- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

~Helyszín~ 


~Konoha~

Narutot elképesztő megkönnyebbülés kerítette hatalmába, amint megpillantotta a hatalmas főkaput. Amikor nem is olyan rég Orochimaru bebörtönözte a falu közepén, azt hitte soha többé nem láthatja majd a házak tetejét, többé nem nézhet végig a Hokage arcokon. Mindez most úgy tűnt, mintha már évek teltek volna el, holott mindössze két hete volt.

Amint elérték a kaput, a két kapuőr úgy ugrott talpra, mintha szellemet látna.

- Üdv Kotestu! Izumo! –biccentett nekik a szőke.

A két férfi még csak válaszolni sem tudott a meglepetéstől. Arról tudtak, hogy Jiraya-sama és Sasuke elmentek megkeresni a leendő Godaime Hokagét, de arról még csak halvány gőzük sem volt, hogy találtak rá út közben a falu hírhedt szőke shinobijára, akit mindenki halottnak hitt.

Az utcán az emberek már egészen másképp reagáltak. Mindenki éljenezte a hazatérőket, mindannyiuk nevét üdvrivalgás követte a tömegből. A szőke teljesen el volt vesztődve az ismeretlen bánásmód kellős közepén, de nemsokára segítségére siettek a barátai. A Konoha 12 szinte minden tagja a nyakába vetette magát, vagy csak távolról vigyorgott neki, amitől már kicsit ismerősebbé vált a helyzet.

Ino percekig itatta a nyakában az egereket Sakura pedig csúnya tockost adott a fejére, de akkor semmi sem zavarta az ünneplő falut. Lee, aki ismét kint volt a kórházból, örök riválisának nyilvánította a szőkét az egész falu füle hallatára, és mindenki jót derült a fejleményeken.

Egyszer csak szétnyílt a Narutot körülvevő tömeg, és a Hyuuga hercegnő büszke és gyors léptekkel közelítette meg jegyesét. A shinobi nagyon is jól tudta, hogy ez fájni fog. Hinata viszonylag két kíméletes pofon és egy tockos után csak nem bírta megállni és diszkréciót mellőzve megcsókolta a fiút, szemeiből pedig legördült két könnycsepp.

- Soha többé ne merészelj ilyet csinálni. –sziszegte, amikor szétváltak.

- Az ilyen bánásmódért teljesen megérte. –kuncogta a szőke.

Hinata kicsit sem örököshöz méltóan, puffogva vállon ütötte, de végül csak belekarolt a fiúba. Ino szinte azonnal a szőke másik oldalán termett és hasonló módon belekapaszkodva húzták végig az utcán. Az ünnepség egészen estig tartott. A csapat kibérelt egy éttermet, ahol a mulatság nem szakadt meg egészen éjfélig. Naruto egy alkalommal elnézést kért és kiment a mosdóba, ahol készített magából egy klónt.

Egy bólintással engedte útjára, a klón pedig kimászva az ablakon egyenesen a könyvtárat vette célba. Jól sejtette, az alsó emelet lámpája még mindig égett, ami csak egy dolgot jelenthetett. Hatalmas kő esett le a szívéről. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, bekukucskálva a helyiségbe.

- Na, nézzenek oda. – szidta össze egy hang a sarokban levő asztal irányából. –A Herceg úr méltóztatott meglátogatni régi ismerősét.

- Kimiko-Obaa-san. –suttogta a fiú. –Ne haragudj, ha megijesztettelek.

- Engem ugyan nem. –nevetett rekedt hangon az öregasszony. –Régebb óta ismerlek, mint bármelyik pajtásod. Jól tudtam, hogy végül úgy is hazatalálsz.

Naruto óvatos léptekkel közelítette meg az asztalt, majd leült a megszokott helyére. Élesen beszívta a levegőt, amikor meglátta, hogy a nő karja be van kötve és a nyakába van függesztve.

- Semmi komoly, csak egy karcolás. –legyintett ép kezével. –Egy fess ninja férfiú mentett meg. –kacsintott.

Naruto felkuncogott.

