- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín/Idő~ 


Négy hónapja voltak már a csatamezőn. Mindkettejük grandiózus bemutatkozója után a Yondaime Mizukage ezerszer komolyabban kezdte venni a lázadókat. Mások, hallva, hogy egy Hiraishin használó van közöttük, a második hónaptól kezdve szinte harc nélkül letették a fegyvert. Egyesek még oldalt is cseréltek a javukra. Narutonak igaza volt, amikor azt mondta, háborúban jobban fognak fejlődni. Mindkettejük képességeinek növekedése megduplázódott.

A Viharisten Kelepcéjét követően Mei egy egész osztagot adott Narutonak és Sasukénak, mivel a szőke felerősített védelmi rendszere miatt nem volt szükségük szoros védelemre a táboron belül. Naruto még két álbázist is felállított, hogy megtévessze az ellenfelet.

Sasuke hamarosan megkapta a saját becenevét. A legtöbb Genin és Chunin szintű ninja Shinigaminak nevezte, amiért képes volt pusztán úgy leteríteni az ellenfeleit, hogy végigsétál a csatamezőn. A legtöbbjüket genjutsuba ejtette, a többieket pedig Chidorival végezte ki.

Narutotól gyakorlatilag rettegtek. Az egyetlen oka annak, hogy a szőke és Mei még nem tudták lezárni a harcokat az volt, hogy a Mizukage általában személyesen is egy csatlakozott egy-egy nagyobb osztaghoz és ilyenkor megküzdöttek egymással. A szőke makacsul elutasította a chakra köpenyének használatát, ami komoly hátrányokkal indította a Kage ellen. A Yondaime különös módon mindig olyankor tűnt fel, amikor sem Mei sem Sasuke nem volt az oldalán és az elsődleges feladata a társai védelme volt.

A vezetőség minden tagja tudta, hogy áruló van közöttük, de amíg nem találták meg, addig nehéz időknek néznek elébe.


Naruto vett egy mély lélegzetet. Sasuke éppen alatta harcolt pár keményebb ellenfél ellen és gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé az erdőnek ezen részét. Öt Jonin ellen harcoltak mindketten, ami jelen esetben tarthatatlan állapotnak minősült. Megharapta a hüvelykujját, majd a szokásos idéző kézjelek után elvégzett még egyet.

- Kumen Sowaka: Seiryu, Byakko, Suzaku.

A csaták során rengeteget használta a Maszkos Bestiákat. Idő közben, amint nőtt a kontrollja a róka teljes chakrája felett, úgy növekedett a megidézhető bestiák száma. Eddig a legmagasabb, chakra köpeny nélkül, az első három bestia volt.

A felette megjelenő köröket az ellenség egyes tagjai már ismerték, ami egy pillanatnyi habozásra adott okot közöttük. A bestiák a hírek szerint olyan erősek voltak, mint egy-egy Jonin. A szőke azonban nem várta ki, hogy meggondolják a következő lépésüket, rájuk szabadította a szörnyetegeket, miközben ő leugrott segíteni barátjának.

Sasuke beállása azonnal átváltott, szabadon hagyva a hátát. Naruto neki háttal állt, szembe a mögötte levő ellenségekkel.

- Elhúztad Dobe.

- Ne panaszkodj Teme.


Sasuke csendben lapult a fák között, várva a támadás pillanatára. Immár nyolc hónapja harcolnak a háborúban, mégsem látják sehol a végét. A Mizukage csatlakozása a harcokhoz rettentően megnehezítette a dolgukat, főleg úgy, hogy a feltűnései teljesen kiszámíthatatlanok voltak.

Hangtalanul oldotta fel a hátán levő pecsétet és azonnal átlépett Bölcs Módba. Alig két hete sikerült tökéletesítenie az átalakulást, az óta pedig még egyszer sem volt lehetősége élesben tesztelni, mivel az összecsapások száma drasztikusan lecsökkent. Félő volt, hogy a háború kényelmetlenül elhúzódik.

Naruto javasolta a használatát ebben a harcban, mert, ahogy ő fogalmazott, rossz érzése volt vele kapcsolatban. A holló csak a szemét forgatta a megjegyzésre. Szőke barátja kezdett paranoiássá válni a nagyobb összecsapásokat illetően.

Oldalra pillantva látta, hogy a vezető hangtalanul a levegőbe emeli a kezét. A megbeszélt támadás kézjelein végighaladva felkészült egy A rangú villám jutsu bevetésére, már csak el kellett engednie. A Sharingan felizzott a szemeiben.

Ekkor érkezett mögöttük a támadás egy magasztos pusztító képében. A senjutsu volt az egyetlen, ami megmentette az életét, mert még az előtt érezte a támadás chakráját gyűlni, hogy azt lesütötték volna. Figyelmeztetni esélye sem volt a többieket, ezért csak félreugrott, remélve, hogy erre többen reagálnak, mint egy kiáltásra. Páran a támadás szélső hatókörében sikeresen megmenekültek, mert másolták a visszavonulását. Azonban a vezetőt és a csapat nagy részét kiszedték.

