- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Naruto éppen az ANBU kardját élezte a ház tetején. Maszkja mellette feküdt, hiszen úgy is most fejezete be a szolgálatot. Tengerkék szemei a gyakorlópályán mozgó fiú alakját követték, miközben gondolatban messze járt.

Az elmúlt négy hónap parádés eredményeket hozott. Sasuke most már bizonyosan a közepes és a magas Chunin között volt chakra készletek szempontjából. Hála a klán tekercseinek és Naruto edzési stílusának, rendelkezett tíz tűz típusú jutsuval, amiből kettő A-rangú volt és hét villámmal, szintén egy A-rangú. A klán taijutsu stílusa érthető okok miatt a vérében volt. Kenjutsu terén érdeklődést mutatott a katana iránt, így Naruto az elmúlt hónapban azt tanított neki. Bármit, amit csak a fiú kért.

A Sharinganját is felébresztették. Naruto rájött, hogy a fiúnak szüksége van a halál közeli élményre az ereje felébresztéséhez, így egy reggel kivitte Sasukét a Halál Erdejébe, Ankoval megmérgezték és aztán magára hagyták. A méregről úgy tudta, hogy halálos lesz, ha nem éri el három nap alatt a kijáratot, de ez persze hazugság volt, csupán nagyon rosszul érezte magát tőle. És tényleges veszélyben sem volt, mivel a Hokage engedélyezte a küldetést, így Naruto tizenkét ANBU jelenlétében kísérte figyelemmel a holló fejlődését. Amint biztosra mentek abban, hogy a doujutsu használata tudatos, a szőke kihozta az erdőből.

Sasuke csak egy kicsit duzzogott az átverés miatt. Ez két hónapja volt. Az óta Naruto a saját doujutsu tudásából az elméletet mind legyúrta az Uchiha torkán, aki szivacs módjára szívta magába az információt. Annak érdekében, hogy a szeme hozzászokjon, Naruto edzés közben kötelezte az állandó használatra, nem számított, hogy bemelegít vagy jutsut tanul. Utóbbinál a holló hamar megtanulta, hogy az edzés által elsajátított technika sokkal inkább a sajátja és sokkal irányíthatóbb, mint a lemásolt, így le is tett a koppintásos tanulásról. Naruto szerint nem kell teljesen beszüntetnie, de amit lemásol, azt később jó alaposan be kell gyakorolnia.

A kígyókkal való szerződését is megkötötte, de egyelőre nem használta őket többre klónoknál és üzenetkézbesítőknél. Naruto még túlságosan is korainak tartotta a senjutsu edzést a részéről, így szóba sem hozta.

A saját edzése az egekbe ugrott, attól a pillanattól kezdve, hogy hazaértek. Egy hónapja fejezte be a Hiraishin pecsétet. Készített ötven három ágú kunait, amelyeket a többi fegyverével együtt egy pecséttel ellátott tárolóban hordott. Egy hónap után már negyven ugrásra volt képes egy huzamban. A Hokage minden héten kétszer választott két Jonint, akik ellen ki kellett állnia. A fejlődése jelentős volt.

A Rasenshuriken átmérőjében a kétszeresére nőtt az edzései alatt, bár még mindig nem érzett rá igazán. Ahhoz bőven elég volt, hogy megsemmisítsen akár több személyt is, de amíg nem volt képes öt másodperc alatt létrehozni és támadni vele, addig csak akkor volt logikus lépés, ha az ellenfelei nem tudtak mozogni. Ha pedig nem tudnak mozogni, akkor szimpla fegyverrel is kivégzi őket, nincs szükség a chakra pazarlásra.

Mivel a falakon kívüli négy fenyegetéssel már három hónapja leszámoltak, megnőtt a szabadideje. A Hokage-sama visszatérítette az elsődleges küldetéséhez, nevezetesen Sasuke kiképzéséhez és faluhoz való kötődése kialakításához. Ezt lassan építette be, mégis a holló, még ha nem is barátkozott össze, de egyfajta bajtársi köteléket alakított ki Naruto baráti köre és az őt tanító három Jonin senseiiel, természetesen Kakashi mellett.

Mivel Naruto és Asuma gyakran megküzdöttek egymással a Hiraishin kifejlesztése óta, ezért azon kapták magukat, hogy egyre gyakoribbak azok az esetek, amikor elmentek együtt vacsorázni, vagy a Hokage-sama elől nagyon precízen elrejtett titok, inni. A szőke hamarosan nagyon jó barát lett a Hokage fiával, így kapva az alkalmon, Sasukét és kapcsolatba hozta vele, a holló pedig éppen olyan kapcsolatot ápolt a férfival, mint a másik két Joninnal. Tiszteleti, bajtársi és felettesi viszonyt. Ez éppen elég volt.

A szőke Kurama-sensei segítségével hamar felszínre cibálta az eredetileg még kezdő villám affinitását. Négy villám jutsu állt már a rendelkezésére, de ebből csak egy volt offenzív, három inkább a csapdába ejtésre és lassú kivégzésre koncentrált, Anko legnagyobb örömére.

Kurama-sensei és klónok segítségével sokat dolgozott a chakra köpenyén, viszont még így is babalépésekben haladt előre. A két chakra között létrehozni a megfelelő frekvenciájú áramlást, még a pecséttel is bikaütő nehéz volt, és az első három és fél hónapban bármennyire erőlködött, csak vörös chakrát tudott előhúzni. Nagyjából két hete sikerült végre közeledni az aranyszínű felé.

Danzo pecsétjét megfejteni is embert próbáló tortúra volt. A zárat egyelőre sehogy sem tudta feltörni, volt valami, ami még hiányzott a tudásából és szükségesnek bizonyult, így elkezdte körülötte egyesével feloldani a pecséteket. Ez olyan volt, mintha szálanként próbálna hajat vágni. Borzasztóan türelmes és figyelmes munkát igényelt. Az öreg tanácsos úgy tűnt, mégis meg van elégedve az eredménnyel.

