- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Bár~

Amikor végre rátaláltak a nőre az egyik bárban, az már ledöntött két üveg szakét. Mellette egy nagy tároló tekercs feküdt a padon, vele szemben pedig egy igencsak sápadt nő szorongatott egy ruhába öltöztetett malacot. Sasuke elkönyvelte, hogy a leendő Hokage rosszabb, mint várta.

- Már vártam, mikor dugod ide a képet. –motyogta részegen a nő és egyenesen Jirayára nézett.

- Én is örülök neked Hime. –mosolygott rá a férfi.

- Hagyjuk a kertelést. –lengette meg a kezét. Ekkor akadt meg a szeme Sasukén. –Már megint egy. Átkozott Uchihák.

Jiraya tanítványa vállára tette a kezét, mielőtt az visszavághatott volna.

- Légy kedves Hime, a tanítványomhoz beszélsz.

- Már megint? Nem sült el a többi elég jól? –kérdezte részeg szarkasztikusan.

A Remete Sannin szemmel láthatóan összerezzent. Arca elkomorult.

- Mégis mi a fene bajod van Tsunade? Még te se vagy ilyen fásult.

A nő felhorkant.

- Meg sem kérdezed, hogy itt van-e? –kérdezte, meghúzva az üveget.

- Nem tudom, miről beszélsz, de valóban egyfajta kérdéssel jöttem hozzád. –a sötét hajú nő arrébb csúszott, hogy a két érkező le tudjon ülni. –Nem vállalnád el a Godaime Hokage címet?

Tsunade prüszkölése felért egy nevetéssel.

- Ez a nap egy kész rémálom. Először veszítek pókerben, - kezdte kábán sorolni, számolva az ujjain. –megtalált két behajtó, nyakamra jött az Akatsuki és most meg kinevezéssel nyaggatnak. –Jiraya szava oly mértékben a torkán akadt, hogy nem tudott a szavába vágni, ezért a nő folytatta. –Ráadásul ez a második Uchiha, akit ma látok. Nektek elméletileg kihalóban kéne lennetek, nem? –lengette a kezét részegen. –Mér körülöttem legyeskedtek?

Habár Sasuke részéről szabadult fel a gyilkos szándék, ami egy pillanat alatt csendet csinált a bárban, Jiraya volt az, aki olyan hangon szólalt meg, mintha éppen egy háború közepén lennének egy döntő fontosságú kérdés felett.

- Ezt nagyon sürgősen fejtsd ki Tsunade. Mit értesz Akatsuki alatt és mi az, hogy a második Uchiha?

A kérdezett motyogott valamit, jobb kezével alig volt képes támasztani a fejét. Shizune gyorsan felvette a mesélő szerepet, mielőtt elszabadult a pokol.

- Nemrég felkeresett minket Hoshigaki Kisame. –a két hím arcán látta, hogy nagyon is ismerős a név. –Elvezetett minket egy rejtekhelyre, ahol Uchiha Itachi várt ránk. –Sasuke gyilkos szándéka egy bijuuéval is felvehette volna a versenyt. –És volt ott egy szőke fiú is.

Sasuke tüdejében megrekedt a levegő. Magyarázatot! Kántálta üvöltözve az agya. Magyarázatot! Magyarázatot! Magyarázatot!

- Egy… szőke fiú? –préselte ki a szavakat a Sannin.

Shizune bólintott.

- Nem volt eszméleténél. Itachi megfenyegette a mestert, hogy ha nem vizsgálja meg, akkor –nyelt egyet. –végez velem.

- És… megvizsgálta? –ez még mindig Jiraya volt. Sasuke egyszerűen képtelen volt kipréselni egy hangot is a torkán, pedig legszívesebben üvöltött volna.

A nő bólintott.

- A fiú haldoklik. Valami furcsa, chakra alapú fertőzés támadta meg, amely már elterjedt a vérkeringési rendszerének kétharmadán és nem enged semmit se ki se be a vérfalon. A… bérlője hibernáció alá helyezte a chakrája segítségével, de a napjai még így is meg vannak számlálva. A mester szerint egy hete van hátra.

Sasuke légzése nehéz volt, sípoló és erőltetett, de végre ki tudott szuszakolni magából egy kérdést.

