Kritika írója: Kantana
Ayako - Oneshot CollectionKorosztály: 16+ starstarstarstarstar [Kritika - 11]
Tartalom:

Oneshotok, minden animéből, ami eszembe jut.


Kategória: Anime, Anime > Bleach, Anime > Naruto, Anime > Soul Eater, Anime > Yugioh Szereplők: Nincs
Műfaj: Nincs
Sorozat: Nincs
Fejezet: 16 Tartalomjegyzék
Befejezett: Igen Szavak száma: 12874 Megtekintve: 4085
Beküldve: 2014.09.12 Frissítve: 2017.03.21 [Jelentés írása]
Cím: Fejezet 16: Just a Chemical reaction Kritikus: Kantana Aláírt

Azóta halogatom ezt a kritit, hogy feltöltötted és (még aznap) elolvastam. Gondoltam, na majd írunk egy hosszabbacska kritit, de ez sajna nem fog menni :< 

Annyira megdöbbentő, ahogy bemutatod mozzanatól mozzanatra a lány érzéseit, hogy nem találok szavakat :)

Csak annyit mondhatok:

1 18√e 1t + 0

(Feladat: "töröld" le a számok felső felét ;) )

Dátum: 2017.04.07
Tartalom:

Ayako és Blue egy suliba járnak első óta, és együtt tanulták ki a köcsögség legválogatottabb formáit, amit a tanároknak kell elszenvedniük. Egy etse azonban eldurvulnak a kocsmában a dolgok. Tetejébe még videókat is kapnak arról, hogy miket csinálnak aznap. És mi köze ehhez az egésznek az érettségitételekhez? Ki tudja. Ha elolvasod, kiderül.


Kategória: Egyéb Kategória, Egyéb Kategória > Saját történetek Szereplők: Saját/más Szereplő
Műfaj: Akció, Humor
Sorozat: Nincs
Fejezet: 9 Tartalomjegyzék
Befejezett: Nem Szavak száma: 9643 Megtekintve: 3064
Beküldve: 2014.10.12 Frissítve: 2015.12.30 [Jelentés írása]
Cím: Fejezet 9: Menjünk a hegyekbe, jó lesz ott! Kritikus: Kantana Aláírt
Kedves Ayako-sempai! Ugye nem akarsz megölni? ;) Szinte belefulladtam egy bögre kólába nevetés közben. Végre itt a várva várt folytatás, s már abban reménykedve, hogy lesz nyugisabb rész, amikor mindenki kipiheni magát egy kis pia társaságában, előtőrnek a régi emlékek XD Köszi szépen a remek fejezetet, feldobta az estém a Dancer in the Dark után^^
Dátum: 2016.01.01
Tartalom:

Ha egy világ összeomlik, mit tehet az ember? Elfut.

Ha egy világ összeomlik, mit tehet egy démon? Szórakozik.

Ha egy világ összeomlik, mit tehet egy varázsló? Küzd.

Ha egy világ összeomlik, mit tehet isten? Figyel.

Ha egy világ összeomlik, mit tehet egy hős? Harcol.

Ha egy világ összeomlik, mit tehet a felelős?

Összeszed embert, démont, varázslót, istent, hőst és egyesített haderővel száll szembe azzal, ami az útjába kerül, legyen az szörny, legyen az ember, legyen az hely, legyen az fegyver, legyen az árulás, legyen az háború, legyen az halál.

Milyen kell legyen a felelős, hoyg átvezesse az embert, a démon, a varázslót, az istent és a hőst ezen a saját keze teremtette káoszon?

Hát kötelességtudó és megtörhetetlen, azaz immunis, minden veszteségre és kínra

És ha egy világ összeomlik a felelős, aki egyszerre kötelességtudó és immunis lehet-e egy személyben ember, démon, varázsló, isten és hős?

Egyszóval, ha egy világ összeomlik, lehet a felelős akár a…

 

Megváltó

story/366/images/pizap.com14734487224431.jpg


Kategória: Egyéb Kategória Szereplők: Nincs
Műfaj: Akció, AU, Dráma, Fantasy, Idegen szavak, Kaland, Mítosz, Misztikus, Regény, Sötét
Sorozat: Legends never die
Fejezet: 57 Tartalomjegyzék
Befejezett: Igen Szavak száma: 433885 Megtekintve: 19770
Beküldve: 2014.11.11 Frissítve: 2017.06.10 [Jelentés írása]
Cím: Fejezet 39: Új küldetés, régi rejtélyek Kritikus: Kantana Aláírt
Kedves Ayako-sempai!

Szeretnék hosszú, szépen megfogalmazott és értelmes kritikát írni. Sajnálom. Ez nem fog menni...
Számtalan gondolat rohamozza meg a szám, de mielőtt kijutnának, eggyé forrnak és többet mondanak a Raffaello minden szavánál: Köszönöm...

