- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Naruto aznap este egy vigyorral az arcán lépett meditatív állapotba. Egy bizonyos bijuu tartozott neki egy vallomással. Amint újra kinyitotta a szemét, az arcán a róka vigyor szélesebb volt, mint az igazi rókáén. Kyuubi lustán fészkelődött a jelenlétére.

- Mire fel ez a nagy lelkesedés Gaki? –morajlotta szórakozottan.

- Megígérted sensei, hogy amint levizsgázok, elárulod a neved. Nos, levizsgáztam és itt vagyok. Hallgatlak.

A róka annyira közel helyezkedett a rácsokhoz, hogy az orra már a kaput érte.

- Rendben van kölyök. Te leszel a tizenegyedik személy, aki valaha tudomást szerez a nevemről. Érezd magad megtisztelve!

Naruto annyira előre hajolt, hogy kis híján orra esett. Ábrázata komoly volt, nyoma sem volt rajta szórakozottságnak. Érezte a helyzet súlyát. A róka egy lassú sóhajjal kifújta a levegőt, amely gőzként árasztotta el a ketrec előtti területet.

- Örvendek Uzumaki Naruto. A nevem Kurama.

- Kurama. –suttogta ámulattal a szőke, majd mélyen, derékból meghajolt. –Részemről a szerencse!


Immár két hét telt el az óta, hogy Kakashi szárnyai alá vette a hetes csapatot. Eleinte nem fűzött sok reményt a tagok barátkozási szándékaihoz, ám meg kellett döbbennie. Bár a hangulat közel sem volt barátias, messze nem testvéries, mégis volt benne valami hideg kezdeményezés. A tagok a hajnaltól délután hatig tartó program alatt meg tanultak egymással dolgozni.

Naruto gyakran adott tippeket a társainak, Sasuke kezdte elhagyni a „boruljatok a lábaim elé” megnyilvánulásait, legyen szó akár verbálisakról vagy szimpla gesztikulációról, Sakura pedig ténylegesen használni kezdte az eszét és a kiváló chakra kontrollját. Bár az utóbbi két diákot megnyomorították a Naruto által rájuk helyezett pecsétek, Kakashi látta az eredményt és nagyon is tetszett neki, amit látott.

Habár Sasuke és Sakura fejlődése látványos volt, ez a megfelelő tanterv hiánya miatt ütközött ki. Az akadémia nevetséges elvárásai után a tényleges edzés egyesével rángatta felszínre a bennük rejlő potenciálokat. Naruto fejlődése ugyanakkor Genin társai számára láthatatlan volt, de csakis azért, mert nem tudták, mit keressenek. Naruto három nappal ez előtt, miután csapattársai hazamentek, bemutatta Kakashinak az akkorra teljesen elsajátított Rasengant és szembesítette mesterét az elméletével.

Úgy gondolta, hogy a Yondaime jutsujának befejezése a senjutsuban gyökerezik. Vagy legalább is a folyamat felgyorsítása. Úgy számolta, hogy ha természet chakra segítségével befejezi a jutsut, akkor nem kell majd teljesen a sötétségben tapogatóznia, amikor ezt a saját chakrájával is véghez akarja majd vinni.

A két hetes együtt töltött idejük alatt egyetlen küldetést sem vállaltak. Naruto egy alkalommal halkan megjegyezte, hogy pár megterhelő fizikai D-rangú küldetésbe nem halnának bele, mert a többiekkel ellentétben ő nem igazán volt eleresztve, lévén a falu már nem állta a költségeit, hisz shinobiként már pénzkeresőnek számított. Kérése meghallgattatásra talált, amikor Kakashi bejelentette az első D-rangú küldetésüket, név szerint rendbe szedni az egyik éppen most berendezkedő farmer földjeit, hogy dolgozhasson rajtuk.

Naruto szabályosan jól szórakozott. Csapattársai izmukat megfeszítve igyekeztek lépést tartani vele. Természetesen a munka nagy részét a klónok végezték el, mégis jó kis edzés kerekedett belőle. A nap végén a megbízó megdicsérte őket és a felesége mindannyiuknak készített forró csokoládét a gyors munkáért. A szőke azonban személy szerint alig várta, hogy hazaérjen.