- Akkor feleslegesen aggódtam érted. Úgy tűnik, még egy férfit is fogtál magadnak.

- Ne szemtelenkedj velem Gaki! –húzta a száját az öreg. – Főleg azok után, hogy két lányt hajtasz egyszerre.

- Inkább ők hajtanak engem. –nevetett, amire az öreg is elvigyorodott.

- Miket hallok. Vigyázz, ha nem fogod vissza a sármodat, a végén még az egész falut elvarázsolod.

- Pontosan ez a cél. –nyújtotta a nyelvét.


Danzo elmosolyodott, amikor egy új jelenlétet érzett meg az irodájában. Még csak fel sem kellett pillantania, azonnal tudta, ki érkezett meg.

- Danzo-sama! –térdelt előtte az ANBU.

- Kitsune-san. –biccentett. –Megkönnyebbültem, most hogy itthon vagy. Mond csak, vannak fejleményeid a számomra? –a férfi egy kézmozdulattal jelezte, hogy leveheti a maszkot.

- Igenis.

A róka álarcot levéve, Naruto felnézett a férfira. Danzo sokkal jobban szerette, ha a szőke a szemébe néz, amikor jelentést tesz. Nem a szavai hitelességében kételkedett, sokkal inkább az érzelmeire volt kíváncsi. Fel nem foghatta, a szőke hogyan volt képes kikapcsolni az érzéseit megfelelő felkészítés nélkül. Ez is a fiú rejtélyei közé tartozik.

- A fogságom alatt tudomásomra jutott, hogy Orochimaru még mindig Uchiha Itachi szemeit akarja megszerezni, amely továbbra is sikertelen. Itachi hűsége a faluhoz töretlen, és úgy tűnik, a saját oldalára állította Hoshigaki Kisamet is.

Danzo bólintott. Tökéletes. A sejtése beigazolódott és Itachi, a másik nagy becsben tartott embere, tökéletesen átlátta a helyzetet és elintézte a szőke visszatérését a faluba. Az kérdéses volt, hogy miért vitte magával, de az majd a bővebb jelentésből kiderül. Bizonyosan megvolt rá a megfelelő oka.

- És mi a helyzet az Edo Tenseiiel? Orochimaru még így is két Kagénak parancsol. –Már fülébe jutott Minato megszabadítása.

- Az Edo Tenseit a doujutsum egyik képességével megsemmisítettem. Ezt követően kerültem kómába, amiért Uchiha Itachi úgy döntött, hogy magával visz és felkeresi Tsunade-samat.

- Eltörölted? –szökött fel a férfi szemöldöke.

- Hai. A doujutsu segítségével a nevén és a hatásán kívül minden írott és emberek által ismert információt megsemmisítettem róla, ezért került majdnem az életembe.

Danzo ahogy jobban belegondolt, valóban nem tudott semmilyen információt felidézni a Szentségtelen Teremtésről. Még csak azt sem, hogy milyen típusba tartozik. A szőke, bárhogy is csinálta, valóban megsemmisítette a technikát. Elképesztő. A tanácsos nagyon remélte, hogy a szőke gyermekei majd öröklik a képességét. Elsöprő fegyver kerülne Konoha kezébe.

- És a személyes fejlődésed?

- A Yondaime-sama közbe avatkozásával szert tettem a Kyuubi no Yoko erének a másik felére is. Ezen kívül a Rygokugan és fejlődött, bár még nem volt lehetőségem letesztelni, milyen irányban.

- A jelentésekben azt olvastam, hogy képes voltál használni a bijuuk egyik saját támadását.

- Valóban. Bár az eredményes előkészítéséhez legalább egy percre van szükségem és az eredeti méretének még egy tizedét sem éri el, már képes vagyok megidézni a Bijuudamat. Az ereje az eredeti támadás egy tizede lehet.

- Mégis nagyszerű fegyver. –biccentett a férfi. –Ám sajnálatos módon, érthető okok miatt nem leszel képes a falu közelében fejleszteni.

- Meg sem fordult a fejemben. –hajtotta kissé meg a fejét a fiú.