Kantana

Szerző válasza:

Igazán köszönöm a kritikára szánt időt :) Örülök, hogy tetszet. 

Köszönöm az olvasást és a kritikát!

Love ya so much!

Ayako.

Dátum: 2016.04.29
Cím: Fejezet 41: Szeretni sokféleképpen lehet Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Sempai!

Miután elolvastam minden egyes fejezetet ésvégigbarangoltam minden egyes bekezdést, sort, mondatot, szót, betűt és szóközt és… Igen. Ezt már nem lehet felsorolás mögé rejteni: nem tudom,  mit irjak.

Amikor felmerült bennem a kritikairás gondolata, a fejemben felszólalt az a kis vészcsengő, szüntelenül azt morogva, hogy jó lenne. De ezt a gondolatot próbáltam elhessegetni. Nem akartam irni, mert még most is úgy érzem, hoy nincs jogom hozzá. Egyszerűen nincs jogom ahhoz, hogy ehhez a csillagként ragyogó történethez forditsam remegő gondolataim arcát, nincs jogom ködös kritikaként a nap elé járulnom, nem tehetem.

Igyekeztem elterelni a figyelmem a kritikairásról.

Először gondolateltereléssel próbálkoztam, de az a kis brummogó medve állandóan azt suttogta, hogy irnom kell valamit. Ha valami zakuszka is lesz belőle, de e fölött nem lehet csak úgy elsiklani. És meg kell hagyni, bitangjól tud érvelni

…ő mit tenne a helyedben? – Kritikát irna, hiszen még egyszer ő mondta, hogy igyekszik mindenelolvasott történethez irni egy két bátoritó szót, mert ez nagyon fontos az iróknak.

…te hogy éreznéd magad a helyében, ha nem irna? – Hát... Biztos nem dob hátast a kritikafoszlányoktól és infernókat sem fúj elkeseredtében, ha nem jön a várva várt kriti, de az ő helyében ha tudnám, hogy valaki elolvasta azt a történetet, amibe szivem lelkem beleadtam a kemény alkotási folyamat során… Hát nem esne jól.

…akkor mire vársz még? – Ó, hadd ne kelljen elismételnem. Olvasd el inkább újra a de előtti részt.

…ha egy ember a másik szemébe néz, nem csak amásik embert látja és vizsgálja, hanem saját magát is látja. Ahhoz, hogy valakinek a szemébe nézhess, először magaddal kell szembenézned – Az idézetfelidézés sohasem volt az erősséged, de…

De csak volt benne valami. Legszivesebben kifutottam volna a világból. Végül képekbe és videókba temetkeztem, s mit nem a Chesrie? Kedvenc vloggerem új csatornáján szó esik a kritikáról és azok fontosságáról is az alkotó lélek számára és… Matka! Megint ide jutottunk. Oké. Jöhettek a képek,irány a Tumblr! Ott pedig egy olyan kép fogadott, ami magáért beszélt. Egyszerű kis kép, két kéz az asztalon. Na persze az asztalon egy álomszép mattfekete irógép pixelesedett. A kezek pedig egy bögrét tartottaka következő felirattal:Tears of My Readers.

A brummogó macihang persze gúnyosan felkuncogott én pedig szép lassan kezdek rájönni a szomoú valóságra, hogy nem merek szembenézni azzal az átkozot nagy egómmal, aminek hála még mindig magamról rizsálok,ahelyett, hogy a lényegre térve Italia – chan Oly jó vagy Németország cimű dalát a kétes körülmények között született Daiszetsu féle forditásban kornyikálnám,ismeretlen eredetű indiántáncot járva a könyved körül. Mindeközben nem megfeledkezve a konfettiről és arról, hogy az egóm egy olyan háborúba indul, amit már rég elvesztett, hiszen nem leszek képes egy minimum négy szempont alapján felépülő esszét sem irni, sem egy olyan kritikát összerakni, amilyeket tőled szoktam kapni és amiken nem egyszer sirtam, amik miatt nem egyszer ujjongtam, kaptam új reményt a folytatáshoz, vagy éppen az elkezdéshez és amihez ez az  egy életem sem elég, hogy kellőképpen megköszönhetném.

Persze most a csillagos Kantana röhöghet a markába, hogy ez mindjárt levél lesz és nem kritika, de azt hiszem, jobb is ez igy. Az esszéforma a magyarórák emlékét idézné és a frász kerülgete irás közben az összetett mondatok helyességét illetően, egy kritikában pedig nem lennék képes elmondani mindent (de lehet, hogy igy sem). Egy biztos, a levél elég kényelmes ahhoz, hogy biztosra vegyem, ebben a kavarodásban nem csak a sorokat, de a sorok közötti részt is megérted.

