- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

 ~Helyszín~

 


~Konoha~

Már két hete múlt annak, hogy hazaérkeztek a Godaime kereséséről. Naruto éppen az Uchiha rezidencia tetején ült és élvezte a napsütést. Minden szépen kerekedett és alakult körülötte. A Namikaze Uzumaki rezidencia elképesztő gyorsasággal épült, hiszen Tazuna minden szabad emberét odaküldte. A falu is lassan teljesen újjáépült. A Hokage-sama is kezdte megszokni a pozícióját.

A szőke arcára egy mosoly költözött, amikor eszébe jutott a három nappal ez előtt lezajló jelenet.


- Azt hiszem, te nem érted, pontosan mi is történt itt. –sóhajtott Tsunade.

Naruto mögötte állt az ablak előtt, kényelmesen nekidőlve, karjait összefonva mellkasa előtt és kuncogott. Az elmúlt két hétben a nő nagyon megkedvelte a szőke klán főt és gyakran kérte a segítségét a leg különbözőbb feladatokban. Naruto tudta, hogy ez eleinte csak azért volt, hogy szem előtt tartsa, de úgy tűnt, a nő valahogy ráfüggött a jelenlétére. Most is őt hívta, amikor Sasuke megkereste ezzel a kérdéssel.

- Egyáltalán miért nem Narutohoz fordultál? –súrolta az orrnyergét a Godaime.

Sasuke csúnyán nézett a szőkére.

- Amikor utoljára láttam, alig állt a lábán az idézések miatt.

- Bunshin. –bökött magára a fiú. –Már reggel óta itt vagyok.

- Hn.

Tsunade a szemeit forgatta.

- Az nem csak egy szimpla medál. A Nagyapámé volt és mindig a klán fő nyakában függött.

Naruto felnevetett látva a holló elkerekedő szemeit.

- Még nem. Amint Jonin leszel, hivatalosan is te válsz az első Senju Uchihává. Gratulálok. Oh, és így majd hat feleséget kell választanod, nem hármat. –Sasuke gyilkos tekintetére csak a nyelvét nyújtotta.

- Ebbe én nem egyeztem bele. –sziszegte Sasuke.

- Akkor add vissza. –nyújtotta a kezét unottan Tsunade.

- Ugyan Hokage-sama. –csitította Naruto a hangulatot. –Adjon neki egy kis időt, amíg leülepszik benne.

A nő megvonta a vállát.

- Rád bízom.


Miután Sasuke rendesen átgondolta a dolgot, másnap este felkereste a szőkét. Naruto éppen az ágyán feküdt és bíztatta a testét, hogy vegyen rendesen levegőt. Minden nap hatalmas mennyiségű chakrával dolgozott, arról nem is beszélve, hogy a Kyuubi chakrája a duplájára nőtt a szervezetében, így azt is szoknia kellett. Chakra Köpenyben még a lélegzés is nehezen ment.

- Meggondoltad? –fordította felé a tekintetét.

A holló bólintott.

- És?

- Az Uchiha és a Senju klánok soha nem jöttek ki jól egymással.

Naruto lehunyta a szemeit.

- Nem bizony.

- Az első együttműködésükből megszületett Konoha. –folytatta a holló.

- Valóban.

Sasuke beharapta az alsó ajkát.

- De én nem rendelkezem a Senju chakrával.

Naruto felkuncogott.

- Nem-e?

Sasuke szemöldöke felszökött a kérdésre. Bizonyos volt abban, hogy az utolsó csepp véréig az Uchiha klánba tartozott. A szőke egy gyenge kézmozdulattal közelebb intette. Amint elég közel volt, azt mondta, hogy hajoljon le. Az Uchiha megtette, barátja pedig ujjait a nyaklánc kristályára fonta.

- Használj senjutsut. –utasította. Sasuke megtette.

Senjutsu módban valóban érzett egyfajta chakrát a nyakláncban. Olyan volt, mintha fehér lenne, vagy legalább is nagyon világoszöld. Ijedten húzódott el, amikor a szőke keze aranyszínűre változott a nyaklánc körül, majd ugyan abban a pillanatban sisteregni kezdett. Döbbenten látta, hogy Naruto tenyere enyhén megégett.

- Mi a fene volt ez?

- Senju chakra. –nyalta meg az ujjbegyét a szőke. –Régen arra használták, hogy kordában tartsák a bijuukat.

- És ennek mi köze hozzám?

- Hát nem érezted? –kérdezte szórakozott tekintettel. –Azért reagált így, hogy megvédjen téged.

- Engem? –pislogott. –Mitől?

- A bijuutól. Tőlem.

Sasuke összeráncolta a homlokát.

- De hát te nem vagy ellenség.

Naruto kacagva megvonta a vállát.

- Azt ő nem tudja. De megvédett. Ami azt jelenti, hogy ha hívod, akkor előbb-utóbb válaszolni fog. Talán sikerül tenni rád és a medálra egy pecsétet, akkor pedig tudsz majd Senju chakrát gyűjteni rajta keresztül.

Sasuke egy pillanatig döbbenten nézett rá.

- Létezik bármi, amit nem tudsz megoldani fuinjutsuval? –kérdezte végül szarkasztikusan.

Naruto felnevetett.

- Hát, ha tudni szeretnéd, akkor egyszer mindenki meghal.


