- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

~Helyszín~


~Konoha - Akadémia~

Már két hét telt el az óta, hogy elkezdődött az akadémia. Naruto csalódottan vette tudomásul, hogy a könyvek közül, amelyekből tanulnak, az összeset kivégezte már a könyvtárban. Így aztán megpróbált órán figyelni, hátha a senseiek mesélnek valami olyasmit is, ami nincs meg a könyvekben. Csalódnia kellett. Mizuki-sensei leginkább csak ostobaságról fecseg, ha letér a tananyagról, Iruka-sensei pedig szigorúan köti az ebet a karóhoz, diákot a leckéhez és szinte sohasem kalandozik el.

Az első érdekes dolog a fizikai edzéseknek csúfolt, bemelegítésre sem elég gyakorlatok alatt történt. Naruto észrevette, hogy a lányok nagy része közte és Sasuke Teme között kapkodja a tekintetét. Nem telt bele sok időbe, amíg leesett neki, hogy miért. Ők ketten egymás tökéletes ellentétei voltak, mind megjelenésben, mind személyiségben. Hamar ők váltak az osztálybéli lányok két kedvencévé. Hamarosan „rajongó táborok” alakultak ki.


Éppen olvasott egy könyvet, amikor az egyik lány pipacs vörösen odasomfordált hozzá. A szőke bátorításképpen a legragyogóbb mosolyát küldte felé, de a lány ettől csak még jobban elpirult.

- Naruto-sama! –kezdte, kezében a pólója alját gyűrögette. –Mond csak, mit szeretsz egy lányban?

A háttérben legalább öt lány volt egymásra mászva és hallgatóztak. A szőke fiú kuncogva megrázta a fejét. Még csak nyolc évesek. Ráérnek még az udvarlással. Bár ezt sehogy sem tudta megértetni velük, kiskutyaként loholtak a sarkában.

- Hogy mit szeretek? –tűnődött hangosan. Már volt is egy ötlete arra nézve, hogy hogyan fordítsa az előnyére a helyzetet.– Hm. Szeretem azokat a lányokat, akik komolyan veszik az edzést! És ha jól főznek, az csakis egy plusz lehet! –nevetett a tarkóját vakargatva.


A következő naptól kezdve az osztály női tagjainak fele vért izzadva fogott neki a tanulásnak és az edzésnek. Nem is beszélve arról, hogy minden szüneten akadtak legalább ketten, akik „pont a főzést gyakorolták otthon” és véletlenül pont Naruto volt „az egyetlen, akitől véleményt kérhetnének”.

Az elején le kellett küzdenie pár borzalmas próbálkozást, ám a lányok nagy része szép fejlődést mutatott már az első hét után. Valahonnan még olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy „Naruto-sama” szerint ostoba dolog a diéta, „Naruto-sama” a hosszú hajú lányokat szereti, „Naruto-sama” meg szokta dicsérni azokat, akik fejlődnek taijutsuban vagy fegyverhasználatban.

Sasukénak láthatóan végtelenül sértette az egóját Naruto puszta jelenléte is, amit a szőke magasról letojt. Az osztály többi fiúja közül sikerült ez közelebbi ismeretségnek nevezhető kapcsolatot kialakítani Nara Shikamaruval, Akimichi Chojival és Aburame Shinoval. Egyesével megtalálta velük a közös hangot és úgy nézett ki, hogy egy baráti kör van kialakulóban.


Naruto éppen nem figyelte, hogy merre megy, mert könyékig bele volt bújva egy könyvbe, amely a csapda pecsétek fortélyairól írt. Majdnem olyan mértékben nyálazott rá, mint egy bizonyos ezüsthajú Jonin egy jellegzetes narancssárga könyvre. Ezért is nem vette észre, amikor valaki elé került. Sikeresen össze is ütköztek, az illető pedig seggre ült.

- Jaj, ne haragudj! –csapta össze a könyvet a szőke és a kezét nyújtotta a földön ülő duci fiúnak, aki éppen a hátsóját súrolta. – Nem figyeltem, merre megyek.

- Áh, semmi baj. –mosolygott a fiú és elfogadta a felé nyújtott kezet. Hirtelen megdermedt, amikor felfogta, kinek is sétált tulajdonképpen.

Naruto híre a faluban és az akadémiában egymás ellentéte volt. A faluban mindenki nyíltan gyűlölte és démonnak nevezte, az akadémián azonban Mizuki sensei, Inuzuka Kiba és Uchiha Sasuke, illetve utóbbi rajongótábora volt csak az, aki folyamatosan dárdákat döfködött felé a szemével. A többiek rendesnek, a lányok közül sokan helyesnek, tartották. Kimagasló eredményei voltak és sokat mosolygott, ám Choji számára mindig is egy olyan fiúnak tűnt, akinek legfeljebb köszön, ha belép az osztályba.