Kérdés nélkül húzta elő a hátán levő katanát, majd belevezetve a villám jutsut abba az irányba vágott, ahonnan a Magasztos Pusztító érkezett. A két támadás szétszaggatta körülöttük az erdőt, így Sasuke pillanatok múlva megpillanthatta a támadójukat. Egyetlen férfi, éjfekete öltözetben és egy narancsszínű maszkkal az arcán, amin csak a jobb szeme előtt volt lyuk. Még soha nem látta eddig és Naruto sem beszélt róla. A Bölcs Módnak hála tengernyi chakrát érzett benne. Bőven Kage szinten volt.

Kezével a folyton magánál hordott Hiraishin kunai után nyúlt, hogy chakrát vezetve bele magához hívja a szőkét, hiszen egyértelműen hatalmas bajba keveredett. A férfi hirtelen előtte tűnt fel és kirántotta a kezéből a vészjelzőt.

- Egyelőre még nem. –kuncogott. Nagyon mély hangja volt.

Sasuke a katanájával már sokszor használt mozdulattal támadott, majd igyekezett távolságot ékelni kettejük közé, de nem számított, hányszor ismételte meg ugyan ezt, a férfi valahogy mindig a közvetlen közelében tűnt fel. A holló a fogát csikorgatta, és minden fortélyával azon volt, hogy visszaszerezze a kunait és segítséget hívjon, mert ellenfele azt sem engedte, hogy meghátráljon.

- Egyáltalán mit akarsz? –sziszegte pár perc után. – Miért kerülgetjük egymást?

A maszkos alak felnevetett.

- Üzenetet fogok küldeni veled.

A két bő kabát ujjából egy nagyjából hat méter hosszú lánc tűnt fel. Sasukénak nagyon rossz érzése támadt.


- Hogy lehetséges ez? –sziszegte a szőke.

Mei szánakozva nézett a fiúra, aki barátja ágya előtt térdelt. Az Uchiha fiút három órája hozta vissza a csapat egyetlen életben hagyott tagja. Sasuke még életben volt, viszont a sérülései halálosak lettek volna, ha Naruto nem terem az oldalán és nem segít rajta. A fiú körül még most is ott izzott a róka vörös chakra köpenye, amely rendületlenül dolgozott a gyógyításán.

A legmegrendítőbb a fiú mellkasába vágott üzenet volt, ami csak akkor vált láthatóvá, amikor lemosták róla a vért. A nő nagyon remélte, hogy Sasuke már nem volt eszméleténél, amikor a testébe vágták a betűket, de az elméje mélyén valami azt súgta, hogy ez csak hiú ábránd. Valószínűleg ez volt a fő oka annak, hogy a mellette levő klán fő lassan felrobbanni látszott az elfojtott dühtől.

„Készülj a harcra Namikaze-chan. Most már én is itt vagyok.”

Mei, még ha nem is tudta, ki az az „én”, abban biztos volt, hogy a szőke nagyon is tisztában volt vele. Elképzelése sem volt, ki merte ilyen tiszteletlenül megszólítani a fiút, hiszen még a Yondaime Mizukage is Namikaze-sannak hívta. Bárki is volt az, merész ember lehet, így megkínozni a fiú barátját.

Naruto egészen addig nem mozdult Sasuke oldaláról, amíg az írás össze nem forradt a fiú mellkasán.

- Heget se hagyj. –morogta a rókának, mikor az utolsó rés is bezárult.

- Meg kellene nyugodnod Gaki. A végén még elszabadítod a Poklot a táborban. –csitította Kurama.

- Éppen azt tervezem.

- Ne légy bolond. –torkollta le. - Ezt okosan kell kijátszanod. Ha most kirohansz oda, dühösebben, mint a Pokol száz démona, akkor csak óvatosságra inted az árulót.

A szőke shinobi vett egy reszketeg levegőt, és felhúzta a lábait lótuszülésbe. Lehunyta a szemét, hogy még csak ne is lássa a sérüléseket, reménykedve abban, hogy így talán sikerül lehiggadnia. Percekig mélyeket lélegzett, a róka pedig türelmesen kivárta, míg tanítványa megnyugszik.

- Van egy ötletem. –szólalt meg végül bő tíz perc után a szőke. –Leteszteljük az összes vezetőt. Minden küldetés előtt egyikük fülébe hamis információt csepegtetünk, amely szerint végül én fogok cselekedni, hogy az ártatlanok számára ne váljak gyanússá.

- Hét embert kell letesztelned, a lehető leghamarabb. Ez közel sem lesz könnyű főleg úgy, hogy csak a nagyobb küldetésekre adnak melléd felettest.

- Ezért fogunk kizárásos alapokon a leggyanúsabb személyre lecsapni, miközben végig nyitva tarjuk a szemünket.

A róka felkuncogott.

- Ez jó terv Gaki, de a kulcspontja az, hogy megőrizd közben a hidegvéred és ne menj szembe magaddal. Hova tűnt a híres ANBU maszkod?

- Kissé felőrlődött az idegeimmel együtt. –vallotta be szarkasztikusan.

Sasuke ezt a pillanatot választotta a felébredésre. Szénfekete szemei fáradtnak és elnyűttnek néztek ki. Pillanatokba telt, mire az elméje teljesen felébredt. Az első dolog, amit látott, egy szőke hajzuhatag és egy aggódó óceán kék szempár volt, melyek fölé hajolva betöltötték a látóterét.