Naruto szabályosan büszke volt Sasuke fejlődésére. A többi senseiük is azt mondta, hogy kiválóan fejlődik. Ha ebben az iramban halad, még talán fél év és eléri a Jonin szintet. Addig biztosra fog menni, hogy meglesz az engedély a kinevezésére. Klán fő ként kérvényezheti Sasuke előléptetését, csak annyi a dolga, hogy előtte hagyja vezetni néhány küldetésen, hogy a fiú megszokja a vezetői pozíciót.

Tsunade egyelőre azonban nem engedte ki őket a faluból. Narutot legalább is nem. A tanács meggyőzte arról, hogy Orochimaru és az Akatsuki még mindig a közelben lehet, ráadásul a falu helyzetét kihasználva akár támadás is érkezhet ellenük, így okosabb a jinchurikit a falakon belül tudni. Narutonak annyira nem tetszett az ötlet, de nem is szólalt fel ellene.

Így több ereje maradt az edzésre. Két hét alatt sikerült fejlesztenie a megnövekedett chakrája miatt felborult kontrollján. A hatalmas chakra készletek az első héten még nehézzé tették számára a Hiraishin használatát, de amint megfelelően belejött, képes volt akár száz ugrást is megtenni egy huzamban. A többi ninja lassan Villámléptűnek kezdte nevezni, mert a faluban elszórt jelei még mindig a helyükön voltak a támadás után, így azokat használva intézte a dolgait.

- Jiraya-shisho. –mosolygott fel a mellette landoló Sanninra. –Úgy tudtam, hogy most Sasukét edzed.

- Sasukét küldetésre hívták. –ült le mellé a férfi.

- Nocsak.

Ebből a pozícióból éppen az épülő rezidenciára néztek. Naruto már egy órája itt volt. Szerette magába szívni a falu nyüzsgő békéjét.

- Tsunade ma este tanácsülést tart. Mindkettőnket ott akar látni.

Naruto csendben vette tudomásul. Jiraya érezte, hogy tanítványa gondolatai félig messze járnak. Néha szerette volna tudni, mi jár a fejében. Sasuke nemrég beszélt neki arról, amit azon az estén látott, Jiraya pedig osztozott a holló aggodalmaiban. Nem jó, ha valaki ennyire kiszolgáltatja magát egy másik személynek, akkor sem, hogy ha istennőről van szó.

- Min gondolkodsz? –kérdezte végül.

- Még magam sem tudom. –vallotta meg a szőke. –Sok minden jár mostanában a fejemben. Az élet felgyorsulni látszik. –lehajtotta a fejét. – Egy hónappal ez előtt egyszerű Genin voltam. Most pedig nézz rám. Jonin, két klán feje.

- Te sohasem voltál egyszerű. –szúrta közbe komolyan Jiraya.

- Talán nem. –hagyott helyett az igazának. –És nézz a többiekre. Hinata és Sasuke Chuninok. Sasuke két klán örököse. Sakura Tsunade-sama tanítványa lett. Mindenki belevetette magát a nagy betűs életbe.

Jiraya megértette, mire gondol a tanítványa.

- Korainak gondolod.

- Egy részem valóban. –mondta kissé ábrándos hangon. –Fiatalok vagyunk még, ők lélekben különösen. Másrészt láttuk, hogy az ellenség nem várja meg, hogy felnőjünk. –ezt elképesztő mennyiségű sajnálkozással mondta. –Néha eltűnődöm, nem tehettem volna többet? Bizonyosan volt módja annak, hogy megmentsem. –sütötte le a szemeit.

A Sannin elkomorodott. Pont Narutonak kell lennie annak, aki ezen rágódik?

- Talán. –vágta oda végül. –Bizonyosan volt valami mágikus módszer, amivel nyerhettél volna három Kage ellen. Bizonyosan megvolt a módja, hogy az egész haderőt kiiktasd, nem csak az egyharmadát.

Naruto lehunyta a szemét és elmosolyodott.

- Értem én. –mondta végül. –Köszönöm shisho.

- Nincs mit Gaki.


Naruto egyenes háttal ült a tanácsban. Legszívesebben személyesen lenne otthon, hogy felkészítse Sasukét az első olyan küldetésére, amit nélküle fog elfogadni, ráadásul neki kell vezetnie. Viszont a Hokage-sama ide rendelte, ezért csak egy klónt küldhetett maga helyett. Nem segített a hangulatán, hogy Danzo megdöbbentően komornak nézett ki.

Ekkor nyitott be a Hokage-sama és a saját helyére viharzott. Nyomában jött Jiraya is, aki megállt a félkör alakú asztal előtt. Amint a Hokage-sama helyet foglalt, a tanács többi tagja is követte a példáját és visszaült a helyére. A Sannin csak ekkor kezdett beszélni.

- A víz földjén a belháború lassan a végéhez ér. –kezdte Jiraya. –És úgy tűnik, hogy a Mizukage áll nyerésre.  Nemrég azonban üzenet érkezett egy bizonyos Terumi Meitől, aki a lázadás vezetőjének tartja magát.  A segítségünket kérte, amikor a fülébe jutott, hogy van egy shinobink, aki képes percek alatt százakkal végezni. –Naruto megfeszült. A tanács egyes tagjai nyíltan felé pillantottak. –Cserébe azt ígérte, hogy ha segítünk megnyerni neki a háborút, bármilyen szerződést elfogadnak a két falu között, amint fejére kerül a Mizukage kalap.

Mindenki csendben emésztette a hallottakat. Narutonak nagyon rossz előérzete volt a kérvénnyel kapcsolatban. A Hokage is hozzátette a maga részét.

