- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~A Halál Erdeje~

Naruto úgy látta jónak, ha először is felhúz egy védelmi falat a társai és a kígyó közé.

- Szóródj, Kuroi Senbonzakura.

Sakura, aki most látta először ezt a támadást, lenyűgözve figyelte virágszirmok ezreinek a táncát körülötte és Sasuke körül. Az egyiket meg akarta érinteni, de a holló megfogta a csuklóját és a fejét rázta. Visszafordultak a még mindig egymással szemeződő ninjákhoz.

- Legutóbb a puszta szerencséd mentett meg Kitsune. –vigyorgott az idegen, Orochimaru.  –De most nincs itt két tucat ANBU, hogy kihúzzon a bajból.

- Nincs. –helyeselt a szőke. –De ez nem jelenti azt, hogy könnyű dolgod lesz.

Úgy tűnt, ez számított a végszónak kettejük között. A szőke egy kunait hajított a Sannin felé, amin egy cetli lobogott. Orochimaru könnyűszerrel hajolt el előtte, ám szemei tágra nyíltak, amikor egy Rasengant kapott a hátába. Naruto igazából egy Hiraishin pecsétet akasztott a kunaira, az egyik klónja pedig egy kész Rasengannal a kezében használta a pecsétet és meglepte a kígyót.

- Még mindig tele vagy meglepetéssel. –egyenesedett ki ropogó hangok közepette.

A szőke személyesen támadta meg a kígyót, mindkét kezében egy-egy kunaiial. Fürge taijutsu mozdulatokkal igyekezett lefegyverezni a férfit, aki minden próbálkozását kivédte. A nagy hangzavarban nem tűnt fel a kígyónak, hogy a talpuk alatt sistereg egy levélbomba. Amint felrobbant, mind a ketten hátraestek, a szőke pedig füstfelhővé oszlott szét.

- Szóval végig klón voltál. –sziszegte a kígyó.

Naruto a háttérben, egy fa lombjai közt a fogát csikorgatta. Nem számított, mennyire próbálkozott, nem tudta szétválasztani a bölcs formát a Ryugokugantól és kizárt, hogy a Sannin beveszi azt a dumát, hogy a Kyuubi miatt változott meg a szeme. A Rasenganos húzása közben kicserélte a két csapattársát egy-egy átváltozott árnyék klónnal, viszont azok ketten nem voltak hajlandóak menekülni, ahogy kérte.

A Rasenshurikennel sem menne sokra ebben a helyzetben, Orochimaru pedig legutóbb lerázott magáról egy A osztályú Raiton jutsut. Természetesen el kellene kapnia azt az elemet, amelyre a kígyó gyenge, de ha végig próbálja mind a négy birtokában levő stílust, akkor csak egy újabb indokot ad a férfinak, hogy levadássza.

Két fa közül egy Katon jutsu zúdult a Sanninra. Sasuke egyik A rangú jutsuja, a Magasztos Pusztító. Nem tartott tovább egy negyed percnél, de az alatt elképesztő pusztítást rendezett az erdőben. És szerencséjükre úgy tűnt, a kígyóban is. Naruto undorodva nézte, ahogy a férfi kibújik a félig összeégett bőrből. Most már az igazi alakjában állt előttük.

Mikor a szőke látta, hogy abba az irányba fordul, ahol Sasuke volt egy fél perce, ösztönszerűen rohant végig egy sor kézjelen.

- Fuuton: A Szél Isten Pusztító Lehelete!

Kifújta a tüdejébe szívott levegőt, ami egy kisebb tornádóként szaggatta szét a fákat. A pecsétjéből kevés senjutsu chakra szivárgott így érezte, hogy nagyon is telibe találta a férfit. Azonnal helyet változtatott, közben az egyik klónja egy Suiton típusú ostorral foglalta le ellenségét. A Sannin azonban úgy tűnt, kevés erőfeszítéssel ugyan, de nagyon is tartja velük a lépést.

Naruto tüdejéből kiszorult a levegő, amikor a szél Sasuke vérének szagát hozta. Gondolkodás nélkül használta a Hiraishint, amely ahhoz a kunaihoz volt kötve, amelyet mindkét csapattársának a kezébe nyomott a második forduló első percében a megbeszélés alatt.

Fekete hajú csapattársa a földön ült, egy-egy kunaiial a lábaiban. Mellette Sakura hevert, valószínűleg eszméletlen állapotban, mert Naruto még érezte a chakráját. Sarkon pördülve szembetalálta magát a vigyorgó Sanninnal.

- Kettő le. – nevetett. –Már csak egy maradt.

