- Szöveg mérete +

Disclaimer: Sem a Naruto sem a szereplők nem tartoznak hozzám, én csak kölcsön vettem őket Masashi Kishimototól. Ha az enyém lenne, akkor nem ilyen ostobán végződött volna. Mi az már, hogy *spoiiiiiiler*???Há normális vagy ember, normális?!

- Ember beszél

- Ember gondol

- Démon/Idézett állat beszél

~Helyszín~


~Konoha~

Miután a hetes csapat befejezte a szokásos edzéstervét és fáradtan indult haza, Naruto az árnyak közt követte a csapattársát, amíg az be nem fordult a második kanyarban. Csak ez után landolt mellette. Sasuke meg sem rezzent, hozzászokott már a szőke hirtelen fel- és eltűnéseihez. Tudta, hogy Naruto azért settenkedett így, mert ha Kakashi-sensei tudomást szerezne az edzésükről, akkor megkérné őket, hogy hagyják abba.

Amint elérkeztek azonban az Uchiha rezidenciára, a szőke megdermedt a kapuban. Sasuke kérdőn nézett rá.

- Mi történt Dobe?

Kissé visszahőkölt, amikor a szőke szemei megváltoztak. Egyszer látta eddig csak ezeket a szemeket, mégpedig a csengős teszt alkalmával. Az íriszek vörösek voltak és a pupillája hasított, kétoldalt a szemhéjai pedig narancsszínűek.

A szőke végignézett a földön, követett valamit a szemével, amit a holló nem láthatott. Sasuke csak annyit érzékelt az egészből, hogy az Uzumaki kezei ökölbe szorulnak. A környékre nyomasztó aura nehezedett.

- Naruto?

A megszólított felé kapta a fejét. Szemei újra a régiek voltak, arcára pedig egy jól megszokott rókavigyor ült. Az aura úgy megszűnt, mintha soha nem is lett volna.

- Ne haragudj, csak eszembe jutott valami. Mehetünk.

Sasuke nem firtatta csapattársa viselkedését, még akkor sem, ha tudta, hogy hazudott neki. Sejtette, hogy a szőkének mindenre megvan a maga oka, és majd ha eljön az idő és úgy ítéli, akkor úgy is beavatja. Elvezette őt a klán egyik saját gyakorlóterepére, ami nagyjából akkora volt, mint a hetes gyakorlópálya.

- Remek. –nézett körbe a szőke. –Kiválasztottad a jutsut, amit szeretnél megtanulni?

A holló bólintott és felé nyújtotta a tekercset. Narutonak elég volt a nevét megnéznie, lévén fejből tudta az összes tekercse tartalmát.

- Megtanultad a szükséges kézjeleket?

Újabb bólintás.

- Rendben. Először is be kell vallanom, hogy kisebb fajta gondjaink lesznek, mert én nem vagyok sem villám, sem tűz elemű. Viszont okok és okok miatt a tűz elem tanítása nem fog gondot okozni, csak a villám.

Sasuke bólintott. Az első részével tisztában volt, mert emlékezett arra, hogy Naruto a vizsga során szél és föld elemű jutsukat is használt. Azt is tudta, hogy amikor a szőke az „okok és okok” kifejezést használja, akkor általában olyasmiről beszél, amit rajta kívül csak Kakashi-sensei értett. Mikor egy hete rákérdezett erre nála, Naruto azt mondta, hogy ez egy S-osztályú titok és mikor eljön az ideje, mind a két csapattársát be fogja avatni.

Az edzés még így is megfelelő gördülékenységgel ment. Az első két órában a szőke figyelmesen elemző szemekkel figyelte, ahogy a jutsut próbálgatja. Tippek százaival látta el a létező összes mozzanatot illetően, ami a holló részéről arra engedett következtetni, hogy a fiú tapasztalatból beszél.

Naruto nagyon is elégedett volt a fejleménnyel. Ahhoz képest, hogy Sasuke eddig milyen képzést kapott ninjutsuból, kielégítő eredményeket sikerült felmutatnia. Ő és Kurama-sensei felváltva látták el a fiút tanácsokkal, még ha a róka az elején morgolódva is, mondván, „Csak azért segítek egy Uchihának, mert fáj nézni, ahogy szerencsétlenkedik”. Naruto már ennyiért is hálás volt, ismerve a bérlője történetét az Uchihákkal.

A második óra leforgása után a szőke leállította a hollót.

- Mára ennyi elég lesz. Ha jól sejtem, a chakrád nagy részét felhasználtad.

Sasuke biccentett. Egész testéről patakzott a verejték és lihegett. Naruto meghagyta, hogy mit egyen vacsorára, ami segít majd a chakrája gyorsabb visszatöltésében, majd elköszöntek egymástól és a szőke hazaindult.


A Hokage csendben morogva dolgozott a papírmunkán, amikor egy ismerős chakra lenyomatot érzett meg az ablakában. Egy mosoly csúszott az arcára, mert már egy hónapja nem látta a fiút. Annak ellenére, hogy Naruto nem ismerte a keresztapját, úgy tűnik, ösztönösen felvette azt a rossz szokását, hogy az ablakán keresztül jön az irodájába.

- Segíthetek valamiben Naruto? –kérdezte meg sem fordulva.

- Hokage-sama. –az öreg arcáról azonnal eltűnt a jókedv, amint meghallotta a szőke hangját. Naruto csak akkor használta ezt a hangszínt, ha komoly dologról volt szó. –Attól tartok, nagyon rossz híreket kell közölnöm.

