- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol


Temari magának sem merte bevallani, de rettenetesen meg volt rémülve. Az egyik testvérét elrabolták, a másikat megmérgezték és most haldoklik. Már reménykedni is alig mert, amikor az idő csak telt, de Konohából még mindig nem érkezett meg a beígért segítség. Ötlete sem volt, kit küldenek majd, hiszen a Hokage volt a legjobb közismert gyógyító, de sem ő, sem az asszisztense nem hagyhatja csak úgy ott a posztját, hogy megmentsen valakit, akit alig ismer ráadásul egy olyan országban, ami előzőleg megtámadta őket. Bár azt mondták, borítsanak fátylat a múltra, lehet, hogy mégis kapnak az alkalmon és visszafizetik a kölcsönt.

Talán az istenek meghallották a kételyeit, mert amint befejezte a gondolatmenetét, egy nő viharzott be az ajtón. Temari ismerte őt a konohai útjairól. Nagyon is. Haruno Sakura, a Godaime tanítványa. A rózsaszín hajú elképesztő tekintélyű kunoichivé nőtte ki magát, bemutatkozása után azonnal elkezdte vizsgálni Kankuro állapotát, miközben parancsokat harsogott. A sunai ninják a lábukat a nyakukba kapva rohantak teljesíteni minden szavát.

Az ajtóban látta Hatake Kakashit, aki némán magához intette. Még egy utolsó pillantást vetett a testvérére, majd kilépett a folyosóra.

- Köszönjük a segítséget. –hajolt meg.

- Köszönd majd akkor, ha Uchihané megmentette a testvéredet. –mondta a jobbján egy hang.

Oldalra nézve egy nála talán két évvel fiatalabb fiút látott szürke, szőrme kapucnis felsőben. Mellette egy derékig érő fehér eb. Temari felismerte a fiút. Inuzuka Kiba. Rég nem látta, amikor ő Konohában járt, a fiú általában küldetésen volt.

- Uchihané? –pislogott meglepetten.

Kakashi feddőn nézett az alárendeltjére, tudtára adva, hogy most nincs itt az ideje a viccelődésnek.

 - Sakurára gondol. Nem kell aggódnod, Sakura a harmadik legjobb gyógyító a faluban.

Temari bólintott, majd vett egy reszketeg sóhajt.

- És mi lesz Gaaraval?

Kakashi ekkor elmosolyodott a látható szemével.

- Mi –intett magára és a mellette álló két fiúra. Az egyik feltűnően sápadt volt. A kunoichi nem ismerte. –Most utána indulunk. De a Hokage-sama már küldött utána segítséget.

- Kiket? –szökött fel Temari szeme. Tudtával ők az egyetlen konohai csapat, akik Sunába érkezte.

A küklopsz ninja hangja bizalmassá vált.

- Azt a kettőt.

Temari szemei elkerekedtek.


Deidara és Sasori már visszaért az egyfarkú jinchurikijével és éppen azon voltak, hogy kiszívják belőle a bijuut a többiekkel együtt, amikor a bejárat elé gördített szikla hatalmas robajjal szinte kavicsokra repedt. Amint a por lassan elült, egy alakot pillantottak meg.

Csendes volt, akár az árnyék. Mivel egy Uchihát bárhol, bárki felismer, kérdés sem volt a kilétéről. Senju Uchiha Sasuke, a Shinigami. Tekintete egy pillanatra üresnek tűnt, de jobban megnézve harag lángolt benne.

Öltözete egyszerű volt, mégis fenyegetést sugallt. Egy türkiz kimonó felső felét viselte, de csak a bal karján. A szabad kaját a vállától az ujjaiig fehér géz borította, amelyen fekete tintával egy bonyolult pecsét húzódott. Egy fekete, bő nadrágot viselt, amelynek az alját gézzel a bokájához szorította és fekete ninja szandált. A hátán egy nagy kék tekercs látszott, homlokán egy konohai fejpánt. Oldalán egy kard lógott sápadt hüvelyben és kötszerrel lezárva. A haját pontosan ugyan úgy hordta, mint régen, de valahogy sötétebbnek tűnt, talán azért mert sápadtabb lett a bőre.

Itachi pontosan két éve nem látta az öccsét. Sasuke már akkor is rendelkezett egy bizonyos aurával, ami az óta megsokszorozódott. Az Akatsuki sem az ő, sem a szőke barátja erejét nem volt képes teljesen felmérni, ezért az idősebb Uchiha késztetést érzett, hogy végignézze a holló harcát a másik két Akatsuki taggal.

- Deidara és Sasori. –a hangja sokkal mélyebb volt, mint legutóbbi találkozásukkor. –A Kazekagéért jöttem. Adjátok át.

Hidan elröhögte magát a szobor egyik ujján. Kisame mellette még csak meg sem próbálta elfojtani a vigyorát.

- Hogy ti Uchihák egytől egyik milyen arrogánsak vagytok! Hm. –fejtette ki véleményét a szőke szökött ninja.

Sasori hallgatott mellette. Neki az agya teljesen más dolgon járt. Ketten el tudnánk a bánni az Uchihával, e felől kétsége sem volt, de abban is biztos volt, hogy a fiú nincs egyedül. Az az átkozott kilencfarkú jinchuriki is a közelben kell, hogy legyen, és kettejükkel már biztos nem bírnának el az alapján, hogy a hírek szerint a fiú sebessége legyőzte a Raikagéét.

Nem terjed sok hír a két fiúról, ami megbízható, de egy biztos. Ha szükséges, a szőke a világ másik feléről is a holló mellett tud teremni. Egyes beszámolók szerint, amikor az ember a Shinigamival küzd, folyton a tarkóján érzi a Nidaime Kirii Senko tekintetét.

Sasuke tekintete otthagyta a két Akatsuki tagot és Gaarara esett, aki egy számára ismeretlen eredetű, hatalmas szobor elé volt fellógatva a csuklóitól és a bokáitól. Egy pillantás alatt megállapította, hogy még nem késett el. Ekkor a tekintete még feljebb siklott, mígnem találkozott az Itachiéval. Szemei összeszűkültek.

- Szerencséd, hogy nem vagy jelen személyesen. –morogta elég hangosan, hogy mindenki hallja.

- Inkább a te szerencséd bolond öcsém. –furcsa volt tovább játszani a szerepét úgy, hogy Sasuke már tisztában volt a helyzettel, de nem buktathatták le magukat.

