- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

~Helyszín~ 

Jutsu neve(Jutsu neve magyarul)

 


 

~Konoha~ 

Egy hét telt el az óta, hogy Naruto találkozott Amaterasuval. Ahogy az istennő ígérte, meg tanult olvasni.

Az első nap rögtön a könyvtárba szaladt. Mivel egy hónapja kirúgták az árvaházból, a Sandaime biztosított neki egy apró ninja lakást. Olyan kicsi volt, hogy csak egy nappalival egybe vett háló és konyha volt benne, illetve egy aprócska fürdő. Kevés volt, de már az első nap jobban érezte magát benne, mint eddig bárhol. Ráadásul még fizetnie sem kellett, mert az öreg Hokage a saját számlájáról állta a lakbérét.

Mivel nem lakott vele senki, senki sem szólhatta le, amikor hajnalhasadáskor gyorsan felöltözött egy fehér rövid ujjúba, egy fekete rövidnadrágba és egy fekete szandálba. Egészen a könyvtárig szaladt. Mikor belökte az ajtót, rögtön a könyvtáros előtt találta magát. Egy idős nő volt, a hatvanas évei felett.

Ettől megszeppent kicsit és szívét összeszorította egy gondolat. Mi van akkor, hogy ha a könyvtáros is démonnak nevezi és megtiltja neki, hogy olvasson? Akkor mihez fog kezdeni? Akkor semmit sem tud megtanulni, és akkor nem lesz erős harcos. És ha nem lesz erős harcos, akkor Amaterasu-sama Követe sem lehet, mert szégyent hozna rá.

Remegve sétált közelebb a pulthoz, ami olyan magas volt, hogy tüskés haja teteje sem látszott ki. Egy nagy levegőt vett és annyira illedelmesen köszönt, amennyire csak bírt. Mikor hallotta, hogy a könyvtáros nő mocorog a székében, nyílván a hang forrását keresve, felemelte a kezét, és integetni kezdett, magára vonva a figyelmet.

Az idős nő áthajolt a pult felett. Apró, kerek szemüvegei mögött szigorú barna szemek nyugodtak. Ahogy a tekintetük találkozott, Naruto tudta, hogy azonnal felismerték. Félelme megtízszereződött.

- Mit akarsz itt kölyök? –kérdezte kissé reszelős hangon, utána aprókat köhögött.

- Olvasni szeretnék. –válaszolta Naruto remegő hangon.

Az öreg hölgy ősz szemöldöke a magasba szökött.

- Hány éves vagy kölyök?

- Öt. –válaszolta pironkodva.

A nő ismét végigmérte.

- És tudsz már olvasni?

Naruto nyelt egyet és lendületesen bólogatott. Az idős hölgy feje eltűnt a pult felett, majd papírok susogása hallatszott. A szőke ajkai legörbültek. Nem hisz neki. Mindjárt megfenyegeti, hogy ha nem takarodik el, akkor hívja a ninjákat és azokkal dobatja ki. Próbálta lenyelni a könnyeit és éppen fordult volna meg, amikor egy kéz tűnt fel a pult mögött, benne egy tenyérnyi kártyával.

Bátortalanul vette el. A nevét írta rajta és azt, hogy olvasó jegy.

- Erre nagyon vigyázz! –mondta az idős hölgy. –Csak akkor olvashatsz, ha ez nálad van. Megértetted?

A kisfiú gyorsan vigyázzba vágta magát.

- Igenis hölgyem!

A nő megcsóválta a fejét és motyogott valamit a mai fiatalságról.

- Az első emeleti könyveket olvashatod csak. A többit csak akkor, ha ninja vagy.

Naruto hálásan megköszönte a segítséget és elindult a hatalmas polcok között. A lámpák fényében könyvek tengerével találkozott. Első dolga az volt, hogy megkereste azokat a könyveket és tekercseket, amik a ninja léthez szükséges alapokat tartalmazták. Megtudta, hogy az első dolog, amit meg kell tanulnia az a chakra irányítása. A chakra segítségével fogja tudni használni a ninjutsut, genjutsut, fuinjutsut. A taijustuhoz és kenjustuhoz előbb a fizikai testét kell megerősítenie.

Az elején megpróbált mindent megjegyezni, amiket a könyv ír. Az órák csak múltak és múltak, aztán arra lett figyelmes, hogy az öreg hölgy áll előtte. Ijedten nézett fel rá. Talán valami rosszat csinált? El fogják venni az olvasó jegyét?

