- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

- Jiraya-sama!

A Sannin mellett egy gyík maszkos ANBU nő landolt, nyomában két csupasz maszkos társával. A férfi abban biztos volt, hogy ezt az ANBUt sokszor látta Naruto közelében, de mivel a Gyökér tagjait nem tudták megkülönböztetni egymástól, így nem lehetett biztos abban, hogy ez-e az a két tag, akik folyton a szőke közelében lófráltak.

Mint valami testőrök. Futott át sokszor a fején. Mintha Narutonak szüksége lenne ilyesmire.

Kezei ökölbe szorultak. Most nagyon jól jött volna a testőrség. De tudta, hogy ezzel sem mentek volna semmire. A három halott Hokage ellen bárki kevés lett volna Konohából. Csak azt nem tudta, hogy szerencse-e a szerencsétlenségben, hogy a kígyónak élve kellett a tanítványa.

- Mondja, merre van Naruto-sama? –szólalt meg az egyik csupasz maszkos. Láthatóan figyelmen kívül hagyta, hogy mellette éppen elviszik a Sandaime holttestét. –Danzo-sama látni kívánja.

A fehér hajú férfi fogai szinte reccsentek egymáson.

- Naruto fogságba esett.

Az ANBU nő élesen beszívta a levegőt. A két Gyökér tag azonnal felszívódott, valószínűleg rohantak jelenteni a vénembernek. Jirayát ez kicsit sem érdekelte. Tekintete az éppen megérkező Kakashira és Gaira esett.

- Hallottunk a Sandaime-samaról. –mondta gyászosan a másoló ninja. –Naruto hogy viseli?

Jiraya ellenállt a késztetésnek, hogy teli torkából üvöltsön. Nem volt elég lélekjelenléte ennyiszer megismételni, hogy cserbenhagyta nem csak a mesterét, de a régi és az új tanítványát is egyaránt.

- Terjesszétek el a hírt, mert ma biztos nem mondom el többször. –sziszegte. –Naruto fogságba esett. Orochimaru magával vitte.

Egy pillanattal sem volt több ideje nézni, ahogy a két Jonin arcára kiül a borzalom. Elindult a kórház irányába, hogy megnézze, hogyan viseli a másik tanítványa a hírt. Eddig biztos magához tért.


Danzo kezében elroppant a sétabot.

- Megismételnéd? –kérdezte vicsorogva.

- Namikaze-sama fogságba esett. –válaszolta ugyanolyan érzelemmentesen az előtte térdelő férfi.

- Hogy történhetett ez meg? –üvöltötte a tanácsos.

Kiviharzott a szobából és egyenesen a Joninok gyülekezőhelyére indult. Egy perccel sem fogja hagyni, hogy a falu legnagyobb aduásza elnyújtsa az Orochimarunál tartott kényszeredett vakációját. A kígyó már éppen elég alkalommal köpött a levesébe. Az se számít, ha sérülteket kell utána küldenie, de ha az ég szakad le, Narutot akkor is visszahozatja a faluba.

Már volt is egy-két ötlete.


A Konoha 12 maradék tagja fehérebb volt, mint a frissen esett hó. A hír valósággal pusztítóan hatott rájuk. Sasuke, aki nem rég tért magához, tombolva akart kiviharozni a szobából, olyanokat kiabálva, hogy akkor is visszahozza, ha cserébe országokon kell átgázolnia. Minden harcképes Genin közülük szükséges volt ahhoz, hogy helyben tartsák az Uchiha örököst. Egészen addig nem értették, miről van szó, amíg Kakashi-sensei rájuk nem talált.

- Naruto-kunt… elrabolták? –kérdezte Ino. Remegni kezdtek a térdei.

- ANBU! –szisszent fel Hinata. Másodpercekre rá meg is jelent a hívott személy, aki valószínűleg a Hyuuga klán egy tagja volt és a hercegnő védelmével volt megbízva. –Értesítsd az apámat! Klán gyűlést akarok, haladéktalanul. –hangsúlyozott minden egyes szót.

- Hinata, tudom, hogy ez nehéz neked - kezdte Gai, de az örökös feltartotta az egyik kezét.

- Ez már a Hyuuga klán dolga is, ugyanis Naruto a leendő klán fő. A klán lényege az, hogy az összes bevethető módon megpróbálja kiszabadítani.

- Tudom, hogy közel álltok egymáshoz – próbálkozott Kakashi is.

A levendulaszemű lánynak kezdet elfogyni a türelme.

- Jegyesek vagyunk, Hatake-san. –olyan hangsúlyt helyezett a szóra, amely alatt a többiek kis híján megrogytak. – Hivatalosan is.

- Hinata-sama. –jelent meg egy üres maszkot viselő ANBU a lány mellett. –Danzo-sama kéreti a Hyuuga klán gyűlését.

- Már megelőztem benne. –haladt el a szétváló emberek között. –Ha jól sejtem, Hatake-san és Maito-san is a tanácsterembe kéretik.