- Képes… meggyógyítani? –egyértelműen Tsunadéra célzott.

Shizune végigfutatta a nyelvét a felső fogsorán.

- Lehetséges kivonni a chakrát a szervezetéből, de… Ezer meg egy komplikáció léphet közbe, főleg abban a környezetben és –felsóhajtott. –pokoli fájdalmakkal jár.

- De túlélné? –sziszegte borotvaélesen a holló.

- Vagy sikerrel járunk vagy így is úgy is meghal. –mondta síri komolysággal a nő.

Jiraya Tsunadéra nézett.

- Hime… kérlek… a tanítványom fia –lehelte rémült éllel a hangjában.

A Sannin felmordult.

- Szinte semmi esélye nincs Jiraya. Mér kínozzam meg az utolsó napjaiban?

Sasuke úgy pattant fel a helyéről, mint a párnát kicserélték volna izzó parázzsal. Mindkét öklével az asztalra csapott, így minden, ami a szerencsétlen bútordarabon volt legalább öt centit ugrott a magasba. Az Uchihák világhírű arcának nyoma sem volt, helyét gyilkos harag vette át. Szemeiben talán nem is annyira akaratlanul ott izzott a Mangekyo Sharingan.

- Azt majd én eldöntöm, hogy érdemes-e próbálkozni, ha másképp amúgy is meghal! –üvöltötte.

- Sasuke. –sziszegte Jiraya. –Várj meg minket odakint!

Mielőtt a fiú visszaszólhatott volna, a mestere komolyabb pillantást szegezett neki, mint eddig bárkinek. Sasukét ez mégsem hatotta meg.

- Fracokat megyek ki! –vádlón Tsunadéra mutatott. –Nem fogom hagyni, hogy csak úgy döntsetek Naruto sorsa felől! Ha a Dobe felébred, és azt mondja, meg akar halni, akkor vele tárgyalom meg. De addig ne merészeljétek előre temetni!

- Most már ülj le a seggedre! –mennydörögte Jiraya. – Vagy hallgass, amíg ezt elintézem, vagy menj és szellőztesd ki a fejedet és csak akkor gyere vissza, amikor lehiggadtál!

Sasukénak megfordult a fejében, hogy valóban elviharzik. Viszont ott pusztuljon meg, ha hagyja, hogy a két felnőtt idő előtt sírba tegye a barátját, ráadásul próbálkozás nélkül. Ezért kénytelen kelletlen, gyilkos dühvel az ereiben dobta vissza magát a Sannin melletti helyre, és megvetően méregette tovább a nőt, aki élete legnagyobb csalódásaként mutatkozott be.

- Most pedig. – fordult vissza az ősz hajú férfi régi csapattársához. –Egy jó indokot mondj, amiért nem akarod megpróbálni Naruto megmentését.

Tsunade fintorogva nyúlt ismét a szakés üvegért és hosszan meghúzta.

- Azért, mert még gyerek. –sziszegte végül. –Elegem van abból, hogy gyerekek halnak meg a kezeim alatt.

Shizune szánakozva nézett mesterére, aki sokkal összetörtebbnek nézett ki, mint az elmúlt években bármikor. Jiraya arca valami melankolikus szomorúságnak adott otthont, és annak ellenére, hogy az Uchiha nem ismerte Tsunade történetét, neki is megenyhült a szigorú arckifejezése.

- Még is azt kérem, hogy próbáld meg. –sóhajtotta végül a férfi. –Kérlek. Hidd el nekem, a fiú erős, ha segítesz neki, bizonyosan túléli. –mikor a nő nem válaszolt, folytatta. –Szívből kérlek Hime, segíts rajta. Borzasztó élete volt, ami csak nemrég kezdett jobbá válni. Ne hagyd, hogy így menjen el.

A szőke Sannin az alsó ajkát rágta egy ideig.

- Még ha meg is mentem, mi értelme? –kérdezte végül. – Az Uchiha és a cápa biztos nem engedik ki a kezük közül.

- Ezt a részét bízza nyugodtan ránk. –szólalt fel hirtelen sötét hangon Sasuke. –Amíg én ott vagyok, még egy haja szála se fog görbülni. Sem Narutonak sem magának.