Naruto érezte a kígyókat, mielőtt azok kitörtek volna a földből és felugrott. A férfi csak erre várt, teljes erejéből nekiesett, amit Naruto a közben összeállt kardjával védett ki és igyekezett visszatámadni. Még éppen idejében sikerült átfordulnia, hogy a talpa érkezzen a felette levő ágra. Onnan ellökve magát azonnal félreugrott, elkerülve a támadást.

Orochimaru ez után alaposan megfuttatta a pénzéért. Nagytávolságú támadásokat nem használhatott, mert a csapattársai is belekeverednének a kereszttűzbe, így csak menekülni tudott és védekezni, időnként egy gyengébb jutsuval visszatámadni, amikor éppen megfelelő helyzetbe került.

- Majdnem olyan fürge vagy, mint az apád volt. Az ideje nagy részében Minato is csak menekült előlem.

A szőkének nagyon nem tetszett, ahogy a kígyó az apja nevét mondta. A következő pillanatban az arany chakra köpenye aktiválódott, ő pedig a megsokszorozódott sebességével és erejével gyomron vágta a Sannint, aki olyan sebességgel repült el, hogy legalább tíz fatörzsön keresztülment, mire meg tudott állni.

- Ne merd a szádra venni az apám nevét. –sziszegte.

Azonnal meg is szüntette a köpenyt, hogy spóroljon vele. Az volt a terve, hogy amíg a Sannin összekaparja magát a támadás után, addig ő felnyalábolja a csapatát és futnak, ahogy a lábuk bírja. Ez azonban nehéznek bizonyult, mert még mindig forrt benne a méreg. Sasuke ezt nagyon jól látta, amikor a csapattársa és egy klónja letérdeltek, hogy mindkettejüket a hátukra vegyék.

- Egek. –a szőke keze megfagyott a hangra. –Milyen problémás ez a chakra.

Sasuke szemei elkerekedtek, amikor csapatársa hirtelen eltűnt előle. Támadások ezrei záporoztak minden irányba, ő pedig még csak követni sem volt képes. Szeretett volna segíteni a szőkének, a de kunaiok, amiket a férfi a lábába állított, deréktól lefelé teljesen lebénították, nem érzett semmit. Majdnem tíz perc idegőrlő várakozás után Naruto zuhant le pár méterrel előtte. A holló még életében nem látta ennyire megviseltnek csapattársát. A ruhái nagy része szakadt volt, kivéve a köpenyét, ami a szőke elmondása szerint különleges chakra vezető volt, így az anyaga olyan volt, minta fémből lenne, de könnyű és hajlékony. Naruto több sebből is vérzett.

- Ideje gondoskodni arról a nagyra nőtt rókáról. –jelent meg előtte a Sannin, egyik kezének minden ujjbegye világított.

Naruto úgy tűnt felismerte a támadást, bármi is volt az, mert arcán egy pillanatra mintha pánik szaladt volna át, a következő pillanatban pedig ismét magára öltötte az arany chakra köpenyt, reménykedve abban, hogy el tud menekülni. A Sannin azonban ez egyszer gyorsabb volt a szőke sérülései miatt.

Amint a férfi gyomorba vágta Narutot azzal a támadással, a chakra köpeny azonnal eltűnt.

Naruto kis híján elvesztette az eszméletét a hirtelen megbolondult chakra folyamai miatt. Nem segített az, hogy az a szadista elég belevalóan gyomron vágta, így a levegő is kiszorult belőle.

Kurama? Semmi válasz.

Kurama! Csend. A róka eltűnt.

- Még a róka nélkül is lenyűgöző mennyiségű chakrád van. –állapította meg csak úgy magának Orochimaru. –Éppen ezért most az egész össze van zavarodva. Lefogadom, hogy még egy C osztályú jutsura se telik.

A szőke hátát félig az egyik fának vetve nem volt képes többre, minthogy felmorduljon és csúnyán nézzen a Sanninra. Keze akaratlanul is ökölbe szorult a pecsétje felett. Nincs még nagy baj, próbálta bemesélni magának. Ismeri a zár nyitját, és amint kijutnak ebből a helyzetből, semlegesíti a pecsétet.

A kígyónak azonban más tervei voltak.

- Szerettem volna látni, mire vagy képes. –guggolt le mellé a férfi. –De a kis csatánk már így is nem kívánatos figyelmet vont magára. Mindenesetre ezt bőven kiérdemelted.

A szavak még jóformán el sem jutottak a tudatáig, amikor semmihez sem fogható fájdalom hasított a nyakába. Tudta mi ez, és elborzasztotta. Ahogy a kín lassan szétterjedt a testében, akaratlanul is lecsukódott a szeme és elvesztette az eszméletét.