- A könyvtár nemsokára zár. –mondta az idős hölgy. A névtáblája szerint Kimikonak hívták. –Ha szeretnéd folytatni, akkor kölcsönözd ki a könyveket és menj haza.

- Kikölcsönözni? –pislogott értetlenül.

- Igen. –a fiú előtt levő öt könyvre és három tekercsre pillantott. –Ezeket szeretnéd elolvasni?

Naruto kissé kábán bólintott. Közben szívta magába az új helyzet nyújtotta információkat.

- Akkor szedd őket össze és gyere. –fordított neki hátat és visszamentek a pulthoz.

Kimiko levett egy nagy könyvet és lehozta az egyik kisebb asztalhoz, ami mellé le tudtak ülni. Egyesével megnézett valamiket a könyvekben és tekercsekben, amiket Naruto haza szeretett volna vinni és írt a nagy könyvbe. Majd elővett egy kisebb lapot, amin sok sor volt. Ezeket is kitöltötte a könyvek alapján, majd Naruto elé tartotta.

A fiú értetlenül pislogott rá és a kezében levő írószerre.

- Alá kell írnod itt. –mutatott egy pontra ráncos ujjával Kimiko néni. – A nevedet írd oda.

Naruto bólintott és amennyire szépen csak tudta, odaírta a nevét. Visszaadta a lapot és az írószert az öreg hölgynek, aki bólintott és összecsukta a nagy könyvet.

- Két hétig lehetnek nálad. Ha addigra nem végeztél vele, hozd vissza őket és meghosszabbítjuk még két héttel. De vigyázz, mert ha nem hozod vissza, ki kell fizetned őket.

A szőkeség bólintott és megköszönte az öreg hölgy segítségét. Távozáskor szépen elköszönt és megpróbált a legkevésbé feltűnően hazamenni.  Szívét olyan melegség töltötte el, amit csak akkor érzett, hogy ha Hokage-Ojii-san vele volt. Aznap késő estig olvasott.

Már egy hete voltak nála a könyvek. Ez alatt rengeteg mindent megtanult belőlük. Csak akkor hagyta el a házat, amikor ételt vásárolni és futni ment reggel és este. Minden mást a szobájában végzett, tanult és gyakorlatozott, próbálva minél inkább megerősíteni a testét. Az első, amit meg szeretett volna tanulni, az a Henge (Alakváltás) jutsu volt. Ha sikerül elsajátítania, akkor tud majd normális árakon vásárolni és végre változatossá teheti az étrendjét.

Ez a feladat nehezebb volt, mint gondolta. A negyedik napon sikerült először meditálnia. Még maga is meglepődött azon, hogy milyen sok chakrát érzett, de mivel nem volt hasonlítási alapja, azt hitte, hogy mindenkinek ennyi chakrája van. Felfedezte, hogy neki kettő féle van. Egy olyan kék színű, mint a szemei, ami a könyv szerint az átlagos. Ez nyugodt volt és sokkal kevesebb volt belőle, mint a másikból. A másik rosszindulatú volt és kicsapongó, vörös színű. Narutot megrémisztette ez az erő és a könyvekben sem talált róla semmit. Úgy döntött, hogy inkább a kék színű chakrával fog foglalkozni.

A könyvek alapján előírt gyakorlatokat végezte minden nap. Reggel elment tíz percet futni, utána fél órát gyakorlatozott otthon, reggelizett, utána egy órát meditált, ismét gyakorlatozott fél órát, két órát gyakorolta a chakra kontrolt, ismét fél órát gyakorlatozott, utána elment még tíz percet futni és egészen lámpaoltásig tanult.

Egy hét múlva meditáció alatt úgy vette észre, mintha nőtt volna a kék chakrájának a mennyisége.

A kontrollja is javult. Sajnos a kenjutsut még nem tudta gyakorolni, mert nem volt hozzá megfelelő fegyvere. Ugyan ez igaz volt a többi fegyverre is, így maradt a taijustunál és a chakra kontrollnál, ami még mindig nagyon pocsékul ment neki a nagy mennyiség miatt.

