- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~A Hokage irodája~

Uzumaki Naruto úgy érezte, nehezen kap levegőt. Körmei a szék karjába mélyedtek. A füle is csengett. Úgy érezte magát, mint amikor véletlenül egyszerre öt Kage Bunshint oszlatott el. A felfogandó információ túltöltötte az agyát.

- A… A Yondaime… az apám?

Hiruzen nézte, ahogy a fiú hirtelen visszazuhan a saját korába. Már nem egy borzasztó körülmények között edződött ígéretes harcos volt előtte, csak egy tizenkét éves, árva fiú, aki életében először hallotta az apja nevét. A szőke talán észre sem vette, hogy két kövér könnycsepp gördült le az arcán.

- Igen Naruto. –tudta, hogy hatalmas szükség van erre a megerősítésre.

A gyerek összeszorította a szemét, fogai összekoccantak. Egész testében remegett. Lassan felállt a székből és az ajtó felőli falhoz fordult. Hiruzen tudta, hogy mit keres. Mindkettejük tekintete a falról mosolygó szőke férfire esett. Naruto pontosan olyan volt, mint Minato annyi idősen. Ugyanazt a melegséget hordozta a szemük.

A fiú óvatosan a képhez sétált és még óvatosabban leemelte a falról. Halk koppanások jelezték a könnyek üvegre érkeztét.

- Naruto… - szólt halkan az öreg.

A fiú a neve hallatára szembe fordult vele.

- Naruto figyelj rám. Amit az édesapád tett- a torkán akadt a szó, amikor a fiú megrázta a fejét.

- Mindig is… - mondta elcsukló hangon. –Mindig is erre vágytam… Erről álmodtam… Az én legnagyobb hősöm… az apám… akitől ezt a fontost küldetést kaptam…

A Hokage szívéről mázsás kő zuhant le. Nézte a fiút, aki szívére szorította apja fényképét, miközben szemeiből patakzottak a könnyek. Arcán a sírás ellenére is mosoly bujkált. Perekig maradtak így, csendben, egy helyben. Csak a szőke gyerek szipogása hallatszott. Mikor végül sikerült kissé megnyugodnia, a világ minden törődésével letörölte a képről a sós vízcseppeket és óvatosan visszaakasztotta a falra.

Visszasomfordált a székhez és visszarogyott eredeti helyzetébe.

- És… - hangja kissé rekedt volt. –Az édesanyám?

Hiruzen csendben kihúzta az íróasztalának legfelső fiókját, majd fél perc múlva előhalászott belőle egy fényképet. Naruto kézbe vette. Egy átlagos méretű két volt, amelyen két személy állt. Az egyik az általa már oly jól ismert Yondaime Hokage, Namikaze Minato, az apja. A másik pedig egy nő volt, akitől az első pillantásra is elfogta az otthon érzete.  Gyönyörű nő volt, hatalmas vörös hajzuhataggal és hívogató tekintettel. Egyik kezével a férje vállába kapaszkodott, a másikkal a már gömbölyödő hasát tartotta. Minato keze az övén nyugodott.

- A neve Uzumaki Kushina. Biztosan olvastál már róla.

Nagyon is jól ismerte a Kushináról szóló történeteket. A híres Akai Chishio no Habanero (Vörös Forró Vérű Habanero), a Harmadik Nagy Shinobi Háború egy újabb hősi alakja. Naruto könnyei ismét eleredtek, ahogy magához ölelte az egyetlen családi képet, ami valaha készülhetett róluk.

Közben pedig hallgatta, amit az öreg Hokage mesél. Azt, hogy az édesanyja volt a Kyuubi no Yoko előző jinchurikije, és a születése napján valami nagy baj történt és a Kyuubi elszabadult. A szülei együttes erővel fékezték meg a rókát, akinek Minato egyik felét magával együtt lepecsételte a Shiki Fūjin (Halálisten Ölelése) jutsuval, amiért az életével fizetett. A másik felét pedig Narutoba zárta. Az öreg azt is elmondta, hogy Kushina még életben volt, amikor rájuk találtak és ő volt az, aki elmondta nekik Naruto nevét és Minato utolsó kívánságát, hogy a fiukat hősnek tekintsék. Ez után ő is meghalt, mert ha egy jinchurikiból kiszívják a démont, az kivétel nélkül belehal.

- A képet… megtarthatom?

- Mindig is a tied volt Naruto. –felsóhajtott. –Sajnálom, hogy eddig eltitkoltam előtted a kilétüket.

- Semmi baj Hokage-sama. –mondta a szemét dörzsölve. –Így könnyebb volt megvédeni. Tudom, hogy egész Iwa és Kumo csak arra vár, hogy visszafizesse a kölcsönt az apámnak. A szavamat adom, hogy hallgatni fogok.

A Hokage ismét csak mosolyogni volt képes a fiú bölcsességén. Lelki szemei előtt látta, ahogy a két szülő áll a szőke mögött, és annyira büszkék, amennyire egy szülő csak lehet. Ő is pontosan olyan büszke volt, mint egy nagyapa.

- Van itt számodra még valami. –mondta az öreg és odasétált Minato fényképéhez.

Intett Narutonak, hogy menjen oda. A kép mögött egy széf volt, amit egy nagyon erős pecséttel zártak le. Csak a család tagjainak vérével volt nyitható. Naruto megharapta az ujjbegyét és a pecsét közepére nyomta. Az aprócska széfben két napló volt, egy tekercs és egy kulcs. Naruto kérdő tekintettel nézett fel az öregre.

- Mind a tied Naruto. Ez az örökséged.

A fiú remegő kezekkel vette ki a tárgyakat. A Hokage tanácsára lepecsételte őket, hogy majd mikor készen lesz rá, egy nyugodt helyen átböngészhesse őket. Miután ezzel végeztek, Naruto elbúcsúzott és sétálva indult haza a Holdfényben. Életében először, nem érezte magát igazán árvának.