- És Uchiha-sama is. –egészítette ki.

- Akkor mire várunk még?! –mennydörögte Sasuke.

- Álljunk meg egy szóra!

Jiraya jött velük szembe a folyosón, tisztes távolságra megállva a Hyuuga örököstől. Nem félelemből, inkább elővigyázatosságból. Úgy tűnt, a lány nagyon is lobbanékony hangulatban van.

- Jiraya-sama. –lepődtek meg sokan.

- Orochimaru feltámasztotta az előző három Hokagét és bábokat csinált belőlük. –közölte hidegen a Sannin. –Mégis hogyan akartok megküzdeni ekkora erővel. Ide még egy bijuu is kevés!

- És kettő? –hallottak meg egy újabb hangot.

Mindenki döbbenten fordult a vörös hajú homok ninja felé, mert senki sem vette észre, mikor közelítette meg őket a másik irányból. Elméletileg őrizetben kellett volna lennie, valahogy mégis szabad volt, akár a madár. Arról nem is beszélve, hogy nem árasztotta magából az állandó gyilkos aurát.

- Kettő? –pislogtak többen is.

- Én vagyok az egyfarkú jinchurikije.  –pontosított.

- És miért akarnál pont te segíteni neki? –kérdezte gyanakodva Hinata, szembeállva az alacsonyabb ninjával.

- Namikaze-san új utat mutatott nekünk. –hunyta le a szemeit. –Egy utat, amely mindkettőnket megszabadít az örökös szenvedéstől. Nincs segítség, amivel eléggé meghálálhatnám. Ezért hadd segítsek.

Sasuke közben megállt Hinata mellett és szúrós tekintettel méregették a jinchurikit. Azonban észrevehettek benne valamit, vagy csak a helyzet kívánta meg a nehéz döntéseket, mert egyszerre szólaltak meg.

- Rendben.

- Jiraya-sama jobb, ha velünk jön. - fordult felé Hinata.

- És ti is sensei. –nézett a két Joninra Sasuke.

- Uchiha. –fordult felé Hinata.

- Hyuuga. –viszonozta a tekintetét.

Biccentettek egymásnak, Sasuke pedig az ANBU felé fordult.

- Értesítsd Danzot, hogy az első hullám Naruto után indul. Amint van elég embere, erősítést várunk.

Az idősebbek csak döbbenten figyelték az új generáció felemelkedését. A többiek is nagyon szerettek volna menni segíteni a szőkének, de a két sötét hajúval ellentétben ők még csak levegőt sem tudnának venni a három Kage és egy Sannin ellen, így csak a terhükre lennének. Gai ragaszkodott ahhoz, hogy Lee is velük tartson, mert a sebességükkel ketten talán le tudnak majd foglalni egy Kagét egy időre.

Senki sem kellett fegyvert gyűjtsön, hiszen az ostrom miatt már mindannyian teljesen fel voltak fegyverkezve. Jiraya érzései túlságosan vegyesek voltak a helyzettel kapcsolatban, viszont egy valamit biztosra tudott. Ha kezei közé kaparintja régi csapattársát, a bőréből csinál Tsunade-Himének egy új táskát.


Naruto igyekezett normális ütemben lélegezni, kizárva a pánik lehetőségét. Annak ellenére, hogy éppen fogságba esett, egy koporsóba volt zárva és jó eséllyel le is volt pecsételve, furcsa érzés szorongatta a bensőjét. Kimondhatatlanul fájt, hogy a Sandaime a szeme láttára halt meg, ennek bizonyítékai voltak a könnyek, amik csak nem akartak felszáradni az arcán, bármennyire is parancsolta nekik.

Nem értette Orochimaru miért vonult vissza. Megölte a Hokagét, a másik három pedig a bábja volt, akiket kedvére utasítgathat. Naruto is a zsebében volt. Akkor mégis mi félnivalója volt a falutól? Miért nem maradt ott megkeresni Sasukét? Az alapján, amit megtudott a férfiról, megszállottja a Sharingannak. Biztos nem dobta volna oda egy ismeretlen doujutsuért, amiről azért remélhetőleg még nem tud. Ekkora katonai erővel meghódíthatott volna egy egész országot, akkor mégis mi a célja?

A szőke felsóhajtott, és próbálta kicsit mozgatni elgémberedett tagjait. Ám azokat még mindig szorosan tartották.

- Mond, tudsz beszélni? –kérdezte a mögötte levő alakot, szíve minden porcikájával megerősítésben reménykedve.

Nem jött semmi válasz. Naruto lesütötte a fejét. Orochimaru teljesen megfosztotta az apját a saját tudatától. Ezért bizonyosan a lelket is kipréseli belőle, ha csak egyszer is lehetősége lesz rá. És annak ellenére, hogy a mögötte levő test hideg volt, nem lélegzett és nem vert a szíve, a szőke minden ésszerű gondolata ellenére megengedte magának, hogy egy pillanatra élvezze a kicsavart és fájdalmas ölelést.

