- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~A Halál Erdeje~

Még két óra volt a második forduló végéig. Hinata csendben itta a teáját a sötét szobában, az ágy mellett ülve. Említett ágyban szőke szerelme feküdt. A lány már sokkal nyugodtabb volt, mint az első nap. Az óta Naruto párszor fel volt ébredve. Kótyagos volt és gyenge, de életben volt, evett, zuhanyozott, még ha segítséggel is, és ami a legfontosabb, utána nem makacskodott, hanem visszafeküdt aludni.

Fél napja történt, hogy Naruto utoljára megébredt. Megkérte Hinatát, hogy kerítse elő neki Sasukét és Kakashit. Nem tett sokat, mert még mindig kevés volt az ereje, de átvizsgálta sötét hajú csapattársának a Billogját, majd azt tanácsolta Kakashinak, hogy a Kalitka pecséttel ezt is zárják le, amíg nem lesz jobban és nem fejleszt ki mindkettejüknek egy praktikusabb megoldást.

A Hyuuga hercegnő csendben letette a teás bögréjét.

- Szeretnél valamit Neji?

A másik Hyuuga vizsgázó kinyitotta az ajtót és belépett rajta. Lassú léptekkel közelítette meg az ágyat, de megtartotta a tisztes távolságot.

- Mond csak unokahúgom. –Hinata ellenállt a késztetésnek, hogy felmorduljon a megszólításra. Az nem lett volna méltó a Hyuuga klán örököséhez. – Hiashi-sama tudja, hogy miféle érzelmeket táplálsz az új kedvence iránt?

A lány tudta, hogy előbb utóbb kitérnek erre a témára. Neji nem volt hajlandó elhinni, hogy Hinata képes volt ennyire megerősödni csakis a szőkének köszönhetően, mert annyira feldugta a saját seggébe „a sors így rendelete el” feliratú botot. Az óta minden lépésükben a botlást keresi, reménykedve abban, hogy „leleplezi” a hamisan megerősödött klán örököst, és a Hyuuga klán megkapja a „méltó” örököst Hanabi személyében.

Hinatát ez eleinte kicsit sem zavarta. Ha minden lépését figyelik, akkor minden oka megvan a lehető legtökéletesebben viselkedni, így az később majd természetesen fog jönni a számára, amikor majd három klán feje lesz, ha összeházasodnak Narutoval. Az már azonban kicsit sem volt ínyére, amikor Neji a szerelme után kezdett baktatni. Nem Naruto egészségéért aggódott, a szőke fél karral is képes lenne leverni Neji merev Juuken stílusát, hiszen Hinata saját stílusa ellen már nagyon jó esélyekkel indult.

De hogy az unokatestvére próbálja megzsarolni azzal, hogy elmondja az apjának a kettejük között levő kapcsolatot, már telesen új szint. Hinata így is fogja kezelni.

Kezeit az ölé engedve, kihúzott háttal, szembefordult a fiúval és egy örökös rendíthetetlen tekintetével nézett vissza rá.

- Az apám még nem volt értesítve ez ügyben, de biztosíthatlak, hogy nem rejtettük véka alá. –hangja hideg volt, akkor is parancsoló, ha csak általános tényeket közölt. –Naruto egy hétig edzett az apám és az én tanításom alatt és pontosan ugyan úgy viselkedtünk, mint máskor. Ha a klán fő észrevette, akkor nyugodtan állíthatom, hogy beleegyezését adta.

- És ha nem vette észre? –sziszegte idegesen a fiú. Nem tetszett neki, hogy a lány képes ilyen hatalommal beszélni. Hova lett a törékeny, semmire sem jó örökös, aki csak a leváltásra vár? Nincs az az isten, aki ilyen mértékben át tudta formálni.

- Akkor személyesen fogjuk beavatni. Én, és Naruto, mivel az ügy ránk és csakis ránk tartozik.

- És ha nem adja engedélyét? –próbálkozott tovább. Ha Hinata a szerelmét választja a felelősségei felett, már is alkalmatlan örökösnek.

- Már miért ne adná? –költözött apró, de mérgező mosoly a lány arcára. – Naruto a legerősebb nem csak az idei, de az összes Genin között, jó eséllyel egy hónap múlva Chunin rangú lesz, még jobb eséllyel speciális Jonin. Két erős és régi konohai klán örököse, nem beszélve arról, hogy a vagyonához nem csak az említett klánok öröksége tartozik, de az ország ötödik legnagyobb vállalata is. Ha a klán fő alkalmasabb férjet akar keríteni, akkor be kell szerveznie a Daimyo háremébe.

