- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

~Helyszín~


~Konoha – Hokage iroda~

Az öreg Hokage komoran nézte az asztalon heverő részletes beszámolót a hetes csapat teljesítményéről. Egyrészt örült, hogy a három fiatal képes volt félretenni a nézeteltéréseiket a közös munka érdekében, csak azt nem tudta, hogy ez meddig fog tartani. A másik problémája egy bizonyos szőke hajú fiú képességeinek leírása volt.

A jelentés szerint Naruto kiváló eredményeket mutatott úgy hosszú távú tervezés terén, mint azonnali probléma megoldásban. Nem is beszélve arról, hogy parádésan levizsgázott fizikailag és chakra irányítás szempontjából. Hiruzen ezt mind tudta, legalább is sejtette. De egy valamit álmában sem gondolt volna.

Uzumaki Naruto képes volt a természet chakra irányítására. Ez, idézett állatokkal való szerződés nélkül, nem lehetett volna lehetséges. És mégis itt van előtte. Naruto nem pusztán tudott a senjutsuról, hanem egyedül képes volt úgy elsajátítani, hogy az sem sült el rosszul. Már a gondolat is leizzasztotta, hogy miféle sorsra juthatott volna.

Felpillantva látta a két előtte álló ninját, akik érkezésük óta nem mozdultak. Az egyik az emlegetett szőke, a másik az új Jonin senseie. A Hokage felsóhajtott.

- Naruto, kívánod elmagyarázni nekünk, hogyan váltál képessé a senjutsu használatára?

- Részletekbe menően? – döntötte oldalra a fejét a kérdezett.

- Ha lehetséges.

- Rendben. Először is mindez a fuinjutsu tanulásomhoz vezethető vissza…

Több mint egy óra alatt magyarázta el a két férfinak, hogy miként kezdett el pecsételést tanulni, és hogyan fejlődött a képessége. Arról a részről füllentett, hogyan szerzett tudomást a senjutsuról, azt mondta, hogy egy könyvben olvasta a könyvtár második emeletén.

Kifejtette a tanulmányait, ami alapján elkészítette a pecsétet és részletesen elmagyarázta azt is, hogyan került sor a kivitelezésre. Elmondta, hogy az ötletet igazából a hasán levő pecsét adta, ami keveri az ő erejét a rókával. Ugyan Kakashi meglepődött, hogy a fiú tudott a bérlőjéről, ezek után már az sem zökkentené ki, ha a fiú hirtelen előrukkolna egy doujutsuval.

Naruto azt is elmesélte, hogyan állította be a pecsét chakra adagolását, illetve hogyan és milyen időközönként növelte a szinteket. Mikor végzett, a két férfi megkérte, hogy mutassa meg nekik a pecsétet. Naruto fürgén kivetkőzött a felsőjéből. Eleinte semmi sem látszott a hátán, ám amint használatba vette a chakráját, feltűnt a pecsét.

Művészi munka volt és hatalmas. Egy nagy félkör a háta felső felét befedte, amelyből vonalasan indult végig két pecsét a felkarjai hátulján egészen a könyökéig, ahol egy kisebb körben végződött. Egy tenyérnyi kör volt a tarkóján is, ennek a középpontjából pedig egy újabb hosszú pecsétsor haladt le egészen az a középső ágyéki csigolyájáig, ahol egy tányér méretű körpecsét volt, hasonlóan komplex, mint a felső nagy.

A két férfi nem győzött ámulni.

- Habár ez már csak kisegítésként van jelen. –magyarázta Naruto. –Már nincs szükségem rá az irányításhoz, de amíg rajtam van, addig folyamatosan adagolja a szervezetembe a természet chakrát, így növekedésre késztetve és fejlesztve a sajátomat.

- A sajátodat? –szökött fel Kakashi szemöldöke.