Sakura arcán némán csorogtak a könnyek, miközben bekötözte két csapattársát. Mindkettő eszméletlen volt. Sasuke nem szenvedett nagyon súlyos sérüléseket, a méreg, amit a lábába juttattak ismert volt a lány számára, mivel medikusként tanulmányozta őket, és szerencséjére nála volt az ellenszer is. Bekötötte a fiú két lábát. A nyakán is volt egy sérülés, ami nagyon hasonlított egy kígyó harapására. Erre egy összehajtogatott gézt ragasztott. A holló nyakán a jelet nem tudta mire vélni.

Naruto már sokkal rosszabb állapotban volt. Míg Sasuke az elején mutatta fizikai fájdalom jeleit, most már elvesztette az eszméletét és legalább nyugodt volt. A szőke azonban nehezen és sípolóan lélegzett. Egyik kezét a nyakára, a másikat a hasára szorította, a két pecsétre, amelyek közül Sakura még egyet sem látott. Összegörnyedve feküdt az oldalán. A nyakán levő hasonlított a Sasukééra, de míg a holló mintája hasonlított a Sharinganra, addig a Narutoé kör alakú volt és olyan, mint egy tövises inda.

A szőke teste tele volt kisebb nagyobb sérülésekkel, amiket csak nagy küzdelem árán sikerült bekötnie. Annyi fájdalomcsillapítót adott neki, ami talán egy bikát is kiütne, de ez sem segített semmit.

Sakura megpróbálta őket olyan jól elrejteni, amennyire csak lehetett, mivel nem tudta mindkettejüket elcipelni. Naruto még régen megtanította, hogyan tudja használni a vörös tekercset, hogy ha a körülmények úgy hoznák. A szőke előrelátásának hála így már bőven volt elég ennivalója, medikus készlete és alapanyaga csapdák tucatjainak a felállítására. Csak abban bízott, hogy Kami megszánja, és valahonnan segítséget küld.

Ekkor érkezett a támadás. A három hang ninja, akiket a szőke nagyon csúnyán leszólt a forduló első felében, megjelentek a tisztás közepén. Sakura egyesével szabadította rájuk a csapdákat és a fegyvereket, de semmi sem használt.

- Nézd csak! –vigyorgott a múmiának öltözött csávó. –Milyen nagy szája volt az elején és egy nap után a földön görnyed.

Sakura nem figyelt a beszélgetésre, sokkal inkább arra koncentrált, hogyan védhetné meg a fiúkat a nélkül, hogy meghalna. A három ninja ellen semmi esélye sem volt egyedül, így a legjobb próbálkozása ellenére is legyőzték. Már azon volt, hogy egy kunai segítségével levágja a haját, hogy kiszabaduljon a lány fogságából, amikor az egy hatalmas ütést kapott be.

Sakura felpislogott a megmentőjére Sasuke képében. Kezdeti örömét szétzúzta a vérszomjas vigyor a fiú arcán és a szétterjedt, fekete tetoválás a testén. Az Uchiha olyan erőről tanúskodott, amely elsöpörte mind a három hang ninját. Nem pusztán legyőzte őket, de megsemmisítette. Éppen le akarta tépni a nagyszájú fiú két karját, amikor egy hang megállította.

- Sasuke. –halk volt és elkínzott, de mégis tisztán érthető.

Mindkét konohai ninja a fa gyökerei közé nézett, ahol a szőkét hagyták. A hangrejteki ninják, látva, hogy Sasuke figyelme elvonódott róluk, eliszkoltak. Naruto bizonyosan látott már jobb napokat is, mert úgy tűnt, pillanatok kérdése, és ismét összeesik, de a tekintete ugyan olyan erős volt, mint valaha. Ez kissé megnyugtatta Sakurát és a csapattársa oldalára sietett, átvéve a karját a nyaka körül.

- Még nem kellene felkelned, te Baka. –sziszegte.

Csak ekkor látta, hogy a szőke nyakán levő pecsét is változik. Vörösen izzott, mintha tűzből lenne és lassan, de biztosan terjedt szét a testén. Naruto minden erejével a lányba kapaszkodott, szemeit pedig összeszorította a testében tomboló fájdalomtól és forróságtól.

Sasuke arcáról, Amaterasu-samanak hála, visszahúzódott az átok billog. A szőke ezt már egy kisebb sikernek könyvelte el. Nagy probléma volt azonban, hogy haldoklott. Egyszerre viselni az Ötágú Pecsétet és az Átok Billogot, káosszá alakította a chakra ellátását. A Kyuubi chakrája eltűnt, ezzel összezavarva a sajátját, amit elkezdett kiégetni az, ami a kígyó pecsétjéből ömlött a vérébe. Orochimaru vagy nem gondolta át ezt rendesen, vagy lassan és kínok között akarta megölni. Órák kérdése volt, és meg fog halni.