Akkor hát, a kezdetektől…

Többször is nekifutottam ennek a regénynek,s szégyenlem is, hogy csak most olvastam végig tisztességesen (?). Mindig ugyanazzal a kijelentéssel hagytam abba, ugyanazzal az előitélettel és ugyanazzal az érdektelenséggel, amivel eddig a fantasyk iránt viseltettem.

(Ó, az egóm szorongat, ezúttal is bocsáss meg, hogy ennyit rizsálok magamról… Talán azt a Pov-s módszert kellene használnom, amit a DaIban ismerhettem meg először és még most is a formakáprázat hatása alatt vagyok miatta…és sok más részlet miatt is.).

Egyszerűen nem akartam elfogadni a fantasykat, s egy olyan inget akartam felvenni, amit egyszerűen nem nekem készitettek, mégpedig azt a tipikus komoly inget. Olyan ember akartam lenni, aki komoly, mesének nevezi a képzelet szüleményeit és a valóságtól elrugaszkodott alkotásokat (s itt csak hadd emeljem ki egyedül a fantasy világát) és aki nem törődik a mesékkel.

Viszont a regényed olvasása közben egyre inkább az embert láttam az események mögött. Az erős embert, a gyengét, a magabiztosat és a rettegőt. Az uralkodó embert és a szolgálót, a pöffeszedőt és az alázatosat. Az embert, akit nem ért meg senki és az embert, akit mindenki félreismert. Az embert. Ezt a különleges és mégis hétköznapi lényt, ezt az esendő harcost, aki olykor vidám, olykor szomorú, olykor a béka segge alatt van, olykor sárkánykirályként kecsesen siklik az azúrkék ég flhői közt.Az embert, aki szaladni szokott, olykor valami felé, olykor valami elől. Az embert, aki olykor fél szembe nézni a valósággal. Az embert, aki bármit megtenne azokért, akikről tudja, hogy számitanak rá, akiknek szüksége van rá, aki kötelességtudó és immunis és mindent megtesz azokét, akiket szeret… Az embert, aki remegő lábakkal állva a másik előtt lassan felemeli fejét és szembenéz az előtte állóval és az annak iriszeiben visszatekintő tükörképével is.

Ezt persze ragozhatnám minden egyes betű és szóköz szintjén, mint világfelépités, világszemlélet, szereplők, cselekmény, megformáltság és minden szemszögéből de… Nem tehetem. Gyáva vagyok. Gyáva és lusta. Félek, hogy megunod olvasni ezt az igy is túl hosszúra nyúlt akármicsodát és persze lusa vagyok és szivesebben tukmálom arra a személyre a hosszú kifejtés feladatát, aki a könyved elemzéséről fog könyvet kiadni. És persze az őt követőkr, akik az ő elemzését fogják pro vagy kontra kiegésziteni, esetleg éhes farkasok módjára szétcincálni és kiéhezett Vénusz módjára megostorozni.

Na, de Tréfi törp el nem sült meglepetés viccét félretéve. A sorokon végighaladva egyre több beszélgetésünk az eszembe jutott. A legelsőtől kezdve, a megismerkedésünk napján. És egy bizonyos pont után már nem csak az embert láttam a törénetben hanem az irót is. Azt a személyt, aki nem csak Isten adta tehetségére hivatkozva ir néhány sort, s majd valahogy lesz, hanem kemény alkotói folyamatot szenved végig, azért, hogy csoda születhessen. Mert a regényed körülirásához két ember szókincse sem lenne elég, nemhogy az én makogásom, ami akárhogy is próbálkozom, egyetlen egy szó köré csoportosul, ez pedig a csoda! Mert ez a regégy egy csoda!

Visszaszökkenve a regény mögötti iróra, szinte minden fejezetnél felelevenedd egy egy beszélgetésünk emléke, s egyre inkább az kezdett el foglalkoztatni, hogy mi történhetett azoknál a részeknél, amik akkor iródtak, amikor még nem ismertelek. Mi inditotta el ezt az egészet?

Oké, ez persze nagyon egóspocsogóspicsogósegósan hangzik, hiszen nem illik a magánéletről, irói titkokról, nagynmély érzelmekről faggatózni, sem a legjobb pecahelyekről tudakolózni; de én ilyet effektiv még egy regénynél sem tapasztaltam, és azt meg kell hagynom, -az egóm malmára hajtva a vizet, hogy nem egy és nem két regéy van a htam mögött, hanem három (vagyis egy sem, mert a hátam mögöttcsak a fal van. A könyve jobb kézre),- hogy én ilyet egyetlen regénynél sem éreztem. Volt ami mögött láttam az embereket és volt, ami mögött az irót is, de … Nem igy. Ha valaha is regény olvasáskor az iróra gondoltam, lelki szemeim előtt egy Isten adta tehetség bukkant fel, aki könnyedén forgatja a tollat és mosolyog, de… Most egy irót láttam, aki nem csak irt, hanem alkotott. Megdolgozott minden egyes betűért és sorért, infót és inspirációt gyűjtött, éjszakába és hajnalba nyúlóan gépelt, olykor lemondott erről arról, számára kedves dolgokról, hanyagolta a sulit, vagy matek helyett ötleteket körmölt és még sebes kézzel is irt, javitott, újrairt és irt. Irt egészségben betegségben, ihletett és ihletettelen állapotban, jóban rosszban… Mi ez? Esküvői ceremónia, temetés vagy telenovella?! Gaito szerelmére, megint elfutott velem a ló. Vagy csak Snow hátán suhant ki az ablakon Kuro?