Úgy tűnt, megtalálta az első morzsát a saját Hiraishin pecsétje kifejlesztéséhez. A jutsu, amit eredetileg a Nidaime ötlött ki, majd a Yondaime tökéletesítette igazi fuinjutsu mestert követelt meg. Három hetébe telt kifundálni az egész alapját úgy, hogy segítségül hívta apja naplóját. Miután a kezdő löket megvolt, lassan minden kezdett körvonalazódni a fejében. Úgy számolta, hogy a Chunin vizsgák kezdetéig már elég közel fog járni a tökéletesítéshez ahhoz, hogy csatában is letesztelje.

A jutsuk tanulása késő esti elfoglaltságai egyikévé vált. A szülei lejegyzéseinek hála már egész szép repertoárral rendelkezett, huszonöt szél elemű és tíz-tíz föld és víz jutsut sikerült elsajátítania. Itt pontot tett a tanulására és inkább ezeknek a mesteri szintre hozására koncentrált.


Újabb két hét telt el. A hetes csapat rendszeresen elkapkodta azokat a küldetéseket, amelyek nagyobb fizikai megerőltetést igényeltek vagy chakra kontrolt megkövetelő elemekkel rendelkeztek. Az egy hónapos edzés elképesztő gyümölcsöt hozott. Nem csak erőnlét, de csapatépítés szempontjából.

Sasuke láthatóan moderálta magát és mindent megtett az egója visszafogásának érdekében. Sakura még mindig egy nyáladzó rajongó lánnyá változott abban a percben, hogy a holló négy mondatnál többet szólt hozzá, de ő is láthatóan megerősödött. Jót tettek neki Kakashi-sensei túlélési tréningjei az erdőben, amikor maguknak kellett levadászniuk vagy összegyűjteniük az élelmet.

A lányt szemlátomást megviselte az első ölése, ami egy pórul járt nyuszika képében pislogott rá ártatlanul. Természetesen ez közel sem volt egy igazi ember megöléséhez, de egy olyan lánynak, aki egy hónappal ez előttig nem látott tovább az utolsó Uchihánál, tökéletes kezdő fok.


- Kurama-sensei. –szólalt meg egy napon Naruto szokatlanul komolyan. A róka erre felkapta a fejét. –Kérlek, tanítsd meg nekem a Kilenc Maszkos Bestia megidézését! –lótuszülésben ült a ketrec előtt a víz felszínén, de még így is olyan mélyen hajolt meg a két kezére támaszkodva, hogy a homloka kis híján a vizet érte.

A róka teljesen megdöbbent a kérésen. Már egyszer megbeszélték a fiúval, hogy ez csakis akkor lehetséges, ha a pecsét meglazul és Naruto több erőt tud kiszipolyozni a résen keresztül. Ezt a feltételt megkerülni nem lehet, ami azt jelentette…

- Jól meggondoltad ezt Gaki? –vonta vallatóra. –Habár abban biztos lehetsz, hogy nem árullak el, hála az Amaterasu-samanak tett ígéretem miatt, –és a miatt, hogy egészen megkedvelte az ember kölyköt, bár ezt akkor sem vallotta volna be hangosan, ha le akarnák égetni a bundáját. –viszont az energiahullám, ami létrejöhet, nem éppen kellemes figyelmet vonzana.

Naruto elhatározottan nézett vissza a bijuura, szemében kevéske reménnyel.

- Kakashi-sensei két hónap múlva elvállal velünk egy C-rangú küldetést, amely jó eséllyel kivisz a faluból. Ott áll szándékomban meglazítani a pecsétet. Bár itthon túl sok az érzékelő ninja, odakint könnyen el tudok rejtőzni pár felerősített rejtőzködő pecséttel.

A róka bólintott. Talán ezzel számára is lehetőség nyílik arra, hogy többet érzékeljen a szőke világából. Már így is elég szépen egymásra hangolódtak, bár ez az érzés még csak nem is hasonlítható a valódi szélhez az arcán, vagy az illatokhoz az orrában, a napfényhez a bőrén. Kurama cserbenhagyta a kényelmes fekvő pozícióját ahhoz, hogy a szőke példájára lótuszülésbe helyezkedjen.