Egy hónap elteltével képes volt végrehajtani a Henge (Alakváltás) jutsut. Mivel az öreg Hokagétól minden hónapban kapott egy bizonyos összeget, neki fogott spórolni. Feljavította az étrendjét, hála a sikeres alakváltásának. Meglepte azonban, hogy a könyv szerint az alakváltás csak egy illúzió, és ha megérintik, eltűnik. Az övé azonban szilárd volt és több chakrát igényelt.

Négy hónap múlva sikerült összekuporgatnia annyi pénzt, amennyiből tudott venni magának egy szett shurikent és egy szett kunait. A szobája falára rajzolt egy céltáblát és ott gyakorolt. A gyakorlatok számát, amiket végzett egyre inkább növelte és a futási idejét is kibővítette.

A könyvtárban Kimiko-Obaa-sanal mondhatni jó viszonyt építettek ki. Naruto sokszor fordult hozzá, amikor keresett valamit és nem találta, Kimiko pedig, amikor nem volt éppen semmi dolga, főleg este, zárás előtt le szokott ülni a vele szembeni székre a megszokott sarokasztaluknál és köt. Ilyenkor Naruto történelmet és történeteket olvas hangosan.

A szőke fiú hamar megtalálta magának a saját hőst a történelmi alakok között. A Yondaime Hokage, Konoha no Kirii Senko (Konoha Sárga Villanása), Namikaze Minato. Naruto rengeteget olvasott róla. Az egész életét végigkövette az akadémiától kezdve. Hozzá hasonlóan Minato is árva volt és egészen a Hokage címig vitte. Ő volt az, aki eldöntötte a Harmadik Nagy Shinobi Háború kimenetelét. Az első és egyetlen ninja, akit a bingo könyvben SS rangúvá nyilvánítottak. Az ellenség körében az volt a parancs, hogy fussanak, amint meglátják.

Naruto azt is megtanulta, hogy a Yondaime fuinjustu mester volt, így sikeresen kifejlesztette a Hiraishin (A Repülő Villám Isten) jutsut, amitől a halálosságát kapta. Ezen kívül készített egy saját teknikát is, a Rasengant, amit nem tudott befejezni a halála előtt. Naruto elhatározta, hogy ő is fuinjustu mesternek fog tanulni és Kimiko-Obaa-sanal kikeresték az összes könyvet, amit erről írtak és a civilek számára elérhető volt.

Igazi őstehetségnek számított fuinjustu terén. Három hónap múlva Naruto már fejből ismerte az olyan pecséteket, mint a levélbombák vagy a tároló pecsétek. Sokat gondolkodott azon, hogy a sebessége növeléséhez súlyokat használjon-e vagy ellenállás pecséteket, de inkább az utóbbinál döntött. Egyrészt ezek nem kerültek pénzbe, másrészt gyorsabban meg lehetett tőlük szabadulni, ha szükség volt rá. Plusz nem akadályozták a növésben sem. Amióta hét hónapja neki fogott edzeni, magasabb lett és izmosabb. Utóbbi fejlődését bő és hosszú ruhák alá rejtette. Nem szerette volna, ha a falusiak elkezdenek tényleges fenyegetést látni benne, nem számít, hogy még csak hat éves lesz.

Így most az általános öltözete egy fehér póló volt egy naruto tekercs mintával az elején, erre felvett egy fekete kapucnis felsőt, aminek a hátán ott volt Konoha vörös örvény jele. Ezen kívül egy sötétszürke, bő nadrágot és fekete szandált viselt. Attól a pillanattól fogva, hogy először látott a Yondaimeról egy képet és rájött, hogy nem csak a szemszínük, de a hajszínük is ugyan az, úgy döntött, hogy ő is megnöveli elől azt a két hosszú tincset. Ami persze vásárt a napjáig művelet volt, úgy számolta, hogy két-három év alatt lesz akkora a haja.

A hetedik hónapban már sikerült annyira megerősödnie, hogy elkezdett kihívásokat keresni magának. Kiválasztott egy-egy olyan falusit, aki a szokottnál is csúnyábban nézett rá és a ninja képességeit tesztelve megtréfálta az illetőt.

Egy hónap múlva, amikor végre sikeresen megspórolt elég pénz ahhoz, hogy vegyen magának egy fegyvert, izgatottan pattant ki reggel az ágyból. Gyorsan megmosakodott, felöltözött, készített magának egy könnyű és egészséges reggelit és elvégezte a reggeli gyakorlatait. Egy rókavigyorral az arcán zárta be az ajtót és szaladt le az első sikátorba, ahol Henge segítségével átalakult. Magasabb lett, az öltözetét is megváltoztatta kissé, de főleg az arcát. A szőke hajának nyoma sem volt, helyette fekete volt, akár egy Uchiháé és a szemét is kifakította jég színűre.

