- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Danzo fel-alá járkált az irodájában, várva a híreket. Gondolatok ezrei és ezrei rohamozták meg a fejét. Konoha alig egy napja szenvedett el egy ostromot, Hokage és kinevezett örökös nélkül maradtak, a falu egyik régi ellensége feltámasztott hármat a shinobi világ legendái közül, és a falu jinchurikijét, akibe a legnagyobb reményeit fektette, elrabolta ugyan ez az ember.

Muszáj lesz valahogy addig csűrnie a dolgokat, amíg a fejére nem kerül a Hokage kalap. Ebben a helyzetben a lehető leggyorsabban kell militarizálnia a falut, felkészíteni a közelgő harcokra. Hiruzennel dolgozva kis híján letett a cím hajszolásáról, mikor látta, hogy a férfi végre komolyabban kezdi venni a hadsereg feladatait.

De Hiruzen meghalt. Örökös kinevezése nélkül. A falu egy nap alatt vesztette el a Hokagéját és a jinchurikijét. És méltó utódja is alig akad. A Sannin maradéka különböző szenvedélyeknek él és még csak a faluban sincs. A Joninok nagy része is alkalmatlan vagy már megvan a saját, jól működő szerepe a falu hierarchiájában.

Nehéz időknek néznek elébe.

- Danzo-sama. –térdelt le egy Gyökér tag.

- Jelentést!

- A Namikaze-sama után küldött csapat visszatért a faluba.

- És? –kérdezte kis híján ráüvöltve a ninjára.

- Nem jártak sikerrel.

Szorítása ismét erősödött a botján, ám ez esetben előrelátó volt, és fém fejűt választott. Oda a falu egyik legnagyobb erőforrása. Már éppen száguldozni kezdtek volna a gondolatai, amikor észrevette, hogy a ninja még mindig ott térdel előtte.

- Van még valami mondanivalód? –mordult rá.

- Igen. A csapat jelentése alapján Namikaze-sama megszabadította a Yondaimét Orochimaru befolyása alól, akivel aztán közösen legyőzték a másik két Kagét. Úgy tűnik, hogy Namikaze-sama jelenleg Uchiha Itachi és Hoshigaki Kisame fogja.

- Itachié? –visszhangozta meglepetten.

Danzo pislogott egyet. A világnak megvan az a maga furcsa törvénye, amely mindig kiegyenlíti a számlákat. Mélyen a gondolataiba merült, nem is törődve azzal, hogy elbocsássa a ninját. Talán a helyzet mégsem annyira menthetetlen.


Az, hogy a Konoha 12 maga alatt volt, enyhe kifejezés. Ahogy Kiba fogalmazott, elvesztették az alfájukat. Tentennek erősnek kellett lennie, hogy támogathassa Sakurát és Inot, mivel mind a két lány elengedte magát. Sakura alig járt haza az Uchiha rezidenciára, mert nem volt képes összeszedni annyi erőt, hogy elhaladjon Naruto szobája mellett.

Ino a nap nagy részében eltűnt a Hyuuga rezidenciában, de amikor mégis előjött, a szemei vörösek voltak a sírástól és sápadt volt. Ilyenkor Tenten elvitte őt és Sakurát valahova teázni próbálva elterelni mindhármuk gondolatait a történtekről. A lányok közül azonban Hinata fogadta a legrosszabbul.

Csak Inotól, aki már gyakorlatilag testvéri viszonyba került a lánnyal és Nejitől, aki őszintén aggódott az unokahúga miatt, tudták, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Hinata reggeltől estig vagy az apjával, vagy a klán időseivel tölti az idejét, ezek közt pedig végkimerülésig edzi magát, tekintet nélkül arra, hogy a Kyuubi chakrája nem tudta teljesen begyógyítani a sérüléseit.

