- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Egy hét telt el az óta, hogy Naruto hazaért. Ma volt a Chunin vizsga napja. A szőke már lassan öt napja elhagyta a kórházat. Az a gyógyulási iram, amit a róka chakrája diktált minden orvost elképesztett.

Ez alatt az egy hét alatt Naruto programja kifejezően fogalmazva megbolondult. A Hyuuga klán tagjai, köztük maga a családfő és Hinata is minden nap leckéket tartottak neki, segítettek növelni a chakra köpeny harcban használhatóságának idejét, amit sikerült másfél percre feldolgozniuk.

Gai-sensei edzése inkább volt nevezhető kínzásnak. Olyan magasra növelte az ellenállás pecsétjeinek a kapacitását, hogy még lélegezni is nehezen tudott. Egy hét nem hozott hatalmas eredményt, de mégis kezdett jót tenni a sebességének és a fizikai erejének. Nem is beszélve arról, hogy az állandó chakra köpeny edzés úgy tolta ki a chakra tartalékait, mintha egy lufit fújtak volna fel.

A Chunin vizsga napján éppen az első vizsga színhelyére tartottak a csapattal, amikor zavargásra lettek figyelmesek.

- Ez fájt öcsi. –hallottak egy ismeretlen hangot.

- Hagyd Kankuro, el fogunk késni e miatt. –válaszolt egy lány hangja.

- A kölyök nekem rohant. Legalább nyögjön ki egy bocsánatot.

Két magas, náluk pár évvel idősebb tinédzserhez tartoztak a hangok. Mind a ketten Sunából érkeztek. A fiú nyilvánvalóan egy bábmester volt az öltözetéből ítélve, a lány pedig a nagy legyezővel a hátán valószínűleg szél típusú harcos. Naruto azonnal megismerte őket. A Kazekage idősebb gyermekei.

- Engedj már el! –ez a hang pedig határozottan a Hokage unokájához tartozott.

- Előbb sürgősen kérj bocsánatot öcsi.

- Én elnézést kérek a nevében. –az új hang felé fordultak.

Sakura és Sasuke meglepetten fordultak szőke csapattársuk háta felé, aki a hangoskodók felé sétált.

- Hn. Rendben. –vigyorgott a fiú. –Ha letérdelsz, és úgy kérsz bocsánatot, akkor talán elnézem neki.

A területet hirtelen nyomasztó aura töltötte be, olyannyira, hogy még a szőke csapattársaiból is kiszorult a levegő. Naruto egy kellemes, Kakashitól tanult szemmosoly kíséretében szólalt meg.

- Bocsánatot kérek a Hokage-sama unokája nevében, Sabaku-san. –Mikor kinyitotta a szemeit, több halálosság volt bennük, mint a tengerben, aminek a színét másolták. –Kérlek, fejezed be a rendbontást. Tudod, hogy most nem a csatamezőn vagyunk.

A bábmester úgy engedte el a kölyköt, mintha megégette volna. Azok a szemek ugyanis azt ígérték, hogy ha tovább makacskodik, akkor hamar a csatamezőn találhatja magát. Ilyen tekintete eddig csak egy valakinek volt, és nagyon szem szeretett volna egy hasonló személyt az ellenségei között.

- Én is elnézést kérek a nevében. –hallottak meg egy új hangot és egy vörös hajú fiú ugrott le a fáról, a két idegen közé. –Kissé izgatott a vizsga miatt. Remélem nem okoztunk gondot, Namikaze-san.

A körülöttük állók döbbenten nézték, ahogy a vörös és a szőke farkasszemet néznek egymással. Sasukénak ismét olyan érzése volt, hogy egy falba ütközött, ez úttal az ellenség oldalán. Ahogy az idegen tartotta a szemkontaktust a csapattársával, Sasuke ugyan azt a ragadozói aurát érezte belőle, csak éppenséggel ő nem palástolta. Nem is beszélve arról, hogy valahonnan tudta a szőke másik családnevét.

Naruto meg sem rezzent, sőt egy pillanatban róka vigyorra húzta a száját.

- Emiatt nem kell aggódnod, Sabaku-san. Amíg kordában tartod a három rendbontót, minden folyhat tovább a medrében.

Amint elindult, a két csapattársa lelkesen lendült utána. Az egész légkör kényelmetlen volt a számukra. A szőke ezt észrevette és próbált minél előbb pontot tenni az ügy végére. Legyenek bár erősek a csapattársai, ha két jinchuriki találkozik, az általában rossz hatással van a környezetükre.