- Akimichi-san, igaz? –vakargatta a tarkóját a szőke. –Tényleg sajnálom az előbbit. Kárpótollak érte, úgy is egy étterem mellett vagyunk, meghívlak.

A duci fiú azonnal aktiválta a Csillag Szem Jutsut. Most már tökéletesen értette, miért érdemelte ki a fiú a „Naruto-sama” becenevet.

- Én a helyedben meggondolnám ezt. Ki fog enni a vagyonodból. Kellemetlen. –hallottak meg egy harmadik hangot.

Naruto elnézett Choji mögé. Két fiú állt ott. Egy ananász hajú barna és egy csendes szemüveges.

- Áh, Nara-san és Aburame-san. –biccentett nekik. –Semmi baj, komolyan gondoltam. Titeket is szívesen látlak.

- Igazat mondott Uzumaki-san. –helyeselt monoton hangján a bogarak barátja.

- Szólítsatok nyugodtan a keresztnevemen. És semmi gond. –villantotta róka mosolyát. –Most éppen sikerült megspórolnom egy kis pénzt. Ragaszkodom hozzá. –hüvelyk ujjával az étterem felé bökött a feje mellett.

Choji lelkesen sietett be az ajtón. A két klán örökösnek igaza volt, az Akimichi klán örököse elképesztő sebességgel lapátolta magába az ételt. Amíg ettek, addig egy könnyű csevejt kezdeményeztek. Choji is abbahagyta fél óra után az evést és ő is nekibátorodva mesélte a saját élményeit. Narutonak estére már fájt a hasa a rengeteg nevetéstől. Viszont nemsokára jelenése volt a könyvtárban Kimiko-Obaa-sannál, ezért lezárták az estét, Naruto ígéretéhez híven fizetett és elbúcsúztak egymástól.

Ez után az este után többször is találkozgattak iskolán belül és iskola után egyaránt.


Inuzuka Kiba azonban már teljesen más történet volt. Már a második nap kijelentette, hogy bármit is gondol Naruto meg Sasuke magáról, ebben az osztályban ő az Alfa és az összes nő hozzá tartozik. Ezzel nyert is magának egy alapos verést az említett nők részéről. Narutot nem igazán érdekelte a dolog, de úgy tűnt a Temét szórakoztatta Kiba újra és újra megszégyenülő személyisége, mert amikor csak tehette, beszólt neki. Ez persze a lányoknál úgy ütközött ki, hogy „Uchiha-sama milyen menő”.

A második érdekes dolog a taijutsu edzések alatt történt az első hónap végén. Ez volt az az óra, amiben a diákok kettesével megmérkőztek egymással. Narutot egy égi nagyon nem kedvelhette, mert pont a Temével kellett megküzdenie. Volt egy olyan érzése, hogy ebben Mizuki-sensei keze van, aki nyíltan gyűlölte, de eddig semmivel sem tudott fogást találni rajta. Nyílván abban reménykedett, hogy Sasuke ellátja a baját.

A legnagyobb hiba. Ebben az évtizedben.


A szőke meglepetten pislogva vette tudomásul, hogy neki kell megküzdenie Sasukéval. Az említett Teme már a körön belül vigyorgott, nyílván olyasmikre gondolt, hogy „Most megtanulja, mire képes egy elit Uchiha!”, vagy hasonlókra. Naruto bosszankodva lépett be a körbe. Shikamaru ekkor már előzékenyen megfogta Choji száját, aki már azon volt, hogy előre elröhögi magát „Kacsasegg Herceg” kárára. Nekik ugyan is már volt tapasztalatuk Naruto taijutsu tudását illetően.

Naruto egy éve tanulta a Yondaime által használt stílust, és bár Sasuke akadémiai mércével valóban kimagaslónak számított, a jellemtelen akadémiai stílussal esélye sem volt egy harcban kipróbált mozdulatsor ellen.

- Biztos meg akarsz szégyenülni a csitriid előtt Dobe? –vigyorgott az Uchiha.

- Csak támadj Teme, van még olvasni valóm. –forgatta a szemeit.

- Megbánom még, hogy elsietetted a dolgot! –kiáltotta és nekirontott.

Az első ütés elől Naruto úgy hajolt el, hogy nem is használta a feljavított sebességét. Csak megragadta az Uchiha csuklóját, közel rántotta magához, gyomron térdelte, majd a feje felett kipenderítette a körből. Még csak fel sem kellett vennie az alapállást, így nem árulta el magát a két tanár előtt sem. Ásítva sétált ki a körből és huppant vissza a fa alá, ahol úgy folytatta az olvasást, mintha mi sem történt volna.


Legszívesebben röhögött volna, milyen nevetséges kérdőíveket hívnak a senseiek tesztnek. Ha álmából költik is meg tudja oldali. Alig tíz perc alatt befejezte az összeset, soha sem volt egyetlen hibája sem. Taijutsuban is osztály elsővé vált, fegyverhasználatból pedig szinte nevetve hagyta le a többieket.