Neji a fogait csikorgatta. Jól tudta, hogy Hiashi nem teheti meg az utóbbi lehetőséget, mert Hinatának klánfőként a klánban lesz a helye. Így még ha a jelenlegi klánfő és a bölcsek kapnak is a Daimyo ötleten, akkor is legfeljebb Hanabit tudják beszervezni. Neji inkább harapja le a nyelvét, mint hogy a szemében „méltó” klánfő ellen dolgozzon.

Minden további szavak és tiszteletmutatás nélkül kiviharzott a szobából. Nemsokára amúgy is kezdődnek az igazi harcok, és akkor majd az egész falu látni fogja, hogy Hinata közel sem annyira magas lovon ül, mint amekkorát játszik.


Naruto szemei tágra nyíltak a felismeréstől, amikor felébredt. Mellette Sasuke állt, és próbálta felkölteni.

- Kakukk. –lehelte, ahogy a homlokára csapott. –Sasuke! –fordult a lesokkolt fiú felé. –Hol van Kabuto?

- Kabuto? –pislogott az Uchiha.

- Ő volt az áruló, aki feladta a csapatomat. –sziszegte a szőke gyilkos éllel úgy a hangjában, mint a szemeiben. – A kakukk maszkos ANBU. Orochimarunak dolgozik és végig az orrom előtt volt! Azonnal értesítenem kell a Hokage-samat. De hol van?

- Most akkor a Hokage-sama, vagy Kabuto? –morogta Sasuke, ahogy lassan kezdett összeállni fejében a kép.

Naruto éppen a ruháit szedegette magára.

- Mind a kettő.

- Kabuto a selejtező előtt feladta és az óta nem láttam. A Hokage-sama a selejtezőt nézi.

- Selejtező? –pislogott a szőke, összecsatolva a kabátja láncát.

- Igen. Tizenkilencen végeztünk, Kabuto pedig feladta. Ez meg túl sok, így kettős mérkőzéseket tartanak.

- Akkor mi a fenét keresel itt?

- Érted jöttem. –adta a kezébe a kardját a holló és a vezetésével kiviharoztak az ajtón. –Éppen rajtad a sor. Kaptál egy fél órát a Hokage-samatól, hogy összeszedd magad, a helyzetedet tekintve.

- Jól vagyok. –biztosította a szőke. –Ki az ellenfelem?

- Kiba.

Naruto arcára egy halvány mosoly költözött. Úgy tűnik, Kiba barátunk mégis megkapja a farkas harcát. Kicsit nehezebb dolga lesz egy érzékelő ellen, lévén a gyors senjutsujának egyelőre kaput, a chakra köpeny módot pedig nem fogja villogtatni az ostrom előtt, legfeljebb szükség esetén, nem tudva, hogy ki barátja, és hogy ki ellensége. Sasukénak elmondta, hogy értesítse a nevében a Hokage-samat a fejleményekről és mondja meg nyugodtan azt is, hogy ha bármi probléma merülne fel, teljes felelősséget vállal a feltételezéséért.

Amint benyitottak a terembe, minden szem rájuk szegeződött. Naruto, habár kicsit még mindig sápadtabb volt a kelleténél, már nagyon is jól érezte magát. Annak örült, hogy nem mulasztotta el Hinata meccsét, de a többiekét nagyon sajnálta, főleg a Sakura VS Inot, ami a holló elmondása szerint az év párbaja volt.

Sasuke visszament az emelvényre a többiekhez, Naruto pedig körözve egyet a vállaival felsétált Hayate, a vizsgabiztos másik oldalára.

- Biztos vagy ebben Naruto? –kérdezte Kiba. –Már nem azért, de eddig szinte kómában feküdtél.

- Oh, ne aggódj értem Kiba. –villantotta felé egyik kevésbé ijesztő ragadozó mosolyát. –Félig kómában is megfuttatlak a pénzedért.

- Azt majd meglátjuk! –morogta.

- Mindkét fél készen áll? –kérdezte Hayate.

Naruto biccentett, Kiba pedig valami olyasmit kiáltott, hogy „Készen születtem!”.