- Shukaku gyakorlatilag félig szabad. –morogta a fejében a róka. –Ha így folytatja, teljesen felzabálja a kölyköt.

- Ez részben a pecsét hibája. Nevetségesen kontár munka. Nem is kellett ránéznem ahhoz, hogy érezzem, csak össze lett tákolva. Az én apám egy tomboló bijuu mellett írta a pecsétet, még sem lehet még csak egy mondatban sem emlegetni őket.

- Nem voltál túl hűvös vele? Végül is nektek, jinchurikiknek össze kellene tartanotok.

- A falu az első. A csapatom az első. A rossz sorsú idegenek csak ez után jöhetnek szóba.

Naruto arra kapta fel a fejét, hogy Sakura megfogta a karját.

- Figyelsz te rám Naruto? –kérdezte idegesen.

- Ne haragudj Sakura. –vakarta meg a tarkóját. –Elgondolkodtam kissé. Mond, mit szeretnél?

- Miért hívott téged az a vörös Namikaze-sannak?

A szőke látta a szeme sarkából, hogy Sasuke teste megfeszül. Egy mosoly költözött az arcára.

- Vajon miért hívhatott így? –suttogta sejtelmes hangon, majd megkerülte a lányt, hogy úgy álljon be, pont a feje fölött legyen a Yondaime szobra. –Szerinted?

Sakura összehúzott szemekkel firtatta a szőke arcát egy darabig, majd a kőarc is magára vonta a figyelmét. Pár pillanat múlva hatalmasra nyíltak a szemei és pihegve kezdte venni a levegőt. Sasuke a háttérben szégyentelenül villogtatta félmosolyát.

- Ez nem lehet… -suttogta a lány és úgy nézett szőke csapattársára, mintha életében először látná.

- Nagyon is lehet Sakura. –mosolygott tovább. –De egyelőre kérlek, ne verd nagydobra. A vizsgára a teljes nevemmel jelentkeztem ugyan, de a Tanács még nem akarja ennyire szétkürtölni.

A rózsaszín kábán bólintott.

Felfelé menet a második emeleten zavargást vettek észre. Naruto csak a szemeit forgatta. Ő ugyan nem érzékelte a genjutsut, de a levegőben terjengő chakrát igen és a hisztiző Geninek alapján kitalálta a történetet. Sasuke unottan felmordult és elindult a következő lépcsősor felé.

- Nem kellene nekik szólnunk? –kérdezte a lány, miközben felfelé tartottak. Nyílván ő is kiszúrta a genjutsut.

- Hagyd. –intette le Naruto. –Ez csak azt bizonyítja, hogy nem állnak készen. Inkább itt bukjanak ki, mint a második selejtezőben, mert ott halottak lesznek.

Sakura bólintott. Naruto és Sasuke mesélt már neki a 44es kiképző terepről. Más esetben már szinte pánikba esett volt, de ismerve csapattársai erejét tudta, hogy nem lehet komoly baj. Jobb lesz arra koncentrálnia, hogy még jobban megerősödjön és fejlessze a medikus képességeit.

- Hát itt vagytok végre! –küldte feléjük a Szem Mosoly Jutsut Kakashi az ajtó előtt. A három Genin mosolyogva állt meg előtte. –Kérdezném, hogy készen álltok-e, de ismerve a képességeiteket, csak annyit kérek –hajolt előre egy büszke csillogással a szemében. –Ne fogjátok vissza magatokat. Mutassátok meg, mennyire erős az idei év legjobb csapata.

- Bízd csak ide sensei! –Vigyorgott Sakura.

- Hn. –a híres Uchiha félmosoly.

- Nem hagyunk majd sok takarítani valót. –biztosította a szőke.

A Jonin dagadó mellkassal bólintott és félre lépett az útból. Amint benyitottak a terembe, az összes szem rájuk szegeződött. Egy adag gyilkos szándék is érkezett az ott levő Geninek felől, amit Kurama röhögve vert vissza. Sasukénak sem voltak gondjai e téren. Sakura pedig elég önkontrollt tanúsított ahhoz, hogy unottnak tűnjön.

Naruto hirtelen egy levendulafelhő közeledtét érezte.

- Üdv Hime. –suttogta jobbra fordulva.