Hiashi olyanná vált a lánya mögött, akár egy árnyék, az esetek nagy részében, ha nem is személyesen, de valakivel mindig szemmel tartatta. Ino elmondása szerint az első este a klán fő biztosította, hogy minden elérhető emberüket a leendő veje, vagy annak gyilkosának felkutatására bíztatja. Hinatának ez sem volt elég, szinte megszállottan követelte az információkat, azt a minimálist, ami egyáltalán a birtokukba jutott. Hideggé vált, fásulttá és berögzültebbé, mint bármely Uchiha.

A fiúk nagy része is rosszul fogadta. Lee kórházban volt, mert Narutonak nem volt lehetősége úgy gyógyítani őt, mint Sasukét és Hinatát. Ugyan ez igaz volt Kakashira és Gaira is. Shikamaru ideje nagy részét otthon töltötte, elméleteket és ötleteket gyártva, Shino pedig néha csatlakozott hozzá. Ilyenkor elbeszélgettek Narutoról, a róla kiderült információkról, a lehetséges továbbiakról.

Choji többet evett, mint valaha. Ő azok közé a fiúk közé tartozott, aki meglepően minden idejét latba vetve edzett, hogy az első ehhez kapcsolódó akció alkalmával ő is csatlakozhasson az erősítéshez. Ide tartozott Kiba és Neji is. Az egyetlen, aki abszolút minden kapcsolat elől elzárkózott, az Sasuke volt.

Az utolsó Uchiha gyakorlatilag betokosodott a rezidenciára. Bezárta magát Naruto szobájába és nem volt hajlandó semmilyen emberi kapcsolatra. A tanács biztosra ment abban, hogy egy ANBU egy nap háromszor ételt hagyjon az ajtaja előtt, de többet nem tehettek, hiszen a holló senkivel sem volt hajlandó beszélni. Több Jonin is megpróbálta, főleg azok, akik közelebb álltak hozzá, mert Naruto kérésére edzették, de a legközelebb Anko és Kakashi jutott, akiket finoman szólva szóval kidobott a házból.

Aki a legtöbbet tudott beszélni vele, az Jiraya volt. Amint a Sannin kényszerítette magát, hogy túl legyen a kudarcon, ellátogatott az Uchihához, miután hallotta a róla terjengő híreket. Az elején még csak meg sem szólalt, pusztán odasétált a tolóajtóhoz és leült, hátát az egyik oszlopnak támasztva és a napszakot figyelmen kívül hagyva szakézni kezdett. Eltelt két óra, mire megszólalt.

- Mi jár a fejedben Gaki?

Ebben a faluban összesen két ember élt, akik tiszteletlenül szóltak hozzá. Vagyis most már csak egy. Még Kiba sem merészkedett el addig a Chunin vizsga második fordulója óta. Sasuke nem válaszolt.

- Téged ismerve éppen listát írsz arról, hány féle képen ölöd meg a bátyádat, amikor találkoztok.

A néma csend, ami a szobából áradt egyenesen temetőibe csapott át. A Sannin érezte, hogy beletrafált.

- Hiába emészted magad e miatt. Még kipihenten sem lett volna semmi esélyed ellene.

Tudta, hogy ez tőr a fiú szívébe, de hallania kellett. Nem süllyedhet most önutálatba, mert akkor nem tudja kiaknázni a képességeit. Főleg úgy, hogy elvesztette a legfőbb tanárát. A barátját. A választott testvérét.

Jiraya hangja sötétebb lett.

- Naruto egészen a Myuboku hegyig rugdosná az önsajnáló seggedet, ha most látna.

Sasuke valósággal feltépte az ajtót, szemében izzott a Mangekyo Sharingan. A férfinak még csak arcizma sem rezdült a látványra.

- Akkor mégis mi a fenét tegyek?! –üvöltötte, hidegvérét már rég elveszítve az Uchiha.

- Kezdetnek kapard össze magad és menj emberek közé. Naruto gyakorlatilag a lelkét kitette azért, hogy szocializálódj kicsit és megerősödj. Azzal, hogy elzárkózol, csak szemen köpöd az emlékét.