- Akkor Hajime!

Naruto azzal kezdett, hogy csinált magából négy klónt, akik a pálya egyik messzebbi pontjára ugrottak. Az egyik leült lótuszülésbe, összetette a kezeit és lehunyta a szemét, hogy a megszokott módon gyűjtsön senjutsu chakrát. Ez nem éppen a harchoz volt szükséges, sokkal inkább arról volt szó, hogy a szőke jobban szerette, ha vannak tartalékai. A másik három nyíl alakú formációt vett fel előtte, hogy megvédjék.

Kiba eleinte taijutsuval támadt, ám a sebessége nem volt kihívás a szőke számára, aki minden támadását könnyedséggel védte ki, hárította el, vagy néha fordította saját maga ellen. Vacillált a között, hogy gyorsan lezárja-e a harcot, de úgy döntött, legalább két percig elhúzza, hiszen ha komolyan harcoltak volna, az első pillanatban a sebességével mögé kerül, kiüti a tarkójánál, majd kivégzi. Ez összesen három másodpercet vett volna igénybe, ami nem igazán nyújtott volna műsort a többieknek.

Így egyre csak hergelte és hergelte az Inuzukát és a társát, akik meglepő módon ugyan abban a sebességben puffadtak fel a méregtől. Egyik pillanatban aztán Akamaru egy Kiba másolattá változott és úgy próbálták meg együttes erővel leverni az ellenfelüket. Egy perc szórakozás után Naruto azonban hirtelen eltűnt. A következőben mind a két Kiba egy-egy kunait érzett meg a tarkójához simítva.

- Vajon melyik lehet az igazi? –dalolászta az egyik szőke.

- Derítsük ki. –kuncogott a másik.

Természetesen eszébe sem jutott bántani a fiút, legfeljebb csak egy kicsit, amiért az folyton flörtölt Hinatával, de valahol úgy vélte, hogy a lány folyamatos Juuken ütései kis híján önmagukban is elegendő büntetésnek számítottak.

- Te szemét! –sziszegte Kiba.

- Szemét lennék? –szólalt meg egy harmadik Naruto. Kiba szeme hatalmasra nyílt az előtte álló szőke láttán. Már heten vannak?! –Ez kissé álszent a te szádból, nem Kiba-san? Azok után, hogy folyton a nőm után koslatsz.

- Mond főnök. –vigyorgott az egyik klón. –Jobb szeretnéd, ha a nyakuk helyett…

- … Inkább a szemük fényét vágnánk el? –fejezte be a másik.

Mind a két Kiba nyelt egyet. Hol van már a bíró? Egyértelműen kikapott! Akkor miért hagyják, hogy Naruto elhúzza? Vagy lenne még lehetősége? Egy puffanást hallott maga mögött.

- Csábító gondolat. –ölelte ált az igazi Naruto az ellenkező irányból Kiba vállát. Az igazi Kiba vállát. – De nem.

Ez volt a végszó, ugyanis, mind a két klón nyakon vágta a foglyát. A többi is mind eloszlatta magát. Naruto lecsillapította és elraktározta a szervezetébe tódult senjutsu chakrát. Lassan a vonásai vissza változtak az eredetibe.

- Győztes, Namikaze Uzumaki Naruto. –gesztikulált felé Hayate.

Naruto alig tette a lábát az emelvényre, Kakashi rögtön mellé lépett.

- A Hokage-sama látni akar.

- Remek. –tűnt el a szórakozott mosoly a szőke arcáról.

Mielőtt elindult volna azonban, látta, hogy a következő mérkőzés Hinata és Neji között fog zajlani, ezért hagyott egy árnyékklónt, hogy végignézze. Shunshin jutsu segítségével a szomszéd teremben termett, ahol nem csak az eredeti Hokage-sama, de maga Danzo is várta. A szőke szokás szerint térdre érkezett.

- Hokage-sama. Danzo-sama. –köszöntötte őket.

- Naruto. –biccentett Hiruzen. –Örömmel látom, hogy már jól érzed magad.

- Ezt csakis önnek köszönhetem Hokage-sama. Végtelenül hálás vagyok.

- Sajnos ez volt a legtöbb, amit tehettem érted. –sóhajtott sajnálkozón az öreg faluvezető. –Nem ismertük a használt pecsétedet, így nem tudtuk megmenteni.

