnák.

Még mindig bölcs módban döbbenten vette észre, hogy a szirmok felszabdalják az útjukba kerülő leveleket. Nem is szirmok voltak ezek, hanem apró, csillogó pengék. Megbabonázva nyújtotta felfelé a kezét, reménykedve abban, hogy így jobban eléri őket. Ekkor az összes szirom arany színben villant, majd lassan összeállt a kezében egy karddá.

Naruto lenyűgözve nézte meg az elkészült kardot. Ez volt az a fegyver, amit az ellensége forgatott. Talán ez az átváltozás a képességei közé tartozott. A penge rövidebbnek tűnt, mint addig, éppen az ő méretéhez volt igazítva, és éjfekete volt az egész. A katana markolatának alapja aranyszínű volt, ám ez csak a keresztvasában és a fekete szövet szövet közötti lyukakban látszott. A végén egy fekete szalag függött, legalább egy méter hosszú.

Naruto megérezte, hogy valaki landol mögötte. Egy személy. De mégsem tudott egészen figyelni rá, mert a tekintetét elkapta egy arany villanás a pengén. A nap fényében, csakis egy bizonyos szögben látszott az arany betűkkel bevésett név. Kuroi Senbonzakura.

- Dobe.

A szőke megfordult, hogy szembenézzen csapattársával, aki meglepetésére hátra hőkölt. Nem értette miért.

- Mi a baj Teme?

- A szemeid. –mutatott az utolsó Uchiha a víz sárkány egyik maradéka, egy pocsolya felé.

Naruto a pocsolya fölé hajolt. Arca két oldalán egy-egy száraz vércsík húzódott. Szemeiben ott ragyogott a Ryugokugan, de úgy tűnt, sikerült egy új szintre léptetnie. Naruto meg mert volna esküdni, hogy még mindig bölcs formában volt. Ám a másik két jelenlét feltűnésére kikapcsolta úgy a bölcs formát, mint a doujutsut.

- Ezt majd megbeszéljük Teme. –suttogta. –Csak veled. –tette hozzá, hogy a holló értse a célzást.

- Naruto, te vérzel! –szaladt oda hozzá Sakura. –Ezt ő tette veled?

- Hol van? –kérdezte Kakashi.

A szőke fejével a tőlük ötvenlépésnyire levő hulla felé biccentett, majd hagyta, hogy a lány kezei végre megtalálják az arcát egy zsebkendővel. Sakura egy medikus ösztönös gyengédségével vizsgálgatta a szőke arcát, majd egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében lemosta róla a vért. Kakashi e közben megvizsgálta a hullát.

- Ti nem sérültetek meg? –kérdezte a szőke, felmérve mindkét csapattársát és felfedezve a lány karján egy vékony kötést.

- Kicsit megvágtak. –vallotta be Sakura. –De Sasuke-kun ott volt és megmentett.

A szőke és a holló tekintete összeakadt. Utóbbi aprót biccentett, Naruto pedig viszonozta.

- Naruto, gyere ide kicsit. –hallották Kakashi hangját.

Amint a szőke senseie mellé ért, az ezüst Jonin kiegyenesedett.

- Jól vagy?

- Még émelygek egy kicsit. –vallotta be. –De adjatok pár percet és túl leszek rajta.

A Jonin sensei a vállára tette a kezét és kissé megszorította. Naruto azon gondolkozott, hogy le kellene vágnia a férfi fejét, mert szép kis vérdíj volt rajta. De ezt nem tehette meg a csapattársai előtt, ezért észrevétlenül hagyott egy klónt, akit megbízott ezzel a feladattal. A klón majd az éj leple alatt átadja neki a tekercset, amibe lepecsételte.

A következő két óra síri csendben telt el. Amint véget ért az erdő elérték a tengert. Kakashi szerint a túloldalon, egy szigeten volt a Hullámok földje, ahova éppen tartottak. A vízen járás miatt az átkelés nem volt probléma, ám egy idő után Naruto inkább a hátára vette Sakurát, mert a lány lépései elég ingatagokká váltak. Túl sok chakrát használt. Az összes víz közül a tengeren volt a legnehezebb megmaradni, így nem volt csoda, ha Sakura kimerült, főleg úgy, hogy egész nap rohantak.

Nagyjából fél óra alatt átértek. Az úton tovább haladva már messziről érezték az összecsapás keltette chakra zavargásokat. Naruto bölcs módba váltva felmérte az ellenségüket.