- Ezen kívül Uchiha Sasuke éppen most indul egy küldetésre, mely során jó eséllyel találkozni fog a Köd Hét Kardforgatójának egyikével. –Naruto erről már tudott, hiszen a Hokage kikérte a véleményét a fiú felkészültségét illetően. –Egyes jelenlévők úgy vélik, hogy jobb lenne őt is elküldeni a Víz földjének háborújába, hogy nevet szerezzen magának.

A szőke beszívott egy reszketeg levegőt. Muszáj volt idáig érkezniük? Nem csak őt küldik mészárszékre, de még Sasukét is. A Naminato cégen keresztül tudta, hogy a Yondaime Mizukage, Yagura is egy jinchuriki, akibe a Sanbit pecsételték. Az alapján, hogy a Hokage-sama úgy fogalmazott, hogy „őt is elküldeni”, nyílván való volt, hogy az nem kérdés, neki mennie kell-e. Csodás.

- Uchiha-samat egy háború kellős közepére? –adott hangot döbbenetének elsápadva Mebuki.

- Jót tenne neki, ha megismerné ezt a világot is. –mondta teljesen kimérten Danzo. –Ráadásul az elsődleges tanára is ott lesz.

- Jiraya-sama igen is megfelelő tanár a számára. –fortyant fel egy árus.

- Jirayának megvan a maga feladata. –szúrta közben Tsunade. –Neki egy kémhálózatot kell vezetnie. Kétlem, hogy lenne ideje az ideje nagy részében Sasukét edzeni.

- Már bocsánat a témaváltásért Hokage-sama, –kezdte Hiashi összehúzott szemekkel. –de nem beszélhetnénk inkább arról, hogy éppel egy felkelés frontvonalára igyekszik küldeni két klán fejét?

Danzo egyetértő hangot hallatott. Több Jonin is bólogatott, miközben Jiraya vádlón nézett egykori csapattársára. Tsunade a két halántékát masszírozva lehunyta a szemeit.

- Konohának szüksége van a szövetségesekre. Bizonyosan nem hullik az ölünkbe még egy ilyen ajánlat.

- De ez csak egy ember. –erősködött Hiashi. –Egy fiú ráadásul. Mind tudjuk, hogy jelentős képességekkel bír, de ha történik vele valami… - nem találta szükségesnek befejezni, viszont Danzo nem hagyta annyiban.

- Nem kételkedem Namikaze-san képességeiben, de Hiashi-sannak igaza. A falu jinchurikijéről és egyik legnagyobb haderejéről beszélünk.  Történjék vele bármi a csatamezőn, az nem csak a haderőnkre lesz súlyos csapás, de a morálra is.

Naruto sóhajtva súrolta a homlokát és halántékait. Sasuke ezért meg fogja ölni. A civil tanács szokatlanul csendessé vált, egyértelműen nem mertek beleszólni a ninják ügyeibe, amikor azok a szemeiken keresztül dobáltak egymás felé halálosabbnál halálosabb támadásokat. Naruto látott igazságot Danzo szavaiban, de úgy érezte, hogy a férfi eltúlozza. Arról nem is beszélve, hogy nem akart frontvonalon harcolni. Kétségtelenül ott erősödne meg a leginkább, de milyen áron?

De talán a Hokage-samanak igaza van. Talán éppen erre van szüksége. Megerősödni. Hagynia, hogy Namikaze Uzumaki Naruto meghaljon a csatamezőn. Ha már nem halt meg azon az éjszakán, amikor ezer bandita életét vette. E közben a vita folyamatosan mérgesedett a két fél között, egyesek a Hokage oldalára álltak, mások Danzoval és Hiashival értettek egyet. Naruto kihúzta magát, megpróbálva annyira határozottnak tűnni, amennyire nem érezte magát.

- Rendben van.

Azonnal síri csend támadt. Mindenki hatalmas szemekkel nézett rá.

- A Hiraishin birtokában kétlem, hogy lehetőségük nyílna a kivégzésemre, amint megfelelően felkészültem. Viszont az a kérésem, hogy Uchiha Sasukét küldjék utánam, amint visszaért a küldetéséről.

A Hokage-sama pislogott kettőt.

- Tokage. –mondta végül. –Menj, és értesítsd Uchiha Sasukét. A küldetését lefújtuk. Készüljön fel egy legalább egy éves útra.

A reakciók ekkor azonnaliak voltak.

- Hokage-sama ezt nem-

- Uchiha-sama veszélybe kerül-

- Mi lesz ha-

- Nem kellene-

- Csend legyen! –dörrent Tsunade. Ekkor már az ANBU sehol sem volt. A Hokage és mindenki más Naruto felé fordult. – Hagyni fogsz egy Hiraishin kunait az irodában és az úton a Víz földjéig akkora távolságokon, amekkorákon szükséges. Azt akarom, hogy hű legyél a Villámléptű nevedhez, és ha a szükség a faluban úgy kívánja, azonnal legyél itthon.

- Természetesen Hokage-sama. –biccentett Naruto.

- Helyes. Menj és készülj fel. Amint mind a ketten készen álltok, indultok is. Semmi vesztegetni való időnk nincs. A gyűlést berekesztem.

Naruto Hiraishin segítségével azonnal eltűnt.