- E miatt nem kell aggódnia. Amint vége a második fordulónak, az időm nagy részét az Átok Billogok elzárására fogom felhasználni, valamint készítek egy hasonló pecsétet az előzőhöz. Nem fog gondot okozni. –biztosította őket.

Hiruzen bólintott. Danzo mellette halálos megelégedéssel dőlt hátra. Erre volt kíváncsi. A fegyver éles, mint a borotva, mint mindig. Nagyon csúnya vége lett volna Orochimarunak a kis ostroma végén, ha komoly károkat okoz a szőkében, akit a tanácsos jelenleg a falu egyik legerősebb lapjának tartott.

- Amit Kabutoról üzentél. –kezdte hivatalos hangon a faluvezető.

A szőke bólintott.

- Ismeri a jelentésemet Hokage-sama. A laborbéli küldetésünket egy kakukk maszkos ál-ANBU hiúsította meg. Hála a Bölcs Módnak és a róka érzékeinek, minden ott megjelent ANBU chakra lenyomata megmaradt az emlékezetemben. Már a vizsga eleje óta gyanakodtam rá, mivel láthatóan többször is indult, egyszer sem láttam a csapattársait és az információszerzés volt a specialitása. Ismerősnek éreztem, de egészen egy fél órával ez előttig nem tudtam társítani a régi élménnyel, ami a felszín alatt nyugodott a tapasztalataim között.

- És biztos vagy benne? –kérdezte Danzo.

- Annyira, mint abban, hogy most önök előtt térdelek. Még ha a saját érzékeimben nem is vagyok teljesen biztos a róka… nyugtalan a közelében.

- Ezért még nagyon csúnyán megfizetsz Gaki. –morogta bosszankodva Kurama.

- Én is szeretlek sensei.

Danzo bólintott.

- Már ráállítottam a Gyökér tagjait. Legkésőbb két óra múlva leszállíttatom a K. és K.-hoz. –Ő és Hiruzen nemrég elbeszélgettek az említett alakulatról, a Hokage pedig nem oszlatta fel ténylegesen, de csak olyan feladatokat engedélyezett a számára, amire ő adott parancsot. Ilyen volt például Naruto képességeinek növelése a lezárt ereklye által.

A Hokage biccentett.

- Rendben van. Visszamehetsz a társaidhoz Naruto.

- Hokage-sama. Danzo-sama. –hajtott ismét fejet a szőke, majd hangtalanul eltűnt.


Amint Naruto megjelent a többiek között, a klónja eloszlatta magát. Hinata mérkőzése már véget ért, és a Hyuuga örökös enyhén szólva felmosta a padlót nagyképű unokabátyjával, akiből ez talán végre kiverte az a karót nyelt stílust, amit még egy Uchiha is megirigyelt volna. Hinata több volt, mint boldog, hogy végre csontropogtató ölelésben részesíthette szerelmét és úgy kapaszkodott a jobb karjába, mintha nem is állna szándékában elengedni soha.

- Büszke vagyok rád Hime. –suttogta Naruto a lány hajának, élvezve, ahogy orra megtelik levendula illattal.

- Köszönöm. –suttogta kissé pirulva a lány.

- Sakuráék még mindig ki vannak ütve? –kérdezte a mellé sétáló hollótól, miközben összehúzott szemmel figyelte a csatatéren Gaara és Lee harcát.

- Hn.

A szőkének kicsit sem tetszett, amit látott. Lee kétség kívül kiváló harcos volt, aki miután leoldotta a súlyait, még Naruto szeme elől is képes volt eltűnni. Használt egy-két olyan mozdulatot, amivel a szőke nem értett volna egyet, tekintetbe véve a fiú egészségét. Ám ha a senseie azt mondta, hogy lehet, akkor Naruto nem vonta kétségbe Gai szavát, hiszen ő a fiú személyes edzője.

Ami viszont aggasztotta az az volt, hogy Gaara lassan kezdte elveszteni az irányítást. A homokja egyre gyorsabban kavargott, Narutonak pedig hirtelen rémes érzése támadt.

- A Homoksírt akarja használni! –kiáltotta a fejében Kurama. –Azzal megöli! Ne engedd!

