- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

~Helyszín~ 

 


 

~Rejtekhely ~ 

Sasuke talán még életében nem rettent meg harctól. Soha nem került olyan helyzetbe, hogy bármitől félni valója legyen, hiszen egy dolog mindig bebizonyosodott. Naruto bármelyik pillanatban az oldalán teremhet, hogy a hátát védje. A szőke lehengerlő ereje ugyan bosszantó volt edzések közben, viszont a csatatéren nem létezett számára megnyugtatóbb jelenlét, mint a barátjáé.

És most egyenesen az óceán közepébe zuhant. Nem tudta megfékezni a térdei remegését, hogy szembenézett az előző két Hokage üres tekintetével. Nemrég, amikor az akadály másik oldaláról látta őket, olyan mesésnek tűnt az egész, álomszerűnek. Ahogy Naruto harcolt velük, egyértelműen elsöprő túlerő ellen, még akkor is sikerült megőriznie egy megfelelő mennyiségű nyugalmat. Ötlete sem volt, hogyan csinálta.

Szeme sarkából látta, hogy nem csak ő érez így. A büszke Hyuuga hercegnő kelleténél erősebben szorította a kezében tartott fegyvereket, próbálva elfojtani remegésének nagy részét. Lee egyértelműen úgy állt, hogy Gai-sensei védelmében legyen. Kakashi és Jiraya homloka gyöngyözött az izzadságtól.

Egyedül Gaaran nem látszott semmi változás. Legalább is eleinte. Majd elszabadult a pokol. A falak mintha olvadni kezdtek volna, lassan homokká lettek, miközben a vörös hajú jinchuriki apró, éles homoktüskék záporát zúdította az előző két Hokagéra. Hashirama fából húzott egy falat védelemképpen, de a támadás csak nem maradt abba, közben a hátuk mögött az egész épület lassan lebomlott, mígnem egy hatalmas kráter közepén nem álltak.

A következő pillanatban Tobirama tűnt fel a koporsó oldalán, könnyedén felkapva azt és már ott sem volt. Sasuke talán egy pillanatra pánikba esik e miatt, ha nem látja meg, hogy a feltámasztott Nidaime tőlük legalább fél mérföld távolságra ugyan, de megjelenik az egyik magasabb szikla tetején. Letette a két szőkét elzáró tákolmányt, és harcra kész állapotban állt meg az oldalán.

Kényszerítette magát, hogy higgadtan gondolkodjon. Meglepő módon Gaara, Kakashi és Gai egyelőre valamelyest tartották a frontot a közben támadásba lendült Shodaime ellen, aki csak megkésett utasításokat kaphatott, lévén Jiraya minden képességét latba vetve terelte el a kígyó Sannin figyelmét. Sasuke első dolga volt egy klón létrehozása, akit elparancsolt a harctól tisztes távolságra, hogy jöjjenek rá, mi a fene folyik itt. A szeme sarkából látta, hogy Hinata is ugyan így tesz.

Ők ketten és Lee ezek után csatlakoztak a Shodaime elleni harchoz. A férfi elrettentő ellenfélnek bizonyult, Sasuke pedig tétovázás nélkül latba vetette a Sharinganját, hogy feljebb hozza a szintjét. Egyelőre nem volt benne biztos, hogy jó ötlet lenne az Átok Billog erejét csapolni ilyen közel a kígyóhoz, úgyhogy letett róla.  E helyett inkább végighaladt egy sor kézjelen, majd vett egy mély levegőt.

- Katon: Óriás Tűzsárkány!

Ahogy kifújta a tüdejébe szívott levegőt, az egy hatalmas sárkányfejjé alakult, amely felperzselte a földet, miközben haladt a célszemély felé. Az egykori Hokage kezének egyetlen rezdülésével emelt fából egy falat, e közben pedig hárított egy hasonló jutsut Kakashi részéről. Gaara egy elképesztő sebeségű homokhullámot küldött a két felhúzott fal közé, amely mozgásra kényszerítette a feltámasztottat, így a levegőben azonnal Lee és Gai összevont ostroma alá került. Az idősebb férfitől nem is egy találatot kapott, Lee pedig megpróbálta rajta használni a Lótusz technikát, ám hamar menekülnie kellett, amikor alattuk fából készült tüskék nőttek ki. A következő támadó Hinata volt, öklei körül kék sárkányfejek lángoltak.

A víz típusú Juuken hajlékonysága olyanná tette a lány mozgását, akár egy kígyóé. A Shodaime újra és újra megtámadta a fejében elraktározott föld Juuken alapján, ami használhatatlannak bizonyult a mozgékonyabb forma ellen. Amikor már túl sok fa ostor tekergett körülöttük, Hinata a forgást alkalmazva megsemmisítette a nagy részét. Egy rejtőzködő ág kis híján átszúrta a mellkasát, ám azon nyomban formálódott a felsőteste köré egy homokpajzs.

Említett pajzs el is rántotta a következő támadás elől, a hercegnő pedig átpördült a levegőben és talpra érkezett az egykori Kazekage legkisebb gyermeke mellett.

- Hasznos ez a homok. –lihegte egy félmosollyal. –Egyelőre, ha nem bánod, megtartom.

Gaara nem válaszolt, viszont a homok a helyén maradt, ami felért egy beleegyezéssel. E közben Sasuke és Kakashi a Sharingant használva újra párosával lendültek támadásba a feltámasztott Kage ellen. Mindketten tűz típusú jutsukat használtak, próbálva visszaszorítani a férfit. Kakashi tűzfallal védekezett, míg Sasuke Pusztító Lángszirmok tucatjait hajította a férfi felé, amiknek a számát megtízszerezte a Shuriken klón jutsuval.

De úgy tűnt, a Kagénak mindez meg sem kottyant. És jóformán eddig még nem is támadott. Sasuke azonban látta a tartásából, hogy ez egészen eddig volt így. Most rajtuk a sor, hogy védekezzenek.

 


 

A Sasuke klón, ahogy Naruto tanította, óvatosan előcsalta a senjutsu chakráját, ami megnövelte az érzékelését és a felfogóképességét. Muszáj volt rájönnie a kígyó terveire, még ha felszínesen is. Az már nyílván való volt, hogy se nem ők, se nem Naruto nem az igazi célpontja, bár Sasuke nem kételkedett abban, hogy szívesen megtartja majd a szőkét, ha végzett a tervével.