Narutot a gondolataiból az zökkentette ki, hogy valaki landolt mellette a tetőn.

- Tehetek érted valamit, Inu-san? –kérdezte meg sem rezzenve, tovább rágcsálva a szájában levő dohánypapírt.

- Szépen fejlődik. –jegyezte meg a kutyamaszkos ANBU.

- Ez csak természetes.

- A Tanács fel akarja mérni a képességeit a Chunin vizsga előtt.

Naruto keze megállt a penge fölött.

- A Hokage-sama mit gondol erről?

- Még nem tud róla.

A fiú szórakozottan felszusszant.

- Vagy úgy. Ez esetben üzenem a Tanácsnak, hogy mivel én vagyok Uchiha-san hivatalos kiképzője, ezért én döntöm el, hogy tesztelhetik-e vagy sem. Vagy hozzanak engedélyezett kérvényt a Hokage-samatól, vagy nyugodtan átkozzanak engem elalvás előtt.

Az ANBU lesütötte a fejét, tudomásul véve a szavakat. Legbelül mélyen megkönnyebbült.

- És Inu-san. –vette kézbe a saját maszkját a szőke, visszacsúsztatva a pengét a tokba. –Mi a Hokage-sama harcosai vagyunk, nem a civil tanács hollói. Kérlek, szíveskedj tartani magad az erő-lánchoz.

Ezzel nyoma veszett. A kutya maszkot viselő ezüst Jonin felsóhajtott.

Oh, Naruto, mikor leszel már Jonin? Valakinek igazán fel kellene adni a leckét a Tanácsnak.


A vacsoraasztalnál csend uralkodott. Naruto oldalán Hinata éppen a zöldségeit válogatta, Sasuke oldalán Sakura pedig nem tudta eldönteni, hogy a lakomának szentelje a figyelmét, vagy a mellette ülő Uchihának.

Még ha Sakura három hete be is költözött az Uchiha rezidenciára, Naruto javaslatára és Sasuke jóváhagyásával, még így is ritkán fordult elő, hogy együtt vacsoráztak. Ez leginkább csak akkor fordult elő, amikor Naruto-san szeretője, Hyuuga Hinata tiszteletét tette vacsorára, ami általában abból állt, hogy főzött nekik egy hatalmas lakomát edzés előtt.

A mai edzést a szőke meglepő módon lefújta. Sakura, aki a medikus edzése mellett órákat vett mind Narutotól és Hinatától, sajnálta ezt egy kicsit. Miután sikerült kissé megerősödnie úgy testileg, mint chakra szempontjából, igen élvezetesnek tartotta a két csapattársával való edzést. Kakashi-sensei minden második este meglátogatta őket, hogy kisegítse a szőke tanárukat olyan helyeken, ahol még nem lehet tapasztalata. Naruto eddig senkinek sem hagyta, hogy kihagyjon egy edzést.

És most lefújt egyet.

- Kakashi-sensei éppen most jelöl minket a Chunin vizsgára. –szólalt meg hirtelen Naruto.

A többi vacsorázó közül ketten megálltak mozdulat közben. Naruto oldalán Hinata zavartalanul evett tovább, őt már Kurenai-sensei beavatta, hogy mind a kilenc frissen végzett Genin részt fog venni a vizsgán. Egy kissé felfelé görbült a szája széle, látva a másik két fiatal reakcióját.

Mindketten elhatározástól csillogó szemekkel néztek szőke csapattársukra, Sasuke szinte remegett az elfojtott izgalomtól. Végre.

- A vizsgák két hét múlva esnek meg. –mondta tovább a szőke. –Ez alatt, ha jól sejtem, minden Jonin sensei azon fog dolgozni, hogy utolsó löketet adjon a csapatainak. Kakashi-sensei reggel hattól fog várni titeket a hetes edzőpályán.

- Csak minket? –pislogott Sakura. – Te hol leszel Naruto?

A szőke megállt mozdulat közben. Pár pillanatig látszott rajta, hogy vívódik a válaszát illetően, majd minden szó nélkül tovább evett. A rózsaszín hajú sem kérdezett rá többet. Volt valami a fiúval kapcsolatban, amiről soha nem beszélt, és ami miatt eltűnt néha éjszaka. Sakura nem volt ostoba, tudta, hogy a szőke nem azért nem beszél a dologról, mert makacs, hanem azért, mert valószínűleg valamilyenfajta parancsnak engedelmeskedik. Elhatározta, hogy rákérdez Sasukénál a dologra, mivel a holló láthatóan tudott róla.

Hinata csendben nézte pár percig rózsaszín kunoichi társát és azon gondolkodott, mégis mennyit sejthet eddig. Ő már szinte az első pillanattól kezdve tudta, hogy Naruto csatlakozott az ANBUba, mert a szőke semmilyen titkot nem tartott előtte és tudta, bármit rábízhat. A szőke a vacsorát követően elnézést kért és elbúcsúzott a többiektől.

A Hyuuga örökös követte a másik szobába, ahol segített neki felvenni az ANBU páncélját. Mielőtt Naruto az arcára húzta volna a maszkot, még egy gyors csókot leheltek egymás ajkaira. Aztán egy elnyújtott bizalmas pillanat után, a szőke Shunshin segítségével eltűnt.


Huszonhat fő térdelt a Hokage és a shinobi tanács előtt. Az öreg faluvezető tekintete a két elől térdelő alakra esett, pontosabban a róka maszkot viselő tinédzserre. Szerette volna azt mondani, hogy Naruto fiatal ahhoz, hogy egy falun kívüli küldetésen másodkapitány legyen, de tudta, hogy ez nem igaz. A szőke logikai és helyzetmegoldó képességei nagyon jól fognak majd a kapitány számára.