Az öreg megfordult, hogy a fiú szemébe nézzen. A hideg, kötelességtudó kék tengerekből úgy érezte, Minato és Kushina egyszerre néz vissza rá. Nem segített az sem, hogy Naruto napról napra jobban hasonlított az apjára, főleg amióta hosszú volt a haja.

- Hallgatlak. –szólalt meg végül.

- S-osztályú rossz híreket. –pontosított a szőke.

Hiruzen úgy érezte, mintha egy jeges kéz markolta volna meg a szívét. Gondolatai azonnal a szőkébe zárt bijuu köré csavarodtak. Egy gyors mozdulattal intett az ANBUnak, hogy hagyják el az irodáját, majd gyorsan aktiválta a privát beszélgetés pecséteket. A szőke e közben az asztala elé állt, kissé feszült tartással. Az öreg aprót biccentett.

- Egy napja Sasuke eljött hozzám, hogy segítséget kérjen a ninjutsu edzése során, amit meg is ígértem neki. A mai csapat edzésünk után elmentem hozzá az Uchiha rezidenciára és találtam valamit, amiről feltétlenül tudnia kell.

A Hokage egy kicsit megnyugodott, hogy nem a rókával vannak gondok, viszont most egészen másfajta aggódás kerítette hatalmába.

- Amikor elkezdtem a senjutsut edzésemet felfigyeltem arra, hogy egy furcsa chakra hálózat húzódik az egész faluban. Eleinte nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, lévén kisebb csomópontjai voltak a fontosabb épületek alatt így azt hittem, valami féle falu szerte széthúzott védelmi rendszer. Nem is kerestem meg soha a középpontját. Ma azonban, amint beléptem az Uchiha rezidencia kapuján, rájöttem, hogy miféle hálózattal állok szemben.

Hiruzen nem akarta félbeszakítani, de nagyon is zavaró volt, amit a szőke leírt. Ő ugyanis semmi hasonló hálózatról nem tudott. Nem volt bolond, azt is tudta, hogy Danzo nem oszlatta fel a Gyökeret így azt is tudta, hogy ez nem az ő keze munkája. Még kellemetlenebb volt, hogy a pecsét középpontja az Uchiha klán régi rezidenciája.

- Egy Parazita pecsétről beszélünk, –habár hangja még mindig kontrollált volt, az öreg látta, hogy ökölbe szorulnak a kezei. –amit ha aktiváltak volna, az egész falutól elszívta volna a chakrát és azt a rezidencián levő egyénekbe töltötte volna. Nem vagyok a hadviselés mestere, de ez nagyon is puccskísérletnek látszik.

Az öreg felsóhajtott. Látta a szőke szemében, hogy levonta a maga következtetéseit és fejben összekapcsolta a szálak nagy részét. Mivel Naruto a nagy részét már úgy is kifundálta, ezért beavatta őt a részletekbe. A szőke becsületére legyen mondva, hogy egyszer sem rezzent meg, pedig a falu egyik legtragikusabb hőséről rántották le a leplet. Mikor a Hokage végzett, Naruto ANBU stílusban térdre ereszkedett előtte.

- Hokage-sama, engedélyt kérek Uchiha Sasuke teljes körű kiképzésére.

Hiruzen agya ugyan azon járt, mint a fiúé. Ha Naruto engedélyt kap a kiképzésre, akkor hivatalosan is jogában áll minden tudását az Uchihára ruházni. Viszont kétségei voltak a felől, hogy szabadna-e az örökös kezébe ekkora hatalmat adni. Narutoval soha sem voltak gondjai, a fiú hűsége a falu iránt olyan magaslatokba nyúlt, amelyet talán csak a Hokagék és pár kivételes személy tudhatott magáénak. Ha valaki, akkor a szőke képes lesz átformálni Sasukét és véglegesen a falu mellé állítani. Ugyanakkor rettegett attól, hogy ha a fiatal Uchiha szembesül a klánja és a bátyja sorsával, akkor a falu ellen fordul.

A legbiztosabb azonban abban volt, hogy Naruto megfelelő elővigyázatossággal fogja kezelni a helyzetet.

- Rendben van Naruto. –sóhajtott. –Jól figyelj rám. Megkapod tőlem írásban is az engedélyt. Ezen kívül, - az öreg itt ellenállt a késztetésnek, hogy felsóhajtson. Fiatal volt még a fiú ehhez, de remélhetőleg teljesen érett hozzá. –egy különleges ANBU címet és feladatot kapsz tőlem. Azt akarom, hogy kövess el mindent annak érdekében, hogy Sasuke hűsége a faluhoz húzódjon. Keríts köré olyan személyeket, akik hajlandóak figyelmen kívül hagyni az „utolsó Uchiha” státuszát, hogy igazi barátokra lelhessen. A jelentéseket nekem fogod megtenni és csakis nekem, illetve annak, aki utánam fogja viselni a Hokage kalapot. Az edzésnél szinte teljesen szabad kezet adok neked, viszont minden A és a feletti jutsu tanítása előtt az én jóváhagyásomra lesz szükséged.

A szőke csendben hallgatta a parancsokat, fejben pedig elraktározta az összeset. Belül a szívét szétvetette a büszkeség, hogy a Hokage ilyen fontos feladatot bíz rá és ennyire megbízik benne.