Fél év múlva elérkezett arra a pontra, amikor nyíltan meditált az óra kellős közepén. A két sensei még így is megpróbálta néha elkapni, hogy nem figyel, ám mindig tökéletesen tudta a választ. A fizikai edzéseken már részt sem vett, inkább csak letelepedett egy fa alá és fejlesztette a fuinjutsu tudását.

Kyuubi-sensei megengedte neki, hogy növelje a hátán levő pecsét adagolási mennyiségét. Ekkor már három hónapja egyszer felgyorsította, hogy tíz percenként szüreteljen le egy cseppet és pár napja ismét felgyorsította, hogy percenkét adagolja a természet chakrát.

Elképesztő érzés volt. Minden érzéke kiélesedett, szinte mindenki chakráját érezte és külön tudta választani. Az érzékszervei, a szaglását leszámítva mind maguk mögött hagyták az Inuzuka klánét és a fizikai ereje is az egekbe szökött.

A legtöbb idejét mégis a tanulás töltötte ki. Mivel már az akadémiára járt, a könyvtár első emelete is a rendelkezésére állt. Persze ez csak formaság volt, egy ideje már azt a részt olvasta, amelyikhez kedve szottyant, úgysem tudták soha elkapni. Az iskola idő alatt leginkább a kölcsönzött könyveket olvasta, iskola után pedig a maga módján fejlesztette tovább a fizikumát. Sasukéval és Kibával már egyáltalán nem foglalkozott, leginkább csak azokkal törődött, akiket jobban megismert.

Rajongó tábora ellenére csak két lánnyal létesített baráti kapcsolatot. Yamanaka Inoval és Hyuuga Hinatával. Előbbivel az első találkozása érdekesre sikerült.


Egy hosszú, szőke hajú lány ült egy hintán az iskola előtt és lógatta az orrát. Naruto nem szerette, ha egy lány szomorú volt, még akkor sem, ha említett lány a Teme Rajongó táborát erősítette. Mintha érdekelte volna az ilyesmi.

- Jól vagy? –kérdezte a pár méterre levő fának dőlve.

Ino felkapta a fejét és körülnézett. Mikor megtalálta, ki szólt hozzá, a szemei összeszűkültek.

- Mit akarsz Naruto-baka? –mordult rá. –Most nem vagyok jó hangulatomban. –motyogta a végét inkább csak magának.

- Azt látom. –sóhajtott a szőke. –Szeretnél beszélni róla?

- Miért akarnék éppen hozzád beszélni? –vicsorgott rá a lány.

- Hát, mert más nagyon nincs itt rajtam kívül. –nevetett a tarkóját vakargatva. –De nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd. Tessék. –egy színes cukorkát dobott az ölébe. –És üzenem a Temének, hogy ha még egyszer rosszul bánik egy ilyen csinos lánnyal, elporolom a hátsóját.

Megfordulva lazán intett neki, így nem láthatta, ahogy a szőke lány arca pipacsvörös lesz.


Ezek után még többször találkoztak változatos helyeken és időpontokban. Lassan forrott ki köztük a barátság, ám annál szorosabbá vált. Naruto szerette a szőke lány társaságát, mert szabad szellemű volt és életvidám. Néha Ino is csatlakozott az edzésekhez, amiket a fiúkkal tartott. Pontosabban Shinoval és Chojival, mert Shikamaruval leginkább csak shogit szokott játszani. Habár mindig megizzasztották egymást, Naruto még egyszer sem győzte le. Ino egy hónap múlva hivatalosan is kilépett a Sasuke rajongói táborból.

Hinata már egészen más történet volt.


Naruto már egy jó ideje érezte, hogy nem csak az ANBU tartotta szemmel. Nem volt különösebb problémája azzal, hogy a Hyuuga hercegnő a nyomában lohol, de jobban szeretett volna beszélgetni vele, hogy megismerje. Így, amikor befordult az egyik kanyarnál, felugrott a tetőre és várta, amíg a lány feltűnik.

Hinata óvatosan kukucskált ki a sarkon és döbbenten vette tudomásul, hogy a szőke (herceg) eltűnt. A következő pillanatban végigcikázott a hideg a hátán, ahogy meghallott egy igen ismerős hangot maga mögül.

- Üdv Hyuuga-san!

Rákvörös arccal fordult meg és szembe találta magát egy sugárzóan mosolygó szőkével.

- U-u-u-uzumaki-san! –dadogta és még vörösebbé vált.

- Ugyan, szólíts csak Narutonak. –nevetett a fiú.

- N-n-n-Naruto-san… - kis híján elájult.

- Így már jobb. –mosolygott. –Figyelj, elhiszem, hogy jó dolog leskelődőst játszani, de szívesebben ismernélek meg beszélgetés során.