Arról nem is beszélve, hogy az egész küldetés miatta vált lehetségessé.

- Most, hogy mindenki jelen van, - kezdte végül. – nagyvonalakban elmagyarázom a küldetés célját, a többit a tekercsekből és a kapitányotoktól tudjátok majd meg. Tőlünk félnapi járóföldre, északra van a Sannin egy tagjának, Orochimarunak a rejtekhelye. Minden információ azt igazolja, hogy elhagyatott, de még nem sikerült feltérképeznünk, mivel az egész bázist pecsétek fedik, amiket csak egy magas szintű fuinjutsu használó képes feloldani.

Az ANBU hallgatott, a legtöbbjének azonban mégis ugyan az a gondolat fordult meg a fejében. A falunak van egy új pecsétmestere? Vagy velünk tart Jiraya-sama? A Hokage, mintha érezte volna, erre tért ki.

- A kapitány helyettes, Kitsune-san nemrég bizonyságát adta, hogy elérte a szükséges szintet. Ő fogja hatástalanítani a pecséteket, a többiek pedig mindent, még az utolsó fecnit is kategorizált tekercsekbe fogják pecsételni és visszahozzák a faluba. Két hetetek van minderre, két hét múlva elvárom, hogy pontosan ebben az órában mindenki itt legyen.


Naruto egész út alatt csendben volt. Azon gondolkodott, amit a Hokage-sama, Danzo és a két idős tanácsos mondott az elindulása előtt. Ha bármi gond adódna, és úgy érzi, hogy életveszélyben vannak, győzze meg a kapitányt arról, hogy induljanak vissza. A Hokage-sama szerint, bár ez a küldetés A besorolású, messze nem annyira létfontosságú, hogy a falu e miatt elveszítsen huszonhatot a legjobb ANBU tagjai közül.

A szőke nem volt benne biztos, hogy egyet ért, de végtére is ezért volt ez parancs és nem lehetőség.

Kicsit bosszantotta, hogy a jól megszokott, vörös tekercsét le kellett cserélnie egy kisebb feketére, hogy ne keltsen feltűnést és Kuroi Senbonzakurát is úgy hozta el, hogy nem fogja szem előtt használni. Meg persze a vörös köpenye. Nem érezte magát teljesnek nélküle, alig várta, hogy befejeződjön a küldetés.

Az iramnak hála fél nap alatt el is érték a rejtekhelyet. Amíg hatan átfésülték a környéket, addig a kapitány felvázolta Narutonak, hogy nagyjából hol lehet a bejárat. A szőke gond nélkül memorizálta a pontokat, és az első lehetséges percben útnak is indultak.

Amint végigfutatta a szemeit az első pecséteken, száz méterrel a bejárat előtt, megállt. Aktív bölcs módot és Ryugokugant használt, hogy semmi se kerülje el a figyelmét. A csapat Hyuuga tagjait a Hokage-sama már beavatta abba, hogy a fiú körül különös chakrát fognak látni, így e miatt nem aggódott, a Ryugokugant pedig amúgy is debütálni akarta a Chunin vizsgán. Ha az ANBU tagok össze is kötik az egyet a kettővel, akkor is csak a régi csapata tagjai vannak jelen, akik eléggé tisztelik már ahhoz, hogy diszkrétek legyenek a tudásukkal kapcsolatban.

Naruto nem dolgozott sokáig a pecséteken. Minden fuinjutsu mesternek megvolt a saját módszere, a saját stílusa, amivel elkészítette a pecsétjeit. A szőke már jól ismerte Orochimaru stílusát az ostrom pecsétek átírása óta, így alig két óra múlva rájött az itteni minták nyitjára is. Ezek után már úgy haladt a bejárat felé, mintha sepregetne. Amint elérte az ajtót, egy nagyobb akadályba ütközött.

- Ez komplexebbnek tűnik. –jegyezte meg Tokage. – Mit gondolsz, mennyi idő alatt tudod feltörni?

- Minden egyes eltöltött perccel jobban ismerem a stílusát. –magyarázta. –Legfeljebb egy óra és bent vagyunk.

- Értesítem a Taichot.

Naruto szavához hűen egy óra alatt felszámolta a bejáratnál levő pecsétet. Amint végzett, a kapitány átvette a helyét az élen és két másik ANBU tag kitárta az ajtókat. A fiatal ninja összes ösztöne hirtelen pánik módba kapcsolt, nem győzve eléggé menekülésre utasítani. Egy pillanatra majdnem elvesztette a fejét.

- Mégis mi ez az érzés? –kérdezte borzongva bérlőjétől.

- Már idejét sem tudom, mikor éreztem ilyet utoljára. Talán a Második Nagy Ninja Háborúban. Bármi is van ezen a helyen Gaki, jobban teszed, ha felkészülsz. Ilyen érzés csak borzalmakat kísér.

Kurama nem is tudhatta, mennyire igaza volt. A következő két napot a szőke Pokolként élte meg. Az összes szoba vakulásig volt tömve pecsétekkel, így mindegyikben órákat töltött. Kutatólaboroktól elkezdve, könyvtárakig, tömlöcöktől gázkamrákig minden jelen volt a kígyó rejtekhelyén. Az egész monumentum legalább tíz kilométer hosszú volt, legalább hat napra volt szükségük a feltérképezéshez.

A szőke egy idő után annyi árnyékklónt használt, amelynek a visszakapott emlékei még éppen nem sütötték ki az agyát, annak érdekében, hogy gyorsíthasson a tempón. Mivel előbb mindig a pecsétektől kellett megszabadulni és csak utána jöhetett szóba a takarítás, olyan dolgokat látott, amelyek több emberöltőre elég undort ébresztettek benne a Sannin iránt. Még ha gyűlöletre nem is volt képes, az a szintű harag, ami már a második napon az ereiben tombolt azzal fenyegetett, hogy elveszti az uralmát a vörös chakra felett.