Legyen bármilyen állapotban, Minato mégis az apja. Szinte bármit megadott volna, hogy beszélgethessen vele. Az egyik lábát a koporsó oldalának vágta.

- Hé, kígyó! –kiáltotta. –Odakint vagy?

A szórakozott kuncogás, ami a szavait követte erősen húzott az „igen” irányába.

- Mi tehetek érted Naruto-kun?

- Kezdetnek ne hívj így. –sziszegte. –Kiráz tőle a hideg. Hol vagyunk?

- Még én sem tudom teljesen. –jött a válasz. Őszinte volt? Ki tudja. Ilyen szintű, állandó, csöpögő szarkazmus mellett nehéz megmondani, mikor beszél komolyan a férfi. –A parancs az volt, hogy az egyik felállított rejtekhelyére hozzon minket.

Naruto forgatta egy kicsit a nyelvét a szájában, próbálgatva a következő mondandója megfogalmazásait.

- Ő az apám. Hadd beszéljek vele.

- Attól tartok, nem lehet Naruto-kun. –a szőke rókaszerűen felmordult. – Minato-kun túl sok veszélyes dolgot tudna mesélni neked.

- Őt meg főleg ne hívd így! –üvöltötte pillanatnyi türelmét elveszítve. –Vagy esküszöm, kitépem azt az undorító nyelvedet.

A Sannin felnevetett.

- Nem igazán vagy a tárgyalások mestere, ugye Naruto-kun? Nem tudtad, hogy az embereket szép szóval kell meggyőzni, ha szeretnél valamit?

A szőke a fogát csikorgatta.

- Mit akarsz? És ne kérj nagyot. –morogta előre, megelőzve minden gondolatot. –Teljesíthetőt.

Orochimaru egy percet sem tétovázott.

- Hány éves korod óta edzel?

Naruto morgott valami az orra alatt, ami hasonlított a „pedofil állatra”, de végül megfékezte a nyelvét és felsóhajtott.

- Öt éves korom óta.

- Miért?

- Ez két kérdés.

- Itt én állítom a szabályokat, nem te.

A szőke a fogát csikorgatta. Nem fogja ezt a játékot játszani, a kígyóval nem. Beletörődve, hogy csak az idejét és az információját pazarolja, hagyta, hogy a feje visszahulljon eredeti helyzetébe, abban reménykedve, hogy a kígyó válasz híján majd békén hagyja. Nem így volt.

- Én várok Naruto-kun.

Naruto már nem is próbálkozott.

- Nem fogom az információmat vesztegetni. –vágott vissza. –Amíg nem látok eredményeket. –tette hozzá.

- Akkor mit szólsz ehhez? –kontrázott Orochimaru teljesen felkészülve. –Minden válaszodért öt percig hagyom, hogy beszélj vele.

- A választ követő öt percben?

Kis szünet. Naruto szája széle felfelé rándult az apró sikerélmény miatt. A kígyó azt hitte, hogy hogy s közbe dehogy.

- Legyen.

- Legyen. –visszhangozta a szőke. –Azért kezdtem el edzeni, mert egy számomra fontos személy ezt kérte tőlem.

- Ez kicsit vérszegény válasz.

- De igaz. Azt viszont ne is kérdezd, hogy ki volt ez a személy. Ha elmondanám, se hinnéd el.

- Meglepődnél. –a hangjában hallotta, hogy vigyorog.

- Nem, te lepődnél meg. Most pedig fizess.

Újabb csend.

- Rendben.

Naruto szinte a tarkójában érezte, ahogy Minato magához tér és felkapja a fejét. Habár a teste még mindig nem mozdult, a szőke még is úgy érezte, hogy visszatér belé egy cseppnyi élet.

- Naruto? –pislogott a Yondaime.

- Üdv apa. –csúszott egy szomorú rókavigyor az arcára, habár az idősebb szőke nem láthatta. Ám ez azonnal el is tűnt, ahogy eszébe jutott. –Ugye nem hallgatózol te perverz kígyó?

Kintről kuncogás hangja érkezett.

- Nem gondoltad, hogy ötpercenként fogok ki-be járni a szobában? Természetesen itt maradok.

Narutot valamiért kiverte a víz a miatt, hogy a férfi nem tagadta le a perverzséget.

- Orochimaru. –fordult meglepetten a hang irányába Minato. –Hol vagyunk?

- Mond meg te Minato-kun, te hoztál ide minket. –jött a szórakozott válasz.

- Mit mondtam a nyelvedről! –üvöltötte a fiatalabb szőke.

- Szerintem nem velem kellene foglalkoznod Naruto-kun, az óra ketyeg.