És még ebben a fennkölt pillanatban is megzáll a gonosz egy kis yaoi képében…No, de ne tessék félreérteni! Nem! Nem akarok arról beszélni hogy hogy! Most arról akarok beszélni hogy hogy, s közben dehogy!

Usami – sensei jutott eszembe. De nem a Misaki fan Usami, hanem az iró Usami. Usami, akinek a foglalkozásáról szinte meg is feledkeztem a történet folyamán. Csak annyit érzékeltem az egészből, hogy delikvidálja magát néhány hétre, majd előkerül és teszi amit tenni kell (találkozók, Misaki, vita a munkaadóval, Misaki, vita viszaki haverjaival, Misaki, telefonos beszélgetés Misaki bátyjával, Misaki…basszus, ez az ember mikor szokott enni? Amikor Misaki főz neki *facepalm*. És… Amikr elvszi Misakit egy étterembe *same thing here*). De az utolsó részeknél nem a kapcsolati életének a megváltozáa keltette fel a legjobban az érdeklődésemet, és nem is az a néhány flashback a gyerekkoráról,hanem… Egy kritika (és itt zárul a kritikák ördögi köre a számomra). Arról a könyvről, amit Misaki megérkezésekor irt. Vagyis pontosabban arról a könyvről és az utána irt könyveiről.

A kritika pedig úgy szólt, hogy Usaminak azóta a könyv óta, megváltozott a stilusa. Azelőtt a történetei hideg, kietlen és reménytelen eseteket mutattak be,de azóta a könyv óta ebben a kilátástalan helyzetben ott ragyog egy kis fénypont, egy kis remény. Egy kút a sivatagban.

És persze még sok baromság eszébe jut a fangirlnek, s a vége felé közelitve rájön, hogy eddig nem a könyvről irt (pedig jesszumpepi, arról akart), hanem magáról és random gondolatnak nevezett random dolgokról.

De engedd meg, hogy zárásként elmeséljek egy rövid történetet.

Az ezüsthajú férfi léptei siró hegedűkként visszhangoztak a sötét szobában. Annyi minden nyomta a szivét, hogyha egy életen át számolta volna ezeket az apró homokszemeket, akkor sem tudta volna megmondani pontosan, hány porszem van a szivére telepedett sivatagban.

Az ablakhoz lépve elrántotta a függönyt és kiváncsian figyelte a tavaszi napfény simogatta zöldülő kertben játszó kislányt. A gyerek vörös fürtjei meglebbentek, amint fel felugrott, vagy a kezeivel hadonászott és nagyon komoly arckifejezéssel beszélt, vagy teli torokból nevetett.

Egy könnyed mosoly csúszott az arcára, s egy hirtelen vezérelt gondolattól annak az időnek múltba vésett emléknyomain indult el, amik a kislány életébe csöppenése előtti időszakba vezetik vissza és egy könnyed, békés, megkönnyebbült mosoly kiséretében megszólalt. Halkan, szentimentálisan bazsalygott maga elé.

- Igy végiggondolva mindent rá kell jönnöm, hogy a gyereknevelés nem gyerekjáték. Ezer meg egy baj van vele. Csintalan, minden érdekli és a kérdéseivel sokszor ütött szöget a fejembe. Szöget, ami még most is ott van. A határaimat feszengette. De ha különbséget kell tennem az érkezése előtti és utáni életeim között, rá kell jönnöm, hogy ez nem a felelősségről, vagy a felnőttek horrorisztikusan nagybetűs életéről szól, de nem is arról, hogy én nevelném őt… Sokkal inkább ő nevel engem. S habár még igy – s itt halkan felkuncogott- felnőttként is nehéz szavakba öntenem ezeket a meleg érzéseket egy biztos – s egy könnyed mozdulattal kinyitotta az ablakot és beengedte a tavaszi szellőt és a kislány csengő kacaját, ami mintha egy szempillantás alatt elsöörte volna a mellkasára nehezedő homokot – Te vagy az, aki megtanit arra, hogy a felnőtt is ember…

A szónál pedig jóleső mosoly költözött az arcára, s nevén szólitva a kislányt kimászott az ablakon, hiszen van mit még tanulnia.