A holló pár pillanat múlva ismét más felé nézett, ez úttal a szeme egy narancs maszkot viselő férfi hologramján akadt meg. Itachi érezte, hogy a felé irányuló gyűlölet már nagyon is valódi és hihetetlenül veszélyes. Sajnos tapasztalatból tudta, hogy Madara ellen annyi kevés.

- És te. –hangja méregtől csöpögött, mégis teljesen kontrollált volt. –Még megfizetsz.

Az idősebb Uchiha szinte látta lelki szemei előtt, ahogy a megszólított elvigyorodik a maszk alatt. Sasuke nem is szentelt nekik több figyelmet, visszanézett a két leendő ellenfelére. Minden további szó nélkül hirtelen eltűnt a szikla maradékáról, majd azonnal Sasori előtt tűnt fel, olyan sebességgel, amit majdnem senki sem tudott követni a teremben. Akkora erejű ütésben részesítette a bábmestert, hogy az a mögötte levő dalnak csapódott, majd a lendületet kihasználva gyomorba rúgta a szőke ninját, aki társához híven készített magának egy krátert a falon.

Sasori bábja volt az, ami megtámadta a holló pedig kecses és pontos mozdulatokkal tért el minden egyes csapás elől, mint egy ragadozó. Szemeiben még csak fel sem gyúlt a Sharingan, ahogy a bábmester határait próbálgatta. Deidara is hamar összekaparta magát és tenyérnyi agyagbábok tucatjait szórta az Uchihára. Senki sem szakította meg a kapcsolatot a hologramok közül, abban reménykedve, hogy információt gyűjthetnek össze a fiú harci stílusáról.

Már legalább öt perce küzdhettek, a holló mégsem használt egyetlen jutsut sem, annak ellenére, hogy a két ellenfél kezdte visszaszorítani. Arcán semmilyen érzelem nem látszott, még akkor sem, amikor s bábmester egyik chakra fonala a bokája köré tekeredett. Itachinak minden önuralmára szüksége volt a semleges arc tartásához, ugyanis tudta, mire készül a bábmester.

Ekkor két csengettyű hangját hallották meg, a csatamező pedig megfagyott.

A következő pillanatban egy chakra hullám sepert végig a barlangon, elvágva nem pusztán azt a chakra fonalat, amely Sasuke lábát tartotta, de az összes többit is. Mindenki a bejárat felé fordult, ahonnan az energia és a hang jött.

Sasori fejben elátkozta a szerencséjét. A belépő személy ugyanis Namikaze Uzumaki Naruto, a Nidaime Kirii Senki és a Kyuubi no Yoko jinchurikije.

Egy narancsszínű kimonó felsőt viselt, amelyet két, alkarjának felét eltakaró fém páncél szorította a karjához, ezen egy pedig egy világosbarna bőrpáncélt, amibe a jelenlevő számára ismeretlen pecsétek voltak varrva. Minkét kezén hasonló kötések és pecsétek voltak, mint Sasuke jobb karján. A mellkasán és a derekán is átívelt egy-egy bőröv, a mellkasán levő egy tekercset tartott, míg a derekán levő Kuroi Senbonzakura tokját. A lábának két külső felét derékból lógó bőrpáncél fedte egészen combközépig és egy narancsszínű kimonó alsó nadrágját viselte. Egy barna, fonott kinézetű bőrlábbeli szorította a bokájára. Vörös köpenye egyértelműen jelezte, kiről van szó.

A haja elől mit sem változott, még mindig bozontos volt a bretonja és két hosszú tincs keretezte az arcát, viszont e mellett a lapockáig érő haját hátul egy szamuráj hurokba fogta. Konoha fejpántját viselte és egy pontosan olyan szalmakalapot, mint amilyet az Akatsuki hordott.

- Ejnye. –villantotta meg rókavigyorát, amikor felnézett előbb a küzdő felekre, és pár pillanattal később a nézelődőkre. –Csak nem berozsdásodtál Sasuke? Már rég halottnak kellene lennie minimum az egyiknek.

Habár Sasukéhoz beszélt, tekintete Painnel fonódott össze. Ez a Vezérnek szólt. Erőfitogtatás. Meglepő módon a narancs hajú férfi, akiről már biztosan tudta, hogy Jahiko, bekapta a csalit.

- A fiú ereje nem kétséges. De amit mondtál, arra még nem lehet képes.

- Oh, csak nem szaglásztatok utánunk? –szélesedett ki a vigyor a szőke arcán. –Megtisztelő.

- Nem törtétek ki a nyakatokat a diszkréció érdekében. –szólalt meg Kakuzu, aki a tagok között köztudottan nyálazott a két fiú fején levő vérdíjra.

- El kell nézned nekünk. –vonta meg a vállát könnyedén. –Nem az volt a szándékunk.

Itachi csak úgy szívta magába a szőke stílusát. Úgy sétált be a rejtekhelyre, mintha az övé lenne a barlang és láthatóan egyáltalán nem ideges. Itachi mégis arra tippelt, hogy inkább tökéletesen palástolja. Az pedig meglehetősen szórakoztatta, amikor Naruto minden irányba nézett, csak éppen Madarára nem, aki valószínűleg majd meghalt egy kis szóváltásért.

A szőke ninja tekintete fellógatott sorstársán akadt meg, majd a szoborra vándorolt. A vigyor töretlen maradt az arcán.

- Milyen érdekes. –kezdte szarkasztikus hangon. –Két Sharingan használód van, mégis pecsételéssel akarod megszerezni az Ichibit. –ismét Pain felé fordult. –Azt hiszed, ha megtöltöd a héjat, képes leszel irányítani?

A teremben mindenki megfagyott. Naruto még nem fejezte be.

- Azt hiszed, hogy képes vagy irányítani. Tőle kaptad a szobrot nem igaz? Tudod egyáltalán, hogy mi ez valójában?

Naruto sikerként könyvelte el, hogy a teremben pattog a feszültség. Vannak olyanok, akiknek fogalma sincs, miről beszél, de érzik, hogy fontos. Olyanok is, akik csak azt hiszik, hogy értik miről beszél és tudják, hogy fontos, de csak egy személy van, aki pontosan érti, hova akar kilyukadni a dologgal. Azt is tudta, hogy Pain nem fogja a többiek előtt kérdőre vonni Madarát, ezért biztosra kell mennie, hogy sort kerít rá a színfalak mögött.