Franc. Futott át a szőke fején. Úgy már nem is volt olyan sok kedve beszélni az apjával, hogy az a perverz kígyó minden szavukat kihallgatta. Az oly annyira várt társalgás beszennyeződött a férfi mocskos jelenlététől. Viszont azt sem engedte meg magának, hogy e miatt újabb értékes perceket veszítsen el az apjával közösen tölthetett idejükből.

- Emlékszel arra, amikor feloldottam a pecsétet? –suttogta végül, bár tudta, hogy ez édes kevés lesz.

- Nem. –vallotta be a Yondaime. –Az csak egy chakra lenyomat volt.

- Igazinak tűnt. –költözött apró félmosoly az arcára. –Te meg anya. Kami nevére, mekkora szája volt annak a nőnek. –kuncogott. – Valóságos természeti katasztrófák lettek volna a reggelek.

Mögötte Minato felkuncogott.

- És akkor valószínűleg visszafogta magát. –a férfinek még a hangja is mosolygott.

- Akkor anya azt mondta, hogy te nem kerülhettél mellé, mert a Halálisten Ölelését használtad. –kezdte óvatosan a szőke. –Most, hogy a pecsét nincs többé…

- Őszintén… nem tudom…

- Letelt az idő. –szólalt meg odakint a férfi.

- Kötve hiszem. –morogta a fiatal szőke inkább csak magának. –Jól van, kérdezz!

- Milyen kapcsolatban állsz a Kyuubival?

Naruto rágcsálta egy pillanatra az alsó ajkát. Hagyd csak a férfire, hogy összefüggéstelen, mégis fontos kérdéseket tegyen fel, amivel sikeresen megy az idegeidre. A fiú szinte látta, ahogy apja arcán értetlenség jelenik meg, majd a helyzet elemzéséből összeállítja a képet.

- Kyuubi a senseiem. –bökte ki végül. Nem a teljes igazság, de nem is hazugság.

- A senseied? –kérdezte Orochimaru, mintha az év viccét hallotta volna. –Miért tanítana a Démon Király egy ember kölyköt?

- Szerinted? –vigyorodott el a szőke. –Hát mert unatkozik.

- Nem hiszem.

- A te bajod. –Naruto szinte érezte, hogy mögötte a férfi teste ismét mozdulatlanná válik. –Aj, ne legyél már ilyen rossz vesztes. –vetette hátra a fejét, lehunyt szemekkel. –Ha egyszer ez az igazság!

- Majd később folytatjuk Naruto-kun.

A Sannin kuncogva hagyta el a szobát, Naruto hallotta, ahogy becsukta az ajtót, majd a lépései halkabbá váltak és távolodni kezdtek. A szőke megadóan felsóhajtott. Gondolatban végighaladt a lehetőségein. A Kyuubi chakrája kilőve, a koporsón belül képtelen lesz használni. Maradt a senjutsu és az Átok Billog, de ott pusztuljon meg, ha ahhoz a pecséthez fordul a kígyó közelében, a végén még felülírja az általa rárakott pecsétet, és elveszti az akaratát. Akkor aztán nézhetné magát.

Ami pedig a senjutsut illeti. Csak annyija volt, amennyi még a pecsétjében maradt. A Shodaime koporsója valamiért meggátolta abban, hogy chakrát szívjon el a környezetéből. Talán azért, mert tömör chakrából volt a fa, amiből készült.

Mély lélegzettel hunyta le a szemeit. Mi lenne, ha egyenesen a koporsó chakráját próbálná meg elszívni? Kapóra jött, hogy nem kellett mozognia. Minden idegszálával a körülötte levő fára kezdett koncentrálni. A chakra folyam cseppekben indult meg, ám ebben a percben semmi mása sem volt, csakis ideje.

És ahogy telt az idő, mélyen a pecsétje egy újabb zugában, fehér színű chakra gyűlt.


Kakashi nindogja nem talált szagot. A Hiraishin teleportáció volt és nem gyors mozgás, így egy csepp chakra lenyomat sem keletkezett az út alatt. A megmentő csapat szinte az első mérföldön megbicsaklott. Egy magasabb fán voltak megállva és arról tanakodtak, mi legyen tovább.

- Érzem a Kyuubi chakráját. – suttogta Gaara fülébe a mosómedve. –Fél napra van innen, észak irányba.

- Biztos vagy benne? –kérdezett vissza jinchuriki a lehető legóvatosabban. Új volt még számára a démonnal való beszéd és ő maga nem is volt beszédes. Ezzel szemben a mosómedve már az első beszélgetésük után egy dumagéppé változott.

- Persze, hogy biztos! –fintorgott. –Ezer év is kevés lenne, hogy elfelejtsem annak az arrogáns rókának a chakráját! Viszont valamiért nagyon gyenge, éppen csak szivárog. Talán haldoklik a jinchurikije?

Gaara gondolatban felsóhajtott. Csupa jó hír, mi? Más lehetőség hiányában megér egy próbát.