- A kavargó chakra alapján, az Ichibi erejének fele már szabadon van. –állapította meg a Hyuuga klón mellette.

Szóval ezért borsódzott folyamatosan a háta. De ami igazán nem hagyta nyugodni, az a koporsó volt. A saját szemével látta, hogy Naruto a Yondaiméval együtt volt oda bezárva, aminek az aktualitását is megerősítette nemrég. A koporsó valószínűleg a Kyuubi erejét hivatott elnyomni a pecsétek pedig a valamilyen csoda folytán történő fizikai kitörés ellen vannak. Akkor miért kell védeni a koporsót? A Yondaime nyílván képes a Hiraishin használatára, akkor miért nem ugratja őket szimplán egy másik rejtekhelyre, és küzd meg velük két Kagéval?

Kiropogtatta a vállait, lehunyta a szemét és mélyeket lélegzett. Naruto abba is beavatta, hogy a feladatai között volt Sasuke kiképzése a kígyó ellen. Ismerve Naruto mindenre kiterjedő figyelmét, bizonyosan mondott valamit, ami segíthet. Mélyre ásott elméjében, kutatva az elméleti leckék tananyagai között.

 


 

Sasuke éppen egy A rangú tűz jutsut gyakorolt, Naruto pedig egy pecséten dolgozott a szokásos asztalánál, félig figyelemmel kísérve társa fejlődését, ám leginkább csak néma társaságát tartotta. Egyszer aztán, talán mert eszébe jutott valami, felpillantott a papírokból.

- Mond Sasuke. –a holló megállt kézjelek közben. –Hallottál már olyan jutsukról, amelyek mentális kapcsolatot igényelnek?

- Milyen mentális kapcsolatra gondolsz?

A szőke elmosolyodott.

- Többféle is van. Például a Yamanaka klán elme jutsujai, amelyek alapvető eleme, hogy elhagyják a testüket. Vagy a nagy távolságú beszélgetés jutsuk, amiket a háborúban használtunk. De még a klónok is, valamilyen szinten mindig kapcsolatban állnak velünk, hogy később visszaküldhessék a tapasztalataikat.

Az utolsó Uchiha csendben figyelt. Vajon mi célja van ezzel a szőkének? Bárcsak beleláthatna néha a fejébe.

- Viszont vannak ennél veszélyesebbek is. –a tengerszín szemekbe hideg komolyság költözött. – Jutsuk, amelyekkel képesek vagyunk mások viselkedését irányítani, rájuk kényszeríteni az akaratunkat.

A holló élesen beszívta a levegőt. Talán a Shanringanhoz van köze? A szőke már beszélt neki egy Genjutsuról amelyet Uchiha Shisui fejlesztett ki, és képes volt egy megtörhetetlen genjutsut bocsájtani a célpontra, és ezzel rávéve arra, hogy valamit az élete árán is megtegyen.

A szőke arcára szórakozott mosoly költözött, úgy olvasott az érzéstelen vonásokból, mint egy nyitott könyvből.

- Nem genjutsura gondolok. Sokkal inkább fuinjutsu. Pecsétek segítségével egy fuinjutsu mester képes uralma alá hajtani mások akaratát. Viszont ez az elme kontroll sem megtörhetetlen. Az egyetlen lehetőséged, hogy kizökkented a bábmestert. Mielőtt hangosan is rákérdeznél, miért mondom ezt el, amikor a világon egy maréknyi fuinjutsu mester van, eszedbe juttatnám, hogy egy is elég a katasztrofális károk okozásához.

 


 

Sasuke gondolatban levágta a lecke többi részét, mert megvolt, amit akart. Az elme jutsu, amivel Orochimaru irányítja a Kagékat ingadozik, mert Jiraya lefoglalja a Sannint. Gyorsan készített egy klónt magából, aki azonnal el is oszlatta magát, hogy eljuttassa az információt az eredetihez, illetve rajta keresztül a többiekhez és legalább az egyik Jonin csatlakozzon a másik harchoz.

Mély lélegzet után újra visszamerült az emlékeibe.

 


 

Sasuke a fogát csikorgatta, miközben teljes erejéből rohant a káosszá vált csatamezőn. A Shodaime támadásai mindent elsöprőek voltak. Lee kis híján meghalt egy ilyen támadás során, Gai és Gaara az utolsó pillanatban, közös erővel tudták csak megmenteni, így a fiúnak a fából készült fegyverek csak a bal combját és a bal vállát szúrták át. Még lábon volt, de már leginkább csak támogatásra volt elég, mert a súlyos sérülései miatt lecsökkent a sebessége.

A Hyuuga hercegnő is kis híján holtan végezte, amikor egy fából készült kalitkába keveredett, amely megpróbálta összeroppantani. Mire Gaara homokja szétfeszítette annyira, hogy elmenekülhessen, legalább három bordája megrepedt vagy eltört, a jobb lábszára szintén megrepedt és volt még két keskeny szúrt seb az alhasán, amely nem vérzett csúnyán, de piszok fájdalmasnak nézett ki. Ennek ellenére a lány is feltápászkodott.

Sasuke egyelőre nagyobb karcolásokkal gyarapodott csak, főleg azért, mert az élő halott még nem fordította felé a figyelmét. Úgy tűnt, az egykori Hokage mindenképpen a jinchurikihez akart eljutni, valószínűleg azért, hogy Narutoéhoz hasonlóan visszafogja az erejét.

Az utolsó Uchiha kis híján orra esett, amikor elméjébe tódult a klón felfedezése. Az első lehetséges esetben éles kanyarral Kakashi felé lőtt ki.

- Meg kell gyengítenünk Orochimaru koncentrációját. –sziszegte, ahogy egy pár pillanatra szét kellett ugraniuk, elkerülve a feléjük száguldó támadást, amelyre mindketten egy-egy Pusztító Tűzgolyóval válaszoltak.

Kakashi, aki látta, hogy a két klón elvonul, nyílván a helyzet megfejtése érdekében, bólintott.

- Viszont ezt nem hagyhatjuk csak úgy itt. –válaszolta fogcsikorgatva.

- Ha meggyengül a kígyó koncentrációja, a Kagéval és könnyebb dolgunk lesz. –kontrázott Sasuke.

Kakashi pár másodperces vívódás után bólintott és kilőtt a másik harc irányába. A holló tenyere még jobban izzadni kezdett, viszont elnyomta félelmét. Egy nagy levegővel visszarohant a harctérre, hogy segítsen távol tartani a fából készült támadásokat a jinchurikitől.