Este Naruto meditatív pozícióba ült és meglátogatta a rókát. Kyuubi már várta, hiszen látta, mi zajlott le a Hokage irodájában.

Elmondta Narutonak, hogy a születése éjszakáján a Yondaime mindent megtett, hogy a pecsétet zárva tartsa. Ekkor bukkant fel egy rejtélyes alak fekete köpenybe burkolózva, amin vörös felhők voltak. Arcát egy narancssárga, csavaros maszk fedte. Megfenyegette a Hokagét, hogy végez Narutoval, ha nem adja át neki Kushinát. Amíg Minato biztonságos helyre vitte a fiát, addig a férfi, aki magát Madarának nevezte feltörte a nőn levő pecsétet, megidézte a Kyuubit a külvilágra és a Sharingannal Konoha ellen uszította.

A róka következő emléke az volt, hogy lassan felébred az irányítás alól, de nem sikerült megfékeznie magát abban, hogy a Madara nevű férfi ne használja fel. Ő kényszerítette a rókát, hogy megtámadja az újszülöttet, akit így a szülei a saját testükkel védtek meg.

- Ez a Madara még véletlenül sem Uchiha Madara… ugye?

Kyuubi felsóhajtott.

- Ismerem Uchiha Madara chakráját, mint a sajátomat. Az Madara volt.

- De hogy lehet ez? Ha valahogy varázslatosan életben is maradt, akkor már kilencven éves volt!

A róka megrázta a fejét.

- Vannak olyan módszerek ezen a világon, amivel meg lehet hosszabbítani egy ember életét. Vallások és tiltott teknikák.

A szőke a hajába túrt.

- Mekkora az esélye annak, hogy még mindig életben van?

- Nem tudom kölyök. De ha életben is van, többé nem engedjük neki, hogy védtelenül kapjon minket! –jelentette ki. – Inkább végzem a Shinigami gyomrában, mint egy Uchiha kenneljében!

Naruto csak bólintani tudott. Hosszú ideig hallgattak. Végül a szőke egy cinkos rókavigyorral nézett fel rá.

- Azt mondtad, ha végzek az akadémiával, elárulod a neved!

- Azt mondtam, ha levizsgáztál! –vigyorgott a róka. –Majd ha a Jonin senseied is átenged és hivatalosan is Genin leszel.

Naruto megforgatta a szemeit.

- Akkor két hét múlva!


Másnap sürgető kopogásra ébredt. Kikászálódva az ágyból szélesre tárta az ajtót, ami mögött aggódó barátnőjét fedezte fel. Miután a lány végigmérte és megbizonyosodott, hogy semmi baja, egy meleg mosollyal üdvözölte.

- Jó reggelt Naruto-kun. –mosolygott.

- Jó reggelt Hinata-hime.

Beinvitálta, és amíg ő elment zuhanyozni és öltözni, addig a lány neki fogott készíteni egy könnyű reggelit. Megvolt már ez a szokásuk. Hinata korán reggel, amikor a falu még az igazak álmát alussza, átoson hozzá, a csendes lakásba, ahol nem zavarja őket senki és élvezik egymás társaságát. Naruto reggeli rutinja tovább tartott a megszokottnál. Hinata reggeli közben látta alkalmasnak, hogy rákérdezzen.

- Valami gond van Naruto-kun?

Naruto villája megállt mozdulat közben. Lassan felállt és aktiválta a házban elhelyezett pecséteket, majd a tegnap esti pecsétből megidézte a fényképet, amit a Hokagétól kapott. Amikor a lány kezébe adta, annak hirtelen elállt a lélegzete. Elkerekedett szemekkel nézett fel szerelmére, a szőke meg csak egy mámoros mosollyal bólintott.

Hinata könnyek közt ölelte magához szerelmét. Sokáig csak ültek a kanapén és beszélgettek. Naruto megnézte a két tekercset is, amit a szülei ráhagytak. A Kushina tekercsében egy könyv volt, amelyben az édesanyja leírta a kedvenc jutsujait. Mivel szél és víz elemű volt, leginkább erre az elemekre korlátozódott.

A Minato tekercsében szintén egy könyv volt, mellé pedig valami, amitől a két fiatalnak eláll a lélegzete.

- Ez csak nem…? –suttogta Hinata.

- De igen. –lehelte Naruto és áhítattal kézbe vette a fegyvert.

A Yondaime híres háromágú kunaija, amit a Hiraishinhez használt. Naruto sietve nyitotta ki a könyvet, ami mellette volt. Ami benne volt, attól még inkább megdöbbent. Kushinához hasonlóan Minato is a legpraktikusabb jutsuit jelenítette meg. Ezek között pedig ékes díszként jelent meg a két világhírű technika, a Rasengan és a Hiraishin. Míg előbbiről pontos leírást ad, utóbbi esetében csak az alap pecsétet mutatta meg és a lépéseket, ami alapján Narutonak el kellett indulnia. Ez annak volt betudható, hogy minden Hiraishin használónak ki kell fejlesztenie a saját pecsétjét. Ám azok alapján, amit ott látott, legfeljebb egy fél évébe kerülhet.

Naruto gyorsan visszapecsételte az értékeket és elrejtette őket. Befejezték a reggelit és úgy döntöttek, egymásnak szánják a napot.


Két hét múlva Naruto és a barátai az akadémia előtt álltak. Ma fogják kiválasztani a Genin csapatokat és a Jonin senseieket. Naruto most először lépte át ezeket a kapukat teljes felszerelésben. Elképesztő érzés volt.

- Szerintetek mennyi az esélye, hogy legalább ketten egy csapatba kerülünk? –kérdezte Ino.