A kapitány, akit a Hokage figyelmeztetett a szőke kilétével kapcsolatban, minden negyedik órában engedélyezett neki tíz perc meditatív szortírozást, ami alatt mélyre temette a látottakat, és később kitombolhatja magából őket. A harmadik napra már étvágya is alig volt, aludni sem igen tudott. Látástól vakulásig dolgozott, elképesztő iramot diktált. Csak túl akart végre lenni ezen az egészen.

A negyedik napon történt, hogy a kimerültség jelei kezdtek mutatkozni rajta. Hallucinációk kezdték gyötörni, leginkább csak a sötétben mozgó alakok vagy néha fantomlépések surrantak el mögötte.  Kicsit sem előnyös módon ezek nagyrészt akkor történtek, amikor egyedül volt egy helyiségben. A csapattársai hiába kérlelték, hogy feküdjön le és aludjon, amíg a kapitány nem parancsolt egyebet, addig hajtotta magát. Úgy tűnt, a férfi is olyan gyorsan akart túl lenni a küldetésen, amennyire csak lehet.

Végül aztán az ötödik napon, mikor a régi osztagából mindenki a nyakára járt, rávették, hogy ha altatóval is, de egy pár órát muszáj pihennie. Vonakodva bár, de beleegyezett, mivel a hallucinációk kezdtek átformálódni. Sárga, kígyószerű szemeket látott a sötétben és súrlódó hangokat hallott.

Arra ébredt meg, hogy valaki a karját rángatja.

- Fuku-taicho! –suttogta élesen valaki. Körülöttük a szoba tele volt ruhák susogásával és fegyverek éles csikorgásával. –Fuku-taicho!

- Ébren vagyok. –ült fel, csendesen ásítva. Ekkor ütött be az automatikusan elindított bölcs módja és rögtön átvette a szoba feszült, és talán egy kissé rémült hangulatát is. –Mi történt?

- Uma-taicho elindult felfedezni egy alagutat és még nem tért vissza! –magyarázta Tokage, miközben Naruto összeszedte magát. –A rádión sem válaszol. Usagi és Mausu utána mentek, de nekik is nyomuk veszett.

- Mikor? –váltott át vezető módba, előre sétálva a többiek között az egyetlen kijárathoz.

- Két órája és negyven perce.

- Fedeztetek fel bármi furcsaságot az alagutakban?

- Egy susogás szerű hangot hallottunk. –lépett előre Tori. –Illetve Shika látott egy sötét árnyat és egy sárga szempárt. –az említett, szarvas maszkot viselő ANBU bólintott, megerősítve az állítást.

Naruto legszívesebben az orrnyergét súrolta volna, vagy megfejelte volna a legközelebbi falat. Ezek szerint nem hallucinációk voltak. Ha erőt vett volna magán és elhatárolódva megfelelő időközönként aludt volna, akkor figyelmeztethette volna a kapitányt. Nagyon rossz érzése volt a sárga szempárt illetően.

- Kitől kaptuk a megerősítő jelentést a rejtekhely elhagyatottságát illetően?

- Kokyu fejezte be a jelentést a nyugati térséget illetően. –mondta kevés gondolkodás után Tokage.

Naruto ökle mindenki meglepetésére találkozott az ajtófélfával, ami recsegve adta meg magát és a falban is egy nagyobb lyuk keletkezett. A szőke a fogait csikorgatta. Lassan a többiek is felfogták, mi dühítette fel a másodkapitányt. Kokyu, az az kakukk. Végig volt köztük egy kém.

Naruto nehéz döntés előtt állt. A kapitány távollétében az ő vállára hárul a vezetői poszt, neki pedig döntenie kellett. Parancs szerint azonnal vissza kellene térniük Konohába. Viszont három embere, köztük a kapitánya még kérdéses helyzetben volt. Jobbik esetben már holtak voltak, rosszabbik esetben a kígyó kísérleti alanyoknak szánja őket. Mert abban biztos volt, hogy ebben Orochimaru keze van.

Az átkozott tudta, hogyan kell horgot akasztani a hal szájába. A konohaiak a bajtársiasságról híresek és arról, hogy senkit sem hagynak hátra. Itt hiába maradnak és sietnek a többiek megmentésére, hiszen valószínűleg a Sannin maga is itt van, a susogás nyílván a kígyók tekergőzésének hangja volt. Orochimaru ellen együttesen sem érnek semmit. Naruto talán le tudná foglalni egy minimális ideig, amíg a többiek megmentik a foglyokat, ha vannak egyáltalán, utána pedig menekülnek és imádkoznak, hogy ne érjék őket utol.

Narutonak eszébe jutottak Kakashi-sensei szavai. A shinobi, aki cserbenhagyja a társait, rosszabb a szemétnél. De mi van akkor, ha ezzel csak a halálba viszi a maradék emberét, akik túlélhetnék? Lehunyta a szemeit, vett egy csendes, mély levegőt.

- Küldj klónokat Gaki. – suttogta a róka a fülébe. –És álljatok készen a menekülésre, ha rossz hírek térnek vissza.

Naruto hálás volt a róka logikus gondolkodásáért. A kezeit az ismerős jelre emelve létrehozott harminc replikát, akik pár pillanat alatt szétszóródtak az alagutakban. Az ANBU feszülten várt a fiatal kapitány mögött a parancsra.

Amint az utolsó klón is eloszlott, Naruto homlokán már gyöngyözött a verejték. Körbevették őket. Orochimaru szándékosan engedte őket ilyen mélyre. Besétáltak a saját kriptájukba. A felszín felé nem törhetnek, mert a falakat chakra hálózatok erősítik, és ha megpróbálnak kitörni, maga alá temetik őket. Mivel a klónok az összes alagútban az első ellenséges összecsapásnál megsemmisültek, nem tudhatta, rétegelt frontvonallal áll-e szemben, vagy elég egyszer áttörnie a barikádot és már menekülhetnek is.