Danzo elégedetten bólintott.

- Még az ostrom előtt kérvényeztem a Joninná tételedet, amit a tanács elfogadott. Gondolom értesültél róla. –Naruto bólintott. –Kiváló. Nyílván tudod, hogy ezzel hivatalosan is két klán fejévé válsz. Ahogy hallottam, már megkezdted a szükséges intézkedéseket. –úgy tűnt, teljes mértékben meg van elégedve a szőke shinobival. – A Yamanaka és a Hyuuga klán kiváló választás, ám nem tanácsolom, hogy megállj ezen a ponton. Biztosíthatlak, hogy már van listánk az esetleges üresedések betöltésére.

Naruto egyenesen mérget vett volna rá, hogy a férfi igazat beszél. Habár nagyon nem tetszett neki, ahogy a férfi a kapcsolatairól beszél, inkább elharapta a nyelvét. Danzo volt a falu sötét lovagja, amíg hűséget mutat felé és a falu iránt, addig nem kell a miatt aggódnia, hogy akadályokat gördít elé. Mivel nem tehetett mást, egy bólintással vette tudomásul az elhangzottakat.

- A Hokage koronázása három nap múlva lesz. Még azon a napon meg fognak esni a kinevezések a Hokage irodájában, ezért azt tanácsolom, ne vidd messzire az Uchihát edzés közben.

- Igenis!

A férfi ez után elbocsájtotta a szőkét, aki hangtalanul tűnt el a szobából. Amint kiért a férfi rejtekhelyéről, eloszlatta magát, jelentést téve az eredetinek.

Naruto szerencséjére éppen nem beszélt vagy evett, amikor megkapta az információkat. Még az ő gyakorlottságával is nehéz volt, hogy ne mutassa ki a felbuggyanó haragját. Valamit muszáj lesz kezdenie Danzoval.

 


Másnap hajnalban Sasuke egy pillanatra azt hitte, csak az álmai játszanak vele, amikor egy már jól ismert szőke hajzuhatag volt az első dolog, amit ébredéskor látott. Említett szőke arcán egy szadista mosoly terült szét, amit a holló nem értett, amíg a fiú rá nem mutatott a mellettük levő órára, amit Sasuke elfelejtett felhúzni.

Negyven perccel átaludta a szokásos kelési idejét, ami azt jelentette, hogy a tényleges edzés megkezdése előtt futnia kell negyven kört a gyakorló pálya körül és minden alap gyakorlatból el kell végeznie kétszázat.

Még ez sem tudta elmosni a megkönnyebbülését. Naruto szokás szerint készített reggelit. Már Sakura is ébren volt és előkészítette a terítéket. Sugárzó mosollyal köszöntötte két csapattársát, amikor azok megjelentek az ajtóban és a szemében villanó apró sajnálat arról árulkodott, hogy tud a holló büntetéséről.

Naruto a lehető legtermészetesebben viselkedett, mintha nem lett volna távol és életveszélyben két hétig. A megszokottnál kicsit kevesebbet nevetett és néha elkalandoztak a gondolatai. Egyes ilyen esetekben keze önkéntelenül is a nyakában lógó medál köré fonódott. Egy csepp alakú, kristály medál, amelynek olyan színei voltak, mintha valakit kilopott volna egy keveset a Nap tüzéből. Sasuke nem szerette, amikor a szőke így mereng magában. Akárhányszor eszébe jutott az istennő, végigfutott a hátán a hideg.

A szőke visszatért mindkettejük edzéséhez. A nap első felében, miután letudták a szokásos fizikai gyakorlatokat Naruto és Kakashi felügyelete alatt, szokás szerint négyzet alakba ültek a fűben. Ilyenkor a két tanító néha információkat osztott meg velük az edzésük következő szintjével kapcsolatban, vagy csak szimplán észrevételeket cseréltek.