- Nektek elég sok. –mondta Naruto. – A nyakamat rá, hogy idén is bedobják a jól bevált Ino-Shika-Cho triot a közösbe.

- Kellemetlen.

- Már mér lenne kellemetlen, te lusta dög? –rivallt rá Ino, miközben egy barackot nyomott a fejére.

- Pont ezért. –sóhajtotta a fiú.

Choji hozzászólása kimerült a majszolásának hangjában. Naruto csak nevetett rajtuk, miközben még Hinata is halkan kuncogott a jeleneten.

- Ha már itt tartunk, nektek is jó esélyetek van egy csapatba kerülni. –fordult a szőke Hinatához és Shinohoz.

A fiú bólintott.

- Egy követő csapat. –helyeselt Hinata. –De akkor veled mi lesz Naruto-kun?

- Áh, én majd csak elleszek valahol. –nevetett. –Nézzük a jó oldalát a dolognak. Mennyi az esélye, hogy egy csapatba kerülök a Temével?

- Gyakorlatilag nulla. –bólogatott Shikamaru. –Ti ketten vagytok az osztály legerősebb fiújai. A legjobbakat általában a legrosszabbal szokták összerakni.

- Szóval valami civilekkel, mi? –gondolkozott hangosan a szőke.

Ebben a pillanatban az egyik klónja eloszlatta magát. Naruto arcán egy napnál is fényesebb mosoly ragyogott fel és felkapta Hinatát a levegőbe, aki ismét pipacs vörösre pirult.

- Megcsináltam Hinata-hime! Egyikük rájött a nyitjára!

- G-gratulálok Naruto-kun! –mosolygott szívből a lány.

- Mégis mihez? –pislogtak a többiek.

Naruto magára öltött egy róka vigyort és Hinatának is huncut fény költözött a szemébe.

- Titok. –suttogták egyszerre.


Az osztályban Naruto odáig volt és vissza a boldogságtól. Az egyik klónja éppen most robbantotta szét sikeresen a gumilabdát, ami a Rasengan tanulásának a második szakasza volt. A fejlett chakra kontrolja és a klónos edzésmódja miatt az első lépésen, a vizes lufi kipukkasztásán már az első héten túl esett. Már csak a harmadik lépés van hátra, maga a jutsu létrehozása minden segédeszköz nélkül.

Amíg a klónok ezzel voltak elfoglalva, addig az ő szabadidejének nagy részét a Hiraishin pecsét kifundálása kötötte le. Szinte semmi konkrétat sem csinált még, inkább behatóan tanulmányozta az alap pecsétet. Az apja valóban egy fuinjutsu mester volt. Elképesztő szinten dolgozott.

A naplóikat is végig olvasta. Olyan érzése volt, mintha így valamennyire mégis részévé vált volna az életüknek, és ők az övének. Ennél közelebb már csak akkor lesznek, ha elsajátítja a rá hagyott jutsukat és tovább élteti a nevüket. És amint felér az ő örökségükhöz, a következő lépcsőfok már az Amaterasu-samanak való megfelelése lesz.

Mámoros tervezéséből Iruka-sensei hangja zavarta fel.

- A hetes csapat tagjai: Uzumaki Naruto –az osztály fele keresztbe tett ujjakkal reménykedett a neve elhangzásában, a lányok egy része pedig pont az ellenkezőjéért imádkozott. – Haruno Sakura, - vegyes hangzavar, tiltakozások és megkönnyebbülések kavalkádja. A fiúk egy sajnálkozó pillantást küldtek felé. Ő kapta a bansheet. Emlegetett rózsaszín hajú sorscsapás éppen próbálta legyilkolni Narutot a szemeivel. –És Uchiha Sasuke. A Jonin sensei pedig Hatake Kakashi.

Naruto figyelmen kívül hagyta a két csapattársa gyűlölködő pillantását és inkább a tanárára koncentrált.

- Iruka-sensei, feltehetek egy kérdést?

- Kérdezz csak.

- Biztos ez a felosztás? Csak mert én és Sasuke osztályelsőként végeztünk, Sakura-san pedig kiemelkedő eredményeket mutatott az írásbelin, ha máshol nem is. –Páran felröhögtek a megjegyzésre. –Ez nem igazán tűnik kiegyenlített elosztásnak.

- Ezt megvallom én is így gondolom, - kezdte a sensei –viszont a csapatokat a Hokage-sama állította össze, így biztosra veszem, hogy megvolt a megfelelő oka erre.

- Értem, köszönöm a választ.

- Tovább! Nyolcas csapat: Aburame Shino, Hyuuga Hinata és Inuzuka Kiba. Jonin sensei Yuuki Kurenai.


A többi csapat Jonin senseie már több mint egy órája megérkezett értük. Naruto egy sóhajjal vette tudomásul, hogy ezen túl el kell viselnie a két sorscsapást. Ez nyílván valóan a Hokage ötlete volt, hogy bebiztosítja, Kakashinak őt is át kell engednie. Másképp a „falu hercege” is bukik, és azt a tanács soha nem engedné meg.

Hatake Kakashi. A Másoló Ninja vagy Sharingan Kakashi, akiről úgy tartják, hogy több mint ezer jutsut lemásolt már. Egy örökös késő és perverz. De legalább erős. Narutonak mégis kételyei voltak azzal kapcsolatban, hogy mennyire fogja komolyan venni a feladatait senseiként.

Ismét végignézett a csapattársain. Mindkettejükben lenne potenciál, amit a megfelelő tanár nagyon ügyesen ki tudna aknázni. Ha Kakashi siralmas munkát végez, akkor majd megpróbálja finoman a saját kezébe venni a dolgokat.

Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó és egy ezüsthajú küklopsz dugta be rajta a fejét. Végigjártatta a tekintetét az emo kisugárzású Temén, az éppen neki udvarló rajongólányon és az ablakban ülő és olvasó szőkén.

- Az első benyomásom… még nem egészen teljes. Találkozzunk a tetőn tíz perc múlva.

Ezzel nyoma veszett. A másik kettő morogva indult meg az ajtó felé. Naruto már éppen utánuk szólt volna, de a sors megelőzte, mert amint a Teme kitette a lábát a folyosóra, máris botló drót áldozata lett, aminek hatására nem kevés liszt ömlött a nyakába.

- Talán jobb lenne, ha nem a megszokott úton mennénk. –vetette fel óvatosan a szőke.

A rózsaszín banshee, miután sikeresen félig megsüketítette mind a kettejüket az aggódásával, csak azért is a megszokott úton indult felfelé. Naruto oldalra sandított a még mellette álló pórul járt Uchihára.

- Nyílván telepakolta az egész folyosót csapdákkal. –biccentett a fejével az aktivált felé. –Nem hiszem, hogy kellemes lenne.

- Fogd be Dobe. Mennyi az esélye, hogy egymás után elhelyez kettőt? –leckézette Kacsasegg és felhúzott orral elindult Sakura után.

A folyosóról hirtelen sikoly hangzott. Naruto reflexből felgyorsult, hogy a lány segítségére siessen, ám nem volt akkora probléma, ami a beavatkozását igényelte. Csak egy kunai állt a falba a lány feje búbja felett egy ujjnyival.

Szadista sensei. Gondolta, miközben rángatózott a szemöldöke.

- Akkora az esélye, Teme, mint hogy az osztály két legjobb tanulója egy osztályba kerül.

A másik kettő azért sem vett tudomást róla és tovább haladtak az eredeti úton. Naruto vett egy mély lélegzetet. Megfordult a fejében, hogy a sebességével előre rohan és felfelé remélhetőleg az összes csapdát sikerül aktiválnia és hatástalanítania. De ezt az ötletet inkább elvetette, mert 1. Ha valaha ki akar jönni az Uchihával, előbb közelebb kell hoznia a saját szintjéhez, mielőtt elkezd „felvágni” és 2. Tanulják csak meg, hogy a hőben a vas is meghajlik.

Amint azok ketten kiértek a látóteréből. Shunshin segítségével eltűnt.


Kakashi az épület tetejének korlátján ült és halkan kuncogott, nem tudni, hogy a híres narancsságra könyvecske miatt-e vagy az épületből kiszűrődő válogatott halálsikolyok hallatán.

Nemsokára befutottak a háborús hősök, magukon viselve szinte az összes csapdájának nyomait. A szöszi azonban sehol sem volt a láthatáron. A könyv majdnem kiesett a kezéből, amikor egy kunait érzett meg a nyaka jobb oldalán. Naruto pont olyan szögben tartotta a fegyvert, hogy a másik két diák akkor sem láthatta volna, ha éppen feléjük néznének.

- Attól hogy Geninek vagyunk, neked még résen kell lenned, sensei. –kuncogott mögötte a keresett szőke, majd annyira lehalkította a hangját, hogy csak a küklopsz hallja. –Egy ANBUnak ennél nehezebben megölhetőnek kell lennie, nem igaz, Inu-san?

Ez után Naruto végigvizsgálta a padot lehetséges csapdák után, majd felült a felsődeszka tetejére, a lábát téve az ülőkére. A hátán levő tekercs miatt másképp nem lett volna képes kényelmesen ülni. A másik két csapattársa is helyet foglalt, miközben felváltva gyilkos pillantásokat küldtek hol a szőke, hol a küklopsz felé. Az említett Jonin úgy nézett a szőkére, mintha egy pillanatra szellemet látna. Az az arc, az a hanghordozás. Naruto kiszúrhatta a zavarát, mert egy kissé veszélyes mosolyt küldött felé.

Minato-sensei…

- Rendben van! –zökkentette ki magát a döbbenetből. – Akkor mit szólnátok egy kis bemutatkozáshoz? Ki kezdi?

- Mondjuk te sensei. –könyökölt a saját térdére Naruto és a tenyerébe támasztotta a kezét. –Hogy lássuk, mit értesz bemutatkozás alatt.

Kakashi felsóhajtott.

- A nevem Hatake Kakashi. Hogy mit szeretek? Ahhoz még fiatalok vagytok. Nem tartozik rátok, hogy mit nem szeretek. Az álmom? Hát, nem is tudom. Még nem gondolkodtam rajta. –Küldött feléjük egy Szem Mosoly Jutsut. –Kezdje a rózsaszín.

A nevén kívül semmit sem nyögött ki. Szaladt át a három diák fején a gondolat.

- Haruno Sakura vagyok. Amit szeretek, vagyis akit szeretek… - Sasuke felé sandított és elpirult. –Az álmom… - még jobban elpirult.

- És mi az, amit nem szeretsz? –vágott az ábrándozása közepébe a férfi.

- Az Naruto-baka! –jelentette ki, miközben vádlón rá mutatott.

A szőke csak megforgatta a szemeit.

- Értem. Most az emos szépfiú.

- A nevem Uchiha Sasuke. Szinte semmit sem szeretek. Igazából kevés dolog van, amit nem gyűlölök. Álmokat nem kergetek. Életcélom van és el is érem. Feltámasztom a klánomat és megölök egy bizonyos személyt.

Akkor jobb, ha összekaparod magad Teme. Fintorgott fejben Naruto. Ekkor mindenki felé fordult.

- A nevem Uzumaki Naruto. Szeretem Hinata-himét, a társaimat, az edzést, és a kihívásokat. Nem szeretem a hangos és öntelt egyéneket. Az álmom az, hogy elég erős legyek ahhoz, hogy három, általam nagyra becsült személy büszke lehessen rám.