Egyetlen menedéke talán a senjutsu lehet.

- Naruto. –lépett elő Sasuke is, arcán több érzelem is megjelent, természetesen kis mértékben.

- A pecsétek… -suttogta a szőke. –Ne használd… a pecsét… erejét… függővé… tesz.

- Fektessük le. –javasolta Sakura és visszahúzta csapattársukat az árnyékba.

Naruto nem tiltakozott, amikor a hátát az egyik gyökérnek döntötték. Látta, hogy Sakura a holló kezébe nyom egy ételes dobozt, majd egy újabbal a kezében letérdel mellé. Amíg segített neki enni, addig kritikus szemével hol Sasukét, hogy Narutot vizsgálta. Mikor látta, hogy előbbi már jól van, minden figyelmét a szőkének szentelte.

- Le kell cserélnem a kötéseidet. –jelentette ki, miközben lepecsételte az ételes dobozt.

- Nem kell… csak egy kis segítség… a hátamon levő… pecséttel…

Sasuke nem tudott semmilyen pecsétről a csapattársa hátán, legjobb tudomása szerint, csak a hasán és a nyakán volt pecsétje. Ennek ellenére segített a lánynak, levenni a szőke köpenyét és a felsőjét.

- Mikor megjelenik… - gesztikulált kissé Naruto. A holló látta, hogy piszok nagy kínba kerül csak a légzés a számára. A szemei szorosan le voltak csukva a teste pedig enyhén remegett. – vezess chakrát… a közepébe…

Áldotta Amaterasu-sama nevét, amiért hallgatott az ösztöneire és módosította a pecsétjeit, elérhetővé téve őket a csapattársai chakrája számára is. Hálás volt, amiért Sakura biztos kézzel tartotta, még akkor is, amikor a kelleténél jobban megszorongatta a lány törékeny karjait. Önkéntelen volt, ugyanis a pecsét megjelenéséhez egy keveset kellett használnia a saját chakrájából, ami pokoli kínokkal járt.

Pillanatokkal később megérezte az Uchiha hűvös chakráját a pecsétben, ami azonnal felnyílt. A szőke hangosan beszívta a levegőt.

- Hála az égnek! –nyögte még mindig kissé nehezen, de érezhető javulással.

Sakura megdöbbent, amikor meglátta a szőke arany szemeit, de nem foglalkozott ezzel. Naruto elképesztő sebességgel készített egy klónt, akinek a kezében pillanatokkal később ugyan az a pecsét lángolt, mint a Sanninéban. A klón habozás nélkül gyomorba vágta vele az eredetit, és rögtön el is oszlott.

- Ez de közel volt. –dőlt hátra az ágnak pihegve Naruto, de már egy mosoly kezdemény volt az arcán, ezzel tudatva társaival, hogy elmúlt a veszély.

- Jól elhúztad Gaki. –hallotta a fejében Kurama kissé bosszankodó, de leginkább megkönnyebbült hangját.  – Már azon voltam, hogy felszámolom a pecsétet és kintről segítek.

- Abba csúnyán belehaltam volna sensei. – A róka látta lelki szemei előtt, ahogy a fiú a nyelvét ölti rá.

- Ez nem poén tárgya. És a senjutsuval is jól kicentizted. Még pár másodperc és egy csinos Naruto szobor került volna a falu kertjébe.

- Veszélyesen élünk.

- Te élsz veszélyesen, én csak kényszerített fél vagyok.

- Amit csak szeretnél, Kurama-sensei. –nevetett, figyelmét visszafordítva csapattársai felé.

- Mi volt ez Dobe? –kérdezte Sasuke.

Lótuszülésbe ült, pont mikor a szőke elméletet tanított nekik. Sakura azonnal követte a példáját, várva, hogy feltehesse a saját kérdéseit. Naruto vett pár mély lélegzetet és megivott egy egész üveg vizet és csak az után másolta le a többiek testhelyzetét, hogy megigazította a ruháját. Habár az átok billog még mindig mocskosul égette, ez szinte piszkálódásnak tűnt az eddigi fájdalmai mellett.

- Ahhoz, hogy mindketten képben legyetek a helyzetből, előbb fel kell fednem egy S osztályú titkot előtted Sakura. –nézett a lány intelligens zöld szemeibe, aki bólintott. –A Kyuubi no Yoko nem halt meg. A Yondaime, az apám belém pecsételte, hogy megvédje a falut. Jinchuriki vagyok.