- Momochi Zabuza. –mondta hangosan, miközben rohantak. –Hét víz klónja van, Asuma-senseit pedig vízbörtönbe zárta. Sasuke, rád bízhatom a klónokat?

- Ez nem is kérdés. –biccentett a holló.

- Sakura, te segíts, kérlek Inonak megvédeni az ügyfelet.

- Bízd csak rám. –húzott elő egy kunait.

Éppen ekkor kellett szétválniuk. Naruto kezében már ott kavargott a Rasengan és éppen célba vette Zabuzát, amikor egy klón az útját állta. Azonnal megsemmisült a támadástól, ám a szőke lendülete ekkor már odavolt. Ekkor szerencsére Kakashi-sensei váltotta fel, és kényszerítette az ex-köd ninját, hogy elhagyja a helyzetét, ezzel kiszabadítva Asumát.

- Sensei, van még egy vendégünk. –suttogta oda a szőke, Kakashi pedig bólintott.

- Rád bízom.

Vállára vette a sérült Jonint és pár ugrással már a parton is volt vele. Készített egy klónt, hogy segítsen a férfinek megvédenie magát a chakra kimerültsége miatt. Amint megbizonyosodott, hogy minden rendben lesz, előhúzott két kunait és az ágak közé ugrott. Az ökle egy pillanat múlva találkozott egy ággal azon a ponton, ahol az ellensége állt fél másodperce. Az ág recsegve zuhant a mélybe.

- Miért támadtál meg ninja-san? –kérdezte ártatlan hangon a ninja vadász.

- Mert te Zabuza szövetségese vagy. –igazából csak vak találgatás volt, de amint érezte, hogy a fiú légzése felgyorsul, tudta, hogy igaza van.

Ezek után már egy szót sem váltottak. Naruto megdöbbent, amikor ellenfele jég affinitásúnak bizonyult, ezért egy pillanatnyi vakfoltja keletkezett. Nem tudta teljesen kivédeni a támadást, csak az egyik karjával, így a következő pillanatban már az előző csatatérre zuhant és alámerült. Pár pillanat múlva ismét a felszínen volt és oldalra ugorva védte ki a rá zúduló jégtűket.

A chakra mennyisége alapján a hamis ninja vadász valami nagy dobásra készült. Megpróbált felé hajítani egy kunait, de az szembepattant egy jégtűvel és el lett térítve. Egy tűzgolyó érkezett a part felől, ám ez is elkésett.

Naruto hirtelen egy jégtükrökből készült dómban találta magát. Egy kunait hajított az egyik tükörre, de az lepattant róla. A szőke ismét a hátán levő pecséthez fordult. Amikor kinyitotta a szemeit, az egyik tükörben látta, hogy a szokásos vörös helyett ismét aranyszínűre változtak a szemei. Ezzel majd később fog foglalkozni.

Ellenfele úgy tűnt, egyik tükörből ugrott a másikba és senbon záport zúdított rá, amit nem volt lehetősége kikerülni. Az egyik kezébe gyorsan gyűjtött egy Rasengant, amelybe annyi elemi chakrát vezetett, amennyit csak bírt és a sebességével azonnal az egyik tükörbe vágta. Megkönnyebbülten vette tudomásul a recsegő hangot, és a következő pillanatban már a dómon kívül volt.

Viszont egy sündisznó legjobb benyomását keltette és kezdett szédülni. Talán az egyik tű mérgezett volt. Vagy az összes. Kyuubi azonnal nekiállt a vére kipucolásának. Naruto pillanatok alatt átsuhant két tucat kézjelen, majd elkiáltotta magát.

- Fuuton: Atsugai!

Az egyéként is A-rangú támadást még megtöltötte senjutsu chakrával. A jégdóm azonnal szilánkjaira robbant, a hamis vadász pedig jobb napokat is látva zuhant ki belőle. A ruhái nagy része összeszakadt, és több helyen patakzott belőle a vér.

- Te veszélyes vagy. –állapította meg a szőkét méregetve.

Naruto nem válaszolt semmit. Már így is elhasználta a senjutsu chakra készletét. Ismét kézjeleket formált.

- Fuuton: Daitoppa!