Sasuke lábai kissé remegtek, miután elbocsájtotta az ANBUt. Sakura, aki eddig éppen segített neki felkészülni az útra, amikor a nő megérkezett, lerogyott a fal mellett. Háborúba megy, igazi háborúba, ahol nap, mint nap tucatnyi ember vére folyik. Egyikőjük sem volt képes kizökkenni a sokkból, amíg a szőke meg nem jelent a híres sárga villanásban.

- Mégis mi ez az egész Dobe? –suttogta végül.

Naruto arca érzéstelen volt. Mindketten jól ismerték az ANBU arcát ahhoz, hogy tudják mennyire komoly a helyzet.

- A Víz földjén a felkelők arra kérték a Hokage-samat, hogy küldjön engem a csatatérre harcolni. –mondta érzéstelen hangon a szobája felé menet. A két csapattársa követte. –A Küldetésedet elfújták a kérésemre, hogy velem gyere.

Sasuke még mindig nehezen dolgozta fel a hallottakat.

- Mégis miért?

Naruto, aki mindig minden körülményre már fel volt készülve, egyszerűen csak lepecsételt néhány új tekercset a hátán levő hatalmas vörös tekercsbe. Láthatóan kerülte a fiú pillantását.

- Azért, mert jobb lehetőséget nem kapsz a megedződésre. –nyomott a kezébe egy kék színű tekercset. –Élesben sokkal inkább ki fognak fejlődni az érzékeid. A régi idők nagy harcosai mind a csatatéren edződtek meg, és nem a gyakorlópályán.

Sasuke becsukta a száját és bólintott. Ő maga is pakolni kezdett egy nagy, a szőkééhez hasonló kék tekercsbe. E közben Naruto megkérte Sakurát, hogy gyűjtse össze a többieket a kapuknál, mert másképp nem lesz idejük elbúcsúzni, hiszen azonnal indulniuk kell. A lány könnyeivel küszködve bólintott és szaladt értesíteni a többieket.

Fél óra múlva mind a két fiú készen állt a harcra. Más esetben abszurdnak tűnhetett volna, hogy két fiút küldenek háborús övezetbe, amikor a saját falujukban béke honol, de ezen itt már nem lepődtek meg. Naruto könnyűszerrel volt a falu egyik legerősebb tagja, ha beleszámolták a Kyuubi chakrájának irányítását, Sasuke pedig a tanítványa volt.

A szőke lecserélte szokásos öltözetét az ANBU viseletére, leszámítva a maszkját, és erre vette fel a vörös köpenyét. Ezen kívül a hátára erősítette a tekercsét és Kuroi Senbonzakurát. Sasuke hasonló képpen feketébe öltözött, viszont ő csak egy fekete csuklyát vett magára. A tekercsét és a katanáját ő is a hátára csatolta. Amint készen álltak, a házak tetején indultak el a nagykapuhoz. Ott várta őket mindenki, akivel közelebbi kapcsolatot építettek ki.

Ino és Sakura csendesen szipogva ölelték át a két fiút, nem győzve elégszer hajtogatni, hogy vigyázzanak magukra. Hinata egyenes háttal sétált oda a jegyeséhez és arcát két keze közé fogta. Sasuke alig bírt nem megborzongani az ismerős látványra. Naruto csókja gyengéd volt, de sokat mondó. A legtöbben diszkréten lesütötték a szemüket, tudva, mekkora búcsú is ez a két fiatal számára.

Amint végeztek, Jiraya és Kakashi lépett elő.

- Bárcsak veletek mehetnék. –suttogta szomorúan a Másoló Ninja. –De Konohának szüksége van minden elérhető erőforrásra.

- Megértjük sensei. –biccentett Naruto és Jirayához fordult. –Veled tartani fogom a kapcsolatot shisho. Tudni fogsz róla, amint megérkeztünk.

A férfi komoran bólintott. Ötlete sem volt, mi járhatott Tsunade fejében, amikor elengedte a két fiút erre az útra. Talán Naruto eléggé fel volt készülve rá, de Sasukéban nem volt biztos. Amint a két fiú kilépett a kapun, még egyszer visszanéztek. És Sasuke csak ekkor értette meg, mit jelent megjegyezni a kapu minden repedését, a Hokage arcok vonásait és az utcák kanyarulatait.

- Gyere Sasuke. –szólította a szőke. –Induljunk.

Többet nem is néztek vissza.


Egy hete voltak folyamatosan úton. Naruto nehéz szívvel hajtotta ennyire barátját, hiszen egy nap tizenkét órát haladtak, alig egy órás szünettel a közepén. Minden húsz mérföldön hagyott egy eltemetett Hiraishin pecsétet, hogy képes legyen azonnal haza ugrani, ha szükség lenne rá. Még soha nem csinált ennyire hosszú és összetett manővert, de leginkább azért, mert nem volt rá szüksége.

Sasuke egyszer sem panaszkodott, amit az érettség jelének vett. A holló megértette, hogy lesz ez még így se. Az úton csak néha beszélgettek, amikor egyiküknek eszébe jutott egy információ, amit meg szeretett volna osztani vagy kérdezni. Már két napja áthaladták a Víz Földjének a határát és Naruto szerint hamarosan megérkeznek arra a pontra, ahol találkozniuk kell az idegen vezetőjükkel.

A holló nem tagadta, hogy izzadt a tenyere a gondolatra. Minden egyes ugrással közelebb volt a harcokhoz. Az agya egyik fele pezsgett a gondolattól, hogy ismét élesben próbálhatja ki magát, hogy itt erősödhet meg. A másik fele pedig azt suttogta, hogy ő tudja, mi az igazi vérontás, és bizonyosan nem szeretné újra élni. Naruto hasonlóan gondolkodott.