Sakura, habár megdöbbent a fejleményen, rájött, hogy ez volt az utolsó darab a szőke csapattársuk kirakósában. Ez megmagyarázta a falusiak viselkedését. A rózsaszín hajú kunoichi azonban biztos volt, hogy a szőke nem a démon róka miatt volt annyira erős. Azt érezték volna a chakrájában. Nem, ez csak egy ráadás volt a Naruto ütőkártyáinak listáján.

- Miért éppen beléd zárta? –szökött fel hirtelen a szemöldöke. –Úgy értem, a saját fiába.

Sasuke felhorkant mellette. Naruto viszont mosolygott.

- Az apám volt a Hokage Sakura. Soha nem kérte volna, hogy valaki feláldozza a gyermekét, ha ő nem lett volna hajlandó erre a sajátjával. Vészhelyzet volt és gyorsan kellett döntenie. És ha engem kérdezel, még így is a legjobbakat hozta ki egy kritikus helyzetből.

A kunoichi bólintott.

- Akkor a pecsétek. –sóhajtott az szőke. –Az, amit az előbb a hátamon láttatok az akadémia kezdete óta megvan. Arra szolgál, hogy folyamatosan senjutsu chakrát gyűjtsön a természetből, amit aztán szükség esetén felszabadítok. Így lehetséges, hogy bár nincs szerződésem idézett állatokkal, képes vagyok a Bölcs Mód használatára.

- Szóval ezért! –pislogott a lány. –Ezt már rég meg szerettem volna kérdezni. Mikor először használtad a csengős teszten, utánanéztem a jeleinek. Kíváncsi voltam, milyen idézett állatod van, de mikor rákérdeztem, azt felelted, hogy nincs.

- Tudsz készíteni nekünk is? –kérdezte a holló.

- Neked nem lesz szükséged rá. –mosolygott a szőke. –Ankoval már megbeszéltem, hogy a harmadik forduló előtti egy hónapban senjutsut fogsz tanulni a kígyók segítségével. Ha jól csinálod, egy hónap alatt eljutsz oda, ahova én négy év alatt.

Sasuke bólintott. Mint mindig, Naruto már rég előre betáblázott mindent. Kami tudja hányadszorra veregette vállon magát gondolatban, amiért azon az estén lenyelte a büszkeségét és segítséget kért.

- Sakura, neked nincs idézett állatod, sem egy bijuu bérlőd, ezért neked sajnos nem tudok készíteni.

- Nem baj. –vonta meg a vállát a lány. –A medininjáknak amúgy sem kell olyan sok chakra. - Naruto bólintott.

- A másik pecsét, amit a klónom oldott fel, az az Ötágú Pecsét volt. Összezavarta a saját chakrám és a Kyuubiénak a keveredését, így hazavágva a teljes rendszeremet. Hozzátéve az Átok Billogot, amit mind a ketten megkaptunk sok szeretettel a kígyótól, kis híján itt hagytam a fogam. A chakrája kezdte kiégetni az enyémet.

Mielőtt Sasuke rákérdezhetett volna, Naruto felé fordult.

- Számodra is halálos lett volna, ha nem tudod legyűrni a saját chakráddal. Megvallom, nem kételkedtem abban, hogy képes leszel rá. Viszont nagyon kell vele vigyáznod Sasuke. –annyira komolyan beszélt, hogy az már szinte ijesztő volt. –A Billog könnyű hatalmat fog ígérni neked, de függővé tesz a használatára. A legjobb az lesz, ha az első lehetőségen megszabadulunk tőle, vagy legalább elzárjuk, hogy ne mérgezze a szervezetünket.

A holló csak helyeselni tudott. Ha a Sharingantól, a saját kekkei genkajától nem fogadta el a könnyen jött hatalom lehetőségét, akkor végképp nem fog az ellenség által rá erőltetett, kérdéses eredetű Billogra támaszkodni.

- Most már ideje mennünk. –állt fel Naruto. –El kell érnünk a tornyot. Már így is elég időnk veszett oda.

Elpakoltak mindent, ami még használható volt és bevetették magukat a fák közé.


A szőke láthatóan nem igazán volt még nyeregben. Nem használt egyetlen klónt sem a harcok során, és legfeljebb C rangú jutsukkal küzdött. Sasuke látta, hogy nem egyszer fintorogva fészkeli a bal vállát. Azon az oldalon volt a pecsétje is. Nyílván való volt számára, hogy habár ő legyőzte az Átok Billogot, Naruto még nagyon is éli a hatásait. Beleborzongott a gondolatba, hogy csapattársa olya kínok közt harcol és tartja az iramot, amiben az a pecsét áthurcolja az embert.