Az áttörés jutsu szinte akadály nélkül csapódott az ellenségébe. Annak maszkja kezdett összetörni. Azonban hirtelen eltűnt. Naruto azonnal mozgásba lendült, nagy sebességgel és cikk-cakkban, hogy az ellenfele nehezebben tudjon lecsapni rá. A part felé haladt, ott pedig meglátta, hogy az eddigi ellenfele Zabuzával együtt köddé válik.

Kiengedett egy bosszankodó, reszketeg levegőt.

- Naruto-kun! –hallotta meg a partról Ino kissé pánikba esett hangját, majd lépések csattogtak felé a vízen. –Te jó ég! –szörnyülködött a lány. –Gyere, segítek!

- Minden rendben Ino-san. –küldött felé egy gyenge mosolyt. –Pár perc és jól leszek.

A parton mindenki összegyűlt. Senki sem szenvedett súlyosabb sérüléseket. Asuma chakra kimerültség jeleit mutatta, mert a vízbörtönben azt használta, hogy növelje a tüdeje kapacitását. Sasukénak volt egy vágás az oldalán, de az sem mély, éppen csak elérte. Sakura és Ino kiszedegették Narutoból a senbon tűket, összesen tizenhetet. A sebek, hála a Kyuubinak, szinte azonnal begyógyultak.

Mivel a szőke csak a senjutsu chakráját használta el teljesen, ezért még mindig kellő mennyiségű tartalékokkal rendelkezett. A klónja, akit Asuma segítségére hagyott eloszlatta magát, ezzel átadva a szőkének a csata emlékeit. Naruto elégedett volt Sasuke teljesítményével, a fiú tökéletesen és higgadtan állta meg a helyét az ellenségével szemben.

Összeütötték az öklüket, ezzel elismerve egymás munkáját.

- El sem tudod képzelni, mekkora megnyugvás, hogy itt vagy. –sóhajtotta Shikamaru. –Már azt hittem itt hagyjuk a fogunkat.

- Majdnem elment az étvágyam. –szúrta közbe Choji is.

Ez Choji nyelven azt jelentette, hogy még pár perc és meghaltak volna. Ino és Sakura egyelőre passzív-agresszív pillantásokat küldtek egymás felé, de ezt a szőke hamar beszüntette és inkább Narutoval foglalkozott.

- Kami nevére, mázli, hogy jól vagy. Hinata ivartalanított volna minket, ha valami bajod esik.

Hirtelen minden beavatott lelki szemei előtt megjelent egy igencsak gyilkos tekintető Hyuuga örökös, a tökéletesen halálos Juuken ütésével. Kirázta őket a hideg.

- Rendben van gyerekek. –szólalt meg Kakashi. –Induljunk tovább.

Mivel Kakashi-sensei Asumát támogatta, ezért Sasuke vette át a vezetést. Utána jött Shikamaru és Ino majd a hídépítő, Sakura és Choji, a két sensei és a sort zárta Naruto, aki a pozíciójából bármilyen irányból érkező támadást azonnal le tudott reagálni. Beesteledett, mire elérték a hídépítő házát.

Az ajtót egy fiatal nő nyitotta, akinek a szemei felcsillantak, amint megpillantotta Tazunát.

A ház nem volt nagy, de éppen elég szoba volt. A fiúk egy helyen aludtak, a két sensei egy másikban és a két lány szintén egy külön szobában. Naruto és Sasuke éppen csak addig maradtak, amíg a holló lepakolt, és már el is mentek azzal a magyarázattal, hogy egyrészt felderítik a szigetet, másrészt fognak vacsorát.

Az erdőben Naruto Kurama chakráját használva készített legalább száz klónt, akiket állatokként álcázott és szétszórt a szigeten. Ő meg Sasuke két órán keresztül vadásztak a legnagyobb csendben. Amikor visszaértek a hídépítő és a családja, de még a csapatok is alig győztek csodálkozni. Mind a két fiú hozott egy-egy szarvast. Ezen kívül Sasuke hozott négy nyulat és két fácánt, Naruto pedig hat fácánt és két tucat halat. Minden feldolgozásra készen állt, már csak meg kellet sütni.

Tsunami megígérte, hogy pompás lakomákat fog főzni nekik. Amint mindenki előtt ott gőzölgött a tea és letelepedtek az asztal köré, vagy Naruto és Sasuke esetében a falnak dőltek, a két sensei úgy döntött, szembesíti az egész csapatot a tényekkel.