Egyszer aztán elérkezett a pillanat és a szőke hangtalanul megállt. Sasuke követte a példáját.

Naruto egy számára ismeretlen kódot füttyentett, mintha csak egy madár lett volna. Pár pillanat múlva válasz érkezett. A szőke leugrott az ágak közül, éppen akkor, amikor egy idegen ninja tette ugyan ezt. Egy férfi volt, a harmincas éveiben. Végigmérte a két érkezett alakot.

- Kik vagytok? –kérdezte gyanakodva. –Honnan ismeritek a jelzést?

Naruto levette a csuklyáját, így Sasuke is az övét.

- A nevem Namikaze Uzumaki Naruto, ő pedig a társam, Senju Uchiha Sasuke. –jelentette ki. –Konohai ninják vagyunk és hívásra érkeztünk Terumi Meihez.

- Namikaze. –horkantotta a férfi. –Te lennél a Nidaime Kirii Senko? Ilyen fiatalon?

- Nidaime. –szusszant fel szórakozottan Naruto. –Kevés eredetiség szorult a világba manapság.

- És egy Uchiha. –fordult a másik felé. –Szintén fiatal. Konohának jobbra nem telik?

Sasuke a fogát csikorgatta, de Naruto megemelte a kezét, hogy féken tartsa.

- Azt kértétek, aki képes használni a Hiraishint, hát itt vagyok. Az Uchiha csak ráadás, szóval nem ajánlom, hogy hergeld, mert a végén még haza megy. És akkor kihúzhatsz egy Mangekyo Sharingant a listáról.

A holló felöltötte híres Uchiha félmosolyát, amikor szemeiben felvillant az említett doujutsu. A férfi nyelt egyet.

- Jól van, én nem ítélkezem. –Emelte fel a kezeit. –Kövessetek.

- Nem értettem a neved. –szűkültek össze Naruto szemei.

- Karasu. Nincs családnevem.

Naruto nem firtatta. Visszahúzta a csuklyát a fejére és megvárta, amíg barátja is ugyan ezt teszi. Ezek után a férfi nyomába eredve elindultak találkozni a lázadók vezetőjével.


Naruto még sohasem látott háborús zónát, de volt egy erős elképzelése a kinézetéről. Amint beértek a lázadók táborába rá kellett jönnie, hogy igen közel lőtt a célhoz. A tábor összetákoltnak nézett ki és tele volt sérültekkel, haldoklókkal és keserűséggel. A jelen levő ép ninják egytől egyig védelemre voltak felállítva. Amint Karasu leadta a jelet és megkapta a választ, beléptek a kopár terepre, amely egyfajta gyülekezőhelyként szolgált.

A szőke feljebb húzta az álarcát, amikor érzékeny orrát megcsapta a haldoklók bűze. Kurama nem győzte nemtetszését nyilvánítani a hellyel kapcsolatban. Oldalra pillantva látta, hogy Sasukéban rossz emlékek tengerét idézte elő a látvány, ezért egy pillanatra megszorította a fiú vállát, aki ténylegesen hálásan nézett vissza rá.

Karasu egy nagyobb sátorhoz vezette őket, amelynek az egyik fa oszlopán kopogott. Amikor egy női hang feltette a szokásos kérdést, a férfi azt válaszolta, hogy megérkezett a segítség Konohából. Azonnal megkapták a belépési engedélyt.

Amint Naruto belépett, egy átható pillantással felmérte a környezetét. Nem volt túlságosan bebútorozva a hely, ami azt jelenti, hogy legjobb esetben is csak ideiglenes. Egy rögtönzött asztal mögött pedig egy harmincas éveinek elejében levő, hosszú vörös hajú nő ült, igencsak meglepett kifejezéssel az arcán. Ezt még meg kell szokniuk.

- Ti lennétek a segítség? –kérdezte, de nem gúnyosan.

Naruto nem csak a csuklyáját, de az álarcát is lehúzta, hogy a nő láthassa a vonásait. Sasuke csak a csuklyáját vette le.

- Én Namikaze Uzumaki Naruto vagyok, ő pedig Senju Uchiha Sasuke.

- Micsoda nevek. –suttogta a nő egy mosollyal. –A nagy klánok mind összegyűltek.

A szőke egy rá jellemző, kellemes mosolyt küldött a nő felé, ami azonnal elbizonytalanította beszélgetőpartnerét.

- Valóban.  Ne vegye sértésnek Mei-san, viszont a levelében egy vesztésre álló harcról írt és nem egy vesztettről. –a nő szemei elkerekedtek. –Már pedig nekem nagyon úgy tűnt, hogy a felkelése már csak arra vár, hogy mikor tapossák el véglegesen. –a tengerkék szemei óceánszínné sötétültek. –Nem erről volt szó.

Naruto ezzel azonnal lezárt minden lehetőséget a nő fejében, amely esetleg arra engedett következtetni, hogy egy egyszerű fiúval áll szemben. Talán ez késztette arra, hogy magasabbra húzza a védelmét.

- Namikaze Uzumaki-san. –sziszegte. –A klánjaid feje, ha jól sejtem. –teljesen más ízben forgatta a neveket a szájában. Ez nem egy puszta kölyök, aki születési nevekkel dobálózik. –Valóban nem ez állt a levélben, viszont három napja frontális támadás ért minket. Az embereim négyötöde odaveszett.