Naruto örömei közt rögtön a túlélés után az szerepelt, hogy oda-vissza ismerte a Halál Erdejét, mint a saját tenyerét. Még félálomban is megtalálná benne a tornyot.  Szeretett volna értesítést küldeni a Hokage-samanak Orochimaru megjelenéséről, de úgy érezte, egyetlen árnyék klón is elég lenne az Átok Billog aktiválódásához.

Így inkább a lehető legnagyobb sebességével próbálta meg elérni a tornyot. Két csapattársa hűségesen tartotta vele a lépést, pedig egy idő múlva nagyon is tehernek érezte magát. Többször meg kellett álljon, hogy kissé összeszedje magát. Ilyenkor Sakura mindig körbelegyeskedte, vett neki elő vizet, vagy éppen pár falatot gyúrt le a torkán. Minden két órában adott neki egy fájdalom csillapítót.

- Meg kellene állnunk estére. –szólalt meg Sasuke, mikor már bőven alkonyodott.

- Még két óra a torony. –rázta a fejét a szőke.

- Viszont valószínűleg innen kezdődnek a csapdák és az ellenfelek. –vetette fel Sakura.  –Ehhez túlfáradt vagy Naruto.

- Hidd el, semmire sem vágyom jobban, mint egy kiadós alvásra. –lihegte a szőke. –De a Hokage-samanak minél előbb tudnia kell Orochimaru jelenlétéről.

- A kettőtök csatája messze Genin szint felett volt. –szólt a holló és átvette a csapattársa karját a nyakán. – Úgy vonzhatta oda az ANBUt, mint a legyeket. A falunak megvannak a maga módszerei Dobe. Aludj.

Naruto veszte volt, hogy éppen a holló szemébe nézett. Átok Kurenaira, amiért megtanította neki ezt a genjutsut. Az utolsó Uchiha alig egy hét alatt összekapcsolta a Sharinganjával, így azonnal be tudta vetni a gyanútlan áldozaton, amint az a szemébe nézett.

Sakura segített neki lefektetni a szőkét egy barlangban. Valahogy egyikőjük szemére sem jött álom, hiszen a kint kerekedett vihar hangjai sem tudták elnyomni csapattársuk kínlódó légzését.

- Szerinted tud tenni valamit a toronyban? –kérdezte Sakura arra célozva, hogy Naruto nemrég azt mondta, ismer egy pecsétet, amivel kordában tudják majd tartani a Billogot.

- Nincs olyan állapotban. –mondta monoton hangon Sasuke az esőt bámulva.

- Olyan furcsa így látni őt. –suttogta a lány és felhúzta a térdeit a mellkasához. Tekintete a szőke arcán időzött. –Mindig akkora erőt sugároz.

- A fal. –motyogta Sasuke, észre sem véve, hogy hangosan is kimondta visszatérő gondolatát. Sakura nem tette szóvá. –Köszönöm. –szólt hirtelen a lány felé fordulva. –Hogy megvédtél akkor minket. Ha te nem vagy, valószínűleg megölnek álmunkban.

Sakura arcára lágy mosoly költözött. Minél több időt töltött az igazi ninja világban, annál inkább kezdett kihalni belőle a rajongólány. Még mindig szerelmes volt Sasukéba, ám ez túlnőtt már a rajongáson az utolsó Uchiha iránt. A fiút szerette, önmagáért. Amióta a holló ezt felfedezte úgy tűnt, hajlandó volt nyitni az irányában, aminek a lány végtelenül örült. Ennek bizonyítéka volt az is, hogy most köszönetet mondott. A régi énje sohasem tett volna ilyet. Milyen sokat változtak mind a ketten fél év alatt. Volt egy olyan gyanúja, hogy ez egy bizonyos szőke csapattárs érdeme.

- Ez csak természetes Sasuke. –mondta lágy hangon. –A csapattársaim vagytok. Soha nem hagylak hátra titeket és az utolsó lélegzetemig védeni foglak.

Az Uchiha bólintott, mint ha azt mondaná, „ez kölcsönösen igaz”. Ez után már nem szóltak egymáshoz. Sakura, aki egész idő alatt nem aludt semmit, most nyugodtan hajtotta álomra a fejét, tudva, hogy a holló vigyáz rájuk. Sasuke pedig csak szemezett a viharral és abban reménykedett, hogy Naruto valamennyire visszanyeri az erejét, amikor felébred.


A toronyig vezető út gyorsan letelt. Csak egyszer konfrontálódtak egy másik csapattal, de nem jelentettek nagy fejtörést a számukra. Naruto azonban még mindig pocsékul volt. Egyre több chakráját tudta biztonságosan használni, ám ez még mindig nevetségesen kevés volt a régi erejéhez képest.