- Nos, rendben. –bólintott a Jonin. –Holnap nyolckor találkozunk a hetes gyakorló pályán, ahol eldöntjük, melyikőtökből lesz Genin.

- De hát sensei, mi már levizsgáztunk. –pislogott döbbenten Sakura.

- Az akadémián igen. Ám a végzősök közül csak kilencen lesznek Geninek. A többiek mennek vissza az akadémiára. Holnap letesztellek bennetek. Oh, és ha elfogadtok egy tanácsot, ne egyetek semmit, mert úgyis kihányjátok.

Shunshinnal eltűnt.


Másnap korán reggel már mind a hárman ott voltak a megbeszélt időpontra, csak éppen a sensei hiányzott. Naruto az éjjel azt latolgatta a képességeinek hány százalékát érdemes használnia a teszt végrehajtásakor. Nem szerette volna leleplezni például a senjutsu tudását, de ha a helyzet megköveteli, akkor semmitől sem riad vissza. Később úgy is be kell avatnia a senseiét a képességeibe.

Legfeljebb lazít egy kicsit az ellenállás pecsétjein.

Egyelőre még a Ryugokugant sem szerette volna bevetni. Eddig csak kémkedésre használta, harc közben legfeljebb állatok ellen. Meglepetésnek jó lenne, de inkább úgy döntött kivárja azt a pontot, ahol már bízhat valamennyire a csapattársaiban.

Gondolataiból gyomorkorgás zavarta fel. Meglepetten pislogott a két csapattársára.

- Ti komolyan nem ettetek otthon?

- Kakashi-sensei azt mondta, hogy ne együnk, mert hányni fogunk. –dorgálta meg Sakura, mintha egy hülyéhez beszélne.

- Oh, és melyik a rosszabb? Viszont látni a reggelidet, vagy legyengülten nézni szembe egy Jonin szintű ninjával? –vágott vissza Naruto, próbálva minimálisra csökkenteni az ingerültséget a hangjában.

Sakura már éppen dünnyögött volna valamit, amikor Sasuke is megszólalt.

- A 24. shinobi szabály az, hogy mindig kövesd a vezető parancsait. – A banshee helyeslően bólogatott.

- A sensei azt mondta, hogy „azt tanácsolja”.  –forgatta a szemeit Naruto. –Parancsról szó sem volt.

A szőke sóhajtva megvakargatta a tarkóját. Már a startnál zseniális baklövésekkel néztek szembe. Leoldotta a hátáról a tekercset és pár idézés múlva már a kezében volt egy ételes doboz. Feléjük nyújtotta.

- Nekem is érdekem, hogy jól szerepeljetek. –magyarázta. –Legközelebb azért nézzetek egy kicsit a dolgok mélyére.

Sasuke, habár bosszankodva, de elfogadta a reggelis dobozt. Ő meg Sakura percekig csendben ettek, miközben Naruto az egyik szemben levő fa árnyékában meditált. Mikor végeztek, vett egy mély levegőt és beszélni kezdett.

- A legjobb lenne, ha beavatnánk egymást abba, hogy mire vagyunk képesek. Így nem kell ezzel időzni, ha gyorsan kell tervet kovácsolni.

- És mégis ki tett meg téged főnöknek Dobe? –morgott Sasuke, Sakura pedig kiskutya módjára hevesen bólogatott.

Nyugalom. Csapattárs. Ne rúgd le a veséjét.

- Senki Teme. Én nem is parancsolgattam, ez csak egy javaslat volt. Vagy talán van egy épkézláb indokod az ötlet ellen?

A fekete hajú hallgatott.

- Komolyan? –rázta a fejét a szőke. –Rendben van Teme. Akkor elmondom én. Közép- és nagytávolságú támadásaim is vannak egyaránt. A Yondaime által használt stílust gyakorlom már öt éve és leginkább kunai és wakazashi párost szoktam használni. Abszolút béna vagyok minden fajta genjutsu terén, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy ugyan azon okok miatt a genjutsuk nagy része nem hat rám. Na? Valaki?

Sakura még mindig úgy nézett rá, mintha sorscsapás lenne két lábon, de meglepetésére az emo herceg beszélni kezdett.

- Közeli és középtávolsági támadásaim vannak. A klánom egyes tűz jutsujait használom és az akadémián tanult taijutsu stílust. A fegyverkezelésem 9,7 hét volt az akadémián. A genjutsu nem igazán érdekelt.

Mind a ketten a rózsaszín hajú lányra néztek. Ám mielőtt megszólalhatott volna, Kakashi méltóztatott megérkezni egy órás késéssel. A hírneve alapján még ez is fejlődésnek számított.

- Késett! –üvöltötte Sakura.

- Áh, tudjátok, hogy megy ez. Találkoztam egy öreg nénikével, akinek segítettem hazacipelni a szatyrokat. Visszafelé pedig elvesztem az élet ösvényén.

- Meg a nagy francokat! –toporzékolt a banshee.

- Nos, akkor kezdhetjük? –három bólintás volt a válasza. –Remek! A feladat nagyon egyszerű! Szerezzétek meg tőlem ezt a két csengőt. Akinek délre nincs csengője, nem kap ebédet és mehet vissza az akadémiára. Oh és egy jó tanács. És azt tanácsolom, hogy úgy gyertek nekem, mintha meg akarnátok ölni, másképp esélyetek sem lesz. –letette az órát a középső oszlopra. –És… Rajta!

Mind a három genin az árnyékok közé vetette magát. Naruto azonban csak addig, amíg létre nem hozott magából tíz klónt. Az egyiknek a kezébe adta a tekercsét, majd egy átalakult klónt vett a hátára. A következő pillanatban már az első kunai a kezében volt. Kilőve az ágak közül a Joninnak vetette magát.