- Igen. –bólintott és elkezdett visszaöltözni. – Nem igazán szoktam igénybe venni a Kyuubi erejét. Még a klónok esetében sem volt szükségem rá, mert mire megtanultam a teknikát, már Jonin szinten álltam készletek gyanánt. Mivel nagyon fiatalon kezdtem, sokkal rugalmasabb módon növekedett az erőm.  Egyelőre tíz saját klónt tudok csinálni, ez a legtöbb, ám ha a Kyuubi chakráját is bedobom a közösbe, akkor minimum négyszázat tudok készíteni.

- Elképesztő! –lehelte Kakashi őszinte elismeréssel a hangjában.

Hiruzen, habár örült a fiú hatalmas sikerének, titkon kicsit féltette is. Remélte, hogy a fiú inkább az apja sorsán osztozik majd, mintsem Itachién.

- Ez rendben van Naruto, de én még mindig nem értem, hogy voltál képes természet chakrát használni szerződés nélkül.

- A róka miatt. –válaszolta.

- A róka? –döbbentek meg.

- Igen. Habár ezt kevesen tudják, de a bijuuk képesek a saját chakrájukból idézett állatokhoz hasonló lényeket készíteni. Pontosan annyit képesek létrehozni, amennyi a farkaik száma. A Kyuubinak logikus módon kilenc van.

- És meg tudod őket idézni?

- Kami nevére, dehogy! –sóhajtott Naruto. –Ahhoz egyelőre túl szoros a pecsét. A róka erejének egy kilencedét kellene kihúznom egy ilyen idézéshez! Nem. –megrázta a fejét. –Majd talán egyszer, de bizonyosan nem a következő két év folyamán.

Hiruzen bólintott, megelégedve a válasszal. Lassan kezdte tényleg megismerni a fiút. Habár elsőre úgy tűnhet, hogy felelőtlenül ugrik bele a veszélyes dolgokba, valójában minden tökéletesen az irányítása alatt áll. Szerette volna megfeddeni, hogy ne próbálkozzon ilyen halálosan veszélyes dolgokkal, ám biztos volt benne, hogy a fiú nem kockáztatná az életét, ha van ideje és van más út.

- Rendben van. –bólintott végül. –Van még valami, amit szeretnél közölni velünk?

A szőke arcára egy baljós rókavigyor költözött.

- Igazából csak egy valami. De még nyugodtan várathat magára, nem sürgős.

- Részemről én inkább túl lennék rajta. –mondta Kakashi. –A senseied vagyok, ismernem kell a képességeidet.

Az öreg Hokage bólintott. Naruto kissé terpeszbe tette a lábait, mélyen kezdett lélegezni és előre nyújtotta a jobb kezét, míg a ballal megmarkolta a csuklóját.  Hiruzen szájából Kami tudja hányadszorra esett ki a pipa azon az estén, mikor megpillantotta az összeállni készülő kék gömböt a szőke kezében.

- Még nem sikerült befejeznem. –vallotta be. –De legkésőbb egy hét múlva bizonyosan készen lesz! –villantotta feléjük a legédesebb mosolyát, amitől kirázta őket a hideg.

- Azt hiszem, szükségem lesz egy nagy adag fejfájás csillapítóra. –motyogta a Hokage.


Másnap a csapat reggeli edzésre jelentkezett a hetes edzőpályán. Kakashi megdöbbentő módon pontosan érkezett, amiért a szőkének megfordult a fejében az alakváltó esélye, ám a fejlődő bölcs érzékei szerint ez az igazi küklopsz volt.

- Rendben van csapat! –mosolygott a sensei. –Ma felmérjük az állóképességeteket és eldöntjük, miféle edzést fogunk folytatni a következő két hónapban. Hogy hangzik?

- Zseniálisan! –mosolygott a szőke.

Ha csak egy kis esélye is volt annak, hogy Kakashi komolyan fogja őket tanítani, az igazi áldás számba ment, ami csakis kizárólag Amaterasu-sama öléből hullhatott alá.

- Kezdjük azzal, hogy ki hogyan edz reggelenként és mennyit. Sakura?