Mikor végre elérték a tornyot és beléptek, Sasuke felnyitotta a tekercseket. Az idéző pecsétekből Iruka-sensei bukkant fel.

- Üdv! –köszönt nekik sugárzó mosollyal. –Gratulálok, teljesítettétek a második fordulót!

Ám jókedve azonnal elpárolgott, látva a komoly arcokat. Főleg az nem tetszett neki, hogy Naruto nagyon megviseltnek nézett ki.

- Köszönjük, Iruka-sensei. –próbált rámosolyogni a szőke, de mégis felszisszent, amikor a nyaka ismét lüktetni kezdett. –Megtennéd nekünk, hogy megkeresed Kakashi-senseit? Afféle… vészhelyzet van.

A Chunin nem késlekedett tovább, elsietett megkeresni az említett küklopszot. Alig fél óra alatt sikerült a nyomára akadnia. A hetes csapat Naruto szobájában várta, mert a szőkének muszáj volt lefeküdnie. A fájdalmai erősödtek és nem tudott már enni sem.

- Mi történt? –kérdezte aggódva a Jonin, mikor belépett.

- Orochimaru. –foglalta egy szóban össze a holló, mert Naruto éppen a fürdőben volt.

- Megtámadott titeket? –érezte, hogy a tarkóján már csorog a verejték.

- Nem csak megtámadott, de nagyon csúnyán helyben is hagyott. –hallották meg a negyedik hangot.

Naruto már nem viselt semmit deréktól felfelé. Csak a fekete nadrágjában állt előttük. Sakura kissé elpirult, mert csak a vak nem látta, hogy a szőke csapattársa egy adonisz testével rendelkezik, nem beszélve arról, hogy vízcseppek futottak végig a testén és csillogtak a hajában. Az arca azonban félig még mindig fájdalmas grimaszba torzult. Szemeit összeszorítva beszélt.

- Kaptunk tőle egy-egy Átok Billogot.

Kakashi élesen beszívta a levegőt. Az Uchiha elhúzta a nyakától a pólóját, hogy a Jonin megvizsgálhassa. Láthatóan ő már legyőzte a Billogot, ezért csak annyi dolga lesz, hogy lepecsételi. Narutonak biztos van egy jó húzása erre is. Viszont a szőke állapota nagyon is aggasztotta. Ha valaki, akkor Naruto viszonylag könnyen kellett volna vegye ezt az akadályt.

Amint szemügyre vette a szőke hátát, mindent megértett. Naruto a többiek segítségével elmondta, hogy Orochimaru egy Ötágú Pecsétet is ajándékozott neki, ami órákra volt attól, hogy a Billoggal párosítva kivégezze, amikor senjutsut használt az előbbitől való megszabaduláshoz. A Billog viszont beférkőzött a chakra gyűjtő pecsétébe és elkezdte szétszedni az egészet. Amikor a hátán levő pecsét dolgozni akart, az Átok Billog a saját chakráját pumpálta a szőke vérébe.

Ezt csak akkor tudja elzárni, ha előbb fel tudják oldani a chakra pecsétet.

- Veszettül agresszív. –sziszegte a szőke, aki közben leült a szoba közepére keresztbe lett lábakkal, hogy Kakashi jobban hozzáférjen. –Megpróbáltam kiégetni a saját pecsétemet, de a Billog valósággal megtámadott.

- Pedig azonnal tenni kell vele valamit. –jelentette ki a Jonin. – Megyek és értesítem a Hokage-samat. Addig semmilyen chakrát ne használj, attól csak rosszabb lesz.

Naruto biccentett.

Pár perc múlva egy bizonyos Hyuuga örökös viharzott a szobába. Egy biccentéssel köszöntötte a másik két jelenlévőt, aztán letérdelt szerelme elé.

- Mintha valami olyasmit mondtam volna, hogy vigyázz magadra. –suttogta, ahogy két kezébe vette a fiú arcát.

- Sajnálom Hime. –lehelte a szőke. Hangja akadozott, mert az éles fájdalomtól nehezére esett levegőt vennie. –Ez most tényleg nem rajtam múlott.

A többiek is begyűltek a szobába. Már az összes induló konohai Genin csapat végzett. Lee elrángatta a csapattársait is, hogy megnézzék, hogyan viseli magát a szőke. A fiú láza miatt Hinata és Ino Sasuke és Choji segítségével bevitték a zuhanyzó alá és folyamatosan engedték rá a hűvös vizet, hogy tartsák a hőmérsékletét. Sakura is ott segédkezett, ahol tudott, félretéve az Inoval való hűvös kapcsolatukat.