A Hyuuga örökös a legjobb fekete harci kimonóját vette fel egy hosszú, fehér, ujjatlan, magas gallérú kabáttal. A haját szokás szerint magasra fogta, elől hagyva két tincset. Kecsesen közelítette meg a hetes csapatot, csapattársai szorosan a nyomában. Éppen elég közel állt meg a szőkéhez, hogy az értelmesebbje vegye a lapot.

- Üdv Naruto-kun. –suttogta egy bizalmas, meleg mosollyal. –Nem lepődök meg, hogy itt látlak. Bár ez igazságtalan hátránnyal indít mindenki mást.

Shino csendje többet mondott minden egyetértő szónál. Egyedül Kiba volt az, aki nem tudott lakatot tenni a szájára.

- Fogadok, hogy a pasid az első körben kihullik. –húzta az orrát. –Mikor veszed már észre, hogy én, egy igazi alfa, jobb gondodat viselném.

- Ha farkas harcot akarsz Kiba-san, megkaphatod. –fordult felé Naruto egy tökéletesen halálos nézéssel és megtámogatta még egy adag gyilkos szándékkal. –De azt ajánlom, foglalj le előre egy sürgősségi szobát magadnak.

- Hello Naruto-kun! –hallottak meg egy újabb, energetikus hangot.

A következő pillanatban Ino libbent közéjük és a Hinatával ellenkező oldalon állt meg, kissé diszkrétebb, de hasonlóan egyértelmű távolságba. Mindenki legnagyobb döbbenetére a Hyuuga örökös nem küldte el egy Juuken ütéssel a következő hétfőbe.

- Üdv. –érkeztek meg a csapattársai.

- Üdv. –köszöntötte az egész csapatot egy mosollyal a szőke. –Mind itt, nem igaz?

- Jah. Kellemetlen.

- Hello hangoskodók! –lépett melléjük egy magas, szemüveges ninja, aki Konohai fejpántot viselt. –Jobb lenne, ha nem hívnátok fel magatokra a figyelmet. Azok a hangrejteki ninják egy ideje már méregetnek titeket és elég veszélyesek.

- Keresztben lenyelem őket. –jelentette ki Kiba, Akamaru pedig vakkantott egyet a vállán.

- Ha te mondod. –mondta a ninja egy verejtékcseppel a tarkóján. –Mindenesetre mivel mind egy faluból vagyunk, kivételes alkalommal megosztok veletek bármilyen birtokomban levő, összegyűjtött információt az itt levőkről.

- Nem értettem a neved. –lépett előre Naruto, a két lány elmaradhatatlanul mellette, bár már nagyobb távolságban.

- Kabuto. –tolta fel a szemüvegét. –Van valaki, aki érdekel?

- Nincs. –mondta a szőke.

Nem tudta lerázni azt az érzést, hogy már találkozott egyszer ezzel a ninjával. Ha falubéli lenne, ahogy mondja, akkor nem tűnt volna ennyire fel. Nem, ők ketten már veszélyhelyzetben találkoztak, a benyomás pedig megmaradt.

- Engem három személy érdekel. –szólalt meg hirtelen Sasuke.

- Rendben, akkor mond az első nevét. –mondta, előhúzva egy pakli üres kártyát.

Naruto felismerte a kártyák elkészítési módját és összeszöktek a szemöldökei. A fuinjutsu egy magas szintje. Egyre nehezebben tudta elhinni, hogy az ismeretlen valóban konohai ninja lenne.

- Rock Lee.

A szőke meglepetten pislogva nézett a csapattársára. Sasuke és Lee eddig csak egyszer találkozott úgy, hogy ő is jelen volt, egy edzés keretein belül és a holló szokatlanul hűvös volt a fiúval szembe, még a saját mércéjéhez képest is. Sakura nemrég beavatta abba, hogy amikor leadták a jelentkezési lapokat, Bozontos Szemöldök kihívta Sasukét egy párbajra, mint az idei év egyik legjobbját. A párbaj rosszul sült el a ronda gúnyás fiú sebessége miatt, és az óta a holló egyfajta rövid távú céljának tekinti az eltángálását.

- Rock Lee. Korát tekintve egy évvel idősebb nálatok. A küldetései között szerepel húsz darab D osztályú és 11 C osztályú. A parancsnoka Maito Gai. Rendkívüli mértékben fejlett a taijutsuja, de a többi képessége teljesen elhanyagolható. Hozzátok hasonlóan ő is először indul a versenyen. –felpillantott a lapból. –A következő?

- Sabaku no Gaara. –A szőkének ötlete sem volt, Sasuke honnan tudta meg a vörös hajú fiú keresztnevét.