 


 

Sasuke idegesen öklözött bele a mellette levő fába, ami recsegve adta meg magát. Nem számított, mennyit kínozta, nem volt képes átlőni a Chidorit a pálya másik felére. Szőke barátja, aki eddig csendesen figyelte a próbálkozásait, végre megszólalt.

- Mond Sasuke, mi volt az egyik első dolog, amit megtanultunk a jutsuk besorolásáról?

A holló fél percet gondolkodott a válaszán, miközben fejben próbált rájönni, mire akarja rávezetni a csapattársa. Az alapfogalmak közül csak néhány volt, ami illett a jelenlegi problémájához.

- Hogy vannak kis-, közép- és nagytávolsági támadások.

- Tudod, miért vannak így felosztva ezek a támadások?

Az Uchiha a fejét rázta. Annak idején, mikor ugyanezt kérdezte Mizukitól, a férfi is csak a vállát vonogatta, mondván, ez már a shinobi világ kezdete óta így van és eddig senki sem kérdőjelezte meg.

- Azért. –folytatta a szőke és leugrott mellé. – Mert a jutsukhoz szükséges kontroll annál inkább szertefoszlik, minél távolabb ér tőled a támadás. Ez persze nem vevődik észre az olyan kisebb támadásoknál, mint például a Tűzgolyó. De egy olyan jutsu esetében, ami hatalmas koncentrációt igényel, mint a Chidori vagy a Rasengan, képtelenség megnövelni a távolságot. Legalább is nem a mi szintünkön.

A holló szemöldökei összeszöktek.

- De hát te el tudod dobni a Rasenshurikent.

Naruto felnevetett.

- Láttad már valaha, hogy Bölcs Módon, vagy Chakra köpenyen kívül akárcsak megidézem a jutsut? –Sasuke a fejét rázta. Naruto vigyorogva hunyta le az egyik szemét. –Ez azért van, mert hatalmas mennyiségű, erőteljes chakrára van szükséged, amit még egy Kage is nehezen irányít, ha nem senjutsu mester, vagy nincs a tarsolyában egy bijuu.

 


 

- Nyílván való! Nem küldheti el a Yondaimét Hiraishinnel, mert a zavart koncentrációja miatt nem lenne képes fenntartani a jutsut!

- Mi lesz már Uchiha? –sziszegte a Hinata klón.

- Végeztem. –ropogtatta ki a vállait harcra készen. – A lényege az, hogy minél távolabb csaljuk Orochimarutól. A Szentségtelen Teremtés hatósugara valószínűleg akkora körben terjedhet, mint amekkora távolságot ékelt a Nidaime önmaguk és a harc közé.

- Végre valami hasznosat is csinálsz. –véleményezte a lány. –Várjunk, mi ez? –kérdezte meglepetten és abba az irányba kapta a fejét, ahol a koporsó is van.

- Mi az?

- A koporsó olyan mintha… - kereste a megfelelő szót. –Vékonyodna. Tűnik el belőle a chakra.

Sasuke arcára félmosoly költözött.

- A nyakamat rá, hogy a Dobe csinálja.

Hinata is hasonló arckifejezést öltött a felismerésre. Készen arra, hogy eloszlassák magukat, még egyszer egymásra pillantottak, nem tudván, mi történik éppen a csatatéren.

- Ahogy Naruto-kun mondaná, hadd szóljon!

 


 

Sasuke látott már jobb napokat is. Nemrég szabadult ki sikeresen egy hasonló támadásból, mint ami Hinatát is megszorongatta és a jelenlegi helyzete szerint borzasztóan szúrt a mellkasa, szóval valószínűleg pár bordája feladta a harcot, a jobb alkarja eltört, de még volt annyira használható, hogy jutsut használjon vele, illetve egy hasonlóan vékony, de mély seb helyezkedett el a bal lábszárán és a mellkasán. Utóbbi kis híján a szívét szúrta át, ami nem kis izzadságot okozott az Uchihának, mikor végre kiszabadult és fellélegezhetett.

Gai éppen megpróbálta egyedül lefoglalni a Kagét, miközben a sérült Hinata és Lee próbálták szétfeszegetni a fából készült hatszögű ládát, amibe nemrég Gaara került elzárásra. Sasuke egy mély lélegzettel hívta elő a Chidorit és átdöfte a fán a kezét. Ez megdöbbentően sok chakrájába került, ugyan is a fa csordultig volt a Hokage chakrájával. Szerencséjükre azonban, végül mégis átütötte.

A lyukon keresztül szétszedték a deszkák egy részét, Lee pedig kisegítette Gaarat a csapdából. Hinata és Sasuke eközben megkapták a klónjaik emlékét és összenéztek. Mindketten siralmas állapotban voltak, de úgy döntöttek, még egy utolsó hajrá belefér. Ha az elméletük helyes, akkor talán van valamennyi esélyük.

- El kell csalnunk a kígyótól. –mondta a másik kettőnek Hinata. –Akkor lehet esélyünk ellene.

A két fiú nem kérdezett, pusztán bólintott. Gaara ismét teljes erőbedobással próbálta meg lefoglalni a Shodaimét, amíg elvitték az információt Gainak is, aki egy nagyon csúnya sebet szerzett az oldalára.

Mind a négy fiatal egy oldalra gyűlt, míg a sérült sensei a férfi másik oldalán amolyan hajtó szerepet töltött be. Gaarat használták csalinak a formációjuk elején és minden erejüket nekifeszítve támadtak és védekeztek, egyre több és több sérülést gyűjtve.

- Jobb, ha kapkodod magad Dobe. - Morogta fejben Sasuke. –Vagy nem marad kit megmentened.

 


 

Naruto chakra elszívása a koporsóból meglepő méreteket öltött. Minél több ideig csinálta, a chakra folyam egyre gyorsabbá vált, mintha víz vájna utat magának egy lyukas pala tömlőn keresztül. Szinte már teljesen elszívta az egészet. A gond ezzel csak az volt, hogy amíg benne van ez a chakra, addig képtelen a bijuu köpenyét használni. Valamit majd kezd a helyzettel.