A szőke teste ösztönösen mozdult a mestere parancsára. Egy A rangú szél karddal kettévágta a homokot, ami megfogta Lee lábát és karját, majd a kiszabadított fiút mellkason ütve távolságot ékelt a két harcos közé. Mindenki élesen beszívta a levegőt, ahogy Naruto szembeállt a kísértetiesen vigyorgó vörössel.

- Miért állsz az utamba? Az Ő élete Anyáé! Meg kell ölnöm, hogy bebizonyítsam, hogy élek!

Narutonak a szeme sem rebbent.

- A harcnak vége, nyertél. Nincs szükség arra, hogy megöld. –jelentette ki.

- Addig nincs vége, amíg életben van!- üvöltötte Gaara és hatalmas mennyiségű homokot zúdított a szőke irányába.

Ekkor már Naruto sem tétovázott. A homoktámadás darabjaira hullott, amint találkozott az arany chakra köpennyel. Azok, akik most látták először ezt az alakját annyira előre hajoltak, hogy kis híján átestek a korlátokon.

- Azt mondtam, vége. Vonulj vissza. –sziszegte a szőke. A termet elöltötte a Kyuubi gyilkos szándéka–Shukaku!

A név azonnali hatást eredményezett. Gaara arca megmerevedett, a homok pedig lassan visszahömpölygött a hátán levő lopótökbe. Lassú, darabos lépésekkel indult meg az egyik lépcső felé, meg sem várva, hogy Hayate kihirdesse a győzelmét, mivel Naruto közbe avatkozott, hogy megmentse Leet. A szőke összehúzott szemekkel figyelte az útját egészen addig, amíg a fiú meg nem állt a sokkos állapotban levő testvérei mellett.

A chakra köpenye szertefoszlott, amint a mögötte levő Gaihoz fordult, aki éppen talpra segítette Leet. Naruto közeledtére mind a ketten megálltak mozdulat közben.

- Sajnálom, hogy e miatt kiestél a versenyből Lee. –hajolt meg előtte kissé. –De ha azt a támadást véghezviszi, jó eséllyel többé lábra sem tudtál volna állni segítség nélkül.

- Megértjük Naruto. –mosolygott kissé visszafogottan Gai. –A fiatalságod tüze igazán védelmezően lobog, amiért csakis hálásak lehetünk. Kaminak hála nem lett komoly baj.

- Én is szívből köszönöm Naruto-san. –hajolt meg mélyen derékból a zöld ruhás fiú. –Hogy megmentettél.

A szőke mosolyogva nyújtott kezet, amit a bili hajú lelkesen megrázott. Visszamenve a többiek közé, a társai mind megértő mosollyal köszöntötték, Hinatától pedig kapott egy bizalmas csókot is. A közben visszatért lányok közül Ino felfújta az arcát és rögtön a szőke másik oldalára csimpaszkodott. Hinatával összekuncogtak, amikor a többiek rángatózó szemöldökkel nézték a jelenetet.

- Nagyon büszke vagyok rád Naruto! –könnyezett anime módra gondolatban Kakashi.

- Köszönöm a figyelmeztetést sensei. – sóhajtotta a szőke.

- Nincs mit Gaki. – morogta a róka és Naruto látta lelki szemei előtt, ahogy alvó pozícióba helyezkedik. –Az a kölyök rendes gyereknek tűnik. Csak ne ütött volna a senseiére.

Choji közben sajnos kikapott a hang ninjával szemben. A selejtező ezzel véget ért és a Hokage-sama gratulált az összes jelenlévőnek. Úgy határoztak, hogy a továbbjutottak csak akkor tudják meg, hogy ki ellen fognak harcolni, amikor eljön az ideje, ezzel közelebb hozva a valósághoz a harc szimuláció élményét.


Este mindenki az egyik kedvenc éttermükben gyűlt össze, hogy megünnepeljék a továbbjutókat. Sasukét Naruto kis híján a fülétől fogva kellett társaságba rángatnia, ugyanis a holló nem pusztán leszokott arról, hogy ő legyen a figyelem középpontjában, de már valósággal irritálta.

Naruto azonban nem tágított, mondván, annyi szocializálódásra van szüksége, amennyit csak kaphat, és amúgy is lesznek ott olyanok, akikkel az Uchiha mondhatni jóban van. Még Gai sensei csapata is eljött és az éjszaka folyamán a részeg Asuma sensei elkeresztelte a jelenlévőket a konohai 12-nek, amin mindenki jót vidult, ugyanakkor furcsa melegség járta át a mellkasukat az új kötelék hatására.