- Van még valami, amit tudnod kell. –dörmögte komolyan. –De előtte meg kell esküdnöd, hogy nem teszel semmi elhamarkodottat ezzel az információval.

- Megesküszöm sensei.

- Nemrég felfedeztem két különleges… lenyomatot a pecsétben, amik ugyan hozzá tartoznak, de teljesen szükségtelenek.

Narutonak felszökött a szemöldöke.

- Ez furcsa. Apa fuinjutsu mester volt, nem hiszem, hogy ilyen mellényúlást követett volna el.

- Én sem. –helyeselt a róka. –Habár a Yondaime elég nagy nyomás alatt volt, amikor elkészítette a pecsétet, biztos vagyok benne, hogy ha valaki, akkor az a férfi képes volt még abban a helyzetben is hideg fejjel gondolkodni.

Narutonak ujjongott a szíve, amikor a róka így beszélt az apjáról. Annak ellenére, hogy Minato elvette a chakrája felét és bezárta egy újszülöttbe mindketten tudták, hogy ha akkor nem így tesz, Kurama most valószínűleg Madarának a háziállata lenne. Ha érez iránta bármit is, akkor az csak hála lehet.

- Valami van abban a két lenyomatban. –folytatta a Kyuubi. –Nem csak az apád chakráját érzem benne, de Kushináét is.

A szőke tüdejéből kiszorult a levegő.

- Ez biztos?

Kurama bólintott.

- Elég ideig voltam a testébe zárva, hogy bizonyosan felismerjem a chakráját. A Yondaiméé pedig egyértelmű, hiszen pont ebből a chakrából áll a pecsét maga is.

- Akkor hogy különítetted el? –jött a meglepett kérdés.

- Olyan érzés, mint amikor végighúzod az ujjad a papíron. –Magyarázta a róka. – Még ha csak egy homokszem is van alatta, azt is megérzed, ha alaposan csinálod. Ilyen kis kiugrás ez a chakra lenyomat is.

Naruto, megelégedve a válasszal, gondolataiba merült. Az apjának bizonyosan jó oka volt arra, hogy elrejtse ezt a két lenyomatot a pecsétben. Talán soha észre sem vették volna, ha két hónapja nem kezdtek volna el rések után tapogatózni, amin keresztül növelhetnék az áramlást. Semmi ilyesmit nem találtak. A pecsét tökéletesen zár.

Hirtelen egy új jelenlétre lett figyelmes. Odakint, a teste közelében, megjelent egy ismerős chakra lenyomat.

- Látogatód van. –állapította meg szórakozottan a Kyuubi.

- Érzem. Vajon mit akarhat?

- Derítsd ki. –vonta meg a vállát. –Jó éjt Gaki.

- Jó éjt sensei.


Amint Naruto kinyitotta az ajtót, szembetalálkozott az éppen kopogni készülő Sasukéval. A fiú kissé meglepetten engedte le a kezét.

- Jó estét Sasuke. –dőlt az ajtónak a szőke. –Segíthetek valamiben?

- Igen. –sóhajtott. Hangja olyan színt ütött meg, amit csak akkor használt, ha valami nem egészen kényelmes a számára. –Nem bánod, ha bent folytatjuk ezt a beszélgetést?

Naruto azonnal megértette a célzást, és amíg a holló belépett mellette a házba, addig az ajtófélfánál levő aktiváló pecsétbe vezette a chakráját, ami nyomban láthatóvá vált az egész szobában. Egy pisszenés sem fog onnan kijutni. Elsétáltak az asztalhoz, ahol Sasuke helyet foglalt, Naruto pedig csinált mindkettejüknek egy-egy bögre teát.

Amint végre egymással szemben ültek, az utolsó Uchiha láthatóan elnyomott egy késztetést, hogy mély lélegzetet vegyen.

- Először kezdem azzal, hogy bocsánatot kérek az eddigi viselkedésem miatt. Legalább is a nagy része miatt. –küldött felé egy már jól ismert pimasz Uchiha félmosolyt, amire Naruto szokás szerint visszavigyorgott volna, ha nem rázták volna meg csontvelőig a szavak.