Viszont gondolkodni is rengeteg ideje volt és egy nagyon csúnya terv jutott eszébe. Tudta, hogy az Edo Tensei még nem lehet teljesen befejezett jutsu, még ha Orochimaru éveket is ölt a tanulmányozásába, akkor sem fejezhette be egy létfontosságú elem nélkül, ami viszont a faluban van elzárva Danzo keze alatt, így a lehetőség eléggé esélytelen.

Ez pedig azt jelentette, hogy nem annyira mindenható, mint szerette volna. Megpróbált fészkelődni kicsit a koporsóban. Még legfeljebb két perc és megszabadul. Odakintről már jól érezte a csata állását, és az enyhén szólva is borzalmas volt, lévén a feltámasztott Shodaimének nem jelentett komoly erőfeszítést az Ichibi, de időhúzásnak tökéletes volt. A felmentő csapata állapota enyhén szólva megijesztette, egyesével érezte, ahogy Lee, Hinata, Sasuke, de még Gai és Kakashi is csúnyán megsérült. Egy pillanatra talán még pánikba is esett, amikor az Ichibi chakrája eltűnt. Ki nem mondható megkönnyebbülést érzett, amikor egy perc múlva a Chidorit követően ismét fellobbant.

Odakint kezdett kritikussá válni a helyzet. Nagyon jól kell játszania a lapjait, mert csak egy lehetősége van. Ha elszúrja és egy centivel is előrébb vagy hátrább ugrik, füstbe ment minden lehetőségük.

Még egy perc volt. Mélyeket lélegzett, próbálva megnyugtatni magát. Lassan feloldotta a maradék senjutsu erejét, lassan és óvatosan váltva át Bölcs Módba. Az idegen chakra, ami már egy ideje csúnyán égette a szervezetét, készségesen használódott fel, amikor a szőke nekifeszítette a jelenlétét a koporsó belsejének.

Még egy fél perc. Ha ezt most elbénázza, mindenki jó eséllyel meghal, rosszabb esetben a kígyó kísérleteiként végzik. Érezte, hogy odakint a Nidaime szobrozik a koporsó előtt. Bölcs Módban és a meggyengült elzáráson keresztül érezte, hogy Jiraya és Kakashi támadásai miatt, a kígyónak alig van elég szabad idegszála a Shodaime irányítására. Talán lesz hat egész másodperce, mire Tobirama teste megfelelően reagálna.

Tíz…

- Oh, Amaterasu-sama kegyelmezz… - Szívta be izgatottan a levegőt.

Hét...

- Kami a tanúm, ha elszúrom, behúzok egyet magamnak…

Négy…

- Nagy levegő kifúj…

Egy…

- Hadd szóljon!

Egy hatalmas chakra lökettel szinte fogpiszkálókra szakította maga körül a koporsót. A Yondaime szorítása szinte azonnal megszűnt a nyaka körül. A legnagyobb sebességét használva, jobb kezével előkapott egy Hiraishin kunait és a csatával ellenkező irányba hajította, majd a jobb lábát használva leseperte a lábáról a feltámasztott Tobiramát.

Lehunyta a szemét, és teleportált.

Ő és Minato nagy puffanással landoltak a földön. A fiatalabb szőke alig vetett egy pillantást az idősebbre, máris tudta, hogy sikerrel járt.

- Kérdés nélkül! –kiáltott rá. –Tigris –Kígyó –Kutya- Sárkány – Üsd össze a tenyereid!

A Yondaime ösztönei valóban kérdés nélkül követték a fia által felsorolt jeleket, a következő pillanatban pedig látta, hogy Naruto teszi ugyan ezt, ám a helyett, hogy a fiú összecsapta volna a kezét, mögötte termett, minden finomkodás nélkül átnyúlt a tarkóján és kirántott belőle egy kunait.

- Üdv a szabadok közt apa! –vigyorgott rá, kettétépve a cetlit.

- Mégis… hogy? –kérdezte döbbenten Minato.

- Majd később. –legyintett. –Nélküled megnőtt a hatótávolsága. Tiéd a Shodaime, enyém a Nidaime.

A két szőke Hiraishin segítségével eltűnt.

 


 

Jiraya nem értette egykori csapattársa arcán a döbbenet, majd a gyilkos harag megjelenésének okát, ám figyelme hamar másra terelődött. Valósággal nem volt képes hinni a szemének. Kakashi mellette ugyanolyan döbbenten állt.

Ugyan is a harctér közepén hirtelen két nagyon is ismerős szőke alak jelent meg, ugyanazt a jutsut használva. A pillanat nehéz volt és szinte lelassult, a feltámasztottakat leszámítva mindenki megrázottan bámult a világ két Hiraishin használóira. Mintha egymás árnyék klónjai lettek volna. Apa és fia.

A következő pillanatban a varázst megtörve szét is váltak, a vörös köpenyes a Nidaiménak, a fehér köpenyes a Shodaiménak ugrott. Sasuke gondolkodás nélkül ugrott a vörös után, rögtön a sarkában a Hyuuga hercegnővel. Gaara és Gai azonnal a fehér oldalán termettek, míg Lee elment segíteni Kakashinak és Jirayának.

- Naruto-kun! –köszöntötte a lány, természetesen nem esve ki a harci állásából.

- Üdv Hime, Teme. –villantotta feléjük a válla felett rókavigyorát. –Bocs a késésért. Kissé kicentiztem az erősítést.

Sasuke végtelenül megnyugodott a gúnynév hallatán. Ha Naruto nem szólítja a nevén, még esélyük is van a túlélésre. Egy valami azonban nem fért a fejében, miközben hárman együtt harcolva tartották fent a feltámasztott Hokagét.

- Hogy törted meg a jutsut rajta?

- Két szó! –nevetett szívből és a hüvelykujjával egy pillanatra a mellkasára bökött. –Pecsét és mester.

- Nagyképű. –morogta a holló, de ő is mosolygott.

- Most pedig, hadd szóljon!

Naruto a többiekhez képest egyértelműen elemében volt. Arcára szokásos rókavigyora költözött, és egyszerre hat klónt teremtett magából, amelyek egymás után kezdték el szórni az egykori Hokagét arzenáljuk minden elérhető jutsujával, a legtöbb közép vagy nagytávolságú volt. A szőke egyértelműen fejtörést okozott volna a férfinek, mert elemi támadásokat zúdított rá, amit a férfi szintén elemivel védett ki, azzal az elemmel, amelyik éppen erősebb a támadással szemben. Viszont egy másik klón rögtön az előző támadás árnyékában szintén egy erősebb támadást küldött, így újra meg újra lyukat ütve a védelmén. A szőke ennek ellenére egyszer sem közelítette meg.