Megelégedve az átváltozással, elindult a felé a bolt felé, amiről tudta, hogy egy shinobi család tulajdonában állt. Nemrég edzés közben hallotta, hogy két Chunin arról beszél, hogy sokkal jobban jár az, aki shinobi boltból vásárol fegyvereket, mert annak ellenére, hogy drágábbak, sokkal jobb minőségűek.

Naruto nehezen rejtette el ámulatát, amikor benyitott a boltba. Már egyszer járt itt, amikor shurikent és kunait vett, és már akkor kinézett magának egy fegyvert, ami talál a méretéhez és a pénztárcájához egyaránt. A pult mögött egy nála talán egy-két évvel idősebb lány volt. Barna szeme és barna haja volt, amit két kontyba fogott a feje tetején. Naruto köszönt neki.

- Szia! Te vagy az eladó?

- Nyílván. –küldött felé egy mosolyt a lány. Naruto már megszokta, hogy ebben a Henge alakjában mindenki csak mosolyog rá, ezért szerette viselni. –Mivel szolgálhatok?

A kérdezett le sem vette a szemét a lányról, csak megajándékozta egy rókavigyorral és a falon levő egyik wakazashira mutatott. A pengéje világos volt és a markolatát fehér anyaggal tekerték körbe. Nem volt semmi különleges, de a céljainak tökéletesen megfelelt. A lány bólintott és leakasztotta a falról a hüvelyével együtt.

- 25.000 ryo lesz. –mondta. –Becsomagoljam?

- Nem köszönöm. –mosolygott Naruto és kifizette. Valóban drágább volt, mint máshol, de itt legalább minőségi felszerelésre számíthatott. –Viszlát!

- Viszlát!

Az első útja az egyik tisztásra vezetett, mivel az edzőpályákhoz engedély kellett. A kenjustuval már nehezebb dolga volt, annyi szerencséje akadt csupán, hogy az elméletet már fejből tudta és egy bottal már próbálgatta a mozdulatokat.

Pár hónap múlva már elég jól bánt a pengével, viszont nem hordta magánál. Hála az ellenállás pecséteknek megerősödött és a sebessége is megnőtt így már taijutsuval is meg tudta védeni magát, ha szükséges. Legtöbbször azonban kerülte az összezörrenéseket és inkább meglógott a sebességével és a falra mászással chakra segítségével. Amikor azonban sarokba szorították, akkor sohasem habozott megvédeni magát.

Kimiko-Obaa-san azt tanácsolta neki, hogy iratkozzon be az akadémiára, de Naruto csak a fejét rázta. Egyik este, amikor a könyvtárban olvastak, az öreg újra felhozta a témát.

- Hé Gaki (Kölyök). –mindig így nevezte. –Még soha nem mondtad, miért ne akarsz beiratkozni az Akadémiára.

Naruto megállt olvasás közben. Megjelölte, hogy hol tartott és becsukta a könyvet.

- Mindketten tudjuk, hogy nem pusztán a civileknek vagyok a begyében, de a civilt tanácsnak is. Habár a törvény szerint a Hokage felügyelete alatt áll az iskola, a tanács már rég átvette felette az irányítást. Láttam a tantervet és a vizsgaprogramot. Nevetséges. Ha most iratkoznék be, akkor a tanács mindent megtenne, hogy ne tudjak levizsgázni, mert az azt jelentené, hogy geninné nevezhetnek ki, akkor pedig elhagyhatom a falu területét, amint elkezdjük a csapatommal a C-rangú küldetéseket. Arról nem is beszélve, hogy amint ninjának számítok, a hatalmuk felettem teljes mértékben megszűnik és csak a Hokagénak kellene felelnem.

Kimiko nem lepődött meg azon, hogy a fiú ilyen jól kifejtette a gondolatait. Már régen rájött, hogy a gyerek esze úgy vág, mint a borotva. A rengeteg tanulása miatt pedig bölcsessége talán hat-hét évvel meghaladta a korát.

- Akkor hogyan szándékozol levizsgázni? Vagy nem is akarsz?