A csata részletei hirtelen visszatódultak az elméjébe, a rengeteg kín és halál, ami körülvette. Még életében nem érzett olyan erős félelmet, mint akkor. Bárki is volt az ellensége, elsöprő ereje volt hozzá képest. Döbbenetében felült volna, ha a szőke nem látja előre a reflexet és nem tartja fekvő pozícióban a két vállától.

- Lassan. –csitította a szőke. –A Kyuubi még nem végzett a gyógyításoddal.

- Kyuubi? –kérdezte nehezen pislogva. Felemelve a jobb kezét látta, hogy az egész teste egy vörös chakra köpenybe van burkolva.

- Aah. Kis híján ő sem tudott összefoltozni. –vallotta be Naruto. –Fél lábbal a sírban voltál, tudod? A szívbajt hoztad rám. –sziszegte kioktató hangon.

- Nem rajtam múlott. –sóhajtott a holló. –Az az átkozott egy Kagét is elvert volna.

Látta, hogy Naruto kezei ökölbe szorulnak. Ekkor hirtelen eszébe jutott az üzenet, amit a férfi szadista módon a mellkasába karcolt. Agyát már éppen öntötte volna el a harag a megbélyegzés miatt, amikor lepillantva látta, hogy a sérülésnek hűlt helye volt. Még egy dolog, amit meg kell majd egyszer köszönnie a rókának.

- Ki a fene volt ez? –kérdezte, lassan ülő helyzetbe emelkedve. Furcsa zsibbadás volt az egész testében, valószínűleg a kényszerített regeneráció miatt.

- Ezt én is szeretném tudni. –szúrta közbe Mei, akiről csak most tűnt fel, hogy még mindig a sátorban van.

A szőke végigvezette a nyelvét a felső fogsorán. Sasuke már ismerte ezt a gesztust, amióta háborúban voltak barátja szinte napi szinten csinálta, valószínűleg tudat alatt. Ez az idegesség és a bizonytalanság jele volt.

- Az ősellenségem, ha úgy tetszik. –árnyaltan fogalmazott, nem kívánva beavatni a nőt a részletekbe. –Aki megölte a szüleimet.

Ezzel a mondattal mindkettejük számára tisztára mosta a képet. Mei ezen túl meg fogja érteni éktelen haragját a férfival szemben és remélhetőleg tapintatosságból nem fog sokat kérdezősködni róla. Sasuke, aki már név szerint ismerte az illetőt, ha ez az Uchiháknál lehetséges, elsápadt. Jeges borzongás futott végig a hátán, egy pillanatra átélve ugyan azt a rettegést, amit nemrég a csatamezőn.

- Úgy tudtam, a Kirii Senkot a Kyuubi ölte meg. –húzta össze a szemeit a nő.

- Nem vagyok olyan pozícióban, hogy erről többet mondjak. –zárta le hidegen és szárazon.

Bármilyen kérdése volt még ezen kívül, tapintatosan visszafogta magát. Jól ismerte már a szőke hajthatatlanságát. Sasuke e közben magában vívódott, azon tanakodva, vajon elmondja-e Narutonak, hogy Madara elvitte az egyik Hiraishin pecsétjét. A másik kunai, amelyre Itachi az Uchiha medált tekerte, és amiről a szőke nem biztos, hogy tudott, még mindig nála volt, viszont ha a férfi elviszi a pecsétet az ellenséghez…

- Elvitte a kunaiodat is. –bökte ki végül, nem nézve a fiú arcára.

Egy pillanatnyi döbbent csend költözött a helyiségbe.

- Csakugyan?

Amikor Naruto felállt, ketten kaptak utána. Sasuke, akinek még nem lett volna szabad felkelnie, máris a jobbján termett, erős szorításba fogva a karját, Mei pedig a bal oldalán, szembe vele és visszafogva a bal vállától. A szőke arcán az elhatározottság meg sem rezzent.

- Eszedbe ne jusson odamenni! –sziszegte a nő. –Ennyi idő alatt ezer meg egy csapdát állítottak neked.

- Az a jutsu az apámé volt. –a hangja veszélyesen nyugodt volt. –Ellőbb halok meg, semmint az ellenség kezében lássam.

- Ne kapkodd el Dobe. –unszolta Sasuke. –Eddig közel s távol te és a Yondaime voltatok az egyetlenek, akik valaha rájöttek a nyitjára. Te is mondtad, hogy csak az apád jegyzetei segítettek hozzá a kifejlesztéséhez, és az ő pecsétjeinek egy része valószínűleg még mindig a Harmadik Shinobi Háború csataterein vannak elszórva. Nem tudják megfejteni.

Nem beszélt ilyen lelkesedéssel és ilyen sokat a szülei halála óta, még Narutohoz sem. Valósággal kifáradt a végére, de átkozott legyen, ha hagyja barátját az ellenség közé ugrani egyetlen pecsét miatt.
Úgy tűnt, a szőkére lassan hatni kezdett a jó szó, mert izmai elernyedtek és többször is mély levegőt vett.

- Jól van. –motyogta végül és bal kezével a hajába túrt, elrejtve a szemeit. –Megnyugodtam, rendben. –reszketegen kifújta a levegőt. – Egyelőre, kérlek, ne is hozzuk szóba ezt a témát. Van egy ötletem, amit hallanotok kell.