Olyan határozottsággal jelentette ezt ki, hogy a három felnőtt lesokkolva nézett rá. Végül Tsunade szakétól vöröslő arcára egy kihívó félmosoly költözött.

- Szeretnél fogadni kölyök? Ha valóban megteszed, amit mondasz, neked adom a nyakláncomat.

Jiraya és Shizune kis híján megfulladt a saját nyálától.

-A nélkül is megteszem. –vonta meg a vállát Sasuke. –Nincs szükségem a bizsura.

- Álljunk csak meg kölyök! –kapta el a vállát a férfi. – Tudod te egyáltalán, micsoda az a nyaklánc? –mikor a holló csak a híres „hn” válaszát adta, a férfi homlokon csapta magát. –Az a Shodaime Hokage nyaklánca te tökfilkó! Az árából kastélyokat vehetsz! Ráadásul… - tekintete felvándorolt Tsunade szemeibe, aki nemet intett. –Nem számít. Hidd el, nagy dolog! Csak menj már bele!

Az Uchiha a szemét forgatta, de kezet rázott a nővel, akinek arcára vigyor költözött.

- Akkor hogyan tovább? –kérdezte végül a Béka Bölcs.

- Visszamegyünk hozzájuk és nekifogok a Gaki gyógyításának. Talán három-négy nap múlva már túl lesz az életveszélyen. Akkor kell megtámadnotok a rejtekhelyet és menekítsetek ki minket. –magyarázta a Sannin.

Mindenki csak bólintani tudott. Amikor befejezték a megbeszélést és a két gyógyító visszaindult a rejtekhelyre, egyikük sem vette észre az ablakból felröppenő varjút.


Itachi szája félmosoly felé rándult, de végül megtartotta sztoikus arckifejezését. Tekintete ismét a szőke fiú arcára tévedt. Megjelenés szempontjából az öccse szöges ellentéte volt, mégis, Itachi jól tudta, hogy Sasuke nem épített volna ki vele ennyire mély barátságot, ha nem lenne bennük semmi közös.

Csak abban reménykedett, hogy Jiraya-samanak igaza van, és a szőke túléli a beavatkozást. Az alapján, ahogy Sasuke reagált, a fiúból egy üres héj maradna barátja elvesztése után. Talán Narutoból olyan testvére lehet, aki mellette állhat és védheti a hátát.

Tsunade érkezése zavarta fel a gondolataiból. A nő még csak rá sem nézve rontott be a rejtekhelyre, majd morogva kezdte megidézni a tekercseiből a szükséges felszereléseit. Az Uchiha nem ismerte fel az összeset, de a kihallgatott beszélgetés alapján nem kellett a miatt aggódnia, hogy a nő esetleg szándékosan végezne a fiúval, így megakadályozva, hogy az az Akatsuki kezére jusson. Már ha egyáltalán megkockáztatna ilyet, de az egykori ANBU kapitány tudta, hogy ezen a világon semmiben sem lehet biztos.

Közel fél óra előkészület után Narutot deréktól felfelé meztelenre vetkőztették és a fekete nadrágját is annyira levágták, amennyire lehetett, hogy jobban hozzáférhessenek a véráramához. Tsunade is levetette a kabátját, sőt, még a tanítványa is letette a malacot és nekivetkőzött az asszisztensi feladatainak.

Rengeteg, különleges gyógynövényekkel összefőzött vizet készítettek, amelyből egy keveset egy keskeny tálba töltöttek. Amíg a két nő nem jött vissza, addig Kisame az ördög tudja honnan, de szalajtott egy magas asztalt, amin úgy dolgozhattak, hogy nem kellett lehajolniuk.

- Most jön a nehéz része. –motyogta Tsunade. –Megnézzük, hogyan reagál a Kyuubi az ötletre.

- Itachi hathat rá. –nevetett a cápa.

- Inkább nem ingerelném, ha nem muszáj. –vicsorogta a nő. Igazából nem szerette volna, ha az Uchiha nekiáll a szőke fejében matatni.