Naruto őszintén nem repesett az örömtől, amikor kiderült, hogy Sasukénak Mangekyo Sharinganja is van. Természetesen örült, hogy a fiú megerősödött és megmozdított benne valamit, amikor megtudta, hogy a képessége akkor aktiválódott, amikor azt hitte, hogy meghalt, mégis féltette Sasukét. Az Uchiha klán tekercseiből tudta, hogy minél többet használja a szemeket, annál jobban romlik a látása. És elvenni valaki másét nem volt a legjobb opció a kevés Uchiha miatt. Madara közelébe bizonyosan nem engedi, viszont a két testvér közötti viaskodásba nem szólhat bele.

Ha Itachi meg akar halni az öccse kezei által, akkor az az ő dolga. Azért Naruto remélte, hogy lesz lehetősége beszélni az idősebb Uchihával és meggyőzni az ellenkezőjéről.

- Mielőtt nekikezdenénk. –szólalt meg elsőnek Kakashi – Szeretnék veletek rendesen beszélni az ostromról és megdicsérni titeket a helytállásotokért.

A három Genin egy mosollyal vette tudomásul senseiük dicséretét.

- Sakura nagyszerű munkát végzett a medikusok között, ami fel is keltette Tsunade-sama figyelmét. Jó esélye van annak, hogy tanítványává fogad, ha megkéred rá.

- Ez az! –lendítette a levegőbe az öklét a lány, fellelkesülve a tanulás lehetőségétől.

- Sasuke kiválóan helyt állt a csapat vezetését illetően. Néhány harcodnak is szemtanúja voltam. Tökéletes munka.

- Hn. –habár csak ennyit mondott, azért az Uchiha félmosoly már a szája sarkában volt.

- Ami pedig téged illet Naruto. –fordult felé Kakashi. –Valahogy képes voltál felül múlni az elvárásaimat, pedig magasak voltak. Sokat segítettél a falunak a Hiraishinnel és az idézéssel. Néhány Jonin még azt is elmondta, hogy olyan érzés, mintha Minato-sensei újra köztünk lenne. Hálásan köszönjük.

Naruto mosolya olyan volt, akár egy rókáé.

- Nem tesz semmit sensei.

- Ti ketten biztos Chuninok lesztek! –lendítette feléjük a hüvelyk ujját Sakura.

A szőke csak nevetett a kijelentésére. Ha ők azt tudnák.

A nap további részében leginkább Sasuke edzésére figyelt oda. A fiú két hete nem edzett megfelelően, így mutatott némi minimális visszaesést az elején, amit Naruto egy pillanatig sem tolerált. Taijutsuban újra és újra elverte a hollót, amíg az megfelelően bele nem lendült a ritmusába. Ninjutsu terén nem látszott változás így azt Kakashira bízta, hogy javítsák a Chidori feletti kontrollját.

A délután második felében Jiraya is benézett. A két fiúnak a senjutsu különböző szakaszait tanította. Leginkább Sasukét edzette, mert Naruto idejét látta elkezdeni a Maszkos Bestiák idézésének gyakorlását. Az első próbálkozását a többiek fél szemmel végigkísérték. Figyelték, ahogy a szőke egy darabig csak áll az edzőterep közepén, viszont csak Jiraya tudta, hogy a Kyuubival beszél.

Pár perc múlva felöltötte az arany chakra köpenyét, és meg kellett jegyezniük, hogy máshogy nézett ki, de nem kérdezték, hogy miért. A szokásos idéző kézjelek után csinált még egyet pluszba, amit nem ismertek, majd a szokásos szilárd, fizikai felület helyett a levegőbe emelte az idéző kezét.

- Kumen Sowaka: Seiryu!

Naruto felett megjelent egy hatalmas kanji, aminek a jelentése „Azúr” volt. Egy pillanat múlva a szőke arany köpenyének egy része a kezéből a jelbe sugárzott, amiből előugrott egy fehér maszkot viselő bestia. Kétszer akkora volt, mint egy ember és leginkább úgy nézett ki, mint egy tengeri csikó és egy sárkány keveréke. Még le is nyűgözte volna őket a látvány, ha a szőke lábai nem remegnek meg, és nem esik térdre az idézett állat előtt.