Kabuto előhúzta a kártyát, majd az előzőhöz hasonlóan chakrát vezetett bele, hogy felnyithassa a benne levő információt.

- Sabaku no Gaara. Eddig nyolc C osztályú küldetésen és ismeretlen számú D osztályú küldetésen vett részt. Genin létére volt már B osztályún is. Mivel idegen shinobi, ezért nem sokat lehet tudni róla. Hozzáteszem, hogy minden küldetéséről sértetlenül tért vissza.

Hagyta, hogy ez egy pillanatig beivódjon a köztudatba.

- Nem meglepő. – dörmögte a róka. –Bár Shukaku a leggyengébb közülünk, azért mégiscsak bijuu. Ráadásul a tákolmány pecsét miatt az ereje nagy része folyamatosan szivárog. Csoda, ha a kölyök még józan.

- Ezt majd eldöntjük, amikor megmérkőzünk vele. –válaszolta a szőke. Arcán semmi sem látszott meg a belső szóváltásból.

- Ki a harmadik? –kérdezte Kabuto.

- Uzumaki Naruto. –mondta Sasuke és egy Uchiha félmosolyt küldött a szőke irányába.

Baszódj meg Teme. Gondolta, miközben megmasszírozta az orrnyergét a szőke.

Kabuto láthatóan nem figyelt oda a néma beszélgetésre, mert azzal volt elfoglalva, hogy előhalássza a kártyát. Kevesen tudták titkolni a végzősök közül, de mind hallani akarták a szőke adatait.

- Megvan. –felnyitotta a kártyát. –Namikaze Uzumaki Naruto. Küldetései, tizennégy D rangú, két C rangú és egy A rangú. –akik ott voltak a Hullámok Földjén, azok értették, miért. Kiba ezzel szemben nyelt egyet, amit elfelejtett sunyiban csinálni. –A senseie Kakashi Hatake. A képességei-

A torkán akadt a szó, amikor egy kunai fúródott a padlóba, közvetlenül a lapja felett. Mindenki a szőkére nézett, aki egy bájos mosollyal az ajkain engedte le a kezét.

- Ha megbocsájtod Kabuto-san,- kezdte mézes-mázas hangon, amitől sokakat kirázott a hideg. –éppen egy háború szimuláció közepén vagyunk. Díjaznám, ha nem harsognád el a képességeimet az összes ellenségem előtt. Ti pedig –fordult a hangrejteki ninják felé, a tekintete már tökéletesen jeges volt és halálos, arcáról eltűnt a mosoly. –fogadjatok meg egy jó tanácsot, mielőtt megsérül itt valaki. Amíg vendégek vagytok az ellenségnél, nem célszerű hátba támadni a lakókat.

Mielőtt bárki megérdeklődhette volna, hogy mire gondolt, megérkezett a vizsgabiztos egy rakat Chunin kíséretében.

- Mindenki kussol és rám figyel. Ez itt a vizsga első fordulója és én leszek a vizsgabiztos, Morino Ibiki.

- Remek, a szadistát kaptuk vizsgabiztosnak. –morogta a szőke a tincseibe túrva, amiért egy újabb sor értetlen tekintetet zsebelhetett be.

Zavargások hiányában gyorsan ment az ülésrend kiosztása. Ezek után mindenki megkapta a tesz lapokat és egyelőre várta a szabályokat. Naruto nem győzte forgatni a szemeit azokon az ostobákon, akik újra meg újra félbeszakították a férfit magyarázás közben, amivel csak annyit értek el, hogy Ibiki kidobta őket csapatostul. Mikor végre rend lett és csend, leszögezte a szabályokat.

Tíz kérdéses a vizsga, utolsó kérdést az utolsó negyed órában teszik fel és öt puskázás után kivágnak, plusz veled együtt megy a csapat is a levesbe. Szinte ordított, hogy itt valami másról volt szó. Amíg a többiek körmöltek, addig a szőke a ceruzája végét rágcsálva elmélkedett a szabályokon. A kérdések szintjéből azonnal megmondta, hogy nem azokon van a hangsúly.

Néha találkozott a tekintete a K. és K. csoport tagjáéval, aki egy ideje felhúzott szemöldökkel figyelte. Nyílván az unottságán töprengett. Naruto nagyjából az első öt percben kifundálta a lényeget és biztos volt benne, hogy Sasukénak is megvan a magához való esze, Sakura meg egyszerűen zseni ebben a témában, így félnivalója nemigen volt.