Sasuke nem értette, miért nem csap le a csapattársa, amikor az ellenség védelmén tisztán látható rések keletkeznek. Valószínűleg a Hyuuga is ezen gondolkozhatott, mert arcán belső vívódás jelei mutatkoztak. Legszívesebben maga használta volna ki ezeket a réseket, de mégis égette az elméjét a kérdés, hogy Naruto miért nem támad. Pedig ebből a szögből nagyon is feljebbvalónak tűnt.

Kezdeti önbizalma azonban hamar szertefoszlott, mikor az ellenség elkezdett visszatámadni. Naruto, aki a harc kezdete óta Bölcs Módban volt, állandó használat alatt tartotta a Ryugokugant, és csak ennek segítségével tudott néha megmenekülni a rá zúduló pusztítás alól, hogy egy manőver után visszavághasson. Érthető, hiszen mégis csak egy Hokage ellen harcolt.

Pár perc után Sasuke rájött, Naruto miért nem használta ki a réseket. Azért, mert azok szándékosak voltak. Tobirama így csalta közel az ellenséget, hogy aztán egy gyors és gyilkos mozdulattal kivégezze. A szőke jelenleg éppen ezt próbálgatta, ennek jele volt az is, hogy újra meg újra hozta létre a klónokat, de sohasem többet kilencnél, amit a holló nem értett.

Többször is csúnya támadást szenvedtek, mire Naruto végre valahára összecsapta a tenyereit és felvillant körülötte az arany köpenye. A következő pillanatban megérintette Sasuke és Hinata vállát és elszórt egy rakat Hiraishin kunait maguk körül. Az érintése nyomán egy-egy vörös chakra köpeny keletkezet a csapattársain, akiket az idegen chakra lassan gyógyítani kezdett.

Naruto figyelmét lekötötte a védelem gyengéjének kifundálása, ezért nem vette észre, amikor Sasuke nagy levegőt véve elsütött egy Magasztos Pusztítót. A Hyuuga hercegnő úgy érezte, ezzel lehetőséget lehetőséget kapott, hogy bevigyen egy Sárkány Ökölcsapást és végre kárt okozzanak a Kagéban. Ám Tobirama sebessége feljebb valónak bizonyult és sikeresen kiütötte alóla a lábait, majd egy nagyon csúnya és erős támadással a közeli erdő fái közé repítette a lányt. Ha túl is élt egy olyan ütést, akkor is ki volt ütve.

Sasuke megrettent, amikor megérezte a szinte felrobbanó chakra mennyiséget a jobbján és oda sem kellett pillantania, hogy tudja, Naruto haragja megtörte a kontrollját a róka chakrája felett. Izzadtság gyöngyözött a tarkóján, amikor megpillantotta csapattársát, aki ugyan az övékhez hasonló vörös köpenybe burkolózott, de ez messze taszítóbbnak nézett ki és három farka volt.

Inkább keltette egy ragadozó auráját, semmint egy harcosét, amikor sorozatban többször is sikeresen eltalálta a Kagét. Még ijesztőbbé vált a helyzet, amikor lassan kezdett egy negyedik farok is formálódni mögötte. Az állatias morgás, ami felszakadt a torkából, minden ninját megakasztott a környéken, akik arcukon rémülettel néztek a démon király elszabadulni készülő chakrájára.

A következő pillanatban Jiraya és Minato már a fiú két oldalán voltak, mindketten jobb tenyerüket előre tartva, a másikkal csuklónál támogatva. Pár pillanat múlva a morgás megszűnt, Naruto arcáról pedig eltűnt az ijesztő vicsorgás.

- Minden rendben… -suttogta. Senki sem tudta, hogy a két férfinek mondja, vagy magát akarja meggyőzni. –Lassan… - mélyeket lélegzett.

Orochimaru ezt a pillanatot választotta a további támadásokra, így hát a két pecsétmesternek vissza kellett térnie a saját harcához. Sasuke még pislogni sem mert, ahogy figyelte, csapattársa testébe lassan visszatér az elrettentő chakra és visszaalakul az aranysárga köpenybe. Mikor látta, hogy Tobirama támadni készül, a szőke Hiraishin kunaiait kölcsön véve létrehozott egy villámbörtönt, amely segítségével egymás után legalább tíz villámot szabadított a feltámasztott férfira, aki ekkor még mindig nem volt teljesen összeállva a róka chakrájával megtámogatott támadások után.

- Többet várnék egy Kagétól. –motyogta csak úgy magának, viszont már annyira a határain volt, hogy alig állt a lábán.

- Ne legyen nagy a szád. –szidta le Naruto. –Orochimaru az erejük ötödét se tudta belecsempészni a testekbe.

Sasuke állkapcsa azonnal összezárult a megjegyzése felett. Miféle szörnyetegek lehettek ezek a férfiak, ha az erejük ötödével is képesek ilyen mértékű pusztítást okozni? Jobban belegondolva logikus volt, hiszen három egy személyes hadseregről volt szó. Mivel a sebessége nem volt kihívás az élőhalott számára, ezért inkább megtartotta a tisztes távolságot. Meglepődött, amikor a háta összeütközött valakivel. Gai volt az.

- Összeterelnek minket. –vonta le azonnal a következtetést Minato.

- Nem húzhatjuk az időt. –a két szőke helyet cserélve védte egymás hátát. –Orochimaruval kell elbánnunk.

- Menjek én? –vetette fel az apa.

- Ránk itt van szükség.

És igaza is volt. A harc nagy része már mögöttük volt és alig volt lábon már shinobi az ő oldalukon. Kakashit már a kígyó Sannin harcképtelenítette és Jiraya sem nézett ki valami jól. Gai és Sasuke nagyon csúnyán megérezték a harcot, utóbbinak több súlyos sérülése is volt, nem is beszélve a chakra kimerültségről. Gaara lett volna az egyetlen, aki még ténylegesen harcképes volt.

Amint ő elmegy Orochimaru ellen harcolni, akkor a két szőke egyedül marad a másik két Hokagéval. Naruto vett egy mély lélegzetet és egy pillanatra magára hagyta Minatot a két Kage ellen, hogy levigye a sérült Sasukét és Gait a csatamezőről. Visszatérve egy ugrás közben kunait cserélt az apjával, majd visszatért a Tobirama elleni harcra.