Az éjszaka közepe volt már, mire az Uchiha rezidencia lakói hazaindultak. Ekkor történt, hogy egy ANBU szegődött a nyomukba. Naruto biccentett a többieknek, hogy menjenek nyugodtan és megvárta, amíg az ANBU felfedi magát.

- Segíthetek valamiben Tokage-san? –kérdezte mosolyogva a szőke, amint a gyík maszkos nő leugrott mellé.

- Gratulálni szerettem volna. –mondta és a hangjában mosoly bujkált. –Bár a kapitány részéről ez igazságtalan játék.

A szőke kuncogott.

- A különleges ANBU rangom most nem számít. Nekem is végig kell mennem a lépcsőfokokon, mint az összes többi ninjának.

A nő bólintott.

- A Hokage-sama üzenetet küldött. Megtalálták Kabutot.

- Végre. –sóhajtott Naruto.

- És büszke lehet magára kapitány. –a nő most már bizonyosan mosolygott. – Ha nincs az ön figyelmeztetése, Hayate-san már nem élne. Ha jól sejtem, Neko valamikor személyesen is meg fogja hálálni ezt önnek.

- Csupa jó hírek. –nevetett a szőke. –Miért nem lehet ilyen minden napunk?  - kérdezte csak úgy magától. - Köszönöm, Tokage-san.

- Igazán nincs mit, Kitsune-san.


A második fordulót követő napon Hiruzen éppen az ádáz papírmunkával küzdött, amikor ismerős chakra lenyomatot érzett meg az ablakában. Egy mosoly görbült az arcára.

- Üdv itthon! –fordult meg, hogy szembenézzen régi tanítványával.

- Üdv sensei! –vigyorgott a Béka Bölcs. – Rég láttuk egymást.

- Bizony rég. –bólintott a Hokage. –És talán most sem látnánk egymást, ha nem lenne vészhelyzet.

- Az ostrom. –komorult el Jiraya arca. –Még mindig nehezen hiszem el, hogy Orochimaru meg akarja támadni a falut. Arról nem is beszélve, hogy egy kölyök fülelte le. Nem semmi képességei lehetnek.

- Oh, ha te azt tudnád. –kuncogott Hiruzen.

A levélben nem említette, hogy ki volt az, aki lebuktatta Orochimaru tervét. Jobban belegondolva a Sannin még csak azt sem tudja, hogy a keresztfia a legerősebb a Geninek között. Már régen akart egy kisebb fajta szívbajt okozni régi tanítványának, amiért az mindig hajtja a nőket és zavargásokat okoz a faluban. Habár ez csúnya vicc lesz, valahol egy kis hang, ami nagyon hasonlított Kushináéra azt suttogta, hogy megérdemli.

- Szívesen megismerném a kölyköt. – folytatta Jiraya, nem is sejtve az öreg gondolatait.

- Ha gondolod, akár most is találkozhatsz vele. Legjobb tudomásom szerint otthon van.

- És hol van ez az otthon? Talán meglátogatom és lenyűgözöm bölcsességemmel! –röhögött.

- Az Uchiha rezidencián.

Jiraya arcáról lefagyott a mosoly.

- Egy Uchiha. Az utolsó?

- Nem. –rázta a fejét a Hokage. –A csapattársa. De a csapat harmadik tagjával együtt a rezidencián laknak, mert a szóban forgó fiú edzi a csapattársait.

- Fennhéjázó Gaki. –húzta az orrát.

Hiruzen őszintén meg volt lepődve. Annak ellenére, hogy Jiraya egy mesteri kémhálózat feje, még egyszer sem jutott fülébe a Namikaze örökös híre, sem a Naminato cég vezetőjének leváltása. Az ilyesmit azért nehéz eltéveszteni. De a tanítványa becsületére legyen mondva, hogy ő a fenyegetésekkel foglalkozott leginkább és Orochimaru megtalálásával. A jó hírek gyakran elmennek a füle mellett.

- Elmész hozzá akkor? –kérdezte végül Hiruzen.

- Egye fene, ránézek. –vonta meg a vállát. –Majd később beszélünk sensei.

- Akkor később. –mosolygott a Hokage és visszafordult a papírmunkájához.

Csak akkor mert kuncogni, amikor Jiraya bizonyosan hallótávolságon kívülre került.