Ideje azonban nem volt egy újabb csapat útnak indítására, immár ismerve az ellenség erejének mintáját érezte, hogy közelednek, ezért úgy döntött, az eddig feltérképezett úton indulnak meg és vagy sikeresen kitörnek, vagy itt halnak mind a föld alatt.

Pár szóban összefoglalva vázolta a helyzetet és a tervét, majd előhúzta Kuroi Senbonzakurát és kifújta a bent tartott levegőt.

- Indulás!

- Hai!


A kialakult helyzet komikusan gyorsan fordult tragikusba. Több ellenséggel és csapdával is találkoztak, alig húsz perc menekülés alatt öt embere hullt el, vagy sérült meg. A sor elején haladva, maga előtt egy fekete, tíz méter hosszú pengeörvénnyel rohant a folyosón, sarkában érezve az osztagot. Ellenségbe ritkán botlottak, ha mégis és az illető átjutott a pengeörvényen, akkor vagy Naruto végezte ki egy Rasengannal, vagy szimplán kikerülte és valaki hátul gondoskodott róla.

Egészen fél órás rohanásig úgy tűnt, hogy jó eséllyel a csapat nagy része túléli, hiszen alig ötpercnyire volt a kijárat, amikor a szőke lelassított, majd megállt. Az osztag tanácstalanul követte a példáját.

- Szóval te vagy a végső akadály. –szólított valakit hangosan. –Gonosz játszma.

A falak kuncogás hangját verték vissza, majd lépések koppanásai következtek. Alig fél perc alatt az árnyak közül lassan kibontakozott a kígyó Sannin egy beteg mosollyal az arcán.

- Érdekes játszópartnerre akadtam benned. Gondoltam úgy tisztességes, ha személyesen jövök eléd.

- Megtisztelsz alig fél óra után? Lenyűgöző menekülést produkálhattunk.

- Oh, nem a menekülésre gondoltam. –kuncogott a férfi. –Már az első naptól fogva figyeltelek téged Kitsune-san. A benned rejlő potenciál több mint kimagasló.

A szőke összeszorította az állkapcsát. Ezt szerette volna mindenképpen elkerülni, felhívni magára a figyelmet. De a folyamatos önhajszolás mellett megfeledkezett róla. Most aztán nyakig benne volt a nem megfelelően kontrollált érzelmei miatt.

- Ha te mondod. –a fekete kard lassan összeállt a kezében, oldalra fordítva, az arca mellett tartotta előre. Egy pillanatra megszólalt a két csengő, melyet a markolat és a szalag közé kötött. A csengő teszt trófeái. – Gondolom azért jöttél, hogy személyesen is letesztelj.

- Részben. –biccentett a férfi. –Részben pedig azért, hogy alkut ajánljak neked. Elengedem a csapatod maradékát, ha cserébe a tanítványom leszel.

Naruto érezte, ahogy a benne levő chakra keveredik a kékkel és lassan, de biztosan aranysárgát hoztak létre. Megpördítve a kardot, visszacsúsztatta a hüvelyébe, helyette pedig előhúzta az egyik háromágú kunaiát.

- Igyekezned kell Gaki. Csak fél perced lesz.

- Hat másodperc is elég.

Vette egy mély lélegzetet és kihúzta magát.

- Tokage. Menjetek vissza a faluba. Ez parancs.

Nem várta meg, hogy a nő válaszoljon. A következő pillanatban a jelenlévők szava elakadt, amint esztelen mennyiségű chakra robbant ki a fiú testéből. A fürgék csak annyit láthattak, hogy a fiatal kapitányt egy arany chakra köpeny fogja közre, majd ő is és Orochimaru is nyomtalanul eltűntek. Azok, akik felismerték a jutsut, elnémulva tátogták a nevét.


Naruto kissé kótyagos volt a Hiraishin nagy távolságú használatától. Mivel egy plusz személyt is magával kellett hoznia, négyszer annyi chakrájába került. Arra még nem lett volna képes, hogy evakuálja a csapatát, legfeljebb egyesével, de nem volt garancia rá, hogy az összes ugrást meg tudja csinálni. Így csak egy lehetőség maradt.

Amíg a Sannin még szédült a teleport jutsutól, az alatt az ő kezébe egy Rasengan gömb gyűlt, pár pillanattal később pedig átalakult egy méter átmérőjű Rasenshurikenné. Orochimaru úgy ítélte, hogy elég lesz elhajolnia a felé dobott támadás elől, de azzal már nem számolt, hogy a jutsu hirtelen egy harminc méter nagyságú chakra dómmá növi ki magát.

Teli találat.

- Még tíz másodperc. Jobbról.

A szőke éppen időben tűnt el ahhoz, hogy kikerülje a Sannin támadását, akit valószínűleg csak a veterán ösztönei mentettek meg, mert az egész jobb oldala úgy nézett ki, minta sejt szinten mérgezték volna meg. Nem lehetett kellemes. Naruto nem tartott dramatikai hatásszünetet, a chakra köpeny utolsó bedobását felhasználva az összes Hiraishin kunait szétszórta a környéken, és villám chakrát vezetett beléjük.

Kilépve a körből, legalább negyven kézjel után vett egy mély levegőt.

- A Villám Isten Csarnoka!

Az összes kunaiból egy aranyszínű villám lőtt az ég felé, majd a felhőkben egy pillanatra eltűnve, középen visszacsapjon a földre. A repkedő törmelékben és fényjátékban a szőke nem látta, sikerült-e kárt okoznia a férfiben. Amint lecsillapodtak az indulatok, a tüdejében rekedt a levegő a látványra, amikor a Sannin kígyó módjára levetette a bőrét és ismét egészségesen állt előtte. Még ha tetemes mennyiségű chakrába is kerül az ilyesmi, ez akkor is felkavaró és rémisztő.