A chakra köpenyt magára öltve úgy döntött, befejezi a finomkodást.

- Ne engedd, hogy az arcomba robbanjon, kérlek. – a róka csak kuncogott erre.

Naruto három klónnal foglalta le a Nidaimét, amíg ő előre nyújtotta mindkét kezét, tenyerekkel egymással szembe, ahol egy nagyon apró, mélykék színű gömb kezdett éltre kelni. Minato, megérezve a fia tervét megengedett magának egy mosolyt és a tőle telhető legjobb módon egy helyre terelte a két Hokagét, akik sebesség szempontjából meg sem közelítették. Ha éltek volna, talán olyan érzésük lehetne, hogy az idősebb szőke egyszerre van jelen körülöttük legalább hat helyen, mindezt klónok nélkül.

E közben a vörös hajú minden megszólalás nélkül kiugrott a két támadója közül és Orochimaru felé vette az irányt. Ahogy futott, mögötte hatalmas homok hullám emelkedett, amely érkezésével elsöpörte az egész csatateret. Kakashit, Jirayát és Leet egy előzetes burok segítségével védte meg. A következő percekben Orochimarut üldözte a homokkal, minden fortélyát latba vetve, hogy egy homoksírba ejtse a Sannint, akit azonban a veterán ösztönei mindig kihúztak a bajból.

A kígyó úgy érezte, csúnya bajba került. Naruto egy veszélyesen eszes mozdulattal kihúzta Minato nevét a szövetségesei közül és két bijuu, egy Sannin és egy Kage ellen még az első két Hokage is kevésnek bizonyul majd, még akkor is, ha ő is az oldalukon harcol. És kicsit sem volt jó érzése a csatatér másik felén sűrűsödő chakrát illetően.

Naruto egész teste verejtékezett a koncentrációtól, még sohasem próbálta ezt a támadást és valószínűleg csak egy esélye lehet. Egy egész perc telt el, mire úgy érezte, hogy nem képes tovább növelni a csapást, mert akkor az arcába robban, így egy apró chakra impulzust küldött az apja kunaiába, hogy jelezze neki, meneküljön az útból.

Egy mély levegőt vett és hátrahúzta a kezét, amely előtt egy fél méter átmérőjű, mélylila chakra gömb kavargott, mely olyan volt, akár egy csepp az éjszakából. Majd izmait nem kímélve a két egykori Kage felé dobta.

- Bijuudama!

A robbanás, ami keletkezett legalább húszszor volt nagyobb, mint egy átlagos Rasenshuriken. A lökéshullám olyan erővel csapott le, hogy a körülöttük levő erdő egy része teljesen összedőlt. Naruto chakra köpenyének nyoma sem volt, térdei megadták magukat és talán arccal előre bukott volna, ha Minato nem terem mellette és nem tartja meg.

- Ilyet egy ideig nem csinálok többet. –suttogta az apja köpenyének. Minato halkan felnevetett.

- Kár érte. Nem mindennapi látvány.

- Szerinted sikerült?

Az idősebb arca elkomorult.

- Szerintem igen. Ez egyértelműen nem egy befejezett jutsu. A Sandaime mesélt nekem róla, még régen. Ha befejezik, képes lenne végtelen chakrát biztosítani a feltámasztottaknak. Ám az alapján, amit tapasztalok, legfeljebb egy negyedét kaptuk az eredeti erőnknek. Végtelenről szó sincs.

- Azért rendesen lefárasztottuk őket. –bólintott Naruto. –Ha talpon is vannak, egyedül már elég leszel ellenük.

Tőlük nem messze Orochimaru a fogát csikorgatta dühében. Az Edo Tensei nem bírta ki a miniatürizált démon bomba támadását, mert a harcok kifogyasztották a két Kage készleteit. Minato ellen még így sem veheti fel a versenyt, hála a Jirayával való harcának. Viszont akkor sem megy üres kézzel, ha később az egész az arcába robban. Minimum az Uchihát magával viszi.

Naruto megdöbbent, amikor meglátta a kígyó Sannint felkapni az eddig eszméletlenül fekvő csapattársát. Ekkor már kezdett visszatérni a tagjaiba az erő, hála a senjutsunak, mert a saját lábán állt az idősebb szőke mellett. Minato kezében máris ott volt az egyik kunaia.

- Gyorsan kell tennünk valamit! –sürgette őket Gai.

- Mi követjük őket. –válaszolta a Yondaime.

- Minket úgysem futnak le. –szállt be Naruto is.

- Viszont gyertek utánunk.

- Mert nem biztos, hogy egészben ússzuk meg.

Ezzel mind a ketten eltűntek egy sárga villanásban. Éppen ekkor érkezett meg a csapat másik fele, Kakashi hátán egy sziszegő Hyuuga hercegnő feküdt, aki látott már sokkal, de sokkal jobb napokat is, viszont a vörös chakra maradéka még mindig dolgozott rajta.

- El sem hiszem, hogy itt a Yondaime. Ez ám a fiatalság tüze! –lelkesedett Gai, ahogy a sérüléseik ellenére üldözőbe vették a többieket.

- Viszont kérdéses, hogy Minato meddig marad. – vetette közbe Jiraya. – Az Edo Tensei befejezetlen jutsu. Naruto ügyesen megkerülte az elmeirányítást, de nincs garancia rá, hogy ki is fog tartani.

- És akkor mi lesz? –kérdezte Kakashi.

- Baj. –válaszolta a Sannin.

 


 

Naruto időnként oldalra pillantott az apjára, és nem tudta nem észrevenni, hogy a férfi arcán a repedések mélyebben és hosszabbak lettek minden egyes eltöltött perccel. A jutsu félkész, így nem tarthat ki, talán még egy órát sem. De legalább teljesen megszabadította Orochimaru befolyása alól.

- Mond apa. –kezdte, felhívva az idősebb szőke figyelmét. –A Kyuubi Yang chakrája. Benned van?

A Yondaime arcára egy félmosoly költözött.

- Mit gondolsz?

Naruto felnevetett. Végül is, amiről Orochimaru nem tud, az nem fáj neki… és úgy tűnik, nem is tudja kihasználni. A fiatalabb szőke azonban hamar elkomorodott. Valahogy fel kell oldania a kígyó jutsuját és gondoskodni arról, hogy többé ehhez hasonló eset szóba se jöhessen. Más alkalmakkor talán a Sandaiméhoz hasonlóan a Halálisten Öleléséhez folyamodott volna, de láthatóan ez nem volt sem végleges sem elérhető opció.