- Továbbá azt szeretném, hogy verd ki a fejéből a klánjának azt az ostoba hitét, hogy a Sharingan használata áll mindenekfelett. Tanítsd meg neki a kemény munka örömét. Hozzáférést biztosítok számodra a klán összegyűjtött tekercseihez, amiből majd taijutsut és kenjutsut fogsz neki tanítani. Ha érdeklődést mutat irányában, akkor kereshetsz neki egy megfelelő szerzősét az idézett állatokkal.  Kakashit majd én beavatom a részletekbe.

- Igenis Hokage-sama. –hajtott még inkább fejet a szőke.

- Még valami. Jelenleg te vagy a falu legképzettebb tagjai fuinjutsu terén, mivel Jiraya a kémhálózatával foglalkozik. Mit gondolsz, veszélyt jelent még a parazita pecsét?

A szőke aprót bólintott.

- Még mindig aktiválásra kész.

- Képes vagy hatástalanítani?

- Ahhoz tanulmányoznom kell. –vallotta be. –De pár hét alatt megtalálom a gyengéjét, utána már csak fel kell számolni.

- Kiváló, akkor részletes jelentést kérek a fejleményekről. Amint képes vagy feloldani a pecsétet, a rendelkezésedre bocsájtok egy Hyuugákból álló ANBU alakulatot, akik segítenek a pecsét eltávolításában.

- Igenis, Hokage-sama.

Az öreg hátradőlt a székében. A fiú láthatóan meg sem rezzent a rá szakított hatalmas feladattól. A szőke lassan felállt.

- Van valami, amit eddig mindenki elől eltitkoltam Hokage-sama. –vallotta be. –Ám úgy érzem, hogy ha bárkiben, akkor önben megbízhatok. Hogy megháláljam a bizalmát, felfedem mi volt a valódi oka annak, hogy felfedeztem a természet chakrát.

A Hokage úgy érezte, az estélye már nem lehet nehezebb. De amikor a fiú kék szemei nap sárgára változtak, már nem volt ebben annyira biztos. A szőke várt egy pár pillanatot, amíg a Hokage kizökken a kezdeti döbbenetéből. Mikor látta, hogy az öreg figyelme visszatért, ugyanolyan száraz hangon szólalt meg, mint amilyenben a jelentését tette.

- A neve Ryugokugan. Én vagyok az egyetlen használója.

Ez után elmondott mindent az öregnek, kezdve Amaterasu-samatól egészen a doujutsu eddig ismert képességeiig. Elmondta a rá bízott feladatot is és beszámolt az öregnek a nagy háborúról, amit az istennő említett. Hiruzen e közben figyelmes hallgatta. Csak ekkor kattant minden a helyére. A szőke elhatározása, a hűsége a falu iránt. Hiszen nem is volt képes gyűlöletre. Őszintén megértette, miért pont őt választotta az istennő. Ha ilyen ütemben halad, mire elfordul a második évtized a feje felett, már túlszárnyalja az előző Hokagékat.

- Rendben van Naruto. A szavamat adom, hogy hallgatni fogok a képességedről. Ám arra megkérhetlek ugye, hogy avass be a fejlődésébe?

A szőke egy pillanat alatt újra térden volt.

- Hogake-sama. A falu shinobija vagyok, a falu fegyvere. Jogában áll mindenről tudnia, ami velem kapcsolatos.

Az öregnek az már nem tetszett annyira, hogy a fiú csupán fegyverként tekint magára, de tiszteletben tartotta a gondolkodásmódját. Ezt követően elbocsájtotta a fiút az éjszakára.


- Nos, hogy megy az edzés? –kérdezte Naruto vigyorogva barátait, akik közül hárman eléggé megviseltnek látszottak.

- Edzés? –nyögte Shikamaru. –Inkább a Pokolból szökött macskadémon kergetése.

- Tora? –kérdezte Hinata és megborzongott. Naruto meg mert volna esküdni, hogy még Shino chakrája is feldúltnak érződött.

A három morgás elég válasznak számított.

- Már párszor hallottam arról a dögről. –húzta össze a szemöldökét. –Ennyire borzasztó lenne?

- Rosszabb. –nyögött fel Ino. –Az a macska egy veterán shinobi ösztöneivel rendelkezik!

Nagydolog lehetett, ha a fáradtságtól még Choji is csak tíz percenkét tudott megenni egy tányér ételt.

- Nem lenne jobb mindenkinek, ha egyszerűen futni hagynák szegény állatot? Úgy értem, vigyétek ki az erdőbe és eresszétek el. Onnan már úgyse szerzik vissza.

Hirtelen mindenki úgy nézett Narutora, mintha Kami-sama maga szólalt volna fel a szőke száján keresztül.

- Ez zseniális! –egyenesedett ki Shikamaru és az ott jelenlévők életükben először látták barátjukat energiával teli. –Megszabadulunk tőle egyszer s mindenkorra!

Naruto zavartan felnevetett, elkönyvelve, hogy soha többé nem akarja előhozni barátja őrdögi énjét, mert ijesztőbb volt, mint Anko-san, amikor bepörgött egy kínzástól.

Az este további része könnyed beszélgetéssel telt el. Naruto kissé aggódott, amikor kiderült, hogy Hinatáék egy hónap múlva el fognak vállalni egy C-rangú küldetést. Tudta, hogy előbb utóbb eljön az idő, amikor szerelme elhagyja a falut a csapatával és veszélyes helyzetekbe kerül, de reménykedett benne, hogy inkább utóbb, mint előbb. Már a gondolattól is elszorult a gyomra, hogy nem lehet ott megvédeni a lányt.