Vett egy mély levegőt és pusztán egyik tenyerét a fiú homloka felé emelte. Mikor kinyitotta a szemét egy hatalmas szentély előtt találta magát. Lélegzete a torkában akadt, amikor sem a pecsétnek sem a börtönnek nyomát sem lelte. Még inkább megrendült, amikor valami hatalmasat látott megmozdulni a szentély előtt.

- Egy Senju. –dörmögte egy bariton hang. –Milyen rég is volt már.

A Sannin nem merte kiengedni a tüdejében rekedt levegőt.

- Te csakis Hashirama rokona lehetsz. Talán az unokája. –folytatta a hang. –Gyere közelebb, hogy jobban lássalak.

A nő lábai akarata ellenére közelebb vitték a hatalmas élőlényhez. Életében csak egyszer látta ezt a bestiát, amikor annak haragja kis híján elpusztított egy egész országot. Ilyen nyugodtnak látni kavargó érzelmeket ébresztett benne.

- Mi a neved? –kérdezte végül a róka, hatalmas fejét úgy fordítva, hogy a nő a szemébe nézhessen.

- S-senju Tsunade. –lehelte halálra váltan.

Csakis az zakatolt a fejében, hogy a pecsét nyitva volt. Nem megrepedt. Tárva nyitva. És kárnak semmi nyoma, ami csak egy dolgot jelenthet. Kinyitották. Talán a fiú volt, amikor kétségbeesetten kapaszkodott az életbe a fertőzés elterjedésekor.

- Te lennél akkor a gyógyító. –húzta össze a szemeit a róka. –Mit keresel akkor idebent? Menj, végezd a dolgod!

A Sannin megrezzent. A hirtelen hangemelésre visszanyerte a kontrolt a teste felett.

- Hol van a fiú? –kérdezte annyira erőteljesen, amennyire csak tudta. –Él még egyáltalán?

A Kyuubi egy nevetésnek is beillő szusszanást hallatott. Két első mancsát, amit eddig a mellkasa előtt tartott olyan alakban, mintha egy madarat fogott volna, lassan előre nyújtotta és leengedte, hogy a nő is lássa, amikor szétnyitotta a két tenyerét, közöttük felfedve a vörös chakra gömbben lebegő szőkét.

- Hibernáltad az elméjét is. –suttogta döbbenten. –Miért? Megölhetted volna. Kiszabadulhattál volna.

A róka szájára vigyor költözött.

- Ez a mi dolgunk a fiúval. Menj és gyógyítsd meg végre, mielőtt mindketten itt halunk!

Tsunadét egy erőteljes akarat egy pillanat alatt kitessékelte a szőke fejéből. Shizune félig aggódva, félig izgatottan kérdezgette, hogy mi történt odabent, de a Sannin csak azt tudta válaszolni, hogy még ő sem tudta igazán. Végül úgy döntött, megkockáztatja a dolgot, és mindkét tenyerét a felé nyújtott tálba mártotta. Chakrájával megöltve a folyadékot, egy zöld színű buborékot emelt ki belőle, amelyet óvatosan a fiú jobb combja felé emelt. Eleinte úgy döntött, olyan helyeken veszi fel a gyakorlatot, ahol egy hiba nem végzetes a fiú életére nézve.

Hamar bebizonyosodott azonban, hogy közel sem lesz könnyű dolguk. Amikor a chakra és főzetbuborékot átnyomta Naruto bőrén, a róka chakrája szinte tökéletes időben is módon reagálva visszahúzódott az érintett területről. Ezzel azonban úszott a hibernáció és az érzéstelenítés maga is.

Kisame és Itachi pillanatok alatt az asztal két végében teremtek, a nagydarab férfi a bokájától, az Uchiha a vállaitól fogta le a beteget, aki még félig kómában is megpróbált menekülni a fájdalom elől. Shizune biztos kézzel a lehető legtöbb helyen, pár perc alatt az asztalhoz szíjazta a beteget, valamint Itachi segítségével kötött egy rongyot a szájába, hogy ne harapja el a nyelvét.

Ezek után hét órán keresztül dolgoztak, megállás nélkül, óránként cserélve a főorvos és asszisztens szerepet, hogy legyen idejük pihenni az elképesztő koncentrációt igénylő feladat közben. Mivel a szőke annak ellenére, hogy embertelen kínokat élt át, ahhoz nem volt eléggé magánál, hogy Itachi egy genjutsut bocsájtson rá, ezért munkájukat folyamatosan aláfestették a fiú elfojtott üvöltései.