- Emlékét a faszomat! –csapott ököllel az oszlopra. –Naruto életben van!

Jiraya szemöldöke felszökött. Bizonyosan nehéz lehet a fiúnak, hogy a bátyja megfosztotta egy újabb családtagtól.

- Így csak még kevésbé értem a hozzáállásodat. –vallotta be. – A fiúk nagy része mind ledolgozza a seggét a maga módján és te, akiben a legnagyobb potenciál van, itt porosodsz a szobában.

Sasuke a fogait csikorgatta.

- Nem porosodtam.

Oldalra lépet, hogy Jiraya láthassa, mit is csinált a fiú Naruto szobájában. Amit odabent látott arra késztette, hogy lassan felálljon és ő maga is besétáljon a mindössze két gyertyával megvilágított, sötét helyiségbe. A szoba szinte minden vízszintes felületén kibontott tekercsek és nyitott könyvek hevertek. A Sannin jól ismerte a tekercseket. Naruto kutatása, öröksége, összegyűjtött tűz és villám jutsujai, illetve az Uchiha klán tekercsei.

A Sannin szeme megakadt egy lapon, amely nem volt olyan sűrűn beírva, mint a többi. Lehajolt, hogy felvegye és a szeme sarkából látta, hogy az Uchiha ismét a fogát csikorgatta és elfordította a fejét. Egy levelet tartott a kezében.

„Üdv Teme!

Ha ezt olvasod, akkor valószínűleg történt velem valami az ostrom alatt, vagy közvetlen az után, ami miatt nem volt alkalmam hazajönni. Téged ismerve ezt elképzelhetetlennek tartottad, de ne aggódj, az egódnak semmi baja, nem mondtam el senkinek. Akár megsérültem, akár meghaltam egy nehéz időszak köszönt rád és a többiekre. Nehéz a tudat, hogy talán én leszek az egyik első AKV ninja a Konoha 12 életében, ám ismersz, ez nem akadályozhat meg a feladataim elvégzésében.

Csak arra kérlek, hogy ha meghaltam, figyelj oda Hinatára és Inora. Csak ma ütöttük nyélbe, de a Hime és én hivatalosan is jegyesek vagyunk, és rettentően beleélte magát, már nem csak a kettőnk életét tervezi, de Inot is belefűzte. Nyílván tisztában vagy a KRP-vel. Nem lepődnék meg, ha Ino-chan is hasonlóan izgatott lett volna.

Vigyázz Sakura-sanra is. Igaz, már nem az a törékeny cseresznyevirág, akit egy fél éve megismertünk, de még mindig védelemre van szüksége, legfőképp a világgal szemben. Szégyenemre minden áskálódásom ellenére sem tudtalak összeboronálni titeket, pedig hidd el nekem, szükséged van valakire. Ha tényleg nem érdekel úgy Sakura, akkor valaki másra. Arra kérlek, hogy ne maradj egyedül. Nem tesz jót az emberekkel.

Arra is rájöhettél, hogy megpróbáltalak elterelni a bosszú útjáról. A Hokage-sama és én aggódunk a miatt, hogy a vak hajszában lemállanak rólad a dolgok, amikért a bosszúd végrehajtása után érdemes lenne élned. Kérlek, beszélj a Sandaime-samaval. Ha úgy van, ahogy sejtem, és meghaltam küldetés közben, akkor nyugodtan támaszkodj rá és Ero-shihsora.

Viszont ismerlek és tudom, hogy akkor sem mondanál le a bosszúdról, ha a világot fektetném a lábaid elé, ezért csak felkészíteni tudlak rá. Tudod, hol tartom a ninja edzéssel kapcsolatos tekercseimet és könyveimet. A pecsét reagálni fog a chakrádra. Ha már nem lehetek ott, hogy tanítsalak, akkor ez a legkevesebb, amit tehetek érted, de figyelmeztetlek. A jutsuk nagy része potenciálisan életveszélyes vagy egyenesen halálos. Kérlek mindenre, ami szent a szemedben, hogy ne egyedül állj neki megtanulni őket.