- Történetesen én tudom mi az. –jobb tenyere a hasára vándorolt a pecsétje felé. – Volt, aki elmondja és bízom benne. Te elmondhatod magadról ugyan ezt?

Nem tartott drámai hatásszünetet, inkább a felfüggesztett Kazekage felé fordult és témát váltott.

- Tudtad, hogy az Uzumaki klán volt a valaha ismert legnagyobb tehetség a fuinjutsuban? A Harmadik Nagy Ninja Háborúban két nagy ország fogott össze a falu ellen, mert túl veszélyesnek tartották. Hadd mutassam meg, miért.

Visszanézett, egyenesen Pain szemébe, elképesztő sebességgel elvégzett legalább négy tucat kézjelet, majd jobb kezét Gaara felé tartotta. A következő pillanatban egy tucat narancsszínű lánc tört elő a hátából és az összes áthaladt a Kazekage mellkasán, majd eltűnt a szobor szájában. Amint a láncok megfeszültek, a szőke felfordította a tenyerét, ökölbe szorította a kezét és lassan húzni kezdett.

Mindenkit döbbenten ért, amikor megérezték, hogy az Ichibi lepecsételt chakráját elkezdték kihúzni a szoborból.

- Ne ácsorogjatok ott barmok! –üvöltött rá Hidan Sasorira és Deidarara, akik nyomban a szőkére vetették volna magukat, ha Sasuke nem állja útjukat.

A kezében egy másik kard volt, amely a markolat végén levő lila kristályt leszámítva csontszínű volt. A kard körül lassan kavarogni kezdett a szél, és olyan erős chakra sugárzott belőle, hogy szinte érezni lehetett az illatát a levegőben. Pár másodperc múlva kardjának egyetlen csapásával egy kész tornádót szabadított az ellenfeleire, amely nem csak őket találta el, de megsemmisítette a mögöttük levő falat és felszántotta a kinti erdő nagy részét.

Naruto e közben végig Painnel szemezett, és még ha kissé remegett is a keze, lassan de biztosan kihúzta a szoborból a bijuu chakráját, amit az Akatsuki többi tagja megpróbált visszahúzni. Úgy tűnt, a szőke felsőbbrendűnek bizonyult fuinjutsu terén, mivel a próbálkozásaik kilencven százaléka lepattant a láncokról. Mintha kötélhúzást játszottak volna, csak az Akatsuki oldalán a kötelet teljesen ellepte az olaj.

Sasuke immár jutsuk elképesztő arzenáljával védte szőke társa hátát, szégyentelenül merítve a tartalékaiból, ugyanis komoly egy komoly harc két S osztályú ninjával még őt is megizzasztotta. A percek hosszabbnak érződtek, főleg akkor, amikor a bijuu chakrája elkezdett visszatérni a bérlője testébe.

Madara, habár bosszantotta a fejlemény, le volt nyűgözve. Tudta, hogy nem győzhetnek, ha egyszer a fiú felsőbbrendűnek bizonyult fuinjutsu terén, csak késleltetni fogják tudni a visszapecsételést, nem számít mennyi chakrájuk van összesen.

A szőke közel tíz perc alatt győzedelmeskedett, majd két lánccal levágta a Kazekagét függelékeiről és eggyel magához húzta. Három kézjel után lezárta a pecsétet, kicserélve Shukaku régi pecsétjét a Négy Évszakra, vagyis a sajátjának egy másolatára.

- Sasuke. –mondta kiegyenesedve, amikor végzett. –Innen átveszem. Vigyázz Gaarara.

A hollónak több sem kellett, azonnal váltottak. Naruto kézjeleken haladt végig, és ismét olyanokon, amiket csak kevesen ismertek. Madara nem bírta ki, amikor meghallotta a jutsu nevét, elröhögte magát.

- Kumenju!

Az idéző körökből azonnal előtűnt a kilenc maszkos bestia és a két fizikai valójukban jelen levő Akatsuki tagnak vetették magukat.

- Nem semmi Ördög ez a kölyök. –jegyezte meg bosszankodva Hidan, mielőtt megszakította a kapcsolatot. Hamarosan a többiek is követték a példáját, nem látva értemét a tovább maradásnak, ugyanis a harctér áttevődött az erdőre és Sasuke is eltűnt a vállára vett Kagéval.

Naruto nem vallotta volna be hangosan, de az Ichibi lepecsételése sokat kivett belőle, ezért szerette volna minél hamarabb lezárni az ügyet. A hátán levő pecsét segítségével felszabadította a bölcs chakráját, hogy jobban lássa Sasori chakra fonalait és el tudja kerülni nem csak őket, de Deidara idegesítő bombáit is. Utóbbi ellen azzal védekezett, hogy a láncaival robbantotta fel őket.

Elementáris jutsuk egész sorát használta, kipuhatolva ellenfelei gyengeségeit, és amikor eljött az idő, hirtelen felöltötte magára a róka köpenyét, visszahívva a maszkos bestiákat. Sebessége és ereje megsokszorozódott, ahogy a jutsut ereje is, amiket így sokkal gyorsabban tudott létrehozni.

A levegőt éles hang töltötte meg, és mielőtt a két Akatsuki tag reagálhatott volna, Sasorit telibe találta egy Rasenshuriken.

- Sasori mester! Hm! –kiáltott Deidara, de akkor már hasztalan volt, a bábmester belehalt a sérülésbe.

- Elkalandoztál. –hallotta meg maga körül Naruto hangját, és ha nem próbál meg megpördülni a sarkán, a kard a fejét vágja le a jobb karja helyett.

Deidara látta, hogy semmi esélye sincs, ezért inkább menekülőre fogta, Naruto pedig több mérföldön át üldözte, mielőtt feladta volna. Csakhogy az idősebb szőke nem tudta, hogy Naruto mostantól pontosan fogja tudni, hol tartózkodik éppen.

- Tettél rá pecsétet? –kérdezte Sasuke, amikor utolérte barátját.

- Persze. –legyintett Naruto, miközben megpróbálta elűzni az izomgörcsöt a jobb karjából és vállából. Az az erőfitogtatás szépen lelakta a testét. –Innen tovább akár le is nyúzhatják a bőrét, úgy is megtalálom.