Három hónapja ültették Naruto tervét gyakorlatba és még mindig nem találták meg az árulót. A szőke kezdett kifogyni az ötletekből. A felsőbb vezetőség minden tagját letesztelték már legalább két féle képpen, de nem jutottak vele semmire. Már többször felvetette az ötletet, hogy minden ninja csak az utolsó pillanatban tudja meg, hogy tulajdonképpen mi is lesz a küldetése, de Mei ellene volt. Féltette az emberei életét.

És bár nem látszott, de Naruto és Sasuke is pontosan ugyan ezt próbálta megtenni. Mégsem jutottak sokra, gyakorlatilag semmire. A szőke e közben újra és újra összecsapott a Yondaime Mizukagéval, de hiába próbálkozott, chakra köpeny nélkül közel semmit sem tudott tenni ellene. Madarának a Sasuke ellen intézett támadás óta színét sem látták.

A szőke éppen az egyik fa ágán ült. A külső szemnek nyugodt arca alapján úgy tűnhetett, hogy meditál, de a valóság teljesen más volt. Éppen az egyik leghevesebb vitáját folytatta fejben a bérlőjével.

- Neked teljesen elment az eszed! –morogta a Kyuubi. - Már mondtam neked, Isopu és a Mizukage nem kommunikálnak egymással!

- Tudom. –hajtotta le a fejét. –Viszont azt is kétlem, hogy Madara tartotta volna rólad a száját.

- Meglehet! Amennyire ismerjük, talán nem is akar harcolni, csak azért jött ide, hogy felkavarjon téged. Ami lássuk be, működött.

- Azt mondod beszámíthatatlanná váltam. –szögezte neki a kérdést.

- Pontosan az ellenkezőjét mondom. –Vicsorgott a róka. –Pontosan azt teszed, amit ő akar. Mit gondolsz, mit fog tenni veled az ellenség, ha fogságba esel a vakmerőséged miatt?

Naruto felszusszant, de nem szórakozottan.

- Megkínoznak valószínűleg. Nyilvánosan kivégeznek. Vagy ezüst tálcán nyújtanak át Kumonak és Iwának.

- És ezért mondom, hogy maradj veszteg. –mondta kissé nyugodtabban Kurama. –Isopu közel sem olyan erős, mint én, viszont ha csak egy kevés esélye is van annak, hogy Madara a Mizukage mellé áll a harcban, neked csengettek.

A szőke a hajába túrt, nyíltan vágyva arra, hogy levezesse valamin a felgyülemlett feszültséget.

- Ezt már így is túlságosan elhúztuk. –csikorgatta a fogait. –Már lassan egy éve nem láttuk a többieket. Minden itt eltöltött nappal azt kockáztatjuk, hogy többet nem is látjuk őket.

- A Godaime egyszer sem hívott haza. –mutatott rá a róka. –Jiraya kémei sem jelentettek semmiféle zavargást. Még az Akatsuki is le van csendesedve.

- De meddig? –erősített a szőke. –Tíz S osztályú szökött ninjáról beszélünk! Legyen nyolc, ha leszámítjuk Itachit és Kisamét, de a vezetőjüket akkor is „istennek” nevezik!

- Pontosan ezért jársz jobban a harcok elhúzódásával. Most valld meg őszintén, elképesztő sebességgel kezdtél fejlődni, amióta itt vagyunk. Lassan már ki is lépsz a magas Jonin kategóriából.

- Ne szaladjunk még annyira előre. –intette le mesterét.

- Nem viccelek Gaki. Te talán nem tudod, de nekem nagyon is vannak hasonlítási alapjaim. Az alapján, amit nemrég tapasztaltam, már köpeny nélkül is lepipáltad a falubéli Joninok nagy részét.

Naruto a szemeit forgatta. Tudta, hogy Kurama csak terelni akarja a gondolatait arról, hogy egyszer s mindenkorra lerendezze az összecsapásait a Mizukagéval. De nem fog működni, elhatározta magát. A legközelebbi adandó alkalommal mindent belead majd a jinchuriki ellen. Akkor is lezárja ezt a harcot, ha beleroppan.


Sasuke úgy rohant, mintha az élete függött volna tőle. Legalább is az övé nem, de egy bizonyos szőke shinobié igen. Naruto éppen egy nagyobb összecsapásban vett részt, amikor a táborban végre leleplezték az árulót, akiből pár oldalukra állt szakértő viszonylag gyorsan kiszedte a megfelelő információkat. A legtöbb hallgató ereiben megfagyott a vér.

Mei a leggyorsabb embereit adta Sasuke mellé, hogy még időbe figyelmeztessék Narutot. Az ellenség azt tervezi, hogy rajtaütéssel ölik meg a Nidaime Kirii Senkot, méghozzá úgy, hogy az összes vele küldött ninja áruló. Gyakorlatilag felkészületlenül fogja érni legalább száz ember támadása, ráadásul egy Kagéval folytatott harc közben.

A terv, bármennyire ijesztő is volt a számára, bomba biztos volt. Ha nem juttatja el a hírt Narutonak, akkor a szőke meghal. Nem segített az aggodalmain, hogy hiába pumpálta a chakrát bármelyik közeli Hiraishin jelbe, a szőke nem válaszolt a hívásra.

- Miért kell mindig ezt csinálnod Dobe? –sziszegte a fogai között.