- Azoknak, akik nem tudják a teljes történetet. A szigetet jelenleg egy Gato nevezetű személy tartja rettegésben, aki több száz rablót bérelt fel és úgy tűnik nem is egy szökött ninját. Ezek közül már Asuma csapata legyőzte a démon fivéreket, akik C besorolásúak voltak. A mi csapatunk konfrontálódott egy újabb ellenséges csapattal, ami három D, egy B és egy A besorolású ninjából állt, amelyek közül Naruto végzett az A besorolásúval, a többit a démon fivérekhez hasonlóan tekercsekbe zártuk, amíg át nem adhatjuk őket a K.É.K.-nak.

- Ezek után, –vette át a szót Asuma. –összetűzésbe keveredtünk Momochi Zabuzával, aki a Köd Hét Kardforgatója közé tartozott és a segédjével. Mindkettőt alaposan helyben hagytuk, így minimum egy hétre van szükségük, mire újra csatarendbe állhatnak.

Mindenki csendben emésztette a hallottakat. Ezt követően Kakashi Narutora nézett.

- Megtudtál még valamit?

- A szigeten eddig két kisebb bázist fedeztem fel, az egyikben ötven rablóval, a másikban száz körül. A nyomok alapján még legalább három kisebb bázis és két nagy van a szigeten. Csak idő kérdése, hogy rájuk találjak.

- Egy egész hadsereg. –suttogta elsápadtan Ino.

- Kellemetlen.

- Kakashi-sensei. –fordult a küklopsz felé a szőke és ugyan abba a térdelő pozícióba ereszkedett, mint a Hokage-sama előtt szokott. Ettől a többiek azonnal kissé idegesek lettek, mert amikor Naruto ennyire formális volt, az mindig nagydolog előszeleként jelentkezett. – Engedélyt kérek a két felfedezett bázis teljes körű kiírtására.

A bent lévőkön különböző reakciók cikáztak végig. A civil család élesen beszívta a levegőt és úgy nézett rá, mintha valami őrültséget mondott volna. Bizonyos értelemben azt tette. Sakura szemei tágra nyíltak és a szája elé kapta a kezeit. Az Ino-Shika-Cho sokat mondó pillantásokkal nézett egymásra. A két sensei, akik nem csak személyes tapasztalatok, de jelentések alapján is ismerték a szőke képességeit, lehajtották a fejüket. Sasuke tekintete elsötétült és olvashatatlanul bámult egy pontot a földön.

- Naruto. –kezdte Kakashi halkan. –Még nem nyerted vissza az erődet a harcok után. Gondold ezt át.

A szőke bólintott.

- Ez esetben, engedélyt kérek az összes kisebb bázis felszámolására, amint meghatároztam a helyzetüket.

- Te őrült vagy kölyök! –ugrott fel a hídépítő. –Nem létezik, hogy ezt egyedül végigcsinálod!

- Csend legyen vénember! –hallatszott Sasuke éles, mégis kontrollált hangja. – Fogalmad sincs a képességeiről. Te csak építsd a hídadat és hagyd, hogy végezzük a munkánkat.

Naruto kivételével mindenki döbbenten nézett a hollóra. Ő most éppen kiállt Naruto mellett? És többet beszélt, mint két mondat? Befagyott a Pokol, vagy mi?

A két Jonin percekig néma kommunikációt folytatott. Egészen addig síri csend honolt a szobában. Naruto egy centit sem mozdult a helyzetéből. Végül Kakashi felsóhajtott.

- Az engedélyt megadom Naruto. Amíg nem fejezted be ezt a feladatot, felmentelek a küldetés többi aspektusa alól. Készülj fel a lehető legjobban!

- Igenis, Kakashi-sensei.

A szőke egy hang nélkül tűnt el a szobából.


Naruto a háztól fél mérföldre talált egy barlangot, amelyet megtöltött rejtőzködő pecsétekkel. A barlang közepén volt egy nagyobb kő, azon foglalt helyet lótuszülésben. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy a lehető legtöbb kezelhető senjutsu chakrát gyűjtse össze. Létrehozott még két klónt, akiket ugyan ezzel a feladattal bízott meg. Ezek után hagyta magát meditatív állapotba süllyedni.