Így maradt… az.

- Én úgy gondolom, hogy most már anya mellé kerülsz. –szólalt meg hirtelen, de kerülte az idősebb pillantását. – Amint megszűntettem a jutsut.

- Oh. –döntötte oldalra a fejét. –És hogy tervezed?

Naruto kissé keserűen felnevetett.

- Szükségem lesz hozzá a róka erejének másik felére is.

- Ez nem probléma.

A fiatalabb szája tátva maradt, amikor mellette Minato körül felvillant a Kyuubi arany chakra köpenye. Bár jobban belegondolva logikus volt, hiszen a róka két fele érezte egymás jelenlétét. Talán ezzel még kommunikálni is tudtak. Nem volt biztos benne, hogy Minato a harc melyik pillanatában oldotta fel a saját pecsétjét, de akkor ez már nem is számított.

- Csaló. –motyogta durcás hangon, de azért egy vigyorral ütötte össze az öklét az apjáéval.

 


 

Orochimaru a fogát csikorgatta, amikor meg kellett állnia. Előtte ugyanis három fa távolságra landolt az idősebb Hiraishin használó, nagyon is harcra készen. Alaposan meggyűjtötte a baját, amiért az első ágra muszáj volt letennie a vállán levő testet. De nem is a Yondaime zavarta igazán a kígyót, hanem az, hogy a fiának nyoma sem volt.

Ez pedig azt jelentette, hogy készülnek valamire. Bárki, aki a Namikaze nevet viseli és készül valamire, bármire, akár reggelire is, abból az ellenségeinek komoly baja származik. Egy pár másodperc koncentráció után megérezte, hogy Naruto chakrája pontosan felettük van.

A szőke lába alatt nagyot reccsent a faág, amikor földet ért. Orochimaru összehúzta a szemeit. Megváltozott a fiú aranyszínű chakra köpenye. Mintha egy kissé sötétebb lett volna, hosszabb lett a kabátja és a mintája is komplexebbé vált. Szinte akkora ereje volt, mint a harc kezdetén.

- Mire készülsz? –sziszegte a kígyó.

Naruto még csak nem is válaszolt neki, láthatóan minden idegszálával pattanásig feszülve koncentrált. A következő pillanatban aranyszínű chakra láncok törtek elő a hátából és a két jelenlévő köré tekeredtek. Amikor a fiú felnyitotta a szemét, azok mintája olyan volt, akár egy óra, amely hármat mutatott. Nem csak a szemei két sarkából, de a száján is kibuggyant a vér, ám láthatóan nem foglalkozott vele.

- Arany Chakra művészet… - hörögte. –A Napistennő akarata!

A testéből elképesztő mennyiségű chakra rohant végig a láncokon, és egyenesen a két megláncolt férfi testébe jutott. A feltámasztott Kage hirtelen elkezdett papír fecnikre bomlani. Naruto egy utolsó, nehézkes pillantást vetett az apja irányába, de nem látta a szemében levő vértől, csak a chakráját érezte.

- Mond meg anyának… hogy Jiraya… hozza a formáját.

Minato felsóhajtott és elmosolyodott.

- Megmondom neki.

- Szeretlek titeket. –suttogta a fiatalabb.

Azonban mielőtt az apja válaszolhatott volna neki, borzasztó mennyiségű chakra robbant ki a fiú testéből, szemeiben, amelyek tágra nyíltak a fájdalomtól és a döbbenetes érzéstől, ami szorongatta a bensőjét, ismét lépett egyet a mutató. Aztán térdre esett, rengeteg vért köhögött a recsegő fára, ami pillanattokkal később megadta magát és a szőkével együtt zuhant a mélybe.

Orochimaru nagy küszködés árán maradt eszméleténél. Tekintete a két zuhanó fiú testére esett. A tőle telhető legnagyobb sebességgel végrehajtotta az idézés jeleit, megidézve két kígyót, akik esés közben kapták el a testeket. Minden tagja égett, mintha valami egyenesen a chakra rendszerét támadta volna meg. Nem tudta pontosan, hogy a szőke miféle támadást hajtott végre az előbb, de volt egy olyan érzése, hogy valami nagynak volt éppen szemtanúja.

Leugorva a fáról, szemügyre vette Naruto testét. A fiú még eszméleténél volt, hörögve lélegzett és közben szemeiből dőlt a vér. Habár ismét tengerkékek voltak az íriszei, Orochimaru tudta, mit látott. Egy doujutsu. Egy ismeretlen méghozzá.

- Mégis mennyi meglepetést rejtegethet egy ekkora kölyök? –kérdezte csak úgy magától, amikor lehajolt, hogy a vállára vegye az említett szőkét.

- A helyedben… futnék… - még a siralmas állapota ellenére és valahogy egy félmosoly költözött az arcára.

A Sannin szórakozottan felszusszant.

- Hát aztán miért?

- Mert nem lenne túl bölcs dolog tovább itt tartózkodnod.

Úgy fordult az ismerős hang irányába, mintha megégették volna. Mögötte egy nagyon is ismerős, fekete színű, vörös felhős köpenyben állt az idősebb Uchiha fivér, mint mindig, most is érzelemmentes arccal.

- Nehéz elhinni Orochimaru, hogy elfelejtetted a szabályokat. –mondta egy másik hang az ellenkező irányból. –Senki sem nyúl a főnök célpontjaihoz.

A Sannin szinte minden racionális gondolkodása kikapcsolt és menekülőre fogta. Kisame egy pillanatra még megfontolta, hogy üldözőbe veszi, de Itachi leintette és inkább a földön fekvő két fiú felé fordították a figyelmüket.

- Még így is van benne egy fél tonna chakra. –kuncogott a cápa férfi, leguggolva a szőke mellé.

Itachi vetett egy átható pillantást a fa tövében fekvő öccsére, majd ő is Naruto felé fordult.

- Itachi… - hörögte a szőke, szemei le voltak hunyva, mert amúgy sem látott velük már semmit. – Tudom, hogy igazából… hol van a szíved…

- Milyen kis romantikus. –gúnyolódott Kisame.

- Oh? –szökött fel egy szépen ívelt szemöldök. –És ugyan hol?