- Hát, izé… - kezdte a lány egy bárgyú vigyorral.

Naruto ellenállt a késztetésnek, hogy felnyögjön.

- Kérlek, mond, hogy legalább nem diétázol! –szinte már könyörgött.

- Pofa be Naruto-baka, mégis hogy őrizném meg másképp az alakomat?

A csapat hím tagjai ellenálltak a késztetésnek, hogy megfejeljék a legközelebbi fát.

- Ezen nagyon sokat kell majd dolgoznunk. –sóhajtott a Jonin. –És te Sasuke?

- Reggelente futok tíz percig, majd fél órán át minden kötelezőből csinálok húszat. Ez után két órát gyakorlom a chakra kontrollt. –jelentette ki büszkén.

- Nem rossz, de nem is elég. –hümmögött a Jonin. –Étrenddel hogy állsz?

- Olyan… mérsékelten egészséges. –vallotta be. Nem engedte volna meg, hogy a büszkesége álljon az edzése útjába.

- Ezen is dolgozunk még. Naruto?

A szőke, aki megpróbált elsomfordálni, most zavartan nevetgélve fordult meg a neve hallatára.

- Muszáj?

- Igen.

- Na, jó. –sóhajtott. – Reggelenként három kört futok a falu körül, a belső oldalon, mielőtt megkérdeznétek, utána két óra alapedzés száz darabbal minden gyakorlatból. Ez után nálam is jön két óra chakra kontrol, miközben két klónom ninjutsut tanul. A végén pedig három órát dolgozom az új projectemen, tíz klónom pedig próbálja véghezvinni azt a jutsut.

Úgy néztek rá, mint valami idegenre.

- És mond csak, mikor kapod elő a zöld kezes-lábast? –vigyorgott Kakashi.

- Hm? Hogy mondod sensei?

- Ezt még el sem sütöttem, honnan tudsz róla? –bosszankodott a Jonin.

Naruto vigyora veszélyesen széles lett.

- Mindegy, hagyjuk, nem akarom tudni! –tette keresztbe maga előtt X alakban a karjait a Jonin. –Az étrended?

- Általában vadászni szoktam és valamilyen salátát eszek mellé. Néha el szoktunk menni Hinata-himével és a többiekkel vacsorázni, legalább háromszor egy héten.

- Már akartam kérdezni. –vonta magára a figyelmet Sakura. –Miért hívod Hinata-sant „Hinata-himének”?

Sasuke egy olyan pillantást küldött felé, ami felért egy „komolyan?” elordításával, Naruto viszont egész testében megfeszült. Kakashi ezt észrevéve gyorsan közbelépett.

- Egyelőre még hagyjuk egymás magán életét és koncentráljunk az edzési tervetekre. Reggel mindannyian két kör futással kezdtek a falu körül Naruto megszokott útvonalánál, után egészen idáig szaladtok. Itt megreggelizünk, az első héten én készítem nektek a reggelit, hogy tudjátok, mit várok el benne. Ezek után gyakorlatozni fogunk, Sakura te mindenből hússzal kezdesz, Sasuke a tiédet feltoljuk ötvenre. Naruto, egyelőre te csinálj annyit, amennyit eddig is. Mikor ezzel végeztünk megebédelünk, amit szintén én készítek, majd a nap végéig véletlenszerű edzést fogunk végezni.

Egyedül Sakura volt az, aki elsápadt. Sasukénak nagyon is tetszett, hogy a sensei komolyan veszi az edzést. Néha félrepillantott, hogy lássa Naruto reakcióját, a szőke azonban nagyrészt közömbösen bólogatott.

- Egy kérdés sensei. –szólalt meg a végén Naruto. –Szándékosan nem említetted a ninjutsu edzést, vagy ezt magába foglalja a „véletlenszerű edzés”?

Erre az Uchiha is kérdő tekintetével ajándékozta meg a küklopszot.