A holló biccentett és a Kazekage fejére pillantott, ami történetesen a vállán pihent, mivel a hátán hordozta.

- Megmarad?

- Ki kell aludia, de jól lesz. –biztosította Naruto. –Mehetünk?

- Hn.

Naruto a vállára tette a kezét és a Hiraishinnek hála már ott sem voltak. A Kazekage irodájába ugrottak, mivel Gaara ott tartotta a kunait, amit Narutotól kapott a koronázására. A szőke érezte, hogy a Kakashinál levő kunai idegesség és bizonytalanság érzését közvetítette, ezért kilépve az ajtón az egyik ninjához fordult. Azok azonnal felismerték.

- Naruto-sama! Mit keres ön itt? –kérdezte az egyik elképedve.

- Hazahoztuk a Kazekagét. –bökött hátra az iroda felé, ahonnan Sasuke kilépett az említett személlyel a hátán. –Még időben voltunk, de pihennie kell. Úgy tudom, a Hokage-sama utánunk küldte Hatake Kakashit is csapatát.

- Igen. –biccentett az egyik. E közben a gyengélkedő felé siettek. –De már elindultak önök után.

- Köszönöm. –biccentett a szőke és a barátja felé fordult. –Megnézem milyen bajba keveredtek. Rád bízom az itteni helyzetet.

- Hn.

Naruto már ott sem volt. A Kakashinál levő tőr nem volt messze, nagyjából fél úton a barlang felé. Körülötte megdöbbent sóhajok hangzottak fel, amikor a csatamező közepén landolt. Érzékei azonnal felmérték a helyzetet és a következő pillanatban már össze is akasztotta a kunaiját Itachiéval. Nem, nem Itachiéval. Ez valami furcsa klón volt.

- Uchiha Itachi. –nevezte meg ellenfelét, akinek arca meg sem rezdült.

- Namikaze Uzumaki Naruto. –biccentett a férfi és szemeiben fellángolt a Mangekyo Sharingan. –Mond mennyi fejtörést tudsz okozni nekünk egy nap?

- Messze van még a kávészünet. –válaszolta vigyorogva a konohai shinobi és újra Bölcs Módba lépett.

Nem jelentett számára kihívást legyőzni a hamisítványt, ugyanis az az eredeti chakrájának legfeljebb ötödével rendelkezhetett. Pár gyors kézjel után megidézte az első három bestiát, akik elég ideig lefoglalták a klón, hogy átdöfhesse a mellkasán Senbonzakura pengéjét. Amikor a jutsu megszűnt és a klón szertefoszlott, a szőke látványosan lihegett. Az utóbbi óra alaposan megcsapolta a készleteit. Szemei visszaváltoztak kék színükbe, viszont felizzott a pecsét az átok billog körül. Inkább a tartalékait használta, mert minél többet használ a sajátjából, annál lassabban töltődik fel újra.

- Na-Naruto? –egy szórakozott szusszanást hallatott a hangra és szembefordult a csapattal.

- Rég volt már. –fordult meg egy mosollyal. –Kiba. Kakashi-sensei. –biccentett a férfinek, majd elsétált oda, ahova a kalapja esett harc közben.

Volt velük egy másik fiú is, akit nem ismert. Gondolván, eljön majd mindennek a maga ideje, nem kérdezett semmit, de az alapján, amilyen analitikusan méregette, jó eséllyel kapcsolatban van Danzoval.

- Megváltoztál. –a küklopsz hangja enyhén remegett az elérzékenyüléstől.

- Külsőre talán. –vonta meg a vállát a szőke, visszatéve a fejére a kalapot. –És egy kicsit belsőre is. –ezt már komorabban mondta.

A ninják biccentettek. Naruto éppen pár szóban elmondta, hogy már hazavitték a Kazekagét és amint visszaértek, indulhatnak is vissza Konohába, amikor ő és Kakashi felkapták a fejüket. Valahol csata folyt.

- Voltak mások is rajtatok kívül? –kérdezte komoran, abba az irányba nézve.

- Gai és a csapata valószínűleg még harcol Hoshigaki Kisaméval.

A sensei meglepődött, amikor Naruto arcára egy rókavigyor költözött.

- Csakugyan? Ezt nem hagyhatom ki.

Mivel nem volt Gainál Hiraishin kunai, ezért lábon kellett megközelíteniük a csatateret, viszont még így is alig tudták tartani vele az iramot. Kakashi és Kiba néma pillantást váltottak, de az Inuzuka csak vigyorgott, mintha azt mondaná: Ne próbáld meg bemesélni, hogy kevesebbre számítottál. Alig pár perc alatt érték el a csatateret, ami már leginkább egy tóra hajazott. Jelenlétükre az összes küzdőfél felkapta a fejét.

- Nem hiszem el, hogy elég chakrád van ahhoz, hogy harmadszor is beleköpj a levesünkbe! –gúnyolódott félkomolyan a cápa Narutot vizsgálva.

Naruto keze a kardja markolatára tévedt, amint előresétált a döbbent Gai csapat tagjai között.

- Kipróbáljuk? –vonta fel az egyik szemöldökét, hüvelykujjával éppen csak kipattintva a fegyvert a hüvelyből.

Itachihoz hasonlóan ez a férfi is egy klón volt. Egy pillanatra komolyan megfontolni látszott a harcot, inkább a nézőközönség miatt, semmint képesség összemérés végett, de végül ellene döntött.

- Talán majd legközelebb. –tette el a kardját és pár pillanat múlva már csak hűlt helye maradt.

Naruto visszaengedte a kardot a helyére és szembefordult a többiekkel. Mikor Gai és a csapata megszólaltak volna, feltartotta a kezét.

- Ezt majd megbeszéljük Sunában. Mindenki kapaszkodjon egymásba.

Kissé meglepetten, de eleget tettek a kérésnek. A szőke shinobi Kakashi vállára  tette a kezét és a következő pillanatban egy nagy váróteremben álltak. Néhányan elég zöld arcot vágtak az első Hiraishin ugrásuk végett, másoknak elkapta a figyelmét a terem egyik oldalán ölelkező pár. Naruto mosolyogva ugyan, de leintette az éppen megjegyzést kezdeményező Kibát, aki cserébe csak rá vonogatta a szemöldökét.