- Egek! –lihegte, felpillantva az érdeklődve figyelő élőlényre. –Hogy te milyen sok chakrába kerülsz. Vedd fel a másik alakodat.

A lény bólintott, majd a testét aranyszínű chakra burkolta be, ami lassan újra egyesült a szőke köpenyével. A helyében egy akkora élőlény maradt, mint egy felnőtt férfi karja és ugyanúgy maszkot viselt. Naruto vállára mászva az arcához dörgölte a maszkját. A szőke csak nevetett.

- Már értem, miért csak hármat tudnék megidézni belőletek. –vette az ölébe és kiegyenesedett. –Na, mit szóltok? –vigyorgott a nézőire.

- És ebből még nyolc van? –kérdezte pislogva Jiraya.

- Igazából kilenc különböző van, de ha úgy vesszük, akkor igen. Minimum két év múlva már meg fogom tudni idézni az összeset.

- Hát akkor mire vártok még? –küldte feléjük a Szem Mosoly Jutsut Kakashi. –Munkára ifjak!


A Hokage kinevezési ceremónia meglepően hosszúra nyúlt. Ennek az oka egy bizonyos tiszteletre méltó unoka volt, aki elbarikádozta magát a Hokage irodájába. Tsunade-sama már éppen készen állt, hogy rá rúgja az ajtót, amikor a titkárnő szerencsére értesítette Narutot, aki jó kapcsolatot épített ki a fiúval a Chunin vizsga második és harmadik fordulója között.

- Engedje meg, hogy beszéljek vele Hokage-sama. –hajolt meg előtte Naruto. –Most egy elég nehéz időszakon megy keresztül.

- Fél órád van, hogy eltűntesd az irodámból. –jelentette ki a nő és elviharzott.

Naruto fellélegezve sétált az ajtóhoz és óvatosan bekopogott rajta, csapdát szimatolva.

- Konohamaru. Ki kell jönnöd onnan.

- Szó sem lehet róla! –jött a válasz.

- Egyáltalán mire fel ez a nagy cirkusz? –kérdezte Naruto arany tincsei közé túrva.

- A nagypapi alig halt meg, de ők már lecserélnék egy új Hokagéra. Így mindenki el fogja felejteni!

- Miről beszélsz te Baka! –sóhajtott fel Naruto. –Az én apám tizenhárom éve halt meg, mégsem felejtette el senki. Vonszold ide ki a segged, mert feltartod a szertartást! Elmegyünk valami nyugodtabb helyre és megbeszéljük.

A szobából egy pár pillanat múlva hangok szűrődtek ki. Negyed óra folyamatos munka után a Sandaime unokája könnyes-taknyos arccal nyitotta ki az ajtót. Naruto nyújtott neki egy zsebkendőt és Shunshin segítségével elvitte a Kagék emlékköveihez. Leülve a Yondaime és a Sandaime sírja közé, gesztikulált a fiúnak, hogy üljön le vele szemben. Pár pillanatnyi csend után Konohamaru szólalt meg.

- Még mindig nem tudom, hogy nem esett le nekik, hogy a fia vagy. Úgy értem, a Kage Bunshinja lehetnél!

Naruto felkuncogott.

- Sok mindent tesznek az emberek, amit később nem értünk meg. –hallgatott egy kicsit. –Meséld el, mi aggaszt.

A fiatalabb felsóhajtott.

- Úgy érzem, hogy a falu igyekszik elfelejteni a nagypapit. Úgy értem, most minden tele van új szenzációkkal. A Godaime Hokage, te - óvatosan felpillantott Narutora, de ő csak biccenttet, hogy folytassa. –Meg az éppen épülő Namikaze Uzumaki rezidencia…

- Igen, ez egy kicsit zűr- várj, mit is mondtál? –a szőke kis híján megfulladt a tüdejében rekedt levegőtől. –A-a mi?

Konohamaru úgy nézett rá, mintha idióta lenne.

- Mondjuk a bazi nagy épület a falu északi részén, amit a Hyuugák kezdeményeztek és mindenki a Namikaze Uzumaki palotaként emlegeti.