A hetedik órában Tsunade megállt.

- Mára megállunk. –lihegte. –A fertőzés nem terjed, viszont kifogytunk a chakra vízből és már nem tudunk koncentrálni.

Shizune e közben már éppen beadott volna egy nyugtatót a szőkének, amikor látta, hogy a Kyuubi ismét visszatöltötte a chakráját a sejtjeibe, így visszahúzva ugyan abba a hibernációs állapotba, amelyből hét órával ez előtt elengedte.

A két nő visszatért a városba pihenni és természetesen elmondani Jirayának és a tanítványának a fejleményeket. Biztosították őket a felől, hogy a fiú túlélte az első éjszakát, bár az is igaz, hogy egyelőre csak a végtagjait kezdték tisztogatni. A mellkasa, amely gyakorlatilag teljesen fertőzött volt, még nem került sorra. Ha ott elrontanak valamit, a fiú azonnal meghal.

Sasuke a fogait csikorgatta tehetetlenségében. Szerette volna edzés közben levezetni a feszültséget, de Jiraya szerint ezzel csak magára vonná a bátyja figyelmét, így muszáj volt a szobájában gubbasztania. Kezében a levél már rongyos volt a rengeteg olvasástól.

- Ne merészelj meghalni Dobe. –sziszegte már Kami tudja hányadszorra a sötét éjszakának.

A sötétség pedig soha nem válaszolt.


Kisame a maga módján szánakozva nézte az asztalra kiterített testet, amelynek mellkasa irreálisan lassan emelkedett és süllyedt. Minden látható négyzetcentimétere izzadságtól csillogott, arcán még halványan látszottak kínjainak ráncai.

- Alaposan elgyötörték a pondrót.

Itachi nem válaszolt. Az asztal másik felén állt, ugyan olyan átható tekintettel vizsgálva a kölyköt.

- Mi lesz majd, mikor már közelednek a végéhez? –kérdezte a cápa férfi. –Hogyan kezdjük a balhét?

- Mi sehogy. –avatta be az Uchiha. –Jiraya-sama úgy tervezi, hogy amint Naruto átesett a fertőzésen és mi annak jelét adjuk, hogy készen állunk magunkkal vinni, rajtunk ütnek.

- Szóval elvégzik helyettünk a piszkos munkát, mi? Ez igazán kényelmes. –vigyorgott.

Az ében hajú férfi elsétált az asztaltól.

- Alaposan meg kell majd izzasztanunk őket. Mutass csak annyi erőt, amely éppen szükséges egy hosszú csatához. Majd az események közben meglátjuk, hogy győzelmet vagy vereséget szimulálunk.

A nagydarab bólintott. Soha nem akart az ész lenni kettejük között, Itachi ellen nem is lett volna esélye. Bármit is tervezett varjú kedvelő barátja, az mindig működött. Nem most fog elkezdeni kételkedni benne.


Tsunade és Shizune már a negyedik napja dolgoztak semmit sem kímélve a szőke megmentésén. Naruto teste már a végletekig volt hajszolva. A hibernálásból való felébresztés miatt a szervezete ismét táplálékot és vizet igényelt, amit a két nő csakis vénásan tudott egyelőre megadni neki.

Úgy tűnt, ez volt az utolsó, az ötödik nap, amikor már csak a tüdők és a szív maradt. Tsunadénak nem tetszett, ahogy a két férfi láthatóan bármelyik pillanatban útra kész állapotban álltak. Jiraya és Sasuke odakint volt az erdőben, felkészülve arra, ha esetleg beüt a ménkű, de még így sem érezte magát biztonságban.

- Kész vagyok a bal tüdővel is. –mondta Shizune a munka hatodik órájában. Megtörölte a homlokát. –Már csak a szív maradt.

- Akkor itt meg is állunk. –szólalt meg azon a dermesztő és monoton hangján Itachi, amire mind a két nő megfeszült. –Álljanak kérem hátrébb a fiútól.

- Nem lehet. –próbálkozott a fiatalabb nő. –A szíve még hátra van! Ha nem végezzük el a beavatkozást, a szíve táplálék nélkül marad és belehal!