- Oh, sziasztok! –fordult feléjük Sakura, amikor vége volt az ölelésnek és kitörölt egy-egy könnycseppet a szeméből. Ekkor vette észre a szőke shinobit. –Naruto! –őt is egy ölelésbe zárta, de teljesen más természetűbe. –Már éppen ideje volt te csirkefogó. Hinatáék kezdtek türelmetlenné válni.

A szőke belenevetett az ölelésbe. Amikor elváltak egy sóhajjal vette le a kalapját és ledobta magát az egyik székbe.

- Te jó ég, ezek aztán nem viccelnek! –nyöszörgött. –Úgy érzem magam, mintha négy hétig edzettem volna megállás nélkül.

- Csakis magadnak köszönheted Dobe. –forgatta a szemét Sasuke és senkinek sem kerülte el a figyelmét, hogy egyik karja Sakura dereka körül volt. A többiek is helyet foglaltak. – Gyakorlatilag belevigyorogtál Pain arcába, miközben elloptad a nyereményét.

- Már feldühítettem két istent, mit nekem egy harmadik. –legyezte magát a kalapjával a szőke. –Mond csak Sakura, Temari merre van?

- Éppen a Kazekage-samaval és Kankuro-sannal. Azt mondta, megvárja, amíg felébrednek.

- Hát Kankuroval mi történt? –szökött fel a szőke szemöldöke.

- Megküzdött az egyik Akatsuki taggal és megmérgezték. –világosította fel Kakashi. –Sakurának hála maradt életben. –A lány enyhén piros lett a dicséretre. A szőke csak vigyorgott.

- Ti merre jártatok? –kérdezte Tenten egyik fiúról a másikra pillantva.

- Oh, tudod, mindenfelé. –vonta meg a vállát Naruto. –Utánakerestünk néhány dolognak, tanultunk, balhéztunk, a szokásos.

- És ez után? –kérdezte reménykedve a rózsaszín hajú kunoichi, közelebb bújva a hollóhoz.

- Hazamegyünk. –biztosította Sasuke.

Naruto komoly arccal bólintott s a többiek felé fordult.

- A Hokage-sama hazahívott minket. A gépezet mozgásba lendült. Fel kell készülnünk az Akatsuki elleni harcokra.

A veszélyes hírek ellenére a csapat mosolygott, egyesek megkönnyebbültek. Újra együtt lesz a Konoha 12. Beszélgettek még egy darabig, megosztva egymással az edzésük eredményeit és a magánéleti élményeiket. Senkinek sem kerülte el a figyelmét, hogy Naruto pár dologról terelte a témát. Néha hirtelen abbahagyta a mesélést, vagy azért mert eszébe jutott valami, vagy Sasuke figyelmeztetésére. Pontosan nem tudták, mennyi idő telt el, amikor egy ninja lépett közéjük.

- Namikaze-sama. A Kazekage-sama látni kívánja.

A szőke elnézést kért a többiektől és követte a Chunint az egyik betegszobába. Két kórházi ágyon feküdt Gaara és Kankuro, Temari kettejük között ült egy széken. Ők is meglepődtek kissé, amikor meglátták szőke barátjukat, ugyanis nagyjából egy éve nem látták és bizony változott.

- Úgy tűnik, errefelé minden rendben. –jegyezte meg egy mosollyal, amikor behúzta maga mögött az ajtót.

- Naruto-san. –sóhajtott megkönnyebbülten a fiatal nő. –Fogadd hálánkat azért, amit ma tettél értünk.

A szőke mosolya őszinte volt, amikor közelebb sétált.

- Ez volt a legkevesebb, amit tehettem. –a vörös hajúra pillantott. –Kicseréltem a pecsétedet egy kényelmesebbre. Ez pedig, - benyúlt a bőrpáncél mögé és előhúzott egy összehajtott lapot. –a pecsét nyitja. Gondolom, vagytok már olyan kapcsolatban, hogy megbízol benne.

- Persze. –mosolygott a fiú is. –Hála neked. –hiába volt az arca nagyrészt érzéstelen, szemeiben őszinte hála csillogott, amikor átvette a papírt.

Naruto biccentett, majd Kankuro felé fordult.

- A többiektől hallottam a sérülésedről. Megnyugtatásként mondom, hogy Sasori halott.

A három fiatal döbbenten nézett rá. Azzal tisztában voltak, hogy Naruto nagyon erős, de láthatóan elsétált egy olyan csatamezőről, ami nekik az egész falu számára megterhelő volt méghozzá úgy, hogy nincsenek rajta sérülések és megölt egy S osztályú szökött ninját. Gaara volt az első, aki magához tért.

- És a másik? Deidara?

- Megszabadítottam egy karjától. –mondta, miközben összefonta maga előtt a sajátjait. –És raktam rá egy Hiraishin pecsétet, ha netán szükség lenne rá.

A testvérek bólintottak. Ezek után pár percig elcsevegtek néhány emlékről, majd Naruto elnézést kért, arra hivatkozva, hogy indulniuk kell vissza Konohába. Temari kikísérte és közben bizalmasan átadott neki egy levelet, amit egy bizonyos árnyékhasználó ninjának szánt. A szőke mosolyogva bólintott és gratulált, majd csatlakozott a többiekhez a kapuknál.

- Indulhatunk? –kérdezte Kakashi, mivel ő volt a csapatvezető.

- Persze. –biccentett a szőke.

A harcok túl sok chakrát kivettek belőle ahhoz, hogy ekkora ugrást végrehajtson ilyen sok személlyel, ezért egy ideig lábon haladtak. Nagyjából két napja haladtak és még két napra lehettek, amikor a szőke bejelentette, hogy most már készen áll az ugrásra. Mint előbb, most is mindenki egymásba kapaszkodott.

Naruto pecsétjeit nem távolították el az ostrom óta így a faluban szinte bárhova képes volt elugrani. Még is úgy látta helyénvalónak, ha a kapuhoz teleportálja őket, ahol bejelenthetik az érkezésüket.

- Ilyen nincs! –hallották meg a jobb oldalukon Kotetsu döbbent felkiáltását, amikor felismerte a két plusz tagot.

- Üdv fiúk! –intett nekik Naruto. –Henyéltek, mint mindig?