Naruto abba az irányba nézett, amerre a fiú mutatott. Valóban, a távolban a hely oldalában látszott, hogy egy új, méghozzá elég nagy ház alapjait kezdik lefektetni a munkások. Az agya fénysebességgel dolgozott az új információn. És ha a Hyuugák kezdték el építeni, akkor ez csak egy valamit jelenthet.

- Szép kis hozomány. –nyögte ki végül.

Megrázta a fejét. Ezzel majd később foglalkozik.

- Szóval, ha jól értem, az a problémád, hogy a falu… továbblép?

Konohamaru bólintott. Naruto arcára egy kedves mosoly költözött és a fiú vállára tette a kezét.

- Figyelj. A falu szerette a Sandaimét. Mindig hűségesen védett minket és az utolsó leheletével is a falut szolgálta. Nekem elhiheted, én ott voltam. –a fiatalabb szánakozóan nézett rá, de ő csak a fejét rázta. –Bátran nézett szembe a halállal és nem engedte, hogy meggondolatlan lépést tegyek. A falu soha nem fogja elfelejteni, amit értünk tett. Én bizonyosan nem. És amíg én élek, addig a családom sem. Viszont nem kérheted tőlük, hogy az idők végezetéig őt gyászolják. Annak ő sem örülne.

Konohamaru óvatosan bólintott. Sok mindent kell még átgondolnia.


Tsunade átvette az új irodáját. Miután hivatalosan is bemutatták a falu előtt, a vének javaslatára először a kinevezéseket tisztázta le, hogy az ezt követő tanácsülésen Naruto már a klánjai fejeként vehessen részt. A napokban volt esélye jobban megismerni a szőkét. Valahol nem lepte meg, hogy a fiú az ANBU tagja, de azt nem sejtette, hogy az összes pozíció közül pont különleges kapitány rangja van. Jirayától tudta meg, hogy Naruto fuinjutsu mester, ami később ezt az előléptetését eredményezte.

Már a kinevezése előtt is bármikor hívta, a fiú perceken belül előtte térdelt. Azt az életvidám jellemét, amit a hazaúton mutatott teljesen levetkőzte magáról és úgy viselkedett, akár egy vérbeli ANBU. Tsunade egy kissé tartott attól, hogy egy újabb Itachival állnak szemben. Megjegyezte magának, hogy egyelőre rövid pórázon tartja, és nem hagyja megfigyelés nélkül.

A fiú most előtte állt, és rajta kívül még ketten. Uchiha Sasuke és Hyuuga Hinata. A papírokból megtudta, hogy a három közül két személy kinevezése már a harmadik forduló előtt le volt zsírozva a Sandaime által. A Hyuuga hercegnő kiváló képességekről adott tanúbizonyságot nem pusztán az ostrom alatt, de a szőke megmentési akciója közben. Mindenki azon a véleményen volt, hogy megérdemlik.

- Azért hívtalak ide titeket, mert úgy határoztam, hogy mindhárman megérdemlitek a kinevezést. Uchiha Sasuke és Hyuuga Hinata. Ezennel Chuninná választalak titeket. Gratulálok. –a jelen levő Jonin senseiek mosolyogva tapsolták meg őket. –Téged pedig Namikaze Uzumaki Naruto a falu tanács Joninná szavazott. Fogadd gratulációmat.

Sasuke Naruto és Hinata arcán látta, hogy egyikőjüket sem érte meglepetésként a dolog. Nyílván azért, mert így, hogy Naruto Jonin, a Namikaze és az Uzumaki klán fejévé vált, és így nem is egy, de hat feleség után kellett néznie. A holló egy félmosollyal tapsolta meg barátját, fejben eldöntve, hogy ezen túl is úgy fog edzeni, ahogy csak a csontjai megbírják és egy szép nap bizonyosan lehagyja a szőkét.

A Hokage elbocsájtotta Hinatát és Sasukét, a shinobi tanács tagjaival pedig elindult a tanácsülésre. Furcsának tartotta a szőke shinobit az oldalán, mintha a múlt egy cikkelyét élné újra Minatoval és Jirayával. Ahogy benyitottak a terembe, síri csend lett.

