- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~ 


~Amegakure~

Naruto sok mindennek tartotta magát. Megvolt a magához való esze és a korához képest elképesztő mennyiségű ereje és tapasztalata. De soha nem jutott volna eszébe, hogy legyőzhetetlennek tartsa magát. Ez az objektív hozzáállás mindig a segítségére volt.

Az ellenfelét istennek becézték, bizonyosan nem alaptalanul. A Rinnegan képességei sem voltak idegenek a számára, még ha nem is ismerte őket behatóan. Már csak arra kellett rájönnie, hogy hogyan cselezze ki ezeket a képességeket, ehhez pedig a legkönnyebben elérhető információszerzéshez folyamodott.

Cseppet sem finomkodva készített magából legalább ötven Kage Bunshint, akik öt-hatosával rontottak a férfinak, abban reménykedve, hogy a visszatérő információ nem terheli túl az eredetit egy ilyen veszélyes ellenféllel való harc közben. Az első dolog, amire rájött, hogy Pain valamiért csak az egyik képességét használja a szemeinek. Pontosabban csak az idézéseket.

A második dolog, hogy csakis és kizárólag idézéseket használ. Semmilyen más jutsut, még egy helycserét sem. A szőke szemei összeszűkültek a gondolatra. Vajon ennyire alábecsülné? Mekkora az esélye annak, hogy a fejébe szállt az isten megnevezés, ami akkorára növelte az egóját, hogy figyelmen kívül hagyja miatta a legerősebb bijuut elzáró jinchuriki képességeit? Ezt nem kockáztathatja meg.

A harmadik dolog, amit felfedezett, hála a Bölcs Módnak, hogy a férfi chakra ellátása eltér az eredetitől. Úgy tűnt, mintha a testében levő rudak lennének a forrásai. A szőke fejében hamar összeállt egy kezdetleges terv. Elővéve kettőt a Hiraishin kunaiok közül, személyesen rontott a férfi egyik felfedezett vakfoltjára. Arra számított, hogy egy Raiton jutsuval összezavarhatja a chakra áramlatot.

Túlkésőn vette észre, hogy a férfi érthetetlen módon számított a támadására, és ezért telibe kapott egy gyomorba rúgást. A hihetetlen erejű támadás a legközelebbi épület falának repítette. Hörögve, a gyomrát szorongatva próbálta összeszedni magát, miközben azt próbálta eldönteni, hol hibázott? Talán hibásan hitt abban, hogy a nő kimarad a csatából?

Szemeivel az említett kék hajút kereste, ám az ugyan olyan érzéstelen arccal vizsgálta őt, mint eddig, jelét sem adva annak, hogy bármi módon súgott volna. Ez persze még nem zárta ki a lehetőséget.

- Mit szerencsétlenkedsz már Gaki? –üvöltötte a fejében Kurama. –Már kielemezted, minek finomkodsz? Használd a Chakra Köpenyt!

- Nem lehet! A Rinnegan képességei között van a támadások és a chakra elszívása. –fejben Naruto a fogait csikorgatta. –Ha rátenné a kezét a chakrádra…

- Semmilyen más képességét nem mutatta a Rinnegannak az idézésen kívül! Kockáztasd meg, különben itt hagyod a fogad!

Naruto úgy döntött, hajlik a jó szóra és megidézte az arany köpenyt. Ezzel egy pillanatra még a nőt is kizökkentette a maszkjából, ám a férfi még csak le sem reagálta. Akkor őt ez azonban a legkevésbé sem érdekelte, ugyanis felfedezett egy másik, a férfi chakra lenyomatával tökéletesen megegyezőt maguk felett. Felpillantva még egy Rinnegan használót vett észre, ugyan olyan hajszínnel és chakra rudakkal.

- Már ketten vannak?!

Érezte, hogy jó pár verejtékcsepp indul meg a tarkóján és tűnik el a ruhájában. Fogalma sem volt, mi a fene történik és nem segített, hogy a másik férfi is csatlakozott a harchoz. Klónokat küldött ellene, míg ő az eddig Painnek vélt férfivel keveredett összetűzésbe, használva a híres Hiraishin-Rasengan párost.

- Mégis melyikük az igazi?! –üvöltötte fejben. Képtelen volt elhinni, hogy a két férfi minden támadását képes kivédeni ilyen hatalmas sebesség mellett. –Mi a fene folyik itt?!