A két ninja annyira meg volt döbbenve, hogy képtelenek voltak válaszolni. A két sensei felajánlotta, hogy lerendezik a jelentést és elengedték a csapatokat, viszont Naruto és Sasuke velük tartottak. Az oda úton még bezsebelhettek egy nagy adag hitetlen pillantást, de egyikre sem figyeltek oda igazán. Főleg nem úgy, hogy lekötötte a figyelmüket a falu egyik végében látható épület, ami akkora volt, mint egy átlagos rezidencia. Az Uchiha és a Hyuuga negyed között kapott helyet. Naruto tudta, hogy a Hyuuga család teljes erőbedobással dolgozik a frigyen, de ezt azért egy kicsit túlzásnak tartotta. Sasuke csak dobott felé egy félmosolyt, ami az ő nyelvén felért egy kinevetéssel.

A Hokage iroda semmit sem változott, ahogy a Hokage maga sem. Kakashi óvatosan kopogott az ajtón, majd mikor megkapta a kissé ingerült beinvitálást, kinyitotta azt. A szőke nő kezéből kiesett a toll, amikor meglátta a két nem várt vendéget belépni. A négy shinobi egyszerre hajolt meg előtte, magukban kuncogva a döbbenetén.

- Sasuke! Naruto! –állt fel az asztal mögött és egyesével mind a kettőt egy-egy ölelésben részesítette. Mikor Shizune is túlesett az érzelgősségen és rátértek a küldetésre, a Hokage elkomolyodott.

- Nos? –kérdezte végül.

- A Kazekage-sama biztonságban visszaért a faluban és az Ichibi is vele tartott. –bökte ki végül Kakashi.

- Hála az égnek. –súrolta az orrnyergét a nő egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében.

Ezek után meghallgatta a teljes jelentéseket úgy a két senseitől, mint a két fiútól. Mikor végeztek, elengedte őket. Narutonak meg odaszólt, hogy aznap este Tanácsülés lesz, ahol ugyan ezt majd a többi klánfő elé is kitálalja. A szőke bólintott és utolsónak hagyta el a termet.

Miután elbúcsúzott a többiektől, az első útja a Hyuuga rezidenciára vezetett. Még jóformán át sem lépett a kapun, már meg is találta, akit keresett. Valószínűleg valaki beköpte a hazaérkezését illetően, ugyanis Hinata a főépület ajtajában várta egy mosollyal az arcán.

Egy testhez álló fekete felsőt viselt, amelyen egy gyémánt alakú kivágás volt és egy combközépig érő ninja rövidnadrágot. E mellé egy sötét, rácsos harisnyát és egy hófehér, magas gallérú kabátot, aminek az alját olyan színű liliom minta díszítette, mint a haja. Hosszú haját, ami mostanra már a fenekén alul érhetett, magas lófarokba fogta, elől hagyva két tincset, amelyek egy-egy fehér szalaggal voltak körbetekerve az arca mellett.

Láthatóan mind a ketten szó nélkül hagyták egymást egy pillanatra. A következő pillanatban Naruto már előtte állt, szoros ölelésbe zárva, és lehajolt, hogy megcsókolja. Hinata egy jóleső sóhajjal simult bele a régóta áhított törődésbe. Mikor végül szétváltak, egymáséhoz illesztették a homlokukat és percekig úgy maradtak.

- Borzasztóan hiányoztál. –suttogta Naruto olyan hangon, mintha valaki éppen most lehelt volna életet belé.

- Te is nekem. –válaszolta a lány.

Eltöltöttek egymással legalább egy fél órát, pusztán élvezve a másik társaságát, majd Hinata elküldött egy ANBU-t Ino után. Úgy tűnt azonban erre nem volt szükség, mert elképesztő időzítéssel pár perc múlva egy szőke ciklon tárta szélesre az ajtót.

Ő is rettentően megváltozott. Hatalmas szőke hajzuhatagát lófarokba fogta. Egy lila felsőt és lila nadrágot viselt, hasonló harisnyával, mint Hinata és térdi érő csizmával. Kérdés nélkül Narutora vetette magát, ledöntve a megdöbbent fiút a lábáról. A csók, amit váltottak heves volt és követelőző. Mikor végre elváltak, Ino biztos kézzel, oda sem pillantva elkapta Hinata karját és őt is lerántotta maguk mellé.

- Végre! –suttogta megkönnyebbülve. –Mind a hárman egy helyen.

Addig fészkelődött, amíg a háta Naruto mellkasának nem simult és ő szembe volt a Hyuugával, akivel homlokukat összetéve kuncogtak.

- Ejnye. –vigyorgott Naruto Ino válla fölött. –Hát ti mit rosszalkodtatok, amíg nem voltam itthon?

- Szeretnéd tudni, mi? –vigyorgott rá a két lány.

- Még szép. –nevetett a szőke fiú.

Kami tudja mennyi időt töltöttek együtt. Akkor hagyták abba, amikor egy ANBU térdelt le melléjük és értesítette Narutot a Tanácsülésről. A fiú megköszönte és biztosította, hogy egyedül is odatalál. Még váltott egy-egy csókot a lányokkal, majd elbúcsúztak, ő pedig eltűnt egy sárga villanásban.

A Hokage iroda előtt tűnt fel, pár pillanattal az előtt, hogy Tsunade kilépett volna az ajtón. Láthatóan még odabent megérezte az erejét, mert oda sem fordulva kezdett beszélni.

- Remélem, nem tervezel aludni ma este. A lehető legrészletesebb jelentést akarom hallani.

- Ahogy kívánja, Hokage-sama.

Nem is szólaltak meg többet, amíg a folyosón haladtak. Belépésüket meglepetés követte. Arról már mindenki tudott, hogy ő meg Sasuke hazaértek, a változást mégis megdöbbentő volt látni azok számára, akikkel még nem találkozott. Kakashi és Gai álltak a félkör közepén. Miután szó nélkül helyet foglaltak, a két Jonin letérdelt a falu vezetője előtt.

- Mint tudjátok, nemrég az Akatsuki megtette az első lépést és elrabolta a Kazekagét. Hála azonban a hetes és Gai csapat, illetve Namikaze Uzumaki Naruto és Senju Uchiha Sasuke közbenjárásának, a szervezet nem tudta megszerezni a bijuut és a Kazekage biztonságban hazaért.