- Az Ichibi szerint arra vannak. –fordult észak felé. –Érzi a Kyuubi chakráját, de nagyon gyenge, ezért arra gondol, hogy Namikaze-san haldoklik. –A kijelentésre mindenki megfeszült.

- Már ne vedd tolakodásnak. –kezdte összehúzott szemekkel Gai. –De az a dög egy hónapja még meg akarta nyomorítani a tanítványomat. Miért bíznánk meg benne?

- Van jobb ötletünk? –kérdezett vissza halálos nyugalommal a vörös, figyelmen kívül hagyva Shukaku felháborodását, amiért „dög”-nek hívták.

- Nincs, de lesz! –jelentette ki a zöld ruhás sensei.

- Erre nincs időnk! –morogott Sasuke.

- Uchihának igaza van. –bólintott Hinata. –Nem tudom és nem is akarom elképzelni, milyen szándékai vannak a kígyónak a jegyesemmel, de minél hamarabb érjük el, annál kevesebb ideje lesz, hogy ezeket véghezvigye.

- Elfelejted, hogy ő, - kezdte Jiraya és Gaara mutatott. –Részt vett az Orochimaru által vezetett ostromban?

- Azt hittük, hogy a Kazekage parancsára cselekszünk. –sütötte le a szemét a fiú. –Biztos vagyok benne, hogy amint híre ment annak, hogy Orochimaru megölte, és átvette a helyét, a ninjáink letették a fegyvert és megadták magukat.

- Ez így igaz. –bólintott Kakashi. –Sunából szinte mindenki megadta magát.

- Ez még nem igazolja a démon szavát. –erősített Gai. Hirtelen eszébe jutott valami és gyorsan hozzá tette, egy pillanatra még sajnálkozónak is tűnt. –A bijuura gondoltam, nem rád.

Mindannyian gyűlölték, amikor a falusiak démonnak hívták Narutot a róka miatt, nem akartak ugyan ebbe a csapdába esni, még ha félreértés miatt is. Gaara kissé meglepődve, de bólintott. Ilyet még soha senki sem mondott neki, az emberek általában nem zavartatták magukat a különbségtétellel, vagy ha mégis, nem tették szóvá.

- Én sem bízom teljesen az Ichibiben. –kezdte, ismét figyelmen kívül hagyva a sértődött „HÉ!”-t az elméje mélyén. – De Hyuuga-sannak igaza van. Kevés az időnk.

- Most, hogy ezt letisztáztuk. –vágott közbe egy igencsak irritált Sasuke. –Mozdulhatnánk végre?!

- Nyugi Gaki. –csitította Jiraya. –Meg fogjuk találni.

- Ebben nem kételkedem. –fordított hátat Sasuke és a Gaara által mutatott irányba indult.

Csak attól félek, hogy akkorra már túl késő lesz.


- Tán nem meguntad a duzzogást? –kérdezte kis félmosollyal a szőke, amikor lépések közelítették meg.

- Aligha duzzogok. –jött a szórakozott felelet.

A szőke teste azonnal megfeszült az idegen hangra. Mély volt, de valahonnan mégis kísértetiesen ismerős. Pillanatok múlva jött rá, hogy nem ő ismeri a hangot. Kurama érzései szivárogtak át az övéi közé. Mivel a róka el volt nyomva jelenleg, nagyon is erőteljes érzelemről volt szó.

- Ki vagy? –kérdezte már sokkal mélyebb hangon a szőke.

- Bánt, hogy nem ismersz fel. –kuncogott a férfi. –Pedig nekünk igencsak összefonódott a sorsunk.

- Nem ismerlek. –válaszolta Naruto.

- Nem, sajnos még nem. De hamarosan. –újabb nevetés. –Amikor nevet szereztél magadnak, felhívtad a figyelmemet. –a szőke hallotta, hogy az idegen a koporsó körül járkál. Lassan, mint egy ragadozó. –Már nagyon hosszú ideje várom, hogy megismerkedjek veled, Amaterasu Követe.

Naruto lélegzete a torkán akadt, kis híján megfulladt. A szíve majd kitört a mellkasából. Odakint állt az eredendő ellensége, a férfi, akit le kell győznie ahhoz, hogy az Úrnője nyerje a Nagy Háborút. Tsukuyomi Követe. Próbálta kényszeríteni magát, hogy rendesen vegye a levegőt.

- Honnan… - hangja magasabb volt, mint szeretné, ezért újra megpróbálta. –Honnan tudtad, hogy én vagyok… - harmadszorra is megpróbálta. –Hogy jöttél rá, hogy én vagyok Amaterasu-sama Követe?