- Természetesen akarok. –fonta össze maga előtt az ujjait. – És már meg is van a tervem, hogy hogyan. Három év múlva fog indulni az akadémián az az osztály, amelybe a legtöbb klán örökös fog járni, név szerint a Hyuuga, a Nara, az Akimichi, a Yamanaka, az Inuzuka, az Aburame és az Uchiha, amióta Itachi az öccse kivételével megölt mindenkit a klánból. Ahogy utána néztem az elmúlt négy év eredményeinek azt szűrtem le, hogy azok, akik klánokból származnak, nagyobb eséllyel mennek át a vizsgán, hála az otthoni edzésnek.

- Ezt nézegetted legutóbb az Archívumban?

Naruto bólintott.

- Ha sikerül ebbe az osztályba kerülnöm, akkor nagyobb az esélyem arra, hogy egy csapatba kerülök a fent említett klán örökösökkel. Őket nehezebb lenne megbuktatni csak azért, mert én is a csapatukban vagyok. Ezek után már két lehetőségem van. Vagy eljátszom a tehetségtelen hülyét, hogy mint leggyengébb láncszemet, a legjobb tanulóval tegyenek egy csapatban, -

- Ki az? –húzta fel a szemöldökét a nő.

A szőke megforgatta a szemeit.

- A nyakamat rá, hogy az Uchiha lesz az. Úgy kezelik, mintha ő lenne a falu hercege.

- Pedig rosszul teszik. Ha az elkényeztetés a fejébe száll, az első komolyabb küldetésen ott hagyja a fogát.

- Az nem lenne kellemes. –sóhajtott Naruto. –Bármilyenek is a képességei és a viselkedése, attól még Uchiha, vagyis a vérében van a Sharingan. Valószínűleg részt kell majd vennie a KÚÉP-ban, mivel ő az utolsó a vérvonalából. A Sharingan túl értékes ahhoz, hogy hagyják csak így odaveszni. Habár nem vagyok rajongója annak, aki mások kemény munkáját lopkodja, Konohának minden erejére szüksége van, hogy megtartsa a helyét az Öt Nagy Shinobi Nemzet között.

Kimikot mindig lenyűgözte a fiúnak ez az oldala. Még hat éves sem volt és már úgy gondolkodott, mint egy Hokage, de minimum egy tanácstag. Tökéletesen átlátja, hogy mi a szükséges és mi a szükségtelen rossz és mindig a falut helyezi maga elé, annak ellenére, hogy az folyamatosan bántalmazza és gyűlölködve tekint rá. A nő szerint mind bolondok. Aki képes egy ilyen ragyogó tehetséget összetéveszteni egy démonnal, azzal nagy gondok vannak az emeleten. Kimiko még egyszer sem látott gyűlöletet a fiú szemében, csak időnként fordult elő, hogy egy-egy csínytevése durvább volt a megszokottnál. Fizikai bántalmat soha senkinek sem okozott.

- Szóval akkor mik a lehetőségeid? –kanyarodott vissza az eredeti témára.

- Az egyik, mint mondtam, hogy eljátszom az idiótát és az Uchihával kerülök egy csapatba. A másik az, hogy én magam dolgozom fel magam osztály elsőnek, amire hencegés nélkül mondhatom, hogy jó esélyem van, és hagyom, hogy jöjjön, aminek jönnie kell.

Az öreg nő ráncolta a homlokát.

- Ez a második nem hangzik túl átgondoltnak.

- Pedig átgondoltam. A falunak szüksége van arra, hogy tudja, milyen fegyverek vannak a készletében. A shinobi fegyver, mindegy hogy próbálják kiszínezni és megszépíteni. Ha eltitkolom a képességeimet, megtörténhet, hogy a faluban teszek kárt vele.

Kimiko visszatért a munkájához, Naruto pedig a könyvéhez. Az idős nő már Kami tudja hányadszorra gondolkozott el azon, mennyire messzire vihetné ez a fiú, hogy ha a falu másként állna hozzá.

Fejezet végi megjegyzés:

Itt van még egy fejezet. Most, hogy 12.-es lettem, soha nem tudhatom, hogy mit hoz a holnap, ezért próbálok annyit írni szabad időmben, amennyit csak lehet. Egyesek azt mondanák, hogy inkább spórolnám meg ezeket a fejezeteket a nehéz időkre, de én mindig fordítva vakarózok :D

Köszönöm, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.