Ugyanakkor ilyenkor mindig összeszidta magát fejben. Az alatt a három év alatt, amíg együtt edzettek az akadémián, a lányból igazi kunoichi vált. Tökéletesen képes volt az önvédelemre és Naruto segítségével megtanult legalább hét víz jutsut. Megtámogatva ezt még a Byakugannal, Hinata bőven képes lesz elbánni pár banditával.


Naruto az edzés második napján leült Sasuke elé és szembesítette pár dologgal. Elmondta neki, hogy kötelességéből adódóan beavatta a Hokagét az edzésükbe, aki engedélyt adott neki arra, hogy minden rendelkezésére álló tudást átadjon neki, ha jónak látja. Beavatta abba is, hogy az A és a feletti jutsukhoz egyelőre a Hokage engedélye szükséges. Elmondta azt is, hogy a falu vezetője a rendelkezésükre bocsájtotta az Uchiha klán tekercseit, amiből Sasuke tanulni fog, de kihangsúlyozta, hogy csak azt tanulhatja meg, amire Naruto úgy gondolja, hogy készen áll. Továbbá azt is a tudomására adta, hogy Kakashit a mai nap folyamán a Hokage értesíteni fogja a fejleményről, ami ellen a Jonin nem tehet semmit, de valószínűleg az edzés része lesz, mivel ő villám használó.

Semmi másról nem számolt be. A holló még így is többnek látszott, mint elégedettnek. Meg volt győződve arról, hogy ha az eredményes megerősödésről volt szó, akkor a falu egyik legjobb tanárát kapta, hiszen Naruto saját erejéből jutott el odáig, ahol most van és továbbra is egyedül fejlődik.

Ami azonban meglepte a szőkét, hogy az Uchiha meghívta, lakjon vele együtt a rezidencián. Sasuke úgy gondolta, hogy minél közelebb élnek egymáshoz, annál több idejük lesz, amit a fejlődésre fordíthatnak. Ezen kívül azt is kijelentette, hogy hivatalosan is Naruto vált a riválisává. A szőke mondhatni kissé visszakozva fogadta el az ajánlatot.

Kétség kívül ez tökéletes lehetőség volt mindkettejük számára a klán saját edzőpályái miatt, valamint így megállás nélkül tanulmányozhatta a parazita pecsétet. Az sem volt negatívum, hogy a Sasukéval való összeköltözés megkönnyítette volna a barátságuk kialakulását. Az egyetlen gondja az volt, hogy ez szinte forradalmat fog kirobbantani a civil tanács részéről, amint a fülükbe jut. Javasolta a hollónak, hogy terjesszék a kérést a Hokage elé, aki visszakozás nélkül belement. Azt ígérte, hogy amíg lehetséges, titokban fogja tartani ezt a fejleményt.

Így hát Naruto beköltözött az Uchiha rezidenciára. Ugyan abban a házban laktak, mert az volt a legközelebb az edzőpályához, de éppen elég hatalmas ahhoz is, hogy ne zavarják egymás személyes terét és csak olyan helyeken találkozzanak, mint a konyha, az étkező vagy a fürdő. Ez valóban fellendítette az Uchiha fejlődését, ugyanis így Naruto az étrendjét is szemmel tarthatta, plusz nem kellett hamarabb lezárniuk az edzést azért, hogy a szőke hazaérjen.


Naruto meg volt elégedve a holló fejlődésével. Immár két hete edzettek együtt és ez alatt Sasuke két tűz jutsut sajátított el. Ezen kívül nekifogtak az Uchiha taijutsu stílus tanulásának is. Kakashi-sensei egyszer sem jelent meg a kettejük edzésén, amit egyelőre egyikük sem kérdőjelezett meg, vagy bánt. Ez alatt az idő alatt Naruto mindig, amikor lehetősége adódott rá hat klónt szétszórt a klánban, hogy keressék meg a pecsét gyengéjét. Már nagyon közel jártak.

Ma pedig úgy gondolta, ideje volt egy újabb köteléket kovácsolni a holló és a falu között. Mivel ő nem volt tűz használó, ezért úgy gondolta, hogy a fiú fejlődésének jót tenne egy hasonló elemű ninja segítsége, nem is beszélve arról, hogy szüksége volt olyan emberekre maga körül, akik nem imádták a lábnyomát is a porban. Két olyan személy volt, aki erre alkalmas lehet. És mivel Kakashi még nem dugta be hozzájuk a fejét, egy lehetőség maradt.

Felnézett a Hiraishin pecsét fejlesztéséből. Sasuke ugyan nem tudta, miféle jutsut fejleszt a szőke, de amint Naruto kitért a válasz elől, többet nem is kérdezte.

- Sasuke. –szólította meg, a fiú pedig abbahagyta a gyakorlást.

- Mond.

- Szeretném, ha megismernéd egy régi gyakorlópartnerem. Ő is tűzhasználó, így elméletem szerint a hasznodra válna. Viszont eléggé elfoglalt személy, így egy héten csak kétszer tud időt szakítani rád ebben az időpontban.

A holló bólintott. Naruto már rég megígérte neki, hogy szerez mellé olyan tanárokat, akik az ő elemét használják. Egészen eddig azonban a szőke nem hozta fel a témát.

- Holnap fogunk vele találkozni. A csapatedzés után egyenesen a 44es kiképzőterepre megyünk.

Ezzel visszafordult az előtte levő alacsony asztalon elterített papírok halmához. Sasuke, értve a célzást, visszatért a jutsu gyakorlásához.