Elismerő mormogás hangzott végig a termen. Ezek után Tsunade megkérte a két csapatvezetőt, hogy tegyék meg a jelentésüket. Mindketten hasonló történettel álltak elő. Elindultak a Kazekage-sama után, majd összetűzésbe keveredtek Uchiha Itachival és Hoshigaki Kisaméval, aminek mindkét esetben Naruto megérkezése vetett véget. Naruto próbálta figyelmen kívül hagyni Danzo tekintetét, ami azt sugallta, fejben örömtáncot lejt.

Ekkor Tsunade őt intett előre, hogy megtegye a saját jelentését. Kisétált a helyéről és átvette a két Jonin sensei helyét a félkör középpontjában.

- Amikor megkaptuk a Hokage-sama jelentését, éppen egy közeli határnál tartózkodtunk és azonnal útnak indultunk. A Kyuubi no Yoko chakráját használva találtunk rá a barlangra, ahol Senju Uchiha Sasuke szakította meg a rituálét. Felszólította a két fizikailag is jelen levő tagot, mivel a többiek csak holografikus formában jelentek meg, hogy adják át a Kazekage-samat, majd szavakat intézett két Akatsuki taghoz is, név szerint Uchiha Itachihoz és egy Tobi nevezetű egyénhez, akivel még a Víz Országában találkoztunk a felkelés alatt. –azért fogalmazott így, mert Madara jelenléte nem volt köztudott információ, mivel attól féltek, hogy pánikot keltene. –Ezek után összetűzésbe keveredett Deidaraval és Sasorival.

- És te mit csináltál ez alatt? –kérdezte nem kevés éllel a hangjában az egyik civil tanácstag. Naruto semmilyen változást nem mutatott.

- Talán már megfeledkezett róla, de még mindig én vagyok Sasuke személyes és elsődleges tanára. Felmértem, mennyire állja meg a helyét két hozzá hasonlóan erős ellenfél ellen. Az első veszélyes pillanatban beavatkoztam.

Visszafordult a többiek felé, akik közül a shinobi tanács és a vének nem leplezték nemtetszésüket a megszakítással kapcsolatban. Naruto folytatta.

- Sasukéhoz hasonlóan én is szót váltottam az Akatsuki vezérével és még egy taggal, Kakuzuval, aki beleszólt a beszélgetésünkbe. Ezek után minden koncentrációmat az addig szinte teljesen eltávolított Ichibi visszaszerzésére összpontosítottam, miközben Sasuke a hátamat védte. Amikor sikeresen visszazártam a bijuu a jinchurikibe, leváltottam Sasukét a harcban, amíg ő a Kazekage-samara vigyázott, aki nem volt eszméleténél. A harc folyamán megöltem a Vörös Homok Sasoriját és levágtam Deidara egyik karját.

A shinobi tanács tagjai elégedetten bólogattak. Főleg Danzo nézett rá egyfajta büszkeséggel, amitől a szőkét kirázta a hideg. Ismét egy civil tanácstag volt az, aki megszólalt.

- Miért nem ölted meg a másikat is?

Naruto most már nyíltan felsóhajtott és csúnyán nézett rá. A teremben megfagyott a levegő.

- Ha nem szakított volna félre, akkor elmondtam volna, hogy elhelyeztem rajta egy Hiraishin pecsétet. Így nyomon tudom követni az útját, és ha a lehetőség úgy hozza, egy klónommal kémkedni is képes vagyok.

Tsunade, arcán egy megkönnyebbült mosollyal, elismerően bólogatott. A szőke visszafordult hozzá és folytatta.

- Ezek után bevártam Sasukét és Hiraishin segítségével visszavittük a Kazekage-samat a városba. Ekkor éreztem meg a Hatake Kakashi birtokában levő pecséten keresztül, hogy bajban vannak, így csatlakoztam hozzájuk. A többit már hallották.

A Hokage biccentett és a széke felé gesztikulált, hogy foglaljon helyet. Amit Naruto újra ült és figyelt, a Senju hercegnő hallgatott egy pillanatra, hagyva mindenkinek a gondolataik összegyűjtését. Mikor egyesével mindenki a szemébe nézett, jelezve, hogy végeztek, megszólalt.

- Az Akatsuki mozgásba lendült. Mint tudjuk, a bijuuk összegyűjtése a céljuk. Mivel nem sikerült megszerezniük az Ichibit, Suna védekezése megtízszereződik egy időre, így csak nagyon kényes ügyekben fogunk tudni kapcsolatot teremteni.

- Lehetséges, hogy célpontok leszünk? –vetette fel Tsume.

- Egyelőre nem. –mindenki Narutora nézett. –A Kazekage-sama kiszabadításakor volt lehetőségem szemügyre venni az eszközt, amit Pain háborús fegyvernek hív. – felsóhajtott. Nehezen hihetőnek fog ez tűnni, de nem tarthat vissza semmilyen információt. –A neve Gedo Mazo szobor. Nagyjából egy éve szereztünk róla tudomást Sasukéval egy szentélyben. A neve ellenére se nem eszköz se nem fegyver. Egy bijuu bőre.

Mindenkitől döbbent pillantásokat zsebelhetett be, kivéve Tsunadétól, akit már értesített egy régi jelentésében. A Hokage tudta, hogy az információ, amit a szőke tálalni készül nehezen lenne megemészthető, és a civil tanács jó eséllyel el sem hinné az ő szájából, ezért átvette a mesélő szerepet.

- A Gedo Mazo egy olyan bijuu bőre, amiről eddig csak hallottunk és reméltük, hogy nem létezik. De sajnos valóság. Rikudou Sennin nem halála órájában hoztak létre a kilenc bijuut azzal, hogy feldarabolta a Juubit, aminek a szobor a megkövesedett bőre. Ha az Akatsuki sikeresen elzárja bele az összes bijuut, a Tízfarkú életre kel, ereje pedig megállíthatatlan.

A hőmérséklet érezhetően csökkent a teremben.

- Hogy magyarázza ezt az, hogy egyelőre nem leszünk célpontok? –kérdezte végül Shikaku.

- A bijuuk elzárása a szoborba nem követ semmilyen rendszert. –kezdte ismét Naruto. –Nem számít a sorrend, pusztán egy szabály lehet. A Kyuubinak kell lennie az utolsónak.

Szavait pár pillanatnyi csend követte.

- Hogyan tudhatjuk ezt biztosra?