Sokat volna mit még tanulni, az biztos, ez most sem úgy sült el, ahogy azt szerettem volna. De egy valamiben bizok: Te tudsz a sorok között olvasni és a sorok közé irni.

Ezért nem is fogom újrajavitani ezt a kritikának szánt, éterben gomolygó, piruló zakuszkagömböt. Mert tudom, hogy te még igy is meg fogod érteni ezt a szivemhez legközelebb álló fejezet alá rittyentett akármicsodát.

Mit mondhatnék zárásképpen?

Bocsánat és Köszönöm.

Bocsánat, mivel még ennyi szövegelés után se vagyok képes kifejezni azt, amit a regényed adott nekem.

És.

Köszönöm. Köszönöm ezt a csodát, köszönöm a fáradozásaid és az áldozathozatalt, köszönöm, hogy a történeted által tanitasz mindig hinni, remélni és feltétel nélkül szeretni és köszönöm, hogy ezer köszönöm sem lenne elég a hála kifejezésére az olvasás ezer egy éjszakájának ezerkettedik csodájáért.

Köszönöm.

A kurtafurcsa akármicsuda végén is elhallatszó köszönöm utáni köszönöm. Köszönöm,

Kantana

Dátum: 2016.08.30
Cím: Fejezet 48: Ébredező ősi erők Kritikus: Kantana Aláírt

Drága Sempai!

 

Az előző fejezethez szántam ezt a kis szöveget, de olyan sokkot kaptam a végén, hogy nem csak köpninyelni nem tudtam, de egy értelmes szó kinyögése is nehézséggé vált. Felejtve mindet, csak arra tudtam gondolni, hogy: neeeeeeeeeee! Chesrie, neeeeeeeeeeeee!!!T.T

 

De a mostani feji után megnyugodtam... Csak egy álom volt. Egy nagyon rossz álom ><

 

Tudom, hogy nem egy ilyen hogyanreagáltamafejezetrerészlet kritit kellett volna ebből kikerekíteni, de ebben az órában csak ennyire futja...

 

El se tudod képzelni, mennyire szeretem ezt a sztorit és mennyire de mennyire várom a folytatást!^^

 

Köszönöm, hogy olvashatom ezt a mesterművet :)

 

Szavak nélkül, de annál nagyobb szeretettel,

Kantana

 



Szerző válasza:

Hello ^^

Nagyon örülök, hogy tetszett a sztori. Ami az előző fejezet végét illeti, azt egy akkora Cheshire (haha... szóvicc...itt kell röhögni XD) vigyorral írtam, amekkorára még a drága apuci is büszke lett volna. Az jó, ha megnyugodtál, de azért légy résen  továbbra is :D 

Köszönöm a kitartó olvasást, a kritikára szán időt és a lendületet, amit adsz minden kritkáddal.

Love ya so much!

Ayako

Dátum: 2016.11.23
Cím: Fejezet 53: Uralkodói vér Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Ayako!

 

Nem találot arra szavakat, amivel elmondhatnám, hogy mennyire, de mennyire nagyszerű volt ez a fejezet és, hogy mennyire, de mennyire szeretem ezt a történetet!

Peryfanos és Pandora picinyke jelenete szilánkosra törte a szivemet T.T 

A tanácsosok szavazás előtti vágni valóan feszült hangulatú csevejévell pedig olyan jólesően szemezgettünk, mint...

Cicóka:...mint egy oldal szalonnával!

*csatt, huss, csatt*

Most pedig, hogy kinyitottuk az ablakot, kihajtottuk a macskát és visszacsuktuk,  kiváncsian vágunk neki a következő fejezetnek! :)

 

Köszönjük a nagyszerű fejezetet, s csak igy tovább!

 

Nagy öleléssel, 

Kantana

Dátum: 2017.05.07
Cím: Fejezet 54: Bűnösök és Bűntetések Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves Ayako!

Csodálatos fejezet volt! A visszaemlékezős jelenetek egyszerre voltak káprázatosak és szívbemarkolóak. Ezt a részt éppen a buszon olvastuk és meg kell hagyni, a mellettünk álló idős néni, az arcomon végigfutó grimaszcombó láttán olyan fejet vágott, aki hirtelen nem tudta, hogy zsepivel, aszpirinnal vagy szentelt vízzel kínáljon.

Meglepetésekből, nevetésből és sírásból nem volt hiány :D

Alterasia felbukkanásánál akkorát koppant az állunk a padlón, hogy Gaito is meghallotta, amikor pedig Ryuzetsu bemutatkozott XDDD az valami fenomenális volt XDDDD

A vége pedig.. Könnyeket csalt a szemembe T.T

Köszönöm, hogy elolvashattuk! Már nagyon kíváncsiak vagyunk a folytatásra (a hátralevő feltöltött fejikre és az elkövetkezendőkre is^^)

Nagy öleléssel,

Kantana

Dátum: 2017.05.22
Tartalom:

Egy blogbejegyzés ami mindent megváltoztat, és két pasi is teper érted te pedig nem tudod kit válasz, jah és mindezek mellé fiú is vagy? Hmmmm Helló tükörképem rég láttalak.