Naruto még csak meg sem találta, hol hagyta abba a gondolatmenetét, amikor az egyik klónja eloszlatta magát. Megdermedt az emlék hatására. Szó nélkül felállt, ott hagyva a kabátját és a tekercsét, Sasuke felé fordult.

- Azonnal beszélnem kell a Hokage-samaval. Nem tudom, mikor jövök vissza, így rád bízom, mennyit gyakorolsz, de úgy készülj, hogy holnap hosszú napod lesz.

- Hn. –volt a válasz.

Narutonak ennél több nem is kellett, Shunshin segítségével eltűnt.


Hiruzen felnézett az előtte megjelent szőkére. Naruto az ANBU öltözetét viselte, arcát egy róka álarc takarta el. A Hokagénak volt egy olyan érzése, hogy végre egyszer jó híreket fog kapni.

- Kitsune-san. –biccentett. –Jelentést.

- Hokage-sama. Az egyik klónom kevesebb, mint negyed órája felfedezte a pecsét gyengepontját és készen állunk a felbontására. Az engedélyét kérem a művelet megkezdésére.

A Hokage megkönnyebbülten fellélegzett. Végre.

- Engedély megadva. ANBUként fogod végrehajtani a küldetést. Amíg összeszedem a csapatot, addig értesítsd Uchiha-sant a jelenlétetekről, de ne árulj el neki semmit. Mond nyugodtan, hogy ha kérdése van, nálam érdeklődhet. Elbocsájtva.

- Igenis Hokage-sama!

Amint a szőke eltűnt, Hiruzen nekiállt összegyűjteni azt a hét Hyuugát az ANBU közül, akik értettek a fuinjutsuhoz. Azt remélte, hogy ma éjjel végre nyugodtan feküdhet le, tudva, hogy egy fenyegetést eltűntettek a falu feje felől.


Sasuke meglepődött, amikor egy ANBU landolt pár méterre tőle az egyik fán, de ezt nem mutatta ki. Felnézett az illetőre. Fiatalnak tűnt, termetéből ítélve alig pár évvel idősebb nála. Bár ezt nem mondhatta biztosra, lévén szőke csapattársa és idősebbnek látszott a koránál.

- Uchiha-san. –köszöntötte az ANBU.

Sasuke biccentett.

- A Hokage-sama utasítására vagyok itt. Én és a csapatom egy fontos feladatot fogunk elvégezni a rezidencián. Minden további információt csak a Hokage-sama árulhat el neked.

Az utolsó Uchiha meglepődött. Nem tudta elképzelni, mit kereshet az ANBU a klánja rezidenciáján, amikor évek óta csak az a két ANBU járt oda, akik a testőreiként szolgáltak. Amióta Genin lett, az egyik el is maradt. És amióta Narutoval együtt laknak, a másik sem jött többet. Úgy döntött, hogy később elmegy a Hokagéhoz és rákérdez a dologra, ám azon kívül nem igazán tehetett semmit, így biccentett.

Az ANBU azonnal eltűnt.

Kitsune. Gondolta meglepetten. Még sohasem láttam eddig. Vajon új?


Naruto már két perce várt türelmesen az egyik Uchiha tetőn. A maszk mögött aktiválta a Ryugokugant és azzal nézett végig a falun. A szemének használatával kirajzolódott előtte az egész pecsét, ami egyébként csak akkor vált előtte láthatóvá, ha senjutsut használt. A klónjainak hála már fejből tudta az egész pecsétet, pontosan tudta, hol vannak benne a rejtett csapdák és mi szükséges a hatástalanításukhoz. Ez egyfajta utolsó vizsgálat volt. Amint megérezte a közeledő jelenléteket, kikapcsolta a doujutsut és helyette a hátán levő pecsét segítségével bölcs formába lépett.

Körülötte hét ANBU jelent meg.

- Kitsune-taicho. –köszöntötték.

- A Hokage-sama beszámolt arról, mi a feladatunk?

Bólintottak, magukban mind csodálkozva. A Hokage-sama átadta nekik a képességeiről szóló adatlapot, ami szerint csak tizenkét éves volt, de már Jonin szintű. A hangja azonban meglepően mély a korához képest és teljesen hivatalos.

- Rendben. Elsősorban arra szeretnélek kérni, hogy aktiváljátok a Byakuganotokat.

Amint az utolsó is biccentett, folytatta.

- Nézzetek körül. Láttok bármi szokatlant?

Az ANBU így tett, viszont egy furcsa lappangó chakrán kívül semmit sem vettek észre.

- Semmi különöset Taicho.

- Ezért van az, hogy habár az egész várost behálózza, eddig senki sem vette észre. Most koncentráljatok az én chakrámra.

Leugrott a tetőről, majd fél térdre ereszkedve tenyerét a földre simította. A következő pillanatban a mögötte álló hét ANBU élesen beszívta a levegőt. A kapitány chakrája végigterjedt az egész pecséten. Azok, akik nem koncentráltak az ő chakrájára, még mindig nem láthattak semmit. Számukra azonban az egész pecsét zöld színben derengett. Elborzadva néztek végig a falun.

- Mint egy pókháló! –suttogta megdöbbenten egyikük.

Naruto bólintott.

- Hatalmas munkának nézünk elébe. Hetekig is eltarthat, mire teljesen megszabadulunk tőle. Az elsődleges feladatunk ugyan is a hatástalanítása. –amíg ezt kimondta, a chakrája visszahúzódott és csak a központi pecsétkör volt látható.

Előhúzott egy térképet a kabátja zsebéből és kiterítette eléjük a tetőre, ahol tizenkét pont meg volt jelölve.