- Nem mondjuk el még egyszer. –nyúlt a fegyveréért Kisame.

- Átkozottak. –sziszegte Tsunade.

Jiraya, remélem nem csak a szád nagy és ugrásra kész vagy, mert itt hamarosan elszabadul a pokol.

Ekkor pedig a két nő egy mozdulattal elvágta a fiút szorító szíjakat, és amíg Shizune a hátára vette a fiút, addig Tsunade a híres ütései közül egyet egyenesen a talpuk alatti padlózatba vágott, amely recsegve omlott össze. Mindannyian kijutottak a maguk Doton jutsujával, és immár a szabadban néztek egymással szembe. A következő pillanatban Jiraya és Sasuke termett a két fél között.

- Még nem fejeztük be. –informálta őket Tsunade. –A szíve még hátra van, de többször már nem kényszeríthetik hibernációba!

- Akkor fogj hozzá Hime. –biztosította Jiraya. –És ezt bízd ránk.

- Itachi. –sziszegte a fiatalabb Uchiha.

Az idősebb arcára az évezred gúnyos félmosolya költözött.

- Drága bolond öcsém. Meglep, hogy itt látlak.

- No lám, a mini Uchiha. –röhögött Kisame. –Úgy tűnik Tachi, befejezheted, amit elkezdtél.

További szavak feleslegesek lettek volna. Naruto mindig megpróbálta a fejébe verni, hogy minél többet beszél, annál több időt hagy az ellenfelének felkészülni, mégis minden csepp akaraterejére szüksége volt, hogy ne rohanjon esztelenül a férfinak és ne üvöltse az arcába mindazt, ami az évek során felgyűlt benne.

Jiraya és Kisame szintén egymással szembe álltak, ezzel el is döntve a küzdő feleket.

Sasuke tudta, hogy sebesség terén meg sem közelíti ellenfelét, ezért valahogy muszáj volt túljárnia az eszén. Ismerve a Sharingan képességeit, úgy döntött, hogy nem fog teljes erőbedobással kezdeni, hanem megpróbál az utolsó pillanatra is tartogatni egy meglepetést.

A két testvér shuriken párbajba kezdett. Sasukénak a Sharingan minden erejére és testének minden csepp fürgeségére szüksége volt, hogy a bátyja által felé hajított shurikeneket eltérítse, főleg abban a számban és iramban, amiben érkeztek. A percekig tartó párbajnak csakis az vetett véget, amikor a fiatalabb testvér kifogyott a fegyverekből és muszáj volt meghátrálnia.

A holló egy Árnyék Malom Shurikent hajított a bátyja felé, aki olyan kecsességgel kerülte ki mind a két óriás fegyvert, amelyet eddig Sasuke csak a Hyuuga hercegnőnél látott. Még a párharc közben is, Itachinak volt annyi ideje, hogy készítsen magából egy klónt, aki Sasuke mindkét alkarját lefogva szabaddá tette a fiút a támadásra.

Azonban a fiatalabb Uchiha sem unatkozott a pár pillanatnyi szünetben, mert a maga részéről megidézett egy kígyót, amely hátulról elpusztította a Kage Bunshint éppen akkor, mikor annak eredetije három kunait hajított Sasuke felé. A kígyó idézője elé vetette magát, pikkelyeiről lepattantak a fegyverek.

Ekkor Itachi, kihasználva a pillanatnyi vakfoltot, mellkason rúgta öccsét, ha legalább harminc métert repült hátra, mire végül keresztülesett egy fán és ez végül megállította. Sasuke dühében a fogait csikorgatta. Oldalról a hangok arról árulkodtak, hogy Jiraya és Kisame gyakorlatilag terra formálást végeznek harc közben.

- Nem rossz kisöcsém. De még mindig súlyosan kevés.

- Még semmit sem láttál. –köpött egy véreset a földre.

Körülötte a levegőben felizzott a chakra, Sasuke pedig egy pillanat alatt feloldotta a hátán levő pecsét lakatját. A senjutsu által megnövelt sebességével sikerült meglepnie bátyját, és tétovázás nélkül átdöfött egy Chidorit a mellkasán. A férfi teste egy pillanat múlva varjakra szakadt szét.