Kategória: Egyéb Kategória > Saját történetek Szereplők: Nincs
Műfaj: AU, BL, Blog (internetes napló), Dráma, Erotikus, Humor, Idegen szavak
Sorozat: Szerelem, Animék, Háború.
Fejezet: 8 Tartalomjegyzék
Befejezett: Igen Szavak száma: 7567 Megtekintve: 2572
Beküldve: 2014.12.26 Frissítve: 2016.09.01 [Jelentés írása]
Cím: Fejezet 8: Mágia Kritikus: Kantana Aláírt

Kedves omashu!

 

Hát én most úgy meglepődtem, mint a dinnye, amikor tüsszentett és a másiok dinnye elmondott egy gyors egészségedrét. 

Sokmindenre számítottam, de egy ilyen frappáns mágiacsavarra nem.

Nagyon tetszik, hogy magyar neveket adtál a karaktereknek és ez a mágia ügy... MAGICAL *^* és ennek hála kezdem megérteni Krisz...hmmm... magatartását.

 

Kíváncsian várom a folytatást!

 

Fürkésző medvecukorbrummogást hallató új fanod,

Kantana



Szerző válasza:

Köszönöm szépen, elég régóta írtam ezt a fejezetet (bár tény, hogy rengetegszer nem volt rá időm, vagy lelki állapotom). A második történet a szériában kiterjeszti az egész kört bár nem feltétlen csak Krisz lesz a főszereplő. Igyekszem minnél hamarabb feltöltenni. Remélem az is el fogja nyerni a tetszésed :)

Dátum: 2016.09.02
Tartalom:

Blue élete normálisnak mondható, de ez neki egyáltalán nem jön be. Egyszer azt kívánja, bárcsak kapna egy olyan őrült társat maga mellé, akivel minden marhaságot megcsinálhatnak. Nem számított arra, hogy imái meghalgattatásra találnak. Csak egy a baj: A csaj taán őrültebb, mint amilyenre számított. :D


Kategória: Egyéb Kategória > Saját történetek Szereplők: Saját/más Szereplő
Műfaj: Erotikus, Humor, Idegen szavak, Lemon, OOC, Pornó, Romantikus
Sorozat: Nincs
Fejezet: 9 Tartalomjegyzék
Befejezett: Nem Szavak száma: 14392 Megtekintve: 2629
Beküldve: 2015.04.05 Frissítve: 2017.04.28 [Jelentés írása]
Cím: Fejezet 9: Vihar utáni... nos vihar, csak másféle XD Kritikus: Kantana Aláírt

Cicóka: Ayakooo néénii!Jó napóóót! Itt a röhögő olvasó meg a kritikaaa!

Jöttünk, olvastunk, kritizünk néhány szót, s azzal röhögéstől könnyes szemmel rohanunk Bözsi néni után (azt a tyúúúúkjááát, de rég hallottuk ezt XDDD még mindig nagyobbat üt, mint a kiskő XDDDD), egy gyors útbaigazitásért a szökőkúthoz. Zsanett rosszul tudta az utat.

De a lényeg az, hogy ez a feji "nagyon teccett" és várjuk a folytatást, mert "nagyon teccett".

"Puszillak!"

Cicóka: Köszönjük a fejit, a vidám perceket, már nagyon várjuk a folytatást^^

Dátum: 2017.05.01
Liliom-chan - SzélKorosztály: 12+ [Kritika - 1]
Tartalom:

Ez a kis "akármi-a-franc" az érettségire való felkészülés mellékterméke. Jó szórakozást hozzá! :)


Kategória: Egyéb Kategória > Saját történetek Szereplők: Saját/más Szereplő
Műfaj: Kaland, Novella
Sorozat: Nincs
Fejezet: 1 Tartalomjegyzék
Befejezett: Igen Szavak száma: 198 Megtekintve: 118
Beküldve: 2015.06.28 Frissítve: 2015.06.28 [Jelentés írása]
Cím: Fejezet 1: Fejezet 1 Kritikus: Kantana Aláírt
Szia!
Ez annyira gyönyörû lett^^ A rövid történetecske mögött egy egész regény bújkáll, a vasárnapi ebéd illatát még most is érzem :D
Örülök, hogy elolvashattam, feldobta a napom^^

Szerző válasza:

Arigatou!!!!! Már azt hittem, senkinek sem tetszik... Nagyon örülök, hogy írtál nekem! Még egyszer köszönöm!! :)

Dátum: 2015.08.11
Tartalom:

Timdie Esper: egy szokásos tizedikes tini, aki a bátyjánál lakik bizonyos körülmények miatt.