A róka ketrece előtt ülve nyitotta ki ismét a szemeit. Nemrég megváltoztatta a környezetet és lecserélte a csatornát egy hatalmas szentélyre. A róka a szentélyben és a körülötte levő erdőben töltötte a legtöbb idejét. Amint megérezte a fiú jelenlétét, lustán hasonló pozícióba helyezkedett.

- Gondolom kérdéseid vannak Gaki. –hangja csendesen morajlott.

- Igen sensei. Azt sem tudom, hogy kezdjem.

- Csak nyugodtan. Még legalább nyolc órád van, mielőtt bevetésre indulsz.

Naruto vett egy mély levegőt.

- Mit gondolsz, hogy voltam képes villám affinitást használni?

A róka fészkelődött kicsit.

- Ez valószínűleg a miatt van, hogy apád fejlesztette ki a Hiraishint. Most, hogy te is ezzel foglalkozol, felébred az affinitásod.

A szőke biccentett.

- Miért nem tudom szétválasztani a bölcs formámat a Ryugokugantól?

A róka gondolkozott egy keveset.

- A senjutsut elsősorban a szemeid segítségével fedezted fel. Mindig használtad őket, valahányszor kísérleteztél vele. Ezzel tudat alatt jobban egymásra hangoltad őket, mint hitted volna. Nem is beszélve arról, hogy bölcs formában voltál, amikor a szemed továbbfejlődött.

A szőke bólintott, megelégedve a válasszal.

- Mi a helyzet a karddal? Miért reagáltam rá ilyen… drasztikusan?

- Amaterasu-sama Követeként nem kell majd puszta kézzel harcolnod. A világszerte vannak elszórva úgynevezett Ryugoki ereklyék, amelyeket össze kell gyűjtened ahhoz, hogy növeld az esélyeidet a harcban. Kuroi Senbonzakurával szerencséd volt, hogy éppen az utadba került. De jól jegyezd meg Gaki, ezek a tárgyak valamilyen szinten tudatosak, vannak érzésekhez hasonló megnyilvánulásaik. Bölcsen és megfelelő odaadással kell bánod velük.

- A kard ébresztette fel a szemeim tovább erejét? Vagy csak véletlen egybeesés.

A róka megvonta hatalmas vállait.

- Nem tudom Gaki. Emlékezz, a szemeid egy teljesen új jelenség ebben a világban.

Naruto lehajtotta a fejét. Gondolkodott.

- Az Uchihát valamikor be kell avatnod. Megígérted neki. –mutatott rá egy kis híján elfelejtett tényre a róka.

A szőke bólintott. Úgy tervezte, hogy miután végzett a banditákkal kapcsolatos küldetéssel, szembesíti Sasukét a szemeivel és a képességeivel. Abban még nem volt biztos, hogy Amaterasu-samaról is beszélni fog-e neki. Azt majd ott helyben dönti el a beszélgetés függvényében.

A banditák gondolatára ökölbe szorultak a kezei. A klónjai látták, hogy miféle helyzetbe taszította Gato a szigetet. Ő mégis visszakozott. Itt nem egyszerű gyilkosságokról volt szó, hanem százak mészárlásáról. A titkos küldetése fényében úgy tervezte, hogy a fő bázison levőket életben hagyja, hogy legyen mégis valami, amivel dolgozhat, de akkor is. Minimum ötszáz élettel kell majd elszámolnia.

- Mit gondolsz az Öregek tervéről? –suttogta a rókának.

- A nyakamat rá, hogy Danzo ötlete volt. –morgott a bijuu. –Viszont egyet kell értenem vele. Minden ninja, aki megretten majd a hírneved hallatán egy túlélőnek fog számítani az ostrom végére. Ezzel életeket menthetsz.

- És mi a helyzet Iwával és Kumoval? –a szőke kezei remegtek. –Apám ellenségei már több mint egy évtizede várják a lehetőséget, hogyan álljanak bosszút a Kirii Senkon. Démonok ezrei fognak kimászni a vackaikból, hogy lecsapjanak rám és miattam a falura.

- Alábecsülöd magad kölyök. –rázta a fejét a róka. –Elfelejted, hogy én is látom a fejlődésedet. A Chunin vizsga kezdetére már magas Jonin szintű leszel. Hozzáadva ehhez a Hiraishint és a befejezett Rasengant, még a Kagék és kétszer meg fogják gondolni, hogy Konohára támadjanak, amíg te a falakon belül vagy.

- Eltúlzod.