A szőke hangosan felszisszent az információra. Sasuke kezei is ökölbe szorultak.

- Hol van most a frontvonal? –kérdezte.

- Ahol az ellenségeink éppen vannak. –sütötte le a fejét a nő. –Nincs elég emberünk védeni a tábort és frontvonalat állítani.

Naruto végigvezette a nyelvét a felső fogsorán.

- Sasuke. –pillantott rá. –Úgy tűnik, hamarabb mutatkozok be az ellenségnek, mint reméltem. –a holló oda sem pillantva kapta el a felé hajított Hiraishin kunait. –Vedd fel a senjutsu módot. Ha bármit érzel, hívj vissza.

A holló bólintott.

- Most akarsz kimenni az ellenség közé? –pislogott Mei.

- Nem. –fordított hátat Naruto. –Most készítek magunknak egy frontvonalat.


Sasuke a tábor közepén ült a Bölcs Ülésben és folyamatosan gyűjtötte majd használta el a senjutsu chakrát már lassan hat órája. Ez alatt nem érzett semmilyen közeledő támadást. A táborban levők még mindig furcsa pillantásokkal illették, ám ez kicsit sem érdekelte. Néha érezte maguk körül három mérföldes körzetben felvillanni a Hiraishin jellegzetes lenyomatát, amely lassan körbejárta a tábort.

Többször is érezte, hogy Mei őt figyeli, mintha nem tudná eldönteni, hogy megközelítse-e. Mivel nem volt túlságosan zavaró, ezért nem foglalkozott vele. A hatodik óra elteltével azonban a nő már nem tudta visszafogni magát és az Uchiha mellé sétált.

- Biztos vagy benne, hogy jól lesz?

- Jól van. –válaszolt kurtán. –Érzem.

- Ez valami pasis kötődés? –cukkolta.

- Senjutsu.

Mei ajkairól már perdült volna le az „ilyen fiatalon” kifejezés, viszont a szőke esetében már megtanulta, hogy Konoha nem akárkiket küldött a segítségükre. Talán valóban ez a két fiú lesz a kulcsa a háború megnyerésének.

- Mennyi ideig lehet még távol?

- Legfeljebb egy órát.

A nőnek ezer meg egy kérdés fordult meg a fejében, amíg messze állt a fiútól, de most egy sem jött a nyelvére.

- Valóban képes frontvonalat állítani?

Sasuke szórakozottan felszusszant.

- Láttam már szinte egyedül nyerni ostromot. Egy frontvonal felállítása számára bemelegítés.

- Hiszem, ha látom. –gondolta Mei, miközben elsétált. –És nagyon remélem, hogy látni fogom.


Hét órába telt, mire felállított egy huszonnégy pontos, háromrétegű védelmi rendszert.  Vegyesen használta a fuinjutsut és az egyszerű csapdakészítést. Az első vonal harminc méter széles volt a nagyvonalú és gyors támadásokra koncentrált, mint a robbanások, vagy a fegyverzápor. A második vonal ettől száz méterre kezdődött és húz méter széles volt, sokkal meghúzódóbb, leginkább paralízis méregbe mártott senbon tűkből állt vagy az egyszerű altató gázból. Rengeteg paralízis pecsétet is elhelyezett az ágakon és a földön.

A harmadik vonal teljesen vékony volt, viszont folyamatos. Amint valaki átteszi a lábát egyetlen pecsétvonalon, az azonnal chakrát küld a közelben elhelyezett Hiraishin kunaiba, Naruto pedig abban a pillanatban ott terem, hogy lecsapjon.

Mikor végzett mindennel, a folyamatos koncentráció miatt ki volt merülve. Egyetlen ugrással tért vissza a táborba, ahol mindenki meghökkent, amikor feltűnt Sasuke oldalán.

- Éreztél bármit? –kérdezte rekedt hangon a hét órás csend után.

- Semmit.

- Jó. –elindult a nő sátra felé. –Jelentek Mei-sannak. Te menj aludni. –lazán odahajította neki a saját tekercsét, amit a holló fél kézzel kapott el.

Kopogás nélkül sétált be a sátorba, ahol a nő éppen három ninjával beszélgetett. A három férfi összehúzott szemekkel fogadta, de Mei megkönnyebbülni látszott. Naruto a többiekkel nem törődve kiterített egy térképet az asztalra, és öt perc alatt elmagyarázta a védelmi rendszer szintjeit és funkcióit. A jelen lévők torkán akadt a lélegzet a hallottakra.

- Hogy lehetnél képes ilyesmire? –kérdezte végül az egyik férfi.

- Megerősített fuinjutsu mester vagyok. –zárta rövidre a témát. –Amint kialudtam magam, fejlesztek rajta. Addig tervezzenek valami visszavágást egy lehetőleg kisebb, de fontos ponton, nem baj, ha nem tűnik sebezhetőnek.

- Mit gondolsz magadról, hogy csak így parancsolgatsz? –sziszegte az egyik férfi.

- Rendben. –válaszolt Mei.  –Amire indulásra készen lesztek, a tervek is meglesznek.

Naruto nem is várt többet, a fáradtság szinte űzte az ágy felé. Sasuke már szerencsésen elaludt, mire odaért, így ő sem húzta az időt, még gyorsan megvetett egy instant ráment, majd ő is lefeküdt aludni.