Lassan azonban abba kell hagynom az írást, hisz holnap hosszú napom lesz. Szívemből kívánom, hogy sohase kerülhessen kezedbe ez a levél, de ha mégis úgy adódna, kérlek, vigyázz a többiekre a nevemben. És bármi is történjék, bármilyen körülmények között ért a végzetem, soha ne merészeld hibáztatni magad, mert kimászok a Shinigami gyomrából és egészen a Myuboku hegyig rugdosom a seggedet, ha csak eszedbe jut.

És ne keseregjetek a halálomon. Gyászoljatok meg, temessetek el és aztán lépjetek tovább. Vigasztaljon az, hogy most már én is tölthetek időt a szüleimmel.

Minden jót Sasuke.

U.I.: Üzenem Ero-shishonak, hogy nem csak az anya, de az én haragommal is szembe kell néznie, ha rád ragasztja a perverz szokásait.”

Jiraya észre sem vette, mikor indult meg a magányos könnycsepp az arcán, csak akkor, amikor az a lapon landolt. Az utolsó sorok szinte olvashatatlan állapota miatt tudta, hogy nem ő volt az első, aki elmosta a szöveget a könnyeivel.

Legszívesebben átkozta volna a sorsát, hogy a hatból öt tanítványa előtte kellett, hogy sírba szálljon, holott az összes fiatalabb volt nála. A három gyerekről nem hallott semmit, amióta elváltak az útjaik, jó eséllyel meghaltak a Harmadik Nagy Shinobi Háborúban. A másik kettő pedig úgy halt, ahogy élt. Büszke, erős férfiként, akik a faluért és a társaikért adták az életüket.

- Az a mocsok. –sziszegte Sasuke, magára vonva a férfi figyelmét. –Tudta, hogy mi lesz és mégis elment.

- Ezt jelenti ninjának lenni Gaki. –válaszolta reszelős hangon a férfi. –Minden küldetésre úgy menni, hogy emlékezetedbe vésed a falu kapujának minden repedését, a Hokage arcok minden vonását, az utcák minden kanyarulatát, mert soha nem tudod, hogy utoljára láttad-e őket.

Lepillantott a földön levő tekercsekre.

- Szedd össze ezeket és csomagolj. –óvatosan letette a levelet az asztalra. – Elmegyünk megkeresni a leendő Godaimét. Ez alatt pedig edzeni fogsz, de úgy, hogy vacsorára a bőröd is lemállik.

Az Uchiha csendben bólintott.


Itachi nézte a huzatos kunyhó rozoga ágyán fekvő szőke fiút. Már megtisztította az arcát a vértől. Valamiért felkavarta, hogy egy ilyen arc vértől legyen maszatos. A fiú egyszerre volt maga a fiatalság és az évek keserű, felnőtté formáló tapasztalata egy személyben. Itachinak eszébe jutottak a Yondaime arcképei és azon gondolkozott, hogyan létezik az, hogy a hivatalos bejelentésig senki sem jött rá, mégis kinek a fia a jinchuriki.

Vajon milyen kapcsolatban volt Naruto az öccsével? Arról már tudott, hogy csapattársak voltak. Viszont jóban voltak? Csak megtűrték egymást? Szeretett volna jobban körülszaglászni a kettejük közti kapcsolatot illetően.

Volt egy olyan érzése, hogy a szőke fiúnak valahogy sikerült megtörnie a jégfalat, amit Sasuke maga köré húzott. Egyszerűen volt valami az előtte fekvő fiúban, valami nyílt és barátságos, ami még akkor is kiütközött, amikor még csak nem is volt magánál.