- Azt majd én elmondom. –hallottak meg egy új hangot. Jiraya lépett be az ajtón, és tekintete végigjárt a jelenlevőkön, míg meg nem állapodott a szőke shinobin.

- Hallgatjuk. –gesztikulált Tsunade.

Naruto nagyot sóhajtott. Annyira el lesz most porolva a hátsójuk, hogy nagyon. Ha ezt meghallják az is lehet, hogy házi őrizetbe kerül. Mégis mi a fene jár Jiraya fejében?

- Két éve történt, hogy Naruto és Sasuke eljött hozzám a Víz Országában történt konfliktus lezajlása után. Éppen úton voltam Amegakurébe, mert azt hallottam, hogy ott információra lelhetek az Akatsukival kapcsolatban.

Habár a szőke arca semleges volt, belül nem győzött csodálkozni. Mi a fenéről beszél?

- Naruto és Sasuke velem tartott. Ám a faluban elég csúnya meglepetésben részesültünk, ugyanis kiderült, hogy Pain, az Akatsuki Vezére ott húzta meg magát. Mivel egymástól különválva kerestük fel az informátorainkat, így nem lehettem Naruto mellett, amikor támadás érte.

- Támadás? –kérdezte döbbenten Tsunade, rosszat sejtve. Danzo elkomorodott. Mind a ketten Narutora néztek.

A szőke felsóhajtott. Csodás, most neki kell tovább vinnie a füllentést. Ráadásul úgy, hogy nem beszélték meg előzőleg. Elhatározta, hogy addig fog beszélni, amíg Jiraya el nem vágja. Ha hagyja, hogy ő beszéljen, akkor igazságot akar csempészni a meséjükbe. Valószínűleg a Sannin nem akarja hazugságra kényszeríteni, de elég, ha más hazugságát igazolja, már az is számít. Majd a Hokage-samanak elmondja ma éjjel az igazat.

- Igen. Egy nő volt az, aki képes volt használni a Papír Angyal jutsut. Nem támadott meg, de szóval tartott, amíg fel nem bukkant az Akatsuki vezetője. –megsúrolta a halántékait. – Összesen hat van belőle. Mármint Painből. Szétosztotta a Rinnegan képességeit hat személy között.

- És mennyire erős? –ezt már Danzo kérdezte.

- Annyira, hogy a negyedik Pain felbukkanásakor elvesztettem a harcot.

A termen suttogás futott végig. Még azok is, akik démonnak tartották, tiszteletben tartották az erejét.

- Ekkor találtam rá. –vette át a szót Jiraya. - Nekem sikerült elterelnem a figyelmet, amíg Hiraishin segítségével el nem menekültünk. Felvettük Sasukét és eltűntünk onnan.

- Pain mondta el, hogy nekem kell az utolsónak lennem, még a harcunk előtt. –szólalt meg Naruto, az ezúttal fel nem tett kérdésre. –Jó eséllyel azt tervezték, hogy fogságban tartanak, amíg a többit össze nem gyűjtötték.

Hallgattak. Naruto szeretett volna egy „erről még számolunk” tekintetet küldeni a mestere felé, de túl sok volt a szemtanú. Tsunade arcán látszott, hogy nem vette be teljesen a mesét. A jelenlevők közül ő volt az egyetlen, aki minden egyes hónapban jelentést küldött haza. Az, hogy erről még egy szót sem hallott, gyanús volt a számára.

- Ha így áll a helyzet, akkor a megerősödésre fogunk fókuszálni. –szólalt meg végül a Hokage. –Nem vagyok fanja a durva edzésnek – Sakura a falu másik végén tüsszentett –sem a túlzott militarizmusnak, de fel kell készülnünk baj esetére. –Danzo arcán elismerés és megkönnyebbülés látszott.

Láthatóan voltak olyanok, akiknek nem tetszett az ötlet, de nem szólaltak fel. Főleg a shinobi tanács tagjai tudták, mit jelent a háború és mi van akkor, ha felkészületlenül éri az embert. Naruto és Sasuke ereje nem képviselte az egész generációjukat. Lassan négy éve sorolják őket a kimagasló indivídumok közé. Nélkülük Konoha friss generációja nem elég erős a háborúhoz.

- Rendben van. Van még valami, amit valaki a tanács elé kíván terjeszteni?

Naruto egy pillanatot sem habozott.

- Kérvényezném Senju Uchiha Sasuke Joninná való kinevezését.

Tsunade bólintott.

- Nálad jobban senki sem ismeri az erejét. Ha azt mondod készen áll, akkor készen áll. Ki támogatja?

Mindenki felnyújtotta a kezét.

- Akkor ezt eldöntöttünk. Még ma megírom a kinevezést. Még valami? –csend. –Akkor jó éjszakát mindenkinek. Naruto, kövess, kérlek.

A Hokage irodában Naruto mindent elmondott. A teljes igazságot. Tsunade gyakorlatilag füstölgött, készen arra, hogy korházi ágyba juttassa az előtte térdelő szőkét. Meg sem kérdezte, mit hoz fel a mentségére, csak dühöngött magában legalább fél órán keresztül. Amikor végre lenyugodott annyira, hogy ne üvöltözzön, megszólalt, ijesztően kontrollált hangon.

- Soha többé ne merészelj ilyesmit csinálni. –még mindig gyilkos tekintettel nézett rá. –Csakis és kizárólag az engedélyemmel léphetsz ezen túl kapcsolatba Akatsuki tagokkal. – még jobban lehalkította a hangját. –Kivéve azt a két jómadarat.

- Ahogy parancsolja Hokage-sama!

- Nem büntethetlek meg olyasmiért, amit a köztudomás szerint el sem követhettél, de tudd, hogy nagyot csalódtam benned. A mai naptól fogva rövid pórázra foglak, amíg be nem bizonyítod, hogy túlvagy az ilyen felelőtlen döntések meghozatalán.

- Ahogy kívánja Hokage-sama!

Tsunade felsóhajtott.

- Most pedig gyere ide.

Amikor Naruto értetlenül odalépett, egy fojtogató ölelésben találta magát. Óvatosan viszonozta az anyai törődést. Furcsa érzés volt, hogy a Hokage-sama így leszidta, főleg hogy a viselkedése nagyon hasonlított Kushináéra.

- Most pedig van jó pár kérdésem az utazásotokról. Kezdhetjük?

Naruto helyet foglalt. Egész éjszaka ott voltak.

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.