Talán hat vagy hét órát aludt, amikor a környéket robbanások sorozata rázta meg. Ő és Sasuke azonnal talpon voltak, két mozdulatból magukra öltve a szükséges felszerelésüket. Mire kiértek a felállított sátrukból, már Mei is a tisztáson volt.

- Ezek ők? –kérdezte, próbálva nyugodtnak látszani.

- Aah. –bólintott a szőke. – Teme. Készen állsz?

- Mindig kész vagyok.

- Küldjetek erősítést. Lehet, hogy nem fog kelleni, de biztosra megyünk.

Kezét Sasuke vállára téve eltűnt egy sárga villanásban. A következő pillanatban a csatatéren álltak mind a ketten. Már az első pillanatban feloldották a senjutsu pecsétjeiket, hogy érezzék a szőke által elrejtett csapdákat és ne sétáljanak bele egybe sem. Összesen negyven ellenfelet éreztek a közvetlen közelükben. Mindketten fegyverekkel kezdtek, előhúzva a maguk katanáját. A sebességüket és a meglepetés erejét kihasználva végeztek egy fél tucat emberrel, mire a többiek rájöttek, mi történik. Naruto ezek után leginkább Doton jutsut használt, mert a földhöz közel állt, Sasuke pedig inkább villámot, tekintettel arra, hogy erdővel voltak körülvéve.

Több alkalommal is nehéz helyzetbe kerültek, de Naruto mindig képes volt megoldani a Hiraishinnel, vagy eltűnt a baj közepéről, vagy megjelent Sasuke oldalán, meglepve az ellenséget. Aztán eljött az a pillanat, amikor egy szinttel emelniük kellett a harcot.

- Szóródj Kuroi Senbonzakura. –suttogta a pengének. E közben Sasuke villám chakrát vezetett a saját kardjába.

Bölcs Módban érezte, hogy az erősítés megérkezett, viszont nagyon bölcsen nem avatkozott bele a kettejük ritmusába. Sasuke és Naruto sokszor küzdöttek már úgy edzéseken, hogy egymás hátát kellett védeniük és ez most tökéletesen kapóra jött. Aztán Sasuke elkiáltotta magát.

- A6os.

Naruto abban a pillanatban egy Doton falat húzott maga köré. A következőben a Magasztos Pusztító lángjai végigperzselték az erdőt, elégetve a maradék ellenséget. Naruto azonnal visszahúzta a falat és rosszallóan nézett a barátjára.

- Muszáj volt felgyújtanod az erdőt Teme? –kérdezte, miközben egy Suiton jutsu kézjeleit követően egy kisebb vízsárkány hozott létre, amit végigvezetett minden lángoló területen.

- Gyorsabb volt. –vonta meg a vállát Sasuke.

- Ezt nem tagadom. –adta meg az igazát Naruto.

Készített magából négy klónt, akiket megbízott a csapdák visszaállításával, amíg ők találkoztak az utánuk küldött csapattal.

- Ez elképesztő volt! –lelkesedtek többen is.

- Nem díszből jöttünk ide. –forgatta a szemét a holló.

- Légy kedves Sasuke. –csóválta a fejét a szőke. –Minden esetre menjünk vissza a táborba jelentést tenni.


Mei alig hitt a jelentésnek. A két fiú egyedül kiiktatott egy legalább negyvenfős csapatot és jóformán még le sem izzadtak. Szeretett volna minél többet megtudni a képességeikről. Felnézve látta, hogy a sötét hajú távolságtartóan dől az egyik oszlopnak, kezeit összefonva a mellkasa előtt. A szőke töprengő arccal ült előtte és a tervet nézte át. Ő megközelíthetőbbnek tűnt.

- Pontosan hány mérföldre van ez innen? –kérdezte hirtelen.

- Tizenkettő. –válaszolta reflexből.

Naruto hümmögött.

- Tizenkét mérföld.

- Hn. Dobe.

- Tudom Teme.

Sasuke hallgatott.

- Ne is mond.

A jelenlévők lenyűgözve nézték a két fiú párbeszédét. Ezek ketten tökéletesen értették egymást. Nem tudták elképzelni, mégis hogyan fejlődhetett ki két ilyen fiatal fiú között ilyen magas harci tapasztalatokról árulkodó kapcsolat, amikor Konohában már lassan két évtizede béke honolt. Az alatt a kevés idő alatt, amit velük töltöttek, Mei már leszűrte, hogy a szőkéé kettejük között az utolsó szó, de még sem diktatórikus a kapcsolatuk. A kérdés önkéntelenül csúszott le a nyelvéről.

- Nektek milyen a rangotok? –azt már tudta, hogy Naruto klán fő, tehát Jonin, de Sasukéról még nem.

Naruto erre felkapta a fejét. Kissé meglepetten válaszolt.

- Ő Chunin, én Jonin.

Amikor a tömegben még mindig elhangzott egy-egy „ilyen fiatalon”, a szőke ellenállt a késztetésnek, hogy lefejeljen valamit. Inkább visszatért a tervekhez. Nem voltak rosszak, egész kivitelezhetőek, persze ezt a többiek még nem tudták róluk. Ő meg Sasuke, ha Naruto chakra köpenyt használ, probléma nélkül vissza tudnak ugrani a Hiraishin segítségével, ha valami baj ütne ki. A gond csak az volt, hogy nem akarta bevetni még Kurama chakráját. Menet közben valahol el kell helyeznie félúton egy másik jelet is.

- A jelenlétünk már nem lesz meglepetés. –szűrte le végül. –És a célpont viszonylag közel van a bázisunkhoz, ezért számítani fognak ránk.