Kakashi megdöbbenve ugrott el a hirtelen agresszívvé vált szőke útjából. A levegőben még kivédett három senbon tűt, majd elmenekült a földön már készenlétben váró fiú kunai párbajai elől. Amint sikerült kellő távolságot ékelnie maguk közé, szinte azonnal eltette a kezében levő könyvet. A fiú sebességét nem lehetett félvállról venni.

Az is megdöbbentette, hogy miféle változáson ment át. A mosolygós szőkének nyoma sem volt, szemeiből és vonásaiból minden életvidámság eltűnt. Csak egy jéghideg maszk maradt a helyükön. Egy fegyver arca.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar komolyan veszel sensei. –még a hangja is mélyebb lett!

- Hogyan értél el ekkora sebességet Naruto? –maga is előhúzott egy kunait.

- Egy ninja nem árulja el a titkait az ellenségének. Azt mondtad, úgy támadjak, mintha meg akarnálak ölni. Ennél fogva ellenségek vagyunk.

- Ejnye, de komoly vagy. –jelent meg a verejtékcsepp Kakashi homlokán.

Naruto felé hajította a kezében levő fegyvert, és amíg a Jonin a kivédéssel foglalkozott, addig a sebességét használva eltűnt és jobbról támadt. Taijutsu párbaj következett. Naruto rúgását Kakashi tenyérrel állította meg az arca mellett, majd a másik kezével kivédte a fiú öklét, amivel gyomorba akarta vágni. Naruto, miután egy keze és egy lába csapdába esett, úgy döntött, hogy Kakashi ellen fordítja a helyzetet és a másik lábával erősen ellökte magát a földről, megpróbálva satuba fogni a férfi nyakát. Ez a próbálkozása sem jött össze, ám nem is ez volt a célja. Még egy pillanat kellett volna és enyves kezével megszerezte volna a csengőt, ám Kakashi Kawamiri (Helycsere) segítségével meglépett, és tőle pár méterre ért földet.

Ekkor az ágak közül két pontról shurikenek kezdtek záporozni, ami miatt a Jonin menekülésre kényszerült. Amint a fémeső abba maradt, veterán ösztönei megszólaltak és azonnal a levegőbe ugrott. Egy pillanatra rá azon a ponton ahol állt, egy Naruto klón tört ki a földből.

- Doton: Shinjū Zanshu no Jutsu. – Suttogta elképedve a Jonin.

Ez után pusztán a jó szerencséjének köszönhette, hogy nem lopták meg egy csengővel, ugyanis Naruto a következő pillanatban felé hajított egy démon szél shurikent, amit fogalma sem volt, honnan szedett elő. Amint kikerülte, észrevette, hogy a fiú hátáról hiányzik a tekercs. Csak a tapasztalata miatt sikerült időben felfognia, hogy mi történik, és a következő pillanatban még a levegőben megfordult és gyomron rúgta az enyves kezű klónt, aki egy füstfelhőben köddé vált.

Ez úttal rajta volt a sor, hogy meglepje a szőkét. A saját sebességével azonnal az eredeti előtt termett. Naruto hálát adott Amaterasu-sama nevének, hogy az ösztönei nem kapcsolták be a Ryugokugant. A Jonin mellkason ütötte és a két méterre mögötte levő fának esett. Amíg hörögve próbált levegőt venni, addig a Másoló Ninja pár pillanat alatt már a fához is kötözte ninja drót segítségével.

Narutot kiverte a hideg veríték, ahogy próbálta a torkában levő gombóccal együtt lenyelni a hirtelen felbuggyanó emléket.

- Lenyűgöző teljesítmény Naruto. –összeborzolta a haját egy Szem Mosoly Jutsu kíséretében. –De sajnos még így is kevés. Most pedig, ha megbocsájtasz, levadászom a másik kettőt.

Naruto felsóhajtott, majd felnézett az ágak közé, ahol egy klónja várt készen létben. Az bólintott és készített még egyet, ami azonnal el is oszlatta magát, így szétosztva a csata eredményének emlékét a többi, közben aktívan működő klón között. Végül leugrott a fa mögé és kiszabadította az eredetit egy szél chakrával megerősített kunai segítségével.


A Sasukét figyelő klón szemei összeszűkültek, amint megkapta a csata emlékeit. A következő percben egy sikoly töltötte be az erdőt. Egy fél perc múlva egy újabb klón emlékeit kapta meg, miszerint Kakashi genjutsut bocsájtott Sakurára, akit a klón társa jelenleg az eredeti Narutohoz visz. Ez azt jelentette, hogy most Sasukén volt a sor.

Egy szem klónként nem tehetett sokat a fiú érdekében, mert ha eloszlatják, akkor az eredeti információ nélkül marad. Végül úgy döntött, hogy létrehoz egy újabb klónt, aki majd Hengével felveszi egy madár alakját és végignézi a harcot. Az ujjait a már jól ismert kereszt alakba emelte és már suttogta volna a szavakat, amikor megérezte a rohamosan felé közeledő jelenlétet. Azonnal elugrott az ágról, így még éppen kivédve Kakashi becsapódó öklét, ami alatt recsegve tört szét az ág.

Természetesen az Uchiha is felfigyelt az akcióra és amint a szőke klónja mellé érkezett, már neki is fogott volna faggatózni.

- Nem én vagyok az eredeti. Nincs sok chakrám, süss el egy Katon: Gokakyu no Jutsut és rohanj a tisztás felé!

- Dobe, nekem te ne –kezdte volna a „kushadj fényes színem előtt te szánalmas szolga” szöveget.

A következő pillanatban kunaiok záporoztak rájuk szemből, Sasuke pedig túlságosan el volt foglalva a felháborodásával ahhoz, hogy időben észrevegye és kitérjen előle. Naruto klón megragadta a karját és maga elé rántotta, a saját hátát tartva a fegyverek felé, amelyekből nem is egy célba is talált.