- Gaki, nyugodj meg, ne pánikolj! –szólta le a róka. –Összegezzük, mit tudunk eddig. Az egyikük csak az idézést használja, a másik csak a jutsukat szívja el.

- Szerinted felosztotta az erejét? –hüledezett. –De ha igen, akkor melyik az igazi?

- Ezzel később foglalkozz! Iktasd ki valahogy őket, mert a végén egyedül maradsz ellenük!

Naruto megpörgette kezében a Hiraishin kunait és legalább két tucat kézjel után előhívott egy A osztályú villám jutsut, amely véletlenszerűen csapott le a csatatér különböző pontjaira. Saját reakcióidejét és a teleportálását kihasználva kikerülte ezeket és megpróbálta vakfoltján találni azt, amelyik képes volt elszívni a jutsukat.

Egyszer sem járt sikerrel. A férfinek mintha a tarkóján is szeme lenne.

- Hosszabb elterelésre lesz szükségünk! –morgott a róka. –Idézd meg a bestiákat!

- Ha csak egy cseppnyi esélye is van annak, hogy nem tudnak róluk, akkor szeretném megőrizni. De az idézés nem rossz ötlet.

A már lélegzet-könnyedséggel végrehajtott jutsu eredményeként két vele egy magasságú béka jelent meg, harcra kész állapotban. Arra kérte őket, hogy az egyik Rinnegan használó idézett állataira figyeljenek, így őt nem zavarják folyamatosan a klónok beérkező emlékei. Fejében egy újabb tervet kidolgozva egy gyors víz jutsuval sűrű gőzbe borította a területet. Tisztában volt azzal, hogy a Rinnegan látását nem lehet teljesen megszűntetni, de torzítani nagyon is.

Létrehozott magából egy klónt, ő maga pedig felvette egy Rasenshuriken alakját. A klón a férfinek hajította az álcázott eredetit, miközben öt társával együtt a férfire támadtak egy-egy Rasengannal, remélve, hogy ezzel megzavarják kissé a figyelmét. Ahogy gondolta, az ellenség megpróbálta elnyelni a Rasenshurikent, de csak az álcát volt képes elszívni. Az igazi Naruto biztos kezekkel leütötte a férfit, a maradék klónja pedig egy Rasengannal kivégezte.

A két béka fájdalmas kiáltásai és a puffanások jelezték, hogy a másik ellenfele ismét rá fordítja minden figyelmét. Nem merte szétszórni a Hiraishin kunaiokat, elég egynek az Akatsuki kezére kerülni, és hatalmas bajba kerül. Átlagos, kiegészítő fuinjutsu pecsétekkel ellátott tőröket szórt el a környéken, hogy megidézhessen a Viharisten Kelepcéjét.

Újra összecsapott a férfivel, akinek megdöbbentő módon minden vakfoltjára mért támadás sikeres volt.

- Most meg hirtelen nem képes védekezni. –foglalta össze magában. –Mi a fene folyik itt? Mi változott?

- Talán a köd miatt. –tippelt a róka.

- Nem, láttad a másiknál, csak meggyengíti a látást, nem szűnteti meg.

Egy felturbózott Rasenshurikennel befejezte a harcot. Valami nem stimmelt. Felnézve a nőre látta, hogy még mindig semmi érzelem nem tükröződött az arcán. Tehát még nem volt vége. Ekkor ütötte fel a fejét egy dermesztő gondolat. Ha van kettő, akkor van több is?

Azon nyomban támadó pozícióba ereszkedett, a lehető legmagasabbra húzva védelmét és felszülten figyelt. Markában izzadt a Hiraishin kunai, ösztönei arra sarkallták, hogy használja, tűnjön el onnan. Főleg akkor, amikor feltűnt egy újabb, az előzőekhez hasonló chakra lenyomat. Apró rakéták százai zúdultak rá a magasból, neki pedig lélekszakadva rohannia kellett.

- Hányan lehetnek az átkozottak?! –sziszegte fejben, kunaiokkal felrobbantva a követő rakétákat.

- Az eddigieknek csak egy Rinnegan képessége volt. Mivel hat képessége van, lehetséges…

- Lehetséges, hogy haton vannak összesen. Csodás –morogta szarkasztikusan. –Akkor… - szemei hatalmasra nyíltak a felismeréstől, és éles féket fogva visszafordult az egykori csatatér irányába. –Oh, Amaterasu-sama kegyelmezz!

- Vissza ne menj menni! –üvöltötte a róka. –Ugrás az Uchihához és tűnjetek innen!