Ha elkésett, akkor a falu soha nem bocsájt meg neki. De legfőként, ő sem bocsájt meg magának, amiért hagyta, hogy egyedül menjen. Az ostoba gondolkodásmódja az oka. A Fal. Hiába mondja a logikus énje, hogy szőke barátja nem legyőzhetetlen, az a meghalni nem hajlandó gyermeki énje még mindig meg van győződve arról, hogy Naruto minden csatájából győztesen tér majd haza.

Most az egyszer, hadd legyen a kölyöknek igaza.


~Fél órával ez előtt~

Minden a szokásos rutin szerint zajlott. Megtörtént az ellenséggel való összecsapás, majd elhatalmasodtak a harcok. Lassan két hónapja volt, hogy elhatározta, befejezi a harcot a Mizukagéval, használva a róka arany köpenyét. Most, hogy végre itt volt az ideje, nem tudta megállítani tenyere izzadását. Ez lesz az első eset, hogy ténylegesen összecsap egy jinchurikivel, hiszen Gaaraval olyan hirtelen és csúnyán bánt el, hogy a fiúnak reagálni sem volt ideje.

Megvárta, amíg a harcok valamennyire kialakulnak a két ellenséges oldal között, ezzel párhuzamosan azt is, hogy a Mizukage megközelítse. Amint végre szemtől szemben álltak, mindketten előhúzva a maguk fegyverét, Naruto készen állt.

- Kurama.

- Nem tudlak lebeszélni? –próbálkozott utoljára a róka.

- Nem.

- Akkor hadd szóljon!

A következő pillanatban az egész testét beborította az arany köpeny, melyet több mint egy éve nem öltött magára. Hirtelen ismét elemében érezte magát. Kihasználva ellenfele döbbenetét, négy chakra kezébe Rasenshurikent gyűjtött, melyeket kettesével vágott hozzá. Hátraugrott, hogy biztos távolságban legyen tőle, amikor a lökéshullámok érkeznek, arra azonban nem számított, hogy a háta mögül fegyver zápor fog érkezni. Ha nem viselte volna a köpenyét, eddig egy ép pont sem lenne a testén.

Körbe fordulva látta, hogy az egész csatatér őt vette célba. Nem csak az ellenség, de az úgynevezett sajátjai is. Ekkora mértékű és minőségű túlerővel még sohasem állt szemben. Fogait csikorgatta a váratlanul jött áruláson, amely a legrosszabb pontban sújtott le rá. De még közel sem adta fel. Most, hogy chakra köpenyben van, megtehet valamit, amit eddig még soha.

Az idézés jeleit szemmel követhetetlen sebességgel végezte el, a következő pillanatban pedig elkezdtek kirajzolódni a feje felett a körök. Meg sem álltak kilencig.

- Kumen Sowaka: Seiryu, Byakko, Suzaku, Genbu, Kinja, Tennyo, Shinigami, Hokuto Sennin, Nanto Sennin. Kumenju!

Mind a kilenc jelből előjöttek a maszkos bestiák. Naruto nem bírt megállítani egy vigyort, ami az arcára csúszott, ugyanis nemrég jött rá, hogy elméletben hogyan használhatja a bestiákat és a köpenyt egyszerre. A válasz nagyon egyszerű volt, Kurama chakrája jóformán még nem olvadt egybe, így inkább teljesen szétválasztotta a Yin és Yang felet. A Yangot használta a bestiákhoz, a Yint pedig a köpenyhez. Ez ugyan azt jelentette, hogy nagyjából akkora ereje van, mint Gobinak chakra köpeny módban, de a Sanbi ellen ez is tökéletesen elég.

Amíg a bestiák csináltak neki pár pillanat hatásszünetet, az alatt már végre is hajtott egy újabb idézést, ez úttal magát a béka nagyfőnököt hívta.

- Mi a helyzet Gaki? –körülnézett. –Mégis hogy kerültél ekkora szarba?

- Megbeszéljük, ha kikerültem belőle. –sziszegte a szőke, már régen előhúzva Kuroi Senbonzakurát.

A harc így kevésbé kiegyenlítetlenné vált, de közel sem annyira, mint szerette volna. A Hiraishin kunaiokat elszórva sorra vetette be a nagy távolságú támadásait, eközben végig próbálva megközelíteni a Mizukagét, aki egyértelműen arra várt, hogy kifáradjon.

Mivel Naruto még nem volt Minato szintjén, nem tudta kézrátétellel elhelyezni a pecsétjeit, máskülönben egy régi harcuk során már réges-rég megjelölte volna a férfit, aki vele egykorúnak nézett ki. Amikor végül lassan de biztosan mégis átvágta magát a tömegben, készen állva a csatára, hirtelen láncok hangja hasított a levegőbe, és egy alak jelent meg, narancs maszkot viselve.

Habozás nélkül megemelte az említett maszkot, hogy a szőke elé tárjon egy könyvekből és tekercsekből már oly jól ismert arcot.

- Üdvözletem Namikaze-chan. –mosolygott rá negédesen.

- Madara! –suttogta döbbenten a szőke.

E közben a harc mögötte lassan eldőlt, a béka nagyfőnök és a Kumenju segítségével viszonylag gyorsan lerendezte a magát felkészültnek gondolt ellenséges haderőt, pontosabban közel kétszáz embert. Az apja rekordja egy csata alatt háromszáz ötven körül volt. Szívből remélte, hogy nem kell soha megdöntenie. A bestiák maradéka, pontosabban két bestia és egy pap felzárkózott az oldalára, Gamabunta pedig hatalmas termetével árnyékot vetett rájuk.