- Valóban. –bólintott Mei. –Viszont ez alatt az idő alatt egy másik osztag megtámadja ezt a pontot. –mutatott hat mérfölddel a másik irányba. –Ti egy fél órával rá támadtok.

- Nem vagyok oda a csalik használatáért. –horkant fel a szőke.

- Más lehetőségünk nincs. –zárta le a nő a témát, amiben ő is nyílván kényelmetlenül érezte magát.

- Még korai lenne ezt kijelenteni. Különben is, ehhez túl kevés az emberünk. –gondolkodott hangosan a szőke.

- És a barlangok? –vetette fel a holló. Naruto úgy nézett rá, mintha arcon csapta volna.

- Most szórakozol velem? És ezt eddig miért nem mondtad?

- Hn.

A szőke Jonin motyogott valamit az orra alatt a csapattársáról, de végül visszafordult Meihez. A nő kissé visszarettent, amikor a szőke szemei a szokásos kékek helyett arany sárgák voltak, szemhéjai szénfeketék. Naruto vett egy mély lélegzetet és csak fél perc után szólalt meg újra.

- Alattunk van egy víz által vájt alagút rendszer, amely legalább húsz mérföldre terjed ki észak-északkelet irányba. Vagyis pontosan az eredeti célpontunk alatt van úgy ötven méter mélységben.

- Tudjuk. De az túl vastag. –válaszolta a nő.

- Nekem nem. –vigyorgott a szőke. – Odaküldök egy tucat Kage Bunshint, ami majd elsüllyeszti az egész bázist, vagy legalább is megsüllyeszti. Ez alatt az idő alatt megtámadjuk a másik célpontot is. –kiropogtatta a nyakát. –Ahogy látom, a nagy része fából van. Egy erősebb Katon Jutsu bejuttat minket. Vagy egy gyengébb Araton.

- Araton? –pislogott Mei. –Mármint vihar?

Sasuke élesen felszusszant. Naruto elvigyorodott.

- Ne aggódj Sasuke, nem hagyok hírmondókat.


Amint a tizenhárom klón elérte a helyzetét, az egyikük eloszlatta magát, hogy jelezzen az eredetinek. Ezek után vártak, amíg Naruto vissza nem jelzett egy újabb klónnal. Sasuke az eredetivel és egy tucat lázadóval tartott, leginkább azért, hogy biztosra menjenek, nem marad senki, aki beszélhet a szőke képességéről. Naruto már a Kyuubi chakrájával vegyítve létrehozott magából tizenkét másolatot, amelyek négyes csoportokba rendeződve készen álltak a Viharisten Kelepcéjére.

Amikor a szőke végigsuhant a jeleken, az Uchiha kezével intett a többieknek, hogy húzódjanak hátra. Amint elhangzott a jutsu neve az égen éjfekete felhők gyűltek, üvölteni kezdett a szél és záporozni az eső. Naruto ezt megtámogatta a hirtelen becsapódó, hatalmas erejű villámokkal is. Egész addig tartotta fent a támadást, amíg a klónjai el nem oszlottak. Ekkor már az ellenség bázisát a földdel tették egyenlővé.

Sasuke rögtön mögötte volt, hogy elkapja az elképesztő koncentrációt igénylő feladata után kidőlő barátját. Főleg, hogy még a róka köpenyét sem használta hozzá. A távolból egy konstans morajlás hangzott, jelezve, hogy a másik klón csapat is elvégezte a dolgát. A holló az ámuldozó ninjákhoz fordult.

- Ne maradjon senki életben. –csak ennyit mondott.

Aztán Narutot a hátára véve visszaindult a bázisra.


Egy héttel a támadás után Narutot kivételesen Sasuke keltette egy oldalba rúgással és nem fordítva. A szőke bosszankodva tápászkodott fel.

- Mi a pokol Teme, éjfél van! Még csak fél órája feküdtem le!

- Hn. –villantotta Uchiha félmosolyát. –Boldog születésnapot.

Naruto megdöbbenten pislogott. Teljesen kiment a fejéből. Fogalma sem volt, hogy a semmi közepén Sasuke honnan szerezte neki az ajándékot, de nem is fogja megkérdezni. Jó eséllyel ez volt élete egyik első születésnapi ajándéka.

- Kösz Teme. –morogta meghatottan.

Fejezet végi megjegyzés:

OKKKÉÉÉÉ MINNAAA! LÉGYSZIVES NE ÖLJETEK MEG ><

1. Az Senju Uchiha túl jó volt ahhoz, hogy kihagyjam, nem bántam meg semmit. XD

2. A Raigás korszakot még nem viztos, hogy teljesen kihagyom, lehetséges, hogy csak eltolódásra kerül.

3. IGEN, FELTÉTLENÜL MUSZÁJ VOLT HÁBORÚBA KÜLDENEM ŐKET!

4. Bármilyen ép-eszű érvetek van pont e két ninja elküldése ellen, tudok már róla, a múzsám ugyan ezeket vágta a fejemhez, de nem hallgattam rá XD

5. A Nidaime Kirii Senko és a Shinigami adta magát, nem volt vissza út.

6. Hagyjátok Danzot puffogni, hadd főjön a saját levében XD

Köszönöm szépen az olvasást! Most az egyszer könyörgöm a kritikáért, térden állva, összetett kézzel a lábatok nyomát csókolva, ha szükséges ><

Love ya all$

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.