- Ezzel igazán megleptél Kitsune-san. Már a maszkod választását is megértem.

- Ez bukta Gaki.

A szőke hallgatott, helyette megkezdett néhány kézjelet egy szél típusú támadáshoz. Döbbenetére, a Sannin közvetlenül előtte tűnt fel.

- Többször nem. –vigyorgott a férfi és teljes erejéből gyomron rúgta.

Naruto legalább negyven métert repült és tízet csúszott, mire megállt. Kurama azonnal nekilátott a gyógyításának. A maszkja szerencsére még a helyén volt, így bölcs módban sikeresen előhívhatta a doujutsut is. A sebességét megnövelve kissé, használatba vette a Hiraishin kunaiokat és senbon záport zúdított a férfira. Közben még csak ki sem húzta a kardot a tokjából, úgy suttogta neki a parancsot.

- Szóródj Kuroi Senbonzakura.

Orochimaru pillanatokon belül fekete sziromörvényben találta magát. A pengék lassan szabdalni kezdték a ruháit és a bőrét.

- Tele vagy meglepetésekkel. –nevetett.

A Sannin akkor sem tudta volna lemosni a vigyort a képéről, ha azt mondták volna neki, a Konoha ellen tervezett ostroma füstbe ment. A fiú egy igazi gyémánt volt a szénrakásban, megfelelő edzéssel őt fogják emlegetni a Shinobi következő isteneként. Ráadásul ő volt a róka jinchurikije. Használta a Yondaime két világhírű jutsuját és ott volt még ez a lehengerlő képességű kard. Már csak egy kekkei genkai kellene és ő lenne a legtökéletesebb következő test, amit csak el tud képzelni.

Naruto szénája nagyon rosszul állt. Semmi esélye sem volt egyedül a Sannin ellen, nem dédelgetett hasonló illúziókat. De ilyen messze a falutól segítségre sem számíthat. Az, hogy fogságba esik, nem volt opció, így egy valami maradt.

- Őszintén sajnálom Kurama-sensei.

- Még nincs vége a harcnak Gaki. Ne írd le magad. Még két percig bírd ki valahogy, aztán fuss, ahogy a lábad bírja.

Ezt könnyebb volt mondani, mint csinálni. Alig öt perc alatt elfogyott a senjutsu chakrája és a sajátja is a végét járta. Rengeteg találatot kapott, legalább két tucat csontja eltört vagy megrepedt, Kurama nem győzte a chakrájával foltozni. De elutasította a megadás lehetőségét. Amikor már Kami tudja hányadik csapás után próbált a könyökein feltápászkodni, a férfi hirtelen előtte termett.

- Vége Kitsune. –villogtatta győztes vigyorát.

A szőke a fogait csikorgatta. A maszkja alsó fele letört, így kilátszottak két oldalt szőke tincsei. Érezve, hogy a férfi éppen a kegyelemdöfésre készül, megpróbált elhátrálni, de csak annyit ért el, hogy alig fél méter után egy nagyobb törmelékdarabba ütközött. A szemei egyre nehezebbé váltak és érezte, ahogy lassan elhagyja a tudata.

- Kurama. Tedd meg. –sziszegte fejben. Ha a róka most megszakítja a chakra folyamot, Naruto meghal. Még mindig jobb, mint a kígyó kezére kerülni.

- Aludj Gaki. Mi védjük a hátadat.

Nem érthette meg, mire gondolt ezzel a Kyuubi, mert szemei óvhatatlanul lecsukódtak és megszűnt számára a külvilág.


Sasuke kissé kábultan ült a kórházi ágy mellett és nézte szőke csapattársa lassan emelkedő és süllyedő mellkasát. Alig pár órája történt, hogy egy gyík maszkos ANBU nő összeesett a falu kapuja előtt, a hátán egy kritikus állapotban levő fiatal ANBU társával. Az utolsó Uchihát is értesítették a helyzetről, de részleteket nem voltak hajlandóak megosztani vele.

Kakashi, aki a fal mellett állva, döbbenetes módon nem a perverz könyvét bújta, alig tíz perce érkezett meg a Jonin gyűlésről. Bármi is történ Narutoval, a tanács nagydolgot csinált belőle.

Hinata szintén nem hagyta el a szőke fiú oldalát. Egy pillanatra sem. Amióta Naruto látogatható állapotba került, a Hyuuga örökös ott ült és fogta a kezét. Néha még a megszólításra sem reagált. Sakura nemrég ment el, hogy vacsorát készítsen otthonra, még ha volt egy olyan sejtése is, hogy az egész ételes dobozban köt ki és a kórházban lesz elfogyasztva.

Kakashi komoran nézte szőke tanítványát. Szemei előtt újra és újra leperegtek a gyűlés eseményei, amelyen részt vett az elmúlt három órában.


Mindenki csendben, döbbenten emésztette a Tokage-san összefoglalóját, aki ragaszkodott a személyes jelentéstételhez. Rajta és Naruton kívül az egész osztag odaveszett. A szőke reményei ellenére egy nagyobb csapat ellenségbe futottak az erdőben. Csak haton élték túl az összetűzést, ebből négyen már dolgoztak Kitsune vezetése alatt.

Úgy döntöttek, hogy visszamennek a kapitányért. A másik öt tag odaveszett, miközben vagy lefoglalták a kígyó Sannint, vagy összegyűjtötték a Hiraishin kunaiokat egy tekercsbe, hogy a férfi ne tehesse a pecsétre a kezét. A hazaúton a nő végig chakrát erőltetett a lábába, hogy meg tudjon menekülni a fiatal kapitánnyal együtt, ezért most a lábai egy ideig mindenfajta megterhelésre használhatatlanokká váltak.