Naruto ebből szinte semmit sem észlelt, látótere egyetlen férfire szűkült.

- Tsukuyomi. –sziszegte.

- Amaterasu. –biccentett a férfi, mosolya levakarhatatlan volt. –Kezdjünk is hozzá.

- Várjunk csak egy percet. –lépett közbe a Mizukage. –Nekem ígérted a fejét.

Madara harsányan felröhögött.

- Tálcán nyújtsam neked a legesélyesebb ellenségemet Hashirama óta? Mennyire ostobának tartasz te engem?

Naruto ezt a belviszályt kihasználva gyorsan végighajtott még két idézést, átszólítva két újabb óriási békát a csatamezőre. A Kyuubi Mód ellenére erőszakkal előhívta a Ryugokugant, ami égette e miatt a szemét, viszont ezzel legfeljebb később foglalkozhat.

- Bármennyire nem tetszik az ötlet, menekülnöd kellene Gaki. –morogta a fejében a róka. –Ez már nem a te súlycsoportod.

- Pedig muszáj lesz annak lennie. –sziszegte vissza.

Madara volt az első, aki támadott. A Yondaime nem volt hajlandó kiszállni a harcból, így a szőkének két Kage szintű ellenféllel kellett szembe néznie. És ez úttal az egyikük legalább a Shodaime szintjén volt, hiszen Madara köztudottan riválisa volt Hashiramának. Az óta nyílván még erősebb lett.

A szőke minden maradék idézett állatát az Uchiha lefoglalására utasította, míg ő szeretett volna gyorsan végezni a Mizukagéval, aki egyelőre a Sanbi chakrája nélkül gyengébbnek minősült, mint ő chakra módban. Erre azonban nem sikerült rájátszania, ugyanis Madara nem érte be a helyettesítésekkel, és nem pusztán kikerülve őket, de figyelmen kívül hagyva rontott a szőkének. Naruto nagyon hamar abszolút védekező pozícióban találta magát.

Madara képes volt egy furcsa jutsu használatára a Sharingan segítségével, ami lehetővé tette, hogy átengedje a testén a támadásokat. A szőkének gyorsan meg kellett fejtenie a jutsu gyengéjét, mielőtt ellenfelei cafatokra szaggatják a túlerővel. A chakra köpenyének ideje is fogyóban volt. Hogy spóroljon, visszahívta a Kumenju maradékát, és a békák segítségével valahogy még tudta tartani a frontot.

- Pont olyan fürge vagy, mint az apád. –nevetet az arcába Madara, amikor a pengéik összecsattantak. –Minato is igazi fejfájást okozott tizenhárom éve.

- Ne merd kimondani az apám nevét. –sziszegte az arcába Naruto. –Szóródj, Kuroi Senbonzakura.

Az Uchiha vigyora annyira széles volt, hogy gyakorlatilag lelógott az arcáról. Érdeklődve nézte, ahogy a fiú tartja a frontot a Kage ellen közel harcban, majd amint komolyra fordulnának a dolgok, menekülőre fogja. Madarát mérhetetlenül bosszantotta, hogy a férfi bele akar szólni kettejük harcába.

Ezért a következő pillanatban mellette tűnt fel, Narutonak pedig a torkán akadt a lélegzete, amikor látta, hogy az Uchiha szeméből előtörő örvény elnyelte a férfit, akit egy negyed pillanattal az előtt egy genjutsu alá helyezett.

- Így ni. –ropogtatta ki a vállait. –Most már senki sem fog minket zavarni.

A szőke elszakította a tekintetét arról a pontról, ahol eddig a Yondaime állt. Most egy egészen új érzelemmel nézett ellenfelére, eredménye meglátszott a kezében tartott két Hiraishin kunai remegésén. Viszont az arca kemény volt, mint mindig. Madara alig várta, hogy megtörje ezt a biztos reményt.

- Nem csak te gyűjtöttél össze ereklyéket az évek során. –kuncogta, majd előhúzta saját kardját. –Ébredj Kurou no Tatsu.

A fekete kard pengéje folyadékká változott, majd eggyé vált a férfi árnyékával. Ezt követve hat nyúlvány emelkedett ki a földből, három-három mindkét oldalán, amelyek kiélesedő végükkel a szőke felé fordultak.

Ez már szemmel láthatóan megrettentette a fiút. A pengék örvénylése sokkal szorosabbá és gyorsabbá vált körülötte, a csata során sokadik alkalommal váltva védekezésbe. Percekig csak kóstolgatták egymás képességeit, megtartva a távolságot. Az idősebb férfi gyorsan megunta a játszadozást, és elkezdett válogatott tűz jutsukat szórni fiatal ellenfelére.

Naruto vagy ellentámadással, vagy kitéréssel igyekezett ezek elől menekülni, egyszer sem kapva nyitott lehetőséget a támadásra. A Hiraishin pecsétekkel teleszórt mezőn sikerült azonban egy olyan sebességre emelkednie, amellyel már az Uchiha sem tudta felvenni a lépést. Az ugrások között klónokat készített magából, amelyek szintén használták a jutsut, egyikük pedig Bölcs Módban tanulmányozta a férfi reakcióit a támadásokra.