- Ezen a tizenkét ponton lehet kikapcsolni a pecsétet. Ha csak egy perc késés is van két deaktiválás között, a pecsét működésbe lép, így a kudarc nem megengedett. A kikapcsolás módja egyszerű. - magyarázta és mindenkinek adott egy lapot, amin a lépések voltak leírva. –Akad közületek bárki, aki nem ért valamit, vagy gondot okoz számára valami?

Mindenki nemlegesen rázta a fejét.

- Rendben. A kikapcsoláshoz annyi chakra szükséges, mint egy alacsony A rangú jutsuhoz. A lap alján megjelöltem, melyik pont lesz a sajátotok.

- De Taicho, csak nyolcan vagyunk. –szólalt meg egy gyík maszkot viselő ANBU. Női hangja volt.

- Ezt bízzátok rám. A maradék négy pontot az árnyék klónjaim fogják kikapcsolni.

Megdöbbentek, de nem szóltak egy szót sem.

- A következő tíz percig mindenki legyen a helyzetén. Egészkor fogjuk kikapcsolni a pecsétet, ameddig még tizenöt percünk van. Van kérdés?

Egy sem volt.

- Rendben. Akkor oszolj!

- Hai!

Naruto létrehozta a klónokat, és hogy biztosra menjen, a Kyuubi chakrájából is pumpált beléjük egy nagy adagot. Mindegyiknek kinevezett egy pontot. Mikor már csak ő maga maradt, még tizenkét perce volt a helyzete eléréséhez. Alig hat perc alatt érkezett meg. A chakrája még mindig ott izzott a pecsétben, így az zölden derengett a szeme előtt. Letérdelt a megfelelő pont elé és chakráját lassan a tenyerébe terelve felkészült.

- Mindjárt műsor idő Gaki. Remélem biztos vagy a dolgodban.

- Ne aggódj sensei. Az vagyok.

Amint az óra elütötte az egészet, mindkét kezét a pecsétre nyomta. A koncentrációtól izzadság gyöngyözött a homlokán és a halántékán, de nem törődött vele. A folyamat fél percig tartott. Amint az utolsó vonást is deaktiválta, a pecsét pulzált egyet. A következő pár másodperben pedig lassan elkezdett felszámolódni. A benne levő körkörös vonalak megszűntek létezni és csak a középpont maradt meg, ahol az összekötő vonalak találkoztak.

Naruto teljes sebességével közelítette meg ezt a pontot, ahol létrehozott még hat klónt, akik segítségével biztosra ment, hogy a központi kör teljesen felszívódott és sikeresen „letépték a bombáról az aktiváló gombot”. Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a torkából, amikor az utolsó jel is megszűnt létezni. A többi ANBU pár másodpercre rá érkezett meg.

- Kiváló munka. –dicsérte a csapatot. –Mára végeztünk. Holnap kilenc órakor találkozunk ezen a ponton. Majd én megteszem a jelentést. Elbocsájtva.

- Hai!


Hiruzen csendben ácsorgott az ablaka előtt és a falut figyelte. Mivel Naruto chakrájára koncentrált érezte, hogy nemrég az egész faluban szétterjedt, majd később csak az Uchiha rezidenciára korlátozódott. Nagyon remélte, hogy minden rendben ment. Gondolataiból a várva várt szőke megérkezése zökkentette ki.

- Jelentést!

- A küldetés sikeres volt Hokage-sama. Komplikációk nélkül megszűntettük a központi pecsétet. A parazita pecsétet már nem lehet az egész falura aktiválni, viszont a kisebb részei még mindig aktiválhatók. A következő két héten ezektől is megszabadulunk.

- Kiváló munka Kitsune. Az asztalomon megtalálod az alakulatod mappáit. Nézd át az összeset. Holnapra írott jelentést várok.

- Igenis Hokage-sama!

- Elbocsájtva.

Halk suhogás jelezte, hogy az ANBU Shunshin segítségével távozott.


Másnap a csapat edzés után Naruto és Sasuke egyenesen a 44es kiképzőpályára mentek. Amint landoltak a Halál Erdejének a kapui előtt, az egyik fa ágai közül fél tucat kunai tartott feléjük. Mind a ketten azonnal elugrottak, szétválva. A lombok közül egy lila és világos barna folt lőtt Naruto felé. A szőke ösztönösen idézett meg egy kunait. Kétszer összekoccantak ellenfelével, majd a következő pillanatban már szét is ugrottak.

A legnagyobb sebességüket használva néhányszor összeugrottak, nagyrészt taijutsut használva, majd újra szét. Sasuke az egyik ágról döbbenten nézte a harcot. Nem tudta megállapítani, ki volt a támadó, ahhoz túl gyorsak voltak. Így azonban még segíteni sem tudott a szőkének. Eszébe jutott Naruto gyakorlótársa, aki valószínűleg a közelben lehet. Ő biztosan tudna segíteni a csapatársának.

Ám mielőtt még elindulhatott volna megkeresni, egy csattanás következtében valaki az egyik fának csapódott. Lepillantva egy fiatal nőt látott, torkától pár centire Naruto kunaia.

- Tudod, ez nem valami fényes bemutatkozás, Anko-san. –feddte meg a szőke, a nő pedig elvigyorodott.

- A hercegecskének tudnia kell, mire vállalkozik.

- Sasuke. –szólalt meg a szőke, még mindig nem mozdulva. –Bemutatom az új gyakorlótársadat.