Mikor eljött az ideje, hogy ő is dolgozzon valamit, aktiválta a pecsétet a hátán és éppen annyi senjutsu chakrával, ami még nem eredményezett fizikai változást, fülelni kezdett, majd az egyik nyílván beültetett Chunin kézmozdulatait kezdte utánozni hang alapján. Legszívesebben nem csinált volna semmit, de a feladat lényege az információszerzés, és a küldetés az küldetés. Alig tíz perc alatt megvolt az összes válasza.

Ezek után csak visszatért az ablakon való kibámuláshoz és a ceruza rágcsálásához. Az agya végig azon kattogott, hogy honnan ennyire ismerős neki Kabuto. Sehogy sem volt képes rájönni. Aztán azon morfondírozott, hogy mi lesz majd a Halál Erdejében. Ha jól sejti és a tekercses feladatot kapják, akkor mennek egyenesen a toronyba, legfeljebb elveszik minden szembejövő csapat tekercsét. Minél többet maradnak az erdőben, annál nagyobb az esélye, hogy elbénáznak valamit és odabent minden hiba halálos.

És végül Gaara. Az Ichibi egyértelműen lelakta a fiú testét, és a szeme körül húzódó karikák alapján az elméjét is az alváshiánnyal. Az hiányzik a legkevésbé, hogy megvaduljon egy bijuu a vizsga alatt. Kurama szerint, ha gyorsan támad a chakra köpennyel, pár perc alatt kiütheti, csak át kell jutnia a homokfalon. Talán valahol belefűz a képletben egy Rasenshurikent, attól függően, mennyire statikus a másik fiú harcmodora.

És ha beleveszi Orochimarut is a képletbe, máris szarban voltak. Már a Sannin gondolatától is felfordult a gyomra. A kórházba megfogadta, hogy amíg ő szuszog, addig a kígyó nem teszi a kezét sem rá, sem a Sharinganra.

Arra kapta fel a fejét, hogy pattogó hang és füst tölti meg a tábla előtti dobogót. Körülnézve látta, hogy a fél terem üres volt. Az órára nézve látta, hogy úgy ment át a vizsgán, véletlenül, hogy oda sem figyelt. Rángatózni kezdtet a szemöldöke. Mi a helyzet Ibiki-senpai, berozsdásodtál?

Amint feltűnt a lila hajú kunoichi ugyan az a gondolat hasított belé, mint mögötte Sasukéba. Hozod a formádat Anko-san.

A kígyó lady leszögezte a találka helyét és idejét, a terem pedig lassan szállingózni kezdett. Narutonak még nem akaródzott felkelni, csak intett a többieknek, hogy menjenek előre. Lepillantott a vizsgalapra. Komolyan ezzel a gyerekjátékkal foglalkozik, amikor a falu valószínűleg ostrom veszélyében van? Akaratlanul is ökölbe szorultak a kezei.

Egy kéz vette el előle a lapot, ő pedig felpillantott.

- Elkalandoztál a végére. –jegyezte meg Ibiki. –Láttam a szemedben, hogy rajta gondolkodsz.

- Ki máson? –horkant fel. A férfi mindig is túl jól olvasta. Attól a pillanattól kezdve, hogy Anko bemutatta őket egymásnak, a szőke életében először egy nyitott könyvvé vált. Nem is állt ellen a férfi vizsgálódásának.

- Ne hagyd, hogy elvonja a figyelmedet. –tanácsolta. –Így csak megöleted magad.

- Nem olyan könnyű az.

- Nemrég láttuk, hogy nem is olyan nehéz.

Naruto felállt a padból. Nem ingerülten, nem hirtelen. Csak felállt. Kihúzta magát és a nála másfél fejjel magasabb ember szemébe nézett.

- Tudsz valamit, amit én nem? –kérdezte halkan.

- Az én tippem is csak annyira jó, mint a tied. –vonta meg a vállát. –De ha engem kérdezel, akkor az erdőben kell a legjobban vigyáznotok. Kis híján felügyeletmentes, halottakra számítanak és napokig is eltart. A kígyók ilyenkor vadásznak.

A szőke felsóhajtott.

- Akkor egyenesen a toronyba.

- Egyenesen a toronyba.