- Kitsune túl fogja élni? –kérdezte Danzo az ácsorgó doktorra nézve.

- Nos, a… bérlője már gondoskodott a sérülése zöméről. Még egy fél nap és magához tér.

- Mond Tokage-san. –kérdezte halkan a Hokage, hangjára síri csendé vált a halk pusmogás. –Milyen jutsukat használt Kitsune a harc alatt?

Az ANBU lehajtotta a fejét.

- Kitsune-taicho… több jutsut is használt a harc alatt, aminek az elejét nem vehettem szemügyre. De bizonyosan köztük volt egy aranyszínű chakra köpeny, egy furcsa kard, amely képes volt apró pengékre bomlani, a Rasengan és a… Hiraishin.

A hallgatók egy része mozdulatlanná dermedt a döbbenettől. Pillanatokkal később minden szem a Hokage-samara szegeződött, aki éppen néma párbeszédet folytatott Danzoval a tekintetén keresztül. Percek teltek el a csendben, ami Kakashi számára fülsüketítő volt. Naruto képes volt használni Minato-sensei híres jutsuját. A Hokage és a három idős tanácsos arcán semmi sem tükröződött, vagyis tudtak róla.

Hogyan és mikor sajátította el a szőke a jutsut? Az nem lehet, hogy ez előtt öt-hat évvel olyan szinten értett a fuinjutsuhoz, hogy elkezdje, de minél kevesebb időt adott neki feltételezései között, annál hihetetlenebbnek tűnt. Gondolataiból a Hokage hangja zökkentette ki.

- Konohának fel kell készülnie arra, hogy ez a hír el fog terjedni. Valaki, aki képes használni a Yondaime két legendás támadását, de nem tud legyőzni egy Sannint elég indok lesz ahhoz, hogy olyanok, akik esztelenül bosszút akarnak állni a Kirii Senkon mozgásba lépjenek.

- Hokage-sama, ha megengedi. –szólalt fel az egyik kereskedő. –Ha a fiú jelenléte veszélybe sodorja a falut, nem lenne bölcsebb dolog, nos, elküldeni?

Mielőtt Kakashi maga szálhatott volna Naruto védelmére, meglepetésére Inoichi tette meg.

- Egy konohai shinobi társunkat sem vetjük a ragadozók elé, hogy mi jobban aludhassunk!

- Mellesleg –kezdte Shikaku. –Ilyen potenciál mellett nagyon hamar képesek leszünk legendát faragni belőle. Amint megkapja a megfelelő edzést, képes lesz megvédeni önmagát és a falut egyaránt.

- Kezdhetjük rögtön azzal, hogy tovább fejlesztjük az alapjait. Gai megfelelő lenne erre. –gondolkozott hangosan Choza.

- Ha chakra köpenyt használ, akkor a Hyuuga klán szívesen a szárnyai alá veszi. –szólalt fel Hiashi is. –Megtanítjuk irányítani.

Az ezüsthajú Jonin azt se tudta, merre kapkodja a fejét. Úgy tűnik, Narutonak magas helyen voltak barátai, és talán még ő maga sem tudott róla. A Hokagén és az időseken látszott, hogy meg vannak elégedve a klán fők észjárásával és az általuk nyújtotta lehetőségekkel. A Hokage elrendelte, hogy amint Naruto megfelelő állapotba kerül hozzá, megkezdhetik az edzését.


A Jonin és ANBU gyűlés kevésbé feszült hangulatban telt el. A Hokage-sama nem erősített meg semmilyen kérdést a szőke erejével kapcsolatban, ám a Jonin gyűlések végén megkérte Gait, hogy maradjon még egy keveset. Kakashi ennek a beszélgetésnek már nem lehetett fültanúja, de bízott az önjelölt riválisa ítélő képességében.

Amikor ideért, a többiek már itt szobroztak a szőke ágya mellett, aki Sasuke elmondása szerint még csak jelét sem adta olyan szándékának, hogy fel akar ébredni.

A holló furcsán kábának érezte magát. Eddig bármikor harcolni látta szőke csapattársukat, a fiú valamilyen szinten mindig uralta a környezetét, minden lépése meg volt tervezve, és minden ellenséges támadásra megvolt a bekészített reakciója, így soha nem lehetett meglepni igazán. Még az élesben történő harcban is, a hídon.

Úgy jelent meg mindig, mint egy biztos fal, ami szükség esetén védelmet nyújthat. Sasuke talán magának sem ismerte be egészen, de Naruto jelenléte harc közben jobban megnyugtatta, mint bármilyen jutsu, amit tanított. Egy biztos pont volt, ahonnan az ellenség egy lépést sem tehet tovább.

Látni, hogy valaki ilyen csúnyán helyben hagyta, nagyon nehéz volt a számára. Ekkor tudatosult benne, hogy barátja, minden erőssége és képessége ellenére, ugyanolyan ember, mint ő vagy Sakura. Ő is húsból és vérből van, és ha vele erősebbel találkozik, akkor őt is ugyanúgy képesek megölni. Nincs olyan opció, hogy addig próbálkozunk, amíg valami jól sül el, az ellenség nem várja meg, amíg megtaláljuk azt, ami működik ellene.

Újra azt érezte, hogy muszáj megerősödnie, de ezúttal nem a bosszúja miatt. Azon gondolkodott, mit érezhetett a szőke, amikor a csata nagyon csúnyán ellene fordult. Amikor rájött, hogy számára nem létezik fal, ami mögé visszavonulhat. Sasuke el sem tudta képzelni ezt az érzést. A konohai shinobikat nem szóló harcokra képezték.

Idejét sem tudja, mióta ültek ott csendben. Valahol az idő folyamán Sakura is visszajött és kevéske vacsorát csinált mindenkinek. Sokat nem is vett volna be a gyomruk.