Hinata ekkor tényleg elájult.


Vele sokkal fáradtságosabb munka árán tudott összebarátkozni főleg azért, mert a lány olyan volt mellette, mint moly a tűz mellett. Amint közel merészkedett hozzá, vége is volt. Ám nem adta fel és hamarosan sikerült kialakítania vele egy stabil kapcsolatot.

A szárnyai alá vette, amikor látta, hogy megfelelő mentorra van szüksége. Hosszú út állt előttük, de a harmadik év végére elérkeztek arra a pontra, hogy Hinata teljesen elhagyta a dadogást. A lány bevallotta, hogy a klánján belül nagyon rosszul bánnak vele, mert nem tudja megfelelően használni a klán saját stílusát, a Juukent. Naruto ezt a problémát is hamar orvosolta, amint rájött, mi a baj.


- Az affinitásom? –pislogott meglepetten a lány.

- Igen. –mondta Naruto komolyan, hátával a fát támasztva. –Van egy olyan érzésem, hogy itt rejlik a probléma gyökere.

A zsebéből előhúzott egy papírlapot és átnyújtotta a lánynak.

- Vezesd bele a chakrádat.

Hinata így is tett, a papír pedig szinte azonnal átnedvesedett.

- Úgy tűnik, víz elemű vagy.

A Hyuuga hercegnő hallgatott.

- Valami baj van ezzel?

- Um… biztos ez Naruto-kun? A klánban mindenki föld típusú.

- Szeretnéd megpróbálni még egyszer?

A lány bólintott, így Naruto elő halászott még egy chakra papírt. Ez is átnedvesedett. Mikor Naruto megkérdezte, hogy mi ezzel a baj, Hinata a könnyeit törölgetve mesélte el, hogy már így is különcnek tartják és rosszul bánnak vele a miatt, hogy nem tudja megfelelően használni a klán által használt taijutsu stílust, így pedig már bizonyosan kitagadják.


Naruto megnyugtatta, hogy első sorban elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy majd a ninja világban életben maradjon, majd csak az után kellene az elmaradott, nyafogós vének véleményével foglalkozni.

Ketten kidolgoztak egyfajta hibrid Juukent, ami tökéletesen kompatibilis volt a lány képességeivel.  Az alatt a két és fél év alatt annyira összenőttek, hogy Naruto egy nap hatalmas döntést hozott.


Éppen az egyik edzésük végén voltak és lihegve feküdtek egymás mellett a fűben, amikor a szőke úgy döntött, hogy eljött az igazság pillanata.

- Figyelj, Hinata-san. –kezdte halkan.

- Mond csak Naruto-kun. –mosolygott rá a lány. Levendula szemeiben olyan élet tombolt, amelyhez foghatót Naruto még sohasem látott.

- Egy vallomással tartozom neked. –ült fel a szőke, és keresztbe tett lábakkal szembe fordult vele, mire a lány is hasonlóan tett.

- Hallgatlak.

A fiú nagyot sóhajtott.

- Tudok az érzéseidről. –a lány egy év után először megint pipacsvörös lett. Naruto felemelte a kezét, mielőtt bármit mondhatott volna. –Már az első nap óta tudok róluk. Eleinte nem akartam semmit sem reagálni rájuk, mert a jelenlegi életstílusom mellé nehezen tudtam volna beszorítani egy barátnőt.  És mindketten tudjuk, hogy reagáltak volna a klánod tagjai, ha megtudnák, hogy a falu számkivetettjével vagy együtt. Ám úgy érzem, hogy ha ketten összedugjuk a fejünket, akkor kétség kívül megoldjuk majd valahogy. Persze csak ha szeretnéd… - motyogta a végén bátortalanul.

- S-semmit sem szeretnék ennél jobban! –jelentette ki határozottan a lány.

- Oh, hála Kami-samanak! –fújta ki a levegőt a szokásosnál mélyebb hangon a fiú, mire Hinata csak kuncogni tudott. – Figyelj, Hinata-hime. Amit most elmondok neked, azt még soha senki sem hallotta a számból. –mondta halál komolyan.

Hinata, értve a célzást megvárta, amíg két Naruto klón rögtönöz köréjük egy privát beszélgető buborékot.

Naruto elmesélte neki az életét attól a pillanattól kezdve, hogy találkozott Amaterasu-samaval. Elmondta azt is, hogy az elsődleges céljává a megerősödés vált és nem a családalapítás, ám az alatt az idő alatt, amíg együtt edzettek rájött, hogy igazán erős csak az lehet, akinek vannak szívéhez kedves emberek, akiket meg akar védeni.

- És így jutottam el a határozatig, ahol most vagyok. –vett egy mély levegőt. –Hinata-hime! Eljössz velem vacsorázni?