De ekkor már túl késő volt. Naruto érezte, hogy valami elképesztő erő ragadja meg és visszarántotta oda, ahonnan jött. Hiraishin segítségével megpróbált kiugrani a támadás hatósugarából, de a hirtelen jött helyzet és az ismeretlen támadás miatt nem tudta bekalkulálni a megfelelő mennyiségű chakrát, így csak tíz méterrel sikerült előre ugrania. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy egy hangos puffanással landoljon valaki lábai előtt.

Kótyagos fejét megrázva felnézett az illetőre. Körkörös, lila szempár nézett vissza rá, semmilyen kegyelmet nem ígérve, semmilyen érzelmet nem mutatva. A férfi kezében egy ugyan olyan chakra rúd volt, mint amilyeneket a testében viselt.

Naruto ösztönszerűen próbálta volna ismét a Hiraishint, ekkor jött rá, hogy nem tudja. Egy személy állt a lábánál, a bokáját markolva és elszívva az összes chakrát, amit a jutsuba szánt. Más azt hitte volna, hogy lehetetlenséget tapasztal, hisz ezt a férfit kevesebb, mint egy perce ölte meg egy Rasengan segítségével, de pontosan pár másodperce jött rá az ijesztő igazságra.

Ha egyenként képesek használni a Rinnegan képességeit, akkor van köztük egy, aki képes a feltámasztásra. Ez azt jelentette, hogy amíg ezzel az eggyel nem végez, addig a többi újra és újra vissza fog térni, elzárva minden lehetőségét a győzelemtől.

Az előtte álló férfi lesújtott a chakra rúddal, átdöfve a jobb csuklóját. A fájdalomtól reflexből elengedte a Hiraishin kunait és érezte, hogy idegen chakra préselődik a testébe, amit a legjobb tudása szerint próbált visszaszorítani.

- Kyuubi no Yoko begyűjtve.


Sasuke abban a pillanatban, hogy megérezte barátja chakráját, megfeszült és figyelt. A legrosszabbtól tartott. És amikor nem csak Naruto, de a róka chakráját is érezte, akkor már tudta, hogy óriási nagy baj van. Lélekszakadva kezdett rohanni abba az irányba, ahonnan a csata hangjai kezdtek kiszűrődni, készenlétben tartva egy továbbfejlesztett Chidorit.

Talán két saroknyira lehetett csupán, amikor egy kéz ragadta meg a köpenye hátulját és rántotta be az egyik sikátorba. Egy pillanatra kótyagos volt, mert a feje a falnak ütődött, ám ösztönei azonnal támadásra sarkallták és jó eséllyel átdöfte volna ellenfele mellkasán a Chidorit, ha az még a kezében lett volna.

Pillanatnyi értetlenségét azonnal megoldotta a felismerés, amikor szembenézett a két támadójával. Itachi és Hoshigaki Kisame. Utóbbi a kardját használva elszívta a támadás chakráját. Az ölni akarás olyan hevesen lobbant fel benne, hogy egy pillanatra még azt is elfelejtette, miért köpte ki a tüdejét alig pár másodperccel ez előtt. Aztán megérezte a Rasengan eltéveszthetetlen lenyomatát.

Nem volt ideje Kisaméra. Még Itachira sem volt ideje. Naruto csak akkor használná a róka erejét az Akatsuki városában, ha semmi más lehetősége nincsen. Jó eséllyel összetűzésbe keveredett a vezérrel.

Egy jól célzott ütéssel lecsapva magáról a bátyja kezét ugrott is volna ki a sarkon, ám a cápa ábrázatú férfi csak nem engedte.

- Ne siess úgy hercegecske. –vigyorgott. –Hidd el, jobban jársz, ha itt maradsz.

- Takarodj az utamból, vagy kifilézlek. –sziszegte veszélyesen artikuláltan, szemeiben fellobbant a Mangekyo Sharingan.

Kisame a hasát fogva röhögött.

- Csak kinyíratni mennél magad, te ostoba bolond! A Vezető nem öli meg a cimbidet, de téged bedarál fasírtnak, ha nem ülsz meg a seggeden!

- Erre nincs időnk! –hasított a levegőbe Itachi leheletnyire ingerült hangja, ami majdnem ijesztőbb volt, mint a róka chakrája. Majdnem.

A következő pillanatban tarkón vágták és elsötétült előtte a világ.