A 44es kiképzőterep előtt állva Naruto szokatlanul csendesnek tűnt a többiek számára. Az érzékelők és a hozzá közelebb állók érezték benne a feszültséget és ez őket is idegessé tette. Már egy ideje nyélbe ütődött a ki nem mondott tény, amit ha Kiba szavaival akarunk élni, úgy fogalmazhatnánk meg, hogy ő a csapat alfája. Minden tag tudatosan vagy tudat alatt elismeri az erejét és a vezetőkészségét.

Az, hogy ő ideges volt, nem jelentett jót. Sasukét ugyan az a bizonytalanság kerítette hatalmába, mint a kórházban. Újra a fal jutott eszébe, amit a szőke képviselt. Végignézve a csapaton látta, hogy nem ő az egyetlen, aki így érez vele kapcsolatban.

Megkapva a tekercsüket, Naruto elzárta egy pecsétbe és a jelre kilőttek az erdőbe. A szőke nem volt hajlandó elárulni, miért diktál olyan eszeveszett iramot. A megbeszéléskor is inkább csak bólogatott Sasuke ötleteire, de nem fűzött hozzá semmit. A holló látta, hogy minden idegszálával a környezetükre összpontosít, aminek nem volt semmi értelme.

Voltak ők már többször is a halál Erdejében, így az nem lehetett a probléma. Azt pedig nehezen hitte el, hogy a Geninek között akad olyan, aki komoly fenyegetést jelent, ha ők ketten együtt dolgoznak. Így viszont nem tudta elképzelni, mi a baj.

Három óra fejtörés után jutott eszébe az a bizonyos este, amikor megtudta, hogy Naruto az ANBU tagja és hogy a Kyuubi hordozója. Az előtt a Tanács valami ostromról kezdett beszélni. Mostanra várnák? Bölcs döntés megtartani a vizsgát, ha támadástól félnek? Sok-sok kérdés volt a fejében, a szőke pedig valószínűleg nagyon fukar lenne válaszok terén. Majd remélhetőleg a toronyban.

Éppen ugrás közben voltak, amikor a semmiből egy hatalmas kígyó tört elő és egyenesen Narutonak támadt. Mivel a szőke akkor éppen a levegőben volt, nem tudta eredményesen kivédeni a támadást, azért leválasztódott.

Amint a másik két Genin landolt a fán, egy másik ninja is megjelent előttük. Egyedül volt, és nem tűnt nagyon fenyegetőnek. Sasuke szerette volna azt mondani, hogy csak szerencséje volt, amikor elkapta Narutot, de a szőke aktív koncentrációja mellett nem volt az a szerencse, ami segít.

- Ki vagy? –kérdezte, előhúzva három kunait a jobb kezébe. Sakura mögötte mindkét kezében shurikeneket tartott, készen állva a támogatásra.

- Hogy ki vagyok? –kuncogta az idegen. –Az nem fontos. Csak az a fontos, hogy te ki vagy, Uchiha Sasuke.

Több esze volt annál, mintsem belemenjen az idegen játékaiba, ezért lecserélte a szavakat a fegyverekre. Ez nagy hibának minősült. Az ismeretlen iszonyú gyors volt és piszok erős. Párszor a hollónak sikerült megsebeznie, de nem tudott komoly károkat okozni, még jutsuk használatával sem.

- Ki vagy? –ismételte öt perc harc után. Hol vagy már Naruto?!

- Mint mondtam, nem fontos. –válaszolta az idegen.

Az Uchiha a fogát szívta. Szerencséjére a szőke mintha hallotta volna a gondolatbéli hívását, éppen előtte landolt az ágon. A holló már a tartásából látta, hogy nem is nagy baj van, hanem óriási. Amikor a szőke megszólalt, megborzongott. Az ANBU hangjának kontrolláltságát használta.

- Védjétek meg egymást. –Naruto nem mert hátrapillantani, szem elől téveszteni a nem is annyira idegent. –És ha baj van, akkor iszkoljatok az erdőből.

- Ez a hang. –az idegen fültől fülig vigyorgott, nagyon is ijesztően. –Ez a szőke haj. Talán születésnapom van, Kitsune-san?

- Mond meg te, Orochimaru. –sziszegte a szőke.

És Sasuke ekkor értette meg, hogy mégis mekkora kolosszális bajba kerültek.

Fejezet végi megjegyzés:

Itt húzom meg a kliffhangerrrrrrr I mean, vonalat :D Ne aggódjatok, a múzsám nem hagy szabadulni, már ma nekivágom magam a következő fejezetnek :D Ha gondoljátok, támogassatok egy kritikával :)

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.