A Hyuuga örökös ekkor már nyíltan szipogott és a könnyeit törölgetve hevesen bólogatott, amiért cserébe Naruto a legsugárzóbb mosolyával ajándékozta meg.


A kapcsolatuk csodálatos módon felvirágzott, mint egy titkos liliom, amely csak a holdfényben nyílhat, hogy elrejtőzzön a nappali élőlények szemei elől. Titokban tartották, amely egyre könnyebbé vált, hála Naruto elképesztően fejlett fuinjutsu tudásának. Hinata a három év együtt lét alatt rájött, hogy Naruto is a hosszú hajú lányokat szereti, így ő is neki fogott megnöveszteni. Az óta a haja lapockájáig ért, és a szőke nem győzte dicsérni az ő Hinata-himéje szépségét.

Naruto az edzések alatt sem lustálkodott.

Az akadémia végére ott tartott, hogy genjutsut leszámítva mindenből legalább egy alacsony Jonin szinten állt. Ismert legalább tizenhét szél elemű, kilenc víz elemű és hat föld elemű jutsut. Fuinjutsu terén már sikeresen mester szintre lépett, már csak arra várt, hogy Konoha fuinjutsu mestere visszatérjen a faluba, letesztelje a képességeit, és ha úgy látja jónak, akkor neki adja a Pecsét Mester címet.

A Ryugokugan képességeit szinte semennyire sem tudta kiaknázni a falu biztonságos környezetén belül, egyedül a Halál Erdejében ért el egy kis fejlődést. Úgy tűnt, hogy veszély helyzetben képes maga körül lelassítani az időt, annyira, hogy ami normálisan egy másodperc lenne, az tíz alatt történik meg. Ezen felül semmi újdonságot nem sikerült kiderítenie.

A Halál Erdejében tartott edzések alatt összebarátkozott a falu másik páriájával, Mitarashi Ankoval is, akivel heti rendszerességgel edzettek együtt, majd hívták meg egymást egy rámenre. A nő egy igazi egyéniség volt, és Naruto minden percben jól szórakozott a társaságában, még akkor is, ha néha nem osztozott a morbid humorában.

Az akadémiai vizsga napján Naruto szembesítette Iruka-senseit a problémájával, mi szerint az átlagos Bunshinhoz túl sok chakrája van, így engedélyt kapott a Kage Bunshinhoz. Nem is történt semmi érdeken, kimagasló eredményeket ért el úgy az írásbelin, mint a kötelező jutsuk végrehajtásánál és a fegyverhasználatnál. A páros mérkőzésekkor, mint elvárható volt, a lányok közül Hinata lett az első, a fiúk közül pedig ő.

Azok, akik az ő inspirációjára (gondolok itt Inora, aki mellesleg Hinata egyetlen női cinkostársa volt a kapcsolatuk alatt, Sikamarura, Chojira és Shinora, illetve az el nem maradó „rajongó táborra”), mint nagyszerű eredményeket értek el.

Amint végeztek, fogadták a két sensei gratulációját, és éppen készültek elszóródni különböző irányokba. A Naruto csapat úgy döntött, hogy egy hatalmas lakomával ünnepli meg, hogy mindegyikük jól teljesített. Ekkor azonban felbukkant mindannyiuk „kedvenc” senseie Mizuki képében.

- Naruto! –szólította le egy szarevő vigyorral. –Beszélhetnék veled egy percre?

- Menjetek előre, majd ott találkozunk. –intett a többieknek. Zsebre dugott kézzel sétált oda a férfihez. –Segíthetek valamiben, Mizuki-sensei?

- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy hivatalosan még nem vagy genin. Mindannyian kaptok egy második küldetést, amit egyénileg kell végrehajtanotok. A tiéd az lesz, hogy ellopj egy titkos lepecsételt tekercset a Hokage-sama irodájából és észrevétlenül eljuttasd hozzám az erdőbe.

Narutonak minden önuralmára szüksége volt, hogy ne kezdjen el rángatózni a szemöldöke, de még így sem sikerült teljesen. Szemeivel mosolyogva (mivel a szájára csak egy vicsor féle sikerült az összeszorított fogai miatt) próbált egy negédes hangot megütni.

- Igazán? Rendben van, amit csak szeretne, sensei.

Mizuki úgy tűnt, nem vette észre a fiú hangjában a változást, túlságosan el volt foglalva azzal, hogy „csapdába csalta a démont”. Naruto a zsebében ökölbe szorította a kezeit. Ilyenkor persze egy ANBU sem hallgatózik a nyomában. Megbeszélték, hogy mikor és hol fognak találkozni aztán elköszöntek egymástól.

Amint a férfi kiért a látóteréből, Naruto készített egy klónt.

- Menj, szólj a többieknek, hogy most nem tudok csatlakozni hozzájuk. És mond meg Hinata-himének, hogy felesleges aggódnia, nincsen semmi baj, csak a Hokage-sama kívánt látni.