- Ne erőltesd annyira. –hasította át a levegőt a szőke hangja. –Csak ma kezdtetek hozzá. –még csak fel sem pillantott az előtte elterített lapok tengeréből. –Nem fogod rögtön az első nap hallani a csicsergést.

- Hn. –kommentálta Sasuke.

Kakashi őszintén hálás volt, amiért Naruto úgy döntött, az Uchiha hátsó kertben fognak edzeni, amíg a jutsu nem ér el egy bizonyos pusztítási oktávot. Láthatóan Sasuke ösztönösen hallgatott már a szőke szavaira, ha az a tanításával volt kapcsolatos. A szőke a hátsó teraszon ült egy alacsony, széles, C alakú asztal mögött, körülötte papírok tengere, amelyeken fuinjutsu feljegyzések voltak.

- Ideadnád nekem a kék füzetet Hime? –kérdezte halkan a szőke.

A Hyuuga örökös a szőkétől jobbra teázott és olvasott egy regényt. Alig fél órája érkezett, mert lassan rajta volt a sor, hogy Sasuke taijutsuját fejlessze, mivel Naruto az összes idejét három dolognak szentelte. A Billog kérdés megoldásának, a chakra köpeny fejlesztésének és a Gai-Lee duóval való fizikai edzéseknek.

Mellettük Sakura egy medikus könyvet olvasott, időnként átfordult a gyakorlati részéhez, majd vissza a könyvhöz. Viszonylag csend uralkodott a rezidencián, leszámítva a szőke ceruzájának sercegését és az edzés keltette hangokat. Naruto egy mosollyal nézte gyakorló csapattársait. Ezt nem cserélné semmire.


A nap gyorsan letelt. Naruto szerette az ilyen nyugodt napokat, amikor mindenki lassan, de biztosan fejlődik, de ami még fontosabb jól van, és jól érzi magát. Mire hazaért a Hiashival való három órás, majd a Fiatalság Duóval való másfél órás edzésről, a nap már lemenőben volt. Ceruzája időnként csendben sercegett a papíron. Máskor felnézett és lemenő napot bámulta.

- Vajon mit csinálnak az istennők szabad idejükben? –kérdezte félhangosan.

- Ez az istenek titka. –ásított a róka. –Honnan is tudhatnánk mi, mivel ütik el az idejüket a halhatatlanok?

- Te mivel ütöd el az idődet? –nem zavarta, hogy hangosan beszél. Érezte, hogy senki sincs körülötte.

- Én nem vagyok halhatatlan.

- Viszont egész nap be vagy oda zárva. Valamit csak kell csinálnod.

- Szemmel tartom a napodat, vagy alszom.

- Kukkoló. –kuncogott a szőke.

A róka felmordult, ám többször nem szólalt meg. Inkább úgy döntött, ő is nyugovóra tér a nappal együtt. A szőke tovább dolgozott a pecséteken, élvezve, ahogy a meleg, kései nyári szellő az arcát cirógatja. Fél óra múlva, amikor már nem látott, meggyújtott két lámpást a két oldalán levő oszlopokon. Az idő pedig csak telt.

Egyszer aztán, a nélkül, hogy megállt volna a munkában, hangosan megszólalt.

- Én nem egy húszas éveiben levő fürdőző nő vagyok Jiraya-sama. –hangja nem volt hangos, mégis messze vitte a sűrű csend. –Meddig szeretnél még az ágak közül bámulni?

A fehér hajú Sannin pár pillanat múlva az edző pályán állt, arcán komor arckifejezés. A szőke letette a ceruzát és felnézett az érkezőre. Szinte látta, ahogy a férfi hátán végigfut a hideg. Mindig ezt a reakciót kapta az apja közelebbi ismerőseitől.

- Ki vagy te? –kérdezte Jiraya komoran.

- A nevem Namikaze Uzumaki Naruto. –mutatkozott be a szőke. –Egyetlen gyermeke Namikaze Minatonak és Uzumaki Kushinának, harmadik jinchurikije a Kyuubi no Yokonak. És a keresztfiad.

- Naruto. –suttogta úgy a nevet a férfi, mintha egy álomképet szólítana meg. –Ez hogy… Mégis hogy…?

- Gyere. –állt fel a szőke, összepakolva a lapjait. –Sétáljunk egyet a faluban. Minden kérdésedre szívesen válaszolok.