- Ez aztán a kellemetlen. –morogta Shikamaru.

- Valóban. –értett egyet Shino. – Hogy mindannyiunk közül pont Naruto legyen az, akivel így elbántak.

- Orochimaru ellen mi többiek már meghaltunk volna. –dobta vissza a Nara örökös. –Inkább örülnünk kellene, hogy élve megúsztátok.

- Az örüléssel várni kell. –lépett ki Sakura a fürdőből és erősen törölgette a homlokát. –Értesíteni kell a senseit. Egyre gyorsabban romlik az állapota. Bármire is készülnek, nem várhat egy perccel sem tovább.

Lee, leggyorsabb lévén elrohant vinni az üzenetet. Majdnem egy egész perccel később nem csak egy tucat ANBU és Kakashi, de maga a Hokage is megjelent a szobában. Pár ANBU kitessékelt mindenkit Hinatán kívül, aki segített megnyugtatni a szőkét.

 Naruto a magas láz miatt, nem pusztán hallucinált, de kezdett veszélyt jelenteni másokra és önmagára egyaránt. A kintiek falfehér arccal hallgatták, ahogy bent a Hokage parancsokat osztogat, az ANBU pedig elképesztő sebességgel teleírja a falat a megfelelő fuinjutsu jelekkel. Nem segített sokat, hogy a lezárás során a ninja társuk embertelen kínokat élhetett át. Sokan úgy érezték, hogy soha nem lesznek képesek elfelejteni azokat az üvöltéseket.


Hat óra múlva nyílt ki a szoba ajtaja és egy igen fáradtnak kinéző Hokage lépett ki rajta, nyomában Kakashival. Az ANBU már elment.

- Nos? –kérdezte Hinata hol a faluvezetőre, hogy a Joninra nézve.

- A Billogot sikeresen elzártuk, de a hátán levő pecsétnek mennie kellett. –magyarázta a Hokage. –A következő napokban talán magához sem tér. Hagyjátok pihenni.

Mindenki meghajolt az öreg vezető előtt és kórusban megköszönték a segítséget.

- Bemehetünk hozzá sensei? –kérdezte halkan Sakura.

- Egyelőre hagyjátok pihenni. –javasolta a Jonin. –Szörnyű hosszú napja volt.

A Geninek bólintottak. Amint a Jonin is elment, Ino felvetette, hogy talán lemehetnének az étterembe. Mindenkire ráférne valami forró innivaló. Ezzel senki sem vitatkozott.


- Hogy sikerült? –kérdezte Danzo, amit a faluvezető belépett a szobába.

- Megmarad. A Billogot nem tudjuk levenni róla, de sikerült egy nagyjából funkcionáló pecsétet rakni rá. Naruto majd csiszol még rajta. De a senjutsu pecsétjének mennie kellett. –magyarázta, megtömve a pipáját. Úgy érezte, nagyon sokáig fogja még kísérteni a szőke fiú szenvedése.

- Lehet másikat készíteni?

A Hokage lehunyta a szemét.

- Nem ajánlott, viszont megpróbálhatja. Naruto már bőven mester szinten áll, ha a fuinjutsuról van szó, ezt te is tanúsíthatod. Biztosan kifundál valamit. Viszont…

Danzo erre felkapta a fejét, persze nem látványosan.

- Viszont?

- Volt valami, ami nem hagy nyugodni. A Kyuubi. Meg mernék esküdni rá, hogy a chakrájával kordában tartotta a Billogot, amikor dolgoztunk rajta.

A tanácsos szemöldöke összeszökött.

- Ez miért meglepő? Nem akar meghalni.

- A Kyuubi egy chakra lény. Ha Naruto most meghal, a róka később újjászületik valahol, szabadon, mint a madár. Mégis megmentette az életét.

Danzo ezt nagyon is jól tudta. A róka viselkedésének így csak egy magyarázata lehetséges.

- Kezd ragaszkodni a bérlőjéhez?

- Ilyen még sohasem fordult elő. –horkantotta Hiruzen.

- Úgy hallottam, hogy a Hachibi és a jinchurikije együtt dolgoznak.

- Most a Kyuubiról beszélünk, a démonok királyáról, akinek majdnem több gyűlölete van az emberek iránt, mint nekünk egymás iránt.

Danzo visszafordult a tűz felé, a Hokage követte a példáját.

- Mindenki meg tud változni.

- Remélem. –suttogta Hiruzen a tűzbe meredve. – Remélem.

Fejezet végi megjegyzés:

Ez lenne a mai második adag, kicsit megkésve is :D Köszönöm szépen az olvasást!

Love ya all! 

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.