- Persze Főnök! –bólintott szintén komoly arccal a klón és az egyik háztetőre ugorva megindult a megbeszélt étterem felé.

Az eredeti Naruto a példáját követve felugrott a legközelebbi tetőre és a biztonság kedvéért kerülő úton ment a Hokage toronyba. Alig pár perc alatt tette meg a majdnem egy mérföldes utat. Amint belépett az ajtón, a Hokage titkárnője szúrós szemmel nézett rá. Remek, még egy démongyűlölő.

- Mit akarsz itt? –morogta a legbarátságtalanabb hangon, amit csak ki tudott sajtolni magából.

- A Hokage-samaval szeretnék beszélni. –igyekezett civil hangot megütni.

- Nincs az irodájában. –vágta rá.

- Nézze kisasszony, a chakrája alapján nagyon is az irodájában van, és mielőtt mondaná, nem, érzem, hogy az ANBUn kívül nincs senki más a helyiség közelében. Egy nagyon fontos üzenetem van a számára, amit így is úgy is kézbesíteni fogok, és nem lennék a helyében, amikor a Hokage-sama megtudja, hogy az utamban állt.

- Mintha könyvből olvasnád mi? –szisszent fel a nő. –Takarodj el, míg szépen mondom!

A szőke megforgatta a szemét. A következő pillanatban Shunshin jutsu segítségével eltűnt és a Hokage asztala előtt jelent meg. Azonnal két ANBU ugrott az oldalaira, az egyik a torkának nyomta a pengét, a másik a tarkójának. A fiú szeme meg sem rezzent, tudta, hogy csak parancsra végeznék ki.

- Naruto! –lepődött meg az öreg, majd egy kedves mosollyal végig mérte. –Segíthetek valamiben?

- Sajnos nem szolgálhatok éppen jó hírekkel. –kezdte a fiú, miután a Hokage intésére az ANBU visszaugrott az árnyékba.

Ez után pár mondatban, de éppen eléggé részletekbe menően elmagyarázta, hogy miféle beszélgetés zajlott le közte és Mizuki között. Kissé meglepődött, amikor a Hokagéból egy kisebb adag gyilkos szándék szabadult fel.

- Most azonnal ide hozatom. –morogta az öreg.

- Az nem lenne túl bölcs, Hokage-sama. –rázta a fejét a szőke.

Hiruzen erre meglepődött.

- Miért nem Naruto?

- Jelenleg csak az én szavam, a falu démonáé van szemben egy iskolai tanáréval. Ez aligha számíthat megfelelő bizonyítéknak a falu szemében. –A Hokage átgondolta, majd intett, hogy folytassa. –Legjobb lesz tetten érni az árulót.

- Tettem érni? –pislogott az öreg.

- Igen. –bólintott. –Ha engedélyezi, egy álcázott tekerccsel elmegyek a kijelölt időpontban a találkozóhelyre. A legjobb lenne, ha utánam küldené a Chuninok egy részét, hogy Mizuki ne fogjon gyanút. Természetesen az osztagvezetők be lennének avatva. Ezek után szavakkal vallomásra bírom az árulót, így legalább egy tucat fültanúja lesz a dolognak. Ezt már jóval nehezebben fogja tudni kimagyarázni.

A Sandaime legszívesebben nemet mondott volna, mert féltette a fiú testi épségét. Ám a megfigyelésére bocsájtott Neko szerint (mivel Inut a tanács áthelyezte Uchiha Sasuke felügyelésére) Naruto bőven képes volt megvédeni magát. Ha az ANBU nem túloz, akkor a fiú jelenleg egy alacsony Jonin szinten áll. Ha Mizuki alábecsüli, pontosan úgy fog táncolni, ahogy Naruto fütyül.

- Rendben van Naruto. Mivel még nem vagy túl a Jonin senseied vizsgáján, ezért még nem adhatok neked küldetést. Viszont a faluért tett szolgálatodért a sikeres kivitelezés esetén egy különleges ajándékom van a számodra. Gyűjts össze mindent, amire szükséged van egy óra alatt. Amikor itt lesz az idő, utánad küldök egy ANBUt a lakásodra.

Naruto derékból meghajolt.

- Igenis Hokage-sama.

Ezt követően Shunshin jutsuval eltűnt.


Egy óra múlva Naruto készen állt mindenre, amit ez a feladat a nyakába szakíthat. A megszokott öltözetét vette fel. A négy év alatt ő lett az osztály legmagasabb tagja. A haját váll hosszúságúra növelte, de a két első tincset leszámítva szorosan összekötve hordta a fekete fejpántja felett.