- Szándékosan nem említettem. Ma fogom felmérni, hogy mennyire álltok készen fizikailag és chakra kontrol szempontjából a ninjutsura.

- És mi a helyzet a taijutsuval? –ezt már Sasuke kérdezte. –Én és Sakura csak az akadémiai stílust ismertük. –Naruto már elmondta, hogy ő a Yondaime stílusát használja, és hogy ha őszinte akart lenni, piszok hatásosnak tűnt.

- Ezzel majd a második hét után fogunk foglalkozni, amikorra felszedtek egy megfelelő mennyiségű izmot.

- És a sebességünk? –faggatózott tovább Sasuke.

- Azt Narutora bízzuk az első hét végén.

Mindenki az említett szőkére nézett, aki úgy tűnt, éppen ekkor zökkent ki a gondolataiból. Mikor látta, hogy mindenki őt nézi, zavartan vigyorogva megvakargatta a tarkóját.

- Elismételnéd sensei épp… fejleményt kaptam.

Kakashi elhatározta, hogy később rákérdez, de egyelőre nem firtatta.

- Azt mondtam, hogy te majd gondoskodsz a sebességetek növeléséről.

- Oh, hát persze! –most már igazi mosoly ült az arcán és a másik két Genin felé fordult. –Én már régen ellenállás pecséteket használok erre a célra. A súllyal ellentétben ez az egész testre hat és nem akadályoz a növekedésben. Könnyen működik, egyszerűen feltöltöd a megfelelő mennyiségű chakrával és máris nehezebben mozogsz. Mint például amikor vízben vagy.

Sasukénak felszökött a szemöldöke.

- És te honnan tudsz ilyeneket Dobe?

- Tanultam Teme. –mordult vissza.

- Akkor kezdjük is! –vetett véget a kavarogni készülő veszekedésnek Kakashi. – Kezdjük a futással.

- Igenis sensei! –vágták vigyázzba magukat.


A nap első fele döcögősen zajlott le. Még az Uchiha herceg homlokán is gyöngyözött az izzadtság. Naruto lassított a saját tempóján, hogy alkalmazkodjon a csapattársaihoz, miközben néha adott nekik pár tippet. Eleinte ugyanolyan bosszankodó pillantásokat kapott tőlük. Ez viszont nem vette el a kedvét.

Az aznapi véletlenszerű edzés abból állt, hogy nekifogtak gyakorolni a famászást. Kakashi úgy nehezítette meg Naruto dolgát, hogy megbízott hat klónt senbon dobálással, így a szőkének még a fegyvereket is kerülgetnie kellett.

Este a csapat különböző szinteken fáradtan, de mondhatni jókedvvel indult hazafelé. Naruto megindult a szokásos éttermük felé, mert már így is késésben volt. Amint belépett az étkezdébe, a pincérlány meg sem várta, hogy két lépést tegyen, már törzsvendégként üdvözölte.

- Jó estét Naruto!  Csak nem elhúzódott az edzés?

- De igen! – nevetett a szőke, átvéve az étlapot. –A többiek már itt vannak?

- Igen, a szokásos helyen.

- Most megkapom a magamét. –kuncogott és visszaadta az étlapot. –Szerintem két adagot kérek a szokásosból.

- Azonnal készítjük! –ezzel ellibegett a konyha irányába.

Naruto a szokásos úton hátrament az étterem egyik asztalához, ahol már éppen zajlott a jókedv. Choji két kézzel tömte magába a vacsoráját, e közben pedig a többiek kettesével beszélgettek ugyan, de úgy, hogy a többi asztalnál ülőt is hallják, ha esetleg ők is hozzászólnának. A lépések közeledtével mind felkapták a fejüket.

- Üdv. –vigyorgott a szőke és ledobta magát Hinata mellé.

A lány azonnal kiskutyaként bújt az ölelésébe. Ez volt az egyetlen hely Naruto házán kívül, ahol ténylegesen úgy viselkedhettek, mint egy szerelmes pár. Ino álmodozva pislogott a gyors csókot váltó párra.