- Nem én. –vigyorgott a bijuu. –Olyan szerencsés körülmények közé kerültél, ahol pár év alatt érhetsz el olyan magaslatokat, ami másoknak évtizedeket vett igénybe. Bolond vagy, ha nem használod ki.

- A kihasználásról jut eszembe. –kapta fel a fejét Naruto. –Amint végeztem a banditás küldetéssel és beszéltem Sasukéval, sort kerítünk a pecsétre is.

A róka elhallgatott egy fél percre.

- Biztos vagy ebben kölyök? Még mindig nem tudjuk, mi az a két chakra lenyomat.

- A szüleim hagyták ezeket. –sóhajtott Naruto. –Még ha rosszindulatúak is, semmi maradandó kárt nem okoznának nekem.

- Ahogy gondolod Gaki.

A szőke hirtelen felkapta a fejét. Befejezte az egész sziget átfésülését. Elbúcsúzva a rókától, kilépett a meditatív állapotból és készített még egy klónt, akit megbízott egy térkép készítésével és a pontos adatok összeírásával. Ez után vett egy nagy levegőt, kilépett a barlangból és belevetette magát az éjszakába.


Hat óra telt el az óta, hogy megkapta az információkat. Kyuubi segítségével készített kétszáz klónt, amelyek öt perccel ez előtt érték el a pozíciójukat. Hangtalanul fognak bemenni a táborokba, és a legtöbb banditát álmukban végzik ki, az őröket pedig a túlerővel gyűrik le a végén. Az öt kis bázison összesen négyszáz bandita volt. A két nagy bázis közül a fő bázis volt a sziget másik oldalán, ahol kétszáz bandita állomásozott éppen. A másik nagy bázistól Narutot kiverte a hideg verejték. Hétszáz fő.

Ha nem akarja ennek a hétszáz embernek a haragját a szigetre szabadítani, még ma éjjel gondoskodnia kell róluk. Pokoli éjszakája lesz. Szerencséjére a maradék felfogadott szökött ninják közül négyen a fő bázison voltak és csak egy volt a másik nagyon. A kicsikben egy sem volt.

Még öt órája van a sötétségben. Ez alatt meg kell ölnie több mint ezer embert.

Hogy a fenébe csináltad ezt apa?!

A klón, aki jelentett a két Joninnak, szertefoszlott. Ez volt a jel. Az összes többi klón megkezdte a támadást. Mindegyik kisebb bázisnál volt egy, aki nem harcolt, még csak nem is nézte végig a harcot, hogy Narutot ne sújtsa le az együttes bűntudat a nagy bázis kiszedése, vagy legalább is megritkítása előtt.

Fél óra múlva mind az öt őr klón eloszlatta magát, jelezve, hogy megtörtént, aminek meg kellett történnie. Ezt követően az összes klón apró állatokká változott és megközelítették a nagy bázist. Naruto vacillált azon, hogy velük menjen-e, de végül ellene döntött. Odabent már volt egy szökött ninja, és ha az elkezdi gyilkolni a klónjait, akkor minél messzebb kell lennie a csatamezőtől, amikor lesújtja a bűntudat.

Visszament a barlangba, a pecsétek menedékébe. Fél óra múlva az egyik klónja eloszlott. Hatan konfliktusba kerültek a szökött ninjával. Az ellenfelük csak C-rangú volt, így három veszteséggel kiszedték. Rá két órára egy üres klón jelezte, hogy végetek. Naruto felkészítette magát az információra, és eloszlatta az összes klónt, beleértve azokat is, akik senjutsu chakrát gyűjtöttek.

És percekig csak üvöltött.


Kakashi látta, hogy a házban mindenki rettentően feszült volt. Még a civilek is. Naruto klónja az éjszaka folyamán érkezett meg öt órával napkelte előtt. Átadta a térképet és az össze megszerzett információt, majd szembesítette őket a sziget másik oldalán levő hatalmas veszéllyel. Elmondta, hogy az eredeti úgy döntött, amennyire képesek, gondoskodnak ezen az éjszakán a másik bázisról. Elméletileg Narutonak ma kellene visszajönnie.

Dél volt már, és a szőkének semmi nyoma. Lassacskán mindenki tövig rágta a körmét. Még enni is alig tudtak. Kakashi estefelé már azon volt, hogy maga megy ki az erdőben az idézett kutyáival és felkutatja a szőkét. Sasuke készen állt vele menni.