Madara, habár a Hiraishinnel kombinált chakra köpeny miatt több tucat támadást is bekapott, az összeset egy szadista mosollyal rázta le magáról. Valahogy soha nem sikerült az árnyaival a valódi szőkét felnyársalnia, a klónok pedig nem számítottak fogyó eszközöknek. A békák rettentően idegesítőek voltak, így őket egy-egy erősebb jutsuval visszaküldte az idézettek birodalmába. Eközben végig magán érezte egy senjutsu használó tekintetét. A fiú kétség kívül analizálta.

Egy pillanatban aztán Naruto pontosan pár méterre előtte jelent meg és egy kunait egyenesen a feje felé hajított, amit Madara egy vigyorral engedett át. Nem csak a Kurou no Tatsut, de láncait is felhasználva szembeugrott a szőkével, aki ugyanúgy tett, kezében a jellegzetes, éles hangú jutsuja, a Rasenshuriken.

A következő pillanatban Madara a hátában érezte a támadást, a szőke pedig már el is menekült Hiraishin segítségével, viszont nem túl messzire. Habár a kialakuló dóm csúnya sebeket ejtett rajta, meg sem érezte. Fájdalmát eltompította a halk puffanás, amit magától alig tíz méterre hallott. Amint a jutsu megszűnt, a hang irányába fordulva pontosan azt látta, amire számított. Vigyora csak szélesebbé vált, amikor a sebei szinte azonnal begyógyultak.

- Nem csattansz ki éppen a chakrától, Namikaze-chan. –jegyezte meg kuncogva, ráérős léptekkel a fiú felé sétálva.

Említett szőke eddig az oldalán feküdt, ám a közeledő léptek hangja miatt a hátára fordult és a könyökeit használva próbált elhátrálni a férfitől. Annak árnyékából négy nyúlvány kúszott elő, amelyek csuklóira és bokáira tekeredtek, ezzel helyben tartva.

- Te valami átkozott Nara vagy, csak titkolod? –sziszegte Naruto, reszelős hangja mögött kétségtelenül félelem is megbújt, amikor rájött, nem tud kézjeleket formálni. A chakra köpenye már csődöt mondott, a senjutsut pedig elhasználta a férfi gyengepontjának kifundálására. Az Átok Billog erejét még a harc kezdetekor felemésztette a rengeteg Hiraishin ugrással.

Az oldalán egy hatalmas sérülés tátongott. Kurama volt olyan kedves a tudtára adni, hogy a Rasenshuriken kapta el. Körülötte lassan minden vérben úszott.

Madara kuncogott.

- Nem, ez csak az egyik ereklyém képessége. –amint elérte a fiú, leguggolt vele szemben. – Jobb, ha ezt elveszem, mielőtt kísértésbe esnél. –beszéd közben letépte a szőke nyakában lógó medált.

- Vedd le róla a mocskos kezed! –sziszegte.

- Ne aggódj, nem veszem el végleg. Amúgy sem tudnék mit kezdeni Amaterasu chakrájával.

Naruto szerette volna elhitetni magával, hogy a dühtől remeg a teste, de valahogy nem volt rá képes. Kurama, aki vele szemben elképesztő módon megőrizte valahogy a hideg vérét, a chakrája maradékával gyakorlatilag hűteni kezdte a szőke vérét, ezzel nyugtatva kissé. Működött, de nem eléggé.

- Essünk túl rajta. –sóhajtott végül a szőke. –Legyőztél. Ölj meg.

Madara félhangosan felnevetett.

- Oh, ne siess úgy a halálba Namikaze-chan. Csodás harcot nyújtottál nekem. Szeretném azt hinni, hogy az idő múlásával még jobbat fogsz. Lassan száz éve nem született méltó ellenfelem.

A szőke megadóan hátra ejtette a fejét. Aztán olyat tett, ami nem csak Madarát lepte meg, de a benne levő bijuut is. Nevetni kezdett. Az Uchiha férfi arcára is hamar mosoly költözött, jól ismerve azt a pillanatnyi őrületet, ami lerántotta a szőkét.

- Azt tudod, hogy én még álmodban is megölnélek? –kérdezte végül lenyugodva Naruto.

Madarán volt a sor, hogy harsányan felröhögjön.

- Nem is várok mást!

A kardját visszahívva elengedte a szőkét, akinek ekkor már jóformán egy csepp chakrája sem maradt.

- Egyébként csak ezért a harcért jöttem ide. –magyarázta a férfi. – Ez a háború már unalmassá vált a számomra. Keresek valami jobb szórakozást.

Naruto hulla fáradtan döntötte a fejét az egyik kőnek, baljával az oldalát szorongatva. A róka chakrája nélkül a sebei nem gyógyultak és elég csúnya fájdalmak kezdték felütni a fejüket a testében, most, hogy az adrenalin kezdett visszahúzódni

- Csak hogy tudd. –sziszegte a szőke, ismét halálosan komolyan. –Azért, amit a szüleimmel tettél, élve foglak darabokra szaggatni.

Az Uchiha vigyora a füleit érte, miközben lassan eltűnt egy örvényben.

- Még meglátjuk Namikaze-chan.