- Olyan édesek vagytok ti ketten! –mondta, ők meg pirultak. – Nekem is elkelne már egy pasi. –motyogta csalódottan. Hirtelen ördögi vigyor csúszott az arcára. –Mond, Hinata-chan, nincs kedved osztozkodni?

Még szegény Choji is félrenyelte a falatot, így Shikamaru és Shino hátba veregették dagi barátjukat. Naruto már a javaslat ötletétől is vörösebb lett két árnyalattal, ami nála igazán ritka volt. Hinata egy pillanatig méregette barátnőjét, majd gonosz mosoly költözött az arcára.

- Persze, Ino-chan, de csak ha tudod tartani a tempót.

A reakció nem volt azonnali, mert a csapat nagy részének fel kellett dolgoznia, hogy Hinata, félős, kedves, bájos Hinata ilyesmit mondott volna. De amikor sikeresen leesett mindenkinek, válogatott reakciók cikáztak végig a társaságon csendes döbbenettől éles levegő beszívásig.

- Most már hivatalosan is megrontottad Hinata-sant, Naruto-san. –jelentette ki Shino azon a folyton monoton hangján.

- Kami nevére! –túrt a hajába a szőke, ahogy elnézte a két kuncogó lányt. –Mivel érdemeltem ezt ki?

- Azzal, hogy imádnivaló vagy! –kuncogott Hinata és még szorosabban megölelte.

- Tereljük a témát, kérlek. Kellemetlen.

- Igaz is! Milyenek a Jonin senseiek? –villantott széles mosolyt Naruto.

- Hát, egynek elmennek, gondolom. Legalább is a miénk. –motyogta Ino a milkshakejét piszkálva. Eközben Naruto elé is letették az adagját, ő pedig lelkesen látott neki.

- Kit kaptatok? Ne haragudjatok, nem figyeltem a beosztásnál.  –nyújtotta a nyelvét a szőke.

- Sarutobi Asuma senseit.

Naruto fejében a név azonnal arcra talált. A Hokage fia, az egyik a Joninok közül, aki be volt avatva a Mizuki ügybe. Akkor nem igazán volt lehetősége felmérni sem a képességeit és a személyiségét. Shikamaru azonban nem hagyta barátját a sötétben tapogatózni, amíg ettek, beavatta a többieket az egy nap alatt begyűjtött részletekbe.

Hinata és Shino senseie Yuuki Kurenai volt, egy kedves nő, akivel Naruto többször találkozott fiatal korában a könyvtár egyik archívumában, ám fél mondatoknál nem beszéltek többet egymással. Ő volt a falu genjutsu specialistája.

- És mi a helyzet a ti senseietekkel? –kérdezte Hinata a mesélés végén.

- Egyelőre semmi különleges. –vonta meg a vállát. –Megostorozza a Temét meg a Bansheet egy adag brutális gyakorlattal. Ugye nem kell említenem, hogy szadista?

Erre mindenkinek egy verejtékcsepp jelent meg a homlokán. Az este további két órája zavartalan hangulatban telt el, amelyet a szokásos csevegés töltött meg. Hazafelé menet egyesével váltak le a kis csapat tagjai. Végül már csak Naruto és Hinata maradt.  

Amikor elérkezett az ideje, hogy elváljanak, egy sokat ígérő pillantással némán megbeszélték a szokásos reggeli találkát Naruto házában, majd elbúcsúzva külön utakon indultak. A szőke klónja egészen hazáig követte a hercegnőt, hogy biztos legyen abban, nem történt semmi gond a hazaúton. Csak akkor oszlatta el magát, amikor a lány belépett a klán területére.

Fejezet végi megjegyzés:

Ennyiiii :D Ha kértek, nyugodtan szólhattok, a kritika nem fáj, még akkor sem ha éles :D

Köszike az olvasást!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.