Naruto ekkor ért haza. Senki sem rejtette véka alá, mennyire elszörnyedtek a látványra. Szívből sajnálták a szőke Genint, aki úgy nézett ki, mintha a Pokolból küzdötte volna fel magát idáig. Sápadt volt, szemei alatt sötét foltokkal. A tekintete pedig, a szokásos élettel telisége után, teljesen üresnek látszott. Kakashi úgy sejtette, hogy ennél rosszabb állapotban volt egész nap.

Naruto pontosan úgy nézett ki, mint Minato az első Hiraishin bevetése után. Teljesen lesújtotta a bűntudat, hogy olyanokat mészárolt le, akiknek esélyük sem volt megvédeni magukat.

- Naruto-kun. –szólalt meg hirtelen Ino és elé lépve szorosan átölelte.

A szőke nem tiltakozott. Egy pillanatra megrezdültek a kezei, mintha viszonozni akarná a gesztust, de végül nem tett semmit. Shikamaru és Choji felkísérték a fiút a szobájukba, hogy aludhasson egy kicsit. Sasuke egyszer sem mozdult el mellőle.


Mindenki csendben ült az asztalnál, a fent alvó shinobin merengve. Eleinte Kakashi azt hitte, hogy felesleges altatót adni neki, mert a Kyuubi kimossa a véréből, de a róka nem tett semmit. Hagyta, hogy Narutot legyűrjék a pirulák és álomtalan állapotba zuhanjon.

- Nem hiszem el, hogy a fiú megcsinálta. –suttogta reszelős hangon a hídépítő, miközben már ki tudja hányadszorra húzta meg az üvegét.

- Szegény gyerek. –szipogott csendesen Tsunami. Mellette a fia Inari, aki tegnap egész nap arról prédikált, hogy mind meg fognak halni, mert senkinek sem lehet esélye Gato ellen, most csendesen ült és nézett a semmibe.

- Naruto már nem gyerek. –sóhajtotta Kakashi. –Ezek után nem. A Hokage-sama meg fog ölni.

- És engem veled. –morogta Asuma a cigarettája körül.

- Nem lett volna semmi más megoldás? –nézett fel az öreg.

- Ezek után, - sóhajtotta az ezüsthajú Jonin. –nem is akarom tudni.

Sokáig nagy csendben ültek. Senkinek sem volt kedve semmihez.

- Naruto jelentése szerint még van egy bázis, kétszáz banditával és négy szökött ninjával. Ha szerencsénk van, akkor egy jó ideig nem mernek majd támadni, miután Naruto megölte a nagy részüket. Ez alatt tudunk a hídra és az edzésetekre koncentrálni.

A Geninek csendben bólintottak.


Tizenkét óra múlva a szőke nyitogatni kezdte a szemeit. Sasuke, aki végig az oldalán volt, felfigyelt az ébredésére. Szó nélkül elvett egy pohár vizet a tálcáról és segített Narutonak inni.

- Le kellett szakadni az égnek ahhoz, hogy te ilyen anyáskodó legyél. –küldött felé egy vérszegény mosolyt.

- Hn, Dobe.

A szőke lassan felült az ágyba. Sasuke ellentmondást nem tűrő gesztusokkal az ölébe tette a tányér hideg ételt, amit Tsunami készített úgy negyed órája. Naruto fintorogva bámulta a reggelijét.

- Ha le kell tömnöm a torkodon, megteszem Dobe. –szólalt meg egy perc múlva a holló.

Naruto halványan felkuncogott.

- Nem semmi jelenet lesz az Teme.

Végül mégis enni kezdett. Sasuke addig nem tágított, amíg legalább a felével nem végzett. Ez után Naruto sokáig hallgatott. Mikor végül megszólalt, szembefordult a barátjával.

- Azt hiszem, tartozom neked egy magyarázattal. Legalább eltereli a figyelmemet.

- Hn.

- Ez a beszéd. – a következő pillanatban Naruto szemei aranyszínűre változtak. Az alap kinézetet vette fel. – A neve Ryugokugan. Ajándékba kaptam egy számomra nagyon fontos személytől. Még nem igazán sikerült feltérképeznem a képességeit. Képes vagyok látni a chakrát és az érzelmeket. Amikor használom, megnöveli a felfogóképességemet, így ami átlagosan egy másodperc lenne, számomra tízre nyúlik.