Naruto remegő kézzel közelebb intette a férfit, és mivel kevesebb fenyegetést jelentett ebben az állapotban, mint egy mérges kutya, ezért az Uchiha is leguggolt mellé. A szőke megemelte jobb kezének két vérben úszó ujját és mindkét férfi döbbenetére megbökte a homlokát.

- Pont itt… - a légzése kezdett lelassulni, hangja halkult. –Tsuna… de…

Amint elvesztette az eszméletét, a két férfi egymásra nézett. Kisame arca valósággal elhalványult, szemeiben leplezetlen csodálkozás és tanácstalanság tükröződött.

- Na, most mi lesz?

Itachi arca olvashatatlanabb volt, mint valaha. Szeme sarkából még egy pillantást vetett az öccsére.

- Ha a gyógyító Sannin kell neki, - szólalt meg végül. –akkor hozzá visszük.

 


 

Jiraya szíve a torkában dobogott, amikor megtalálták a földön fekvő Uchiha örököst, aki éppen pislogva kezdett magához térni. Narutonak vagy Minatonak semmi nyoma sem volt.

Sasuke minden tagja sajgott, fogalma sem volt, hogyan került az erdő közepére, az utolsó dolog, amire emlékezett, hogy Naruto gyakorlatilag elszabadította a mennyek haragját a csatatéren, őt pedig telibe találta a lökéshullám. Ezért még számol a Dobéval, csak kerüljön a kezei közé. Kicsit sem stílusosan felhorkanva ült fel és súrolta meg a tenyereivel a szemeit.

- Hol van az az ostoba? –kérdezte morogva.

Mikor nem kapott választ, bosszúsan nézett fel, de haragja el is párolgott, amikor csak falfehér arcokkal találkozott. Azonnal rossz előérzete támadt.

- Hol van Naruto?

- Utánad jött. –magyarázta a mellette térdelő Kakashi. –Ő és Minato-sensei üldözőbe vették Orochimarut, amikor megpróbált magával vinni téged.

Akkor a kígyó arca is be lesz törve.

- Ezt értem, de hol van? –kérdezte most már a fogait csikorgatva.

- Talán Orochimaru magával vitte. –válaszolta falfehéren Gai.

- Nem. –mindenki Jirayára nézett. –Ez nem Orochimaru volt.

A Sannin háttal állt nekik, a teste mellett lógó keze ökölbe szorult annyira, hogy vér serkent belőle. Mindenki érezte, hogy alig képes visszafogni a gyilkos szándékát. Amint megfordult egy kunait dobott a földre a többiek elé. Mindannyian jól ismerték Naruto háromágú fegyverét, ám ami mindenkit megijesztett, még csak nem is az éppen rá száradó, friss vérfolt volt. Oh, nem.

Hanem a kunai végére kötött medál, egy elrettentően ismerős címer. Egy fehér-vörös legyező.

Sasuke érezte, ahogy testét elönti a harag. Észre sem vette, hogy valami nedves csorog le mindkét arcán. Nedves és vörös.

 


 

Minato meglepetten nyitotta ki a szemét. Egy furcsa, sötét, de gazdagon díszített szobában volt. Előtte egy hatalmas, kissé áttetsző, vörös függönytenger terült el. A szobában gyertyák és füstölők ezrei égtek. Mögötte az ajtó fehér papírablakai szintén vörösen derengtek, a bennük levő díszítés pedig feketén virágzott.

- Hol vagyok? –kérdezte inkább ösztönszerűen, mint választ várva.

A függöny mögül egy nő kuncogása hangzott.

- A palotámban.

Azonnal megkapta a szőke férfi osztatlan figyelmét.

- Nem te vagy a Shinigami. –állapított meg, személyesen is ismerve az említett istent.

- Valóban nem. –a nőalak mozgott odabent, a mozdulatalapján valószínűleg pipázáshoz hasonló tevékenységet folytatott. –A nevem Amaterasu.

A Yondaime minden ösztönének engedve kissé meghúzta magát, ám csodával határos módon mégis sikeresen megőrzött valamennyit a tartásából. Létezhet, hogy egyenesen a Napistennő színe elé került? De miért? Mit keresne egy hozzá hasonló, még csak nem is friss halott a Nap Palotában?

- Azért vagy itt. –kezdte a nő és felegyenesedett. –Mert ajándéknak szánlak.

- Ajándéknak? –kérdezett vissza az egykori Hokage, a szó kis híján a torkán akadt. –Kinek?

- A fiadnak természetesen. –mondta, ahogy elhúzta a függönyt.

A Napistennő volt a második leggyönyörűbb nő, akit valaha látott.

- A fiad, Namikaze Uzumaki Naruto a Követem. –mintha büszkeség csengett volna a hangjában, de nehéz volt megmondani, hogy ez mindig jelen van-e vagy Naruto miatt tűnt fel. –Nem pusztán kielégítő, de egyenesen csodálatos iramban fejlődik. Nemsokára elég erős lesz ahhoz, hogy magamhoz szólítsam.

- Meg akarod ölni? –kérdezte nem kevés rémülettel a hangjában a szőke.

- Megölni? –kuncogott. –Dehogy. Méltóvá teszem a Követ címre. Mikor végre eljön az ideje, hogy enyém legyen a szíve maradéka. –Minato érezte, hogy a hang hatására, de valószínűleg inkább az üzenetére, gyöngyözni kezd a tarkóján az izzadtság. –Az én Drága Lovagom. –suttogta mámorosan. - Te ajándék leszel. – sétált el mellette. –Te és a feleséged, amint végre Shinigami hajlik a jó szóra. Addig is érezd otthon magad.

Magára hagyva a férfit, kilépett a vöröslő alkonyi tájra. A palota olyan hatalmas volt, hogy még innen, a központi épület legmagasabb tornyából sem látta a végét. Az istennő mámoros pillantással nézte az égitestét, amelynek színe most a Követének haját juttatta eszébe.

- Hamaros együtt lehetünk, én Követem.

Fejezet végi megjegyzés:

Alright Minna! Aki kritikát szeretne írni, az a jobb oldali sorba álljon, aki vasvillát szeretne bélelni, az a bal oldaliba! Óránként csak 100 ryo! Még inkább balra található az író szobája, ahol most éppen megkötözve fekszik ő meg a múzsája, lehet válogatni!

(Bocsi a késésért, mentségem van is meg nincs is XD pls írjatok kritikát. 
Love ya all!
Ayako)

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.