- Oh, nagyon egyszerű. –dorombolta a férfi. –A drága úrnőd nem tanított meg rá, hogy elrejtsd előlem a jelenlétedet. Tudtad, hogy az erődnek méz illata van? –kérdezte szórakozottan. –Úgy vonzott a falvadba, mint a darazsat. Az egész falut megtöltötte, kis híján meg sem találtalak. –vallotta be. Majd hirtelen hangja olyan közelről szólalt meg, hogy Naruto biztos volt benne, a férfit egy leheletnyi hely választja el a koporsótól. - Aztán hirtelen eltűntél. Akkor már igaz késő volt menekülni, a világ végén is érezném az erődet. Így találtam meg ezt a helyet.

A szőke nyelt egyet. Nem tudta, a férfi miről beszélt, ő nem érzett SEMMIT belőle. Még csak azt sem, hogy mekkora ereje van valójában.

- Szívesen megnéznélek magamnak. –folytatta a férfi, hangja távolabbról szólt, de ujjai végigperegtek a koporsó fedelén. –Mit szólsz? Kérsz egy szívességet? Kiengedlek onnan, cserébe tartozni fogsz nekem.

- Soha! –válaszolta reflexből a szőke. A világért sem tartozna ennek a férfinak, hiszen létezésének egyetlen célja az, hogy végezzen vele. Nem engedhet meg semmiféle tényezőt, amit később felhasználhatnak ellene.

- Erős akaratú vagy. –állapította meg. –Máris kedvellek. Mielőtt nem tudtam a nevedet, csak azt, hogy Konohából vagy, attól tartottam, hogy egy Nara vagy egy Hyuuga lesz az ősellenségem. Benned viszont sok életet érzek. –távolodott a hangja. –Akkor búcsúzom is Namikaze-chan.

- Mi a neved? –sziszegte a szőke. Borzasztó hátrányba került. Gyakorlatilag azzal indított.

- Szeretnéd tudni ugye? –kuncogott. –Hidd el, a bérlőd nagyon jól ismer. Ő majd elmondja neked.

- Itt vagy még? –kérdezte a szőke, mikor már fél perce csend volt. Nem jött semmi válasz. Erre már csak egy értelmes reakció létezett.

A Francba.


A felmentő sereg furcsának találta, hogy Orochimaru nem mozdult a helyzetéről, még lábon sem. Jiraya a miatt is aggódott, hogy a kígyó ilyen könnyen feladta, amikor egyértelműen nyerésre állt. A zsebében volt három Hokage és csapdába ejtette a falu jinchurikijét. Ezek után nem kellett volna nagy erőfeszítés elvenni, amit még akar, aztán a földdel tenni egyenlővé a maradékot.

Valamit nem vesz észre.

- Csak csali. –suttogta mellette a Hyuuga örökös abba az irányba bámulva, ahol Shukaku szerint a Kyuubi és Naruto vannak. Éppen tartottak egy húsz perces pihenőt, hogy később teljes erőbedobással mehessenek a kígyó ellen, aki puszta fél órára volt tőlük.

A férfi pislogott egyet a lány kijelentésén. Az már igaz, hogy a lánynak egy teljesen más rálátása lehetett a helyzetre, hiszen Orochimaru nem volt bajtársa éveken keresztül és nem tudott arról, hogy évek óta Konoha elpusztításán dolgozott.

Jiraya vett egy mély levegőt. Túl betokosodva gondolkodott. Mi van akkor, ha a cél nem a falu elpusztítása volt? Orochimaru másik életcélja? A Halhatatlanság persze, de azt nem kaphatja meg Narutotól. És egy doujutsu, különösen a Sharingan. Ezt sem kaphatja meg a szőkétől, viszont…

Viszont magához csalhat olyanokat, akik birtokolják. És három Kage erejével senki sem szállhat szembe. És mivel Orochimaru nyíltan kihagyta annak a lehetőségét, hogy megszerezze Sasuke szemeit, ezért valaki más kell neki. A Másik. Az az Uchiha. A klánjának mészárosa.

Igazak lennének a hírek, miszerint Itachi tagja az Akatsukinak? Orochimaru már rég kilépett belőle. Jiraya úgy vélte, hogy a fiú, akkor még csak fiú volt, csak ez után csatlakozott. Nehezen tudta elképzelni, hogy egy taknyos 14 éves kölyök akkoriban le tudta volna győzni régi csapattársát.

Tekintete a mellette álló utolsó Uchihára esett, aki szinte remegett az elfojtott dühtől. Ha Orochimaru valóban Itachit akarja magához csalni, akkor jobban bele se tenyerelhettek volna. A kémei szerint Itachi társa Hoshigaki Kisame, akiről azt híresztelek, hogy ő a „Farkatlan Bijuu”.

- Talán meg kellene várnunk, amíg kifárasztják egymást. –tanakodott hangosan a lány.

A Béka Bölcs csak pislogni tudott. Eddig hangosan beszélt volna? A többiek arcát elnézve nem. Akkor csak az a magyarázat létezik, hogy Hinata fejében jóval több van, mint klán protokoll. Vajon mennyire jött rá?

- Kik? –kérdezte Gai, aki felfigyelt a lány felszólalásaira.