- Mi a… - lehelte döbbenten a sötét hajú fiú.

- Tisztás. –hangsúlyozta a klón, mielőtt füstfelhővé foszlott szét.

Az utolsó Uchiha egy pillanatra még döbbenten figyelte a helyet, ahol a szőke hasonmása eltűnt, majd megrázta a fejét és rohanni kezdtet a tisztás felé.

Az árnyak között egy küklopsz lenyűgözve nézte végig a jelenetet.


Naruto felszisszent a klóntól kapott emlékekre. Biccentett a mellette levő két hasonmásnak, akik azonnal kilőttek a fák közé, ahol találkoznak majd Sasukéval és feltartják az esetleges üldözőjét. Egy újabb klón a hátára vette a még mindig genjutsu alatt levő rózsaszín hajú lányt.

A szőke közben lótusz ülésben ült a földön és senjutsu segítségével szemmel tartotta, hogy mi történik az erdőben. Amióta Kakashi magára hagyta, végig azon gondolkodott, mi lehet a vizsga igazi értelme. Nyílván való volt, hogy egyikőjük sem lehet ellenfele a joninnak, ha igazán komolyan veszi. Még akkor sem, ha egyszerre mennek rá…

Oh, én barom…

Fél perc múlva megérkezett Sasuke.

- A klónjaim nem bírják sokáig. –tápászkodott fel. – Kell egy terv.

- Na, ne mond! –forgatta a szemét az Uchiha.

- Sasuke figyelj, nincs sok időnk. Tudod, hogy ez a teszt lehetetlen számunkra egyenként. De ha csapatban dolgozunk, akkor talán lehet esélyünk.

- Már miért akarnék én pont veled dolgozni?

- Most? –döntötte oldalra a szőke. –Hogy átmenjünk. Később? Hogy te is bízhass abban, hogy védem a hátad. –hirtelen felkapta a fejét. –Mennünk kell, mindjárt itt lesz. Az egyik klónom már a vizsga eleje óta készít egy rejtőzködő pecsét burkot. Ott nem fog tudni egy ideig kiszimatolni minket. Erre!

Naruto és a klón, hátán a lánnyal, kilőtt a fák közé. Sasuke pár másodperc után követte őket.


A földalatti helyiség, amit a klón rögtönözve hozott létre alig volt elég a három genin számára. Ám jobb volt, mint a semmi és egy ideig még a Másoló Ninja orra elől is elrejtette őket. Miután Sasuke végre hajlandóságot mutatott, Naruto elmagyarázta neki az elméletét, miszerint az igazi vizsga az, hogy hajlandóak-e csapatként dolgozni.

Ez után pár lépésben kidolgoztak egy tervet, aminek halvány őszi rózsa volt az esélye, hogy beválik, de legalább kombinálták egymás képességeit. Miután mind a hármuknak találtak feladatot benne, Naruto feloldotta a Sakurát kiütő genjutsut. Megbeszélték, hogy Sasuke úgy hozakodik elő az ötlettel, mintha egyedül az övé lenne, mert akkor a lány kiskutya módjára fog engedelmeskedni.

A banshee első reakciója egy sikoly lett volna, ha az Uchiha nem fogja be a száját.

- Sakura figyelj. Ez a vizsga túl nehéz nekünk egyesével. Van egy tervem, amiben rád is szükségem van. Hajlandó vagy segíteni?

A lány a Szív Szem Jutsu támogatásával bólintott. Ez után Sasuke és Naruto ledarálták neki az ötletet, közben végig olyan utalásokat szúrtak közbe, ami Sasuke malmára hajtotta a dicsőséget, csak hogy a lánynak egy rossz szava se legyen. Mikor végre mind a hárman tudták a feladatukat és kimásztak a föld alól, Naruto hagyott mindkettejük mellett egy klónt, ami majd eloszlik, amikor készen vannak és visszament a tisztásra, ahol Kakashi már várta.

- Áh Naruto! Milyen kedves, hogy csatlakozol hozzám. –gúnyolódott a küklopsz.

A szőke válasz helyett csak megidézte a karvédőjéből a wakazashiját. Az ellenállás pecséteket még lazábbra engedve az elérhető legnagyobb sebességével támadott, ez úttal szinte „szégyentelenül” használva apja harci stílusát. Kakashi képtelen volt leplezni döbbenetét, amint két kunai társaságában penge táncra hívta a szőkét.

Mindez percekig tartott. Naruto kissé hátrányban volt, amit néha egy klónnal kompenzált, de még így is kapott egy vékony vágást a jobb szeme alá. Amint megkapta a második klónjának az emlékeit, a megbeszélt jel szerint három shurikent hajított Kakashi felé, aki könnyűszerrel védte ki őket. Naruto ekkor oldalra ugrott, ahol közben Sasuke landolt és a vállára tette a kezét.

Kakashi szét akarta választani őket, ám erre nem volt lehetősége, mert a lombok között egy hirtelen feltűnő kunoichi fegyverzáport zúdított a két küzdőfél közé. Naruto készített magából és Sasukéból is hat klónt, majd a megfelelő kézjelek után az Uchihák egyszerre elkiáltották magukat.

- Katon: Gokakyu no Jutsu!

Erre pedig a szőkék egyszerre visszhangozták.

- Futon: Reppusho no Jutsu!

A szél támadás azonnal egybeolvadt a tűzgolyókkal, valóságos tűzhullámot hozva létre. A jutsu tíz másodpercig tartott, a klónok pedig azonnal eltűntek. Naruto halántékán lecsordult egy izzadtság csepp. A következő pillanatban a senjutsuval megtámogatott érzékei veszélyt ordítottak és félrelökte Sasukét az útból. Lába alatt besüppedt a föld a jól ismert Doton jutsu miatt.