Úgy tűnt, hogy egy újabb örökkévalóság telt el addig, mire a szőke végre nyitogatni kezdte a szemeit. Eleinte csak óvatosan, mintha zavarta volna a szobában uralkodó félhomály, pedig már alkonyodott. Az első dolog, amire felfigyelt, hogy valaki a kezét szorongatja.

A következő percben élesen felsóhajtva ült fel. Úgy nézett szét a szobában, mintha ellenség után kutatna és a képzettebbek látták, hogy harcra kész állapotban van. Ekkor zárta szoros ölelésbe egy levendula illatú felhő. A teste azonnal felismerte az ismerős illatot és megnyugodott.

Hinata egy hosszú, csendes perc után a kezébe adott egy pohár vizet, amit ledöntve ezerszer jobban érezte magát, még ha egy üveg szaké most sokkal többet segített volna.

- Hogy kerültem vissza Konohába? –kérdezte a vele szemben álló Jonint.

Még mindig küldetés módban van. Futott át a többiek fején.

- Tokage-san hozott vissza.

- Tokage? –nem tetszett neki, amit hallott. –Visszament értem?

- Nem csak ő. Összesen hatan.

- És a többiek?

Kakashi hallgatott. Narutonak hirtelen nagyobb csomó gyűlt a gyomrába, mint amikor azt hitte, Orochimaru sikeresen foglyul ejtette. A többiek ez alatt, habár nem értették teljesen a helyzetet, mind megérezték a légkörből, hogy komoly gond van. Sasuke már nagyon is sejtette, mire fog ez kifutni és tudta, mekkora morális arcon csapás vár most szőke barátjára.

- Kakashi. –sziszegte a szőke. Nem szólította senseinek. –Hányan értek vissza az osztagomból? –kérdezte lassan.

- Csak ti ketten.

Naruto hátradőlt a kórházi ágyban. Arca egy részét eltakarta a haja, így nem láthatták pontosan, milyen érzelmek futnak át a szemeiben. Hinata azonban megérezte.

- Megbocsájtanátok nekünk egy ideig? –fordult a többiek felé.

A másik három személy tétován bólintott, majd egy utolsó pillantást vetve a szőkére, kiléptek az ajtón. Odakint Kakashi a chakráját vezette egy pecsétbe, amely lezárta a szobát és szigetelte a bentről kiszűrődő hangokat.

Erőt kellett vennie magán. Van még két diákja, akik nem biztos, hogy rendesen értik a helyzetet.

- Kakashi-sensei. –szólalt meg hirtelen halkan Sakura. –Hol volt Naruto küldetésen?

- Attól tartok ez az információ nem publikus Jonin rang alatt Sakura. –sóhajtott és a korház étkezdéje felé terelte őket.  –De félelmetes ellenféllel kerültek szembe.

- Hányan voltak Naruto osztagában? –kérdezte a holló, a hátát mutatva a másik két csapattársának.

A Jonin lehunyta a szemét.

- Összesen huszonhaton indultak el.

Sasuke csendesen sétált a kijárat felé, az egyik ökléből pedig vér cseppent a padlóra.


Hinatának kedve volt felkeresni a Sannint és addig támadni a Juukennel, amíg még mozog, amiért ilyen fájdalmakba taszította szerelmét. A szőke elmondott neki mindent, és a legelején kezdte, a hamis ANBU taggal, Kurama baljóslatával, a borzalmakkal, amiket a rejtekhelyen látott. Bevallotta, hogy annyira rosszul volt a helytől, hogy még aludni sem volt képes.

És elmondta neki a hallucinációknak hitt előjeleket is. Hinata biztos volt abban, hogy szerelme is tudta, mire a jelek elkezdődtek, már bőven csapdában voltak, és ha akkor indulnak haza, akkor csak előre hozták volna az elkerülhetetlent. De azt is tudta, hogy a szőkét egész életében kínozni fogja a „mi lett volna ha?” kérdés. Borzasztóan keserű lecke lesz ez a számára.

Ezek után elmondta neki, hogyan tűnt el a kapitány és hogyan hárult az ő vállára a felelősség, hogyan vacillált azonnali menekülés vagy kutatás között és milyen ötlettel állt elő Kurama. Beszélt a kitörési kísérletről is, és hogy lényegében a célegyenesben lépett az útjukba maga Orochimaru.

A Hyuuga örökös szíve elszorult, amikor Naruto az alkut említette, és Kami tudja hányadszorra köszönte meg az alatt Amaterasu-samanak, hogy a szőke képes volt valamennyire hideg fejjel gondolkodni. Ha elfogadta volna, és többé nem találkoznak, azt egyikük sem heverte volna ki. Ez után leírta a csatát is, amely alig tartott tovább hat percnél.

A Sannin pusztító ereje, trükkjeinek bő tárháza és veterán ösztönei ellen kevés volt, amit tehetett, legfeljebb magára vonta a figyelmét, amíg a többiek elmenekülnek. Úgy tűnt, ez nem jött össze. A szőke kétségbe volt esve, hogy az egész osztaga azért halt meg, mert utána mentek, és hogy valószínűleg a Hiraishin kunaiok mind a csatatéren maradtak és csak idő kérdése, mire a kígyó kifundálja a titkukat.

Talán órák teltek el, mire végre megnyugodott és elaludt. A Hyuuga örökös csak akkor engedte el a kezét, amikor már bizonyosra tudta, hogy alszik és az ajtóhoz lépett. Amint kinyitotta, a pecsétek deaktiválódtak.

- Nagyon vigyázzatok rá. –mondta a kinti árnyékokban várakozó ANBUnak.

Ez után pedig egyenesen az Hyuuga rezidencia felé indult meg. Neki és az apjának beszélniük kell.

Fejezet végi megjegyzés:

Köszi szépen,hogy elolvastad! Egy kritikát nagyon szívesen fogadok :D

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.