- A nevem Mitarashi Anko. –vigyorgott feltápászkodva a nő, amint Sasuke leugrott Naruto mellé. –Az én drága szöszim megkért, hogy csiszoljak egy kicsit rajtad. –Naruto felhorkant és az egyik fa tövébe sétált.

 - Ő? –nézett rá hitetlenül a holló.

- Anko tökéletes tűzhasználó. –magyarázta Naruto elhelyezkedve. –És nem kell attól félned, hogy a lábad elé omlik a családneved miatt.

Sasuke ellenállt a késztetésnek, hogy ellent mondjon. Ha Naruto azt mondja, hogy ez a nő megfelelő tanár, akkor Anko megfelelő tanár. A szőke már korábban említette, hogy ő is tanult a nőtől. Sasuke újfent végigmérte a szóban forgó személyt. Kétszer annyi idős lehetett, mint ő és talán ő volt az első nőnemű lény az elmúlt hat évében, aki nem olvadozott „Uchiha-samatól”. Kellemes változás.

Sasuke mindig is gyűlölte, amikor hasznavehetetlen nőszemélyek lengték körbe, mert csak akadályozták. Persze az akadémián nem volt egy rossz szava sem, mert már akkor egyfajta riválisként gondolt Narutora és a szőkének is megvolt a saját rajongó tábora.

Naruto mint mindig, most is árgus szemekkel figyelte a holló edzését, miközben fejben megjegyzett pár mozzanatot, amin majd dolgozniuk kell. Ekkor érkezett meg a saját gyakorlótársa.

- Üdv, Hinata-hime. –mosolygott pimaszul.

A lány durcás arccal ugrott le a fáról.

- Nem fair senjutsut használni Naruto-kun.

- Az illatod árult el, nem a chakrád. –kuncogott a fiú. –Mit gondolsz?

- Szépen fejlődik. –állapította meg a lány. –És az alapján, amit elmondtál, a személyisége is. Talán eljön az a nap is, amikor el tudom viselni.

Hinata már az akadémián bevallotta Narutonak, hogy nem kedvelte az Uchihát. Amióta megerősödött és megnőtt az önbizalma, nyíltan hasonlította Sasukét az unokatestvéréhez, Nejihez. Mind a kettőt egy prűd, hataloméhes sznobnak tartotta, amit mostanában nem is rejtett véka alá. Őszintén örült, amikor szerelme azt mondta, hogy a holló viselkedése szépen fejlődik. Nem szerette volna, hogy a későbbiekben, majd ha Chuninok lesznek és egy csapatba kerülnek, bezavarjon ez a tényező az együttműködésükbe és a küldetés végrehajtásába.

A két edző fél észrevette az új jelenlétet.

- Üdv Anko-san. Uchiha. –biccentett a lány.

Sasukét több dolog is megdöbbentette. Az egyik az, hogy milyen közel állt a lány Narutohoz, szinte már rá volt mászva. Azt tudta, hogy Narutonak érzései vannak a lány iránt, de úgy tűnt, hogy ezek viszonzottak is. Vajon mióta számítanak egy párnak? A másik az, hogy a lány nem pusztán elhagyta a dadogást, de még hűvösen is viselkedett. Most, hogy jobban megnézte, nem az a szende kislány állt előtte, aki annak idején az akadémia első évében besettenkedett az osztályba.

Hinata haja a háta közepéig ért, de lófarokba fogta, oldalt hagyva két tincset. Megszabadult a nagydarab felsőjétől is és egy kellően diszkrét, de mégis messze magabiztosabb fekete felsőben, fekete, térdig érő nadrágban és egy fehér, combközépig érő nyitott, hosszú ujjú kapucnis kabátban volt. A fejpántját a nyakában hordta. Ezen kívül tele volt felszerelésekkel.

Végül egy biccentéssel viszonozta a köszönést.

- Oh, itt a kis hercegnő! –vigyorgott felé Anko. –Szeretnétek, ha elfordulnánk?

- Csak ha nem szeretnéd látni, ahogy betörik az orromat. –nevetett Naruto.

Sasuke hagyott magának egy percet, hogy megfigyelje a két harci helyzetbe felálló ninját. Naruto támadott először, és nagyon is gyorsan. A Hyuuga azonban olyan hajlékonyságról tanúskodott, ami szó nélkül hagyta. Olyan kecsesen mozgott, mintha táncolt volna. A lila hajú kunoichi szemmel alig látható sebességgel haladt végig egy sor kézjelen, a következő pillanatban pedig elkiáltotta magát.

- Suiton: Teppodama!

Naruto ez alatt a saját kézjelein suhant végig.

- Doton: Doro Gaeshi!

A szőke előtt egy földből készült fal jelent meg és ebbe csapódott Hinata víz támadása. Sasukénak nem volt ideje tovább nézelődni, mert egy kunai kis híján lekapta a fejét.

- Az ellenfeledre koncentrálj Gaki! –nevetett Anko.

- Hn.

- Megetetem még veled ezeket a betűket!

Két óra edzés után Naruto elmondhatta magáról, hogy szépen haladtak. Hinata már képes volt végigharcolni ezt a két órát úgy, hogy minden tíz percben a fejéhez vágott egy C vagy B rangú jutsut. Narutonak csak hízott a mája. Szerelme tartalékai magas Chunin szinten voltak és egyre jobb volt a kontrollja a jutsuk felett. A sajátos Juukenje is nagyszerű fejlődést mutatott.

Narutonak bűntudata volt, amiért nem tudott megfelelően sokat edzeni a lánnyal, de amióta Geninek voltak, nagyon ütötték egymást a programjaik. Így is nehezen jutottak el vacsorázni a többiekkel.