A következő pillanatban már egy jobb napokat is látott Kakashi tartotta a hűvös pengét a torkának.

- Sakura! –szólította fel a lányt. –Kötözd Sasukét az egyik oszlophoz, vagy Naruto barátunk csúnyán végzi.

Mielőtt a rózsaszín bármit reagálhatott volna, az Uchiha legalább hat Shurikent hajított Kakashi felé, aki elkapta a pengét a szőke torkától és azzal védte a támadást. Ekkor az egyik fa tövéből egy nagyon ismerős hangot hallottak meg.

- Doton: Dochū Senkō!

Habár a jutsu gyengének számított a saját mércéjén belül, valószínűleg a tanulás egyik első fázisában volt, arra éppen elég volt, hogy meglazítsa a földet az eredeti körül, aki, amint módja nyílt rá, eltűnt a csapdából és Sasuke oldalán termett, wakazashival harcra készen.

- Dobe.

- Tudom Teme.

Naruto elhajított négy shurikent, amiket Sasuke meggyújtott egy újabb tűz jutsuval. Amíg Kakashi hárított, addig a két fiú szétrebbent és két oldalról kezdték ostromolni a küklopszot, ami leginkább abból állt, hogy Naruto lefoglalta, Sasuke pedig megpróbálta megszerezni a csengőket. Sakura időnként, amikor a sensei megpróbált elhátrálni, hogy egy oldalra terelje a két fiút, távolsági fegyverekkel bírta jobb belátásra a férfit. Egészen addig, amíg a rózsaszín maga bele nem sétált egy csapdába, ami a lábánál fogva fellógatta a fára. Annyi szerencséje volt, hogy reggel még magára vett a ruhája alá egy rövid fekete nadrágot.

- Sasuke, menj!

Az Uchiha ekkor már kérdés nélkül indult meg a lány felé, ám oldalra kellett ugrania, amikor Kakashi hirtelen előtte termett és támadott. Ezt azonban Naruto védte ki, majd szinte vért izzadva próbálta elég ideig lefoglalni a Jonint, amíg a kunoichi kiszabadításra nem került.

- Doton: Ganchuusou.

Amint az Uchiha megfordult, egy verejtékcsepp indult meg a tarkóján. Kakashi éppen ekkor emelte fel a tenyerét a földről, Naruto pedig legalább tíz szikla tüske közé volt beszorulva. Egyik sem okozott sérülést, de gyakorlatilag mozgásképtelenné tették. A szőke éppen kapálózva próbálta áttörni a tüskéket és kiszabadulni.

Kakashi azonban mögötte termett és tarkón ütötte, amitől elvesztette az eszméletét.

- És most a másikat. –ropogtatta ki az ökleit.

Sasukénak esélye sem volt a sensei sebessége ellen, így kapott pár csúnya ütést. A háta találkozott az egyik fával. Lihegve törülgette a jobb kézfejével a szája sarkát. Azzal, hogy Narutot kivonták az egyenletből, elszállt az egyetlen esélyük. Ekkor meglepetésére Sakura állt közé és a Jonin közé.

- Sasuke-kun! Menj, szabadítsd ki Naruto-bakat! Én addig feltartom a senseit!

- Oh? –szökött fel Kakashi szemöldöke.

- Te menj Sakura, nekem több esélyem van ellene! –tápászkodott fel.

A rózsaszín megrázta a fejét.

- Egyikünknek sincs. Csak együtt.

Kakashi alig bírta elfojtani a mosolyát. Naruto és Sasuke részéről már rég eldöntötte, hogy átmennek, és most Sakura is bebizonyította, hogy több van benne, mint egy idegesítő rajongó lány. Még nagyjából két perc volt a próba végéig.

Arra készült, hogy Narutohoz hasonlóan kiüti a lányt, ám meg kellett döbbennie. Előtte ugyanis egy kisebb kráter keletkezett, amikor egy nagyon is ismerős szőke fiú landolt kettejük között. Kakashi úgy érezte, elönti a hideg verejték, amikor meglátta a szőke szemei körül a két narancssárga mintát.

- Ez lehetetlen! –nyögte ki.

- Csúnya dolog egy lányra támadni sensei. –vigyorgott a szőke fültől fülig.

A szemszíne megváltozott, tengerkékből átváltott vérvörösre, a púpillái hasítottá váltak. A Jonin első reakciója volt a chakrájának leellenőrzése. Mégis igaza volt, ez nem a róka chakrája, ez…

- Senjutsu… - lehelte még mindig sokkosan.

- Sasuke. Sakura. Vigyázzatok egymásra!

Nem pusztán a sebessége, de az ereje is az egekbe szökött. A kiélesedett érzékei miatt a Jonin többé nem tudta meglepni és a Yondaime stílusával, plusz kihasználva a küklopsz még mindig sokkos állapotát, éppen az óra megcsörrenése előtt a wakazashi végével lemetszette a két csengőt Kakashi övéről. Mire az óra elhallgatott, már a társai mellett áll.

- Naruto! –kiáltotta Kakashi. –Magyarázd ezt meg! Honnan tudsz senjutsut használni!

- Egek sensei, kiáltsd egy kicsit hangosabban, Sunában nem értették tisztán. –morgott a szőke és megszűntette a formát. – Ez egy kivételes alkalom volt, és ezt az információt csak a Jonin senseiemmel osztom meg. Ha jól sejtem és átmentünk, akkor javaslom egy vacsora mellett, rendben? –villantott egy róka vigyort. –Én fizetek!

Fejezet végi megjegyzés:

ÉÉÉÉÉÉÉS CUT! Oké emberek, jó hétvégét :D

Köszi, hogy elolvastad!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.