Egy fekete ninja szandál és hasonló színű nadrág volt rajta, amit a lábszáránál fehér kötéssel szorított le. Ugyanilyen a fehér kötéssel tekerte körbe a jobb combját, amire a pecséttel feltuningolt shuriken tartóját húzta. Az övére végre felcsatolta a senbon és kunai tartóját is. Egy fekete színű ujjatlan felsőt vett felül, arra pedig az új kabátját. Ezt direkt a ninjaként való debütálására készítette. Szín és mintavilág szempontjából ugyan olyan volt, mint az előző, ám ez egészen a bokályáig ért. Úgy számolta, hogy már nem fog sokat nőni, így úgy készítette, hogy felnőtt korára a térdéig érjen majd. E mellett a háta közepén volt egy nagy fekete „róka” kanji is.

A saját vörös tekercsét a hátára csatolva még egyszer megfordult a tükör előtt. A két alkarjára egy-egy sötétszürke kötött karvédőt húzott, amit Kimiko-Obaa-san készített neki. Ezekre egy-egy fém alkarvédőt csatolt, amikre elhalványuló tintával tároló pecséteket rajzolt. Egy-egy wakazashit pecsételt beléjük, az egyiket tartaléknak, végső esetekre.

Abban a pillanatban, hogy késznek nyilvánította magát, egy ANBU jelent meg mögötte. A tükrön keresztül a maszkra nézett, majd bólintott. Mind a ketten Shunshin jutsut segítségével a Hokage toronyba mentek.

A falu vezetője már készenlétben várta őket. Két Jonin is volt a szobában, akiket Naruto komoly biccentéssel üdvözölt, pedig legszívesebben röhögött volna a lesokkolt arckifejezésükön. Előtte az asztalon egy akkora forma tekercs volt, mint amekkora Naruto hátán. A szőke egy gyors álcázással átalakította a saját tekercsének a kinézetét és visszavette a hátára.

- Egyenesen indulj a megbeszélt helyre. Ők ketten Sarutobi Asuma és Genma Shiranui. Vigyázni fognak rád, amíg nem csikarsz ki egy vallomást Mizukiból.

- Örvendek. –hajolt meg Naruto.

- Már most leszögezem kölyök, hogy egy ilyen feladat ezer féle képpen vehet váratlan fordulatot. –magyarázta Genma a nélkül, hogy kivette volna a senbon tűt a szájából. –Légy résen és ne ess ki a szerepedből.

A szőke bólintott.

- Öt perces késéssel fogjuk megszólaltatni a riasztót. A többi Jonin úgy tudja, ez csak gyakorlat. Jó eséllyel mire lecsillapítják a kedélyeket, Mizuki már rég a megbeszélt helyen fog várni. Mi három perces késéssel indulunk utánad. Nem szükséges nyomokat hagynod, lesz egy-egy Inuzuka a csapatunkban.

- Rendben van. Engedelmével Hokage-sama, - hajolt meg az öreg felé. –én már indulok is.

Szavához híven a következő pillanatban már hűlt helye volt. Hiruzen egy sóhajjal nyomta meg a riasztó gombját.


Naruto pár perc szándékos késéssel érkezett meg a megbeszélt helyre. A tisztás közepére ugrott, hogy minden szögből jól látható legyen. Szánt szándékkal amatőr módon rejtette el a jelenlétét. Türelmesen várt több percig. Lótuszülésben, a tisztás közepén várta, hogy az áruló megérkezzen. Közben chakrát vezetett a hátán levő pecsétbe, megnyitva az energia áramlását. Az érzékei pillanatok alatt kiélesedtek, de még nem nyelt el annyit, hogy fizikai változásokon is keresztülmenjen.

A következő pillanatban valaki leugrott előtte a fák közül. Naruto ellenállt a készetetésnek, hogy felsóhajtson. Iruka-senseinek megvolt az a bosszantó képessége, hogy a legalkalmatlanabb pillanatokban volt képes betoppanni. Mivel érezte, hogy nem csak Mizuki van már a közelben, de az utána küldött csapatok is elfoglalták a helyüket, úgy döntött, hogy játssza a szerepét. Az említett árulóból egy kisebb adag gyilkos szándék szivárgott. Mivel nem menekült el rögtön az után, hogy Iruka feltűnt, Naruto azt szűrte le, hogy a tanár társának is azt a sorsot szánja, mint a „démonnak”.

- Naruto! Mégis mit képzelsz, hogy elloptad a Titkos Tekercset? –rivallt rá az ananász hajú tanár.

- Miről beszélsz Iruka-sensei? –döccentette oldalra a fejét a szőke, igyekezve értetlennek tűnni. –Mizuki-sensei nem is mondta? Én kaptam azt a feladatot, hogy észrevétlenül elhozzam neki a tekercset.

Mégis mi ez az egész? Mire készül Mizuki? Futott át Iruka fején a gondolat.

A következő pillanatban legalább hat shuriken zúdult rájuk az ágak közül, amiket az idősebb gyors reflexekkel kivédett. Egy magasabb ágon állt Mizuki, hátán két nagy shurikennel és egy ördögi vigyorral az arcán kuncogott.