- Orochimaru csalinak használja Narutot. –sziszegte Sasuke. Szóval ő is kifundálta. Nem is rossz generáció.

Kakashi bólintott.

- Nem tudom, hogy kit akar magához csalogatni, de három Kagét támasztott fel ellene. Ez valami nagy lesz.

- Nem fogunk várni. –szólalt meg a Béka Bölcs. Mindenki rá nézett, hiszen ő volt az, aki folyamatosan csitítgatta őket. – Narutoval együtt Orochimarunak Minatot is le kellett pecsételnie abba az átkozott koporsóba, hogy féken tartsa. Ha sikeresen kiszabadítjuk, akkor két bijuuval csatlakozhatunk a harchoz. Oda már azért a kagék és kevesek lesznek.

- Akkor mire várunk még? –mordult fel az Uchiha. –Menjünk már!

Mindenki bólintott, páran elnyomták a késztetést, hogy sóhajtsanak. Ebben a harcban mindenkinek jó esélye lesz ott hagyni a fogát.


- Itachi az, ugye?

Orochimaru megfagyott a szőke hangjára. Naruto még csak el sem mosolyodott a lebuktatásra. Nagyon csúnyán beletenyerelt most a bajba. Az elmúlt fél napban csak azzal foglalkozott, hogy csapolta a koporsót és azon agyalt, miért nem mennek tovább. Így jutott el odáig, hogy egy csapdában áll éppen és ő maga a csali.

A Naminato cégen és Danzon keresztül fülébe jutott az Akatsuki híre. Legjobb tudomása szerint a két utolsó Uchiha közül az egyik ehhez a szervezethez tartozik, akik bijuukat gyűjtenek. Azzal, hogy egy nyilvánosan rossz hírű egyén fogságba ejtette az egyiket, gyakorlatilag mozgásra lettek kényszerítve. És mindketten tudták, hogy Konohához ilyen közel maga Itachi fog jönni, hogy még ránézhessen az öccsére.

Itachi és Kisame. Ők voltak az igazi célpontok. Miattuk lett feltámasztva a Shodaime és a Nidaime. A Yondaime pedig az erősítés aki, mivel elzártak vele együtt a koporsóba, meglepetésként fogja érni a két férfit, ha szükség lenne rá.

- Napról napra lenyűgözöl Naruto-kun. –kuncogott a kígyó. –Igazán kár lenne érted, ha hagynálak elkallódni.

Az említett felhorkant. Szóval beletrafált.

- Nagyon biztos vagy a dolgodban. –folytatta a szőke. – Mi van, ha nem ők jönnek?

- Bárkivel elbírok az Akatsukiból. Egyszerűen csak kivárom a következő alkalmat, és ha szükséges a következőt.

Naruto a szemeit forgatta. Tényleg annyira végtelen lenne a Szentségtelen Teremtés? Ez is csak egy pecsét jutsu, bizonyosan van gyengepontja. Vagyis, a nyílván valón kívül, hiszen ha Orochimaru nem koncentrál arra, hogy harcba küldje őket, akkor a jelenleg feltámasztottaknak eszükben sincs segíteni neki. Arra már rájött, hogy jó eséllyel le kell pecsételni a lelket, amit ebbe az új testbe kényszerítettek.

Naruto száz és egy különböző pecsétet is felsorolhatott volna az arzenáljából, de erősen kételkedett abban, hogy bármelyikkel menne valamennyire. Még ha valamilyen csoda folytán el is jutna odáig, hogy használja, ami persze az évszázad ideális esete lett volna, akkor sem volt rá garancia, hogy a megfelelő lepecsételést használná és csak egy esélye van.

Egyelőre magát Orochimarut kellene kiiktatni középről. De hogyan csinálja?


Jiraya úgy döntött, eddig vártak és nem tovább. Kami tudja, mennyire messze jár még Itachi, ha eljön egyáltalán, viszont a szőke ideje nem volt ennyire végtelen. Orochimarunak bármikor eszébe juthat, hogy kísérletezzen egy kicsit az idő elütésének céljából. Ezért kiadta a jelet és a csapat a lehető legnagyobb csendben behatolt a bázisra.

Amíg nem zavarnak meg semmit, addig legfeljebb egy Kagéval kell megküzdeniük. Nem segít, hogy említett Kage a világhírű Kirii Senko, akitől a fél világ ugyanúgy rettegett, ahogy a másik fele imádta. A Béka Bölcs gyomra felfordult a gondolatra, hogy meg kell küzdenie régi tanítványával.

Elképesztő módon a nélkül érték el a koporsó szobáját, hogy felfedezték volna őket. Ez persze balszerencséjükre azért volt, mert a kígyó maga állt mellette és mintha beszélt volna hozzá. Jiraya azonnal csendre intette a csapatot és füleltek.

- Nagyon biztos vagy a dolgodban. Mi van, ha nem ők jönnek?