Oldalra pillantva látta, hogy Sasuke ki van fulladva. Anko, mikor észrevette, hogy nézi, egy szadista mosoly kíséretében felvette a Gai-Lee pózt. A szőke nem gondolta, hogy létezhet ilyen borzasztóan ijesztő dolog a világon.


Egy hét telt el az óta, hogy Naruto és a csapata hatástalanították a fő pecsétet. Ez után gondoskodtak olyan helyekről is, mint Hokage torony és a tanácsterem. A klánok értesültek a Hokagétól arról, hogy egy különleges ANBU alakulat szigorúan titkos feladatot végez el, és hogy előbb utóbb fel fognak tűnni, hogy ezt elvégezzék. Eddig öt klán területet tisztítottak meg, általában egy nagy pecsét jutott egy éjszakára.

Kakashi még mindig nem tette tiszteletét az edzéseiken. Néha rákérdezett, hogy hogy haladnak. Nemrég ott marasztalta Narutot egy percre, hogy megkérdezze, hogy halad a Rasengan befejezésével. Narutonak csak egy válasza lehetett: Lassan. A Hiraishin megfejtése, Sasuke edzése és a pecsétek eltávolítása között még szuszogni is alig volt ideje.

A chakra készletei tovább nőttek, közép Jonin szintre. Ez leginkább az intenzív chakra használat miatt volt, mert a nap minden pontjában volt legalább négy aktív klónja, plusz az edzések és este pedig a csapatával hatalmas mennyiségeket használtak fel a pecsétek semlegesítésével. Azonban már látták a fényt az alagút végén, csak hat pecsét maradt, amitől meg kell szabadulniuk. Utána feltakarítják egy éjszaka alatt a maradékot az utcákról. Hamarabb fognak végezni, mint Naruto becsülte.

Naruto közben folyamatosan jelentést tett a Hokage-samanak az utolsó Uchiha fejlődéséről. Nem csak ninja fejlődés terén, de a szocializálódás szempontjából is. Úgy tűnt, jó döntésnek minősült Anko beavatása. A nő hamar ráncba szedte a fiút, lévén mivel erősebb volt nála, gyakran elporolta a hátsóját, ha az Uchiha egója átlépett egy bizonyos szintet.

Sasuke e miatt hamar tiszteletet épített ki a nő iránt. Naruto felvetette a Hokage-sama előtt annak a lehetőségét, hogy Sasuke szövetséget köthetne a kígyókkal. Anko idézett állatai közül már kettővel egész jó kapcsolatban volt és úgy tűnt, kedveli az állatokat. Az öreg kevés gondolkodás után engedélyt adott rá.


- Szerződés a kígyókkal? –pislogott meglepetten a holló.

- Aah. A kígyókkal való szerződés rendkívül ritka. Anko segíthetne neked. –magyarázta Naruto felpillantva az előtte elterített pecsétekből felnézve. –Természetesen ez nem kötelező, vannak más idézett állatok is.

- Neked van szövetséged idézett állattal? –kérdezte Sasuke egy szelet bacont rágcsálva. Éppen most fejezte be az edzését. Úgy Naruto nemsokára, szokás szerint, elmegy valahová.

- Nincs.

Sasuke megfontolta az ajánlatot. Valóban jó kapcsolatot ápolt a kígyókkal. Láthatóan a legtöbb hozzá hasonló személyiséggel rendelkezett, így nem tartotta valószínűnek, hogy problémák merülnének fel együttműködés terén.

- Megfelel.

- Remek. A legközelebbi közös edzésünkön sort is kerítünk rá. Még valami.

- Hn?

- Fel szeretném mérni, mennyire vagy ellenálló genjutsuval szemben. Mivel én pocsék vagyok benne, beszerveztem két gyakorlópartnert holnaputánra. Már megbeszéltem Kakashi-senseiiel, hogy két órával korábban zárjuk aznap az edzést.

Sasuke csendben vette tudomásul az elhangzottakat. Ha Naruto úgy gondolja, hogy megfelelő edzőpartnerek lesznek, akkor ő több mint elégedett. A szőkével való edzések miatt az ereje elképesztő fejlődésnek indult. Még csak nem is volt szüksége Sharinganra, és már alacsony Chunin szintet ütött meg.

Lassan úgy érezte, hogy a szőkében igaz barátra talált.

Fejezet végi megjegyzés:

Több kérdésem is van.

Az egyik az, hogy zavar-e titeket ez a sok vonal? Eredetileg arra szolgálna, hogy tudathassam veletek, jelentváltás van. Akit zavar, jelezze nyugodtan.

Mit gondoltok az új Hinatáról? Úgy éreztem, hogy nem elhamarkodott ez a változás, végülis három éve edzenek Narutoval így megerősödött és kibontakozott a kedveském.

Mit szóltok ahhoz, hogy Naruto ANBU lett? :D

Azoknak, akik esetleg aggódnak Sasuke kifordulása miatt, ne tegyétek. Azért tűnik ennyire rugalmasnak ebben a fejezetben, mert csak az edzésről volt szó, amit nagyon komolyan vesz. Majd, amikor lesznek megjelenítve civil beszélgetések közte és Naruto között, minden "rendben" lesz.

És meg lehet tippelni, ki a második gyakorlótárs, akit Naruto választott :D

Köszönöm szépen az olvasást!

Love ya all!

Ayako

Be kell belépés (regisztráció) kritika írásához.