Mikor magához tért, chakra elzáró láncokkal volt egy székhez kötözve, meg sem bírt moccanni. Valahol a föld alatt lehetett vagy legalább is egy ablaktalan szobában, mert sehonnan sem szűrődött be fény, az orráig sem látott. Az első gondolta az volt, hogy ezért kivégzi Itachit. A második az, hogy ezért a legkreatívabb módon végzi ki Itachit. A harmadik az, hogy nem érezte Naruto chakráját.

Pánik fogta el, ösztönszerűen rángatni kezdte a láncait, próbálva kiszabadulni, még ha tudta is, hogy felesleges.

- Itachi!- üvöltötte. –Told ide a pofádat te szemét!

- De zajos vagy már most! - morgolódott a helyiségbe lépve Kisame, a bejövő fény egy pillanatra elvakította a fiút. –Mi lesz később?

- Hol van Itachi? –sziszegte kicsit sem barátságosan.

- Tachi éppen gyűlésen van. Most tárgyalják meg, mi lesz a pajtásoddal.

Sasuke agyában szinte hallhatóan forogtak a fogaskerekek.

- Ezt fejtsd ki! –parancsolta végül az Uchihák minden tekintélyével. Meglepő, mennyi tekintély szorulhat egy megkötözött Uchihába.

Kisame fintorogva megsúrolta az állat.

- Te és a haverod szépen beleköptetek a levesünkbe. –kisujjának körmével megpiszkálta az egyik fogát. –Hozzá sem szagoltunk volna a Kyuubihoz még legalább két évig, de ti voltatok elég ketyósak az ajtónkon döngetni. Most a Vezető és a három Tanácsadó azt vitatják, mihez kezdjenek vele.

A fiatal fiú egyszerre értett túl sokat és jóformán semmit az egészből. Muszáj volt valahogy lecsillapodnia. Pár mély lélegzet után sikeresen megfogalmazott magában pár épkézláb következtetést és még néhány kérdést. Mindezek között első helyen szerepelt, hogy a férfi miért mondja el neki mindezt. Értetlenségének hangot is adott, amit a férfi egy vigyorral reagált le.

- Tehát a szöszi nem avatott be téged. Gondolhattam volna.

- Mibe nem avatott be? És kik ezek a Tanácstagok? Mihez akartok kezdeni a Kyuubival?

- Egek és én még azt hittem ti Uchihák keveset pofáztok. –vakargatta meg a feje búbját. –Tachi soha nem locsogott ennyit. –Sasuke már éppen kikelt volna a képéből, amiért Itachival hasonlította össze, de a cápa megelőzte. –Azt, hogy mibe nem avatott be, később fogod megtudni, amint kikerül a napbarnított segge a pácból. A Vezetőnek három tanácsadója van, a bátyád az egyikük. A másik kettőt hiába is nevezném meg, nem tudnád, kikről beszélek. És tőlem aztán ne kérdezd, mire kell nekünk a nagyra nőtt emlős, soha nem értettem igazán ezt a tervet.

Még a töredezett és néha értelmetlennek tűnő információmaszlag ellenére is sikeresen rájött valamire. Életükben talán először, a túlélési esélyeik öt százalék alá estek.


Naruto megpróbálta kipislogni a sötét foltokat a szemeiből, több-kevesebb sikerrel. Nem érezte Kurama jelenlétét, amiből arra tippelt, hogy elzárták a chakráját. Ezt alá is támasztotta a halom chakra lánc, amivel a falhoz és a padlóhoz rögzítették. Éppen csak annyira volt képes mozogni, hogy néha pozíciót válthasson. A két keze még véletlenül sem ért össze.

Körülnézve a sötétség miatt alig fedezett fel valamit. Az ösztönei mégis azt súgták, hogy veszélyben van. Nem úgy veszélyben, hogy a szervezet, aki meg akarja ölni éppen most zárta be a pincéjükbe az ereje nélkül. Nem, úgy veszélyben, hogy egy predátor van a közvetlen közelében.

Tekintete összeszűkült a haragtól és a gyilkos szándéktól, amikor a terem másik felében felvillant a vörös szempár.

- Üdv Namikaze-chan. Hiányoztam?

 

- Madara.

Fejezet végi megjegyzés:

Tudom, hogy sokat többet vártatok a Naruto Vs Pain harctól, de felhívnám a figyelmeteket, hogy egy város közepén voltak, Pain pedig az én verzióm alapján szívén viseli az ottani lakosok sorsát, Naru meg csak szimplán jó ember ^^ Nem szabadíthatják el a Katlan összes Árnyát XD

Köszönöm szépen az olvasást!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.