Mindenki szinte csillagokat látott az örömtől a hang hallatára.

- Bárkivel elbírok az Akatsukiból. Egyszerűen csak kivárom a következő alkalmat, és ha szükséges a következőt.

Ez viszont már koránt sem volt annyira bíztató. Jiraya fészkelődést hallott a koporsóból.

- Akkor a kérdéses alkunknak lőttek? –kérdezett vissza a bezárt szőke.

- A kérdés ugyan az.

- A válasz is. –morogta. –Ha ezt nem vagy képes elhinni, mégis hogyan hihetnéd el az Úrnőm nevét?

Jiraya látta a szeme sarkából, hogy a Hyuuga örökös megfeszül. Nyílván tudott valamit, amit ő nem.

- Nevezz meg bárkit ezen a világon és hamarabb elhiszem, hogy neki engedelmeskedsz, minthogy a Kyuubi no Yoko a mestered.

Ez mindenkire úgy hatott, mint egy jól becélzott pofoncsapás. Kuncogás érkezett a koporsóból.

- Kettőnk közül bizonyosan te ismered jobban a róka személyiségét, hisz végül is csak én hordoztam tizenhárom évet.

A Sannin csettintett a nyelvével.

- Tegyük fel, hogy elhiszem. Mit tudott neked tanítani egy nagyra nőtt házi kedvenc?

A szőke ekkor nyíltan felnevetett.

- Nagyon nem kedvel téged. –informálta a férfit. –Még így elnyomva is érzem a belőle áradó haragot. Anyukád nem tanította meg neked, hogy nem egészséges felbosszantani a Démonok Királyát?

Most a Sanninnon volt a sor, hogy vigyorogjon.

- Megvannak ellene a módszereim.

- Oh, látom. A Shodaime ereje elég, hogy féken tartson egy bijuut, de avass már be, mihez fogsz kezdeni a másodikkal?

- Második? –pislogott a Sannin.

Mielőtt bárki reagálhatott volna, Gaara támadásba lendült. A Kígyó elkerülte a homoktámadást, így az telibe találta a koporsót, ami azonban kitartott. A homok jinchuriki lassan sétált be a szobába és figyelmen kívül hagyott mindent, amit a Sannin mondott. Kezeit összefonva a mellkasa előtt, a gondolataival támadott a férfire, akinek muszáj volt menekülnie. Még annyi ideje sem volt, hogy megformálja a kézjelet, amivel előhozhatja a másik két Kagét.

A következő pillanatban Gai és Lee is csatlakoztak a támadáshoz, meglepően jól együtt működve nem csak egymással, de a homokkal is egyszerre. Az elején még idegessé tette őket az állandó jelenléte, de úgy tűnt, a jinchuriki őket is ugyan úgy védte a homokpajzzsal, mint saját magát. E közben Jiraya és Hinata azonnal a koporsó mellett termettek, miközben Sasuke és Kakashi a hátukat védték.

- Fel tudod törni? –kérdezte a hercegnő, sárkány chakrás ökleivel újra és újra megtámadva a fából készült tákolmányt, ami mintha meg sem érezte volna.

- Én nem tanácsolnám Hime. –sóhajtott odabent a szőke. –Előbb a kígyót szedjétek ki. Ha nincs magánál, akkor jó eséllyel megszűnik az Edo Tensei, majdnem annyira jó eséllyel nem érkezik több parancs.

- Még mindig odabent van veled? –kérdezte fintorogva a Sannin. Ez azért durva kegyetlenség volt a kígyó részéről.

- Egyelőre ne ezzel foglalkozz shisho. –Jiraya tudta, hogy égbekiáltó baj van, ha a tanítványa mesternek szólítja. – Csak üssétek ki!

A csata hangjai abbamaradtak, ami magára vonta a koporsót tanulmányozó egyének figyelmét. Hosszú pillanatokig síri csend kerítette hatalmába a szobát. A lepecsételt szőke torkából egy sóhajt tört fel.

- Kitalálom. Megidézte a másik két Kagét is.

Nem is volt szüksége megerősítésre.

És ismét csak: Francba.

Fejezet végi megjegyzés:

Hello mindenki! Leráztam magamról a tanulás rabigáját! Éljenezzétek a nevét a jegyzetelésnek! A fejezettel kapcsolatban megjegyeznék pár dolgot:

1. HINATA DABASS, NINCS APELLÁTA. Imádom a Sasuke és Hinata közti dinamikát, én úgy érzem benne, hogy még mindig csak Naruto érdekében tűrik meg egymást. XD

2. Ha valakit zavar, hogy ilyen nagyon főnökösök voltak ebben a részben, annak csak egy valamit mondanék: Namikaze Uzumaki Naruto mellett értek harcossá, az ilyen emberek általában a sarkukra tudnak állni, ha szükséges. XD

3. Ha bármit a fejemhez vágtok, ne a homloklebenyemre célozzatok légyszi XDDD

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.