A holló a fogát szívta, de próbált mélyeket lélegezni és kiélesedett érzékeivel bemérni ellensége helyzetét. A Kakashi ellen való harcban kifejlődött ösztönei mentették meg, mert reflexből felfelé ugrott, így elkerülve Itachi Doton támadását. Pár gyors kézjel után, szája elé emelte a jobb kezének ujját.

- Katon: Magasztos Pusztító!

Úgy perzselte fel a környéket, mintha egy sárkány ontaná a haragját a torkából, arra azért oda figyelve, hogy ne kerüljön túl közel a két medininhez, akik még ebben a helyzetben is fáradhatatlanul dolgoztak, bár Tsunade arca alapján nem haladtak éppen jól.

- Hova nézel? –kuncogott a fülébe a bátyja.

- És te? –kérdezte az eredeti Sasuke mögötte, gondolkodás nélkül átszúrva katanájával nem csak Itachit, de a klónját is.

Ezek után sebességük segítségével néhányszor újra összecsaptak, Sasuke válogatott tűz és villám jutsukat használt egyáltalán, viszont harc szempontjából korlátozott volt, hiszen oda kellett figyelnie arra is, hogy a két harcképtelen nőnek ne essen baja. Még a figyelmük sem rezdülhetett meg. Itachi egyértelműen ijesztően az ő szintje felett volt, ami ugyan forralta a vérét, de nem engedte, hogy ez elvegye az eszét.

Letörölte a vért a szája sarkáról, és Chidorival a kezében újra harcba vetette magát.


- Nem értem. –sziszegte Tsunade, arcán patakzott a verejték.

- Mi a baj Shisho? –kérdezte aggódva Shizune, fél szemét nem szakítva el a csatamezőről.

- A szíve bal fele… - nyögte nehezen, minden idegszálával koncentrálva. –Egyszerűen gyógyíthatatlan.

Nem is kellett odanéznie ahhoz, hogy lássa a borzalmat elterjedni tanítványa arcán. Egy pillanatra a szőke arcára nézett, aki annak ellenére, hogy nem volt lekötözve és nem gyömöszöltek semmit a szájába, olyan nyugodtan feküdt, mintha már…

Nem! Sziszegte fejben Tsunade. Amíg dobog a szíve, igen is életben van!


Sasuke szinte teljesen ki volt már merülve. Nem csak a senjutsu, de az átok billogból nyert chakráját is felhasználta már, mégsem volt képes egyetlen karcolást sem ejteni a bátyján. A férfi rendületlenül verte vissza és ellensúlyozta minden próbálkozását. A hollónak kínzó percekbe telt meggátolni magát abban, hogy Itachit is azzal az ismerős érzéssel jellemezze.

A Fal.

Egy pillanatra megkockáztatott egy pillantást a szőke irányába. Tsunade megviseltnek és kétségbeesettnek nézett ki, a szőke azonban még csak meg sem rezdült. Kami nevére, ugye nem…? Átok, amiért felhasználta a senjutsu chakráját.

- Igen érdeklődsz a fiú iránt. –mosolygott gonoszul Itachi. –Csak nincs valami bevallani valód?

- Mit műveltetek vele? –sziszegte gyűlölködve a fiatalabb.

Az idősebb Uchiha felkuncogott.

- Inkább mit művelt ő magával.

- Nem hiszek neked. –vicsorgott Sasuke.

Itachi nyíltan a három védtelen felé fordította a fejét.

- Sok a potenciál benne. –állapította meg. –Talán nem is bölcs életben hagyni. Majd azt mondom a vezetőnek, hogy „nem volt más választás”. Mit szólsz, hihetően hangzik?

Meg sem várta, amíg öccse teljesen felfogja szavai jelentését, már emelte is a kezét egy tűz jutsura, amit Sasuke nagyon is jól ismert. A teste az előtt mozdult, hogy az agya teljesen felmérte volna a helyzetet. Egyetlen ugrással szelte át a távolságot, ez alatt az idő alatt pedig eddig még tőle példátlan gyorsasággal haladt végig negyven kézjelen.

A következő pillanatban elszabadult a pokol.