- Mi ez az egész Mizuki? –vallatta rosszat sejtve a barna hajú.

- Sejthettem volna, hogy ebbe is bele kell ütnöd az orrodat. –fintorgott Mizuki, majd a szőkére nézett. – Naruto! Add ide a tekercset!

Narutonak még csak ideje sem volt megrezzenni, Iruka már kontrázott is.

- Ne add oda neki! Becsapott, magának akarta megszerezni a tekercset!

Naruto gondolatban az első fának ütögette a fejét. Úgy beszéltek hozzá, mint egy átlagos nyolc éves taknyoshoz. Nyugalom. Nyugalom. Nyugalom. Ismételgette magában. Ne törd be az orrát, még nem vallotta be, csak megvádolták.

- Mizuki-sensei, ez igaz? –meresztett rá kiskutya szemeket. Próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy a fejében a róka már a hasát fogva röhög.

- Ha már úgy is meghaltok mindketten, akkor akár el is mondhatom. –parádézott az áruló. –Igen, valóban el akartam lopni a tekercset! Meg fogom tanulni belőle az összes jutsut és én leszek a történelem legerősebb ninjája!

Kérlek, Kami, mond, hogy ennyi elég! Ennél még Kiba is eredetibb ötlettel állt volna elő!

Naruto azon gondolkodott, hogy mégis mekkora egy féregnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen rútul elárulja a szülőfaluját. Hogy két lábbal a porba tapossa a hűségét. Pedig bizonyára ezerszer jobb sorsa volt itt, mint neki. Egyesek egyszerűen csak alávaló gerinctelenek.

Közben a tanár és az ex-tanár egymással veszekedtek. A következő pillanatban arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas shuriken tart felé. A kezdetleges bölcs forma miatt érezte, hogy Iruka-sensei elé vetette magát, és biztosra tudta, hogy ha így találják el, nem éppen kellemes sérülésben lesz része. Így mielőtt végiggondolhatta volna teljesen, hogy mit is tesz, egy kunai termett a kezében és a legnagyobb sebességével előre ugrott, szembe a shurikennel. Félúton átlökte a kunait a shuriken közepén és úgy térítette el a legközelebbi fának.

A két tanár, de valószínűleg még a vadász csapat is döbbenten nézte, ahogy a fiú, akit ketté kellett volna szeljen a fegyver, egy veterán kecsességével ér földet. Egyetlen karcolás nélkül. Többet egy pillanatot sem vártak, Asuma és Genma parancsára letartóztatták az árulót, akinek semmi esélye sem volt a túlerővel szemben.

- N-Naruto. –a megdöbbent sóhaj hallatára a hang irányába fordult. –Mégis hogy…

- Nem vagyok átlagos diák Iruka-sensei. –jelentette ki teljes komolysággal a szőke.

- Azt… azt látom.

Naruto arcára egy lágy mosoly költözött.

- El sem tudod képzelni sensei, mennyit jelent nekem, hogy megpróbáltál megvédeni. Köszönöm. –mélyen meghajolt előtte.

- Ez csak természetes. A diákom vagy. A ninja társam. Bármit megtennék, hogy megvédjelek.

A szőke kitörölt két könnycseppet a szemeiből, Iruka pedig hasonlóan tett. A következő pillanatban két ANBU jelent meg mellettük. A biccentésük után a vállukra tette a kezét és a Shunshin segítségével a Hokage irodájába ugrottak. Amint földet értek, Naruto ANBU stílusban letérdelt.

- Jelentem, küldetés teljesítve.

- Hála az égnek. –sóhajtott az öreg. –Nem sérültél meg?

- Nem, Hokage-sama.

Iruka csak döbbenten pislogott a falu vezetője és a fiú között. Megszánva az értetlenkedő tanárt, Hiruzen röviden elmesélte, hogy mi is történt valójában. Naruto ismét csak nőtt a férfi szemében, amiért ennyire szakszerűen és gyorsan megoldotta a helyzetét. Miután megnyugodott, hogy a diákra rendben van, elbúcsúzott és kilépett az ajtón.

- Most pedig a jutalmad Naruto. –fordult felé egy mosollyal az öreg és az asztala előtti szék felé gesztikulált.

A szőke engedelmesen leült. A Hokage kiküldte az összes ANBUt a szobából, majd aktiválta az irodáján levő biztonsági pecséteket. Komoly, tárgyilagos hangon szólalt meg.

- Nemrég azt kérdezted tőlem, tudom-e, hogy kik voltak a szüleid.

Hallani lehetett volna, ahogy egy tű koppan a padlón.

Fejezet végi megjegyzés:

Ennyi lenne :D Még ma neki fogok a következőnek, de nem hiszem, hogy feltöltésre is kerül. Talán majd holnap :D

Köszike, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.