Sasuke hallgatott. Csak szemezett a szőkével, akinek a szemei valami különös aurát sugároztak.

- Mikor akartad ezt elmondani Dobe?

- A Chunin vizsga előtt.

A holló bólintott. Ez után sokáig ültek csendben, ami Narutonak nem volt túl egészséges, lévén így egyedül maradta a gondolataival. Sasuke egy pillanatban felállt, kezébe véve a maradék ételt és megindult az ajtó felé.

- Csapatokra bontva vigyázzuk a házat és a hídépítőt. Te holnap mész a hídra Kakashi-senseiiel.

- Csodás. –sóhajtott a szőke vissza fekve és magára húzta a paplant.

Az Uchiha csendben távozott. Odalent mindenki megdermedt a jelenlétére. Korán volt még, ezért a hídépítő és a csapat még itthon volt. Mindenki várakozóan nézett a hollóra, majd mikor tekintetük a kezében levő félig megevett reggelire tévedt, páran megnyugodtak kissé.

- Hogy van? –kérdezte a kezét tördelve Tsunami.

- Ébren van.

Többet nem is mondott.


Kakashi edzés hangjaira lett figyelmes. A hangok alapján csak egy nagy távolság specialistáról lehetett szó.

Legalább kijött az ágyból.

A ház mögötti nagy, nyitott területen találta meg a szőkét. Legalább négy Naruto állt egymással szemben, mindegyikük bölcs módban. Egyikük előre tartotta a jobb kezét, bal kézzel a csuklóját markolva, a másik három pedig felé emelték a tenyerüket. A szőke kezében egy fehér színű Rasengan jött létre. Kakashi lenyűgözve nézte, ahogy a gömb oldalán négy sarlóhoz hasonló forma jelenik meg. Nem voltak hosszúak, mégis olyan hangot adtak ki, mint a fém, amikor vágják.

A klónok hirtelen eltűntek, a szőke pedig hátrahúzta a karját és lendületet vett. Kakashi kis híján nem hallotta meg, ahogy a szőke azt mondja: Fuuton: Rasenshuriken, mielőtt egy lendülettel eldobta volna a jutsut!

Lenyűgözve nézte, ahogy a támadás becsapódik az ötven méterrel arrébb álló fába, majd az átmérője két méteresre nyúlik és létrehozva egy fehér színű, kavargó dómot tíz másodpercen át tombol. Még sohasem látott ilyen pusztító támadást. A hatalmas fából semmi sem maradt, még forgács sem. Ha egyszer befejezi, az ellenségei rettegni fognak tőle.

Éppen kilépett volna az árnyak közül, amikor látta, hogy Naruto előre dől, ám valami megtartotta. Az árnyékából kezek nőttek is és egészen addig tartották, amíg egy szőke kunoichi meg nem jelent mellette.

- Most már elég legyen Naruto-kun! –szidta össze a lány. –Ez ma már a harmadik, nincs elég chakrád ehhez.

- Úgy hangzol, mint Hinata-hime. –kuncogta erőtlenül a szőke.

- Hinata már rég szétrúgta volna a hátsódat, amiért nem álltál meg a második után. –feddte meg, és talpra segítette.

- Mit gondolsz? –kérdezte Naruto a feléjük sétáló Nara örököst.

- Veled ellentétben én nem vagyok jutsu specialista, viszont véleményem szerint használj több szél chakrát és kevesebb senjutsut. Ha jól sejtem a szél miatt adja ki azt a hangot, ugye?

- És az adja a formáját is, igen. –biccentett.

- Akkor kezd a széladagolással és utána erősítsd fel senjutsuval. Ha fordítva csinálod, sokkal nehezebb dolgod lesz.

- De ha azzal kezdem, instabillá teszi a gömböt. –motyogta a szőke. –A végén még az arcomba robban.

- Akkor használj klónokat. –vonta meg a vállát Ino.

- Aah. Azt fogom tenni. Kösz a segítséget.

- Nem probléma. –kacsintott a lány és csuklón ragadta. –És most vissza az ágyba!

Kakashi csak mosolygott az árnyak között. 

Fejezet végi megjegyzés:

Enyi! Ne haragudjatok, érzelmileg kikészített a filozófia project, és most kb olyan hangulatom van, mintha Pokolba kárhoztattak volna.

Ne kíméljetek

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.