Timdie Add (közismertebb nevén Mastermind): ahogy a neve is mutatja, egy zseni, aki megszállottan kutat egy új teknológiát.

Ő és az öccse egy házban élnek egészen békésen, amíg fel nem bukkan a familia harmadik gyermeke, aki finoman szólva is egy természeti katasztrófával ér fel. A két idősebb testvér utálja egymást, Esper pedig igyekszik lecsillapítani az esetleges vitákat. Csak az a baj, hogy ez egy életveszélyes vállalkozás...


Kategória: Egyéb Kategória Szereplők: Nincs
Műfaj: AU, Humor, OOC
Sorozat: Nincs
Fejezet: 6 Tartalomjegyzék
Befejezett: Nem Szavak száma: 12346 Megtekintve: 1744
Beküldve: 2015.07.09 Frissítve: 2015.09.16 [Jelentés írása]
Cím: Fejezet 1: Együtt a család, jó nem? Nem? Nem! (1) Kritikus: Kantana Aláírt

Szia!

Szavak nélkül maradtam. Ez az a történet, aminek (hál' Isten) nem agyonkomplikált a megfogalmazása, vicces és akciódús (imádtam a repülő telefont :) ).

VÁROM A MIELŐBBI FOLYTATÁST ^^



Szerző válasza:

Nagyon örülök, hogy tetszett. Én sem szeretném agyonkomplikálni. Örülük, hogy tetszett a repülő telefon, és reméljük Addnak van még pár tartalékon :D Köszönöm az olvasást és a kritikát!

Dátum: 2015.07.09
Cím: Fejezet 2: Együtt a család, jó nem? Nem? Nem! (2) Kritikus: Kantana Aláírt
Ez...valami...döbbenetesen jó! Szavaknélkül maradtam, elképesztően fogalmazol^^
Ahogyan olvastam, olyan volt, mintha itt a szemem láttára vesztek volna össze.
Várom a mielőbbi folytatást!
Rajongód, Kantana.
Dátum: 2015.07.11
Cím: Fejezet 3: Együtt a család, jó nem? Nem? Nem! (3) Kritikus: Kantana Aláírt
Te...Te bosszúálló! Hogy lehetsz képes a legizgalmasabb pillanatban abbahagyni ezt a remeket! Hát szakadjon a nyakadba egy talicska kicsimajom, de most komolyan... A legfeszültebb pillanatban, amikor Add arca kezd enyhülni látszani a komoly téma hallatán, s Psyker is egy korához illő hangnemet üt meg egyszer csak vége, jöhet a "To be continued..." meg a mosópor-reklám.
Nagyszerű lett, mint mindig, úgy a megfogalmazás mint maga a cselekméy. Egyszerűen imádom!^^
Várom a mielőbbi folytatást^^

U.I.: Psyker csak nem kiszedte Arcból a gyenge pont titkát?
Dátum: 2015.07.18
Cím: Fejezet 4: Az összes testvér egy helyen (1) Kritikus: Kantana Aláírt
Kawaiiii! Ismét egy mesterdarab Ayako-sempai kezei közül :) Imádtam, csak kár, hogy olyan hamar vége szakad. Szegény Mastermindot mindik elviszi a munkája... Minden percet végigizgultam, amikor elindultak azok ketten öcsikét menteni. Annyire megható az ebéd melletti beszélgetés^^ Arc a háttérben "bizniszkedik", Psyk sportol, Psyker villogtatja szókincsét, Esper sütit lop, Time pedig igazi kis otaku. Mastermind meg titokban figyeli mindenkiet és vigyáz rájuk... Annyira de annyira szeretem ezt a történetet, kérlek, folytasd mielőbb^^ Köszönöm ezt a ragyogó csillagot, most biztos szépeket fogok álmodni :D

Szerző válasza:

Nagyon szívesen. Alig várom, hogy tőled is olvashassak egy új mesterdarabot. Köszi az olvasást és a kritikát! Sempai puszil :*

Dátum: 2015.08.20
Cím: Fejezet 5: Az összes testvér egy helyen (2) Kritikus: Kantana Aláírt
Hol a Nobel díjam? XD
Viccet félretéve imádtam ezt a részt is^^ Csodálom, ahogy képes vagy megtartani a karakterek személyiségét. A történet nagyszerûségét talán csak a kivitelezési mód tudná fölülszárnyalni^^
Psyker igazi bajkeverõ, a bánatos vízimadár effektusnál pedig szinte beleejtettem a telóm a bbugyogó zakuszkába XD A tejszínhabos rész pedig hab a tortán, Esper helyében azonnal felfalnám *hammm*
Add és a szülõk beszélgetésére meg már nem találok szavakat.