Legalább három kört tettek a falu körül, mire Jiraya az összes kérdésére választ kapott. Végül a Hokage emlékműveknél kötöttek ki, a Yondaime fején.  A Sannin alaposan kifaggatta. A születése napjáról, az életéről, hogyan bántak vele, vannak-e barátai, miért lett ninja, a képességeiről. Az utóbbi témában a szőke bármennyire is szerette volna, egyelőre nem volt képes minden információt megosztani a keresztapjával. Évek tapasztalata nevelte ki belőle et a bizalmat, még az utolsó élő családtagjával szemben is.

- Most nézz rám Naruto. –sóhajtott a férfi, miközben a falut nézte. –Azért jöttem haza, hogy egy ostromban harcoljak. Erre életem talán legnagyobb kincsét találtam. –szomorú mosollyal fordul a szőke fiú felé. –Annyira sajnálom, hogy nem voltam itt.

- Bizonyosan így volt a legjobb. –válaszolta ábrándos hangon a szőke. –Az élet megtalálja a módját, hogy minden helyzetből jól hozza ki az embert. Nem kell bűntudatot érezned, amiért a dolgodat végezted. Viszont annak örülök, hogy itt vagy. –fordult felé komoly arccal. –A segítségedre van szükségem.

- Az nem kifejezés. –fújta ki keserűen a levegőt a Sannin. –Megengeded?

Naruto egy könnyed, körkörös mozdulattal lecsúsztatta a köpenyét a vállain, hogy a férfi szemügyre vehesse az Átok Billogot. Szinte hallotta, ahogy a férfi keze ökölbe szorul.

- Az a nyamvadt kígyó. –morogta. - A sensei mindenesetre a legjobbat hozta ki a helyzetből. De mégis miféle pecsétet támadott meg? –húzta fel a szemöldökét.

- Senjutsu pecsétet. –látva a férfi hitetlen arcát, folytatta. –Még az akadémia első évében elkészítettem egy pecsétet, ami összegyűjti a senjutsu chakrát a természetből és lassan adagolja az enyémbe. Az elején cseppenként csupán, a hatását nem is éreztem. Majd növeltem a dózist. Az akadémia végére már odáig fejlesztettem, hogy a pecsét összegyűjtötte a senjutsu chakrát, majd elraktározta. Amint aktiváltam, az egészet összekeverte a sajátommal, így képes voltam rögtön felölteni a Bölcs formát.

- Mindezt idézett állatok nélkül. –Naruto bólintott. –Nyolc évesen. –Újabb bólintás.

Jiraya nem tudta elhinni, hogy a kölyök ismét képes volt nőni a szemében. De végtére is a vérében volt, hiszen mind az Uzumaki klán, mind Minato pecsétmesterek voltak, legendásak méghozzá. A fiú elképesztő módon használta az örökségét.

- És most vége a pecsétnek? –kérdezte, reménykedve az ellenkezőjében.

- Ha nem változtatok rajta, akkor igen. –igazította meg a kabátját. – Viszont már megvan az elmélet, ami alapján készíteni fogok egyet magamnak és Sasukénak. Ha minden jól megy, a harmadik fordulóra készen is lesznek.

- Mik a terveid? –kérdezte a férfi helyet foglalva, alig várva, hogy hallhassa a szőke elméleteit. Naruto lótuszülésben foglalt helyet vele szemben.

- Ugyan úgy, ahogy a senjutsu pecsétet készítettem, készítek erre is egyet. Viszont az enyémhez még hozzá adom a régi pecsétem egy feljavított változatát. Az egész természetesen nagyobb lesz, de hasonlítani fog az apám munkájához. –magyarázta lelkesen. –És ha a tervem működik, akkor Orochimarunak felszolgálok még egy pofára esést, ugyanis úgy Sasuke, mint én is képesek leszünk megcsapolni az átok billogot, elkerülve a mellékhatásait.

A Sannin elvigyorodott.

- Ugye beavatsz a munkába?

- Azt hittem, már meg sem kérded.

Fejezet végi megjegyzés:

ÉÉÉÉÉÉÉS VÉGE! Oké mindenki, kösz a hétvégét, holnap találkozunk :D Nektek is köszi, hogy elolvastátok! Szívesen fogadom a kritikát :)

Love ya!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.