Amikor Naruto véres ujjaival homlokon bökte és azt mondta, tudja, hol van igazából a szíve, hosszú évek óta először kiszorult belőle a levegő, szíve kihagyott egy ütemet. Kisame arcáról ugyan ezt tudta leolvasni. Az évek során a férfi vált a legjobb barátjára és olyan mértékben nyerte el a bizalmát, hogy Itachi még a titkai egy részébe is beavatta. Legnagyobb megkönnyebbülésére az Ex-kardforgató úgy döntött, egy malomra fogják hajtani a vizet, másként a Vezető már régen kivégezte volna az árulásáért.

Eredetileg azért indultak meg Konohába, mert megtudták, hogy Orochimaru ostromot tervez, a Vezető pedig biztosra akart menni, hogy a jinchuriki nem hal meg a támadás során. Ha a róka meghal vele együtt, évtizedekbe telik, mire újra összegyűlik a chakrája és életre kel. Itachi pedig kapott az alkalmon, lévén így a saját szemével is megnézheti magának az öccsét. De nem értek oda időben.

Éppen fél napra voltak a falutól amikor, valószínűleg a szőke jóvoltából, egy Bijuudama rázta meg az erdőt. Elhatározták, hogy utána járnak. Az első, akivel találkoztak volna, kis híján Orochimaru volt, de akkor olyasmi történt, amit mind kettejüknek nehéz volt megemészteni. Egy férfi, aki minden kétséget kizáróan a Yondaime Hokage volt, rátámadt a kígyóra, aki éppen az eszméletlen Sasukéval a vállán menekült. Rögtön ezt követően megérkezett Naruto is.

Ha Itachi ösztöne nem kapcsolta volna be a Mangekyo Sharingant, akkor még most, az események után három nappal is azon tűnődne, mi a fene volt az a jutsu, amit használt. De így bizonyosan tudta. Naruto nem pusztán megszűntette az Edo Tenseit. Eltörölte a létezésből. A nevét és a hatását leszámítva minden információ kitörlődött Itachi fejéből. Azt a jutsut soha többé nem fogják tudni használni.

Valószínűleg ennek a mellékhatása volt az oka annak, hogy Naruto a három nap alatt egyszer sem ébredt fel. Az elején az Uchiha még aggódott a miatt, hogy táplálék és víz nélkül éhen fog halni a szervezete, demegdöbbenten tapasztalta, hogy a Kyuubi chakrája egyfajta hibernáció alá helyezte a szőke testét. Még vízre sem volt szüksége, a szívverése alig ütötte meg a húszat percenként. Légzése is alig volt.

Kis híján elfeledkezett arról, hogy üzenetet hagyjon Danzonak. Kényszert érzett arra, hogy biztosítsa a férfit, Naruto az ő kezei közé került és nem a kígyóéba. A végén még a férfinek új ötlete támad és a jinchuriki elvesztése után az öccséből akarja majd kifaragni a legendás fegyverét. Annyira nyílván való akart lenni, amennyire csak lehet. Plusz pont, hogy ha igaza van és Naruto közel áll az öccséhez, akkor Sasukénak még egy oka kerekedik a megölésére.

Kisame visszatért a vadászatból.

- Még mindig nem ébredt fel a tökalsó? –kérdezte, amint hatalmas termete miatt meghajolva belépett a Kami által helyén tartott ajtón.

Az Uchiha hallgatott. Jól láthatta, hogy nem.

- Mi lesz így vele? A Kyuubi sem tarthatja életben örökké.

- Elvisszük a gyógyító Sanninhoz. –válaszolta Itachi. –Ha valaki képes a meggyógyítására, akkor az ő lesz.

- És mit fogunk mondani a Vezetőnek? Kezünkben volt félkómásan a Kyuubi, de meggyógyítottuk és elengedtük?

Az Uchiha visszanézett a csapattársára.

- A Vezető azt mondta, a Kyuubit kell utoljára lepecsételni. Nem hagyhatjuk, hogy a fiú meghaljon. Ezért meggyógyítottuk, de végül a konohaiak rajtunk ütöttek és ott kellet hagynunk.