Tsunadénak nem tetszett az elégedett kifejezés Danzo arcán, amikor meglátta Narutot.

Naruto egy kissé elveszettnek érezte magát ebben a teremben, most, hogy nem beidézték, hanem ő is ide tartozik, ráadásul a shinobi tanácsba. A neki kikészített szék Hiashi és Asuma között volt, az előtte levő klán szimbólum az Uzumaki örvény és a Namikaze dobócsillag vegyítése volt. Megdöbbentő módon a civil tanács félig rejtett rosszalló pillantásai megnyugtató nosztalgiát hoztak elő benne. Legalább nem állt teljesen feje tetejére a világ.

- Akkor ezeken is túl vagyunk. –dőlt hátra Tsunade a székében. – A kinevezésekkel megvolnánk. Mi maradt?

- Át kellene néznie az újjáépítési terveket. –jegyezte meg Danzo.

Naruto ellenállt a késztetésnek, hogy a haja közé túrjon. Mellette Hiashi arcán egy mosoly kezdemény tűnt fel, ami azt jelentette, hogy a férfi nem pusztán felvállalja majd a rezidencia építését, de még el is fog vele dicsekedni. Csodás.

- Namikaze Uzumaki rezidencia? –szökött fel a Hokage szemöldöke és Narutora nézett, aki csak védekezően felemelte a kezeit.

- Az a Hyuuga klán számláján van. –szólalt fel Hiashi. –Hozománynak szánjuk Uzumaki-san számára.

- Hozománynak? –kérdezték többen is és elcsuklottak a levegőjükön.

- Két héttel ez előtt az idősebb lányom, Hinata és Uzumaki-san jegybe léptek.

Naruto ekkor már tényleg a tenyerébe temette a homlokát és egy „miért kínzol?” arccal nézett leendő apósára. Természetesen a civil tanács azonnali tiltakozásba kezdett. Tsunade, aki nem volt tisztában azzal, mennyire rossz Naruto helyzete a jinchuriki státusza miatt csak pislogni tudott a kialakuló vitára.

- De hát Hiashi-sama, ő a legidősebb lányod, az örökösöd! Ez azt jelenti, hogy-

- Hogy Uzumaki-san lesz a Hyuuga klán feje, valóban. –jelentette ki teljes nyugodtsággal a jelenlegi klán fő.

- De miért pont őt Hiashi-sama? –kérdezte Mebuki. – Ha már mindenképpen férjhez akarod adni, akkor miért nem Uchiha-samahoz?

Naruto erre szórakozottan felhorkant. Hinata és Sasuke előbb költenének el egy tüzes vacsorát a pokolban, mint egy nászéjszakát. Az nagyon nem tetszett neki, ahogy a civil tanács tagjai máris megpróbálták szétválasztani őket, de amíg Hinatáról nem szóltak rosszat, addig nem érdekelte a véleményük.

- A lányom választotta ezt, én csak elősegítettem. –tisztázta le Hiashi.

- Gyerek szerelem! –sápítozott egy árus. –Még három év, mire legálisan házasodhatnak! Mi lesz akkor, ha szétválnak? Az a rengeteg pénz az építésbe!

- Köszönöm az aggódását, de ha a Hime valóban úgy dönt, hogy mégsem lesz a feleségem, minden anyagi lehetőségem megvan visszafizetni a Hyuuga klán pénzét. –horkant fel Naruto, amikor lassan elege lett a beszélgetésből.

Az összes civil tanácstag egyszerre fagyott meg a tekintetére. Úgy érezték, hogy a szőke szemein keresztül a Kirii Senko és a Habanero egyszerre nyársalja fel őket. A Hokage mindezt érdeklődve hallgatta végig. Őszintén megmondva, csak úgy szívta magába az információt. Emlékezett arra az időre, amikor a tanács száját még semmivel sem lehetett féken tartani. Úgy tűnik, azok az idők a mai nappal kezdődően lejártak.

Fejezet végi megjegyzés:

Lééécci egy kritikát ><

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.