Ez most tényleg megtörténik? Uchiha „Herceg” Sasuke-sama, mert megnézte a chakráját, tényleg ő az és genjutsunak sincs semmi nyoma, bocsánatot kért? Amaterasu-sama nevére, befagyott a Pokol, vagy mi a fene?

- Megismételnéd? –nyögte ki végül.

- Tudod, hogy nem. –Na, ez már hasonlít.

- Rendben van. –ropogtatta ki a vállait a szőke. –Talán kiderült, hogy halálos beteg vagy? Esetleg impotens? –hirtelen gyanú szökött a szemébe. –Ugye nem vagy meleg?

- Dobe! –mordult fel fenyegetően a holló. Naruto látta lelki szemei előtt, ahogy mérgében a nem létező tollait borzolja.

- Jól van, komolyan veszem. –sóhajtott és intett, hogy folytassa.

- A másik, amit el szeretnék mondani, hogy el kell ismernem, hogy erős vagy.

- Kami nevére Sasuke, ennyire súlyos? –sziszegte Naruto. Kezdett komolyan aggódni a személyiség fordulás miatt.

- Számomra az, ugyan is, - mély lélegzet. –A segítségedet szeretném kérni.

- A segítségemet?

- Igen. Láthatóan jóval erősebb vagy, mint amennyit a külvilág felé mutatsz és érted a dolgodat. –gesztikulált a körülöttük levő pecsétekre. –Szeretnélek megkérni, hogy taníts engem.

- Tanítsalak? –Hála Amaterasu-samanak, egyelőre hanyagolta az ivást. Most biztos megfulladt volna.

Sasuke aprót biccentett.

- Biztos vagyok benne, hogy nem titok előtted sem a múltam, sem az életcélom. Arra kérlek, hogy segíts ezt elérnem.

- Talán nem felel meg Kakashi-sensei edzése? –kérdezte a szőke, összefonva maga előtt az ujjait az asztalon.

A holló szája vonallá szűkült egy pillanatra.

- Bizonyos mértékben igen. Ahogy hallottam, az egyetlen sensei, aki tényleg ennyire komolyan veszi még az edzést, az Maito Gai. Viszont már egy hónapja edzünk a keze alatt, és a famászáson kívül semmit sem tanított nekünk!

Naruto talán még soha nem hallotta ennyit beszélni a csapattársát. Egy szuszra biztos nem. Valamiért tetszett neki a változás.

- Megértem a fenntartásod, viszont részben a senseiiel értek egyek. –mikor a fiú megszólalt volna, Naruto megemelte a kezét. –Hadd fejezzem be. Beszéljünk őszintén Sasuke. Amikor te és Sakura kikerültetek az akadémiáról, erős kifejezéssel élve fogalmatok sem volt az életről, amire jelentkeztetek. –mikor látta, hogy a holló nem szakítja meg, kis híján mosoly felé rándult a szája széle. Kis híján. –Sakura gyakorlatilag csak tanulással és fejlett chakra kontrollal jutott át, ami nem csoda, mert alig volt több chakrája, mint egy átlag civilnek. A személyiségéről nem is beszélve.

Kortyolt egyet a teájából, gyűjtötte a gondolatait.

- Te pedig, - kezdte és komolyan a szemébe nézett, igyekezve éreztetni a fiúval, hogy megfigyeléseken alapuló száraz tényeket fog közölni és nem bírálja. –El voltál kényeztetve a civil tanács által. Nem tagadom, hogy jók a képességeid, sőt kiválók. Ha valaki végre ad neked egy kis formát, jó eséllyel fél éven belül beéred az előző évi legjobbat, akit zseniként emlegetnek. Viszont, minden egyéb téren, a te szintedhez mérve, csapnivalóan teljesítettél. Nem használod a klánod taijutsuját, nem vagy képes használni a Sharingant, és az alapján, amit ebben a hónapban láttam az akadémiai kötelezők mellett legfeljebb három jutsut ismersz.

- Éppen ezért fordultam hozzád! –szólalt fel egy kicsit élesebben és hangosabban a kelleténél. Naruto nem reagált.