Sasuke szíve a torkába ugrott a csatatér látványára. Holttestek tucatjai hevertek mindenfelé. A vele érkezett ninjáknak megparancsolta, hogy szedjék össze a szőke kunaiait, amelyek a vérben és a sárban hányódtak.  Ő maga Bölcs Módba váltott és magában szinte könyörögve kutatott az ismerős chakra lenyomat után. Amint megérzett egy alig pislákoló lángot, lélekszakadva rohant az irányába.

Az arca egy pillanatra félelembe torzult, amikor meglátta barátja mozdulatlan alakját feküdni a földön, ha nem lett volna Bölcs Módban, ki sem szúrta volna mellkasának lassú és alig észrevehető emelkedéseit. Így viszont egy egész hegy hullott le a szívéről.

- Dobe. –suttogta, reszketeg lábai megadták magukat a fiú teste mellett.

Naruto lassan résnyire nyitotta a szemeit.

- Üdv Teme. –szája sarkában egy gyenge mosoly kezdemény bujkált. –Már ideje volt.

Sasuke torkából egy eddig elfojtott hang szakadt fel, nem volt benne biztos, hogy nevetés vagy szipogás. Tekintete barátja arcáról az oldalán levő sebre tévedt, melyből még mindig szivárgott a vér.

- Medinint azonnal! –üvöltött hátra.

Amint visszavezette a tekintetét, a szőke már lehunyta a szemeit, próbálva spórolni az erejével. Mikor újra megszólalt, a hangja haloványabb volt, mint eddig.

- A medálom…

Sasuke csak ekkor vette észre, hogy a fiú nyakából valóban hiányzik az istennő ajándéka.

- Majd megkeresem. –biztosította.

- Most… kérlek…

Tehetetlen kétségbeesésében szétnézve, egy újabb chakra ponton akadt meg a szeme. Olyan sűrű volt és olyan forró, hogy nem is hitte, hogyan volt képes eddig nem észrevenni. Óvatosan közelítette meg, majd meglepetten pislogott, amikor felfedezte, hogy a szőke medálja a furcsa chakra forrása. Kábán emelte fel a földről és vitte oda a szőke mellé, akinek a másik oldalán egy medinin éppen a pólóját vágta le.

- Törd… össze…

- Menthetetlen. –állapította meg a medikus. –Ezt már egy bijuu sem tudja helyrehozni. –sütötte le a tekintetét.

Sasuke igyekezett nem nézni a borzasztó sebre, amely lényegében a fiú fél alhasát kiszakította. Fogalma sem volt arról, mi okozhatott ilyen brutális sérülést, de akkor nem is volt ideje azon agyalni. Nem tudta, mit akar a szőke az összetört nyaklánccal, lehet, hogy csak delirál a közelgő halála miatt, a holló mégis azon kapta magát, hogy rálép a medálra.

A talpa alól a sűrű chakra szivárogni kezdett és lassan Naruto sebébe kúszott. A medikus ijedten fogta le a hirtelen minden izmában megfeszülő fiút, aki fájdalmasan felnyögött. Sasuke szintén próbálta megakadályozni a mozgásban, miközben mindketten ámultan nézték, ahogy a sebhely bezárul.

Naruto viszont többé nem tért magához.


- Láttam már ilyet. –mondta hirtelen Sasuke.

Mei megállt a sátorban, amelynek aljára bizonyosan ösvényt koptatott a fel-alá járkálással. Naruto a harc óta nem ébredt fel, légzése lassú volt és nem reagált semmire.

- És? –kérdezte. –Mivel ébreszthetjük fel?

- A Hokage-samanak azonnal tudnia kell erről. Csakis ő segíthet rajta.

Mei intett a mellette álló férfinak, hogy menten kerítsen papírt, írószert és a leggyorsabb hollót, amit csak talál.

- Mi ez? –kérdezte, tekintetét az Uchiha tarkójába fúrva.

- Chakra mérgezés. –válaszolta kurtán. –Már egyszer szenvedett benne. A Kyuubi hibernáció alá helyezte.

- De hiszen a rókának is alig maradt chakrája! –suttogta Mei hitetlenkedve.

- Éppen ez a baj. –sziszegte az Uchiha. –Mire a hír eléri a Hokagét, talán belehal.

- Akkor őt vigyük hozzá.

- Nincs mozdítható állapotban. –rázta a fejét Sasuke. –Már így is a halál küszöbén áll. Nem vállalom a kockázatot.

- Mit írjak a levélbe? –kérdezte a visszatérő ninja, a papírt az asztalra téve készen a tollbamondásra.

- Csak ennyit. –nézett rá a holló. – Arany chakra mérgezés. Tudni fogják, mit jelent.


Tsunade szíve kihagyott egy ütemet, amint elolvasta a papírra vetett szavakat. Egy pillanatra nem volt képes elhinni, amit olvas. De a levél egyértelműen azt írta, amitől rettegett, ráadásul ott volt az egyetlen Senju Uchiha aláírása is.

- Shizune! –üvöltötte talpra ugorva. –Hozd a felszerelést! Azonnal indulunk a Víz Országába.

- De hát miért? –képedt el a tanítvány.

Tsunade arca komorabb volt, mint valaha.

 

- Narutonak chakra mérgezése van.

Fejezet végi megjegyzés:

EZER BOCSÁNAT A FÜGGŐVÉG MIATT! De ennél tovább már nem húzhatom ezt a fejezetet, majd a következőben ><

Léégyszi írjatok egy kritikát!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.