A cápa férfi szemöldöke felszökött.

- És pontosan hogyan is ütnek rajtunk a konohaiak?

- A Sandaime Hokage meghalt. –válaszolta. –Konohának új Hokage után kell néznie. A két szóba jövő jelölt a Sannin maradék hűséges tagjai. És mivel Jiraya-samanak a kém hálózatával kell foglalkoznia, ez csak Tsunade-samat hagyja lehetőségként.

- Tehát a Senju hercegnő közelében kiprovokálhatunk egy rajtunk ütést. –vigyorgott a férfi.

Itachi bólintott. Ha megértette, akkor nincs is szükség magyarázatra.


Sasuke mindent összepakolt, ami egy hosszabb küldetésre szükséges lehet. Néhány váltás ruhát, az általános felszerelést, amit Naruto soha nem engedett, hogy elhagyjon, a fegyvereit és a tekercseit. Vacillált az ételpakolás felett, de végül úgy döntött, hogy inkább frissen fog vadászni. Úgy is le kell vezetnie valahol a feszültséget.

A szőke levelét még egyszer újraolvasta. Sokáig nézte a lapot, amelyet a küldője nagy odaadással írt meg. Ez már abból is látszott, hogy milyen olvasható volt a kézírása, hiszen Naruto saját írása felér egy megfejthetetlen kódolt szöveggel. Végül összehajtotta és betette a naplójába, a csapatfotó mellé.

Kevés gondolkodás után elvette a visszaküldött Hiraishin kunait is, amin még mindig ott csüngött az Uchiha medál. Megfogadta, hogy ezt soha többé nem engedi ki a fegyvertárából. Ezzel fogja megölni a bátyját, amint módja nyílik rá.

Amikor elérte a kapukat, ott állt a Konoha 12 minden maradék tagja. Még Lee is kibicegett a kórházból. Hinata a csoporttól távol állt, és senki figyelmét nem kerülte el, hogy a szokásos fehér kabátját feketére cserélte. A copfja, amit eddig büszkén hordott már kontyba volt csavarva. Egyenes üzenet a falu minden férfijának.

- Sasuke-kun. –szólította meg halkan Sakura. –Nagyon nagyon vigyázz magadra.

- És erősödj meg. –nyújtotta felé az öklét kissé hezitálva Kiba. – Mi is azt fogjuk tenni.

Sasuke nézte a felé nyújtott öklöt, az ismerős mozdulatot. Valamiért nem érezte azt, hogy a kutyás fiú ezzel Naruto helyét akarta átvenni. Sokkal inkább megtisztelte az emlékét. Végül aprót biccentett és összeütötte az öklüket.

- Aah. Számítok rátok.

A nemrégiben megesett tragédia ellenére a csapat nagy része megpróbált mosolyogni kissé. Ekkor komor léptekkel sétált oda a Hyuuga hercegnő és mélyen a holló szemébe nézett.

- A te bátyád. A te jogod megölni. –mindenki visszatartotta a lélegzetét. –De azt akarom, hogy szenvedjen.

Az Uchiha szemében egy pörgő mozdulattal fellángolt a Mangekyo Sharingan egyedi mintája. Olyan volt, akár három vörös ellipszis az éjszakában.

- Erre már rég megesküdtem.

Hinata bólintott, mintha azt mondaná „jó”. Ezek után minden szó nélkül elsétált a Hyuuga kerület irányába. Ino sietve bocsánatot kért és elbúcsúzott az Uchihától, majd testvér-barátnője után szaladt. Jiraya, aki eddig a kapuban, némán nézte végig a jelenetet, most biccentett a fejében. Menniük kell.

Sasuke vissza sem nézett a kapura, amint átlépett rajta.

Fejezet végi megjegyzés:

Okééé, még mielőtt valakiért eljön a Shinigami, itt a folytatás ^^ Köszönöm szépen az olvasást! Pls egy kritikát is hagyj :D

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.