- Még nem fejeztem be a gondolatot. Mint mondtam, alul voltatok képezve. Kakashi-sensei ezt látta és nekifogott kikupálni a csorbákat. Igaza van abban, hogy fejlesztenetek kell a chakra kontrollotokat mielőtt belevetitek magatokat a ninjutsuba. Igaza van abban, hogy minden ninjának kiváló fizikummal kell rendelkeznie. Igaza van abban, hogy a taijutsu a ninja egyik első és végső fegyvere, mert a chakra nem végtelen, és ha kifogytál, akkor csak a fegyverek és a fizikai erőd képes megvédeni az ellenfeleddel szemben. Viszont…

Erre már a holló, aki eddig lesütött szemekkel az asztalt bámulta, felkapta a fejét.

- Részben neked is igazat adok. A sensei azért nem kezdett el ninjutsut tanítani nekünk, mert jelenleg Sakura tartalékai, bár szépen fejlődnek, még nem megfelelőek arra a szintre. Biztosan belátod, mit tenne a csapat moráljával, ha az egyik tagunk nem tudná velünk tartani a lépést és ezért hasztalannak érezné magát.

Az utolsó Uchiha óvatosan bólintott.

- Nekem megvannak a magam módszerei az önképzésre. –sóhajtott a szőke. –Részben az én kudarcom is ez a helyzet, mert eddig nem gondoltam bele megfelelően a helyzetedbe. Ezért a válaszom rendben. –nézett ismét komolyan az Uchiha szemeibe. – Segítek neked megerősödni. De készülj fel arra, hogy cseppet sem leszek elnéző.

- Kevesebbre nem is számítottam! –sóhajtott fel megkönnyebbülten a sötéthajú.

Naruto bólintott és felállt az asztaltól. Intett a csapattársának, hogy kövesse. Leültek egymás elé a szőnyegre, a szőke pedig felnyitotta a vörös tekercset. Amíg ő megidézte a szükséges tekercseket és felszereléseket, addig Sasuke kezébe adott két chakra papírt, hogy tesztelje le az affinitását, majd a másodikkal erősítse meg. Mind a két lap elsőként összegyűrődött, majd pár másodpercre rá elhamvadt.

- Ez mit jelent? –kérdezte Sasuke, tekintete cikázott a tenyerében levő hamu és a szőke fiú között.

- Azt, hogy két elemed van. –magyarázta a szőke. –A villám és a tűz. Ez ritka számba megy, de lévén, hogy klánból származol, annyira nem meglepő. –elővett egy üres tároló tekercset, egy ecsetet és tintát. Keze művészi pontossággal, gyakorlattal és gyorsasággal mozgott a papíron. –Egyelőre három-három alacsony C rangú jutsut adok neked mind a két elemből. Még ne próbálgasd őket, majd holnap együtt nekifogunk az Uchiha rezidencián. Addig is nézd át az összeset és válassz ki egyet, amelyiket elsőként meg szeretnéd tanulni.

Amint ezzel megvoltak, a szőke elpakolt és kikísérte a fiút. Az ajtóban Sasuke még egyszer, fejet hajtott.

- Köszönöm Naruto.

- Nincs mit. –vigyorgott a szőke. –Na, hess-hess, mielőtt túlságosan kiesel a szerepedből.

- Hn. Dobe.

- Mindjárt jobb! –nevetett. –Jó éjszakát!

- Jó éjszakát.

Fejezet végi megjegyzés:

Na, ebben a fejezetben kezdenek igazán kikristályosodni az OOCk. Narutoról természetesen eddig is tudtunk, de van egy olyan érzésem, hogy Sasuke és Kurama nehezebben lenyelhető pirula lesz egyesek számára. Én csak annyit tudok mondani, hogy ezt a történetet szórakoztatás szempontjából írom és akinek nem tetszik, az nyugodtan kifejezhetni nem tetszését, vagy abbahagyhatja az olvasást. Nem igazán szoktam ennyit magyarázkodni, csak azt szeretném, ha tudnátok, minden beérkezett véleményt és ötletet meggondolok, szóval ne féljetek kimondani, mi jut eszetekbe!

Köszönöm szépen az olvasást!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.