Tsunade lesokkolva nézett fel a fiúra, aki mögött egy hatalmas föld fal emelkedett fel. Sasuke mindkét karját széttárva dőlt a falnak, mintha megpróbálná megállítani vagy megtartani. Ruhái szakadtak és véresek voltak, amelyek kis híján előhozták a nő fóbiáját, de ekkor találkozott a tekintetük. Azok a vérvörös szemek, melyekből most két vörös csepp indult meg.

- Miért? –kérdezte Shizune döbbenten és elborzadva.

- Mert nem engedem senkinek… - hörögte. –Hogy bántsanak valaki… számomra fontosat… nem igaz… Hokage-sama?

Amikor a holló előre dőlt volna, a szőke nő karjai közé esett, aki óvatosan lefektette szőke barátja mellé.

- Nagy szavak Gaki. –mosolygott rá a nő.

Egy gyors mozdulattal áthúzta a feje felett a nyakláncát és a fiú tenyerébe illesztette.

- Most rajtam a sor. –állt fel és szembenézett az idősebb Uchihával tőlük nem messze. –Mert én vagyok a Godaime Hokage!

Shizune látta a férfi szemeiben, hogy ez már kicsit sem volt annyira ínyére, mint a fiúval való harc. Amint Tsunade megtámadta, azonnal menekülőre fogta. A tanítvány tekintete visszaesett a két fiúra, amikor az ádáz csaták zajai ellenére halk ruhasusogást hallott.

- Dobe –suttogta Sasuke, gyenge szorításában néha meglökve a szőkét. –Nyerésre állunk, látod? Ne aludj már! –még jobban megrázta.

Naruto meg sem rezzent. Sasuke kérdő és leplezetlenül rémült tekintete Shizunéra esett. A nő beharapta az alsó ajkát.

- A szíve bal fele túlságosan fertőzött. Nem számít Shisho hányszor próbálta egyszerűen… gyógyíthatatlan.

Sasuke nehezen dolgozta fel a kapott információt.

- De ettől még… élhet ugye?

A nő némán megrázta a fejét. Sasuke nyelt egyet.

- Hé, Dobe. –lökte meg újra. –Ne játssz velem! –sziszegte. –Ne merészelj meghalni, hallod?!

Naruto teste még csak meg sem rezzent. A mellkasának mozgása alább hagyott, mint a tó hullámai. Lassan teljesen kisimult az arca és már légzésének alig hallható pihegése is megszűnt. Sasuke tudta, hogy ez úttal nem vér csorog a szemeiből. A haszontalan könnyek elhomályosították barátja nyugodt arcát.

- Dobe kérlek… -suttogta. –Tudod, hogy én… nem szoktam kérni…

Észre sem vette, hogy a két Sannin már ott állt mellettük. Tsunade sajnálkozón tette a kezét Jiraya vállára, a férfi pedig ismét azt a keserűséget érezte a torkában, amit egy héttel ez előtt. Ez úttal rosszabb volt, mert a szeme előtt történt.

Shizune felszisszent és könnyek között térdelt vissza a szőke mellé, és még azért is átnyomta a mellkasán a chakra burkot.

- Gyerünk! –suttogta. –Meg tudod csinálni, lélegezz már!

De a fiú mellkasa csak nem emelkedett, nem számított, mennyit tartotta bent a zöld színű folyadékot a mellkasában.

- Naruto… - hörögte sípolva és rekedten Sasuke, amikor látta, hogy a nő kezei ismét felfelé emelkednek. –Ne merészelj a szemeim előtt meghalni!

A síri csendet egy hangos csattanás vágta ketté. Shizune döbbeneten nézett a csuklóját szorító kézre, amely remegett ugyan, de valahogy mégis biztosan fogta, visszatartotta attól, hogy kihúzza a chakra burkot a mellkasából. A fiú szemei résnyire nyíltak, a kék íriszei elfordultak tőle és a mellette fekvő fiúra néztek.

- Soha. –hörögte.

És ekkor végre lélegezni kezdett.

Fejezet végi megjegyzés:

Gyerekek... olyan beteg vagyok.... hogy gyakorlatilag a halálárnyékéban bolyogok..

Vigyázzatok magatokra, míg fel nem támadok XD

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.