Na de egy szó, mint száz : zseniális. Észbontóan zseniális.

Alig várom, hogy elolvashassam a mielõbbi folytatást és megtudhassam, mit mondott Arc Addnak :D
(>°3°)>

Szerző válasza:

A Nobel díjad még várat magára, most festem... akarom mondani... nem érdekes. örülök, hogy tetszett. A \"szomorú vízimadár effektus\" egy régi barátom vicce, de mostanában eygre több helyen láttam :D Azért csak óvatosan a zakuszkával, annak egy morzsa is elég és megromlik. Gondolkoztam azon, hogy Esper letámadja Psykert a tejszínhabért, de a fiúk megégettek volna, ezért inkább hagytam az egészet száradni a pirítón. A szülők felelőtlenek és nagyon... (erre van egyáltalán nagyar szó?) rád bízom a jelzőket, te vagy egy két lábon járó szinoníma szótár :P Azért ne bontson eszet, mert pár nap és suli :D

Még eldöntöm, mikor fogok pötyögni, egyelőre egy ismeretlen, földöntúli erő meggátol a munkakörömre vonatkozó kötelességeim elvégzésében.

*háttérben*Csak szimplán lusta vagy!

Nagyjából ugyanaz :D 

Köszönöm a kritikát és az olvasást! Remélem tudom tartani a színvonalat!

Love ya all!

Dátum: 2015.09.12
Ayako, Kantana - [Add]ictionKorosztály: 16+ starstarstarstarstar [Kritika - 30]
Tartalom:

Nehéz az élet, főleg ha hat testvér él együtt. Még nehezebb, ha ezek a testvérek a legkülönfélébb és legfurcsább szokásoknak hódolnak.

Hozzá lett adva egy prológus, amiben megtalálhatók az általános tudnivalók a testvérekről.


Kategória: Egyéb Kategória, Egyéb Kategória > Saját történetek Szereplők: Nincs
Műfaj: AU, BL, Humor, Idegen szavak, OOC
Sorozat: Nincs
Fejezet: 49 Tartalomjegyzék
Befejezett: Nem Szavak száma: 63628 Megtekintve: 11179
Beküldve: 2015.07.17 Frissítve: 2017.08.06 [Jelentés írása]
Cím: Fejezet 2: Torta Kritikus: Kantana Aláírt
Szia!
Ezt egyszerűen imádom! Nagyszerűen fogalmazol, s maga a cselekmény is észbontó. Azt hiszem te is rátapinthattál Mastermind gyengepontjára ;)

Egyszóval (mert még meg kell tanitanod kritikát irni^^) fantasztikus!

U.I.:Nagyon hálás vagyok, hogy "belerángattál ebbe"^^
Dátum: 2015.07.18
Cím: Fejezet 8: Home Kritikus: Kantana Aláírt
Ez egyszerűen remek! A történet komikusan indult, s nagyon jól szórakoztam azon, hogy hogyan cibálták el magukkal Mastermindot a kedves kis öcsikéi. Aztán az események családi idillbe csaptak át, majd nem várt fordulatot vettek. Első olvasáskor el is pityeredtem...Alig várom, hogy elolvashassam a folytatást^^
Dátum: 2015.08.20
Cím: Fejezet 9: Coffee and Cigarette Kritikus: Kantana Aláírt
Sempai, te zseni vagy. Ez a történetecske egyszerûen csodálatos. Hallani lehet olvasás közben az esõ hangját...
Köszönöm ezt a csillagot ^^
Dátum: 2015.09.09
Cím: Fejezet 14: Kávé VS Pizza Kritikus: Kantana Aláírt
Aztaaa... Aztaaa aztaaa... Ha megtalálod valahol az államat, kapd el, s hozd fel az amfiba. Imádtam! Mennyi hûhó néhány pizzáért. De az a befejezés. Eddig azt hittem csak Psyker tud ilyeneket, de Mastermind se semmi... Elmondod, mire célozgatott Add azzal, hogy "annyira gyerek még", mert ez a sor igencsak megtornáztatta a képzelõerõm^^
Dátum: 2015.09.23
Cím: Fejezet 15: Alvási problémák Kritikus: Kantana Aláírt
Imádtam T.T
Nincs arra tett, nincs arra szó amivel ezt az érzést kifejezhetném...

Köszönöm a remek fejezetet^^

Szerző válasza:

Igazából rettentő fáradalmak és alváshiány fellépése után dobtam össze, rávetítve egy kicsit az egészet a mi kis zsenikénk életére. A különbség csak az, hogy én csak ránéztem a matek könyvre és már elaludtam attól, hogy nem értettem semmit :D

A te szabidnad pedig lassan vége dear, szóval kapd össze magad :p

Love ya all.

Ayako.

Dátum: 2015.10.13